2015. február 27., péntek

Filléres dolgok

Ha már átkos, legyen kövér! Épp az jutott az eszembe tegnap, hogy megváltozott a világ! Nem csak egy rendszer változott meg (hogy jobb lett-e vagy rosszabb, az most nem kérdés!) hanem az is, hogy az egykori filléres ételek mára a legdrágább dolgok közé emelkedtek. Annak idején például a töpörtyű a szegények eledele volt, gyakorlatilag fillérekért meg lehetett kapni a hentesnél vagy a boltokban, gyakorlatilag egy keveseknek kellő, húsipari melléktermék volt. Vagy veszélyes hulladék, ahogy tetszik. Mára viszont nagyot fordult a kocka, hisz az egykoron lenézett töpörtyű, most szinte aranyáron kapható. Mindez onnan jött, hogy tegnap a Lipóti péknél sikerült vennünk a minden idők legjobb töpörtyűjéből. Nem sós, csak pont annyira amennyire kell. Kellően kisült, nem tocsog a zsírban, ugyanakkor nem is kemény, hogy kitörik bele az ember foga. Pont olyan, amilyent a disznóhúsevők mennyországában felszolgálnának. Ecetes, káposztával töltött almapaprikával, sajttal és friss, puha vajaskiflivel  az istenek eledele! Egy kiló majdnem 2600 forint. Drágább, mint az átlagos színhús. Jó felvitte az Isten a dolgát. Azt hiszem, ha ezt tudom, akkor töpörtyűbe fektetem a pénzem..

Értékek és évek

Azt hiszem, ha egyszer előfordulna az az életemben, hogy riportkönyvet írnék, esetleg regényeket és a könyvben pénz is említve lenne, mindenképpen írnék hozzá egy olyan függeléket, amibe leírnám az írásban található árakat és a valóság összefüggéseit. Aktuálisan lehet, hogy hülyeségnek tűnik leírni nyilvánvaló dolgokat, hisz mindenki tudja, hogy 350 batka egy buszjegy a nagyfaluban és 42 batkáért remek vajaskiflit lehet kapni a Lipóti péknél, olyat mintha én sütöttem volna. Minek foglalni a papírt, terhelni a nyomdagépeket a nyilvánvalóval. Aztán persze ha valaki elolvassa a könyvet 20 év múlva, lehet, hogy semmit nem fog jelenteni neki a 42 forintos kifli, vagy az, hogy valaki azon kesereg, hogy drága a tömegközlekedés, ha akkor már ugyanezért az olvasó ötezret fog fizetni. Ez onnan jutott eszembe, hogy elkezdtem újra pár Moldova riportkönyvet és fogalmam sincs a pénz értékéről 1975-ben. Bár akkor már volt szerencsém élni, nem tudom egyértelműen eldönteni az árakról azt, hogy ezek most olcsók, drágák, vagy épp tűrhetőek és ez persze valahol zavar. Jobb ezt tisztázni, akkor nincs belőle vita.

2015. február 26., csütörtök

Egy ügy tanulságára

Ajándékba vásároltam az interneten egy Asus Google Nexus 7 táblagépet. Az oldalon ez refurbished jelzővel volt illetve, ami elvileg azt jelenti, hogy valakinek nem tetszett valamiért és több kevesebb használat után visszavitte, ezt a gyárban átvizsgálták, a hibáit kijavították és újra, csökkentetett áron, de új megjelöléssel forgalomba hozták. Elméletileg. A készüléken lehetnek enyhe felületi karcok, de ezek nem látványosak. Az ár valóban jutányos volt, a készülék gyorsan megérkezett és mivel az EU-ból származott, így se tréfát, se vámot nem kellett utána fizetni. Miután megjött, bekapcsoltam, működött. Feltöltöttem, töltődött. Nyugtáztam a dolgot és eltettem karácsonyra. (Első számú hiba: Az ilyen cuccot mindig teljes körűen le kell tesztelni!) Karácsonykor volt öröm és boldogság, de pár nap múlva kiderült az, hogy hiba van a kréta körül, ugyanis a cuccot nem lehet gépre dugni. Azaz rá lehet, de nem kommunikál vele. Persze maradhatott volna így, hisz ez egy elhanyagolható dolog, hiszen wifin keresztül is lehetett volna adatot cserélni, de úgy gondoltam, ha ajándék és új is, akkor legyen tökéletes. Regisztráltam tehát az Asushoz és rákérdeztem a garanciális javításra. Ajánlottak rögtön szerelőt - pénzért. Ekkor kiderült, hogy a termékregisztrációnál elírtam a vásárlás dátumát. Bár fel kellett tölteni kép alakban a számlát is és ők gyártási szám alapján leellenőrizték a garancia jogosságát, a beírt dátumot ki kellett volna javítanom, akár a termék törlésével és újrafelvételével. (Második hiba: ez úgy maradt. Bíztam abban, hogy van egy halom papírom, ami tanúsítja a vásárlást, az eladótól beszereztem a számlát is, de ott a fizetési bizonylat is, szóval nem lehet baj.) Hagytam tehát a pénzért ajánlott szerelőt, megmondtam, hogy a gép még egy hónapos sincs, kértem garanciális ügyintézést. Ezt a jószágot idehaza nem javítják, hanem futárral elviszik, megjavítják, majd visszahozzák. Ennek jelentősége van! A cuccot elvitték, már másnap, jelezték, hogy megérkezett, majd másfél hétig nem történt az égvilágon semmi. Majd egyszer küldtek egy levelet, hogy a hibát nem tudják garanciálisan megjavítani, mert az usb csatlakozója sérült és az nem tartozik bele a garanciába. Küldtek egy számlát Y euróról, a számlán shipping + handling megjelöléssel és azzal a megjegyzéssel, hogy ha ezt befizetem, akkor megjavítják a gépet és visszaküldik. Adtak egy bankszámlaszámot is, hogy oda utaljam a pénzt, vagy díjtalanul vissza fogják küldeni nekem, javítás nélkül. Nyeltem egy nagyot és befizettem a pénzt, majd küldtem egy levelet, hogy kérem a javítást és elküldtem a kért igazoló bizonylatot is. Na most devizát utalni költséges móka, majdnem a számla összegével megegyező díja van, plusz a teljesítési igazolásért is külön kérnek pénzt. Nyeltem még egyet. Nemsokára jött egy levél, hogy a javítást megkezdték, majd szünet és aztán egy olyan, hogy a javítás befejeződött és aztán egy olyan is, hogy a készüléket postázták. Idehaza boldogan próbálom a hibás funkciót - semmi. Ugyanolyan, mint volt. Megtaláltam a jegyzéket a javításról, töküres. Felhívom az ügyfélszolgálatot, kiderül, hogy ők sem értik miért, de a szerviz nem végezte el a javítást. Persze megígérték, hogy utánanéznek a dolognak és visszaszólnak. Persze nem tették. (Harmadik hiba: Elhittem amit ígértek. Persze ott a minőségbiztosítási rendszer, mindent felvesznek, stb.) Innentől két szálon kezdett futni az ügy. Egyfelől a jogsegély biztosítómhoz fordultam, másfelől meg hivatalos panaszt nyújtottam be az Asus felé. (Negyedik hiba: egyszerre csak egy dolgot szabad csinálni!) Az Asus addig elég készséges volt, amíg meg nem kapták a DAS levelét. Elismerték, hogy hibáztak és ígérgettek mindenfélét, díjtalan javítást, stb. Közben én az eszközt elvittem az először ajánlott pénzes szervizbe, így nem akartam ingyenes javítást az Asustól, csak azt, hogy az oda-vissza utaztatás költségeit térítsék nekem meg. Ezt közöltem is velük. Türelmet kértek, majd megmerevedtek a frontvonalak. Az Asus nem volt hajlandó többet kommunikálni velem, csak a jogi képviselőmmel. Érvként hozták fel azt, hogy a készülék nem garanciális szerintük, pedig ezt ők is láthatták a feltöltött számlából, hogy az. Elküldtek egy számlát, ami furcsán 3 oldalból állt azzal szemben amit én kaptam, az ugyanis egyoldalas volt. A három oldal annyival volt több, hogy ezt küldte a szerviz benne volt az, hogy milyen összegekért mit fognak csinálni. Meg is javították volna a cuccot, ha 5 euróval többet utalok. Mivel azonban én csak az utolsó oldalt kaptam meg, azon a javításmentes visszaküldés számlája volt, én csak azt választhattam, noha a számlára rá volt írva az, hogy nem tartalmaz javítást, de honnan kellett nekem arra gondolnom, hogy ha azt írják a levélben magyarul, hogy ha befizetem megjavítják, akkor az a lényeg amit angolul írnak rá, hogy mégsem? Szóval a szerviz csak azt csinálta amit kértem, visszaküldte az eszközt pénzért. Noha díjtalan visszaküldést ígértek a levélben, de most kifizettették velem az egészet. Az eszköz elment Brnóba, ott üdült egy hónapig, majd visszajött, ez Y euróba került és közben nem történt semmi, csak az idő telt. (Negyedik hiba: Folyamatosan az ügyfélszolgálatot kellett volna hívogatni, értelmezni a számlát, rákérdezni az ellentmondásra és egy szavát sem hinni a magyar ügyfélszolgálatnak!) Közben a magyar fizetős szerviz volt talán a legkorrektebb, bár a kommunikáció nem az erősségük, de egy korrekt árért megjavították a cuccot. Igaz, megpucolhatták volna a visszaadás előtt, mert tele volt gusztustalan ujjnyomokkal, de miért pont ők legyenek maximalisták, ha az ügyfél annak is örül, hogy luk van a fenekén? Közben a folyamatos kommunikáció és érvelés a jogsegélyszolgálaton keresztül az Asus felé, halál idegesítő lett. Természetesen mindent tagadnak, semmit nem ismernek el, minden az én hibám, a nemzetközi garancia ellenére már hiba az is, hogy Angliában vettem a dolgot, közben a jogsegélyszolgálat is visszavonulót fújt, mert az állításaink a bíróság előtt bizonyíthatatlanok. A magyar nyelv szabályai kerülnek elő, amit mindenki máshogy értelmez, látszólag a szőnyeg alá söpörve pár fontos apróságot, mint például azt, hogy kértem a pénzes javítást, ugyanakkor ők nem küldték el csak a számla utolsó oldalát, ami alapján esélyem sem volt megrendelni a javítást. Ennek ellenére nem figyelmeztettek arra, hogy az átutalt összeg nem fedezi a költségeket, hanem tudomásul vették az egészet, talán még jól is mulattak rajtam, hülye ügyfélen. Befejezem a történetet és a jogi harcot is azzal a tanulságokkal, hogy:

  1. 1. Refurbished készüléket venni kockázatos dolog. Bár az ár sokszor kedvező, nem csak felületi karcok lehetnek a dolgon.
  2. 2. A gyári minőségellenőrzés csak a legyártott dolgokra jó, a behozottakra nem biztos. Bekapcsolják, működik, jó lesz ez..
  3. 3. Ha kapsz valamit és az nem gyári új, akár ajándékba kapod, akár nem, le kell tesztelni teljesen. Nem elég feltételezni, hogy mivel te bontod ki a szűz dobozból, az jó is.
  4. 4. Ha nem jó, az eladónál kell reklamálni. Jobb kihagyni a dologból a gyártót és a garanciális szervizét, amíg lehet.
  5. 5. Ha regisztrálsz egy terméket, a pontos adatokkal tedd. Ha elrontottál valamit, javítsad ki. A legkisebb dolog is fontos lehet, mert ha bele lehet kötni, akkor bele is fognak!
  6. 6. Ha elviszed szervizbe és ott jutányos árért megoldják, akkor lehet, hogy érdemes azt megfontolni.
  7. 7. A cég, amelyik elszállítja javításra az eszközöd mondjuk a DHL-el egy másik országban lévő szervizbe, tud nagyon drága is lenni! Főleg, ha nem csinálnak a dologgal semmit, de rád verik a szállítási költséget.
  8. 8. Nem szabad hinni az ügyfélszolgálatnak! A legkisebb dologban sem szabad élni hagyni őket, a nyakukra kell mászni és folyamatosan mozgásban kell tartani az eseményeket.
  9. 9. Látszólag az egyszerű dolgok is lehetnek nagyon bonyolultak, így a kapott anyagokat minden szempontból ellenőrizni kell. Lásd 8-as pont.
  10. 10. A jogsegély biztosító sem mindenható. Ők is csak olyan esetekkel szeretnek foglalkozni, ahol maximális a nyerési esély.

Furcsaság a végére: Látszólag vettem egy táblagépet x forintért, költöttem teljesen feleslegesen y összeget a cseh kirándultatásért, majd z forintot azért, hogy meg is javítsák idehaza, tehát ez az egész buli összesen x+y+z forintomba került, ami így is lényegesen olcsóbb, mint amiért idehaza meg lehet kapni az új készüléket a boltban, ami persze ugyanúgy lehet sz.r ezek után és el lehet rá is költeni további y+z összeget a kirándulásra majd a szervizre. Én most elmegyek és veszek be egy 'Leszarom' tablettát. Kár, hogy a táblagép nem tud beszélni, igazán elmondhatná, hogy milyen volt Brno! Remélem ő legalább élvezte az utazást..


2015. február 24., kedd

Kullancs

Azt mondja az egyik kullancs a másiknak: Kullancs! Mire a másik válaszol: Nem kullantok! - Nagyjából ez a legtöbb, amit egy átlagember hallani szeretne ezekről a rovarokról. Azt nagyjából mindenki tudja, hogy ezek a kis rohadékok vérrel táplálkoznak és mivel mi is az étlapon vagyunk, leplezetlen gyűlölettel tekintünk rájuk. Főleg azért, mert nem csak vacsoráznának, hanem mindenféle halálossá váló kórságot is ragaszthatnak ránk. Persze utóbbit valószínű nem direkt, hisz ki akarná kipusztítani a hűtőszekrénye tartalmát? Azzal együtt akkor lássunk kullancsot, amikor a hátunk közepét. Persze, ha háziállatod van, akkor a dögök többfrontos támadásba mennek át. Egy romantikus séta alkalmával a zöldben nem csak rád, hanem a házikedvenceidre is ráugrálnak, hogy aztán otthon a reggelizőasztalnál találkozzon a tekintetetek. Mert ugyan mi is alapozhatna meg egy csodás kedd reggelt jobban a kint tobzódó ocsmány időjárásnál? Az, amikor kullancsok szemeznek veled a macskád szőrében, miközben mindketten reggelizni szeretnétek. Szerencsére le lett fülelve. Bár valószínűleg nem így gondolta, de a reggeli, szívással indult. Neki.

2015. február 20., péntek

Diéta

Megvisel a diéta. Nem mint rendi országgyűlés értelemben, hanem abban, amikor az ember nem eszik azt amit szeretne. Mondjuk más szemében, aki mindenféle undorító dolgot eszik , hogy tele legyen a hasa és közben arra gondol, hogy ez tulajdonképpen akár jó is lehetne, ha szeretné, én sokkal mérsékeltebb irányvonalat próbálok meg képviselni. Ahelyett, hogy mindent megennék, amihez kedvem van, csak ritkán eszek, nem lakom pukkanásig jól és igyekszem csak akkor táplálkozni, ha már kopognak a szemeim. Ez az egész nagy lelkierőt kíván, ha olyan helyen jár az ember, ahol tegnap is mentem, török vendéglő előtt, isteni szagok között. Igaz, hogy pár méterre tőle, hajléktalanok vizeltek be szorosan a házfalhoz simulva egy nyitott pinceablakba. Azért ez sokat segített. Rögtön lemondtam a kebabról..

2015. február 19., csütörtök

Ummah

Azért tudnak valamit ezek az arabok. Az ummah a közösség és mint ilyen mindig igaza van. Az egyes egyén tévedhet, de a közösség mint olyan, tévedhetetlen. Ezt én is használom már egy ideje a gyakorlatban, főleg így, csütörtökönként. Ez a nap ugyanis a helyi szemétszállítási nap és kéthetente viszik a szelektívet is, viszont megjegyezni, hogy most ez a nap az a bizonyos nap, vagy a következő hét, meglehetősen bonyolult és nem az én agyamra méretezett feladat. Főleg úgy, hogy millió más megjegyezni való van még és a hetek annyira egyformák. Így igénybe veszem az ummah erejét és kinézek az utcára. Ha tele van az utca sárga zsákokkal, kiviszem a miénket is, ha csak egy vagy kettő van kint, az egyértelműen az egyének tévedése. Mindig van pár optimista ember, akik ugyanúgy képtelenek megjegyezni a napot és a módszert sem ismerik. Na de majd ezután..

2015. február 18., szerda

Izomláz

Durva izomlázam van! Furcsa, mert eddig valahogy azt képzeltem, hogy az izomlázhoz kellene izommal is rendelkeznem, de ha a rokkantkártyához sem kell feltétlenül rokkantnak lenni, úgy látszik az izomlázhoz sem kell izomtömeg..

A vakond nadrágja

Van ugye a vakond. Igazából, ha úgy vesszük, a vakondból is kettő van legalább. Az egyik felássa a szépen gondozott pázsitot, megtalálja a legkisebb rést is a rosszul lerakott vakondhálón és a fűálmaid tankgyakorlótérré változtatja pár röpke szempillantás alatt. Szóval, egy igazi kis mocsok dög, azzal együtt, hogy hasznot is hajt. A legtöbb ember persze magára nézve engedékenyebb a szigorúságban, ugyanakkor úgy gondolja, hogy jobb lenne, ha a vakond a hasznot a szomszédban hajtaná, neki jobb lenne az angol gyepminőség. A másik vakond nem ilyen. Ő jó barátságban van a nyuszival és az egérkével és jobbára rajzfilmekben szerepel. Ma úgy mondanánk, hogy közszereplő és partiarc. Utóbbi jutott eszembe, illetve a nadrágja. A ruhadarabnak külön epizódja volt, küzdött érte a vakod, de megszerezte. Fő szempont volt az, hogy legyen zsebe, ahol a kacatjait tudja tartani. Sosem gondoltam volna, hogy hasonlítani fogok rá. Na nem abban, hogy gilisztát eszem, vagy cserebogarat, hanem a zsebfetisizmus miatt. Onnan keveredtem gondolatban ide, hogy lett egy kabátom. Szép kabát - bár én legendás vagyok arról, hogy ruhadarabért nem tudok lelkesedni, ugyanis az nem tartalmaz legalább egy tranzisztort vagy aktív elemet - de sok zsebe van. Vannak nagy belső zsebei, ahova beleférnek a kacatjaim, van egy külső zsebe és kettő, ahova a kezeim tehetem. A belsejét ki is lehet cipzárazni és külön hordani, ahogy a külsejét is tavaszi felöltőként tudom viselni. Szóval remek, boldog vagyok, mint egy vakond. Lehet, hogy mostantól a gilisztákra is más szemmel nézek majd..

2015. február 17., kedd

Megalázó

Napi aktuálpolitikai gondolataim következnek. Jön hozzánk az orosz elnök és koszorúzni fog. Megemlékezik azokról a katonákról akik 56 miatt itt estek el. Vegyes érzelmeim vannak ezzel a dologgal kapcsolatban. Nyilván a katona nem akart itt elesni. Szívesen töltötte volna az idejét a dácsában a családjával, ették volna a ruszlit és itták volna a vodkát, erre idegen földért kellett harcolni, majd végül itt ragadni örökre. Gondolom, ha választhattak volna, biztosan nem ide jönnek meghalni. Tehát tiszteletet érdemelnek, hisz meghaltak valamiért, amit valakik jó dolognak gondoltak. Azonban fordult párat az idő kereke és kiderült, hogy akik ezt jónak gondolták, igazából nem is voltak jók és amit eltiportak az volt a jó és így ők eleve a rossz oldalon álltak. Nyilván erre is láttunk példát a világtörténelemben, hogy bizonyos események értékelése megváltozott idővel. De az, hogy valaki idejön és azt a bizonyos múltbéli esemény tiszteletére koszorúz, az egy kicsit sok. Ez konkrétan megalázó! Hogy akit ide várunk, az egyik legszentebb újkori állami ünnepünket kérdőjelezi meg és kvázi köztörvényes szintre süllyeszti a résztvevőit olyan, mint amikor valakit pro urbe díjjal tüntetnek ki, miközben egy egész óvodát irtott ki. Egész egyszerűen nem járja! Ugyanakkor a vezetőink, akik azt mondhatnák, hogy ezt azért mégsem kéne, versenyt űznek abból, hogy ki hogyan alázkodjon meg a vendég előtt. Értem én, hogy nagyhatalommal (vagy nálunk legalábbis nagyobbal) nem jó összeveszni, de azért ennyire lehetnénk gerincesek. Én szégyellem magam helyettük..

2015. február 16., hétfő

Síkaland

Nem tudok síelni. A helyzet persze még változhat, de ez nem hátráltat abban, hogy olyanokat nézzek, akik viszont tudnak, így a hétvégén síkiránduláson voltunk Liptószentmiklós környékén. A síelésről és az infrastruktúráról semmi rosszat nem tudok mondani, hacsak azt nem, amit úgy általánosan is el lehet mondani a szlovákiai miliőre, hogy bár jelentős számú magyar turista látogat oda, hogy sportoljon, magyar feliratokat még véletlenül sem láttunk sehol, ahogy ezen a nyelven mintha megszólalni is röstellnének. Ami mondjuk egy ilyen helyzetben lévő, frekventált helynek eléggé szégyen. Amúgy minden rendben volt, bár ha úgy vesszük, más nyelveken sem nagyon beszélnek, oroszul mi nem tudunk, némettel még csak-csak, de angollal szinte esélytelen volt szót érteni bárkivel is. (A sípénztár ebből a szempontból kivétel.) Mondjuk túl sok elvárásom akkor sem lehetne, ha Mátraborzasztón próbálkoznék a helyi kisboltban angolul - na de akkor is!) Bár a város nem volt túl szép, de legalább nem volt kosz - vagy legalább nem látszott és a szegénység sem volt annyira feltűnő - bár lehet, hogy csak jó helyeken jártunk. Konklúzióként megállapíthatom, hogy szomorú magunkra nézve látni azt, hogy van egy ország, a szomszédunk, ami fejlődik, miközben mi a posványban ragadtunk..

2015. február 13., péntek

Hatalmas bölcsességek

A mai napra rendelt hatalmas bölcsességek:
1. Az autómosás télvíz idején rendszerint nem old meg semmilyen problémát, viszont cserébe újakat generál.
2. A befagyott, illetve a bezárt csomagtartófedél látszólag ugyanazt a tünetegyüttest produkálja, csak a második esetben akkor sem hajlandó kinyílni, ha előtte fél órán keresztül melegítetted hajszárítóval az egész miskulanciát.

2015. február 12., csütörtök

Testemnek éhe

Az a rossz a koplalásban, hogy ilyenkor, rendes körülmények között elmennék a büfébe és vennék valami kakaós csigát vagy túrós táskát és jól megenném azt. Sőt, már reggel úgy jönnék el munkába, hogy a tejeskávém mellé vajas lekváros pirítós falnék, aztán tízóraira a már említett kakaós csiga, ebédre meg a tegnapról maradt rakott kel, friss kenyérrel. Hmm, rögtön megüt a guta. Ehelyett reggel üres tejeskávé egy kis szelet nápolyival, idebenn csak üres cukormentes kávék, illetve csökkentett cukortartalmú tea, majd kisadag kel, teljesen kenyérmentesen. Ez az önmegtartóztatás rendkívül káros! A lelkemre nézve is, de a büfé is tönkre fog menni tőle. Arról nem is szólva, hogy tíz órától nem is tudok másra gondolni, mint az ebédemre..

2015. február 11., szerda

Kel anomália medvével

A medve tehet róla! Sok mindenről tehet az ember, a meteorológia, sőt még a hold tömegvonzása is - utóbbi például egyértelmű felelőse az árapály jelenségért, de erről személy szerint a medve tehet. Sőt, nem a medve úgy általában, hanem egy bizonyos medve. A gyerek épp tegnap hívott fel telefonon - fontosnak érezte elmondani azt, hogy meg fog ölni. Így neveljen az ember gyereket. A legszebb éveinket pazaroljuk rájuk, a legjobb anyagokból készítjük el, majd tápláljuk, neveljük, hogy majd egyszer felhívjon telefonon és rosszallását fejezze ki valamiért, amiért tulajdonképpen nem is én vagyok a hibás, hanem az a bizonyos mackó. Nem is tudom, hogy jó-e rá a szó - mackó - olyan ártatlannak és olyan szerethetőnek tűnik így, nem pedig egy vérengző dögnek, ami egy karommozdulatával húzza ki a beled, vagy metsz fel tokától bokáig - vagy persze ennyire durván szól bele az ember életébe, mint az a bizonyos. A dolog persze a kel. A kel nekem is kell, minden formában szeretem. A kölök is ette, egészen addig, míg egy hülye rajzfilmkészítő nem tartotta jó poénnak azt, hogy alkosson egy medvét, ami utálja a kelt. Innentől kezdve, a gyerek is - aki azóta is tévéfüggő - kelfóbiás lett. Nem eszi és nem hajlandó még csak gondolni sem a dologra, ha abban kel van. Pedig nem rakunk sok mindenbe kelt, például a tiramisuba szinte soha. Bár tulajdonképpen belegondolva, nem biztos, hogy rossz lenne, de eddig kihagytuk a gasztronómia vadhajtásainak próbálgatását, de ez a tényeken nem változtat. Felhívott a gyerek és abúzust helyezett kilátásba azért, mert rakott kelt szerettem volna enni és most neki is azt kell. A hülye medve meg biztosan röhög magában valahol. Csak kapjam egyszer a kezem közé..

2015. február 10., kedd

A jegy

Azt hittem, hogy kútfőm ma terméketlen marad, de percek alatt is változhat a helyzet. Tisztára olyan a gondolkodásom, mint a K2-őn az időjárás. Az egyik pillanatban még hétágra süt a nap, a másikban hóvihar. Egyáltalán nem erről jut eszembe a dolog, de valami más kapcsán az agyamba villant a gyűjtőjegy. Mindig szokott nálam lenni, illetve odahaza is tartunk belőle pár darabot, ha be kell menni a nagyfaluba, legyen kéznél. Eddig úgy működött, hogy kértem a jegypénztárban egy tízes gyűjtőt és a kezembe nyomtak egyet, hogy hoci, nesze! Úgy fest, hogy elégedetlenek lehettek a kiszolgálás sebességével, túl gyorsan adhatták oda és milyen az már, hogy csak fizetsz és mész? Most az a módi, hogy ott előttem nyomtatják ki egy nyomtatón a tíz jegyet, amit beletekernek egy darab papírba és így kapom meg. A jegyeket nem lehet előre kinyomtatni, pont akkor kell, így sikerült az ügyintézés sebességét végre elfogadható mértékűre csökkenteni, ráadásul az eddigi tömbben lévő jegyek nem estek száztizenhét darabra az ember zsebében, sőt, ha sorban használta őket, akkor lehetett is követni a fogyást. Az új módszer különálló szeletekkel operál, aminek a régi rendszerhez képest semmi előnye nincs, ráadásul lassabb és körülményesebb is. Így már világos is, hogy miért volt olyan fontos a bevezetése..

Válság

Az utóbbi időben alkotói válságban vagyok, ami azt jelenti, hogy nem jutnak eszembe világmegváltó témák, amit megírhatnék. Így kénytelen vagyok konzerveket előhúzni, akár csak ma is. Furcsa érzés visszaolvasni valamit, amit egészen pontosan öt éve írtam, akkor is valami meghatározott okból. Általában szoktam emlékezni arra, hogy bizonyos dolgoknak mi is az előzménye, de a ma kitett írásra gondolva csak a nagy sötét semmi látszik csak. Egész egyszerűen bárhogy is gondolom, nem jut eszembe, hogy miről szólhat - illetve hogy miről szól azt tudom, de hogy mi volt az apropója, ki vagy mi provokálta ki belőlem a dolgot. Meglelő módon hülyülök elfele. Pedig csak öt éve volt..

2015. február 5., csütörtök

Optimista

Optimista: Az ember, aki azt látja, hogy szerinte a világ az egy jó hely, avagy a dolgok kedvezően alakulnak rá nézve. Továbbá az optimist(a) az egy mókás kis vitorláshajó-osztály is, amivel egész komoly versenyeket lehet vívni. Szóval, valami, ami a látványa és az erről alkotott elképzelések ellenére úszik és őt ez egy cseppet sem zavarja. De optimistának nevezném azt is, aki egy gépi interfész rendelésszám mezőjébe  - ami amúgy az egyik kulcsmezője az állománynak és arra való, hogy az automatikus rendszerek azonosítani tudják a kapott állományból a rendszerünkben lévő rendelést, épp ezért ez egy kötött formátumú mező! - beleírja azt, hogy a '2012. 12. 01-i postagalambbal leadott rendelés alapján'. Az ilyen ember vagy határtalanul optimista, vagy hülye. Más lehetőség nincs.

Olvasottság

Mindig érdekelt, hogy ki az, akit annyira érdeklek, hogy olvasson. Főleg rendszeresen. Na róluk is megvan a véleményem! :-) De rendszeresen olvasom az oldal forgalmi statisztikáit és az a furcsaság derült ki számomra, hogy az olvasók száma egyáltalán nem függ attól, hogy írok-e az oldalra. Valami furcsa heti ingadozást követ, nagyjából hasonló számban. Ugyanis, amikor az elmúlt héten dögrováson voltam, ugyanazt a görbét kaptam ugyanazokkal a számokkal, mintha ténylegesen letettem volna valamit az asztalra. Ami érdekes, hisz olyan, mintha önálló életre kelt volna a blog, mint Frankenstein. Belecsapott a villám, bzíííí, meg baaang, szikrák csapdosnak, majd a lény lassan lemászik az asztalról. Itt jövök én a szokásos őrült tudós kacagással, hogy él, ééél! Túl sok fantasztikus irodalmat olvasok..

Hungarikum

A facebookon találtam azt a remek kezdeményezést, hogy legyen hungarikum a magyar komment. Csak támogatni tudom ezt a kezdeményezést, mert ugyan nem olvasom a világ összes nációjának a megjegyzéseit, de a hazám ismeretlen polgárai  nagyszerűen és teljes átéléssel tudják mindenféle vélt vagy valós okból egymást mészárolni egyes fórumokon. Egy látszólag ártatlan megjegyzés után is szükséges valami dehonesztáló megjegyzést tenni a másikra, hozzá kell tenni, hogy te hülye! vagy valami extrábbat, mert ugyan nem is ismerjük az illetőt, de fontos a tudtára hoznunk az érven felül valami pluszt is, valamit, amiből tudhatja, hogy nem állunk vele egy szinten. Ami végül is igaz..

2015. február 4., szerda

Konzultálni!

Végre lehet konzultálni az internetről! Elindult a sokak által várt netes konzultáció, amit egy khmm. szóval egy hiteles személyiség vezet, aki szinte túlképzett a témában, ugyanis nem hogy mobiltelefonja van, hanem még bizonyos alkalmazások kezeléséből is bizonyságot szerzett. Igaz a sors eszet és stílust egyszerre nem adott neki, de érjük be ennyivel, ez egy kis ország, ide ennek is elégnek kell lennie. Alapvetően nem is tudom mi bajom van az egésszel, hisz az illető kapott játszóhelyet, sőt a játékra összedobtunk közösen egy kis pénzt és azért lássuk be ez az üzlet mégsem stadionépítkezés kategória, szóval, ha úgy vesszük ahhoz képest csupán pár kósza fillér. Az viszont biztos, hogy amihez ezek az ügyes fiúk hozzányúltak - megváltozott. Olyan biztosan nem maradt mint volt - de sajnos jobb se egyértelműen lett. Úgyhogy most is van mitől tartanunk..

2015. február 3., kedd

Furcsa

Az élet percről percre szembesít furcsa és megmagyarázhatatlan dolgokkal. Például azzal, hogy a Nescafé kettő az egyben nem oldódik fel forró vízben, csak úgy megül a tetején. A három az egyben rendesen a folyadék része lesz, de a cukormentes verzió megül mint valami szemétsziget az Atlanti óceánon. Ha nem a poharamban történne a dolog, küldenék ki valami kutatóexpedíciót, de így rálátásom van a dologra. Ezek szerint a cukor a kulcsa a dolognak. Valahogy sejthettem volna..

2015. február 2., hétfő

Láz

A szervezet védekező reakciója a fertőzés ellen. Állítólag. Azt mondják, hogy a megemelt hőmérsékletet nehezen bírják a kis nyavalyások, amik a kórságot terjesztik, ezért nem is praktikus csillapítani a lázat, csak akkor, ha meghalad egy bizonyos értéket, ami viszont már a szervezetet is igénybe veszi. Persze az egész tudományos maszlag kevésbé tűnik építő jellegűnek, ha az emberben magában játszódnak le ezek a dolgok. Mert ülni más ágyánál és megkocogtatni a fejét azzal, hogy ááá, hisz ezt se tudtad? - persze sokkal kellemesebb elfoglaltság. Amúgy más már nem is hiányzott volna az ágyam mellé, csak egy kocogtató és egy púp a hátamra. Remélem most egy darabig le van tudva a dolog..