2010. június 30., szerda

Légüres tér

Légüres tér kezd kialakulni körülöttem. Akivel eddig beszéltem, az eltűnt a látóteremből egy csapásra. Ennek persze lehetek én is az oka meg más is, de elég nehéz ezt kitalálni, ha senki nem mond semmit. A dolgok viszont ritkán történnek csak úgy, minden ok nélkül, ezért, nehogy olyan jól érezzem magam, úgy gondolom, talán mégis én lehetek az oka..

Régi dicsőségünk

Régi dicsőségünk a távoli, balladai homályba vész. Egykor ez a nemzet még tudott győzelmet aratni a gaz ellen ellen, ha kell, saját életét is feláldozva a győzelemért. Egykor még reklámokban harsogták a nemzet dicsőségét, hogy itt vannak a legcsinosabb lányok a világon. Azt hiszem ez a megállapítás is erősen megkopott mára, vagy az, aki ezt a sommás igazságot mondta, előtte kitartóan alapozhatott az amúgy reklámozott termékkel. Nem tudom mi van velem, ez most az életkorom számlájára írható erős kritikai érzék növekedés, vagy tényleg annyira rossz a helyzet, hogy a csinos lányok mára a földalatti ellenálláshoz csatlakoztak, mert az utcán csak csupa michelin babát látok mászkálni. De legvalószínűbbnek az látszik, hogy az átkosban ezek a csinos lányok nem azért voltak azok, mert ők akartak szépek lenni, csak egyszerűen nem kaptak eleget enni..

2010. június 29., kedd

Leszarom tabletta

Gazdaságos tíz- és hússzoros kiszerelésben kapható korunk zseniális találmánya a Leszarom tabletta. Mellékhatásai szinte alig vannak, ha a fásultságot és az unalmat nem említjük, de ezek mind eltörpülnek a határtalan lelki béke mellett, amit a rendszeres szedése okoz. Többet nem okoz fejfájást a büdös kölök, vagy a hülye főnök, de a közelgő hóvége sem. Egy tabletta, kevés vízzel, egyben lenyelve, étkezés előtt. Csak mintha már túl sokan ismernék és szednék ezt a csodaszert..

Előny és hátrány

Mindennek van előnye és hátránya is. Most éppen hétágra süt a nap, ami jó, ha az ember házának a tetején ácsok dolgoznak. Ugyanis így haladhat a munka és nem kell kíváncsian lesni, hol bukkan ki a lambéria alól egy kis búvópatak, hogy utat találjon magának a földszint felé. A felismerést ilyenkor idegeskedés majd futkosás követi, hogy a csermelyt eltérítsük eredeti céljától és a kihelyezett lavórokba továbbítsuk. Ki a francnak hiányzik ez? Most cserébe tűz a nap, és az ácsok estére a maguk ácsolta rácson szép ropogós pirosra sülnek. Na ez az ácsmunka hátránya..

2010. június 28., hétfő

Találkozó

Huszonnégy év nagy idő! Persze nem egy huszonnégy évesnek, nála a kor nem eredmény inkább csak állapot, a boldog fiatalkor állapota. Pénteken megtartottuk a 24. osztálytalálkozónkat. A huszadik után döntöttünk úgy, hogy öt év sok idő ahhoz, hogy újra lássuk egymást, így lehetőség szerint évente rendezünk egy kisebb összeröffenést, amikor alkalmat és lehetőséget teremtünk arra, hogy mindenki kaján vigyorral csodálhassa azt, hogy nem csak ő lett öregebb, csúnyább és kövérebb, hanem az idő vasfoga mindenkin otthagyta a nyomát. A buli jó hangulatban telt, mi is jól éreztük magunkat és az a több milliárd éhes szúnyog is megtalálta a számítását rajtunk. Pulykaragut ettünk rizzsel, ezt magam készítettem el, míg a rizst a házigazdánk rittyentette össze. Patakokban folyt a bor, sör és a pálinka, az este lassan éjszakába fordult és mi vidáman hagytuk el a helyszínt éjfélkor, gondolva arra, hogy jövőre megint láthatjuk egymást.

2010. június 25., péntek

Áldozat

Kerek kis vitáim, beszélgetéseim kerekedtek abból, hogy sajátos módon tekintek a tűzijátékról lemondásra mint egyszerű és fájdalommentes adakozásra az árvízi károsultak javára. Le szeretném szögezni, ezzel nem az ellen vagyok, hogy azokat segítsük, akik pórul jártak azzal, hogy vitte mindenüket az ár, hanem az adakozás módjával kapcsolatban vannak ellenérzéseim. Úgy vélem, hogy aki eddig tudott segíteni, segített. Ki szóval, ki tettel, ki cselekedettel. Megdöbbentő volt az a közöny, amit az ember az árvízi védekezésben tapasztalhatott, már aki ott volt. Tulajdonképpen abban a faluban ahol én is érintett voltam - igaz csak rokoni szálak miatt - de szinte csak azok dolgoztak, akiknek valami káruk származott, vagy származhatott a dologból, a többiek csak másvalaki problémájának tekintették, vagy a köz-re mutogattak. Miközben a köz a közvagyont hagyta ebek harmincadjára benn a vízben. Nem gondolom, hogy ez mindenhol így történt, de gondolom a keresztmetszet, amit láthattam, igaz lehet más vidékekre is. Erre mindenki, aki adhatott volna magából vagy magától valamit, de nem tette, mert akkor fontosabb dolga volt, vagy úgy gondolta, hogy a köz dolga az ilyesmi, hisz fizetjük a sok adóforintot és ebből majd megvéd minket a kormány - most álságosan lemond valami olyasmiről, ami esetleg másnak okoz örömöt. Ahogy valaki megjegyezte, furcsa, hogy valakik nem indítanak olyan szavazást, hogy maradjon meg az augusztusi tűzijáték - hiszen az egy hagyomány, és ajánlja fel mindenki inkább a fizetésének 1%-át az árvízi károsultak javára. Gondolom menten nem lenne olyan sikere a dolognak - bár igazából pozitívan szeretnék csalódni
ebben..

2010. június 24., csütörtök

Előétel

Furcsák ezek az előételek. Most ettem egy előételnek hirdetett rántott camembert áfonyával és krokettel, de nem az a mennyiség volt, ami után még jókedvvel el lehetne fogyasztani egy főételt és desszertet a szívelhájasodás fenyegető réme nélkül. Persze ezt én tudtam, sőt mi több, reméltem is, hogy így lesz de akkor miért így hívják? Kozmikus kérdések ezek, amit emberi ésszel fel nem foghatok..

Lemondani valamiről

Olvasom a híreket illetve azóta több példányban is eljutott hozzám a körlevél arról, hogy mondjunk le az augusztusi tűzijátékról az árvízkárosultak javára. A kezdeményezés tényleg szép, bár alapvetően kicsit álságosnak tartom, hogy az emberek olyan része mond le valamiről, akiknek jó része amúgy sem ment volna el egy ilyen rendezvényre. Ez így kicsit olyan, mintha én lemondanék a halfogyasztásról (tudvalevőleg a szótáramból a hal hiányzik mint fehérjeforrás), vagy önkéntes moratóriumot hirdetnék arra, hogy egy évig nem fogok a tengeren vitorlázni, esetleg mégsem látogatom meg Bajkonurt vagy nem teszek holdsétát. Persze megtehetném, hogy aláírom az ívet, de életem tűzijátékra utazós korszaka már évekkel ezelőtt lezárult, így nem állna semmiből lemondani más kárára valami olyasmiről amit én úgysem élvezek, másnak meg esetleg tetszhet. Úgy gondolom, a kezdeményezés akkor lehet őszinte, ha olyasvalamiről mondunk le, amit amúgy esetleg élveznénk, hogy valóban áldozat legyen és ne más alkatrészeivel gázoljunk a csalánerdőben. Tegye mindenki szívére a kezét aki aláírta a lapot, és gondolja végig, vajon tényleg el is ment volna az eseményre, ha nem jut el hozzá az a lap?

Zoltán nap

Tegnap volt újra Zoltán napja. Megint eltelt egy év, újra messzebb vagyok attól a boldog időszaktól, amikor még elmondhattam azt magamról, hogy nem vagyok kvázi egyke, mert öcsém van. Valamikor ez a nap még gratuláló telefonhívást jelentett, később tortát és hangoskodó családi ünnepet és nem e szótlan ücsörgést egy csöndes, temetői padon egy sír mellett. Ami olyasvalakit rejt, aki már sohasem lesz közöttünk, hogy elmondhassuk neki, hogy mennyire hiányzik.

2010. június 23., szerda

Felejteni könnyű?

Felejteni könnyű? Talán másnak igen, de nekem nem. Ahogy azt tapasztalom, más - aki ugye nem én vagyok - úgy tud felejteni, ahogy én szeretnék egyszer, de azt hiszem ebben az életben képtelen leszek rá, ahogy a villanyt lekapcsolják. Az egyik pillanatban még ég, fényárral borítja be a lakást, a másik pillanatban már teljes, és áthatolhatatlan a sötétség, minden átmenet nélkül. A dolgok nem elmúlnak, szépen, lassan elcsendesedve, hanem hipp és hopp, máris vége van mindennek, csak a lapozás zaja hallatszik és előttük újra tiszta irka hever. Én meg itt maradok a fájdalmas gondolataimmal és emlékeimmel amik sokszor gyerekkorom óta kísértenek és irigykedve nézem mások gyors és könnyű váltását. Milyen jó is nekik!

2010. június 22., kedd

Passzív várakozás

Ha valami jó történik velem az életben, ha reménykedni kezdek, hogy valami megváltozik és ezentúl másképp lesz, az élet igyekszik a hurráoptimizmusomat megcáfolni és az egészet hurráralizmusba fordítani. Meg kell jegyeznem, hogy az élet ezek szerint az egyensúlyra törekszik, ha minden jó dolgot egy rossz követ, sosem fordulhat elő az, hogy a kellemes túlsúlyba kerüljön. Azt hiszem az a legjobb, ha most semmit sem teszek, csak passzív várakozásba kezdek. Az úgyis nagyon megy, az élet meg eldöntheti, hogy mit is akar valójában..

Nemes bosszú

Ma úgy tűnik sáskaraj szállta meg a büfénket, mert a reggelire magamnak szánt isleremet is felfalta a keselyűk hada. Azt hiszem kegyetlen bosszút állok azzal mindenkin aki benne volt ebben a gyalázatos összeesküvésben, hogy ma reggel eckler fánkot reggelizem. Most jól megmutatom nekik!

2010. június 21., hétfő

Jó, hogy nem

Jó, hogy nem lettem tanár. A gimnáziumban még jó ötletnek tartottam, hogy a nagyapám példáját követve esetleg tanárnak álljak. Őutána egyik szakként a biológiát, másiknak a technikát vettem volna fel, de mára belátom hiba lett volna. Azt hiszem a kölkök is kiborítottak volna, illetve biztosan nem találtam volna meg azt az örömet a munkámban amit így lelek időnként. De a legnagyobb előnyre épp tegnap jöttem rá. A nálam jóval fiatalabb tanárokat, tanárnőket is büntetlenül lebácsizhatom vagy lenénizhetem anélkül, hogy ők ezt felém viszonozzák. Mennyivel jobb érzés egy harmincéves fiatal tanárnőnek azt mondani, hogy Kriszta néni, mint az, amikor nekem mondják azt, hogy Balázs bácsi..

2010. június 18., péntek

Hangyák a fán

Szigorúan vége a hangyák a fán egy távolkeleti étel, némi darált hússal és tésztával. Ügyes kompozíció, valóban emlékeztet ezekre a hatlábú rovarokra, akik nagyon szorgalmasak, de most nem a kajáról lesz szó, hanem a kis szemétládákról, akik rendszeresen betelepítik a körtefámat levéltetűvel. Tudom, az élet folyamatos harc és állandóan vívni kell. A legutóbb vettem észre, hogy az addig tetűmentes fán hangyák mászkálnak csapatostul és telepítik a kis zöld állatokat, hogy azután az általuk kiválasztott mézharmatból csemegézhessenek. Az egyszeri növényvédelem nem segített, csak hátráltatta a kolonializációt, mert mára megint telepesektől nyüzsögnek a fiatal hajtások. Azt hiszem szívesen meg is egyeznék velük, ha lehetne, de mivel nem akarnak egyezkedni, marad a küzdelem és a harc..

A boldogság titka

Azt hiszem a boldogság titka az, hogy nem szabad várni az élettől semmit, így minden ami jön, meglepetés lesz. Igaz a rossz is..

Subba szív iwiw

Rendszeresen olvasom a péntekenként megjelenő rovatot, már csak azért is, amiért az emberek egy része állatkertbe jár. Ez egyfajta emberkert, ahova bizonyos, eléggé egyértelmű szempontok szerint lehet bekerülni, bizonyítandó a szoros rokonságunkat az állatvilággal. Megnyugtat a tudat, ha a közös ismerősök gombot megnyomva a keresés nem ad találatot, hogy az ismerőseim megválogatása legalább még megy. Ha már más nem is..

2010. június 17., csütörtök

Fogalomtár

Ha úgy vesszük a tojásrántotta a tyúkabortusz. Csak az eszembe jutott..

A fa

Csak mesterekkel ne kezdjen az ember! A legjobb lenne egy saját erdő, ahol magam vágnám a fát, magam hordanám halomba, magam vigyázhatnék rá, majd én fűrészelhetném és hasíthatnám. A baj csak az ezzel, hogy minden időmet elvenné az, hogy meg akarnám spórolni abszolút megbízhatatlan emberek munkájából adódó kellemetlenségeket. A múlt héten rendeltem hasított tűzifát. Ma reggelre ígérték. Kivettem egy fél napot, rákészültem lelkileg, megcsináltam a helyét, mindent amit kell. De a fuvaros csak nem akart jönni. Amikor felhívtam, megdöbbentő dolgokat közölt. Nem is emlékezett rá, mert elfelejtette felírni, de különben is rossz az autója, így nem is tudná elhozni amúgy sem. Nem tehettem mást, megbeszéltem egy jövő heti új időpontot vele. Azt hiszem, fel kell írni az én naptáramba is, hogy előtte egy nappal újra szólni kell neki. Nem gondoltam volna, hogy én leszek más notesze, de ha kell a fa, akkor áldozatot kell hozni érte..

2010. június 16., szerda

Egy jel..

..Hogy valaki elhanyagolja a foci miatt a gyerekeit. A szomszédomban élnek üvöltözősék, akik a gyermeknevelést pusztán hangerő alapján kívánják megvalósítani. Ez valahol az ő dolguk, mindenki úgy neveli a porontyát ahogy gondolja. A mai nap hangzott el az alábbi párbeszéd, aminek fültanúja voltam. Megjegyzem, közben füvet nyírtam, fűnyíróval. 

Egyik férfihang: - Mennyi az eredmény?

Másik férfihang: Kettő null.

Női hang (gondolom a konyhából): Ki játszik?

Gyerekek, kórusban: Én, én!!

Mi ez ha nem egy jel?

2010. június 15., kedd

Foci

A most zajló foci vb felébresztette bennem a mélyen szunnyadó sztereotípiára hajlamos férfiemberképet, így hajlamos vagyok nézni, sőt szurkolni is annak, amit apró színes pöttyök tesznek egy nagy zöld színű terítőn. Naponta ezt nem tudnám megtenni - azt hiszem genetikailag van belém kódolva az, hogy immúnis legyek az ilyesmire, de így négyévente még belefér. Szerencsére nincsen gyakrabban világbajnokság.

Önbecsülés

A meglátásom szerint rendkívül jót tesz az embernek az, ha a kollégái az ő kedvenc munkaidőn túli elfoglaltságát egyszerűen buziskodásnak hívják. Arról nem is szólva, hogy képtelenek megjegyezni az ejtőernyőzés és a siklóernyőzés közti különbséget. Ahogy öregszem úgy leszek egyre intoleránsabb az ilyen viselkedéssel szemben. Nem mondom ki, de rosszul esik. Míg én nem teszek megjegyzést arra, hogy valaki minden szabadidejét arra fordítja, hogy egy távirányítós autót hajszol körbe körbe egy pályán - megvalósítva a tökéletes szórakozást saját magának, az én tevékenységem a nem elnézett kategóriába tartozik. A magam megnyugtatása végett jegyzem meg, hogy az illető kollégám minden olyan tevékenységet a buziskodás és hülyeség kategóriába sorol, amit ő nem űz. Ez nem is lenne annyira baj ezek után, csak ne hangoztatná. Itt ülök nap mint nap, és ha nálam van az ernyőm, mert délután repülni szeretnék, akkor kapom a megjegyzéseket. Nem éppen felemelő dolog..

2010. június 14., hétfő

Tejberizs

Jellemző jelenet következik. Tegnap az összes rizsből tejberizst készítettem, mert a hűtő olyan volt mint a Szahara biodiverzitási szempontból. Ma azt evett a nej és a kölök is ebédre. Nekem maradt egy kis maréknyi, amit vacsoránál kívántam bekebelezni kakaóval és lekvárral. A kölök természetesen detektálta a tervet és megkérdezte, miután előkészítettem magamnak az ételt: - Ugye hagysz belőle egy kicsit? Persze - toltam el magamtól a lábast, hogy előtte egyek valamit, ha már ettől nem fogok jóllakni. Hát persze hogy nem. A kis keselyű csak erre várt, magához ragadta a lábost és befalta az egészet, egy morzsát sem hagyva. Azt hiszem megint jól jártam..

De jó!

Ma a kánikulát búcsúztató zivatarfront és a tetőnket lebontó ácsok egyszerre vonultak fel a munkaterületre. Mellbedobással az ácsok nyertek, így már gondolom tető nélkül várhatjuk a zegernye érkezését. Hurrá!

2010. június 11., péntek

Rossz hangulat

Azt hiszem semmi nem lett jobb, csak rossz, vagy éppen stagnál. A látványos javulás ami a lelkiállapotomban történt mára megállt és meredek zuhanásba csapott át. Ennek azt hiszem több oka is van, némely hiányok okozhatják talán, amik pótlásáról én nem tehetek, de nekem kell elszenvednem ezeket. Jó lenne egy kicsit mást csinálni, mint azt amit viszont kell, illetve kellene. Azt hiszem megpróbálhatnám, hogy milyen elképzelhetetlenül gazdagnak lenni - erre éppen elég lenne a lottó ötös nyereménye. A jelenlegi 2700 millió forint számomra túl van azon a pénzmennyiségen, amit ép ésszel el lehetne költeni - de kísérletként azért szívesen megpróbálnám - hátha.

Magamba roskadva

Azt hiszem semmi nem lett jobb, csak rossz, vagy éppen stagnál. A látványos javulás ami a lelkiállapotomban történt mára megállt és meredek zuhanásba csapott át. Ennek azt hiszem több oka is van, némely hiányok okozhatják talán, amik pótlásáról én nem tehetek, de nekem kell elszenvednem ezeket. Jó lenne egy kicsit mást csinálni, mint azt amit viszont kell, illetve kellene. Azt hiszem megpróbálhatnám, hogy milyen elképzelhetetlenül gazdagnak lenni - erre éppen elég lenne a lottó ötös nyereménye. A jelenlegi 2700 millió forint számomra túl van azon a pénzmennyiségen, amit ép ésszel el lehetne költeni - de kísérletként azért szívesen megpróbálnám - hátha.

2010. június 10., csütörtök

Megnyugtató

Megnyugtató, hogy más is gondolkodik úgy mint én. Ez két dolgot jelenthet. Egyfelől nem vagyok mégsem hülye vagy idejétmúlt, hogy önző és csak magára gondoló világunkban kölcsönösséget várok el, vagy a pesszimista álláspont szerint a 'hülyék' tábora nőtt meg egy fővel, akit van szerencsém ismerni. Azért merem remélni, hogy az első állítás közelebb áll az igazsághoz.

Gézák

Előre szeretném bocsájtani, hogy Géza remek egészségi állapotban van, vidáman futkos és valószínű rendszeresen étkezik is, bár azt nem igazán tudom hogy mit. Szóval nem hinném, hogy bármi okunk lenne a panaszra. A dolog ott kezdődött, hogy elhatároztam, nevesítem a nálam lakó pókokat és erre szinte kínálta magát a név, - Géza. Csak rájuk kell nézni, mindegyik olyan gézás. Kisgéza, nagygéza, keresztesgéza, ősgéza és ugrógéza. Utóbbi ma vígan mászkált a kocsim kormányán, de láthatóan zavarba hozta, hogy közben vezetek és számára össze vissza tekergetem a talajt. Amikor eltekertem, mindig felmászott a kormány legfelső pontjára. Az autóúton ez még viszonylag nyugodt viselkedést eredményezett, de beérve a faluba már kifejezetten mókásnak tűnt, ahogy rohangászik fel és alá, keresve a legmagasabb pontot. Azután békésen eltűnt a műszerfalban. Remélem megtalálja a számítását..

2010. június 9., szerda

Nevek

Itt van ez a név dolog. olvastam többfelé, hogy ha ismerjük valaminek vagy valakinek a nevét, azzal hatalmat gyakorolhatunk felette. A névvel előidézhetőek bizonyos problémák is, annak idején kellemetlensége adódhatott az ókori Görögországban, ha valaki név szerint illette az Erünniszeket, de így utólag belegondolva mégis lehet ebben a név dologban valami. Ha tudjuk, hogy kit hogyan szólítsunk, az személyesebb kontaktust teremt, és így többet megengedünk magunknak, vagy más vetemedhet többre velünk szemben. Úgyhogy csak óvatosan azokkal a nevekkel..

2010. június 8., kedd

Mókuskerék

Azt hiszem ez a mindennapi robot fel fog engem őrölni! Belegondoltam ebbe a hetembe, illetve az előzőbe vagy az azt megelőzőbe, de bárhova és bármeddig nézek el, mindig ugyanazt látom. Felkelés, reggeli, munka, majd haza, otthon vacsora és ágy, majd minden kezdődik elölről. A napok szüntelen körforgására vagyunk ítélve, sehol egy kis változatosság, akár egy mókusnak a kalitkájában az egyetlen szórakozási lehetőség a szüntelenül forgó mókuskerék. Apropó, jut is eszembe. Nem látta valaki a dióbelemet?

2010. június 7., hétfő

Lépések

Minden hosszú út az első lépéssel kezdődik, és bármit újra el lehet kezdeni, ha valaki megteszi az első lépést. Nagy a felelősség, és nehéz a döntés. Épp ezért mindenki mástól várja azt, hogy megtegye ezt a bizonyos mozdulatot. Az utóbbi időben azt érzem, hogy mindenki tőlem várja ezt és én azt hiszem meg is tenném, ha tudhatnám, hogy ki milyen szerepet szánt nekem ebben a zavaros és kusza történetben..

2010. június 4., péntek

Meglepő

Nyitott könyv az életem. Legalább is úgy tűnik. Nem átallom Isten szép napját reggelente nyavalygásommal szennyezni, lassan már négy éve. De ez még mind semmi, ahhoz való képest, hogy ezt olyan emberek is olvassák, akikből ezt ki sem néztem volna. Azután ideállnak az asztalom mellé és megjegyzéseket tesznek egymás között bizonyos dolgokra, amik szerintük róluk szólnak, pedig neveket sehol sem említek. Nem mondom soha, hogy a Tibivel vagy a Henrikkel van a bajom, mert úgysem az ember számít, hanem a jelenség maga, és erre tessék. Az meg hab csak a tortán, hogy tegnap jöttem rá, hogy a blogom blokkolása a névszerverek megváltozása miatt már közel sem annyira hatékony, mint aminek gondoltam. Ez a pech.

2010. június 3., csütörtök

Maguktól kell történniük!

Vannak olyan dolgok, amiknek maguktól kell, hogy megtörténjenek. Persze elő is lehet idézni őket - vannak rá módszerek, de az nem ugyanaz. Az ajándék is sokkal meglepőbb, ha csak úgy megkapjuk, egyszer, váratlanul, miközben folyamatosan vágyakozunk arra a bizonyos dologra, mintha mi szólunk, vagy megvesszük magunknak a vágyaink tárgyát, majd más ezt átnyújtja nekünk. Az eredmény ugyanaz lesz, de mégis mennyivel másabb a dolog..

Almás

Ha az ember rájön arra, hogy az, akit barátként képzelt el, nem viszonozza a belévetett bizalmat, akkor az egyértelmű csalódás. Persze lehet mondani, hogy mindenki elfogadható a hibáival egyetemben, de ez már csak afféle pótszer, flastrom a feltépett sebekre. Kockázat nélkül nincs győzelem - ezt már Edmund Hillary is megmondta volt, bár már ő sincs az élők sorában, így vitatkozni vele már amúgy sem ildomos. Pesszimizmus azt állítani, hogy nekem csak a férges alma jut, mikor mindenki más egészséges termést szüretelhet?

2010. június 2., szerda

A jó

A jót könnyű megszokni, a rosszba nehéz beletörődni. Fordítva mennyivel egyszerűbb lenne minden..

Kritika

Azt hiszem bírom a kritikát. Amikor tegnap a kollégámért mentem, hogy szorult helyzetéből kimentsem, amit az autójának az ideiglenes elhelyezése okozott egy rablóbarlangban - na jó, autószerelőnél, épp melankolikus hangulatom volt. Ebből az alkalomból Paul Schwartz-ot hallgattam a rádiómon és úgy döntöttem, hogy ezen, az érkezése miatt sem változtatok. Szeretem ezeket a zenéket, mert ügyesen ötvözik a klasszikus operát a modern zenével. Kollégám megjegyezte, hogy reméli, hogy a nő még ordibál egy kicsit aztán végre felköti magát. Ekkor hasított belém a felismerés, hogy mennyire bírom a kritikát, hisz nem öltem meg és ástam el őt az út szélén az árokban. Pedig mindig van nálam ásó..

2010. június 1., kedd

A vélemény szabadsága

Valaki hazugsággal vádolt meg, mert elolvasva egy írást, nem az volt a véleményem belőle, amit ő vont le. Kétségbe vonta az állításom, hogy valóban elolvastam a művet. Igazából nem értem ezt az egészet és tulajdonképpen az eszem áll meg az emberek primitív korlátoltságán. Tudni kell elfogadni más vélekedését bizonyos dolgokról és dolgokban. Ahogy én el tudom ezt mástól fogadni, másnak ez miért olyan hatalmas és megvalósíthatatlan feladat? Általános megállapításom az üggyel és mással kapcsolatban: Aki amúgy intelligens és sokszor van igaza bizonyos dolgokban, előbb vagy utóbb azt hiszi, hogy mindenben igaza van és csak az ő véleménye az egyedüli és igaz. Nem tudom miért szükségszerű ez, de attól még úgy van.

Gondolkodom

Gondolkodom, tehát vagyok. Ezt jó tudni. Ez a csodás, napsütéses nyári nap megindít engem. Csak az a probléma, hogy a lejtőn lefelé, de ha menni kell, hát menni kell..