2008. március 31., hétfő

Muzsika és Merengés

Amikor már azt hihetnénk, hogy a mém mozgalom erre az évre befellegzett, hamvaiból főnixmadárként feltámad, és újra itt van közöttünk. Most éppen a zene kapcsán kényszerít bennünket megrozsdált agytekervényeink mozgatására. A témája egykoron sokat hallgatott zenék. Jó kis téma, mondhatom, remek alkalmat teremt a tűnődésre és a számvetés készítésére, bár ennek kapcsán Kölcsey szavai jutnak eszembe: "..És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?..". Szóval, így a kulturális negyedóra és abbéli örömöm végén, hogy végre egy odaillő idézet jut eszembe valamiről, álljanak itt a zenék:
- A most is aktuális kedvenc, bár régen sokkal többet hallgatott Pink Floyd.
- A régi idők emlékeit idéző Van der graaf generator és King Crimson.
- Az indiai és arab zene.
- A soha el nem múló aktualitás - Dire Straits - You and your friends.
- A zene, amire az alvás is sokkal jobban esett - Andreas Vollenveider.

Halva

A nagy reggeli mémkedés elvitte az ihletemet, de a fájdalmak újból visszahozták a mai napi mondanivalóm lényegét. Gondoltam, hogy elsütök egy rettenetesen rossz szóviccet arról, hogy mi a hasonló köztem és egy török/görög eredetű édesség között, de inkább leteszek róla. A tegnapi nap egy kerékpártúrán vettünk részt, ahol sikerült az összes éppen akkor rendelkezésre álló erőmet felhasználni. Mára komoly fájdalmaim vannak, amik javarészt az izmokra illetve azok helyére terjednek ki elsősorban. Megdöbbentő, hogy elszoktam én ettől, 50 km hajtás miatt is teljesen meg vagyok halva. De mostantól minden másképp lesz, újra én leszek az országutak réme..

2008. március 29., szombat

Apróság

Az emberiség 99,9999 százalékának ez a hír valószínűleg teljesen érdektelen és közömbös. A világon bárhol előfordul, talán évmilliók óta évente van ilyen, és ebből a szempontból teljesen érdektelen, az én szívemet mégis boldogsággal tölti el. Hosszas vajúdás és egy évnyi szenvedés után a körtefám mégis úgy gondolta, hogy tesz még egy próbát az élettel. Éppen ki akartam szedni, hogy tegyek a helyére valami életrevalóbbat, amikor is vadul rügyezni kezdett. Mégis lehet növényi megérzés a világon!

2008. március 27., csütörtök

Sóher

Tegnap furcsa dolgot láttam. Tankolás ürügyén a közeli kagylós kútra látogattam, majd míg az autó számára oly fontos nedűt csurgattam a tankba, megállt mellettünk egy gyönyörű állapotban lévő A6-os Audi, hasonló indíttatásból. (Az ilyen autók hatására erősödik meg bizonyos leányokban a családalapítási kényszer.) Kiszállt belőle egy jól ápolt figura, majd az odasiető kutasnak csak úgy lazán odavetette - Dízelt, ötezerért..

2008. március 26., szerda

E-Ügyintézés

Időnként fellángoló tennivágyásom eredményeként, vagy nevezhetjük közigazgatási szélmalomharcnak is, még a múlt héten levelet írtam a dunakeszi önkormányzat jegyzőjének a város határában zajló, építkezések miatti áldatlan állapotok miatt. Naponta arra járok, és elborzaszt a hegyekben álló, jobbára építkezésekből származó szemét, amit játékosan görget a szél. Téglák, cserepek, szigetelőanyagok csomagolásai  keverednek mindenféle hungarocell darabkákkal, de láttam már malterosvödröt és cementeszsákot is. Az egész, színes egyveleget képez az út mellett, lassan egyetlen négyzetméter sincs, ahova ne jutna ebből az áldásból. A jegyzőnek (ő foglalkozna hivatalból a birtokvédelmi ügyekkel) igyekeztem a bejelentésem eljuttatni, az önkormányzat honlapján megtalált címre, tértivevénnyel. A tértivevény visszajött, a levelemet olvasatlanul törölték. Bámulatos hol tart ma a tudomány! Szuperemberek a hivatalokban, akik olvasás nélkül el tudják dönteni azt, hogy mi az érdekes és mi érdektelen számukra. Sajnos én nem vagyok ilyen tehetségekkel terhelt, így kénytelen leszek telefonálni és egyúttal panaszt is teszek. Ha harc, legyen harc! Amúgy meg rájöttem arra, hogy mit jelent az 'E' betű az E-Ügyintézés oly sokat hangoztatott, és olyan népszerű szavában. Elveszett...

2008. március 25., kedd

Ünnepek vége

Véget ért egy újabb ünnep. Ahogy a többi, ez sem az amit a gyerekkoromban megszokhattam, vagy akár még pár éve magam is tapasztalhattam. Az emberek folyamatosan változnak - nem tudom mi lehet az oka, talán a napi politika, a szétszakítottság - amire mindig az panaszkodik többnyire aki ezt okozza, vagy a túlzott jólét? Ki tudja? Emlékeim szerint régebben a húsvét is más volt, az emberek várták a locsolkodókat és készültek, mostanság meg inkább menekülnek otthonról, és előre közlik, hogy nem kérnek belőle. Egy újabb ünnep, szertartás vész az emlékek ködébe, így ez lesz az első olyan húsvét amit a kolléganők locsolása nélkül fogok eltölteni. Már a tavalyi is úgy érzem hiba volt. Ami elmúlt és értelmét vesztett, azon kár erőlködni, tovább kell lépni. Kicsit sajnálom azért..

2008. március 23., vasárnap

Szex az erdőben

Előre kérek elnézést mindenkitől, de ma huncut hangulatban vagyok. Fel szeretném hívni a látogatók  figyelmét, hogy a következő kép megzavarhatja a nézők nyugalmát, és a kép megtekintése 12 éven aluliaknak csak nagykorú  felügyelete mellett ajánlott!


Favágók álma - A lányfa.

2008. március 22., szombat

Istvántelek

A pénteki napot blogírás helyett egy egykoron dicső munkahely, az Istvántelki főműhely és járműjavító meglátogatásával töltöttem. A rendezvényt a Magyar Gőzmozdonyokért és Vasútért Egyesület szervezte, ezúton köszönöm nekik, hogy láthattuk a régmúltat és a fájó jelent. Ami egykoron ezrek munkahelyét jelentette, mára kísértet lakta romhalmazzá vált, a gőzösök utolsó menedékén a büszke vasak nem lelhetnek végső menedékre, a kilátások szerint innen is távozniuk kell, talán az utolsó lehetőség volt, hogy így találhattuk.


Udvaron


Még folyik a munka


A csarnokban béke és a halál szaga.


Halott vasak


Elfeledett emlékek


Látszólag egész


A rend halála


Csarnokban


Végzetre várva


Még dolgoznak, ki tudja meddig?


Nagy öreg


Testvérek jóban, rosszban.


Vezető pozíció


Hétmérföldes


Dicső vasak, vasparipák


Egykor élettel, most pusztulással telve


Mementó


Műszaki műemlék


Közel hozzánk az ég.


A távoli jövő


Közeli múlt..


Pusztaság


Védett? Persze..


Ormányos

2008. március 20., csütörtök

Ma

ma már kétszer próbáltam írni ide, a megszokott módon. Először egy hosszabb lélegzetű művet, amivel biztosan eséllyel pályázhattam volna a Pulitzer díjra, azután egy rövidebb morgást, amiben ezt megemlítem, de mindkettő, a publikálás hibája miatt nem került ki az oldalra. Ilyen is ritkán volt itt, hogy háromszor kell valamit beírni ahhoz, hogy egyszer megjelenjen, de ha ez sem megy át, akkor komoly szavakkal fogom illetni a rendszert, és a mai napot kihagyom. Ezzel a jelenséggel más is találkozott, vagy csak rám pikkelnek az égiek?

2008. március 19., szerda

Bűnbe esve

Tegnap, ha kis időre is, bűnbe estem. Alapvetően képes vagyok bárminek ellenállni, a kísértésen kívül. Ez egy, a kandalló párkányán felejtett tábla csokoládé képében tolakodott be a látómezőmbe, illetve, mivel úgy gondoltam, remek forrása lehet a mostanában annyira hiányzó boldogsághormonjaimnak, a számba is. Ott kellette magát, csinos nő módjára látni engedte az izgató részeket, de nem volt közönséges, vagy közerkölcsöt sértő. Épp csak, mint egy magasan felsliccelt szoknya, látni engedte azt, amit a képzelet már képes kiegészíteni arra, amire az ember a leginkább vágyik. Ott volt, a maga izgató valójában, mindannak az ígéretével, amit az ember elképzelhet, ha már volt dolga egy ilyen bestiával, aki tényleg komolyan is gondolja azt, amit látni enged. Tisztelt Bíróság! Tehettem volna én bármit azon kívül, hogy rávetem magam és magamévá teszem?  A vádlott ráutaló magatartása miatt történt meg a bűncselekmény, ezért kérem  a büntetés alóli felmentésemet! A hájat majdcsak leadom valahol..

2008. március 18., kedd

Kihívás

Többféle kihívás létezik. Van amit az ember önként vállal és örömmel tölti el, és van ami feladatként jelentkezik ugyan, de nincs választásunk, hogy eléállunk, vagy elfutunk előle. Személy szerint az első az, ami engem ért és ennek örülök. Gyarapodott a család, egy új pékfényezőgép boldog tulajdonosa lettem. Márkahű maradtam, hosszas tanakodás és álmatlan éjszaka után egy Olympus E-510 dupla kit-et vásároltam. A meglévő gépemet az utód örökli meg, így most ketten vagyunk boldogok. Az új gép a régihez képest nagyon bonyolult, öröm és kihívás lesz minden részletét alaposan kiismerni, de ezt a fajta próbatételt szeretem. Most már technikai akadálya nem lehet annak, hogy végre szép képeket készíthessek, most végre én jövök..

2008. március 17., hétfő

Áldozat

Minden jó ügy követel némi áldozatot. Aki kigondolja és aki végrehajtja nem mindig ugyanaz a személy, és az áldozatot rendszerint az utóbbinak kell hozni, mint ahogy nálunk is történt a dolog tegnap. Még szerencse, hogy nem én voltam az. Az eset az alábbi módon történt: Még reggelikészítés kapcsán (Az én felelősségem a fogyasztható reggeli előállítása) felderengett bennem az idea, amikor az életben maradáshoz elengedhetetlen kávét készítettem, hogy mi lenne, ha tej helyett a szintén, ámde élvezkedés céljára készített banánturmixszal elegyíteném az italt, új, eddig nem kóstolt mixtúrát hozván létre - banános kávéturmixot. Szerencsére ezt az ötletet elhajtottam, mint eretnek gondolatot. Szerencse, hogy az oldalborda hajlamos minden új kipróbálására (és mivel  - szoktam mondani - egy önálló gondolata sincsen)  maga próbálta ki az ötletet, a saját reggelijén. A hatás leírhatatlan - a keverék borzalmas, ne próbáljátok ki! Majdnem olyan rossz, mint a tej - sör turmix é s bár erre irodalmi adatok vannak, most már talán erre is. Az eset tanulsága: A gasztronómiai kísérletező kedvnek is megálljt parancsolhat a józan ész, és mindig legyen valaki helyetted, akin az ötleteidet kipróbálhatod...

2008. március 14., péntek

Pókék

...Az apróka pók apóka,
és a porhanyó potrohú pókanyó,
a pékségben a szennyezett mennyezetre,
nyálból álló, málló hálót font..


A minap, izgalmas természetfilmet láttam az egyik tv csatornán a pókokról. Pókéknál eléggé macerás dolog fiúnak lenni, résen kell lenni, és nem csak egyféle értelemben. A felelőtlen udvarló könnyedén az ebédlőasztalon találhatja magát, de nem mint szenvedélyes légyott résztvevője, hanem mint egy fogás a közelgő vecsernye alkalmából. Ezt azonban szerencsére a férjjelöltek is tudják, ezért bámulatos technikát dolgoztak ki saját esélyeiket növelendő. Az aktust megelőzően vadászni mennek, ajándékot fognak és gondosan becsomagolva az arának adják. Míg ő a csomagolással bajlódik, a lényegre térhetnek. Igyekezniük kell, nem vezethetik le a dolgot beszélgetéssel, mert könnyen ottmaradhatnak vacsorára is, így mindenképpen gyorsan el kell menniük. A műsor szerint, a szakma ifjú mestereinek időnként még arra is van energiája, hogy menekülés közben, a hozott ajándékot visszalopják. Hiába, élni tudni kell, és a csomag jól jöhet még később is. Mit gondolhatnak eközben a pókhölgyek? Ááá, pasik! Mind egyformák..

2008. március 12., szerda

Az agy

Az agy. Millió és millió idegsejt furcsa és szövevényes kapcsolata, kemény burokban. Az élőlények nagy részére jellemző, és mindenkinek annyi van belőle, amire szüksége van. A tyúknak (és egyes hölgytársaimnak) tyúkhoz mért, a disznónak disznónyi (mégis hova férne bele annyi disznóság!) nekünk többnyire emberi. Ez az egy szervünk van, amivel talán többek vagyunk egyéb állatoknál, bár ha úgy vesszük, a galambok is büszkék lehetnek a tájékozódási képességükre és arra, hogy még sosem dobtak atombombát egy másik galambdúcra. Ez a furcsa kocsonyás anyag és az idegsejtek kapcsolata alakítja ki az emlékeinket, tárolja a kedves képét, a parasztreggeli receptjét, bizonyos mozdulatokat, a tudásunkat, és azt a képességünket, hogy illuminált állapotban is haza tudjunk találni. (Na persze, már aki..) Életünk hosszú során tanulunk, új kapcsolatokat alakítunk ki benne, emlékeket égetünk bele, terveket kovácsolunk a segítségével, majd az egész a kukacok vacsorája lesz egy szarul induló nap végén. Micsoda csoda, micsoda pazarlás!

2008. március 11., kedd

Ért a nők nyelvén

A harmadikos gyerekem és egy nyolcadikos lány között az alábbi párbeszéd játszódott le egy elgurult labda miatt:

- Légy szíves ne rúgjad el a labdát - kérlelte a lányt a fiam.
- Mert mi lesz akkor, ha elrúgom? - kérdezte a lány. (Hiába, a nők mindig igyekeznek feszegetni a lehetőségeik határait)
- Akkor nagyon meg foglak verni - így az utód.

A lány, bár a korához képest alacsonyabb, de jóval okosabb volt, végül is nagy bölcsen nem rúgta el a labdát. Hiába, a fiam ért a nők nyelvén! Lenne mit tanulnom tőle...

2008. március 7., péntek

Természetblog

A tegnapi nap Balatonra ruccantam le, megnézendő a természet és a kisház közti mérkőzés eredményét. Már az utazás rossz érzéseket keltett bennem, mert láttam pár megcsúfolt reklámtáblát, amit a szél kezelésbe vett, és a funkciójára alkalmatlanná tett. Meglehetősen sötét gondolatokkal érkeztem meg, ugyanakkor kellemesen csalódnom kellett, mert mindent rendben találtam, a ház jól állta a megpróbáltatásokat. Viszont mást is meg kellett állapítanom. Lassan de biztosan lopakodik felénk a tavasz! Már a spájzban van, mint ahogy azok a bizonyos oroszok, az egyik kedvenc magyar filmemben. Az aranyeső (Legalábbis az, amit a nép annak hív, de tudom, hogy nem az a neve - talán aranyvessző?) szinte már virágzik, az ibolyák kinyíltak a pázsiton, a nárcisz is szép ütemben fejlődik. Reggelente a madarak teli torokból üvöltöznek a kertben, a vakondok(ok) pályázni készülnek a metróépítésre és már gyakorolnak. Szóval kitartás, tényleg itt a TAVASZ!

2008. március 5., szerda

Fogak

A fog - kis fehér kövek egy sötét és nedves barlangba zárva. Sorsuk többnyire mostoha, bár a lehetőségeikhez képest hűen szolgálnak bennünket és jelentős szerepük volt abban, hogy én most blogot írok és nem álmosan kérődzöm a mezőn arra várva, hogy mikor fal fel egy kardfogú tigris. Nálam képzettebbektől hallottam, hogy az ember felemelkedésének egyik záloga a fehérje fogyasztása volt, ugyanis a hús adott annyi energiát, hogy emelkedettebb dolgokkal is foglalkozhattunk a napi répaadagunk beszerzése mellett. A nagytestű növényevők ugyanis egész napjukat az élelem beszerzésével töltik, nem is jut mellette idejük másra. (Ezért tartom kissé álságosnak a vegetáriánusok érvelését.)  Szóval, itt vannak nekünk ők, a fogak. Rendszerint csak akkor veszünk róluk tudomást, ha fájnak, akkor viszont rögtön feltűnnek, illetve ha nagyon vágyunk valamire akkor is fáj rá a fogunk, de mennyivel kellemesebb fájdalom ez, mint az előbbi! Egy fogfájás pokollá tudja tenni az ember életét, és szerencse, hogy a lehetőségek egész tárháza áll a rendelkezésünkre, hogy ezt a kínt enyhíthessük, illetve a problémát megelőzhessük. A természet, más állatokkal szemben, velünk meglehetősen szűkmarkúan bánt fogügyben. Két készlet fogat kaptunk tőle, amiből az egyiket a pubertás korunk kezdetekor azonnal elvesztünk, függetlenül attól, hogy jó-e vagy sem. A cápák ebből a szempontból el vannak kényeztetve a több készlet fogukkal, bár mindenkinek megvan a maga keresztje. Ha kérhetnék valamit magamra, előkelő helyen állna a sorban egy új fogsor.  Azt hiszem sokkal jobban tudnék rá vigyázni,  mint eddig..

2008. március 4., kedd

Toll és papír

Vendégkönyv, azaz toll és papír. Más jó ötletét ellopva gondoltam, hogy lehetőséget kínálok a hozzám látogatóknak arra, hogy véleményüket szabadon, ámbár némi szubjektív cenzúra mellett kifejthessék. Én adom a cenzúrát és a papírt, Te a mondanivalód, és a tollat. Szabad a pálya, lehet írni!

Vágy és valóság

Ma Rólad álmodtam. Szép álom volt, és bár nehéz munkát végeztünk napközben, este mindig jutott pár együtt töltött percre időnk. Minden egyes pillanatát élveztem az így töltött időnek, sokat beszélgettünk és megvalósult az, ami az életben eddig még nem adatott  meg, hogy te is elmondtad nekem, hogy mit gondolsz rólam, az életről és a Te világodról. Jó volt az, hogy az álmaimba lopóztál, hogy megtetted azt, amire az életben valószínűleg nem fog sor kerülni, hogy igaz, őszinte barátként, kölcsönösen tudtunk egymásról és bármiről beszélni, kötöttségek és tabuk nélkül. Tudom, az életben nincs igazán szükséged rám, talán a könnyen megszerezhető gyümölcsnek nincs olyan jó íze, főleg, ha az alma maga ajánlkozik (főleg ha még kukacos is), mint az elérhetetlennek. De még reménykedem. Addig is egyetlen lehetőségként várom újra az estét, hátha akkor találkozhatunk..

2008. március 3., hétfő

Nekrológ

Fájdalmas, élőknek szóló kötelezettség a nekrológ írása. Egyfelől jó, mert mi élünk, és másfelől rossz, mert megemlékezünk valakiről, aki már nincs közöttünk, aki elment és soha többet nem fogjuk őt látni. Egy nagy ember távozott erről a világról. Nem volt személyes ismerősöm, de élvezettel néztem az életét/munkásságát bemutató 'valóságshow'-t a Discovery Channel műsorán - Amerikai Hot-Rod-ok címmel. Furcsa dolog így, hogy csak rajongója voltam írni valakiről, aki itt volt, de semmi személyes nem volt közöttünk, de nem is lehetett, mert más dimenziókban mozogtunk mindketten. Boyd Coddington, 63 éves korában, február 27.-én meghalt. Nem volt idős ember, mondhatni férfiereje teljében volt. Rokonaim élnek hasonló korban mint ő, és így jobban megérint a halála, tudván, hogy ők is bármikor elmehetnek, itt hagyva minket és ezt a szomorú világot. Boyd igazi alkotó volt, a saját erejéből küzdötte fel magát a világ az egyik legnagyobb hot-rod építőjévé. Irigylem érte, hogy hagyott valamit az utókorra, alkotott valami kézzelfoghatót, szakmájának egyik kiemelkedő művésze volt. Nyugodjék békében!