2012. december 31., hétfő

Ellenmacskák

Mindenféle ellenmacskák kezdenek feltűnni a kertünkben, akik nem átallják abuzálni a saját macskáinkat tulajdonképpeni otthonukban. Gondoltam ezért, hogy ha a mieink épp jól megérdemelt pihenőjüket töltik a házban, beszállok a gazok kiakolbólításába, ha már úgyis a macskaközösség tagja lettem, vagy mifene. Persze bántani nem akarnám őket semmivel, pusztán a méretkülönbséget és a hangerőt vetem be ellenük. Az előbb ebből az alkalomból is kint voltam, megcsúsztam a sárban majd jó erősen belerúgtam a komposztálóba, csak úgy lendületből. A komposztálónak vélhetően nem fájt a dolog, de az én oldalamról egész más a helyzet. Kellett nekem belefolyni más fajok területi vitájába! Viszont így biztosan tudhatják, ha jövök, miben sántikálok..

2012. december 30., vasárnap

Trauma

Eredetileg sebzést jelentő szó, bár ennek a sérülésnek nem kell fizikainak lennie, lehet lelki eredetű gondokra is mondani. Ez tegnap jutott eszembe - na nem a pontos meghatározás - azt ugyanis a netről néztem meg, noha tisztában voltam a szó jelentésével is. A szó etimológiájával kapcsolatban annyit, hogy a -ma végződés és a szó hangzása valószínűsítette a görög származását, amit a rendelkezésre álló források meg is erősítettek. A görög-magyar szótárban meg is találtam a szót:  trayma - seb, sérülés. Szóval tegnap sérülést okoztam. Ezt a fajtát naponta okozom, ezért lehet, hogy akinek ezt teszem, ezért sem szeret, de mit lehet tenni? A szar munkát is el kell végeznie valakinek. Az említett trauma a macskákat éri, akik egyik pillanatban békésen alszanak a lakás legkényelmesebb pontján, a másikban meglepődve pillognak a hideg verandán, ahova lefekvéskor ideiglenesen bár, de száműzve lesznek. Egyszer ugyan megpróbáltuk őket bent hagyni, de hajnalban ők okoztak nekünk lelki sokkot a csűrdöngöléssel, amit alvás helyett a lakásban csaptak. Úgyhogy mindenki  békessége miatt a legkisebb rosszat választhatom csak - a macskák kint töltik az éjszakát - bár mindig meglepetés éri őket ezért. De még így is szívesen lennék macska saját magamnál.

2012. december 29., szombat

Egyszerre minden

Végre (Nem végre, mert ugye ilyen után a fene áhítozik!) elérkezett az a nap, amikor megélhettem, hogy milyen érzés az, hogyha a dolgok, amiket nap mint nap használunk, egymás után mondják be az unalmast. A dolgaink láncreakciószerűen mentek tönkre, így csak állhattunk és várhattuk a következő csapást. Lehet, hogy az idő urai úgy gondolták, hogy túl könnyű volt nekünk ez az év és törleszteni akartak? Vagy csak úgy gondolták, hogy megviccelnek minket? Ha utóbbi, akkor nem bírom a humorukat..

2012. december 28., péntek

Ujj

Gogol meglehetős kis novellát kanyarított egy orr köré, úgy gondolom ezután, hogy az én ujjam is megérdemel pár sort. Annál is inkább, hisz naponta felhívja magára a figyelmemet. Az ember úgy van az alkatrészeivel, hogy a legtöbbről tudomást sem vesz egészen addig, amíg nem történik vele valami, például rossz helyre üt a kalapáccsal, vagy amikor lerántja a garázsajtót, elfelejti kikapni a résből a kezét. Utóbbi, egész orgazmusközeli élmény volt - ezt próbáltam már és megerősíthetem. Ráadásul sokkal tovább is tart. De ez most nem a természetes körömfestésről szól, hanem a körmöt viselő alkatrészről, ami meglepő, hogy mennyire a háttérbe tud húzódni, pedig a munkáink java részét ezekkel az apróságokkal végezzük. De mióta egy erős csavarozás után valami megroppant benne, azóta folyamatosan tudósít arról, hogy létezik és részt kér az életemből. Mivel a jobbkezem véleménnyilvánító ujja, így pihentetni sem tudom, reggelre mindig megdagad és fáj is. Az orvos azt mondja, hogy ne várjak gyors sikert, az ilyen ízületi vagy ínproblémák hónapokig tarthatnak, sőt az is lehet, hogy sosem gyógyul meg igazán. Szép kis kilátások a jövőre nézve! Tényleg igaz lehet, hogy az ember csak kb. 30 éves koráig garanciális..

2012. december 27., csütörtök

Csütörtök

Ma munkanap van - egy átlagos csütörtök. Már akinek - ugye! A két nagy ünnep közti két munkanapot ebben az évben munkával töltöm. De azt hiszem ezt a napot mindenképpen meg fogom emlegetni, mert pár óra alatt ennyi szívásban rég volt részem. Talán mostanra rendeződik az életem. Mondhatnám, hogy az ilyen napokért élek. De minek?

2012. december 21., péntek

Rémálom

Ma éjszaka rémálmom volt. A dolog ott kezdődött, hogy kimentem a mellékesbe éjszaka és beleléptem egy nem mellékesen a plafonról békésen folydogáló, gyanúsan páralecsapódásnak tűnő, a padlón elhelyezkedő tavacskába, ami tönkretette a további  éjszakai pihenésem. Az ágyba visszatérve sokáig nem tudtam elaludni, mikor meg sikerült végre, rá kellett jönnöm, hogy kár volt. Álmomban az asszony rendet csinált a szobámban. Ami nem tetszett neki, azt kidobta, az otthonos kis fészkemből Ikea bemutatótermet csinált. Mondtam neki, hogyha nem kapom vissza a szobám, akkor el fogok költözni. Aztán persze nem kaptam, így költöznöm is kellett. Még jó, hogy felébredtem reggel. Tiszta világvége hangulat!

2012. december 20., csütörtök

Kalandtúra

Ahogy közeleg a világvége és a karácsony - persze jelen esetben nem lehet pontosan tudni azt, hogy melyik jön el előbb - de azt biztosan tudom, hogy mindkettő meg lesz tartva, csak az időpont bizonytalan. Bár a karácsony egyelőre biztosabbnak látszik, igaz ez még változhat. Szóval, ma meg voltak reggel vadulva az emberek. A vesztüket érzik vajon, vagy nincs ajándékötletük karácsonyra, ezért úgy gondolják, hogy az a legjobb, ha megcsináltatják az autót? Nem tudom. Mindenesetre két baleset is volt az úton, így kerülővel kellett bejönnöm dolgozni, Csomád felé a földúton. Kicsit féltem attól, hogy sár lesz és a világvégén akadok el, de szerencsére az a földút tiszta homok, így ha nedves is, sár nincsen rajta. Rendes tempóban lehet haladni, és bár sok fát kivágtak a környéken, még mindig eléggé vadregényes. Így végül egész normálisan beértem. Mit tesz a helyismeret?

Négy nap az élet

Négy nap az élet - ha legalábbis a munkában töltött napjainkat számoljuk ebben az évben. Persze rácáfolhat az egészre a világvége is - ebben az esetben csak kettő. Vannak kollégáim, akik már ebben az esztendőben nem jönnek dolgozni vagy hát ugye, soha többé, de én ebben is kivételnek számítok. Munkám van jó sok - egyetlen bánatom az talán, hogy akinek ezt minősítenie kellene, annak fogalma sincs arról, hogy mit is kell igazából tennem. De ezen is túlteszem magam valahogy. Ez van, ezt kell szeretni.

2012. december 19., szerda

Régi Sipos vendéglő és halászkert

A tegnapi napon sikerült felkeresnünk egy céges vacsora ürügyén a címben szereplő intézményt, Budán a Lajos utcában. A hely patinás és nem is túl hivalkodó, bevallottan magyaros konyhát visz. A hőmérséklet kellemes, van (és kötelező) a ruhatár, a mellékhelységek normálisak és tiszták. Van élőzene, de nem kellemetlen vagy hangos, és nem szól állandóan. A zenészek repertoárja széles, először hallottam Quimby-t cigányzenekari feldolgozásban, de volt Brahms, Strauss és a Vuk főcímzenéje is.  A vendéglő II. osztályú, az árak is nagyjából ezt a szintet képviselik. Hagymalevest ettem - csészében. A csésze tulajdonképpen tányér volt - ez kellemes meglepetést szerzett a mennyiséggel, illetve hagymás rostélyost grillezett zöldségekkel. A kollégáim közül fogyasztottak halászlevet, haltálat, bélszínt és sertés szűzérméket. A saját ételem ízletes volt, bár a rostélyos cipőtalp keménységűre sikeredett (nem tudom, hogy ilyennek kellett-e lennie, mindenesetre én lettem az utolsó az evésben és bizonyos darabokat kitartó rágás után végül egészben nyeltem le) Nem kértem hozzá salátát, ez utóbb hibának bizonyult, mert a grill zöldség és a hagymás cipőtalp együtt nagyon olajos volt és nem bírom annyira a sok olajat. A párolt zöldség valószínű jobb választás lett volna, de késő bánat. A halászlé szekció azt az információt adta, hogy a lé nem volt kiemelkedő - igaz rossz sem, de a Megyeri csárda leve azért veri. Mivel az én gasztronómiai szótáramból a hal teljesen hiányzik, így ezt az állítást nem volt módom ellenőrizni. A szűzérmék jól néztek ki, és az állítás szerint rendben is voltak. A bélszínről nincs információm. Az adagok méretével sem volt gond, levessel és desszerttel együtt alaposan belaktunk. A desszert csalódás volt, mert bár a somlói galuska finom volt, tejszínként Tesco gazdaságos felrázós-kifújós tejszínt tettek rá, ami öt másodperc múlva mindenre hasonlított (itt nem részletezném mire) de tejszínre nem. Egy ilyen renoméjú hely igazán megengedhetne magának rendes tejszínt, felverve, nyomózsákból kinyomva. Most nem ültünk a mirelitraktár mellett, mint annak idején az Építész pincében, így nem tudtuk meg azt, hogy milyen alapanyagokból készült az étel, de rendben levőnek tűnt. A pincér elfelejtette közölni, hogy kártyával nem lehet fizetni - ez némileg kellemetlen volt - és nem derült ki számomra egyértelműen, hogy csak most, vagy úgy általában sem. Ez egy csúf fekete pont az intézménynek - igaz, később erős szabadkozást hallgathattunk ez ügyben. Illetve a somlói tejszínje rontja le az értékelést. (A cipőtalpat nem számítom be teljes súllyal, mert lehet, hogy ilyennek kellett lenni, a köret meg egyértelműen az én hibám volt - igaz, a pincér mondhatta volna azt, hogy nem ajánlja.) Mindent összevetve, látogatásra mindenképpen érdemes a hely.

2012. december 18., kedd

Nem értem a diákhitelt!

A heti nem értem rovatom következik újra. Szóval nem értem a diákhitelt. A folyamatot persze igen, csak épp az értelmét nem látom. A hagyományos állami szerepvállalás az oktatásban az lenne, ha jó sokan tanulhatnának az állami felsőoktatásban, sőt Orbán egykori álma az ingyenes első diplomáról is vállalhatónak látszik. Aki meg ténylegesen kiszorul az állami oktatásból, az felvehet diákhitelt, de szigorúan piaci alapon. A jelenlegi rendszer nem ezt tartalmazza. Kevés diák tanulhat állami finanszírozásban és sokan vehetnek fel, államilag támogatott szuperkedvezményes esetleg kamat nélküli hitelt, amely költségvetési támogatást igényel, hiszen a piaci kamat és a kedvezményes kamat közti különbség mint veszteség jelentkezik az államháztartásban. Ezt a veszteséget valakinek ki kell pótolni, ráadásul az évek folytán ez az összeg folyamatosan nő. Pár év alatt a résztvevők számától függően akár évi százmilliárdokra is rúghat - belátható az, hogy ez már az elején is tarthatatlan helyzetet teremthet. Nem értem, hogy miért nem jó most egy konstans összeget évente belehelyezni az oktatásba ahelyett, hogy később egy exponenciálisan növekvő összeget kellene kigazdálkodni. Nem értem azt az unortodoxiát, ami nem tervez és a mának él, aminek az intézkedései maximum abból állnak, hogy a kiadásokat a következő parlamenti ciklusra tolja át úgy, hogy a forrásokról fogalma sincsen. De hát azért unortodoxia, hogy ész ne kelljen hozzá, legyen elég a vak hit..

2012. december 15., szombat

A biztos jel

A biztos jele annak, hogy már hosszabb ideje házas vagy, többek között az, ha azt kéred a feleségedtől, hogy orálisan kényeztessen, akkor beszélni kezd hozzád..

2012. december 13., csütörtök

Szép új világ

Az örök vicc (ami nem is annyira vicces) minden helyzetben igazzá válik. És még ne mondja az ember, hogy vicc az ami az országban ma megy! A klasszikus, Lenin jóságáról szól, aki visszaadta a gyerekek labdáját, holott közéjük is lövethetett volna. Valahogy ez jutott eszembe, amikor a legújabb őrületet olvastam a reggeli hírek között. Ez arról szólt, hogy egy bizottságot alapítanak, ami a gyógyíthatatlannak ítélt rákbetegek esetén megakadályozza a modern gyógyszeres kezelést, költségvetési megfontolások, illetve a spórolás miatt. A vicc analógiája persze az, hogy tulajdonképpen még így is hálásak lehetünk az egészségügy nagyhatalmú urainak, hiszen a spórolás jelenthetné az azonnali, statáriális kivégzést is a kórház hátsó traktusában, megtakarítva ezzel az adófizetők pénzét. Furcsa, hogy miközben az ország aláírta a halálbüntetés eltörlését a legelvetemültebb bűnözők esetén, a betegeinket szimplán hagyjuk meghalni - pusztán anyagi érdekből. Az eszem áll meg! Tényleg!

A gondolatindító írás itt található.

2012. december 12., szerda

Világvége

Itt az új világvége őrület, mindenkin kezd elhatalmasodni az ismeretlentől való félelem. A maják, nem elég, hogy kihaltak, előtte még jól kibabráltak az utódokkal pusztán csak azért, mert megunták a vésést vagy nem találtak nagyobb követ. Olvasom az újságban azt is, hogy Kína egyes részein felvásárolták az összes gyertyát, mert tudni vélik, hogy a világvége után legalább három napig sötét lesz. Ez azért ad némi reményt a jövőre nézve, bár érdemes lenne eldönteni addig, hogy most a világnak lesz-e valóban vége, vagy csak a világításnak?

2012. december 11., kedd

Péktem

A szombati nap péktanfolyamon voltam. Nehezen indult a dolog a részemről, mert minden bajom volt, már ott tartottam, hogy a nejt kell elküldenem magam helyett, noha igazából én szerettem volna elmenni erre a tanfolyamra. A Makifood szervezésében a Marmorstein péksége c. előadást néztem meg, illetve vettem rajta részt. A pékünk Misi, aki azóta, mióta végérvényesen elkötelezte magát a lisztporos világban, remekmívű kézműves kenyereket készít és nem is átallja ezeket be is mutatni az arra fogékonyaknak - tehát jelen esetben nekünk. A helyszín a késtanfolyam már megszokott helyszíne volt Újpesten, a hozzávalók adottak és az asszisztencia szokás szerint kedves és segítőkész. Tucatnyian álltunk az asztalok mellett, ki ki a saját vágyai miatt, de közös lelkesedés kötött össze bennünket - jó kenyeret szerettünk volna saját kezűleg előállítani. A tanfolyam anyagaként megtanulhattuk a rozsos parasztkenyér, a tejes kifli és a kovászos baguette mákkal elkészítését. Töretlen lelkesedéssel és egy maroknyi kóstolóval tértem haza, de nem adom fel az álmaimat. Rögtön elkezdtem a kovászkészítést. Ha minden jól megy, egy hét múlva én is saját kenyeret akarok sütni..

Pár kép az eseményről:


A tejes kiflik pihennek


Készül a mákos baguett


A rozsos parasztkenyér végre elkészült!

2012. december 10., hétfő

Ingyenes közlekedés

Azt hiszem azért nem mennék politikusnak, mert nem tudnám megállni azt, hogy reggelenként, amikor először meglátom a képem a fürdőszobatükörben, ne köpjem magam reflexszerűen szembe. Ebben az esetben vagy takaríthatnék állandóan, vagy vehetnék fel alkalmazottat, esetleg kénytelen lennék lemondani a saját látványomról. A tandíj kapcsán kellett rájönnöm arra, hogy mennyi minden ingyenes hazánkban, amiről nem is tudunk. A felsőoktatás az, hiszen hiába kell képzési hozzájárulást fizetni, az nem tandíj, hiszen tandíj az továbbra sincs. Ebből kiindulva a közlekedési vállalatoknál is ingyen utazhatunk, mert noha ugyan fizetni kell a jegyért, de viteldíj sincs, sőt, ha az ember ellátogat egy élelmiszerboltba, ott ugyan sor áll a kasszánál és nem is engednek el áruval, de tele pénztárcával, ezzel az erővel ott sincs semmiféle díj, hiszen mi csak úgy megszokásból fizetünk az amúgy díjtalan szolgáltatásokért. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy ezt nap mint nap elmondják emberek a magyar parlamentben, teljes hittel és meggyőződéssel, sőt tőlem is elvárják, hogy elhiggyem. Az én pofám ég helyettük is. De azért megnézném náluk a fürdőszoba tükröt - hátha..

Lánclevél

Kevés dolog tud kiakasztani - ezek egyike a lánclevél. Van egy remek tanfolyami anyag erre a http://yikes.tolna.net/hoax címen. Általában ezt a linket szoktam minden kedves lánclevél küldőnek elküldeni, illetve, mivel a klasszikus küldési szokások megváltoztak és az idióták a tevékenységüket a facebookra helyezték át, hozzászólásba be szoktam írni. Belegondolni is félelmetes, hogy szavazóképes, felelős döntéseket hozó emberek hisznek abban, hogyha zöld szerencsehozó mikulást küldenek embertársaiknak, akkor az valóban nekik valami csodát eredményez. Persze a védekezés is rögtön készen van - hátha bejön, vagy ha a fele teljesül, akkor már jó!  Ez a mentalitás köszön vissza a z országos választásokkor is a hallott ígéretekre is, a legtöbbet ígérő automatikusan nyer, hiszen ha a fele igaz lesz, akkor itt a Kánaán. Persze nem igaz egy szó sem belőle, ahogy a szerencse sem talál meg egy napon belül, illetve ahogy a beígért fenyegetés sem valósul meg, úgy a választásokkor tett kötelezvények is pusztába kiáltott szavak maradnak csupán. A múlt héten, beillesztettem egy rokonom lánclevele alá a tanfolyami anyagot, mire a kedves férje írt egy durva anyázós üzenetet nekem, amit bölcsen, amikor belepillantottam és felfogtam a lényegét, olvasás nélkül töröltem. Az ember mindig azt hiszi, hogy a hülyék a másik csónakban eveznek, közben a butaság nem családfüggő, ott van körülöttünk mindenhol. Amikor nekem először ajánlották ezt az oldalt, elolvastam és tanultam belőle. Azt elismerem, hogy nem túl diplomatikus, de alapjában véve nagyon igaz minden szava - tanulni lehet belőle. Viszont aki képtelen értelmezni azt, amit olvas és ezáltal jobbá válni, az valljuk be minimum funkcionális analfabéta, vagy inkább.. A folytatást mindenkire magára bíznám.

2012. december 6., csütörtök

Gyíkadó

Valamelyik nap vetette fel a gyerek azt, hogy bár a Pannon-t már rég átnevezték Telenorra, de egyes helyeken elfelejtették ezeket a változtatásokat átvezetni. Például a biológiakönyvében is a régi, idejétmúlt elnevezések szerepelnek. Itt lenne az ideje, ebben a francos nagy forradalomban, hogy végre minden a helyére kerülhessen és a Pannon gyíkot (Ablepharus kitaibelii fitzingeri) Telenor gyíknak szólíthassuk. Persze ezután lehetne a cégtől gyíkadót is szedni, biztos nem lenne belőle akkora probléma, mint a távközlési adóból volt az EU-nál..

2012. december 5., szerda

Rendőrség újra

Régebben saját tapasztalatom alapján írtam egy elkeseredettebb hangú cikket a rendőrségünkről, hogy tulajdonképpen azért vannak, hogy a biztosítók számára kiállítsák a szükséges tettes ismeretlenes jegyzőkönyveket, hogy a biztosító fizethessen, illetve, hogy szekírozzák az autózó állampolgárokat - ezekből elsősorban a békésebbeket, akiknek jó a fizetési hajlandósága, esetleg elriasszák az embereket attól, hogy feljelentést tegyenek valami pitiáner, de a közbiztonság szempontjából fontosabb ügyben. A szolgálunk és védünk szöveg valami egészen furcsa értelmezését használják nap mint nap. Inkább a kiszolgálunk és magunkat védjük - lenne a megfelelő szlogen a számukra. Megnéztem egy kisfilmet ami arról szólt, hogy  lelkes fiatalok egy csoportja megunta azt, hogy a belvárosban sorra lopják el a bicajokat és nyomkövetős csalibringákkal  kezdenek a bűn ellen harcolni. A rendőrség ahelyett, hogy támogatná a mozgalmat - hiszen valakik az ő munkájukat végzik - úgy tűnik, hogy a bűnözőket védi, teljesen egyértelmű helyzetben sem intézkedik, a tettesek szabadlábon védekeznek, a törvényt  óhajtó csoportot ott akadályozzák, ahol tudják. A riportot itt lehet megnézni.

2012. december 4., kedd

Ajándék

Szó se róla, szeretek ajándékot kapni és adni is. A közelmúltban kaptam egy ajándékot valakitől, aki nincs igazán jó érzésekkel az irányomban, legalábbis ezt szoktam felőle érezni. Kiemelte, hogy kevesek kiváltsága ez és becsüljem meg magam, mert ilyet nem kaphat mindenki. A dolog amúgy értéktelen semmiség, de ezek szerint még ez is kiváltságos helyzetet teremt. Az igazat megvallva jobban örültem volna, ha nem kapok semmit, de a köztünk lévő fal omlik le inkább, de ne legyen az ember telhetetlen. Nyilván ez sokkal egyszerűbb és kényelmesebb dolog így..

2012. december 3., hétfő

Nekünk egy új Arany kell!

A gondolataim apropóját az adta, hogy a hétvégén a Bricostore év végén megszűnő üzletébe látogattunk, hogy felfrissítsem a múlóban lévő tömegundoromat. Sikerült. Az üzlet máris csak árnyéka önmagának, az üres polcok és a dögevőként a koncokon marakodó emberek látványa elkeserítő - persze mi is keselyűk voltunk akkor, de a keselyűket is meg lehet érteni, hisz ők csak túl szeretnének élni, szükségük van egy kis megtakarításra, úgyhogy ez nem az ő, a mi hibánk. Nem a piacgazdaság ellen ágálok, szó se róla, hanem az ellen, ami jelenleg az országban zajlik. Neves és jó áruházak zárnak be és költöznek ki az országból - olyan cégekről nem is szólva, akikre rálátása egy halandó embernek nincs is - hogy átadják a helyüket az ürességnek és a selejtnek, ami ugyan nem jó, de be lehet csavarni nemzeti zászlóba, vagy oda lehet adni a haveroknak okosba. A felelőst, azt hiszem sokan meg tudjuk nevezni. A jelenlegi gazdaságpolitika az erőn kívül nem ismer más érvet és ha valami nem sikerül elsőre, dacból, de megoldjuk ugyanúgy, de sokkal több energiával. A 'ne az emberek fizessék meg!' elv uralkodó lett, amit mindenki, aki érintett a baráti üzletben, talán már el is hisz - de ha nem is teszi, azt biztosan tudja, hogy ez a mondat hozhatja el neki a kánaánt, és a többi embernek? Azok mégis kit érdekelnek? Megmondta egy felkent bölcs, hogy akinek semmije sincs, az annyit is ér. Nekünk Arany János kellene, aki ki merne állni és elmondaná, mint annak idején a Walesi bárdok-ban, hogy - Te tetted ezt király! Nekünk új Arany kéne, de tartok tőle, hogy csak új Mohácsot fogunk kapni helyette..

2012. november 30., péntek

Saját felelősség

Érdekes kiírással sülök szembe (szembesülök) nap mint nap, ha a kedvenc áruházamból lett intézménybe megyek vásárolni. Az ajtón az alábbi írás fogad: A fotocellás ajtót mindenki saját felelősségére használhatja csak. Nem olyan rég írtam a párhuzamos dimenziókról és arról, hogy nincs köztük átjárás. Akkor úgy tűnt, hogy sosem juthatok el egy bizonyos dimenzióba, de úgy látszik, hogy mégis sikerült eljutnom egy nem óhajtott másikba. Az én dimenziómban ugyanis az ajtókat mindenki a saját felelősségére használja, eddig eszembe sem jutott az, hogy bizonyos ajtókat lehet más felelősségére is. Na jó, azt tudom, hogy itt a fotocellásak kivételek, mert azon ha kimegyek azért én felelek, de ezek szerint a többin áthaladás az nem az én gondom. Tehát ezek szerint, ha becsípi a fülem a mozgásérzékelős ajtó, az az én bajom, de ha elfelejtem kinyitni a hagyományosat, azért perelhető az áruház. Azt hiszem, a hülyék világába kerültem! KÉREM VISSZA A SAJÁTOM!!

2012. november 29., csütörtök

Modern mese

Olvasom az interneten, hogy van egy hely - nevezzük Abszurdisztánnak, ahol az unortodox megoldások népmesei helyzeteket szülnek - de ez a hatalom szerint így van jól. Adott egy helyi földesúr, aki művelni kívánja a földjét, de elfogyott a saját trágyája, ezért erővel elveszi a másét. Markos legények érkeznek és elszállítják azt, ami jogilag nem az övé és beszántják a földjébe. A földesúr nyilatkozik, hogy nem ér rá minden szarsággal foglalkozni, különben is nem volt ráírva a trágyára, hogy az kié és ha nem hagyják békén, akkor jogi útra terel. Ami könnyű lesz, hiszen azon a vidéken az ő szava jelenti a törvényt. Ez látszik abból is, hogy a hajdúk nem vállalják el az ügyet, sőt ügyvédet sem lehet találni a környéken, aki vállalná, hogy trágyáért hurokba dugná a fejét. Ludas Matyi esete jutott eszembe, ami kísértetiesen hasonlít minderre. A földesúr elveszi a gyerek libáit, mert szerinte az őt illeti, majd amikor a fiú törvényért kiált, demonstrálja azt, hogy ott ő a törvény maga. Korlátlanul rendelkezhet más javaival és aki szólni mer, az megnézheti a hátsóját. A párhuzam jelenleg eddig tart. A mesében ezek után csend következik, illetve előtte egy fogadalom, amit Döbrögiék kinevetnek - később kiderül, hogy itt nagyot hibáztak. Vajon Abszurdisztánban is akad egy olyan polgár, aki híven követi a mesét és háromszor veri ezt el Döbrögin? Remélem hamarosan ki fog ez is derülni. Vagy a mesék mindörökre csak mesék maradnak.

2012. november 28., szerda

Azért gáz..

Örök téma, főleg mostanság, amikor is arról jönnek a hírek, hogy a gázszolgáltató, rendszerint védekezésre képtelen idős embereket vegzál szabálytalan gázvételezés gyanújával, kenyerük javát megevett emberekről feltételezi azt, hogy manipulálták a gázórát, szemfüles szerelőivel intézteti el azt, hogy karcos legyen itt vagy ott a mérő, amit majd elszállít és az ügyfélnek már csak a vaskos bírságról küldött csekket kézbesíti a postás. Szóval ilyenkor telente felmerül az emberekben (bennem) az, hogy a gázszolgáltató trükközik a gáz fűtőértékével - ami számomra eléggé elképzelhető, sőt tapasztalati tényekkel igazolható dolog. A szolgáltató azzal védekezik ilyenkor, hogy a gáz fűtőértéke fel van tüntetve a számlán és ott valóban nem változik. Ezt ellenőriztem egy téli és nyári számlán is és valóban a számok közel hasonlóak - csak az ezzel a baj, hogy még akár igaz is lehet az, hogy a központban ahol ezt az értéket mérik ez a szám közel állandó. Azonban én, aki a vezeték másik végén vagyok ezt egészen másképp élem meg. Ugyanis a gázkazánunkat a téli időszakban egyre nagyobb és nagyobb teljesítményre kell kapcsolnom ahhoz, hogy ugyanazt a kimenő vízhőfokot elérjem. Nyáron még középállásban volt a melegvízcsap a gázkazán kettes fokozatánál és úgy is képes voltam leforrázni magam, most pedig végállásban sem okoz égési sérüléseket, tehát kénytelen leszek feljebb kapcsolni. Nem mintha célom lenne a disznóforrázás, de szeretek forró vízzel tusolni. Mivel a bemenő vízhőmérséklet állandó, a levegő hőmérséklete sem változik igazán, csak a gázban lehet valami. Úgy érzem, bármit is mondanak, ez azért gáz..

2012. november 27., kedd

Új blog

Új blogon gondolkodom. Nem lesz napi frissítésű, mint ez - legalábbis remélem. Amióta kamerával autózom, én is találkoztam sokféle érdekes helyzettel, ami mind megörökítésre került, de eddig sosem ütötte át az ingerküszöböm felső határát annyira, hogy ezt közkinccsé tegyem. Nem az a baj, hogy hülyék az emberek, hisz időnként én is hülye vagyok, azaz hibázom. Ilyenkor szánom bánom a vétkemet és el szoktam ismerni azt. Ami igazán felháborít  - az, ha valaki hülye, hibázik és még neki áll feljebb! Egy ilyen, a közelmúltban megtörtént eset óta gondolkodom komolyan azon, hogy ezt másokkal is meg kell osztanom. Majd meglátjuk, hogy valóban sikerül-e..

2012. november 26., hétfő

Párhuzamos dimenziók

Elméletig léteznek olyan világok végtelen számban, amiben mi ugyanúgy szereplünk, csak minden döntési helyzetben másképp döntünk, így a sorsunk is másképp alakul. Ez egy eszme, egy tudományos gondolat, amit eddig még nem sikerült tudományosan bizonyítani, illetve olyan módon, hogy azt én is megértsem. De a hétvégén számomra is világossá vált, hogy igenis vannak ilyen világok és az is, hogy köztük az átjárás fizikailag nem lehetséges. Ez a hétvégi alternatív iskolákat bemutató egyik szórólapból derült ki igazán a számomra. Lássuk is miért:
  • A felvételi vizsga díja: 7000 Ft.
  • A beiratkozási és belépési díj új diákok esetén: 152000 Ft, régi diákok esetén ez csak 54000 vagy 80000 Ft/év. Jutányos!
  • Az oktatásért havonta 140.060 forintot kell fizetni a 7-9 osztályokban, éves szinten ez 1344600 forint, felsőbb osztályokban havonta kb 2 ezer forinttal drágább.
  • Az étkezés kötelező, ez nagyjából havi harmincezerbe fáj, éves szinten kb 300 eFt.
  • Az iskolabusz (háztól házig) az iskola 1km-es körzetén belül évi 220 eFt, de Zuglóból 560 eFt/tanév.
Szóval, egy kilencedikes pesti diák egy iskolaéve úgy, hogy most iratkozik be ebbe a magasan kvalifikált iskolába, nagyjából 2.364.717 forintba kerül, azaz kb 262 eFt kiadást jelent havonta. Persze ehhez gondolom jönnek a járulékos költségek, a ruha és a tankönyv is, amiről a tájékoztató nem tesz említést. Nem szeretnék demagóg lenni, mert örülök annak, ha valakinek nem kell a fogához verni a garast, de érdekelne, hogy mi az a tisztességes munka, amiből a büdös kölköt úgy lehet ilyen helyre járatni, hogy mellette még a család sem hal éhen. Nem igazán tudom jelenleg azt, hogy mit kellene dolgoznom ehhez, de az már biztos, hogy pályát tévesztettem, illetve az is, hogy ennél jobb bizonyíték nem kell a párhuzamos univerzumokra, ahova mi/én sosem juthatunk át.

2012. november 23., péntek

Klementina

Klementina névnapja van. Sosem volt olyan ismerősöm, akit ezzel a névvel illettek volna, számomra ez a szó vagy név egyedül a Foxi Maxi által énekelt dalocskában létezett. 'Ó te drága Klementina, csak tudnám, hogy merre jársz..' Békés és boldog gyerekkor! A mai eszemmel én lehetnék gyerekként az élet császára.

2012. november 22., csütörtök

A módszer

Örömmel jelenthetem, hogy a módszer működik! Az alaptézisben megállapítottam, hogy minden üres parkolóban, az azonos helyre beállók helyére előbb utóbb valaki oda fog állni függetlenül attól, hogy a parkoló még nincsen feltöltve és azon a helyen kívül rengeteg egyéb szabad hely van még. Ez roppant dühítő dolog akkor, ha az ember igényli a változatlanságot. A probléma, az idegi feszültség kialakulása arra vezethető vissza, hogy igazából ez ellen nem is lehet mit tenni, hisz a másik annak ellenére fog pont ugyanarra a pozícióra állni, hogy próbálunk minél előbb érkezni, biztosítva az elsőbbséget, a szabad helyválasztás lehetőségét.  Így  ez a helyzet mindenképpen a folyamat eszkalálódásához vezet - tehát nem megoldás a problémára. A módszeremet, amit már egyszer kifejtettem, szívós munkával teszteltem és meg kell állapítanom, hogy valóban működik! Ha az ember nem tudja megakadályozni azt, hogy mások álljanak az őáltala kinézett helyre, fordítani kell a látásmódon és neki kell más helyére parkolnia. Nem szabad hagyni azt, hogy a rosszindulatú világ kifigyelhesse az ember kedvenc helyét, így minden nap más pozícióban kell hagyni az autót, kétszer sosem  szabad ugyanarra a helyre állni. Ez az eljárás garantálja azt, hogy nincs többé reggeli idegeskedés amiatt, hogy pont az általam kinézett helyre telepedett rá valaki  a kocsijával, hanem mi lettünk azok, akik esetleg időlegesen, de elfoglaljuk mások helyét.  Egy apró mellékhatása mindenképpen van a módszernek. Sokszor azon kell gondolkodnom esténként, hogy hol is állok aznap..

2012. november 21., szerda

Tücsök

Anyámnak új kutyája lett. Persze nem általa, mert ha rábíztam volna a dolgot, akkor sosem szerzett volna magának egyet. Így is kisebb bonyodalmak után került el ez eb végre hozzá, ugyanis taktikai hibát követtem el azzal, hogy abbéli örömömben, hogy egy minőségi menhelyes házőrzőt szereztem neki - ezt el is újságoltam, így lett ideje gondolkozni rajta és a félelmei miatt majdnem le is beszélte magát - illetve a menhelyeseket is a dologról. Szerencsére meg tudtam győzni - őt is és a menhelyet is, hogy ne adják oda másnak az ebet, így ma reggel elhozhattam a jószágot, aki a keresztségben tőlünk a Tücsök nevet kapta, ugyanis talán egy tücsökre hasonlít a legkevésbé. Sajnos fényképet nem tudok róla feltenni, mert ő egyelőre csak sportállásban fotózható, energikus de kedves, közepes termetű keverék kankutya. A pedigréje nemes lehet, egy fehér puli, valami nagyobb állat keveréke, de számomra igazolt, hogy birka mindenképpen van a családfában. Bár szerető környezetben van, remélem nem okozunk csalódást egymásnak. Gordon Ramsey-en mondva: Kutyakérdés? Kész!

2012. november 20., kedd

Elmúlás

Tegnap valamiért halálközeli gondolataim voltak. Egész egyszerűen nem tudom elfogadni az elmúlás gondolatát, pedig egyszer biztosan el fog jönni. Ha örökké élnék mint a Hegylakó, eddigre ki kellett volna, hogy derüljön, szóval ebben már biztosan nem reménykedhetek. De valahogy akkor is távol áll tőlem a gondolat, hogy csak úgy, egyszer csak valaki lekapcsolja a lámpát és kész. Ha lenne hitem, lehet, hogy könnyebben el tudnám fogadni a dolgot azzal, hogy majd valami jobb vár, de ez a remény nem él bennem. A testem, amivel évtizedeken át egész jól elvoltam, vagy a kukacok vagy a tűz martaléka lesz és nagyjából ennyi. Az Elíziumban nem reménykedhetek, hisz semmi olyasmit nem tettem, ami indokolná ezt, igaz talán a Tartaroszt sem indokolja semmi. De vég nélkül állni egy mezőn a szürke lelkek között várni valamire, miközben egyre többen leszünk - nem valami vidám gondolat. Ez egy olyan kérdés, ami megkerülhetetlen, de most egyelőre azon az állásponton vagyok, hogy minél később derül ki egyértelműen, annál jobb..

2012. november 19., hétfő

Legalja

Amikor azt hisszük, hogy a politikában már ennél lejjebb süllyedni nem lehet, a területileg illetékes kreatívok bebizonyítják, hogy amit mi eddig a béka feneke alatti pontnak hittünk, az tulajdonképp Gustav Eiffel által tervezett torony záródísze ahhoz képest, amivel előrukkolnak. Most éppen a buszokon hirdetett 'Nem felejtünk!' reklám, amivel az aktuális mumusaikat igyekeznek démonizálni. A baj ezzel csak az, hogy nem igaz. Mármint a nem felejtünk szlogen. Mert emlékezni kellene arra, hogy kampányban a másik párt lejáratási kísérlete nem szokott bejönni - főleg úgy, hogy a mi teljesítményünk is hagy némi kivetni valót maga után. Ezt még az a lepel sem fedi el, amit igyekeztek az egészre azzal ráborítani, hogy látszólag egy kormánytól független szervezet nyakába varrták az egész propagandát. Egy gyerekkori élményem jut erről az eszembe. Egyszer jött az iskola folyosóján egy nekem felnőttnek tűnő egyén teljes Újpesti Dózsa felszerelésben. Elé ugrottam és közöltem a sommás véleményem arról, hogy a Dózsa egy sz.r csapat. Már nem emlékszem arra, hogy mit vártam volna ettől az akciótól, de akkor jó ötletnek tűnt. Az ember valóban felnőtt volt, mert nem vágott nyakon, hanem elmagyarázta, hogy nem a másik csapatot kell szidni, hanem a miénknek kell eredményeket elérni, különben hiteltelen az egész, bármit is akarnánk mondani. Én már azóta megtanultam, de lassan ez a kurzus is rájöhetne végre..

Heti kedvenc

A heti kedvencem az az autós, aki képes egy lakott területen kívüli úton, ahol a megengedett legnagyobb sebesség kilencven kilométer óránként, végigmenni úgy hatvannal - mert ő nem siet! - hogy közben a szembejövő forgalom miatt megelőzhetetlen - de az út mellett parkoló, egyébiránt gyanús autók mellett még gondosan rá is lép a fékre, nehogy a gyorshajtás bűnébe eshessen. Az ilyen embert indokolatlan akadályozás miatt meg kellene büntetni! Nem láttam még azt, hogy rendőrök ilyesmivel foglalkoztak volna, de jó lenne, ha precedenst teremtenének végre egyszer..

2012. november 15., csütörtök

Tekintetes, méltóságos..

Épp az jutott eszembe a napi sajtót böngészve, hogy kormányunk ragaszkodása a háború előtti eseményekhez, mikor üti át azt a szintet, amikor az építészeti nosztalgián túl ez az akkoriban szokásos rangkórság bevezetését is jelenti majd. Az még ugye rendben van (nincs rendben!) hogy egyes tereket a háború előtti képűre építenek át, egyes vezetőket, akik történelmi szerepe diplomatikusan mondva is nem eléggé egyértelmű, azáltal tesznek halhatatlanná, hogy szobrokat állítanak neki és közterületeket neveznek el róluk izomból. De eszembe jutott az is, hogy akkoriban szokás volt a méltóságos, tekintetes és egyéb hangzatos jelzőkkel illetett urambátyám stílus. Ahogy látom, ebből az urambátyám dolog máris megvan, már csak az hiányzik, hogy valami kevésbe szem előtt lévő törvényhez egyéni képviselői indítvány formájában (hogy a demokratikus vitát mint csökevényt ki tudhassák küszöbölni) a közszférában dolgozók nagyobb megbecsülése érdekében téve, bevezessék ezeket az akkor használt titulusokat. Államtitkár és afelett lehetne méltóságos, főosztályvezetőig tekintetes, a minisztereket meg illethetnénk az őfőméltóságod megnevezéssel, lehetne újból lovas tengerészünk és mindenki  vérig sértődhetne azon újra, ha nem a megfelelő előtagot teszik a neve elé. Államosítanánk a horvát tengerpartot és lehetne újra tengerünk is.  Már csak Oszit és Dezsőt kellene újrateremteni és  élőben élvezhetnénk  újra a valakik által annyira áhított kor összes vívmányát..

2012. november 14., szerda

30!

Mindenki ismeri a viccet: A kapitány beleszól a hajó hídján a gépházhoz vezető csőbe és a következő kérdést teszi fel: - Mennyi? A gépház nem késlekedik a válasszal: - Harminc! A kapitány visszakérdez: - Mi harminc? A gépház: Ami mennyi. Na most a harminc az pont harminc. Jelen esetben kilométer óránként. Városunk nagy bölcsen, egy élénk forgalmú útra kirakott egy harminc kilométeres sebességkorlátozást arra hivatkozva, hogy beláthatatlan és a gyalogosok védelme érdekében történik. Nos, ha a gyalogosokat szerették volna védeni, akkor nyilván inkább járdát építenek, de ez így bizonyára olcsóbb volt. Annak a fényében mindenképp, hogy a rendőrök azóta előszeretettel mérnek a környéken, ugyanis a harmincas sebességkorlátozás autóval eléggé betarthatatlan sebességhatár - különösen itt Magyarországon, ahol mindenkinek sürgősebb dolga van a másikénál és ezt kifejezésre is juttatja vagy érvényt szerez neki. Szóval az akciót ért élénk lakossági tiltakozás miatt a hivatal honlapján népszavazásra bocsájtották, menjen-e vagy maradjon a korlátozás. Természetesen elsöprő arányban szavaztak az emberek arra, hogy a korlátozást szüntessék meg. Erre megírta a helyi lap, hogy a korlátozás fennmarad addig, amíg meg nem épül a gyalogosok biztonságát nem szavatoló járda. Nos, mivel a dolog úgy kezdődött, hogy azért kellett a korlátozás, mert nem volt járda, egy kicsit az az érzésem van, mint amikor az anyám megkérdezi, hogy mit főzzön, ha hazalátogatok hozzá. Amikor elmondom neki, akkor tudhatom, hogy az biztosan nem lesz, mert ő már tudja, hogy mit csináljon már akkor is amikor kérdezi, de azért felteszi a kérdést. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mire jó ez az egész cirkusz így, ő ugyanazt válaszolta, amit az önkormányzat tenne, ha hirtelen őszinteségi roham törne rá: - Hátha az az eredmény születik, amire gondoltak, mert úgy olyan demokratikusnak látszana a dolog. Csak kár, hogy ez annyira ritkán szokott bejönni..

2012. november 13., kedd

5!

Az öt percben lehet sok is, de kevés is. Az öt forint gyakorlatilag értéktelen, jelentősége abban az esetben van, ha éppen ennyi hiányzik a megvenni kívánt termékhez és emiatt nem juthatunk hozzá. Nem is tudom létezik-e olyasmi ami ennyi pénzért kapható. Gombócból viszont határozottan sok - normál méretből nagyjából ennyire vagyok hitelesítve és nem mindegy az, hogy lehet-e öttel több, mint az eredetileg tervezett, befalni kívánt mennyiség. Ma éppen a perccel támadt konfliktusom. A gyereket én viszem el suliba - ha esik, vagy nulladik órája miatt sietnie kellene és gyalog már nem érne be a kezdésre. Szeretek idejében elindulni, hogy kényelmesen, idegeskedés nélkül odaérjek - de ez sem mindig egyszerű. A meglátásom szerint ehhez el kell indulnunk hazulról hét óra öt perckor. Amikor ezt közöltem a gyerekkel, hogy jó lenne, ha összekapná magát, a nej azonnal kontrázott, hogy elég tízkor elindulnunk. Tekintve, hogy én viszem a gyereket állandóan és tudom azt, ha valami forgalmi akadály közbejön, akkor kell az a kis pufferidő, ráadásul a pontos indulást sem sikerül rendre betartani, így egy kicsit rosszul esett a dolog. Miért van az, hogy egy nőnek mindent jobban kell tudnia mindenkinél, még annál is, aki naponta ezt csinálja?

2012. november 12., hétfő

Lefelé a lejtőn

A gödör alja már látható, de még valamivel kevesebb mint másfél hónap van addig míg leérünk és aztán már felfelé kapaszkodhatunk. Szépen és lassan ugyan, de felfelé. Addig viszont lefelé vezet az út, és már most elég szörnyű a helyzet és ez csak rosszabb lesz. Már négy óra és szinte töksötét van. Ilyenkor bezzeg lassan telik az idő..

Iwiw vége

Kitöröltem az iwiw accountomat. Régóta érlelődik bennem a gondolat - tulajdonképpen már csak azért tartottam meg, hátha jó lesz még valamire, így a barátaim listáját leredukáltam, így gyakorlatilag csak az oldal szemete jutott el hozzám - az viszont heti rendszerességgel. Igaz, minden alkalommal a 'Spam - jelentem' gombot nyomtam, amire a 'Köszönjük, kivizsgáljuk' üzenet érkezett, de sosem történt igazából semmi, ahhoz meg végképp nem volt kedvem, hogy hülye robotokkal bosszantsuk egymást hétről hétre. Az Iwiw kimúlt - halott. Kár érte! Lehetett volna a magyar facebook, de mostanra csak egy kiégett és üszkös váz maradt a helyén. Pontosan úgy, ahogy a magyar sikerprojectek nagy része esetén..

Práznyik

Az elmúlt idő legfárasztóbb ünnepi előkészületén (és magán az ünnepen) vagyok túl. Mint a bölcs - (Emlékeim szerint a 'Hová lett Artúr?' c. munkában olvasható!) megállapította, a vendégségek arra valóak, hogy megmutassuk másoknak azt, hogyan szeretnénk élni. Azt hiszem ez a legmesszebbmenőkig igaz, bár a vendéglátó részéről  alaposabb előkészületet igényel és meglehetősen fárasztó is.  Most ez a fáradtság rajtam csapódott le. A művelet már a D nap előtt elkezdődött. Elhatároztam, hogy a húsleves előző nap meg fogom főzni - ez utólag áttekintve a dolgot, rendkívül pozitív gondolatnak tűnt. Mivel az ilyenkor szinte kötelező hagyomány vegyes húsokból készül és a tisztasága miatt nagyon lassú tűzön főtt, így  az elkészítése több mit 6 órát tartott, de az is lehet, hogy alábecsültem a dolgot. Természetesen közben kitaláltam azt is, hogy  elkezdem feldolgozni a hozzám került nagy mennyiségű birsalmát is - sajtnak, az pedig folyamatos figyelést és kevergetést igényel, míg a víz, megfelelő mértékben, de el nem távozik az egyvelegből. Így is volt olyan helyzet, hogy a tevékenységet szüneteltetnem kellett a leves miatt, mert le kellett szedni a habot, a húsokat elő kellett készíteni, illetve be is kellett zöldségelni a matériát. Az elkészült birssajt főzővizét a gyümölcs és pektintartalom miatt vétek lett volna kiönteni, így gyorsan készítettem belőle egy meggylevest is - igazán jól sikerült, és az előttünk álló éjszaka miatt lehetősége volt odakint az udvaron le is hűlni, ahogy az utóbb elkészült húslevessel történt. Mire kész lettem az egésszel kilenc óra felé este , még gyorsan elhessegettem magamtól a gondolatot, hogy nekifogjak a pörköltnek is, inkább rendet tenni kezdtem neki - bár ezt a tevékenységet folyamatosan végeztem a műveletek során is, de mégis maradt a végére éppen elég mosatlan edény és evőeszköz. Másnap délelőtt már csak a pörkölt volt hátra, illetve az elkészült alapból a székelykáposzta elkészítése. A savanyú káposztát így is ki kellett mosni, mert nagyon savanyú lett volna az étel, de a tejföllel és az evőkanál cukorral végül is sikerült beállítani a megfelelő konzisztenciát. Már csak az asztalok és székek logisztikája volt hátra, a kiszolgálás a mosogatás illetve a vendégség után az egész elpakolása is. Szerencsére ebben a gyerek egész sokat segített és nem is nagyon kellett erre noszogatni. Szóval jó dolog ez az ünneplés, de azért hetente végigcsinálni meglehetősen fárasztó lenne..

2012. november 10., szombat

Újra péntek

Ma van a tegnap holnapja! Az emberek nagy része örül a pénteknek mert ez a nap a megérdemelt pihenés ígéretét hozza az egész heti hajtás után. A mai nap mégis kivétel, hiszen tegnap is péntek volt és most is az van. Már ahol - ugye. Mert az emberek maguk döntik el, hogy az állami verdiktet követve pénteket tartanak-e vagy esetleg maradnak mégis a szombatnál. Én az utóbbit választottam, noha ez most így szabadság felhasználásával járt. Azt nem értem, hogy ha úgy is a munkáltató rendelkezik a szabadságok egy részével, miért nem lehet hozni egy olyan rendeletet, hogy a rendes évi, esetlegesen akár öt nap ledolgozandó napra mindenki tegyen félre szabadságot. Ez a pihenőnap nem lenne kivehető, csak ebben az esetben egy ország menne el szabadságra és akkor nem kellene itt bohóckodni ezzel a péntekké tett szombattal - mert túl sok értelme amúgy sincs az egésznek..

2012. november 9., péntek

Titkos jegyzőkönyvi záradék

A mostani írásom egy titkos jegyzőkönyv számára készül. Sok dolgot sokkal egyszerűbb úgy elrejteni, hogy mindenki szeme elé tesszük, mert ha valami titkos és rejtélyes, akkor azt az emberek eldugva gondolják, így a legfeltűnőbb helyeken - azaz pont az orruk előtt biztosan nem fogják keresni. Ez a titkos jegyzőkönyv természetesen a nőkről szól - ki másról is szólhatna. Tehát szeretném megkérni az idáig olvasó hölgyeket, hogy fejezzék be az olvasást, hiszen ez nem számukra hanem a FTSZ számára készült. Hogy mi is az az FTSZ? Gondolhatnánk a Ferencvárosi Tévelygő Szabókra vagy a Felcsúti Teremőrök Szövetségére is, de egyik sem az. Az FTSZ, a Férfiak Testvéri Szövetségét jelöli, tehát ez avatatlan női szemnek innentől titkos terület. Én szóltam! Szóval az alábbi történet, bár nem elsősorban emberi, de méltán példázza azt, hogy egy nőnek semmi sem jó úgy, ahogy van. Mivel a macskánk is nőnemű, tehát a viselkedése egybevág azzal, amit a nőivarú társainktól naponta tapasztalhatunk. Ugyanis, amíg a garázsba zártuk, állandóan ki akart onnan jönni. Az utóbbi időben viszont mióta külső macska lett részben, már nincs szüksége a garázsfogságra, így végre zárhatjuk az ajtót. Nos azóta állandóan be akar menni és ki sem akar jönni. Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy a nőknek semmi sem jó úgy, ahogy van. Bezzeg a fiúmacska nyugodtan fekszik a helyén naphosszat - szóval nem hozza rossz hírbe a hímek társaságát.
Záradék: Mivel meggyőződésem, hogy a hölgyek a tiltás ellenére tovább folytatták az olvasást, ezúton szeretném közölni velük azt, hogy nemcsak nem jók nekik a dolgok a jelenlegi formájukban, hanem végzetesen kíváncsiak is. Ezért fennáll a veszélye, hogy hamar meg fognak öregedni. Ebben az esetben ajánlanék egy régészprofesszort partnernek. Annak ugyanis úgy válik egyre érdekesebbé az imádott nő, ahogy egyre jobban öregszik.

2012. november 7., szerda

Ünnepnap

Ki gondolta volna, ma van november hetedike! Ez nem csak azért meglepő, mert a hétvégén még fenn volt a diófán az összes levél, mára meg leesett az egész, hanem azért mert gyermekkoromban (illetve Soós tanár úr mondásával élve, még nyírfa koromban!) ilyenkor úttörőingben álltunk valahol a hidegben és/vagy mozgalmi dalokat énekelve masíroztunk a városban, mint a párt jövőbeli reménysége. Akkor elképzelhetetlen lett volna az, hogy a nap egyedüli híre egy diófa levélfosztása legyen, ahogy most is eléggé elképzelhetetlen a gyerekem számára a fehér ing úttörőnyakkendővel, mozgalmi dalok éneklése az ő szép kappan hangján és a masírozás. Hogy változik a világ! Az elmúlt kor előnyére lehet viszont írni, hogy akkor legalább fiatalok voltunk..

Mese

Úgy gondoltam még a tegnapi nap estefelé, hogy írok egy mesét egy felelőtlen királyról és a rossz tanácsadóiról, de mivel túl sok áthallás lenne a jelenlegi életemmel és hirtelen semmi pozitív befejezést nem tudok kigondolni a fabulámnak, így a félreértések elkerülése érdekében inkább hagyom a fenébe az egészet. Ez a mese is bekerül a soha el nem készülő irodalmi munkáim közé. De van pozitívuma is az ügynek - legalább nem kár érte így..

2012. november 6., kedd

Nem értem

Heti nem értem rovatom következik, amikor is olyan dolgokat írok le vagy elemzek, amiket magam sem értem, hogy miért történnek úgy - ahogy. Ma például a gyerek iskolába szállításáról lesz szó - illetve a téma körül tapasztalható anomáliákról. Sajnos ahogy beköszönt a rossz idő, egyre gyakoribb az, hogy el kell vinnem a gyereket a suliba, nem tud önállóan biciklivel elkerekezni. Ilyenkor mindig feltűnik a hasonló céllal érkező szülők furcsa szállítási gyakorlata. Az első ami rögtön szöget üt a fejembe, hogy noha rendszerint van megállási lehetőség, az emberek mégis csak a kapuban akarnak megállni, hogy nehogy a gyermeknek akár húsz métert is kelljen gyalogolnia - minek is, hisz eddig is autóval érkezett. Gondolom, ha tehetnék, közvetlenül a pad mellett állnának meg, de mivel ez még egyelőre nem lehetséges, így minél közelebb igyekeznek megtenni, egész a kapu tövében. Mivel ott rendszerint már más foglalt el pozíciót, ezért az út közepén állnak meg, igaz csak fél percre, de tartósan megbénítva ezzel az utca forgalmát. Rendben, hogy ennyit mindenki tud várni, de ha sor áll, akkor mindenki hasonlóan cselekszik, tehát a második autóból nem száll ki a gyerek addig sem, amíg az elsőből igen, a második autós újból a kapu elé hajt, amikor az első onnan távozott és abból az autóból is fél perc míg kiszáll a gyerek. Persze ilyenkor jön a szerencsétlenkedés is, meg a kötelező puszik és búcsúzás - közben a többiek várnak a sorukra. Ráadásul, ha egy gépjármű épp kisorolna a lúzereknek szánt parkoló sávból, rendszerint nem engedi ki a kapu elé vágyó autós, így csak mögé állhat be, kényszerűen végigvárván a teljes kiszállási procedúrát ahelyett, hogy mindent arra használnánk, amire való. Az úttestet közlekedésre, a parkolót ki- és beszállásra. Azt hiszem ez az, amit sosem fogok megérteni, hogy miért van így ahogy most..

2012. november 5., hétfő

Hiba

Hibát követtem el. Olyan hibát, amit kezdő programozók követnek csak el, míg meg nem szerzik az adott szakmához szükséges rafinériát. Nos én ezt talán már elsajátítottam, de úgy tűnik elaludt az éberségem és bár amúgy igyekszem rafináltabb lenni, most mégis becsúszott egy ilyen jellegű gond. Maga a probléma az alábbiból áll. A megrendelő szeret nem mondani semmit az igényeiről. 'Csinálj valamit, aztán jó lesz!' felkiáltással, majd amikor az ember valóban ezt teszi és a legjobb tudása és elképzelése szerint megoldja a problémát, utólag záporozni kezdenek a negatív megjegyzések. Ez miért ilyen, az miért olyan, ennek nem így kellene működnie, az ott rossz! Persze, amikor kezdődött a dolog, akkor senki semmit nem mondott, hogy mit vár el, és milyennek kellene lennie, de utólag már mindenki nagyon okos abban, amikor más munkáját bírálni kell. A legtöbb esetben el sem kezdek dolgozni, míg pontos specifikációt nem kapok, de most lukra futottam. Azt hiszem ez az így járás tipikus esete..

2012. október 31., szerda

Dagadok

Tegnap csak a lelkiismeretem megnyugtatása végett ráálltam a szobamérlegre, hogy az érzés, mely szerint úgy érzem magam mintha híznék, csak egy éveszme. Nos, megdöbbentő volt, hogy nem az, az eddigi versenysúlyomhoz képest már négy kilóval lettem nehezebb. Mondjuk nem csoda, hiszen a tegnapi napot is végigzabáltam - mentségemre legyen mondva, nem tudtam ezt megállni. De azt hiszem valamit kell csinálnom magammal, ez így nem mehet tovább. Olvastam valahol, hogy a fiókjainkban rosszindulatú manók élnek, akik minden éjszaka felbontják és szűkebbre varrják össze a ruháinkat. Nem szabad hagyni, hogy hozzám is beköltözzön egy ilyen nyavalyás, mert sosem fogom tudni kidobni onnan..

2012. október 30., kedd

Rossz előérzet

Elromlott a kis fejhallgatóerősítőm, amit több mint egy éve használok. Próbáltam elvinni szerelőhöz, de kevés olyan ember van aki el is vállalja ezt, csöves technikával kevesen foglalkoznak manapság. Végre találtam egy jóembert, még szombaton vittem el hozzá és már ott helyben meg akarta csinálni, de mondtam, hogy a kocsiban vár a gyerek ezért azt beszéltük meg, így halasztva lett. Aznap délután fel is hívott, hogy kész és vihetem, de mondtam, hogy ha nem gáz, akkor inkább hétfőn vinném el. Hétfőn felhívtam, hogy megtudjam mikor is van otthon, akkor azt mondta, hogy ne vigyem még el, mert nézegetné még, és majd felhív kedden vagy szerdán. Masszív rossz előérzetem alakul kifelé..

2012. október 29., hétfő

Talány

A minap érdekes talányra hívta fel a figyelmemet az élet. Ahogy a 2/a úton autóztam a célom felé, mely a közeli távolban (remek írói képzavar!) terült el, a reggeli forgalom miatt laza libasorban haladtunk a többi autóssal egyetemben. A benzinkúttól egy újabb géperejű jármű szeretett volna becsatlakozni a sorba és ebbéli szándékát furcsa módon még jelezte is. Ilyenkor, jó magyar szokás szerint a sor összébb húzódik, nehogy a szerencsétlen külsős beférjen - mindenki azt mondja, hogy jó, jöjjön, de ne elém! Úgyhogy belekapaszkodik az előtte haladó lökhárítójába védekezésképp. Erre az szokott történni,  hogy a szolgalelkű besorolni vágyó vagy megáll és pityeregni kezd végtelen ideig, vagy ha nem töketlen idegenszívű, hanem kemény magyar tökös gyerek, akkor a gázba tapos és a sor elején befurakodni igyekszik a legkisebb lukba is, ezáltal elkezdődik a játék a fékekkel és egy egész sor mozgási energiája alakul át hővé, azaz az egész sor, Gödtől Sződligetig mindenki, válogatás nélkül, de persze nem egyidőben, megáll. Ilyenkor a hátul jövők azonnal elkezdenek megfordulni tök szabálytalanul az autóúton, közlekedési káoszba fullasztván a helyi közlekedést és a szemből jövőket is megállítván ezzel. Szóval már fel voltam készülve a helyzetre, de nem ez történt. Az illető besorolni vágyó simán befért az előttem haladó elé, ezáltal fogós ravasz kérdések egész sorát ültette be a fejembe, közvetlen a hajas fejbőr alá. Hogy történhetett mindez? Miért nem az unásig ismert forgatókönyv valósult meg, miért valami új, valami ide nem illő, emberi? Persze az élet ahogy talányokat ad, úgy megoldást is kínál ezekre. Közelebb érve láttam meg a választ. Az előttem haladó autó külföldi volt.

2012. október 26., péntek

Tetvek

Tetvek. Nem a manapság olyan népszerű, politikailag más állásponton lévő embertársaink jelzője, hanem a velünk élő apró kis rovarok tömkelege. Annak idején, a gyerekkoromban azt képzeltem, hogy talán a miénk az utolsó generáció, akik találkoznak ezekkel az állatokkal, de tévednem kellett. A tetvek, ha már kialakultak a törzsfejlődés során, illetve kibírtak pár zivataros emberöltőt és nekik tragikusabbnak tűnő vegyipari fejlesztést, ennyitől nem dobják még be azt a bizonyos kulcsot. A gyermekem osztályában kerültek elő ismét egy ellenőrzés során, olyanoknál, akikről az ember nem is feltételezte volna. Igazából egyik gyerekről sem gondolta volna az ember azt, hogy ennyire alacsony a higiéniás szintje - ahogy valószínű, hogy nem is. De ez a tetveket nem érdekli, vígan élik az életüket még most is, ahogy valószínű, hogy generációk múlva is elő fognak kerülni, ahogy eddig is tették - meglepetésszerűen.

2012. október 25., csütörtök

Fa project vége

Hogy kedves olvasóim nem maradjanak le abszolút szürke és jellegtelen napjaim egyik fontosabbnak vélt részletéről sem, így ma lesz nem szakmai poszt is. Illetve, ha úgy vesszük, ez is egy szakma, de ez egy másik - jelen esetben a favágóé, vagy a jövőre gondoló ember, a homo collectus, azaz a készletező ember válasza a jövő kihívásaira. Szóval a múlt ünnepet, mint a munka ünnepét tartottam meg. Noha a történelem és a hagyomány szerint az május elsejére esik, a fát most kellett felhasogatnom és elraknom, így ez is egy munkaünnep, csak nem tavasszal, hanem ősszel. De végre kész, minden takaros rendben áll és újra találhatok magamnak valami otthoni elfoglaltságot, amibe el lehet pusztulni.



Oltári szívás

Kis szakmai rész következik, mert ilyen is elő szokott fordulni. Otthon, egy különös ötlettől vezérelve azt gondoltam, hogy az asztali gépem frissíteni fogom 10.04-ről 12.04-re. A laptopomon csináltam egy dist. upgrade-t és gond nélkül megoldotta. Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem. Nos, az automatikus frissítés szokás szerint nem ment. Megfogadtam, hogy nem kísértem a sorsot, de mindig ellágyulok valamiért. Lett egy friss rendszerem, de nem volt grafikus konzol. Rootként el tudtam ugyan indítani, de csak alacsony felbontással, userként nem ment. Átkoztam magam, de letöltöttem egy kubuntut, de az desktop volt, így nem tudtam volna raid-et kezelni, így végül egy ubuntu telepítőlemezzel próbálkoztam. Az felment, de kép helyett valami torz ábra jelentkezett. Közben töltöttem magamnak egy rendes kubuntut is, de az a telepítésbe halt bele egy feloldhatatlan függőség miatt. De legalább lett egy alaprendszerem. Áthoztam a csomaglistát a notebookról, mert ott jól működött a 12.04 és 'dselect install'-al megpróbáltam feltenni, de az is elhasalt. Viszont újraindítás után volt kép, de 800x600-as felbontásnál nem sikerült többet kicsikarnom. Utánaolvasva a dolognak, kiderült, hogy az nvidia driver a ludas az egészben, így próbáltam konzolból telepíteni. A gond az volt, hogy hiába telepítette a csomagokat, kernel drivert nem tudott fordítani hozzá. Kiderült, hogy az agyatlan ubuntu felismerte, hogy amd procim van és felajánlott hozzá alapértelmezetten pae-s kernelt, de az alapkernel headerjét és forrását tette fel hozzá, így nem tudott a telepítő a kernelhez valót fordítani. Amikor végre kiderült ez, és sikerült rendesen telepíteni a szükséges dolgokat, az az átok driver is rendesen lefordult végre és varázslatosan minden a helyére került. Sikerült megejtenem a szokásos asztali beállításaimat, így éjszakára már a kedvenc gépemen tudtam nézni a youtube-ot. Ritka nagy szívás volt. Megfontolandó lenne az ubuntunak is ritkítani a kiadásokat, de inkább cserébe jobban tesztelni a megjelentetett szoftvert..

2012. október 24., szerda

Szerda

Csak egy közönséges szerda, ami minden héten legalább egyszer előfordul. Semmi extra nincs benne, általában a hét közepére esik, ilyenkor kezdi érezni az ember, hogy talán túl fog jutni ezen a héten is és lassan itt a hétvége. Ebből a szempontból ez a szerda kivétel, hisz a hét rögtön középen kezdődik, tehát amíg máskor a remény pislákolását jelenti, most a hét, a dologidő kezdődik vele - szóval van okunk nem szeretni. Bizonyára vannak olyanok, akiknek ez a szerda nem olyan mint a többi - valamitől kimagaslik a szürke hétköznapok egyhangú sorából. Gondoljunk tehát rájuk irigységgel..

2012. október 23., kedd

Orsolya

Orsolya, jelentése kis medve, medvécske. Arról jutott eszembe, hogy épp most volt a névnapjuk. Nekem gyerekkori, beteljesületlen szerelmet jelent ez a név, a titkos vágyódást valamiért, amit soha sem kaphattam meg. Azóta sem volt szerencsém az Orsolyákkal..

2012. október 20., szombat

Válság van

Bennem is. Gondolatok kavarognak bennem, de nem tudnak kijönni. Egy írás napok óta foglalkoztat, de nem igazán sikerült úgy megfognom, ahogy szerettem volna, állandóan kisiklik a kezeim közül a nyavalyás. Úgy tűnik, már ez sem a régi. Máskor a szavak csak úgy jönnek belőlem, most szó rekedésem van. Mi ez ha nem egy lelki válság?

2012. október 17., szerda

A vicc vége

Egy gyerek sír a húsbolt előtt. Odamegy hozzá egy ember és megkérdezi: - Miért sírsz kisfiú? A gyerek azt válaszolja: - Mert nem tudom, hogy anyukám mit mondott! Csaba, hozz tíz deka gyulait vagy Gyula, hozz tíz deka csabait?  - Miért, hogy hívnak? - kérdezi az ember. - Bélának! Na ennek a viccnek is vége, leszerepelt. Most olvasom, hogy tönkre ment a gyulai húsüzem, vége a remek viccemnek. Az utánunk következő már nem is fogja tudni milyen is volt a gyulai kolbász. Nem bírta a gazdaságélénkítő programot és bedobta a kulcsot. Kicsit úgy mint a cigány lova, aki már majdnem megszokta az éhezést, csak épp előtte éhen halt. Ha már a vicceknél tartunk. Kár, hogy ez nem vicces..

Beírás

Gyermekünk nem erényeink, hanem hibáink gyűjteménye és azért kaptuk meg ilyennek, hogy ha már magunkon nem javíthatunk, belőle köszörüljük ki a saját botlásain. Ez onnan jutott eszembe, hogy a gyerek a tegnapi nap meghozta életünk első beírását - ami nem volt a szaktanár szerint beírás, csak annak látszott - hogy jó lenne, ha fel tudnánk őt keresni. Felkerestük. Idősebb, szakmai előéletére büszke pedagógust találtunk, aki látszólag mindent jobban tudott még minálunk is, így nem igazán volt vitaképes, de hát ugye ő játszott otthoni pályán, így pozitívan kellett hozzáállni a dologhoz. Igazából amúgy sem lett volna más választásunk - ismervén a kölköt és az ő sajátos stílusát. Ha bennem jelen van a szarkazmus, akkor ő ennek egyetemi tanára lehetne és ami a legrosszabb, ezt nem is rejti véka alá, amit könnyen képesek emberek magukra venni. Jelen esetben a tanárok is, mert a megjegyzéseivel óra alatt sem fukarkodik. Kénytelen leszek valahogy nevelni, de sajnos fogalmam sincs hogyan fogjak hozzá..

2012. október 16., kedd

Közeljövő

Közeljövő - reménykeltőbb szó a soha kifejezésére mint a rideg tények. A jövő annyira bizonytalan - ezt láttuk a sok időutazós sci-fiben, úgyhogy vigyázni kell vele, ráadásul ez még közel is van. A távolság is viszonylagos és mióta tudjuk, hogy üveggolyóként megkapható, de hogy mi számít közel-nek, ugye Einstein óta korántsem triviális. Az utóbbi időben sokat hallom ezt a szót és szöget ütött a fejembe a gondolat. Mégis mikor jön el a közeljövő? A holnap, a jövő hét kedden? Tulajdonképpen bármelyik ugyanúgy a közeljövő, de túl konkrét, úgyhogy nem alkalmas a remény életben tartására. A megjelölt időpontig persze, na de utána? Ilyet egy diplomatikus ember nem mond, főleg ha a cselekmény betarthatatlan, de ez a szó igazi főnyeremény. Nem jelent határozott nemet, de akár tetszőleges ideig használható. Ennyivel jobb mint a camembert sajt, mert az bár éretten jó igazán, de előbb utóbb megromlik. Azt hiszem én is többet fogom használni..

2012. október 15., hétfő

Késtechnika

Alapfokú késtechnika tanfolyamon voltam a hétvégén. A Makifood jóvoltából (www.makifood.com) maga Maki (Aki egy kicsi, de kedves japán hölgy) magyarázta el a fogásokat, amit egy késsel pár szerencsétlen sorsú zöldségen tenni lehet. Vágtunk mindenféle olyasmit, aminek a leírásához egy francia szótár lenne a minimum, illetve megtanultunk nagy késsel aprólékos munkát is végezni. A leglátványosabb talán a paradicsomhéjból rózsa alkotása volt. Sosem gondoltam volna, hogy a paradicsom is hámozható ugyanúgy mint az alma, ráadásul könnyedén, a konyhában található legnagyobb bökő segítségével is. Megtanultuk azt, hogy milyen az éles kés és mi kell ahhoz, hogy ez így is maradjon, illetve, hogy az életlen kés veszélyesebb mint az éles, illetve hogyan tartsuk szabályosan a kést, hogy minél hatékonyabbak lehessünk. Természetesen még sokat kell gyakorolnunk, hogy úgy vághassunk mint ő vagy Jamie Oliver, de azt hiszem jó úton járunk afelé. Már csak késeket, fenőkövet és sok sok ragtapaszt kell vennünk ehhez..

2012. október 12., péntek

Forradalom

Győzött a forradalom! Na nem a fülke, mert az eddigre meg is bukott szinte - erkölcsi értelemben mindenképpen, hanem a közlekedési. Szűkebb pátriám területén vannak egyes szakadár csoportok, akik rendre harcolnak a nekik nem tetsző, őket valamilyen szinten akadályozó közlekedési jelzések és táblák puszta léte ellen. (És valószínűleg jól menő vasáru kereskedésük is van!) Újtelepen, ahol át szoktam hajtani, régebben 40 km/h-ás sebességkorlátozás volt érvényben - ezt minden utca után újból és újból meg is erősítették, ahogy a szabályok szerint kellett. Mára eltűntek a nem kívánt táblák, sőt a forradalmárok az oszlopokat is kihúzgálták, nehogy valakinek eszébe jusson az, mi célra árválkodik az út mentén az a karó, amire táblát is lehetne szerelni? Ugyanígy nyoma veszett pár behajtást korlátozó táblának is, így hőseink már annyival hajtanak és arra mehetnek, amerre szeretnének. Úgy fest, hogy a közútkezelő feladta az egyenlőtlen harcot, mert amit kitettek nappal, eltűnt éjszaka. Magos Déva vára, modern kiadásban. Most tényleg vagy megunták, vagy egy újabb szállítmány táblára várnak? Mindenesetre érdekes ez a fajta polgári engedetlenség. Lehet, hogy más esetben is beválna..

2012. október 10., szerda

Nem értem (Költségvetést)

A nem értem rovatban a számomra érthetetlen dolgokat elemzem. Ma a költségvetés van soron abból az alkalomból, hogy kormányunk a mai nappal tiltotta be egy tollvonással a szerencsejáték-gépeket. Furcsa, hogy egy kormány, ami állandó megszorításokkal (akarom mondani nem-megszorításokkal!) operál és állandóan azon igyekszik, hogy minél több pénz vonjon el a gazdaságból, hogy egy látszólag feneketlen vödörbe öntse azt, ilyen könnyen le tudjon mondani egy viszonylag jelentős összegről. Persze az indoklásban szereplő népegészségügy nyilvánvaló kamu, hiszen a bizonyítottan sokkal károsabb cigaretta és alkohol továbbra is szerepel a költségvetés bevételi oldalán, pedig az igen nagy lökést tudhatna adni a lakosság egészségi állapotának (illetve a mára már virágzóvá vált csempészeti üzletág fejlődésének.) Azt hiszem olyan mélyebb okok vannak a dolog mögött, amihez mi túl kis piskóták vagyunk, de ez az a dolog amit mi igazából sosem fogunk megtudni. Azt az adót, amit egy felelőtlen és játékszenvedélytől fűtött kisebbség fizetett eddig, meg majd mindenki fogja fizetni. Előre a társadalmi igazságosság felé vezető Lenini úton!

2012. október 9., kedd

Önző majmok

Beteg dolognak tűnik, ha az ember megszemélyesít bizonyos dolgokat csak azért, hogy beszédbe elegyedhessen vele. Mert amíg az ember csak magával beszélget, az olyan elfogadtatónak tűnik - legalábbis nekem. De hiába, egyszer mindent ki kell próbálni. Eszembe jutott a természet isten - no ezúttal nem én, hanem egy másik - egy időjárás isten, vagy a földanya - ahogy tetszik. Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy mi is ez a hisztérikus időjárás? Egyszer meleg vénasszonyok nyara van, másszor pedig november vég, mindenféle átmenet nélkül. Ő biztos erre azt válaszolná, hogy mindent megpróbált már, hogy szóljon, hogy figyelmeztessen, de magunkra vethetünk, mert önző majmok vagyunk. Azt hiszem most mindenképpen igaza van. Valóban önző majmok vagyunk mi emberek. Azt hiszem szerzek magamnak ebédre egy banánt..

2012. október 8., hétfő

Megható

A gyerek mindig tud megható lenni, nem csak addig amíg pici, Persze a legjobb gyerekkori aranyköpések igazán a kiskölkök szájából hangzanak el, addig is jegyzi őket az irodalom és a sajtó, de a nagyobb gyerekek is szolgálhatnak kellemes meglepetéssel. Tegnap ez történt a 14 éves fiammal is, aki már ezzel az életkorral igazán tagja a nagy lovak tiszteletbeli társaságának - és mégis meg tudott lepni. Lefekvésnél odajött és kérte hogy vakarjam meg a hátát - a mi családunk meglehetősen viszketeg, de ma ez már a számtalan alkalom egyike lett volna, így szőrösszívű apa módjára megtagadtam a kérését. - Akkor legalább az öledbe hagy üljek be! - Ez meglepett, de ugyanakkor jól is esett. Amikor az anyja rászólt, hogy most már aztán tényleg ágyirány, akkor azt mondta: Hagyjál egy kicsit, most épp apa-fia napot tartunk! Erre mondom, hogy nagyon kellemesen meg tud lepni ez a kölök. Ha akar..

2012. október 7., vasárnap

Az Úr napja

Az Úr napját megszenteljed! Eddig a parancsolat, amit eddig többé kevésbé betartottak az emberek. Például Fekete Árpád, Fekete István apukája egyenesen fel akarta pofozni azt az embert aki vasárnap a földön szántani merészelt. Azóta persze puhultak az álláspontok. Ma, amikor odakint éppen fát vágtam azt hallottam, hogy a környéken szinte minden házban vadul porszívóznak. Ha az Úr napjának megtiszteléséről van szó és mindenki vadul porszívózik, akkor ez csak egyet jelenthet, a porszívó az egy olyan eszköz, ami hozzájárul az Úr iránti tisztelet erős kifejezéséhez. Mint ilyen, mindenképpen támogatandó lenne politikailag, de egyházilag is. Lehet, hogy nem a hűtőszekrény lesz az, ami kihúz a válságból? Már látom ám lelki szemeimmel azt, amikor a templomban a pap a porszívóvásárlásról prédikál és az Új emberben megjelenik a következő hirdetés: Szippancs 2100 - az eszköz amivel közel engedhetjük magunkhoz az Urat. Az egyházközség és a Vatikán ajánlásával..

2012. október 5., péntek

Kriszta és Gábor

Nem vagyok híve a légi reklámoknak. Nagyon szűk körre lehet csak hatással és nem hiszem, hogy túl nagy tömegeket mozgatna meg a hatékonyságával. Minap is erre gondoltam, miközben hazafelé autóztam és megláttam a repülőt, amelyik egy nagy fehér molinót vonszolt át az ég kékjén. Kíváncsivá tett a dolog, hiszen ritkán látok errefelé ilyesmit, így figyelni kezdtem. Ezúttal viszont nem a megszokott tamponreklám vagy ingatlanhirdetés köszönt vissza a fehér anyagról, hanem egy jókívánság, 'Boldog születésnapot Kriszta!' felirat formájában. Egy igazi úriemberrel van dolgunk - Gáborral. Azért pont ő, mert magamról biztosan tudom, hogy nem áldoznék ilyenre, tehát az én keresztnevem kilőve, egy Gáborról minden további nélkül el tudok képzelni ilyen léhaságot, hogy az imádott nő kedvéért ilyen költségekbe verje magát. Szép gesztus - remélem Kriszta is látta. A repülőn mindez nem múlhatott, mert több kört is tett 'Bócsa' felett. Remélem Gábor is megtalálja a számítását Krisztában és boldogok lesznek egymással. De azért az is az eszembe jutott, hogy Gábornak valószínűleg tartalmas estéje volt aznap..

2012. október 4., csütörtök

Fa projekt

Véget ért a fa projekt első fordulója, mert tegnap sikerült felfűrészelni az összes fát. A kedves szomszéd átjött és az utolsó ölfát is feldarabolta - tulajdonképpen az összeset ő vágta fel - és ezzel véget ért a fűrészgép ezévi vendégszereplése a házunkban. Már csak a hasítás van hátra, amit erőmtől és lehetőségeimtől függően rendületlenül csinálni fogok. A gépet is ki kell ásnom a fa alól, mert mindet az borít - hogy a szomszéd vissza tudja venni azt, ami jogosan az övé. Azt hiszem mély hálával tartozom neki mindenért..

2012. október 3., szerda

Nem értem

A nem értem rovatban a számomra érthetetlen dolgokat elemzem. Ma éppen a formás női hátsó elformátlanodásának kérdéskörét feszegetem. Van itt a cégnél pár igen igen szép női alfél. Legalábbis volt. Olyan, hogy költők ódákat énekelnének róla és legjobb helye márványba faragva erős üveglap mögött lenne valami múzeumban. Az üveglap azért szükséges, mert a simogató kezek miatt hamar elkopna. Szóval nem értem miért van az, hogy egy jó fartő addig marad ideális, amíg az illető hölgy egyedülálló. Onnan lehet tudni, hogy a köreibe házibarát érkezett, hogy az addig tökéletes popsi rohamosan veszít a tökéletességből és a középszerbe süllyed. Nem értem miért szükségszerű mindez? Vagy ez csak olyan, mint a ragadós mézharmat a rovarevő növény levelén? Ha megvan a zsákmány, akkor már többé nem szükséges?

2012. október 2., kedd

Elszámoltatási. Biztos?

Azt mondják, hogy politikusként nem elég tisztességesnek lenni, de annak is kell látszani. Mi, akik unortodoxiában élünk, már tudjuk azt, hogy nálunk semmi sem úgy működik, ami a világban, tehát itt nem kell még annak látszani sem. Kell egyfajta cinikus gőg, egy jó adag kivagyiság és lesajnálás, otromba nyilatkozatok és agresszivitás. Az alázat és a választók szolgálatának a gondolatát el kell felejteni, cél a saját, rokoni és ismerősi zsebek megtöltése a közvagyonból. Aki esetleg szólni merészel, azt perrel kell megfenyegetni, ráadásul arrogáns és végtelenül cinikus módon, lehetőleg a ptk.-t idézve, mely szerint az apósom testvére nem rokonom, tehát ha előnyhöz juttatom őt, akkor nem a rokonaimat hozom helyzetbe. Persze azt sem állította, hogy vadidegent segített gazdasági előnyhöz, de azt azért még a miheztartás végett közölte az illető 'úriember' hogy ha ezt néznénk, senki sem kaphatna földet, hisz mindenki ismerőse valakinek. Annyi hozzáfűznivalóm lenne a dologhoz, hogy ilyenért a világ boldogabbik felében lemondás, nyilvános megszégyenülés és krokodilkönnyek tévényilatkozatbeli hullatása járna, nem pedig államtitkári pozíció. Egyszer szeretnék egy ilyen helyen élni..

2012. október 1., hétfő

Egy buli margójára

Újra túl vagyok egy hagyományos bulin. Én csináltam belőle hagyományt azzal, hogy minden évben megtartom, több kevesebb sikerrel. A több magában a partiban, a kevesebb a szervezésben keresendő. Épp ezért az utóbbit már nem is én végzem, de így is kiábrándító látni azt, hogy a jelentkezők száma úgy olvad el, mint az első tavaszi napon a kertben maradt hókupac. A nagynak indult várakozással szemben maroknyi ember jelenik rendre csak meg. Idén a kaja nem aratott osztatlan sikert - először próbálkoztam ilyen eseményen lecsóval - mondjuk ki - a lecsó nem partiétel akkor sem, ha meglehetősen gazdagon, tojással, kolbásszal, sajttal és húsos szalonnával volt dúsítva. Most először nem üvöltött mindent túl a zene és lehetőség volt végre társasjátékozni, kártyázni is. Soha rosszabbat ennél..

2012. szeptember 28., péntek

Szempontjaink

Beszélgettünk a kollégáimmal. Illetve tulajdonképpen mi csak hallgattunk, egy már nyugdíjból visszajáró kolléga vitte a prímet, amikor a nőkkel kapcsolatos vélekedését osztotta meg velünk. Férfitársaságban megesik az ilyen - ahogy a nők a pasikról beszélnek, úgy a pasiknál is jellemző téma a nők ilyen, olyan szempontból való értékelése. Épp a mondandója közepén tartott, amikor az alábbi kijelentést tette: - A nőknek két csoportja van.. De nem fejezhette be a két csoport ismertetését, amikor egy fiatalabb kolléga közbevágott: - Igen, tudjuk. Akiknek kicsi a melle illetve azok, akiknek nagy. - Be kell vallanom, ennyire frappáns dologra nem is mertem gondolni, pedig milyen igaz! Viszont sosem fogom megtudni mi is volt az eredetileg elmondani szánt kétféle csoport..

2012. szeptember 26., szerda

Ütni vagy nem ütni?

A hír már lerágott csont, de bennem most érett meg igazán a gondolat, hogy feltegyem a kérdéseimet ezzel kapcsolatban, hiszen a bornak és az égetett szeszeknek is jó ha a megfelelő hordóban aszalják, ennek a dolognak bennem kellett érnie, hogy megfogalmazhassam a kételyeimet vele kapcsolatban. Ismerjük a kormányzati állásfoglalást a nők szerepéről a családban, miszerint ha szülnek  eleget, akkor nem lesznek megverve. Ez eddig világos, egyenes iránymutatás, sőt ha úgy vesszük, egy politikai hitvallás. De pont ez ébresztett bennem kétkedést. Mert ha szül - világos - nem bántjuk. De ha nem szül? Eddig még próbáltam tartani magam ahhoz az elvhez, hogy nőt nem verünk meg, de felmerült bennem a kérdés - Ha nem szül, akkor meg kell verni? Vajon elég pár saller vagy koki, esetleg rúgni is szükséges? Tenyérrel kell ütni vagy ököllel? Mi az ajánlás? Nyomot kell hagyni, hogy lássák a többiek is, hogy mi jár a renitens nem szülőnek vagy elég fű alatt intézni a fegyelmezést? Gondolom az nem elég, ha azt mondja, hogy megvertem - hisz össze is játszhatunk a mihasznával. Elég a látlelet vagy rögtön a közjegyző előtt kell elnáspángolni? Férfiként itt állunk a legnagyobb bizonytalanságban, hogy mi is lesz ezután a módi és a válaszok persze késnek. Azt hiszem én már öreg vagyok a változáshoz, NER ide vagy oda..

2012. szeptember 24., hétfő

Chipsadó

Olvasom itt az újságot, hogy a nyomorult és profitéhes gyártók hogy bújnak ki a chipsadó hatálya alól, hogy megtarthassanak valamit az általuk munkával megtermelt profitból és a hasznot ne a sivatagként szomjúhozó magyar költségvetés feneketlen bendője nyelje be. Persze ez utóbbi próbál a forrás felé araszolni a jogszabályok 'pontosításával', ugyanis számára  az lehetetlen, hogy azt a pénzt, amit ő be akar szedni, azt más úgymond megtrükközze azáltal, hogy az adó alapját végül ne tegye bele az üdítőnek szánt italba. Lenne egy építő jellegű javaslatom és akkor nem kellene ez az eléggé megalázó pávatánc. Mondják ki azt, hogy minden kereskedelmi forgalomban szereplő ital energiaitalnak tekinthető, amelyik a vízen kívül más hozzáadott agyagokat tartalmaz. Nem kellene az állandó módosítgatás és adózhatna akár a szódavíz is..

Macskakórház

Lucius a sirámommal ellentétben mégsem veszett el. Azt hittem korábban, hogy a kismacska miatt szedte a sátorfáját és boldogabb vizekre evezett, de a tények egész mást mutattak. Még péntek reggel megérkezett, három lábon és meglehetősen legyengülve. A bal hátsó lábát megharapták és legalább az eredeti méret háromszorosára dagadt fel. Elég groteszk látványt nyújtott és a macska is szenvedett tőle. Valószínű, hogy hazafelé tartott, de ennyi időbe telt. El sem tudom képzelni hogy jött át a kerítésen, amikor a járólapon is olyan szánalmasan kepesztett. Állatorvosi diagnózis kértünk a lábra, ami bár most még szörnyű állapotban van, de talán javulni fog. A kismacska szeme van begyulladva, így abba is cseppenteni kell, nagyjából kétóránként. Luci a faházban van bezárva az antibiotikum kúra miatt, a kicsit a garázsban tartjuk fogva, szerencse, hogy több macskánk nincs, mert már nem tudnánk hova tenni, építhetnénk egy újabb kórházi szárnyat valahova a kertbe..

2012. szeptember 21., péntek

Jó-rossz válság

Válság van, ezt mindenki tudja. Ezt szajkózzák a hírek a rádióban de az újságok lapjain is ez olvasható. A válság jó magyarázat lehet mindenre. Nem jut elég kenyér a boltban, késve hozza a leveleket a postás, vagy esetleg elfelejtettek vonatokat indítani a vasutasok? - Ja kérem, válság van. Én is azt hiszem válságban vagyok - olyan jó-rossz válságban, így az írás is nehezebben megy. De majdcsak lesz valami. Meglátjuk - a vak is ezt mondta.

2012. szeptember 19., szerda

Hagyma!

Tegnap a főzésnél szembesültem azzal a makacs ténnyel, hogy nincs otthon hagyma. Valamiért azt gondoltam, hogy hagyma van és krumpli nincs, ezért burgonyát vásároltam, így ebből már két zacskó van, hagymából meg egy darab sem volt a sifonérban. Nem csak ez a hír ért sokként, hanem az is, hogy gyakorlatilag szinte minden általam ismert étel alapja - valamilyen formában - ez a növény, így szinte nullára redukálódott le az a receptállomány amiből választhattam a másnapi ebéd megvalósításához. Mivel este fél tíz felé nem nagyon volt kedvem valami radikálisan újhoz - mondjuk egy hagymamentes lecsóhoz, így maradt a járt út. Ezért eszünk ma ebédre tejberizst..

2012. szeptember 18., kedd

Lelépett

Luci lelépett. Ennyi lenne a rövid tartalmi összefoglaló a tegnapi nap eseményeiről. Mondanám, hogy régóta lehetett erre számítani, de mégsem mondom, hiszen a fene sem gondolt erre. Az új macska érkezése úgy látszik felkavarta a lelkét, bár az előzővel nagyon megszokták egymást, ezt az újat úgy látszik nem volt képes elviselni, pedig korántsem annyira erőszakos mint amilyen Mici volt. Micivel szerették egymást, a mérgezés után sokáig kereste, előtte együtt aludtak - igazából Micivel bekövetkezett űrt szerettük volna felszámolni az új kiscicával, nem pedig az öreg macskát elüldözni, de hát így sikerült. Remélem jó helye lesz, bár kíváncsi lennék mit is eszik (Nálunk meglehetősen válogatós volt) és örülök, hogy ő maga ment el és nem az örök vadászmezőkre költözött..

2012. szeptember 17., hétfő

A jó pap

A jó pap holtig tanul - tartja a mondás. Azt hiszem itt lenne az ideje, hogy beálljak a rendbe - igaz ehhez még vallást kellene alapítanom, mert a meglévőknek mind van egy kis hibája a szememben. A tanulás viszont igaz. Erre rögtön rájöttem akkor, amikor eljött az idő, hogy egyedül vágjak marha nagy rönköt szalagfűrésszel. A műveletsor annyira egyszerűnek tűnt - mondom, csak tűnt, mert a gép kirántotta a kezemből a tuskót és az egészből lett egy hibás szalag, némi favágás baltával az elakadt szalag kibányászására és másfél óra gépszerelés - igez ezeket csak mint néző szemlélhettem. Aztán megbeszéltük, hogy kis ágakon fogok inkább gyakorolni. Mert gyakorlás a tudás anyja - ha már a közhelyeknél tartunk..

2012. szeptember 14., péntek

Magyarok

Magyarok, avagy mi mindnyájan. Furcsa népség, akik misztikus kapcsolatban vannak a forgóajtókkal - ahogy ezt a példát számtalan esetben megemlítettem. A legtöbb ember akit ismerek, alapvetően jószándékú és normális, a legtöbb akit meg nem, önző, egoista barom módjára viselkedik. A személytelenség az emberekből előhozza az állatot és itt bocsánatot kérnék az élővilág rajtunk kívülálló részétől, hisz az állat kifejezést nem biológiai értelemben gondoltam. Számtalan példát lehetne említeni ismeretlen emberek kapcsolatára, ahol szinte minden esetben az egoizmus győz a józan és és a kedvesség, udvariasság felett, ugyanakkor arra is, hogy milyen önzetlenek tudnak lenni a szomszédaim velem, pedig az összes kapcsolat közöttünk az, hogy egymás mellett élünk. Ebből persze sok messzemenő következtetést lehetne levonni, akár így azt is, hogy jellemformáló ereje lehet annak, ha valaki a szomszédom lesz. Jut eszembe, van egy eladó ház az utcában..

2012. szeptember 13., csütörtök

Macskablog helyett Telefonblog

Be akartam szúrni az új macska képét a blogomba, de a telefonomról megoldhatatlan egy kép e-mailben történő elküldése, így hagyom a fenébe, mert a végén már a guta kerülgetett. A telefon elvi lehetőséget teremt erre, de ez a lehetőség valóban csak elvi. Jelenleg háromszor van benne a kimenő levelek között a kép, de egyszer sem jött még át, mert a kimenő levelek küldése mint lehetőség természetesen nem része a programnak, így nem tudom mi fogja végül elindítani a tényleges processzust. Gondolom, ha majd épp szükség lenne a netre és amúgy jó lassú is lesz, akkor kezdi el, viszont akkor kérdés nélkül. Nem is bánnám ezek után, ha tényleg csődbe menne a Nokia.

2012. szeptember 12., szerda

Nem lennék..

Azt hiszem nem lennék politikus. Parlamenti képviselő meg pláne. Na nem azért, mert nem tudnék mit csinálni magammal az ülésnapokon, hiszen remekül sikerült elsajátítani az aktív semmit nem csinálás, ami mégis munkának látszik című gyakorlatot, de azt hiszem egy politikusnap pofára van szüksége, illetve e képességre, hogy visszatartsa a nyálát, amikor megpillantja magát reggel a fürdőszobatükörben. Számomra felfoghatatlan az, amikor a vezérmajom kitalál valami egetverő ostobaságot és az a sok öltönyös majom meg beáll mögé és próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, hogy figyeljetek birkák, ez miért is lesz jó nektek, holott mindenki tudja, hogy nem. Ráadásul a majmok nem is érik be ennyivel, részben tülekednek az elnöki hátsó körül, részben egymásra licitálnak a hülyeségekben és mindeközben nem ég le a képükről a bőr. Hogy egyik sem képes azt mondani, hogy ezt már az én gyomrom sem veszi be, sziasztok! Igaz, akkor nem lennének majmok..

2012. szeptember 11., kedd

Egy könyv

Minek vettél megint könyvet? - kérdezi az egyszeri anya a gyerekétől, amikor meglátja, hogy csemetéje boldog arccal oldalazik be a nappaliba. - Hiszen van már egy másik könyved! A kérdés jogos is meg nem is, hisz minden könyv más és más, ha eltekintünk attól, hogy az illető lurkó nem ugyanazon könyv másik példányával óvakodott haza. Rendben, hogy vannak hülye emberek - esetleg kémek - de azért nem jellemző a dolog, így elvethető. Szóval minek még egy könyv, ha van már egy másik? Ebben az olvasatban valóban ostobaság feltenni egy ilyen kérdést, de ha nem könyvről van szó, minden további nélkül feltesszük vagy állítjuk a dolgot és egy csöppet sem ütközünk meg rajta. Így a normális, hiszem mi mondtuk. A hülyeséget mindig más beszéli - szerencse, hogy mi mindig az egyetlen igazság birtokában vagyunk. Hurrá!

2012. szeptember 10., hétfő

Macskaproject

Új macskaprojectet indítottunk. Szegény megboldogult Micike által hagyott űrt, egy új cicával igyekszünk betölteni. Sok vita és érdekellentét után végre megkaptuk az elvi engedélyt - kezdetben inkább arról volt szó, hogy ha lehet kihúzzuk még egyetlen macskával és csak az ő elvesztése esetén szereznénk be pótállatot, de az anyai szív megtört a folyamatos unszolás hatására és bevonult a lakásba egy új cirmos. Aki igazából nem is cirmos, hanem leírhatatlan színű és mintájú egyed. Legtöbben, első látásra azt mondanák, hogy ritka ronda - de tulajdonképpen annyira csúf, hogy már egyenesen gyönyörű. A macskák még nem találkoztak egymással, de Luczius már gyanít valamit. Egy összeszoktatáson már túl volt, remélem az új cicát hamarabb beveszi a gyomra mint szegény Micit. Remélem azért télen már együtt alszanak..

Kétharmad

A macskák whiskast vennének! Hallatszik a sommás megállapítás nap mint nap a reklámokból. Nos, a macskák - akár csak a magyar politikai élet - azt hiszem elég megosztott ebben e kérdéskörben. Bizton állíthatom, hogy a macskák nem whiskast vennének elsősorban, ha rendelkeznének a megfelelő tőkével, hanem egészen biztosan inkább színhúst vagy halad kebeleznének be, esetleg egerekkel múlatnák a szinte korlátlanul rendelkezésre álló idejüket. Persze az is elképzelhető, hogy ott is van NER esetleg kétharmad, akik tudják azt, hogy valójában mit is akarnak a macskák anélkül, hogy valóban megkérdeznék őket erről..

2012. szeptember 7., péntek

Orrszőr

Az orrszőr olyan mint a vélemény. Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a máséra. Valahogy és valamiért gusztustalannak tartjuk mindazt ami az orrunkból jön kifelé, nem szívesen beszélünk a dologról, pedig nap mint nap bennünk van és a burjánzása meglehetősen kellemetlen. Bárki tetszetős külalakját el tudja rontani az orrából kilógó pár erős szőrszál, főleg mivel vonzza a tekintetet és az ember már másra nem is tud ilyenkor figyelni - így egy induló érdekes társalgás is szőrfixálásba tud fulladni. Arról nem is szólva, hogy ez a képlet meglehetősen érzékeny, és állandó orrviszketést is tud okozni, ami kellemetlen, hisz a viszkető orr a babonaság szerint veszekedést vagy mérget jelent - ami be is következik, hisz amíg a szőrt nem sikerül eltávolítani, garantáltan idegesek leszünk. Mert nem csak piszkál, de ragaszkodik is a nyavalyás. Nálam odáig ment a szemtelenségben, hogy nemcsak az előbb említetteket produkálja, hanem vette a bátorságot arra is, hogy őszüljön. Ez olyan ciki, hogy egyre több rajtam a fehér. Vajon a télapónak is fehér az orrszőre? Lassan átvehetem a hivatalt tőle, csak le kell löknöm hozzá szegényt a tetőről..

2012. szeptember 5., szerda

Szerintem..

Szerintem az újonnan megjelent Erzsébet utalványt be lehetne tenni a chipsadó hatálya alá, mert a használata káros az egészségre. Ha például akarnék venni a büfében egy 300 forintos sütit, de csak 400 forintos a legkisebb címlet, akkor az alábbi dilemmával szembesülök: Pénzt nem adnak belőle vissza, tehát vagy veszni hagyom a visszajáró százast vagy megfejelem még ötvennel és veszek egy pudingot is. Akartam enni egy sütit, most enni fogok egy sütit és egy pudingot is. Mi ez, ha nem egy káros dolog az egészségemre?

Zátonyi csárda, Dunasziget

Rég volt már étteremkritika és ahogy nézem a blogom statisztikáit, ez a legkeresettebb része az oldalamnak. Szóval a nyárutóból pár napot a festői faluban Dunaszigeten töltöttünk. Ez a falunév tulajdonképpen több falu gyűjtőneve, ebből az egyik falurészben, a stranddal átellenben helyezkedik el mai postom főszereplője a Zátonyi Csárda. Egy dunai holtág partján, nagy autóparkolóval ellátva, kellemes körülmények közé várják a megpihenni szándékozó utazót. A hely nem csak étteremként, hanem panzióként is üzemel, de erről a részről nem tudok nyilatkozni. Van terasz és rossz idő esetén belső helységek is. Mivel az idő túl jó volt, mi kívül foglaltunk helyet. A pincérek kedvesek voltak, maguktól felajánlották a számla családonkénti megbontását és ezt a lehetőséget jól is kezelték - ezért egy mezei pirospont mindenképpen jár. A konyha gyors volt, vagy legalábbis nem lassú, az étlap választéka kielégítően bő. Az adagoktól jól lehetett lakni, megfelelő minőségű és szép tálaktól az ember kedve megjött az evéshez. Az árszint is megfelelő volt, az egyik nap történt csak olyasmi, hogy egy nem befejezett ételt az egyik pincér elvitt, csak azért mert a vendég felállt a székéből és nem volt hajlandó ezért elnézést kérni, pedig rosszallottuk a dolgot. Igaz, mi is figyelhettünk volna jobban, de talán a pincér is lehetett volna alázatosabb. Gondolom nem esett volna le a gyűrű az ujjáról, ha elnézést kér még akkor sem, ha magában úgy gondolja, hogy igaza volt. Mindent egybevetve kellemeseket ettünk ott normális áron, úgyhogy fel lett írva a jobb helyek közé. Érdemes megállni, ha valakinek erre vezet az útja.

Raspberry Pie

A saját málnás pitém! Mióta megérkezett, azóta sok minden történt. Kollégám élesztette fel és mivel ő maximalista, nem volt megelégedve a képlejátszás minőségével, így engem is elkedvetlenített. Szerencsére egy kedves facebookos ismerős visszahozta belém a lelket - ennek ilyennek kell lennie - mégis nem várhat az ember 35 dollárért űrrepülőgépet! Ezzel el is érkeztünk a project költségvonzatához. Szóval maga az alapgép volt 35 dollár, kb 8000 forint. Ezért a pénzért a csomagot elhelyezték az íróasztalomon, egy lépést sem kellett tenni érte. Viszont majdnem kivártam hozzá az elefánt életkorát, olyan lassan akart ideérni. Táp nem volt hozzá, szerencsére sok usb kábelem van, és az eszköz elmegy egy usb portról is, úgyhogy külön tápra egyelőre nem költök. Vettem hozzá egy 4GB-os SDHC kártyát, ez volt kb 4eFt, egy HDMI kábelt 1eFt és egy szuper vezeték nélküli billentyűzet-egér kombót. Ez utóbbi 10eFt-ba került. Ezt lehetett volna olcsóbban is kapni, én egy kompakt típust szerettem volna, és egy márkásabb eszközt néztem ki erre a célra. Egy dobozt rendeltem még hozzá, majdnem 4 eFt-ért, így az egész cakk und púder 27.000 forintba került. Kérdés ugye, hogy megéri-e ez egész? Mivel a hdmi kábelt, az SD kártyát és a vezeték nélküli billentyűzetet bárhol felhasználhatom, így azt hiszem, hogy jó vásárt csináltam. A cél az volt, hogy egy általánosan használható, netezős multimédia központ legyen a nappaliban és azt hiszem ez a cél most megvalósult. Ráadásul jól is néz ki..

2012. szeptember 4., kedd

Magyarnak lenni

Magyarnak lenni érdekes skizofrén állapot. Egyfelől jó egy maroknyi nemzethez tartozni, akik több mint ezer éve fennmaradtak a történelem viharaiban annak ellenére, hogy leplezetlen gyűlölettel utál mindenki mindenkit, akinek két gombostűvel több van a fiókjában, mint neki, másfelől pedig a közelmúlt eseményei miatt leég az ember képéről a bőr a szégyentől, miért is a vezetőink eladták a becsületünket egy tál lencséért. Ráadásul ahogy kinéz ezt a lencsét sem kaphatjuk meg, úgyhogy az egész ennek fényében a megszokott gazdasági sikertörténetek közé fog tartozni azzal, hogy nem elég, hogy felrúgtuk a szarosvödröt és beleültünk a közepébe, de mindezt semmiért. Na de ki a magyar? Egyes megfogalmazások szerint az, aki mögötted megy be a forgóajtón és előtted jön ki. Mások, akik magukat magyarnak állítják be, fenntartják a jogot arra, hogy maguk állapítsák meg azt, hogy ki a magyar - természetesen az, aki az ő elveiket vallja. A többi idegenszívű kollaboráns. Én jobb szeretem azt az álláspontot, hogy magyar az, aki magyarnak vallja magát - így lehet Liszt Ferenc is az, noha nem igazán beszélte a nyelvünket. Persze ezzel a megállapítással látszólag korlátozódik az önjelölt zsenik abbéli joga, hogy meghatározhassák a nemzettesthez tartozást, de erről a csökevényről szívesen lemondok az ő fejlődésükért. Tudom, hogy felesleges mondani, semmi foganatja nem lesz, hisz gyűlölködni mindig egyszerűbb volt mint gondolkodni - de össze kéne már fogni végre ennek az országnak az érdekében. Magyarrá kéne válni mindenkinek, hogy megváltozhasson a népünk alkotott, jobbára igaz, de meglehetősen negatív országkép. Ezen a ponton ébredtem fel és vettem észre, hogy bilibe lóg a kezem..

2012. szeptember 3., hétfő

A gerincről..

Sajátságos mészvázunk halálunk után is megmarad, emlékül hagyva azt a feltételezést, hogy életünkben is volt tartásunk. Utóbbi szimbolikus, hisz ugyanannyi marad meg egy tisztaszívű becsületes emberből mint egy csaló, kókler, hazudozó valakiből, akik most sűrűn mutogatják mindenfelé magukat. Szóval mégsem a gerinc teszi. Kíváncsi lennék azért, hogy mi visz rá egy embert arra, hogy feladja a törzsfejlődésben betöltött pozícióját egy ostoros véglény erkölcsi pozíciójáért cserébe és ezúton kérnék elnézést a jószándékú véglényektől..

2012. augusztus 31., péntek

Ideges

Ideges lettem reggel, mert kaptam egy továbbított üzenetet valakitől, aki, mármint nem a továbbító hanem az eredeti író, lekicsinylően emlegeti az írásaimat, be akarván mószerolni engem és rajtam keresztül az eredeti címzettet. Igaztalan dolgokat állít, igaztalan módon, hátulról, sunyi módon előadva, óvodás módjára panaszkodva az óvónéninek. Szar volt. Azt hiszem ütni tudtam volna - de az méltatlan lett volna hozzám, így kellő riposztot próbáltam meg megfogalmazni. Azt hiszem talán sikerült is, de az eredeti címzett megelőzött. Megvédett és a támogatásáról biztosított. Minden mondata összecseng azzal, ami bennem is megszületett. Jól estek a szavai. Köszönöm.

2012. augusztus 30., csütörtök

Kis gömböc

Aranyos mese és jó véget ér a tehetetlen kisgömböcről szóló fabula. Előbb szép sorban belakik a családból, aztán a faluból és közben egyre nagyobbra dagad. Valahol ezt érzem, amikor híreket olvasok nap mint nap. Szinte minden alkalomra jut egy államosítás, egy MAL, egy MOL részvénycsomag, egy állami mobilcég és most az EON. Robog a gömböc, falja a piaci szereplőket és szépen hízik - neki könnyű, hisz az állam pénzét az adófizetők állják, így a zabálás is, a gömböcünknek szinte ingyen van. Nem lehet tudni, hogy hol a végső határ, hol van az a szög vagy az a kis kondás akinek a zsebkése kipukkasztja a gömböcöt, de félek tőle, hogy ha kidurran, nem lesz belőle semmi, nyomtalanul eltűnik, csak mi fogunk üres zsebbel pislogni egymásra meglepetten..

2012. augusztus 29., szerda

A napfény íze

A napfény íze - olvastam egy valamit népszerűsítő plakáton tegnap és a képhez egy halom dinnyeszelet volt lefényképezve. Belegondolva jó kis kép illetve szöveg, hisz egy jellemzően nyári gyümölcsről van szó, aminek az íze korrelál a napfénnyel. Gondolná az átlag állampolgár, tehát mondjuk én. Esős nyáron rossz, vízízű a dinnye, forró nyarakon terem a jó mézédes gyümölcs, ami méltán lehet a napfény íze. Nos, ezen a nyáron bár a nap sütött hétágra, mégsem ettem igazán jó dinnyét. Volt pár, a majdnem kategóriában, de olyan amire azt mondhattam volna, hogy ilyen lehetne a zöld bőrbe bújtatott napfény  - na ilyet nem. Ha úgy vesszük, ez a nyár tökízű, éretlen vizes és nyúlós volt, bár amikor épp a dugóban izzadtam az autópályán a hetven fokban, némileg más véleményem volt, de úgy látszik csalódtam. Egyél magyar dinnyét! - hangzott a szlogen és bár nem volt jó, de legalább a miénk volt. Ha tényleg valóban hazai volt az a termés..

2012. augusztus 28., kedd

Gyereknap

Nincs időzavarom, tudom, hogy gyereknap májusban van és már jócskán meghaladtuk ezt az időpontot. Ma mégis gyereknap van, egy bizonyos gyermek napja - a fiamé. Ma jelentős életkort tölt be este öt felé, ma éri el a jelenlegi büntethetőség alsó korhatárát ami a hatályos törvények szerint még talán  14 év. Hogy repül az idő! Pár esztendeje még kicsi volt és bohó - ma nagy, lusta és szemtelen. Úgy látszik ez az élet rendje - mindenesetre az Isten éltesse sokáig!

2012. augusztus 27., hétfő

Újra itthon

Letelt a szabadság, újra idehaza, sőt ez az első nap a munkában. Meglehetősen zsúfolt ehhez mérten, úgyhogy az írás holnapra marad. De ami késik, az nem múlik..

2012. augusztus 17., péntek

Levelet írtam

Kíváncsi leszek az eredményre:

Tisztelt Településellátó!

A csütörtöki szemétszállítási napon a szemetünket nem vitték el, helyette egy cédulát találtunk a kukánkba csíptetve, mely szerint azért nem viszik el az edény tartalmát, mert az zöldhulladékot tartalmaz. Nos valóban volt benne zöldhulladék és tudom, hogy Önök szerint ezt nem szabadna beletennem, de: 

Számoljunk is egy kicsit! Ha valaki normál, 120 literes edényzet éves ürítési díját fizeti, az jelenleg 24.800 forint éves díjat fizet, ami 52 héttel számítva heti 477 forintra, literenként kb 4 forintra rúgó költséget eredményez. Ezért nem kell mást tennie, mint vígan szemetel világba.

Ha netalán valaki elkezd szelektíven gyűjteni hulladékot, amit Önök a saját állításuk szerint díjtalanul elszállítanak - tehát nem ebben az árban van az elszállítás költsége! - akkor igényelhet 60 literes edényt is. Ennek az éves díja 18.400 forint, ami szintén 52 héttel számolva 353ft azaz literenként kb 6 forintot jelent.

Mivel a TESZ szerint a lerakott szemétmennyiségért fizet a cég a lerakónak, így logikus az lenne, ha kevesebb szemétért kevesebb díjat is kellene fizetni, és a jelenlegi példa azt mutatja, hogy a kevesebb szemetemet relatíve drágábban viszik el, mint a kevésbé környezettudatos emberekét.

Azonban, ha hozzánk hasonlóan, (A Gödi körkép szerint már 200 háztartás a városban!) a szelektív gyűjtés mellett komposztálja a komposztálható hulladékot, akkor gyakorlatilag nem lesz szemete! Ezt mi is tapasztaljuk, általában egy szemétszállítási napon kb 20 liter szemetünk keletkezik, ami viccesen néz ki a 60 literes kuka fenekén. Nem is szólva arról, hogy a 20 liter heti szemetünket már literenként kb 18 forintért szállítják el!

Ha az Önök által, a nem környezettudatos városlakók díjával számolnánk, akkor a mi szemetünket 20*4ft, azaz 80 forintért vinnék el alkalmanként, 52 héttel számolva ez kb 4200 forint éves díjat jelentene. Ezzel szemben mi, környezettudatos gödi állampolgárok fizetünk mindezért 18.400 forintot, azaz 14.200 forintot nagyjából a semmiért.

Cserébe ezért a pénzért, Önök felajánlanak nekem komposztálót, amit jutányos áron megvásárolhatok - ahelyett, hogy mindenkinek ingyen adnák, hisz ez az Önök érdeke kellene hogy legyen. Mert most én akkor fizetem a legkevesebbet az elszállított szemét után, ha egyáltalán nem vagyok környezetvédő. Amikor ezt szóvá tettem a gödi újságban, az önkormányzat részéről egy meglehetősen pökhendi és kioktató hangsúlyú levélben közölték azt, hogy ne várjak ettől üzletet, mert ez egy életforma.

Nos, én nem várok üzletet, de vannak olyan zöldhulladékok, amit nem tehetek a komposztálóba, mert szennyezettek, esetleg beteg növényi részek, így ezt a kukába kellene tennem, - ami így sem lesz tele! - Önök viszont így nem viszik el. Lerakhatnám a zöldhulladék lerakóban is, de oda el kellene vinni, illetve lerakójegyet kellene vennem 400ft/m3/alkalom alapon, ami két marék fűért kicsit sok! Főleg annak ismeretében, hogy a kukám szinte teljesen üres és 14.200 forint éves díjat fizetek a semmiért!

Kérem, hogy panaszomat elbírálni szíveskedjenek, és a városunkban a környezettudatos szemétszállítás ügyét megoldani szíveskedjenek, hogy ne legyen ilyen feltűnően nagy aránytalanság azok kárára, akik valójába tenni szeretnének a környezetük és lakóhelyük védelmében!

Üdvözlettel:

(Aláírás, cím..)

Szeretném még ezúton közölni, hogy nemleges vagy nem megfelelő válasz esetén a levelemet (az Önök válaszával együtt) tovább fogom küldeni a megfelelő fórumokra, érdekvédelmi szervezeteknek, pártoknak, illetve a Tékozló Homár internetes jogvédő fórumra is.