2021. november 15., hétfő

Pak choi

 Két pak choi megy a sivatagban. Az egyik azt mondja:

- Pakcsojj! - Mire a másik: - Nem pakcsolok!

Persze a klasszikus vicc szerint ez még bakancsokkal volt, de tegnap pak choi-t ettem, nem pedig bakancsot, ami több értelemben is szerencsés dolog volt. Persze nem a növény számára, hanem nekem. Tekintve, hogy egyetlen jó bakancsom van, ami a kor szellemének megfelelően inkább műanyag, mintsem bőr, szóval egész biztosan hosszú főzés után is rágós maradna. Kezdetben idegenkedtem a pak choitól, mert azt gondoltam, hogy úri huncutság csupán, valami új, divatos káposztaféle, pedig nem. A nőm vette, valami hirtelen felindulásból és azért, mert eddig még nem ettünk. Ahogy kardántengelyt sem ettünk még, ezért kell vigyázni arra, hogy a jövőben milyen boltba engedem őt be felügyelet nélkül. Szóval a növény. Engem a kínai kelre emlékeztetett külalakra, de míg az káposztaféle, ez csak úgy néz ki, mintha az lenne. Az íze viszont olyan volt, mintha spárgát ennék. Dupla öröm az egészben az, hogy szeretem a spárgát, így élvezettel ettem, főleg azért, mert nem volt fás, mint a spárga szokott lenni akkor, ha megpucolod ugyan, de a karvastagságú sípból nem esztergálsz le annyit, hogy végül egy gyufaszál maradjon. Szóval a pak choi nagyon kellemes csalódás volt, így felhívom rá mindenki figyelmét, hogy ne félj tőle! Pakcsolj!

2021. október 11., hétfő

Érettségi találkozó

                       Tegnap megtartottuk a 35 éves érettségi találkozónkat. Az eddigi legjobban sikerült ilyen rendezvény volt, a meghívottam száz százaléka megjelent és részt is vett az eseményen. Eddig sok ilyen rendezvényt szerveztem, meglehetősen vegyes sikerrel. Sokan nem is reagáltak, bizonyos emberek nem akartak eljönni, bizonyosak azt mondták, hogy ott lesznek, de végül nem jöttek el, aztán volt aki el is jött. Ez nagyjából (átlagosan) nyolc emberre tehető a harmincból. Ebből a nyolcból választottam ki azokat, akik az utóbbi egy évben szóba álltak velem és találkozni is hajlandók lettek volna. Az eseményben így tehát önző szempontok vezéreltek, hiszen eleddig jobbára a köznek kívántam jót tenni, de ezen próbálkozásom csúful elbukott. Így úgy határoztam, hogy a lehetőség bárki számára nyitva állt és állni is fog, de akivel öt éven keresztül egy árva szót nem tudtunk beszélni, azzal mi értelme összejönni, mi fog változni az együtt töltött pár óra alatt? Így viszont tényleg jól éreztük magunkat, az első kocsmából kitettek a záróra miatt, de átvonultunk egy másikba, majd jó hangulatban búcsúztunk azzal, hogy ezt biztosan meg fogjuk ismételni.

2021. szeptember 23., csütörtök

Bicikelj

              Avagy biciklizz Ljubljanában. Szlovéniában lenni jó. Szép ország, olyasmi mint Ausztria, az osztrák szárallűrök nélkül és egyelőre még szeretik a magyarokat. Vagy legalábbis látványosan nem utálják. Még. Egyelőre. Persze minden változhat, de jó nézni egy emberközpontú, élhető országot, tele bicikliutakkal. Ebből most volt szerencsém a főváros kerékpárútjainak a felszínét karcolni egy kicsit. Gondolkoztunk, hogy viszünk saját bringát, de macerás lett volna a tárolás, így elhatároztuk, hogy inkább bérlünk valahol. Sokféle bérlési lehetőség van, de talán a legkényelmesebb, ha az ember csak el akarna jutni A-ból B-be, akkor talán az ottani Bubi. Gondolom, lehetne Ljubi is, de talán az erőltetett, mindenesetre az ember a Bicikelj (www.bicikelj.si) honlapján tud tájékozódni az ottani rendszer után, így feltételezem, hogy a kézenfekvő Ljubi helyett inkább ez lehet az ottani neve. Kell egy regisztráció hozzá a honlapon és így vagy okostelefonnal, vagy pedig a helyi oszlopokon keresztül vehet ki bringát használatra. A regisztrációkor kell bankkártya, amit regisztrál a rendszer és a fizetés onnan történik. Az árak nagyon barátiak, egy hetes turistajegy 1 euró, ugyanez egy évre csak 3 euró. A használat első órája ingyenes, aztán a következő óra egy euró, aztán kettő, aztán az utána következőek már 4 eurót kóstálnak. Szóval nem cél az, hogy kivegyünk egyet éjszakára, míg otthon alszunk. A cél az lehet, hogy egy olcsó közlekedési alternatívát nyújtson, ugyanakkor pörögjön is a rendszer. A bringák masszív és nehéz darabok, nagy fix áttétellel, azaz száguldozni nem lehet velük, de nagyon kényelmes elindulni, illetve kisebb emelkedőkön feltekerni. De akár a várba is felmehetünk vele. Ha a bicikliket óránként cseréljük, akkor persze még fizetni sem kell érte, az alkalmazásban minden egyes bicikliről találunk értékelést, amit a használók adhatnak le. Hogy hol, arra még nem jöttem rá, de engem is érdekelne. A kerékpáron elöl hátul kosár van, amibe bele lehet dobni a táskát vagy a bevásárolt árukat. Van rajtuk elől hátul lámpa, amit az első kerékben lévő agydinamó lát el árammal. A karbantartás nem annyira lehet topon, vagy gyorsan amortizálódnak a biciklik, apróbb, használatot nem befolyásoló hibáik akadtak, de könnyen le lehetett cserélni egy másikra egy közeli dokkolónál. Sajnos a Tivoliban csak egy dokkoló létezett és itt nem volt bringa, így be kellett gyalogolnunk a belvárosba ahhoz, hogy lőjünk magunknak egyet. Itt viszont maga a Kánaán várt, ugyanis szinte a teljes belváros gyalogos és biciklis övezet, de majdnem minden utcán vagy bicikliút, vagy biciklinyom volt felfestve, minden egyirányú utcát igénybe lehetett venni fordítva is biciklivel. A közlekedők türelmesek voltak a kerékpárosokkal, akik amúgy rengetegen vannak, látszik, hogy ha már van, sokan használják ezt a közlekedési lehetőséget. Azt hiszem mindenképpen vissza fogunk még jönni ide így.


2021. szeptember 20., hétfő

Metafizika avagy a logika diadala

                   Azaz a telefon önálló akarata és ezen akarat megtörése pusztán a logika alkalmazásával. Tudvalevő, hogy a telefon csörög, de rendszerint akkor és azért, mert túlságosan eltávolodtunk tőle. Ezt nyilván azért teszi, mert igényli a közelségünk. Tehát, ha eltávolodunk tőle, előbb vagy utóbb csörögni kezd, amit abbahagy akkor, ha egy méterre megközelítettük. Azaz, ha lent hagyom a telefont a földszinten, miközben én feljövök a szobámba, vagy viszont, ha én megyek le, miközben a telefon fent marad, akkor a kis rohadék előbb vagy utóbb hiányolni fog és vadul csörögni kezd. Persze mire felérek (vagy leérek, minden viszonyítás kérdése) abbahagyja - ebből is látszik, hogy a célja a kívánatos közelség, nem pedig az, hogy valami ténylegesen történjen is rajta keresztül. Tehát - a következtetés világos és levonható - a telefon magunknál tartása hosszú távon megszünteti a hosszas csengést. Bárcsak minden ennyire egyszerű volna!

2021. augusztus 27., péntek

IV. Béla

      IV. Béla Magyarország királya 1235-től haláláig. II. András magyar király és első felesége, Merániai Gertrúd második gyermeke. Hagyományosan a legnagyobb magyar uralkodók közé soroljuk. - idézet a Google keresőből. De nem ezért jutott eszembe a dolog, hanem Béláról, aki valóban a negyedik. Ugyanis van már három macskánk, de egyszer csak járni kezdett ide egy új. Ellentétben a korábbiakkal, akik időről időre feltűntek itt, Béla egy jól kinéző, feltehetően hím, vagy az volt régen, gyönyörű hosszú szőrrel és olyan zászlós farokkal, hogy egy törzszászlós díszlépést verne ki előtte. Láthatóan jól elvan a mieinkkel, együtt ülnek a teraszon, pedig korábban a saját csapatba illeszkedés is komoly problémákat okozott, Béla viszont ezt valahogy lekezelte, vagy a többieket szállta meg azóta a szentlélek. Béla rendelkezik bolhanyakövvel is, így biztosan tudjuk, hogy valakié lehet, sőt ez a hit megerősödött, amikor elveszített korábbi nyakörve újra cserélődött ki. Ennek ellenére jelentős időt tölt nálunk és már simogatni is hagyja magát. Béla a király!


2021. augusztus 24., kedd

Tengeri kígyók

Olvasom, hogy felajzott tengeri kígyók veszélyt jelentenek a búvárokra, mert konkurenciának nézik őket és rájuk tekerednek, illetve próbálják őket elijeszteni. De hogy bár mérgesek, de nem harapnak csak akkor, ha megtámadják vagy zaklatják őket. Nem tudom, hogy mivel lehet még zaklatni egy félig eszét vesztett, begerjedt tengeri kígyót, de elképzeltem egy ilyen párbeszédet:
- Na nézzed már, ez vagy valami, vagy megy valahova, de mindenképpen valami kígyószerű, tekeredjünk csak rá gyorsan!
- Na ne lábatlankodjék itt fiatalember, mert felírom tilosban parkolásért!
- Micsoda? Tilosban parkolás? És még Éva sincs itt, hogy rátekeredjek? Menten elfut a méreg! Hamm!

2021. június 25., péntek

Lejárati idő

        Fontos dolog a lejárati idő. Rohanó korunkban ezt nézzük meg az ételen és ha csak egy nappal is meghaladta a dátum a dobozon feltüntetett időt, akkor már megy is a szemétbe a cucc. Az ember mindenevőként fenemód háklis lett a táp minőségére és hát ugye sose lehessen tudni! Mindez onnan jutott eszembe, hogy nyakára hágtunk a tavalyi lekvároknak és sajnálattal konstatáltam, hogy az összes kedvencem már történelem. A nej által készített rumos szilvalekvár, illetve az, ami belőle lett, már a Fekete tengernél járhat. Így sor került egy régi készletre, amit nem volt egyszerű kinyitni, de segített az NDK technológia és kiderült, hogy ribizlilekvárt rejt az üveg. Semmi kivetnivalót nem találtunk az ízében, bár kissé mélyebb és érettebb az íze, mint egy frissen készült lekvárnak, de nem a rossz értelemben véve. A vákuumot tartotta, így egyéb civilizációk sem telepedtek meg benne. Szerény számításunk szerint még szegény megboldogult anyósom készítette, nagyjából tizennyolc évvel ezelőtt. Egy nagykorú üveget sikerült elkezdeni felfalni! Na ennyit az élelmiszer lejárati időkről..

 

2021. június 3., csütörtök

Utasbarát MÁV

          Nem cinikusan, hanem a szó legszorosabb értelmében. Bár tudom, hogy egy mozdonyvezető még nem a teljes MÁV, de ha a szemlélet változik, akkor az lent szokta kezdeni. Legalábbis reméljük. Szóval a gyerekem a világ összes idejét el tudja szúrni, a pontosságot hírből sem ismeri és mindig rohan ebből kifolyólag. Ha valakinek nagyon kell, ajánlom, hogy ne bízza rá a kló kulcsait, mert hiába ígéri, hogy ott lesz, csúful járhat! Gondoltam szólok, senkit ne érjen meglepetés. Szóval a gyerek - fejlett kritikai érzéke van! - rendszerint más hibáit tökéletesen felismeri, szóval megkért, hogy vigyem el a vasútra, hogy ne kelljen rohannia. Már amikor befordultunk a vasút utcájára, láthattuk a megérkező szerelvényt, így valóban rohannia kellett. Szinte még a mozgó autóból vetette magát a peronon várakozó vonat után, ami annak rendje és módja szerint elindult, mikor nem volt tőle messzebb, mint húsz méter. Ekkor megtörtént a csoda! A vezér úr megláthatta az eszevesztetten rohanó öltönyös fazont és megállt a vonattal és megvárta, míg a kölök fel nem szállt, ezzel örök hálára kényszerítette a távolról  aggódó apát. Már járok egy ideje vonattal, de ilyet még nem láttam! Ennél már csak az lett volna a nagyobb csoda, ha vissza is tolat. De tényleg!


2021. május 27., csütörtök

Zavar az erőben

        Zavart érzek az erőben! mondhatta ezt valamelyik bölcs vagy antibölcs az épp jubileumát ünneplő Star Wars filmben. Valahogy én is hasonló véleményen vagyok, amikor végre kiderült, hogy nem szimplán eltűnt a kölök védettségi igazolványa, hanem még nem került legyártásra. Ezt azután tudtuk meg, hogy a kb két hete beadott új kártya kérelmére válasz érkezett. Persze előbb a kötelező köröket végigfutotta ő is, kereste a kártyát mindenfelé, de senki semmilyen információt nem adott. Kiderült a kormányhivatal válaszából, hogy mivel tavaly lejárt a személyije és útlevele meg nincs, így nincsen azonosításra alkalmas igazolványa, így a védettségi igazolványt le sem gyártották. Egyúttal megjegyezték, hogyha elmegy egy okmányirodába vagy kormányablakba és új személyit csináltat, akkor meg fogja kapni a várt kártyát is. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe pár kérdés, ami zavart okozott abban a bizonyos erőben. 

- Azt mondták, hogy amíg tart a vészhelyzet, addig ezek az iratok nem járnak le, tehát megújítani sem kell őket, mert érvényesek. A vészhelyzet majd valamikor ősszel fog lejárni, szóval addig érvényesnek kéne lenniük.

- Ez a menj el egy okmányirodába ez jó vicc és csak addig tarthat az örömöd, amíg meg nem próbálsz időpontot foglalni és rá nem jössz, hogy egy félórásra aposztrofált műveletre legközelebb augusztus közepén lehetne időpontod, de erről már írtam korábban.

- Illetve szó volt arról, hogy a lakcímkártyával a jogosítvány is alkalmas a személyazonosításra, nem csak a személyi és az útlevél. Jogsija meg van, így nem is gondolta ezt a személyi lejárást olyan drámainak. Akkor most a jogsi nem lenne alkalmas az azonosításra vagy épp a hivatal lenne tájékozatlan ebben az ügyben?

 

2021. május 23., vasárnap

Antibors

               Azt hiszem korszakalkotó felfedezést tettem, amitől mindenképpen járni fog nekem a fizikai Nobel-díj konyhatagozatának ezüst fokozata a habverőkkel. Szóval itt van ez a borskérdés. A család folyamatosan panaszkodik az ételben előforduló nagymennyiségű feketebors végett, pedig nem is szoktam beletenni annyit. Legutóbb is, mikor készült a pörkölt, beleszórtam az edénybe kábé tíz szemet és vagy negyvenet szedtünk ki belőle, miközben ettük. Mint elméleti gondolkodónak, rögtön szöget ütött ez a fejembe és mivel tudjuk, hogy a világegyetemünk egyszerre tartalmaz anyagot és antianyagot is, így feltételezhető, hogy az anomáliát az antibors/bors transzformáció okozhatja. Főzés közben az ételben található sertéspörkölt atomok elindítják az antibors transzformációt, amitől a zacskóból, a bors mellett láthatatlanul megbúvó antibors részecskék a bő szaft hatására borssá transzformálódnak. Ez csak így történhet, ugyanis ez mindent megmagyaráz! Azt hiszem cikket kéne írnom belőle! Gondolom meg is tudna jelenni valamelyik tudományos lapban, mondjuk a Readers Digestben vagy a Harmadik évezredben. Ameddig nem futok be a tudományos világba, gyorsan indítok egy petíciót azért, hogy a borsos zacskón tüntessék fel a gyártók az antibors tartalmat!

2021. május 21., péntek

Oltási igazolás

             Úgy tűnik, sosem elég a hivatalos iratokból és a kálváriából, amit, mint jogkövető állampolgárként a megszerzése közben tapasztalunk. Itt van például a vakcinaigazolás. Annak örömére, hogy a tegnapi napon megkaptam a második adag modernám, gondoltam, hogy ideje lenne beszerezni a vakcinaigazolás angol nyelvű változatát. Mert ugye van a plasztikkártya, amit elvileg minden beoltott megkap és ami nagyjából semmire sem jó és van a vakcinaigazolás, ami egy bágyadt kis slejfni, amit az orvos ír és bélyegez le. Igazából az számít értéknek, a műanyag lap olyan, mint egy papír homokozólapát egy vizes homokvárépítő versenyben. Hamar világossá tették, hogy például, ha az ember külföldre menne, akkor rendelkeznie kell a slejfni angol nyelvű változatával is, mert azt nézik meg a határon. Az angol nyelvű változat persze tök ugyanaz a cetli mint a magyar, csak éppen angolul van és hatszor annyira bonyolult beszerezni, mint az előbbit. Ugyanis míg az előbbi automatikusan jár, utóbbiért küzdeni kell. Nyilván, ha az előbbire ráírnák a feliratokat angolul is, azzal senkit semmilyen kár nem érne és az irat használható lenne külföldön is. De ez így túl egyszerű lenne, ehelyett inkább azt csinálják, hogy az ember szól az oltást végző orvosnak, hogy kell neki egy ilyen, mire ő előkap egy angol nyelvű papírdarabort és kitölti a maga részét. De mivel az első oltást szinte biztos, hogy nem ő adta be (igazából a másodikat sem, mert nem az orvos szurkál, hanem az asszisztens, az orvos csak ül és könyvel!) így az első oltás adataihoz megkeresik az első orvost, aki momentán egy másik helyen rendel alapvetően  és nála lehet majd 1-2 hét múlva átvenni az igazolást. Amikor megemlítettem, hogy mire ez a komplikáció, az orvos az orvos, nem mindegy, hogy ki ült a sarokban, amikor beadták az oltást? Azt mondták nem, mert ez a szabály, hogy ugyanannak kell lepecsételni az első oltás igazolását, az angol változaton, aki a magyaron pecsételt. A rendeletben meg az van, hogy a magyar igazolás után a háziorvos is kiállíthatja az angol papírt is. Bár az is lehet ezek után, hogy ő is elkezdi majd köröztetni az igazolást a világban, hogy az írhassa alá és pecsételhesse le, aki akkor is megtette. Ezek után én már csak annak örülök, hogy az első oltóorvos nem Trinidad de Tobagóról kirendelt volt, mert akkor mehetnénk oda az igazolásunkért.


2021. május 18., kedd

Személyi igazolvány

             Lennének azért kérdéseim. Itt van a személyi igazolvány. Mára már gyakorlatilag semmi szerepe nincsen, egy halom adatot már nem tartalmaz, ami a régi igazolvány része volt még, gyakorlatilag csak annyit, hogy én vagyok én. Ennek ellenére x évenként lejár, mintha a hatóságnak ötévente be kellene bizonyítani, hogy én én vagyok és nem változtam át, mondjuk Gobbi Hildára. Ez azért kellemetlen, mert egy halom helyen át kell vezettetni azt, hogy ez az okmányunk megváltozott és azért is bosszantó, mert volt végre egy jó számom, amit meg tudtam jegyezni, most kezdhetem elölről az egészet. A TB szám persze egy életre szól - pedig nagyjából hasonló a feladata - ki a fene érti, hogy miért jár le az egyik és miért nem a másik? De mivel ez lejár és mert a világ és a karaván attól még halad, mert valami nem logikus, ezért meg kell hosszabbítani. Ez tiszta sor! De korántsem annyira egyszerű, hisz ez szerintük fél órás művelet (Túróst!) és egy köztisztviselő rendesen be van táblázva. Jogkövető állampolgárként (és mert azt hittem, hogy ismerem valamelyest az ügymenetet) a lejárat előtt legalább egy hónappal akcióba léptem. Már az időpontfoglalásról sikerült lepattanni. Nincsen a környékünkön két hónapon belül egyetlen szabad időpont sem. Mindenhol minden full tele van. De azt mondták, hogy védettségi igazolvánnyal május tizenhéttől lehet személyesen is időpontot kérni. Nosza! El a hivatalba. A gödi irodánál az utca végén állt a sor, így ahogy beálltam a parkolóba, fordultam is ki onnan. A dunakeszi jobb volt, bár ott is álltak és nem engedtek be az épületben, odakint meg annyira ömlött az eső, hogy halak úsztak a levegőben. Ötpercenként kijött valaki és megkérdezte, hogy - Sto eto? Kinek van sorszáma? Mondtam hogy nekem nincs, de azt mondták, hogy azt lehet mától. - Ácsi, mondta a cerberus, ők is így tudták, de elhalasztották egy héttel, így talán jövő hétfőtől. Talán. Esetleg. Próbáltam érvelni, hogy a 1818 azt mondta, de a bácsi hajthatatlan maradt. Erre megszólalt mellettem egy hölgy, hogy neki ma reggel mondták azt, hogy jöjjön el nyugodtan. (Ja persze, aztán milyen jót nevethettek, hogy hogy fog a néni nagy szemeket meresztgetni, amikor a kipislog a vízfüggöny alól, hogy milyen jól megviccelte őt a hivatal! Szóval egy rövid, de hatásosnak szánt átok után, hazamentem. A helyzet az online világban nem lett jobb, csak rosszabb, gyakorlatilag az összes online időpont elfogyott július végéig. Amikor úgy döntöttem, hogy inkább személyesen próbálkozom, akkor még június végén még volt pár lehetőség. De szerencsére a nej nem adta fel és túrni kezdte a netet, végül két hét múlvára talált időpontot Szécsényben. Az innen csak 80 kilométer és másfél óra, úgyhogy ha hétkor elindulunk, esélyes hogy kilencre oda is érünk. Közben kiderült, hogy a gyereknek is lejárt a személyije így egy út lesz, de dupla haszon. Úgysem jártunk még Szécsényben.

2021. április 13., kedd

Adóbevallás elektronikusan

                         Szavak kergetőznek a fejemben a témával kapcsolatban. Ezeknek nagy része nyomdafestéket nem tűr, szóval inkább nem írnám le, de mindenki gondoljon bátran valamire, amihez képest az  ürülék, kaka, trágya szavak eufemizmusnak tűnhetnek és az ezzel való tevékenységek, főleg az érintettek testnyílásaival, mint inputtal esetleg egy talicskányi apró termetű főemlős is szerepet kaphat még, ha szükséges. Persze, hogy szükséges.  Az egész onnan jön, hogy élve a kor hívó szavával, megpróbáltam újra a lehetetlent és elektronikusan szerettem volna beadni az adóbevallásom, amit a Nav nagyvonalúan elkészített a számomra. A felülettel alapvetően nem volt gondom, eltekintve az ügyfélkapunak hívott borzalomtól, ahonnan rendszerint nem lehet megtudni semmit, odatalálni valahova meg egyenesen lehetetlen. Linkek ugyanis sehol nincsenek, csak leírások, hogy mit kellene csinálni. Azon kívül, hogy random kapcsolódó oldalakon újra be kell lépnünk, ha egyszer már beléptünk, a központi azonosító ügynökkel. Ha nekem ilyen ügynököm lenne, akkor már rég nem lenne az ügynököm! Ha mondhatom ennyire cizelláltan úgy, hogy ne keverjem bele a talicska majmot újra. Na de jó, végre ott vagyok a bevallásnál, ami egész európai lenne. Emlékezve a tavalyi szívásra a dologgal, direkt kerestem a lehetőséget arra, hogy beállíthassam, hogy a nekem járó utalás hova érkezzen meg. Persze nem találtam meg, pedig rajta voltam a dolgon. Ahol logikusan lennie kellett volna, ott nem volt, máshol meg - ahol nem kellett volna lennie - szóval ott miért lett volna? Mi végre? Így hát megnyugtattam magam, hogy ez olyan információ, mint az egyházak az egyszázalékos nyomtatványon, hogy csak akkor kell beállítani, ha változtatni akarsz. Na nem! A bevallást annak rendje módja szerint beküldtem, semmi nem jelezte, hogy - Te (apró)majom, nem töltötted ki azt a mezőt, amit ki kellett volna, de mi direkt eldugtuk, hogy ne találjad meg! - Persze elfogadták, jött igazolás, amit a tárhelyemen megnézhettem. Két oldal pdf és nincsen benne gyakorlatilag semmi információ. Tényleg kár a bitekért, amik meghaltak ebben a levélben emiatt. Abban a boldog tudatban éltem, hogy minden gromek, de nem. Persze kellett volna ez az adat így érvénytelen lett a bevallás, amire újra jött egy kétoldalas pdf, amiben benne volt, hogy mit kellene csinálnom, ékes bikkfanyelven megírva. Egy árva link, annyi sem, hogy ezt hogy tehetem meg. Keressed meg, ha már sikerült elrontanod. Ha ilyesmit az ember nem csinál, csak évente, akkor nem annyira egyértelmű a dolog. Nyilván, a magyarorszag.hu-ról nincsen link ide, de ha valakinek eszébe jut az a szó, hogy ebev, na ott sincs. Az egy irdatlan zsákutca, ott ugyanis látszik az, hogy van bevallás, de sem az, hogy baja lenne, sem az, hogy mi, az meg végképp nem, hogy mit lehetne vele tenni. Aztán nézze meg az ember, valahogy a nav oldalára keveredik az ember és ott van egy link a főoldal bal oldalán, hogy Szja. Ha azt megnyitjuk, onnan (szinte) egyenes út a bevallás, ahol látom hogy van valami nyűgje a dolognak. Van módosítás gomb, módosítok, elmentek, beküldök. Sínen vagyok mint szegény József Attila! Hogy a költészet napja miatt ilyen hasonlattal élhetek! Ebből az alkalomból még kitöltöm az egy százalékos nyilatkozatot is és hopp, az is be lett küldve. Látszólag minden remek, hirtelen kapok egy halom szemetet a postafiókomba, amikben arról tájékoztatnak, hogy egy halom szemét jött a személyes tárhelyemre arról, hogy beküldtem, majd nyugtázták. Aztán persze, mintegy fél óra múlva újabb szemét jött, hogy mégsem fogadták el, mert nem írtam bele, hogy módosítás lesz és nem tüntettem fel az előző bizonylat vonalkódját és így mivel ez duplikátum, kidobják a másodikat. Újra visszamentem tehát, de már nem lehet módosítani semmit. Telefonon lehet ügyintézni, de ezt sem úgy, hogy felhívsz valakit, hanem ki kell tölteni egy TEL nevű nyomtatványt csak azért, hogy kaphass egy ügyfélszámot, amit majd ha felhívod Mancikát, az életből is kiábrándult ügyintézőt, elmondhassad neki, hogy csókolom naccsád, én vagyok  a hatoska, akit ez az információ nem fog meghatni és ugyanúgy végig fogja kérdezni az ellenőrzőlistát, mint más esetében. De itt még nem tartok, mert Mancika még a ködös távolban, hiszen csak most küldtem be a TEL-t, szóval nem tudom mi fog történni ezután, de nem számítok semmi jóra. 

Igazából azt nem értem a dologban, hogy amíg az ember a java-s nyomtatványkitöltővel szerencsétlenkedett, addig az ki tudta írni azt, hogy ha kitöltötted a 155.-sort, akkor ki nem lehet üres a 682. mező sem, így azt is töltsed ki vagy töröljed az elsőt, különben a hídon át nem eresztlek! Nyilván azóta lefolyt pár millió köbméter szennyvíz a Dunán, így ha egy tíz évvel ezelőtti programban már volt ilyen kényelmetlenítés, akkor egy maiba miért kerülne bele ilyesmi? Küldje csak be a paraszt és csodálkozzon! Namármost, a XXI. században ez nem lehet akkora kihívás a sok informatikai zseninek! Arról nem is szólva, hogy ha van valamid, ami alatt ott van egy gomb, hogy módosítás, akkor miért kell nekem kézzel beleírnom valahová azt, hogy mit módosítok milyen számmal, ha ezt a módosítás gomb megnyomása is megtehetné, egy dokumentum per egy nyomógomb esetén? Amúgy meg az elutasítás oka az volt, hogy a beküldött módosítás jelentősen eltér, ezért nem vehetik figyelembe! Persze, hogy eltér, mert benne van az a mező, amit akartak, hogy benne legyen! Szóval van egy hiányos, beküldött bevallás és egy módosított, de teljes. Kérdés - Melyiket dobják el? Hát persze, hogy a teljes, módosítottat, hiszen az eltér az eredeti, rosszul beadottól. Logikusnak tűnik..

 

 

2021. március 25., csütörtök

Furcsa!

                Jutott eszembe az oltás regisztrációról egy gondolat. Alapvetően elhibázott dolognak tartom, főleg úgy, hogy a kormány annyira agitál a regisztráció mellett, hogy jelentős anyagi erőket és élőmunkát tegyen abba, amiről igazság szerint egyedül csak ő tehet. Ugyanis amikor arról volt szó, hogy a magánnyugdíj megtakarításokat kellett átcsatornázni a költségvetésbe, akkor olyan szabályok voltak, hogy mindenki automatikusan átkerül az állami nyugdíjalapba, ha ezt külön nem kéri és írásban nyilatkozni kell arról, ha valaki maradni akarna. Ennek az analógiájára nyugodtan lehetett volna az, hogy mindenkit beoltanak, csak azt nem, aki ezt külön és írásban lemond az oltásról. Igaz, akkor a pénzünket akarták. Viszont nem fér a fejembe az, hogy elméletileg a kormány érdeke kellene lennie a minél nagyobb lakossági átoltottság, ehelyett meg ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenki saját érdekében regisztráljon. Nem akarom kétségbe vonni a kormány szándékait, de mindennek fényében ez számomra azért furcsa!

2021. március 5., péntek

Periklész

          Most olvastam Periklészről, aki Athéni hadvezér volt és vezető. Ő csinálta azt, hogy a perzsákkal való háború után, a szövetségeseitől továbbra is beszedte a háborús hozzájárulást, amit aztán nem a háborúra költött, hiszen az addigra már véget ért, hanem mindenféle egyéb dologra, így például Athén újjáépítésére. Ha ez a szövetségeseknek nem tetszett, akkor nyilván berzenkedhettek miatta, de azt viszont halkan, hogy ne érjen el a hangjuk Athénig, mert Periklésznek a zsenialitásán kívül remek hajóhada is volt, amit aztán mindenki elfogadott mint döntő érv egy esetleg elfajuló vitában. Az jutott eszembe, hogy milyen meglepő, hogy volt egy politikus, egy vezető, aki a hatalmát felhasználva a vész idején beszedett 'gazdaságvédelmi alapot' végül teljesen másra költötte, aki meg esetleg szólni gondolt volna ellene, annak meg bebizonyították, hogy hallgatni arany. Aztán persze gyorsan elhessegettem magamtól ezt a gondolatot, mert nem szeretném Periklész nevét összemosni holmi  önjelölt zsenikkel, akikről már száz év múlva sem fogjuk tudni hogy kik voltak - remélem, Periklész emléke meg még mindig itt van közöttünk. Főleg, ha kiderülne, hogy Periklész a hajóhada is itt van valahol, akkor már tényleg nem kéne semmit sem mondani. Vagy csak nagyon halkan, hogy ne hallják meg Athénban..


2021. március 1., hétfő

Dilemma

        Valamelyik főrend mondta azt, amikor kapacitálni próbálták azért, hogy tegye le a voksát a Valami-Bécs vasútvonal megnyitásáért, hogy - Felséged így három órával korábban juthatna el Bécsbe! Az említett főrend gondolkozott egy kicsit, majd feltette az egyetlen logikus kérdést. - De mit csináljak én három órával korábban Bécsben? Ez jutott eszembe akkor, amikor a hétvégén be és visszavonatoztam a Nyugatiba, Nyugatiból. Na nem azért, mert vasútvonalat akartam volna építeni, hiszen a 70-es fővonal az első magyarországi vasúti vonal volt, így az építéséről jóval korábban döntés született már, hanem a jegy miatt, amit kaptam. Arra ugyanis az volt írva, hogy ezzel én most megspóroltam irányonként 2.75kg széndioxidot, azaz összesen 5.5 kilogrammot. Nem tud valaki valami fincsi receptet, amibe pont öt és fél kiló széndioxid kell?

 

2021. február 24., szerda

Nagyra lettem értékelve!

       Nagyra lettem értékelve! Nem minden nap ér el az ember ilyen eredményt és ez a nap egy ilyen nap. Nem elég, hogy odakint langy szellő lengedez, a nap hétágra süt és a macskák csak enni jönnek be aztán rögtön ki is mennek - persze ők megtehetik, de nekem ez ugyanolyan munkanap, így a gép előtt kell pimpósodnom mindaddig, amíg lemegy a nap és nem lesz értelme már kimenni sem - de ez akkor is egy különleges nap. Jót tettem egy vadidegen emberrel, akinek most emiatt szintén jó kedve lehet. Mindezt úgy, hogy szinte erőfeszítésembe sem került. Kaptam ugyanis egy szórólapot, amiben házat vennének valami pesti úri népek, állapottól függetlenül és ott azt írta az ingatlanos, hogy nagyra értékelne, ha felemelném a telefont. Hát én megtettem! Felemeltem. De csak vonalat adott, így letettem. Azt nem tudom, hogy ettől miért lett jobb neki, de mindent megtettem, ami tőlem tellett..

 

2021. február 16., kedd

Érdekes!

      Persze nem így kiejtve, inkább így: Ééééérdeeeekeeeeeess! Van egy barkochbás játékom, ahol a játék mondja ezt időnként. Ez jutott most az eszembe, mert kaptam egy telefonhívást a mobilra egy termékbemutatós hölgytől. Valami gránátalmalét akart volna két percben a figyelmembe ajánlani, ami szigorúan nagyon egészséges. Persze nem éltem az ajánlattal, nem szeretek egészséges gránátalmalét vásárolni spammerektől, de azért meg akartam volna kérdezni, hogy honnan van meg a számom. Erre gondolkodás nélkül letette a telefont. Ami azért furcsa, mert az oltásregisztrációkor kötelező volt megadni az e-mail címet és a telefonszámot is, de mivel azóta sem kaptam semmilyen jelzést arra vonatkozólag, hogy regisztráltak az oltásra, se e-mailban sem telefonon, viszont most meg hirtelen keresnek élelmes vállalkozók, viszont nem adom meg a számot csak indokolt esetben, kicsit furcsa a dolog így. Úgy is mondhatnám, hogy  Ééééérdeeeekeeeeeess!

2021. február 3., szerda

Listasrv

    Semmi sem tart örökké. Ami él, az meg is hal. A probléma az, hogy olyan dolgok is meghalnak, amik előtte sosem éltek, sőt bizonyos helyzetekben speciális módon múlnak el. Ugyanis már régóta halottak, csak egyszerűen nem veszik észre. Mindez onnan jutott az eszembe, hogy talán végre befejezem egy olyan gép újraépítését azaz egy olyan probléma megoldását, ami nélkülem nem is jött volna létre. Szerencsére legalább a halálának az oka nem én voltam, ha az életre hívásában jelentékeny részem volt. Mindenki találkozott már ezzel a jelenséggel, ha túl régóta futott szervert állít le. Könnyen lehet, hogy többé nem fog elindulni, pedig addig látszólag semmi baja nem volt. Vitte előre a lelkesedés vagy a lendület. Azt hiszem én is így szeretnék meghalni, bőven száz fölött, hogy egszer rám szólnak: - Hé öreg, nem kellene már halottnak lenned? - Nekem? Jé, tényleg. Puff..


2021. január 31., vasárnap

FDP - Túrós batyu

 FDP azaz Facebook Documentation Project. Ha abból az axiómából indulunk ki, hogy a világban csak a Facebookon publikált dolgok léteznek, akkor bármit, ha a létezésbe akarunk emelni, fel kell tenni a Facebookra. Lehetőleg minél hamarabb, mert különben a dolog beragad egy sajátos kvantum állapotba, mint Schrödinger macskája, hogy egyszerre létezik is, meg nem is. Ez egy ilyen dologtól, mint a címben említett túrós batyu - valljuk be - elég hülyén néz ki, így gyorsan pótolnám is ezt a hiányosságot. Egy kedves ismerősön keresztül lett meg a recept, Limara pékségéből. Az utánépítés képein is nagyon jól néztek ki és egyre nagyobb vágyat éreztem egy rendes túrós batyu előállításának. Annál is inkább, mert a mellettünk lévő pék - az, akihez hétfőn egy kertészpapucsban félálomban is eltalálok, ha nincs idehaza kenyér, szóval a pék, az istenadta pék elkezdett látványpékárukat készíteni. A legutóbbi kakaócsigája például külcsínre egész meglehetős volt, de kakaó helyett, valószínűleg a jóval olcsóbban beszerezhető termőföldet használta fel, így bár a cucc jól nézett ki, gyakorlatilag nem hogy ehetetlen volt, de még komoly gyomorfájást is okozott nekem. Szóval marad a kenyér, amit még ehető minőségben el tud készíteni, bár az én kenyeremhez képest az utcában sincs. (Igaz, amúgy sincs benn, hisz az utcából egy másik utcába kell kanyarodni és ez az utca végén van, szóval képletesen és fizikailag sincs ott.) Szóval marad ami marad, ha jó túrósbatyut akarsz, süssed meg magadnak. Szerencsére a recept nem bonyolult, hajaz a Horváth Ilona-féle kakaóscsiga tésztára, ami azért nem meglepő, hisz nekünk emlősöknek is valaha egy közös ősünk volt, miért ne lehetne így a batyuknak, csigáknak és buktáknak? Lényeg ami lényeg, a tészta jól sikerült és meg lennék lepve, ha keddre maradna belőle valami..


 Itt még félkész.


Itt már teljesen készen van.


El is vagyok magamtól ájulva..


2021. január 22., péntek

A Grófnő

    A Grófnő a dobozában ül, amit az utóbbi időben használatba vett. Így dolgozunk együtt home office-ban. Én a gépet püfölöm, ő a dobozban alszik. Most éppen éber és engem fixíroz, laposakat pislog, ami nála a kedvesség jele. Mondom neki, hogy milyen elegáns lenne egy masnival. Tényleg az lenne! Erre átvált egy sajátos nézésre, ami röviden úgy fordítható le, hogy ha rám teszed, megöllek álmodban! Nem tettem rá. Nekem is fontosak az álmaim..

2021. január 21., csütörtök

Összetevők

 Olvasgatom a címkét a szörpön. Mert ugye nem csak kenyéren él az ember és nem ihatunk csak sima vizet, mint az állatok! Nem is szólva arról, hogy mint köztudott, abban a halak szerelmeskednek, más egyébről nem is szólva! Szóval a célszörp a Piroska erdei vegyes. Összetevők, almalé, feketeribizlilé, bodzalé, gránátalmalé, málnalé, stb, stb.. Rögtön felmerült bennem a kétség a névválasztást illetően, hogy vajon melyik magyarországi erdőben fordul elő ilyen fauna, hogy egyszerre terem meg a feketeribizli az almával és a gránátalmával együtt? Ebből az egészből egyedül a bodza olyasmi, ami közel élhet az erdőhöz és vadon is megterem. Szóval és szó nélkül, a költői túlzások korát éljük. Azzal együtt, hogy a szörp finom és iható is és mégsem vizet iszunk.