Meglepő

Olvastam az újságban, hogy az M2 autóút építési munkálatai miatt lezárják a gödi kétsávos szakasz egy-egy belső sávját és az újságban figyelmeztetnek a várható lassú haladásra és a torlódásra. Ebből is látszik az, hogy mennyire nem ezen a világon élnek az újságíróink. Ez persze, mármint ha egy kétsávos úton lezárnak egy sávot a világ minden táján lassulást szokott okozni - de ahogy mindig meg szoktam jegyezni, ami bárhol működik a világban, az idehaza biztosan nem fog - a lezárás meglepő módon nem okozott lassulást, sőt ettől felgyorsult a közlekedés az említett szakaszon. Ugyanis a kétsávos időkben, mindenki előrement a belső sávon, aztán ott elől persze be is akart menni, de mindenki természetesen legelőre, így az egész út beállt mint a bot. Ha egy előzékeny, de nem megelőzékeny! teherautós lezárta a belső sávot, akkor csodák csodája elindult az addig álló kocsisor, de ritkák manapság az önzetlen lovagok, így sokat ácsorogtam arrafelé reggelente. Így viszont, hogy az útépítés miatt zártak le egy sávot, egész normálisan lehet közlekedni, mert senki és sehol nem tud előzni ezen a szakaszon, így nyugodtan közlekednek az autósok. Ez egy csoda, kérem!

Mondjuk

Mondjuk sosem értettem azokat, akik nem látnak az orruknál tovább, hogy hogy mernek autóba ülni ilyen képességekkel. Ma is jöttem le a dombról az utcánkból - na jó, nem a mi utcánk, de ebből nyílik a miénk is és elvileg egy földút vagy legalábbis annak látszik. Szóval az út merőleges a főútra és szerintem világosan látszik, hogy ez egy utca, de a főúton érkezők rendszeresen parkolónak használják, azaz lehúzódnak a főútról és megállnak az öbölben ami az utca torkolata, elzárva az egész utcát, mert mindenki megértheti, aki netalán le akar jönni a dombról, hogy neki sürgősen be kellett ugrania a pékhez. Nem mellesleg a pék körül van egy halom parkolóhely ahol meg lehetne állni, de mivel lehet legjobban kinyilvánítani azt, hogy lesz.rjuk a többi embert, ha olyasmit csinálunk, ami rossz nekik és éreztetjük azt, hogy ez bennünket mennyire hidegen hagy? Így persze amikor rádudáltam a banyára, aki caplatott vissza a péktől, szemmel láthatóan nem értette mi bajom van, sőt még neki állt feljebb. Sajnos siettem, ezért nem követhettem Makarenkó útját a népnevelésben, meg amúgy is hogy néz az ki? Mondjuk szívesen megkérdeztem volna, hogy ezt ő hogy gondolja, de csak elrontotta volna a napot az értetlenkedésével és közelebb biztos nem jutottunk volna a megoldáshoz..

Eszembe jutott

Eszembe jutott, hogy alkalmatlanok vagyunk a közlekedésre. Azaz arra, hogy közösen mérjük fel az, hogy tudnánk egy nagy élő egészként funkcionálni a közutakon, úgy ahogy a jobb kéz tudja azt, hogy mit csinál a bal. Néztem, hogy valaki rá akart csatlakozni az útra, volt gyorsítósáv, sőt ki is akarták őt engedni. Persze az illető nem gyorsított egy cseppet sem, nem akarta felvenni a forgalom ritmusát, így előbb utóbb el is fogyott a sávja. Végül az, aki annyira be akarta őt engedni maga elé, kénytelen volt megállni, mert a csatlakozni szándékozó kifutott volna a répaföldre, mint lábasból a tej. Persze így sikerült felhajtania az útra, de a főút forgalma leállt miatta. Ezután teljesen természetes, hogy meg sem köszönte, pedig mennyivel egyszerűbb lett volna minden, ha gyorsít és felvéve a ritmust, csak simán sávot vált. Túlságosan is egyszerű..

Alkalmatlan

Arra jöttem rá - ez persze nem új meglátás, csak nem győzöm leszögezni ismét - hogy a magyar ember tökéletesen alkalmatlan arra, hogy közösségben éljen. A legtöbb szerint a közösség arra való, hogy támogassa az egyéni érdekeit úgy, hogy közben a magáéról lemond. Ha az utóbbi nem menne, akkor az egyén háborodik fel, hisz mindenki másnak kötelessége elviselni az ő hülyeségét, de ez fordítva már nem igaz. Arról jutott ez eszembe, hogy mióta esik, folyamatosak a dugók az M2 gödi felhajtójánál, ráadásul teljesen értelmetlenül. A két sávra szélesedés, majd összeszűkülés olyan szinten zavarja meg a közlekedőket, hogy kezelhetetlenné válik a helyzet és megáll a forgalom. Mindenki előzne, aztán persze vissza is sorolna, de mindenkinek fontos az, hogy ez legelöl történjen. A rutinos külső sávban haladó meg arra vigyáz, hogy nehogy valaki elé furakodjon be, mert fontos az, hogy hanyadikként lépi át a megyehatárt. Jöhetnek az autók, de csak mögém! - adja ki a jelszót, de mivel az őt követő szintén rutinos, így a sáv összehúzódik, nehogy valaki beférjen. Ehhez még hozzájönnek a Göd felől csatlakozni szándékozók és ettől az egész helyzet lemerevedik, mit egy vödör gipsz az esőben. Aztán persze mire elfogy az összes kitörési, előrefurakodási lehetőség, megszűnik a furakodásra felhasználható padka vagy árok, minden kisimul és egy sávon, vidám tempóban indul újra a közlekedés, mintha mi sem történt volna..

Káoszelmélet

Újra és újra előkerülő téma a káoszelmélet és egyre jobban gondolom, hogy lehet benne valami. Látszólag egymástól független dolgok egymásra hatásáról szól, a legismertebb példa szerint Ausztráliában egy lepke szárnycsapása elég ahhoz, hogy a világ másik felén tornádó pusztítson el egy várost. Ma munkába jövet messziről láttam, hogy áll az M2 autóút Budapest felé. Illetve mozgásban volt, de ez olyan mozgás volt, mint az üveg áramlása a palack nyakából a talpa felé, tehát tulajdonképpen statisztikai jellegű. Tudom tapasztalatból, hogy ez az égadta világon semmit nem jelent, de ilyenkor persze elindul a helyezkedés. A türelmetlen örökmozgók persze azonnal forgolódni kezdenek, mert mintha a a féktelenül című film forgatásán járnánk, nekik  állandóan mozgásban kell maradniuk, ők akik sehol nem állhatnak meg akár egy percre sem. Ilyenkor a gárda nyughatatlan része megfordul, átvágva a sávhatáron, a forgalomtól elzárt részeken keresztül, megbénítja a szembejövő forgalmat, akik eddig azt hihették, hogy a Pest felé beállt dugó az onnan kifelé igyekvőket nem érinti. A kétsávossá vált részen az élelmesek persze előre mentek a belső sávban, amitől mindkét sáv még jobban lecövekelt, persze ha lehet még fokozni az ácsorgást. A külső sávban várakozók azt látják ilyenkor, hogy míg ők állnak kitartóan, addig a belsők haladnak, így a bátrak bevágnak belülre, ennek hatására a belső sáv forgalma is megtorpan, illetve eggyel több kocsinak kell majd visszasorolni az elfogyó sáv miatt, ha a külsők jóindulata és a kikényszerített cipzár elv ezt lehetővé teszi. Persze ahogy közelebb és közelebb jutottunk a végkifejlethez, egyre inkább valószínűvé vált az, ami ilyenkor a legtöbb esetben előfordul - mármint, hogy az egésznek semmi kiváltóoka nem volt. Az út szélén, messze a sávoktól, ahol a kurta farkú malac túr (illetve a radarozó rendőrautók és a fáradt kamionosok szoktak parkolni), egy fehér furgon állt, két háromlábon egy-egy videokamera, az ablakban egy felirat, hogy forgalom rögzítés. Tehát gyakorlatilag semmi oka nem volt a dugónak, hisz ezután felgyorsultunk utazósebességre és több közjáték már nem zavarta meg az érzékeny közlekedési rendszert egész a Dunakeszi lehajtóig. A forgalom rögzítő munkatárs - bár nem tudom mi volt a célja - örülhetett. Rögzítette a forgalmat. Oda.

Láttam rajta

Láttam rajta. Egész egyszerűen van olyan helyzet, hogy az ember ránéz valakire és szinte sejti, akár meg is merne esküdni arra, hogy a másik mit fog csinálni. Valahogy a mozgásából, a pályájának ívéből, a nézéséből tudni lehet azt, hogy mi következik. Hülyén hangzik ez így leírva, de az ember, ha ilyen helyzetben van, valahogy tudja ezt, akkor az eszébe juthat az is, hogy ezt már láthatta leírva. Olyankor tudjuk azt, hogy ez pont ugyanez a helyzet. Az ember megy az elsőbbsége biztos tudatában, de a szélről a körforgalomba behajtó autó mozgásából világosan látszik az, hogy nem szándékozik elsőbbséget adni nekünk. Az, hogy ütközőpályán vagyunk, a napnál is világosabb. A másik persze nyomja neki, még véletlenül sem néz errefelé, mereven bámul előre, hogy értésünkre adja, nem törődik a külvilággal - ő halad és ebben a külső erők, holmi jogszabályok vagy effélék nem fogják megzavarni. Persze ilyenkor az ember a fékre tapos és az oldalról jövő elhussan az autónk orra előtt, majd a dudaszóra azért felnéz a katatón tartásából és felemeli a középső ujját és/vagy vadul gesztikulálni kezd. Még neki áll feljebb. Ilyenkor angyali nyugalom száll meg, ez is csak egy ugyanolyan nap lesz, mint a többi..

Köd van

Köd van az egész országban. Ilyenkor, az autósok egy jelentős része, mintegy önigazolásként szereti kisütni a hátsó ködzárófényével a mögötte haladók szemét még akkor is, amikor a kocsik sűrű, tömött sorokban közlekednek. Ez a fény, legalább olyan erős mint a féklámpa és eléggé bántó is és ugye a gépkocsivezető mondhatja azt, hogy ő csak óvatos és különben is köd van! Mikor használjon ködlámpát, ha amúgy egész évben csak ilyenkor van köd? Persze, amikor szóvá teszik ezt, akkor jön a válasz, hogy ő nem fog figyelni arra, hogy ki mikor jön mögötte, hogy majd kapcsolgassa a fényt ezek szerint. Eddig azt hittem, hogy a vezetés folyamatos figyelésből áll, éberen kémleljük a környezetünket, kapcsolókat működtetünk, pedálokat nyomkodunk és tekerentyűket tekergetünk. Ezen cselekmények összességét nevezzük eztán vezetésnek. De egyes emberek ezt nyilván másképp gondolják, mert szerintük a vezetés abból áll, hogy beülnek, indítanak, bekapcsolják az összes kapcsolót, amit csak akkor kapcsolnak majd ki, ha megállnak. Szerencse, hogy egyelőre még a kormányt hajlandóak tekerni, mert milyen dolog már, hogy ide-oda kell azt a vackot tekerni, meg figyelni azt, hogy merre is megy az út? Pedig mehetnének egyenesen, tökön, paszulyon keresztül is..

Ködlámpa

Ködlámpa - az autók egyik leghaszontalanabb tartozéka. Legalábbis idehaza. Amúgy nem lenne baj vele, ha arra használnák, amire való, tehát sűrű ködben vagy esőben kapcsolnák fel, illetve ügyelnének arra, hogy konvojban haladva ne használják, ugyanis a hátul jövőt elég rendesen tudja zavarni a retinájába beleégő vörös fényforrás. Ugyanis egyesek, ha meglátnak egy kis párapászmát az út mentén, felkapcsolják az autóban kartávolságra lévő összes kapcsolót, nem törődve a többi közlekedővel. Persze az ideológia is készen van hozzá - így jobban lehet őt látni. Valóban - roppant módon irritáló az, ha valaki kauterizálja a mögötte lévő szemüregeit a hátsó lámpái által. Ködlámpát csak sűrű ködben és akkor szabad használni, ha nem zavarunk vele senkit. Tehát egyedül haladva kifejezetten előnyös, de ha észreveszem, hogy felzárkóztak mögém, akkor illik lekapcsolni. Tudom, hogy a saját első ködlámpáim is baromira zavaróak, mert rám is villognak, ha felkapcsolva felejtem - joggal - a szembejövők. A legtöbb esetben fel sem kapcsolom ezért, ritka az, hogy egyedül haladok a pusztában. Egy alkalom kivétel ez alól, ha például az előttem lévő felkapcsolja a saját zárófényeit a köd miatt. Ilyenkor nem állhatom meg, hogy én ne kapcsoljam fel az első ködfényeket. Tegnap az előttem haladónak tíz másodperc alatt leesett a tantusz, hogy miről is van nagyba szó. Onnantól, kölcsönös megelégedésre csak a hagyományos lámpákkal megvilágítva haladtunk tovább mindketten. Éljenek a gyors felfogású autósok!

Emberi csoda

Vagy csodaember? Eddig azt hittem, hogy felfedeztem, illetve saját szemmel is láttam azt, aki nagyjából egyszerre három (vagy több) dolgot csinált azzal, hogy kamionban, autópályán, haladás közben a kormányra terített újságot olvasta és, hogy ez az emberi teljesítőképesség határa, ez innentől űberelhetetlen. De természetesen nem. Mert ugye hol van ez még a teljességtől, az igazi emberi teljesítménytől? A hétvégén sikerül megint egy autóst látni, aki átvette az első helyet a magas kultúraigényű kamionostól. Ő ugyanis szintén az autópályán haladás közben az egyik füléhez telefont tartott, a másik kezében egy tölcsér fagylalt volt és azt ette. Kormányozni valahogy így (most mutatom, de az írásban nem látszik!) a könyökével, előrehajolva, furcsán meggörnyedve tette. Igazából ez is tűnt fel, meg az, hogy mit bénázik nyolcvannal egy százas szakaszon. Az elsőséget nem megszerezni nehéz, hanem megtartani. Sok gyakorlás kell hozzá. Gondolom, ilyenkor gyakorol..

Extrém sport

Felhívtam egy biztosítót, mert a közeli párnapos vakációmra utasbiztosítást akartam kötni, de szerintük a siklóernyőzés extrém sport, amire ők nem kötnek biztosítást. A búvárkodás és a snowboard szerintük nem extrém, de mivel erről nem volt szó, így ez a lehetőség nem játszott. Gondolkodtam közben, hogy egy biztosító szerint mi és mitől számít extrémnek - számomra például a búvárkodás feltétlenül az lenne, hiszen már pusztán abba bele lehet halni, ha valaki bizonyos mélységből hamarabb merül fel, mint ahogy az illendő, és a síelős ismerőseim is előkelő helyeket foglalnak el a traumatológiák kórtörténeteiben. De a tegnapi nap alaposan átértékelte az extrém sportokról alkotott véleményem. Ha extrémnek tekintjük azt a tevékenységet, amibe könnyen bele lehet halni, akkor számomra a legelőkelőbb helyet nem is a wingsuit vagy a bázisugrás foglalja el, hanem egész egyszerűen a mindennapos autós munkába járás. A tegnapi napon ugyanis előre megfontolt szándékkal meg akartak ölni, miközben teljesen szabályosan közlekedve épp munkába siettem. Egy bmw-s ember (lény) volt az elkövető, aki úgy gondolta, hogy mert ő siet, a többiek majd megoldják azt a forgalmi helyzetet, hogy előzéskor épp jönnek szemben. Nos, megoldottuk, de nem rajta múlt. A trágya is megállt bennem egy pillanatra, a mellékelt kép nem igazán adja vissza a látványt, amivel egy pillanat alatt szembesültem és sokáig csak 'B' és 'K' betűs szavak jutottak eszembe, ha a kedves lény anyukájára illetve rá gondoltam. Engem nem zavar, ha az úriember/hölgy, egy kietlen úton nagy sebességgel betonfalnak rohan és ezzel vezeti ki magát a társadalomból, de ha ártatlanokat ölne (például engem) az mélységesen felháborít. Potenciális gyilkosok között kell élnünk és ezeket nem kapja el senki, sohasem..

Leleményesség

Mindig csodálatra késztet az emberi leleményesség. Ez az, ami népünk sajátja, bár szó mi szó elkényelmesedtünk az utóbbi időben, de azért még mindig megfigyelhető a kisember ügyeskedése a mindennapi életben. Erre mondta egy híres (vagy hírhedt) Amerikában élő filmes úriember, hogy a magyar mögötted meg be a forgóajtón, de előtted jön ki. Ennek szép példájával találkoztam éppen tegnap Sződligeten. A régi 2-es út, meglehetősen forgalmas még úgy is, hogy az átutazók egy részét elnyeli az új M2-es autóút (Ami a környék olyan. talán egyetlen autóútja, ami csak a jelzése szerint autóút, illetve, hogy a teherautóknak fizetni kelljen érte, de gyorsabban nem szabad rajta menni, mint a rendes autóutakon amúgy lehetne.) A rövid falusi szakaszon egyetlen gyalogos jelzőlámpa található, ami a Pestre vezető buszmegállóhoz siető gyalogosok életét  megkönnyítendő szereltek fel. A Vác felől érkezőket a falu határa előtt kihelyezett 60-as tábla lassítja le, illetve nem sokkal azután egy sebességmérő oszlop is áll, amin ha kigyullad az ismételt 60km/h-s sebességkorlátozásra figyelmeztető jelzés, a gyalogoslámpa azonnal pirosra vált. Ez kifejezetten büntetési célból készült el így, ha sietsz, akkor majd vársz! - alapon. Igaz, ez a Pest felől érkezők folyamát is megakasztja, de ők így jártak. Azon az oldalon nincs trükkös sebességmérő tábla. Tegnap figyeltem meg egy ötletes, valószínű sződligeti embert, aki a főútról balra szeretett volna kanyarodni, még a jelzőlámpa előtt. Mivel említettem, hogy a forgalom erős, így a fordulásra időnként sokat is kellhet várni, amíg a kifelé haladók elfogynak vagy valaki megszánja a várakozót. Így az úriember az alábbi trükköt alkalmazta: A sebességmérő táblánál direkt gyorsított, így a tábla bejelzett és pirosra váltotta a gyalogos jelzőlámpa autókra vonatkozó jelzését, megakasztva ezáltal a szembejövők áramát, biztos és gyors bekanyarodási lehetőséget teremtve az élelmes járművezetőnek. Igaz, hogy miatta a teljes főút forgalma megakadt több mint egy percre, de valaki jól járt. De ez is a folklórunk része, az emberek ügyeskednek és jól járnak, a békés többség meg szív. De azt hiszem ezt már mindenki megszokta - ilyen az élet, ezt kell szeretni..

Kalandtúra

Ahogy közeleg a világvége és a karácsony - persze jelen esetben nem lehet pontosan tudni azt, hogy melyik jön el előbb - de azt biztosan tudom, hogy mindkettő meg lesz tartva, csak az időpont bizonytalan. Bár a karácsony egyelőre biztosabbnak látszik, igaz ez még változhat. Szóval, ma meg voltak reggel vadulva az emberek. A vesztüket érzik vajon, vagy nincs ajándékötletük karácsonyra, ezért úgy gondolják, hogy az a legjobb, ha megcsináltatják az autót? Nem tudom. Mindenesetre két baleset is volt az úton, így kerülővel kellett bejönnöm dolgozni, Csomád felé a földúton. Kicsit féltem attól, hogy sár lesz és a világvégén akadok el, de szerencsére az a földút tiszta homok, így ha nedves is, sár nincsen rajta. Rendes tempóban lehet haladni, és bár sok fát kivágtak a környéken, még mindig eléggé vadregényes. Így végül egész normálisan beértem. Mit tesz a helyismeret?

Talány

A minap érdekes talányra hívta fel a figyelmemet az élet. Ahogy a 2/a úton autóztam a célom felé, mely a közeli távolban (remek írói képzavar!) terült el, a reggeli forgalom miatt laza libasorban haladtunk a többi autóssal egyetemben. A benzinkúttól egy újabb géperejű jármű szeretett volna becsatlakozni a sorba és ebbéli szándékát furcsa módon még jelezte is. Ilyenkor, jó magyar szokás szerint a sor összébb húzódik, nehogy a szerencsétlen külsős beférjen - mindenki azt mondja, hogy jó, jöjjön, de ne elém! Úgyhogy belekapaszkodik az előtte haladó lökhárítójába védekezésképp. Erre az szokott történni,  hogy a szolgalelkű besorolni vágyó vagy megáll és pityeregni kezd végtelen ideig, vagy ha nem töketlen idegenszívű, hanem kemény magyar tökös gyerek, akkor a gázba tapos és a sor elején befurakodni igyekszik a legkisebb lukba is, ezáltal elkezdődik a játék a fékekkel és egy egész sor mozgási energiája alakul át hővé, azaz az egész sor, Gödtől Sződligetig mindenki, válogatás nélkül, de persze nem egyidőben, megáll. Ilyenkor a hátul jövők azonnal elkezdenek megfordulni tök szabálytalanul az autóúton, közlekedési káoszba fullasztván a helyi közlekedést és a szemből jövőket is megállítván ezzel. Szóval már fel voltam készülve a helyzetre, de nem ez történt. Az illető besorolni vágyó simán befért az előttem haladó elé, ezáltal fogós ravasz kérdések egész sorát ültette be a fejembe, közvetlen a hajas fejbőr alá. Hogy történhetett mindez? Miért nem az unásig ismert forgatókönyv valósult meg, miért valami új, valami ide nem illő, emberi? Persze az élet ahogy talányokat ad, úgy megoldást is kínál ezekre. Közelebb érve láttam meg a választ. Az előttem haladó autó külföldi volt.