Hülyének tűnni.

Hülyének a legegyszerűbb lenni, pusztán elég, ha hülyeségeket csinálunk. De sokszor ha direkt akarunk hülyének tűnni, nagyon nem fog menni, mert értelmes aggyal hülyeként gondolkozni nagyon nehéz, annak ellenére, hogy ez egyeseknek látszólag minden agymunka nélkül, úgy mondva, csípőből megy. Mennyivel egyszerűbb viszont az a helyzet, ha az ember bármit csinál is, a másik elhatározza, hogy ő egy hülye. Bekerül abba a dobozba aminek a kialakítástól egyesek óvnak, és onnan bármit tesz is, kitörni képtelen. Ilyenkor jönnek az - ezt te biztosan nem értheted! - magyarázatok, mert mégis egyszerűbb azt feltételezni valakiről, hogy ő hülye és akkor elég az az indok is, hogy csak! mint elmagyarázni a dolgot és szembesülni azzal, hogy a másik mégsem hülye és beismerni azt, hogy hibáztunk.

Hülyék birodalma

Lehangoló a politika! Megkaptam már, hogy túl sokat foglalkozom az írásaimban a politikával, ezért igyekszem a szarvaimat visszahúzni ezekben a témákban, de a napi események kapcsán időnként nem tudom megállni azt, hogy le ne írjam, ami bánt. Akit ez zavar, azt arra kérem, nézzen be inkább másnap. Szóval. A napi politát figyelve nem tudom nem észrevenni, hogy a jelenlegi kormánypártok népszerűsége óriási, bár cselekedeteik ellentmondásosak és igazmondásuk megkérdőjelezhető, ráadásul a társadalom majd minden rétegébe belerúgtak már. Nem kicsit - nagyot. Rendre megcáfolják korábbi ígéreteiket, olyanokat is, amiket írásban adtak - most éppen a nyugdíjszámlák ügyében tett vállalásokat. Azok az emberek, akik annak idején a fenyegetés hatására adták oda a megtakarításaikat, mára veszítettek el mindent. Ennek ellenére a kormánypártok nyerik az időközi választásokat, a közmédiákból a határtalan lenézésük és arroganciájuk sugárzik - de az emberek szerint minden rendben van, a választások üzenete az, hogy minden jól van úgy, ahogy van. Bár tudom, hogy a politikusok mind hazudnak, de ne az legyen már a szempont, hogy ki hazudik nagyobbat! Egyre jobban a meggyőződésemmé válik, hogy hülyék között élek. Olyan hülyék között, akik a lánclevelet is továbbküldik azzal a mottóval, hogy hátha teljesül. Gondolom ennek a folyománya lehet az is, hogy persze, hogy hazudik, de ha legalább a felét megtartja, akkor az már siker. Épp ezért hazudnak, de a fele sem igaz. Tudom, hogy hülyének lenni kényelmes, de gondolkozni sem rossz. Egész új távlatokat nyithat..

Hübriszem (avagy a hülyék mindig hülyék maradnak)

Mert ugye vannak a hülyék. Ahogy azt a http://yikes.tolna.net/hoax oldalon annyira jól leírták, a hülyéknek nem elég azt elmondani, hogy hülyék, de el is kell őket indítani az okossá válás útján. Szó nincs most épp valamiféle fellengzős nagyképűségről a részemről, hisz bevallhatom, hogy annak idején én is hülyeként kezdtem, buzgón és vadul küldözgettem tovább minél több embernek az akkor még papíralapú szemetet, hogy aztán várjam a beígért csodát. Ami persze nem jött be sosem, de hát ha az ember nem kockáztat, nem is nyerhet. Reálisnak tűnő magyarázat az abszolút hülyeségre. Ez a viselkedés - mármint az, hogy felnőtt embereket próbáltam meggyőzni arról, hogy az, amit ők önzetlen emberbaráti segítségnek hisznek, az nem más mint az emberi butaság iskolapéldája, mert azzal nem segítünk senkinek, ha más emberek postaládáját, üzenőfalát, bármijét irreleváns információáradattal tömjük tele. Az nem segítség, az puszta virtuális szemetelés és mint ilyen, ugyanúgy büntetendő lenne, mint a parkban eldobni a tejeszacskót. Ezzel a elhatározásommal - mármint, hogy azáltal próbálom jobbá tenni a világot, hogy ezeknek az embereknek elmagyarázom azt, hogy amit tesznek nem igazán megfelelő módszer a segítségre, inkább ellenségeket szereztem, mint barátokat. Nagyon kevés ember érti meg azt, hogy egy Los Angelesben elvesztett lakáskulcs gazdáját valószínű, hogy egy Pest környéki megosztás nem segít megtalálni, ugyanígy egy Nagykanizsán elveszett eb sem valószínű, hogy felbukkan Nyíregyháza környékén. Az emberek segíteni nagyon szeretnek, gondolkozni meg kevésbé. Aki viszont elvakult segítő, nem fogja megérteni az érvelést és inkább megsértődik, mint magába száll. Egyre inkább az az érzésem, hogy jól fogalmazta ezt az érzést meg a Republic együttes az egyik számában: - Aki hülye, az is marad..

A bértollnok

Tegnap megszületett az áttörés, egy postra beírt véleményem után megkaptam azt a kitüntető jelzőt, hogy egy arctalan fizetett bértollnok vagyok. Mindezt pusztán azért, mert valaki roppant egyedi véleménye alá (mely szerint a nemzeti fizetőeszközünket a gaz imperialisták támadják) be mertem írni a sajátomat, ami szerint furcsa, hogy a jó dolgokat mindig a kormány követi el, a rosszakat meg más. A hitelminősítők kóklerek, ha épp kritikával illetnek és magasztaljuk a szakértelmüket, ha épp dicsérnének minket. Szóvá tették azt is, hogy olyan profilképet használok, amilyent. Jellemző mentalitás ez sajnos a mai politikai életben, hogy ha elfogytak az érvek, akkor jön a személyeskedés. Ha nem tudunk vitatkozni magával a felvetéssel, akkor emberileg támadjuk a vitapartnert. Remélem ennek a megoldásnak a tarthatatlanságára idővel rájönnek mások is, addig meg szépen gyarapítom a tiltólistám, ha egyszer már van. Csak ezzel az a baj, hogy ezzel a hülyék mindenképpen külön csoportban lesznek. Ha meg keveredünk, akkor legyőznek a rutinjukkal. Sehogyan sem jó ez így ahogy van..

Saját felelősség

Érdekes kiírással sülök szembe (szembesülök) nap mint nap, ha a kedvenc áruházamból lett intézménybe megyek vásárolni. Az ajtón az alábbi írás fogad: A fotocellás ajtót mindenki saját felelősségére használhatja csak. Nem olyan rég írtam a párhuzamos dimenziókról és arról, hogy nincs köztük átjárás. Akkor úgy tűnt, hogy sosem juthatok el egy bizonyos dimenzióba, de úgy látszik, hogy mégis sikerült eljutnom egy nem óhajtott másikba. Az én dimenziómban ugyanis az ajtókat mindenki a saját felelősségére használja, eddig eszembe sem jutott az, hogy bizonyos ajtókat lehet más felelősségére is. Na jó, azt tudom, hogy itt a fotocellásak kivételek, mert azon ha kimegyek azért én felelek, de ezek szerint a többin áthaladás az nem az én gondom. Tehát ezek szerint, ha becsípi a fülem a mozgásérzékelős ajtó, az az én bajom, de ha elfelejtem kinyitni a hagyományosat, azért perelhető az áruház. Azt hiszem, a hülyék világába kerültem! KÉREM VISSZA A SAJÁTOM!!