2007. április 30., hétfő

Balaton

Ma is jót dolgoztam. A pihenőnapok hosszú sorában a mai volt a munkának szentelve. Igazából a többi is annak volt, de ez a mai különösen. A sok pozitív esemény után pár negatívum, egy kagyló szétvágta a bal nagylábujjamat illetve a jobb nagyujjamról sikerült félig letépni a körmöt. (Remek alap lehetne egy körömpörkölthöz - ha szeretném és ha nem nyilvánítanák ezt számos helyen kannibalizmusnak.) Viszont nem emlékszem olyanra - ennek persze lehet a rövid memóriám is az oka, hogy április 30.-án úsztam volna a Balatonban, és ez ma mégis megtörtént. Ezzel a vízzel máskor inkább söröket hűtenék, de így utólag azért ki lehet bírni. Idehaza kedves sms várt, ezért este mehettem be még a cégemhez újraindítani egy szervert. Most éppen 122 kedves sms csörgedezik be a telefonomra ami a leállással kapcsolatos. Ez egy ilyen nap..

2007. április 29., vasárnap

Időjárás

Ránk jár az idő, akarom mondani az időjárás. Ma ismét bicajozni mentünk volna, felbuzdulva a tegnapi 22 kilométeres túra miatt, illetve attól, hogy az idei második bicajozásba feleannyira sem pusztultunk bele, mint az elsőbe. Kezdjük megszokni. De itt a mai helyzet kezd keresztbe tenni a próbálkozásnak. Bár nincs chilei rákunk, az ablakból kinézve időnként rákezd az eső, időnként meg hétágra süt a nap. Nem is tudom amúgy szegény rák mit csinálna, azt hiszem most villogna mint egy fényújság...

2007. április 27., péntek

Érdek-emberek

Sokféle ember él a közelünkben. Némelyek hatással vannak ránk, némelyek közömbösek számunkra. Hatásból is lehet kétféle, kedvelhetjük őket és viszolyoghatunk is tőlük. Az utóbbival nincs is semmi gondom, leszámítva azt, hogy azért igyekszem jól kijönni mindenkivel, és ok nélkül nem utálok senkit, de hát nem vagyunk egyformák és lehetnek olyan esetek, hogy semmiképpen nem jutunk közös nevezőre, ha ő gömb, akkor én gúla vagyok, nincsenek közös kapcsolódási felületek. Igazából az bánt, ha azt hiszem, hogy valakivel jóban vagyok, és közben meg mégse. Ha kiderül, hogy a másik a barátságot mint puszta befektetést kezeli, mint egy puszta tőzsdei tranzakciót, befektetést egy kockázati alapba, vagy mint egy részvényjegyzést, aminek kedvező széljárás esetén hozadéka van. Sajnos ennek a kiderüléséhez idő kell, és addig téves elképzelésekbe ringatom magam, és eközben mindketten nyomokat hagyunk egymásban. Persze amit én hagyok a másikban, az szinte semmiség, pár porcsík egy gyémántnál is keményebb anyagon, ami már egy puha kendővel is letörölhető, de bennem ezek a nyomok mélyebbek. Puha anyagból vagyok, az ilyen karcolások sokáig látszanak és talán a nyomuk meg is marad örökre...

2007. április 26., csütörtök

Gyerekgond

A ma reggeli tárgyalás jócskán befolyásolta a reggeli napirendemet, épp ezért az írásra sem jutott időm. Nekem kellett vinnem a kölköt iskolába, szerencsére épp arra a környékre sodort a szerencse, illetve a kötelesség, így egy csapásra kettőt. A tanítónéni leszúrt, hogy nem neveljük megfelelőképp a gyereket, mert hangosan véleményt nyilvánít az órán a feladatokról. Mondjuk ez tényleg hiba, de ettől függetlenül igyekszünk a legjobb tudásunk szerint bevezetni az életbe, de hát ő az első utód, nincs még sok gyereknevelési tapasztalatunk, hacsak nem a szüleinktől jöttet nem számítjuk, bár arra mindenki úgy szokott gondolni, hogy úgy ne...

2007. április 25., szerda

Időbeosztás

Bohumil Hrabal - Sörgyári capriccio című művében Pepin sógor szájából hangzott el az az örökbecsű mondat, hogy 'Ha unatkozik, vásároljon mosómedvét!'. Én úgy gondolom, hogy akinek rémesen sok az ideje, és nem tud magával mit kezdeni, szeretne ezekre az időkre kellemes nosztalgiával gondolni, sőt esetleg visszasírni ezeket, inkább nősüljön meg. Soha többet nem fog előfordulni az, hogy nem fog tudni magával mit csinálni, és az időbeosztásával se lesz baj, ugyanis a képletből kiegyszerűsödik az időváltozó. Nem lesz gond az, hogy ki kell találni, mit kezdünk magunkkal este, egy csapásra két gondtól is megszabadulunk, a gondolkodás és az idő eltöltésének a terhe is lekerül a vállunkról. Szóval, kedves unatkozó szinglihordák, tessék nősülni, férjhez menni, meg efféle, nehogy már nektek jobb legyen, mint nekem!

2007. április 24., kedd

Példabeszéd

Alit bepanaszolták a kereskedőtársai, mert látszólag ok nélkül megvert egy embert a piacon. A vétkest a szultán elé vezették, és megkérdezték arról, mivel indokolja látszólag értelmetlen tettét. Ali azt felelte: -Kegyelmes szultán! Egy korábbi munkám eredményeképp, egy bárányt kaptam cserébe, amit a nyakamba kanyarítottam és elindultam vele hazafelé. Minden szembejövő, noha láthatta, hogy mit viszek, ezzel kezdte a beszélgetést - Szia Ali, mi az ott a nyakadban?  - holott mindenki tudta, hogy egy birka az. Olyan szinten zavart ez, hogy emberek teljesen egyértelmű dolgokra kérdeznek rá, és nekem mindannyiszor válaszolnom kell ezekre az ostoba kérdésekre, hogy elhatároztam, a tizedik kérdezőt megverem. Ez az én történetem, ó kegyes szultán. - Az uralkodó, mivel nem csak gazdag volt, hanem határtalanul bölcs is, útjára engedte Alit, mert megértette azt, hogy roppant idegesítő tud lenni az, amikor az emberek csak azért beszélnek, hogy ne l egyen csönd, és számukra is világos dolgokra kérdeznek rá.
A feleségem, tegnap miután hazaérkezett, az alábbi kérdést tette fel, miközben én vadul egy kerítésoszlop betonozásával voltam elfoglalva. Van-e valami látható oka annak, hogy nem jövök vele most vacsorázni? - A beton. Miért, mi van a betonnal?
Rögtön elkezdett beszivárogni az agyamba ez a példabeszéd, és gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy ezt az utókorra hagyom. Nem is tudom miért, hisz az életnek rendszerint semmi kapcsolata sincs a mesékkel, minden fikció csupán, puszta elképzelés..

Szexhiány

Bár úgy látszik, hogy életünk nagy része a szex körül mozog, bizonyos területeken mégis hiányzik. Azt mondják, hogy a férfiak agyának a nagy része ezzel az egy gondolattal bír csak foglalkozni, a maradék pedig azzal, hol és hogy tudna alkalmat teremteni arra, hogy az a nagy rész dolgozhasson. De a férfiak sem mind  egyformák úgy látszik. A gondolat magvát az a tény szolgáltatta, hogy a minket ellepett molylepkékre megfelelő biológiai védekezést keresve, ugyan némileg (és nemileg) elítélhető módon, szexcsapdákat szereztünk be. Ebben, a hölgylepke kívánatos és vonzó illatával preparált lapka van elhelyezve, amitől a fiúlepke majd annyira beindul, hogy agyát elvesztve egyenesen a csapdánkba sétál. Mondanom se kell, egy darabot sem fogtunk eddig. Ennek több oka is lehet, például a molyok teljes aszexuális élete, esetleg szerzeteslepkéink, vagy csak lánylepkéink vannak (és most megvan a véleményük a ruhák között elhelyezett szexragadozóról), vagy mind fiúk és melegek..

2007. április 23., hétfő

Lélekmentők

Eddig még akárhova költöztünk előbb vagy utóbb mindig felbukkant valaki aki meg akarja menteni a lelkünket a gyehennától. Alapvetően kedves emberek, de missziójuknak érzik azt, hogy eltántorítsanak a kárhozat felé vezető úttól, ezáltal megmentve a lelkünk üdvösségét. A tegnapi napig nem is sejtettem semmit, de a kerítésoszlop tövében, amit tegnap betonoztam volt, este találtam egy Újszövetséget. Nem hinném, hogy kiesett volna bárki kezéből, maga a hely is kizárja ezt, ráadásul féltő gonddal volt elhelyezve, úgyhogy semmiképp se tartanám a véletlen művének. Mindenesetre gondosan magamhoz vettem, mert rám is rám fér a kultúra. Érdemes megismerni mindaz, amire mások ilyen nagy energiát fordítanak. Elég pogány fejem lehet kívülről, ha mindenki, rövid ismeretség után se szó, se beszéd, meg akar téríteni. Pedig nem is vagyok az, inkább vallását nem gyakorló, amúgy katolikus hitre keresztelt emberszabásúnak tartom magam. Több fenntartásom van a vallásommal kapcsolatban, illetve Istennel is szívesen vitatnék meg pár, nekem nem tetsző kérdést, bár ez utóbbit nem akarom siettetni, nekem ráér. Addig is valami könnyebben értelmezhető természetvallást keresek, olyat, amiben egyszerűbb hinni, és nem csak folyamatos külsőségekből áll, amivel mások számára bizonyítunk, hanem olyan, amiben magunk találjuk meg a megnyugvást. Istennek, ha létezik, mindegynek kellene lennie, hogy milyen formában gondolunk rá..

2007. április 21., szombat

Búcsúzás

Az ember a fél életét a munkahelyén tölti. Azok közé az emberek közé tartozom, akik elég nehezen mozdulnak, így munkavállalói szempontból a japán modellt tartom kedvezőnek, azokat a családias cégeket, ahova az ember fiatalon belép, és onnan megy nyugdíjba. Ez sajnos már nem jön össze nekem, mert eddig kétszer kényszerültem munkahelyváltásra, egyszer a saját akaratomon kívül, egyszer pedig amiatt. Elmenni valahonnan mindig elég fájó. A hosszú évek során a kollégák hozzánőnek az ember szívéhez (Persze olyanok is akadnak időnként, akik nem a szívhez nőnek hozzá, az ilyenek elvesztése nem fáj, sőt, igazából megkönnyebbülést okoz, de ez azért ritka.) így az elvesztésük mindenképpen kellemetlen érzés. Ezen az a tény sem változtat, ha az ember dolgozik valahol, a jól megszokott csapatában, kellemes alommelegben, minden nap ugyanazokat az arcokat látva, és egyszer az egyik kollégája unja meg, és áll tovább. Az eredmény ugyanaz, egy fájó kis seb, az ember lelkébe n. Olyan mint elveszíteni egy kedves rokont, az egyik pillanatban még itt volt közöttünk, a másik pillanatban fogja a kalapját és távozik, kisétál az életünkből, és többet nem is látjuk. Csak abban reménykedhetünk, hogy jól döntött...

2007. április 20., péntek

Fénykép

Az egykor költséges és pepecselős hobbi mára teljesen elfogadott és mindennapi dologgá vált. Olyannyira, hogy fényképezőgépeket találhatunk egyes telefonokban is (Bár ezek időnként csak annak látszó tárgyak.) Naponta készítünk számtalan fotót, lenyomatokat a körülöttünk lévő változó világról. Ezeket a képeket jobb esetben csak egyszer, rosszabb esetben soha nem fogjuk megnézni, ráadásul nekünk még jelentenek valamit, unokáinknak azután végképp nem fognak semmit, egy alig ismert embert vadidegenek gyűrűjében. A családom egy része ösztönösen viszolyog attól, hogy képen szerepeljen. Talán 'indián' ősök hagyatéka ez, akik azt hitték, hogy a kép elveszi a lelkük egy darabját, hisz a képen mi magunk vagyunk rajta, ezüstvegyületek rabjaiként, vagy pixelekbe tömörítve. Ezt a tulajdonságot én is megörököltem. Nem szeretek képeken szerepelni, szeretném, ha nem ilyen formában maradna rólam lenyomat a világban, hanem azért, mert tettem valami maradandót. A fotófóbia legyőzésére a legjobb módszer az, ha az ember maga készíti a fényképet, így senki sem vetheti a szemére azt, hogy miért nincs rajta a képen. Irigylem Anonímuszt, aki meg tudta őrizni a saját arcát, lelke összes darabkáját úgy, hogy a 'neve' mégis fennmaradt az utókornak..

Bogártenisz

Tavaszi esték elfoglaltságává vált a cserebogarak elleni biológiai védekezés gyanánt a bogártenisz. A sport szabványos felszerelése a szemétlapát, mint ütő és a sportcipő. A mai nap eredménye, rövidítésben győzött a természet 10 ezer - 15 arányban. Nem nagy eredmény, de a semminél jobb. Legalább úgy érzi az ember, hogy tett valamit az ügy érdekében, és közben még sportolt is egy keveset...

2007. április 19., csütörtök

Tegnap

Tegnap nem voltam túl jó formában. Sajnos elkezdődött a narkószezon, és szedni kezdtem az allergiagyógyszerem, amitől le vagyok kissé szedálva. Nagy tervekkel mentem el az uszodába, hogy ott majd alkotói tevékenységet végzek, míg a gyerek ázik, de az lett a vége, hogy az állandó zsivaj és zsongás hatására ülve elaludtam, és az edzés végére riadtam csak fel, ezért a tevékenységem az öltözői felügyelő személyzettel (Karcsi bácsi) történő vitára és pár gyerek fenyegetésére korlátozódott. Nem mondom, hogy a kölköm egy angyal, de hétfőn három gyerek eléggé megrugdosta szegényt az öltözőben, mert beszóltak neki, és nem hagyta magát. Egy jól kivehető cipőnyom volt a hasán egész este. Nem tudhatom, hogy mi történt és ki kezdte, igazából nem is érdekel, de úszni viszem a gyereket, és nem verekedni, Karcsi bácsinak meg az a dolga, hogy tartson rendet. Ő mentegette magát, de nem ez az első eset, hogy az idősebbek terrorizálják a kisebbeket, sőt meg is zuholják, de nem gondolom, hogy ez az élet rendje, és ennek így kellene lennie. Úgyhogy a következő esetben (Remélem nem lesz!) az uszoda vezetőségéhez fogunk fordulni...

2007. április 18., szerda

Apró meglepetések

Minden nap érik apró örömök, meglepetések az embert, csak a legtöbbször nem nyúlnak el az ember ingerküszöbéig. A mai nap ebből a szempontból kivétel és talán a tegnapi is. Tegnap két valamirevaló esemény történt velem. Az első és talán legfontosabb az, hogy elkészült a pékfényezőgépem, amit a múltkori istvántelki kiránduláskor sikerült véletlenül, de igen frappánsan kivégeznem. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire hiányozhat egy élettelen tárgy, ami ha kellett, mindig ott volt, kivéve most, amikor is néhány hetet a szervizben kényszerült tölteni. A másik öröm, hogy az antikváriumba megérkezett egy régen keresett könyv - a népszerű tudomány sorozatból - Az Energia. Az anyag című már megvan, mindenkinek ajánlhatom, aki egy kicsit is érdeklődik a tudomány, a fizika és kémia iránt. Ezt a könyvet is antikváriumban vettem, mert az enyém odahaza maradt és ellopódott valaki kedves vagy kedvtelen ismerősöm által. Amikor az ember egy antikváriumban elő jegyeztet egy könyvet - legalábbis én -  asiker minden reménye nélkül teszi, pusztán megszokásból, vagy talán azért, mert ha sohasem lottózunk, akkor talán nem is nyerünk, és erre tessék, néha nyerünk is. Ez ugyan nem egy lottónyeremény, de valószínűségében hasonló kaliber - egy általam vágyott és birtokolni, olvasni akart mű végre megérkezett, és kinyithatom, forgathatom. Ejha és tyű, sőt még tyűbb! A mai nap furcsasága: Befelé az úton egy Audi A6-os kellemes meglepetést szerzett. Abszolút tisztelettudóan közlekedett, nem volt pofátlan és még indexelt is. Az ilyennek minek ilyen drága autó? Elképzelem, hogy a szalonban az ember, amikor átvesz egy csillogó fekete autót, az alábbi cédulát találja benne:
Tisztelt Vásárlónk!  Örömmel üdvözöljük abból az alkalomból, hogy Ön a mai naptól a(z) .... márka tulajdonosainak a körébe tartozik. Felhívjuk figyelmét, hogy az eddig esetleg megismert és alkalmazott közlekedési szabályok a ettől a perctől kezdve nem vonatkoznak Önre. Kérjük, hogy a márka presztízsének megtartása miatt ezeket még véletlenül se alkalmazza, erre egy figyelmeztető hangjelzést is beépítettünk az autójába, ami olyankor szólal meg, ha merő figyelmetlenségből az index karjához próbálna érni...
Erre tessék, itt egy vevő, aki elvesztette a cetlijét. Igazán kellemes meglepetés. Csak meg ne büntesse a gyár ezért...

2007. április 17., kedd

Sütemény

Épp ma reggelinél fogyott el annak a sütinek az utója, aminek az elkészítése olyan kalandokkal járt, amit most a kollektív tudatalattim emlékezetére bízok. Rengeteg módon el lehet készíteni egy süteményt, az biztos, de most jöttem rá az igazán lényeges dologra, a távolkeleti filozófia és a sütés/főzés kapcsolatára, hogy mi köze a yin és yang motívumoknak a gasztronómiához. (A direkt kapcsolatot, a hozzávalók kavargását most figyelmen kívül hagynám.) Na szóval, az ételt el lehet készíteni férfi (yang) módon és női (yin) módon is. Az utóbbi szerint az első lépés az, hogy kinézünk egy szimpatikus receptet. A főzést természetesen akkor kezdjük el, amikor már a környékünkön található összes közért már legalább egy órája zárva van. Ez egy fontos és cseppet sem elhanyagolható momentum! Jól belelovaljuk magunkat, hogy márpedig mi ilyet akarunk enni - meggyőződés nélkül ez a dolog nem megy! Azután megállapítjuk, hogy a hozzávalók lényegibb fele hiányzik (mondjuk nincsen tojás és porcukor - bár utóbbit még elő lehet állítani kristálycukorból, de tojást tojni képtelen vagyok, a magamét meg nem adom! De ez mellékszál.)  Azután ha hazaérkezik életünk párja, akkor elzavarjuk a hozzávalókért. A másik  módszer, a férfimódszer (yang)  lényegesen egyszerűbb ezért szinte szót sem érdemel. Először megnézzük mi van otthon, és keresünk ezekkel egy szimpatikus receptet. Kár is erre a szót vesztegetni, látszik, hogy ez a megoldás egyszerűségénél fogva van kihalásra ítélve, ugyanis ezzel nem vonható bele az egész család az alkotás művészetébe, illetve  nem magasztalódik fel az alkotó nagysága akkor amikor körülálljuk az elkészült csodát. Hiába, ezek a kínaiak tudtak valamit...

2007. április 16., hétfő

Hibáink

Az előző poszt kapcsán merült fel az, hogy senki sem tökéletes. Azt hiszem ez így van rendjén. Egy induló bárminél szinte kötelező, hogy hibák legyenek, mert a hibákból lehet tanulni és ha felismerjük őket, javítani is lehet ezeket. Azt hiszem meg lennék ijedve akkor, ha valami elsőre tökéletes lenne, mert akkor nem lenne út a fejlődésre, illetve felmerülne bennem az, hogy esetleg istenek vagyunk. Ide illene az a mondás, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Az pedig semmiképpen nem lenne jó, a tökéletesség ugyanolyan nagy probléma lehet, mert elveszítjük gyarló emberi mivoltunkat mindazt, amitől emberek tudunk maradni mások szemében.

146086

Ma reggel kévékészítés közben sikerült a zacskóból kiszórnom az őrölt kávét, és utólag láttam, hogy egy felismerhető szív alakot öltött a rajzolat. Vajon jelent ez valamit azon kívül, hogy annyira béna vagyok, hogy már a kávésbödönbe sem találok bele? Vajon a szerelem talál meg, vagy a szívroham?

2007. április 13., péntek

Blogámia

Egy kihívásról írtam a múltkorjában. Akkor még hezitáltam, hogy elfogadjam-e a felkérést, mert a hiúságomat mindenképpen előnyösen érintette, olyan volt, mintha hájjal kenegetnének, de igazából nem éreztem azt, hogy meg tudnék felelni az elvárásoknak. Eddig a magam szórakoztatására írtam csak, ez a feladat pedig inkább másokat is érdeklő, általánosabb témák kifejtését követeli meg. Még mindig vannak kétségeim, hisz akik oda írnak tulajdonképpen profik, vérbloggerek, én magamat egy lelkes amatőrnek tartom csak, Douglas Adams-i hasonlattal élve úgy viszonyulunk egymáshoz, mint kürtcsiga a szupernovához. Eddig jó volt nekem ez a csigaház is, de megpróbálok immár két helyen helytállni. Olvassatok Blogámiát, tényleg jó!

2007. április 12., csütörtök

Lányok

"Apu, a lányok mind hülyék!"  - Ez a sommás megállapítás jutott eszembe gyermekkoromból, amikor az apám azt kérdezhette, hogy miért játszom csak fiúkkal, miért nincsenek lánybarátaim. Pedig az utcában ahol laktunk csak lányok éltek, ezért inkább az öcsémmel játszottunk fiús játékokat, mert a lányokkal semmi 'értelmeset' nem lehetett tenni. Babázni akartak, meg papás-mamást, szóval semmi olyasmit, mint a bújócskázás, a különféle csaták, bicajosüldözés, és azon kívül semmit sem akartak felrobbantani, szóval tényleg tök uncsik voltak. Most apaként én is ezt kérdezem a kölkömtől, és ő hasonlót válaszol nekem egy ilyen kérdésre. Unalmasak no. A magam példájából okulva próbálom orientálni, hogy érdemes a lányokkal jóban lenni, de kevés sikerrel, bár az én példám miatt meg is értem őt, mert a lányok olyanok amilyenek. "Apu, a lányok tök hülyék" - még mindig a fülembe cseng ez a mondat. Nos, azóta rájöttem, hogy a lányok nem hülyék. De hogy egy másik bolygóról származnak, az bizonyos!!!

2007. április 11., szerda

Izomláz

A tegnapi napra tervezett penzumból egész sok mindent sikerült megvalósítanom, úgyhogy ma kissé törődötten ébredtem. A tegnapi kerékpározás után egyszerre vagyok reumás és izomlázas is. Az előbbi nem, az utóbbi viszont meglepett, mert a téli lanyha életmód folyományaként az izomállományom kötő- és zsírszövetté alakult, és ami nincs, az ugye nem is fájhat. Ezek szerint mégis maradt egy kis reszli valahol, mert érzem. Ráadásul olyan helyeken, ahol nem is gondoltam, hogy tartok izmot. Igaz, a tegnapi napot megspékeltem egy kis betonozással és fűborzolással is, épp csak az íze kedvéért, meg hogy menjen a munka. A ház körül mindig akad tennivaló, de éppen ezért szeretem...

2007. április 10., kedd

Iskolai szünet

Ma az iskolai szünet utolsó napján megnyertem a gyerek pesztrálását. Szeretek vele lenni, mert egyre nagyobb lévén egyre inkább lehet vele 'értelmesen' beszélni és hasonló elfoglaltságokat tervezni. Mára egy csomó mindent gondoltunk ki, szerintem a felét sem tudjuk megvalósítani, de talán így is jó ez, ahogy van. Mellesleg tudom, hogy az iskolai szünetet az iskola határozza meg, de milyen torz gondolkodó az, aki úgy tervezi meg a szünetet, hogy április 4-10-ig tart (Amiből ugye negyedike még 'munkanap') és nem egy teljes hetet ad szombattól vasárnapig? Miért jobb a csütörtöktől keddig? Valószínű, túl egysíkú a gondolkodásom, hogy az eszmét nem tudom felfogni, de azt hiszem én már így fogok maradni...

2007. április 8., vasárnap

Virágok

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Az emberek gyakran szereznek örömet egymásnak és maguknak azzal, hogy virágokat nevelnek  és visznek ajándékba egymásnak. Belegondolva azért egy kicsit furcsa, mert az ember az egyetlen olyan állat aki más élőlények nemi szerveiben gyönyörködik, és ezeket adja például az ő szíve választottjának. (Itt lehetne egy ízléstelen hasonlatot illetve gondolatot elsütni, hogy a saját nemi szerveinknek mi a kapcsolata a növények nemi szerveivel, de nem teszem.) Arra azért nagyon kellene vigyázni eztán, hogy nehogy hatalomra jussanak a növények, mert cudar világ lesz itt! Nyissz!

2007. április 6., péntek

Gyerekrajz

Nem tudom, hogy minden fiúgyermeknél eljön-e az a kor amiben az én kölköm most benne van, és ez természetes-e ilyenkor, de most éli a háborús korszakát. Ez a téma foglalkoztatja, ilyesmit rajzol, erről beszél. Nézem újságokban más hasonló korú gyerekek rajzait, de azon állatok vannak békés környezetben, lovak legelésznek, nyuszi ül a fűben, stb. Erre ő ilyesmit rajzol:
A kép címe: Patkányok és bogarak harca. De Apa, apa, apaaaa - A bogarak a jók! (Isten látja lelkemet, hogy nem nézetünk vele erőszakos filmeket, naponta csak 1 vagy 2 mesét nézhet, ha számítógépezik se játszhat erőszakos játékot, erre tessék. Ez természetes?)

2007. április 5., csütörtök

Nagyon várt találmányok

A találmányok általában valami társadalmi nyomás hatására születnek. Most akkor én is megpróbálom nyomni a társadalmat, hogy mielőbb megszülethessen az általam már nagyon várt, és egyértelműen hiánypótló forrásmű a 'Nő - Ember Értelmező Kéziszótár' Már most nagy szükségem lenne abban, hogy tudjam értelmezni azt, amit a másik nem mond. Azt hiszem, ez a mű bármekkora lehetne, én mindig magammal cipelném, igazán nagy szolgálatot tehetne bizonyos helyzetekben. Például, ha a nej mond valamit, mondjuk, hogy 'siess haza, csak rakjad ki a gyereket és fordulj vissza', csak felütném a szótárt és megnézném, hogy ez a holdciklus bizonyos napjain nem azt jelenti, amit a felületes olvasó gondol, tehát siessen, hanem azt, hogy nem kell sietnie, elég, ha hét órára hazaér. Persze a szótár segítsége nélkül az egész félreértelmezés az én hibám lett! Valaki álljon már neki és írja meg! Szakmai segítséget és lektorálást vállalok...

2007. április 4., szerda

Iskolai szünet

Komoly dilemmába estünk a tavaszi szünet kapcsán. Az iskola által kiadott brossúra és a szülői értekezleten elmondottak szerint a tavaszi szünet április 4-10-ig tart az iskolánkban. Illetve a kölök iskolájában, mert ugye ő jár oda nem én. (Bár néha úgy érzem, mintha én járnék oda, mert rendszeresen kapunk mi is házi feladatot - Na jó, elméletileg a gyerek kapja, de ugye senki sem gondolja, hogy a gyerek csinálja meg, mert olyan bonyolultságú, amit egy másodikos képtelen lenne megoldani öncsonkítás nélkül vagy teljes festés és mázolás folyománnyal. Már várom, hogy mikor adják fel környezet házifeladatként, hogy másnapra a Taj Mahalt szeretnék fogpiszkálóból.) A nejem amikor bent járt, látta, hogy még szerdán is kapnak a gyerekek ebédet (tehát biztosan lesz tanítás is.), ez benne kétségeket szült, és ezt a tanerőnek is megemlítette. Erre az, felvéve azt a hangnemet amit orvosok használnak dühöngő őrültek megnyugtatására az alábbiakat közölte: Kedves Anyuka ! Hisz elmondtuk a szülői értekezleten is, a gyerek ellenőrzőjébe is beírtuk, hogy az iskolai szünet 4.-én kezdődik! (Hogy kérdezhetsz ilyet te lárva?) Erre a nej: - De szerdán lesz negyedike! Hoppá! - Na erre az apróságra senki nem gondolt...

2007. április 3., kedd

Az okos lány

Plágiumot követek el azzal, ha leírom, hogy Abszurdisztánban élünk, de nagyon tetszik ez a megállapítás (Abszurdisztán - lakói az abszurdok) Mindenhol 'okos' és 'előremutató' megoldásokkal találkozhat az ember, ha nagyon figyel. Erről többnyire a 'Mátyás király és az okos lány' mese szokott az eszembe jutni, ahol is volt is ajándék meg nem is, jött is, meg nem is. (Azt az apró momentumot most elhanyagolom, hogy a magyar népmesék sorozatban ez volt az a mese, ami enyhén pornográf volt, és sok gyereknek ez jelenthette az első szexuális jellegű élményt az életében.)  Szóval kis hazánkban teljesen jellemző úgy adni valamit, hogy nem adunk, úgy csinálni valamit, hogy közben nem csinálunk semmit.  Megépült ugye a 2/A út. Sokan nagyon várták  már (én is) mert  tehermentesítette a több település mértani közepén áthaladó régi 2-es utat, és ezen keresztül ésszerű idő alatt be lehet jutni a nagyfaluba és haza is lehet érni, úgy, hogy nem veszélyeztetjük az úton átcsámborgó honfitársaink életét.  Ebből az útból képzelték el 2355-ben kialakítani a majdani M2-es autópályát, ezért a rajta lévő műtárgyakat rögtön duplaszélesre építették.  Autóútként épült, de nem lett az, nem lehet tudni, hogy miért.  (Nincsen rajta szintbeli kereszteződés, sőt vannak olyan szakaszai is, amik 2x2 sávosként,  középen szalagkorláttal elválasztva épültek meg.)  Egészen április 1.-ig, amikor is rohamléptekkel autóutat csináltak belőle, de abszurdisztánra jellemző módon. Minden felhajtójánál kitették az autóút kezdete táblát, de 90 km/h sebességkorlátozással együtt, és hogy az ember ezt nehogy elfelejtse, ezeket a táblákat kilométerenként megismétlik (duplán) egészen Vác északi határáig. Szóval van egy új autóút (Amin a legnagyobb megengedett sebesség 110km/h, de itt csak 90km/h) ami tulajdonképpen azon túl, hogy lehet gyorsforgalmi útnak hívni, nem tud többet mint egy főútvonal, lakott területen kívül. Erre egy csomó pénzt költöttek (Egy tábla legalább 50eFt lehet) és nem nyertek vele semmit. Illetve amit igen, azt nem verik nagydobra. 'Szeretem' ezeket a megoldásokat. Egyszer a döntéshozó végre megpróbálhatná nagykorúnak nézni az állampolgárt, akár csak egy kis időre is. Csak próbából, és azután meglátjuk. De meg fogjuk ezt mi látni?

2007. április 2., hétfő

Kovi elment

A mai nap is úgy indult, mint a többi, a nap szépen süt, vidám hangulata kerekedik ettől az embernek. Ez addig tartott, míg el nem olvastam az iwiw-en azt a hírt, ami mélységes bánattal tölt el azóta. Egykori kolléganőm, akivel egykor együtt dolgoztunk, aki akkoriban anyakotlósként terelgetett minket kiscsirkéket, akinek hangos tréfáitól zengett a ház, akiről mindig lehetett tudni, hogy megjött valahová, mert ott végetért a rosszkedv és valami euforikus jókedv vette át a helyét, elment. Itt hagyta ezt a világot, magával vitte az örök jókedvét, és bár régen találkoztunk személyesen, ezután már nem is fogunk, és ez lesújt. Kedves Kovi, emléked bennünk él tovább, nyugodjál békében!

Kihívás napja

Kaptam egy személyes kihívást, ami miatt ezen a hétvégén egy kicsit stresszes vagyok. Azóta gondolkodom ugyanis a dolgon. Egy kicsit olyan mintha eddig békésen énekelgettem volna a fürdőszobám magányában és most a Milánói Scalába hívtak volna vendégszerepelni. Mert ugye más az, ha az ember a saját szórakoztatására csinál valamit és más, amikor a közízlést próbálja meg kielégíteni. Előlegben elvállaltam, de nem tudom hogyan fog sikerülni, tele vagyok kétellyel, sőt, ahogy múlik az idő, úgy egyre jobban és jobban. A saját fürdőszobámban joggal vagyok bátor, a sanda alakot aki a tükörből bámul, legfeljebb jól lespriccelem vízzel, de a közönség az más. Nagyon más...