2021. március 5., péntek

Periklész

          Most olvastam Periklészről, aki Athéni hadvezér volt és vezető. Ő csinálta azt, hogy a perzsákkal való háború után, a szövetségeseitől továbbra is beszedte a háborús hozzájárulást, amit aztán nem a háborúra költött, hiszen az addigra már véget ért, hanem mindenféle egyéb dologra, így például Athén újjáépítésére. Ha ez a szövetségeseknek nem tetszett, akkor nyilván berzenkedhettek miatta, de azt viszont halkan, hogy ne érjen el a hangjuk Athénig, mert Periklésznek a zsenialitásán kívül remek hajóhada is volt, amit aztán mindenki elfogadott mint döntő érv egy esetleg elfajuló vitában. Az jutott eszembe, hogy milyen meglepő, hogy volt egy politikus, egy vezető, aki a hatalmát felhasználva a vész idején beszedett 'gazdaságvédelmi alapot' végül teljesen másra költötte, aki meg esetleg szólni gondolt volna ellene, annak meg bebizonyították, hogy hallgatni arany. Aztán persze gyorsan elhessegettem magamtól ezt a gondolatot, mert nem szeretném Periklész nevét összemosni holmi  önjelölt zsenikkel, akikről már száz év múlva sem fogjuk tudni hogy kik voltak - remélem, Periklész emléke meg még mindig itt van közöttünk. Főleg, ha kiderülne, hogy Periklész a hajóhada is itt van valahol, akkor már tényleg nem kéne semmit sem mondani. Vagy csak nagyon halkan, hogy ne hallják meg Athénban..


2021. március 1., hétfő

Dilemma

        Valamelyik főrend mondta azt, amikor kapacitálni próbálták azért, hogy tegye le a voksát a Valami-Bécs vasútvonal megnyitásáért, hogy - Felséged így három órával korábban juthatna el Bécsbe! Az említett főrend gondolkozott egy kicsit, majd feltette az egyetlen logikus kérdést. - De mit csináljak én három órával korábban Bécsben? Ez jutott eszembe akkor, amikor a hétvégén be és visszavonatoztam a Nyugatiba, Nyugatiból. Na nem azért, mert vasútvonalat akartam volna építeni, hiszen a 70-es fővonal az első magyarországi vasúti vonal volt, így az építéséről jóval korábban döntés született már, hanem a jegy miatt, amit kaptam. Arra ugyanis az volt írva, hogy ezzel én most megspóroltam irányonként 2.75kg széndioxidot, azaz összesen 5.5 kilogrammot. Nem tud valaki valami fincsi receptet, amibe pont öt és fél kiló széndioxid kell?

 

2021. február 24., szerda

Nagyra lettem értékelve!

       Nagyra lettem értékelve! Nem minden nap ér el az ember ilyen eredményt és ez a nap egy ilyen nap. Nem elég, hogy odakint langy szellő lengedez, a nap hétágra süt és a macskák csak enni jönnek be aztán rögtön ki is mennek - persze ők megtehetik, de nekem ez ugyanolyan munkanap, így a gép előtt kell pimpósodnom mindaddig, amíg lemegy a nap és nem lesz értelme már kimenni sem - de ez akkor is egy különleges nap. Jót tettem egy vadidegen emberrel, akinek most emiatt szintén jó kedve lehet. Mindezt úgy, hogy szinte erőfeszítésembe sem került. Kaptam ugyanis egy szórólapot, amiben házat vennének valami pesti úri népek, állapottól függetlenül és ott azt írta az ingatlanos, hogy nagyra értékelne, ha felemelném a telefont. Hát én megtettem! Felemeltem. De csak vonalat adott, így letettem. Azt nem tudom, hogy ettől miért lett jobb neki, de mindent megtettem, ami tőlem tellett..

 

2021. február 16., kedd

Érdekes!

      Persze nem így kiejtve, inkább így: Ééééérdeeeekeeeeeess! Van egy barkochbás játékom, ahol a játék mondja ezt időnként. Ez jutott most az eszembe, mert kaptam egy telefonhívást a mobilra egy termékbemutatós hölgytől. Valami gránátalmalét akart volna két percben a figyelmembe ajánlani, ami szigorúan nagyon egészséges. Persze nem éltem az ajánlattal, nem szeretek egészséges gránátalmalét vásárolni spammerektől, de azért meg akartam volna kérdezni, hogy honnan van meg a számom. Erre gondolkodás nélkül letette a telefont. Ami azért furcsa, mert az oltásregisztrációkor kötelező volt megadni az e-mail címet és a telefonszámot is, de mivel azóta sem kaptam semmilyen jelzést arra vonatkozólag, hogy regisztráltak az oltásra, se e-mailban sem telefonon, viszont most meg hirtelen keresnek élelmes vállalkozók, viszont nem adom meg a számot csak indokolt esetben, kicsit furcsa a dolog így. Úgy is mondhatnám, hogy  Ééééérdeeeekeeeeeess!

2021. február 3., szerda

Listasrv

    Semmi sem tart örökké. Ami él, az meg is hal. A probléma az, hogy olyan dolgok is meghalnak, amik előtte sosem éltek, sőt bizonyos helyzetekben speciális módon múlnak el. Ugyanis már régóta halottak, csak egyszerűen nem veszik észre. Mindez onnan jutott az eszembe, hogy talán végre befejezem egy olyan gép újraépítését azaz egy olyan probléma megoldását, ami nélkülem nem is jött volna létre. Szerencsére legalább a halálának az oka nem én voltam, ha az életre hívásában jelentékeny részem volt. Mindenki találkozott már ezzel a jelenséggel, ha túl régóta futott szervert állít le. Könnyen lehet, hogy többé nem fog elindulni, pedig addig látszólag semmi baja nem volt. Vitte előre a lelkesedés vagy a lendület. Azt hiszem én is így szeretnék meghalni, bőven száz fölött, hogy egszer rám szólnak: - Hé öreg, nem kellene már halottnak lenned? - Nekem? Jé, tényleg. Puff..


2021. január 31., vasárnap

FDP - Túrós batyu

 FDP azaz Facebook Documentation Project. Ha abból az axiómából indulunk ki, hogy a világban csak a Facebookon publikált dolgok léteznek, akkor bármit, ha a létezésbe akarunk emelni, fel kell tenni a Facebookra. Lehetőleg minél hamarabb, mert különben a dolog beragad egy sajátos kvantum állapotba, mint Schrödinger macskája, hogy egyszerre létezik is, meg nem is. Ez egy ilyen dologtól, mint a címben említett túrós batyu - valljuk be - elég hülyén néz ki, így gyorsan pótolnám is ezt a hiányosságot. Egy kedves ismerősön keresztül lett meg a recept, Limara pékségéből. Az utánépítés képein is nagyon jól néztek ki és egyre nagyobb vágyat éreztem egy rendes túrós batyu előállításának. Annál is inkább, mert a mellettünk lévő pék - az, akihez hétfőn egy kertészpapucsban félálomban is eltalálok, ha nincs idehaza kenyér, szóval a pék, az istenadta pék elkezdett látványpékárukat készíteni. A legutóbbi kakaócsigája például külcsínre egész meglehetős volt, de kakaó helyett, valószínűleg a jóval olcsóbban beszerezhető termőföldet használta fel, így bár a cucc jól nézett ki, gyakorlatilag nem hogy ehetetlen volt, de még komoly gyomorfájást is okozott nekem. Szóval marad a kenyér, amit még ehető minőségben el tud készíteni, bár az én kenyeremhez képest az utcában sincs. (Igaz, amúgy sincs benn, hisz az utcából egy másik utcába kell kanyarodni és ez az utca végén van, szóval képletesen és fizikailag sincs ott.) Szóval marad ami marad, ha jó túrósbatyut akarsz, süssed meg magadnak. Szerencsére a recept nem bonyolult, hajaz a Horváth Ilona-féle kakaóscsiga tésztára, ami azért nem meglepő, hisz nekünk emlősöknek is valaha egy közös ősünk volt, miért ne lehetne így a batyuknak, csigáknak és buktáknak? Lényeg ami lényeg, a tészta jól sikerült és meg lennék lepve, ha keddre maradna belőle valami..


 Itt még félkész.


Itt már teljesen készen van.


El is vagyok magamtól ájulva..


2021. január 22., péntek

A Grófnő

    A Grófnő a dobozában ül, amit az utóbbi időben használatba vett. Így dolgozunk együtt home office-ban. Én a gépet püfölöm, ő a dobozban alszik. Most éppen éber és engem fixíroz, laposakat pislog, ami nála a kedvesség jele. Mondom neki, hogy milyen elegáns lenne egy masnival. Tényleg az lenne! Erre átvált egy sajátos nézésre, ami röviden úgy fordítható le, hogy ha rám teszed, megöllek álmodban! Nem tettem rá. Nekem is fontosak az álmaim..

2021. január 21., csütörtök

Összetevők

 Olvasgatom a címkét a szörpön. Mert ugye nem csak kenyéren él az ember és nem ihatunk csak sima vizet, mint az állatok! Nem is szólva arról, hogy mint köztudott, abban a halak szerelmeskednek, más egyébről nem is szólva! Szóval a célszörp a Piroska erdei vegyes. Összetevők, almalé, feketeribizlilé, bodzalé, gránátalmalé, málnalé, stb, stb.. Rögtön felmerült bennem a kétség a névválasztást illetően, hogy vajon melyik magyarországi erdőben fordul elő ilyen fauna, hogy egyszerre terem meg a feketeribizli az almával és a gránátalmával együtt? Ebből az egészből egyedül a bodza olyasmi, ami közel élhet az erdőhöz és vadon is megterem. Szóval és szó nélkül, a költői túlzások korát éljük. Azzal együtt, hogy a szörp finom és iható is és mégsem vizet iszunk.