Régi Sipos vendéglő és halászkert

A tegnapi napon sikerült felkeresnünk egy céges vacsora ürügyén a címben szereplő intézményt, Budán a Lajos utcában. A hely patinás és nem is túl hivalkodó, bevallottan magyaros konyhát visz. A hőmérséklet kellemes, van (és kötelező) a ruhatár, a mellékhelységek normálisak és tiszták. Van élőzene, de nem kellemetlen vagy hangos, és nem szól állandóan. A zenészek repertoárja széles, először hallottam Quimby-t cigányzenekari feldolgozásban, de volt Brahms, Strauss és a Vuk főcímzenéje is.  A vendéglő II. osztályú, az árak is nagyjából ezt a szintet képviselik. Hagymalevest ettem - csészében. A csésze tulajdonképpen tányér volt - ez kellemes meglepetést szerzett a mennyiséggel, illetve hagymás rostélyost grillezett zöldségekkel. A kollégáim közül fogyasztottak halászlevet, haltálat, bélszínt és sertés szűzérméket. A saját ételem ízletes volt, bár a rostélyos cipőtalp keménységűre sikeredett (nem tudom, hogy ilyennek kellett-e lennie, mindenesetre én lettem az utolsó az evésben és bizonyos darabokat kitartó rágás után végül egészben nyeltem le) Nem kértem hozzá salátát, ez utóbb hibának bizonyult, mert a grill zöldség és a hagymás cipőtalp együtt nagyon olajos volt és nem bírom annyira a sok olajat. A párolt zöldség valószínű jobb választás lett volna, de késő bánat. A halászlé szekció azt az információt adta, hogy a lé nem volt kiemelkedő - igaz rossz sem, de a Megyeri csárda leve azért veri. Mivel az én gasztronómiai szótáramból a hal teljesen hiányzik, így ezt az állítást nem volt módom ellenőrizni. A szűzérmék jól néztek ki, és az állítás szerint rendben is voltak. A bélszínről nincs információm. Az adagok méretével sem volt gond, levessel és desszerttel együtt alaposan belaktunk. A desszert csalódás volt, mert bár a somlói galuska finom volt, tejszínként Tesco gazdaságos felrázós-kifújós tejszínt tettek rá, ami öt másodperc múlva mindenre hasonlított (itt nem részletezném mire) de tejszínre nem. Egy ilyen renoméjú hely igazán megengedhetne magának rendes tejszínt, felverve, nyomózsákból kinyomva. Most nem ültünk a mirelitraktár mellett, mint annak idején az Építész pincében, így nem tudtuk meg azt, hogy milyen alapanyagokból készült az étel, de rendben levőnek tűnt. A pincér elfelejtette közölni, hogy kártyával nem lehet fizetni - ez némileg kellemetlen volt - és nem derült ki számomra egyértelműen, hogy csak most, vagy úgy általában sem. Ez egy csúf fekete pont az intézménynek - igaz, később erős szabadkozást hallgathattunk ez ügyben. Illetve a somlói tejszínje rontja le az értékelést. (A cipőtalpat nem számítom be teljes súllyal, mert lehet, hogy ilyennek kellett lenni, a köret meg egyértelműen az én hibám volt - igaz, a pincér mondhatta volna azt, hogy nem ajánlja.) Mindent összevetve, látogatásra mindenképpen érdemes a hely.