Lángos

Már azt hittem, hogy lángos nélkül maradok a Balatonon, mígnem eljutott hozzám az információ, hogy a halasnál lehet újra lángost kapni. Azért írom, hogy újra, mert gyerekkoromban ott árulták a lángost. Egy extrém kövér ember volt a lángosos, aki sokak megelégedésére finom lángosokat készített egy ideig, aztán egy darabig egyáltalán nem volt ilyen étel, majd a strandbüfébe szivárgott be és maradt ott sok évig a know-how. Persze semmi sem tart örökké, a tavalyi évben már vegetált a strandbüfé, a lángosuk kifejezetten rossz volt, kívülről égett, belülről sületlen és nyers, aztán idén már el is bontották az egészet, így lángosszempontból azt kell mondanom, hogy nem kár érte. Idén meg itt a régi-új hely, így a sorsdöntő próbára most került hétvégén sor. Nem volt nagy forgalom, de a konyha pörgött, lévén, ahogy számoltam kb 2 ember dolgozhatott odabenn. Egy lány, a pultos mindenes és egy szakács, aki időnként kijött, tette egy kört, majd visszament. Ehhez képest takarítani más senki sem takarított, minden ragadt az olajos, málnaszörpös, hamburgeres mocsoktól. Pont ez az érzés, amit az ember elvár egy ilyen helyen és ha nagyon várja, akkor meg is kapja. A kajára várni kellett, a kiszolgálás úgy történt, hogy kértünk, fizettünk, majd megmondta a lány, hogy miénk a 104-es szám és majd szól. Közben leültünk és jobb híján a tévét néztem. A Győr játszott a Békéscsabával focit, de inkább egymással szórakoztak, mert foci egy darab sem volt. Hányatott élete lehet egy sportközvetítőnek manapság, amikor úgy kell tolmácsolnia a pályán látottakat, mintha ott valami izgalmas történne. Persze nem történt semmi, a meccs nagyjából annyira volt izgalmas, mint egy 200 méterről figyelt kukorica címerezés, de a riporteren nem múlott. Egyszer csak elbődült a lány, hogy 104! - nem is tudom hol fért el ilyen hang benne, illetve mit csinál egy külföldi, ha pont itt éhezik meg. Megkaptuk a lángost, ami külsőre jól nézett ki. Az alapár 400 forint, amire jött rá a fokhagymáért plusz ötven még. Furcsa, hogy nem tehettük mi rá és az is, hogy felszámolták, viszont ötvenért nem spóroltak vele. Ennyire baromi erős lángost még nem ettem. Vastagon borította a fokhagyma, látszott, hogy nem spóroltak vele. A nej hozott egy kanalat és megpróbálta levakarni a lángosról a hagymát, de csak korlátozottan járt eredménnyel. Kértünk egy málnaszőrt is, az borzasztóan, gejl módon édes volt és bár házinak írták, dús vörös habot vetett, eszembe juttatván a régi, kátrányalapú balatoni szörpöket. A lángos közepe ropogott, de valahogy mégis sikerült az egészet szivacsosra itatni olajjal, szóval mindent összevetve nem volt egy kellemes élmény. Ide sem jövünk többet - legalábbis az idén biztosan nem.

Pasik

Tegnap azt hiszem megszállhatott a szentlélek, mert olyat tettem, amit jó ideje már nem. Persze ehhez hozzájárult a könyörgés is, hogy olyan nagy boldogságot okoznék ezzel. Nos jó, bementem a nej után egy mindenféle női dolgot - csetreszeket - áruló boltba. Benn az alábbi látvány fogadott: Egy nő vásárolt, mellette egy pasi állt, aki szemmel láthatólag baromira unatkozott. Tekergette a fejét, ásítozott és az egyik lábáról a másikra állt, miközben a párja elmélyülten szemlélt bizonyos dolgokat, majd az egy részét felemelte és megmutatta a mellette álldogáló szerencsétlennek, aki mondott rá valami teljesen lényegtelent. Mondtam is a nejnek, hogy látod ezért nem járok boltba veled, mert nem szeretnék ilyen amőbává válni mint ez a pasi itt!  - Aha - nyugtázta ő, majd kis idővel később egy ronda és haszontalan gyümölcsöstálat emelt fel a látóterembe. azzal, hogy: - És mit szólnál egy ilyen tálhoz? Na tessék egy pillanat alatt én is ugyanolyan amőba lettem..

Szent Bertalan éjszakája

Augusztus 23-ról 24-re virradó éjszaka. Kifejezetten sz.r emlék sok franciaországi hugenottának és nekem is. Bár mindkét esemény régen volt, de egyiket sem kellene elfelejteni.

Nők

Naszóval! Most az összes, nem ivarosan szaporodó életforma nagyot sóhajthat fel azért, mert ez kimaradt az életükből! Persze nyilván az osztódással, bimbózással szaporodásnak is lehetnek árnyoldalai, amit meg mi nem ismerünk - például reggel, nem csak a borotválkozótükörből néz vissza ugyanaz az arc, illetve, amikor a reggelizőasztalhoz mész, azt láthatod, hogy már ott ülsz és épp a reggeli kávéd utolsó kortyát issza meg valaki, aki éppen te vagy. Ez is lehet valahol csapás! Na de nem erről van szó, hanem arról, hogy valamelyik reggel (tegnap) volt egy telefonbeszélgetésem a nejjel arról, hogy az életünkből az a fajta gyengédség, amikor elalvás előtt csak úgy összebújunk, mindenféle hátsó szándék nélkül, csak úgy dudorgásilag. Ehhez azt kell ugye tudni, hogy ez maga a rögvaló, tekintve, hogy mindkettőnk napi rutinjában eljön az a pillanat, amikor az egyén már nem bírja tovább és elvonul lefeküdni. Ráadásul én rajtaütésszerűen képes vagyok elaludni, szóval az egyik pillanatban még látszólag éber vagyok, a másikban meg már csörög az óra reggel. Szóval nem egyszerű egy dudorgást megszervezni. Na de tegnap este mondom, hogy jöjjön aminek jönnie kell! Így szóltam, hogy akkor kész vagyok teljesíteni az elvárásokat - persze kiderült, hogy pont most fel vagyok mentve ez alól, mert inkább aludna, ugyanis éppen álmos. Aztán persze megint csörgött a vekker. A fene érti ezt az egészet!

Víz

Végre sikerült rájönnöm arra, hol folyik el a víz az átmeneti tartályból, ami szerves
részét képezi a kertlocsoló rendszernek. Eddig csak azt tapasztaltam, hogy gyanúsan sűrűn
indul el a tartálytöltő szivattyú, ami visszaállítja a szükséges vízszintet, de nem
sikerült rájönnöm arra, hogy hol folyik el a víz. Arra gyanakodtam, hogy a töltőszivattyún
keresztül folyik vissza a kútba (ezt megelőzendő tettem a szivattyú tövébe egy visszacsapó
szelepet.) de újabb visszacsapó szelep beépítése sem hozta meg a remélt eredményt. Mivel a
szivattyú a végén már szinte ötpercenként elindult, így komolyan gyanakodtam azon, hogy a
locsolóágban folyik el a víz. Lehúztam az elvileg zárt állapotban lévő szelep mögötti
tömlőt és a zárt csapon keresztül folyt el a víz, ami nem túl hatékony módja a zárásnak,
ha tulajdonképp ez nem is történik meg. A víz folyamatosan utántöltötte a csöpögtető
rendszert és ezért indult el a szivattyú. Ma megpróbálok elmenni az öntözési boltba és
tanácsot kérek. Vannak tippjeim, de még minden képlékeny.

Kiábrándító

Kiábrándító, ha olvasod valaki blogját és jókat ír, remek stílussal és az a kép alakul ki rólad, hogy hű, de remek figura ez az ember és amikor valami problémád lesz akkor elsőnek ő jut az eszedbe. Persze nem akarod ingyen, csak azt hogy hallgasson meg és mondjon valamit. Felhívod a blogban megadott számon - mert ugye miért ad meg valaki telefonszámot, ha nem akarja, hogy felhívják, illetve van, hogy valaki nem ér rá, de olyan, hogy soha nem ér rá, az is ritka - szóval felhívod, de iszonyatosan bunkó, lekezező és egy cseppet sem segítőkész. Pedig ha úgy vesszük, a munkaidejében a munkával kapcsolatban szerettem volna a véleményét, ráadásul fizetni is hajlandó lettem volna érte. Arról nem is szólva, hogy miközben még beszéltem, letette a telefont. Mintha nem is ugyanaz az ember írta volna az írásait.

A bölcs és a hülyék

Manapság népszerű ez a vicc és nem mellesleg igazabb, mint elsőre gondolnánk. Egy nagy bölcstől kérdezi egy ember:

- Mester, mi a hosszú és boldog élet titka? - mire a mester -

- Sose vitatkozz hülyékkel!

- De én nem hiszem, hogy pusztán csak ennyi lenne az! - mondja az ember.

- Igazad van! -  válaszolja a Mester.

A mi gondunk csak az, hogy egyszerre vagyunk önmagunk mesterei és sajnos a hülyéi is.

Dinnye

Aki nem a haverom Dinnye, hanem a görög. Vekengtem a közelmúltban arról, hogy idén nyáron még nem ettem igazán jó görögdinnyét. Igaz sárgát sem, bár abból vettünk cukordinnyét, amit Dél Amerikából hoznak ide, talán Venezuelából vagy valami hasonlóan egzotikus helyről - az momentán jó volt, de a honi termés ízetlen. Tegnap megpróbálkoztunk újra a dinnyevásárlással, igazolandó a nej elméletét, hogy nagy dinnyét kell venni, mert aminek volt ereje nagyra nőni, az biztosan jó már. Nos nem ilyen szoros az összefüggés, sőt, a dinnyénk a hűtőben azt igazolja, hogy nincs ilyen összefüggés. Na nem vetném a dinnyét egyből a ganéra, de  majdnem. Azt hihetné az ember, hogy itt van ez a gatyarohasztó meleg, minek lenne ez jó, ha nem a dinnye cukorfokának? Aztán persze meg nem. Ha nem süt a nap, joggal mondhatják a termelők, hogy persze azért nem édes, mert annak jó kis napsütés kell, de lassan ott tartunk, hogy a napból is elég lesz és a dinnye továbbra sem édes. Mi a fene van a dinnyéinkkel?

Mekk Endre

Csak azért mert az Elek már foglalt, hiszen mindenki a kedves, de teljesen kontár kecskével azonosítja ezt a nevet. Tegnap nem kecskék jártak a szobámban (nem találtam sehol bogyókat!), hanem valódi klímaszerelők. Megállapították, hogy a klíma teljesen rossz, a víz sem folyik le belőle és öt másodperc működés után leáll, nem lehet sehogy sem folyamatos üzemre rábírni. Mondta a srác, hogy ebből termosztátcsere lesz! - én persze meg örültem neki, mert azt gondoltam, hogy végre történik valami, talán lesz egy használható klíma a szobámban, ami télen esetleg fűteni is fog, nyáron talán meg hűt is majd és kapcsolgat is, ahogyan azt a naiv ember elképzeli.  A jelenlegi ugyanis nem alkalmas semmiféle formában erre. Reggel mire bejöttem, sarkvidéki volt a hideg. A pingvinek visítva menekültek és kiderült, hogy mégsem lett termosztátcsere, hanem valamit hekkeltek a régivel, most már egyáltalán nem lehet szabályozni, hanem a gombját az egyik végállásban rögzítették és jelen helyzetben a berendezés folyamatosan üzemel. Persze így sem lehet használni, eddig ugyanis nem indult el, most meg nem áll le. Kénytelen vagyok ki- és bekapcsolgatni manuálisan, ami jó szórakozás, főleg amióta a sumérok feltalálták az automatákat.