2011. január 31., hétfő

Szagemlék

Valahogy, az utóbbi időben egyre többször eszembe jut egy szag. Tudom,
hogy nem érezhetem, hisz távol vagyok tőle, lehetőségem sincs és
alkalmam sem, hogy érezzem, de mégis azt teszem. Az illat maga nem
kellemetlen, de a hozzá kötődő emlékek azok. Nem tudom miért játszik
velem a természet ilyen szag emlékezősdit, de cseppet sem szeretnék
ilyesmire visszagondolni.

2011. január 30., vasárnap

A fizika cáfolata

Sokszor, tudósok éveket vagy akár a saját életüket teszik arra, hogy egy
bizonyos fizikai törvényt megcáfoljanak. Nos, a hétvégén, a szerencse
nekem kedvezett és szinte semmilyen erőfeszítést nem kellett tennem
azért, hogy egy fontos fizikai törvényt cáfolhassak meg. Szeretném
közölni, hogy az anyagmegmaradás elve immáron a múlté! Tegnap ugyanis
darált lapockát vásároltam. A darálóba bemenet a hús tömege 60 deka volt
csak, a darálóból kijövet viszont már több mint egy kilót mutatott a
mérleg. Azt hiszem telefonálnom kell rövidesen a Nobel bizottságnak.
Csak előbb sütök egy kis fasírtot.

2011. január 28., péntek

Kis autó

Régen az vett kis autót, aki nem tehette meg azt, hogy normális méretű kocsiba ruházzon be, viszont valamennyire mobil szeretett volna lenni. Széles néprétegek számára lett lehetőség a gépjárművásárlásra, még ha olyan lenézett típusokból választhattak is, mint a 500-as Fiat, a Bogárhátú és a többi. Mára úgy látszik a gazdagok megirigyelték a szegények lehetőségeit, mert újra van 500-as Fiat és a társai, csak éppen már nem a szegényeknek készül, hanem azoknak a tehetőseknek, akik azt szeretnék sugallni a külvilágnak, hogy - nézd, nekem annyi a pénzem, hogy nyomoroghatok luxuskörülmények között is, aranyáron! Kíváncsi vagyok mikor jelenik meg az első több tízmilliós Trabant, Wartburg, esetleg Polski. Mert, ahogy látom,  igény az lenne rá..

2011. január 27., csütörtök

A jó város

Szeretem a lakóvárosom. Itt úgy érezhetem magam, mintha a jó, mindenki apukája állandóan rajtunk tartaná a szemét, atyai gondoskodással óvna a bajtól és persze, ha rossz fát teszünk a tűzre, akkor ránk pirít, hogy nehogy elkanászodjunk. Ehhez elegendő kinyitni a helyi újságot, hogy elolvashassuk az olvasói rovatot a gyöngyszemekért. Szerencsére újra van olvasó kérdez rovat, mert annyira kitört a jólét, hogy az emberek elfelejtkeztek a panaszkodásról és az újság előrelátó szerkesztője törölte a rovatot - azt mondta, hogy nincsen rá igény. Szóval, jó városom vezetői, illetve az ügyintézők, ha kérdeznek tőlük valamit, nem csak válaszolnak, hanem erkölcsi útmutatást is adnak a jövőre nézve. Amikor valaki beírt, hogy miért nem takarítják legalább a főutakon a havat hat nappal a havazás után, mert valaki összetörte egy kicsit az autóját - azt a választ kapta, hogy részben rosszul látja, mert ők takarítják, részben vezetni sem tud, mert aki tud, az nem törte össze a kocsiját és menjen tanuljon meg vezetni ahelyett, hogy panaszkodik. Egy srácnak, aki focizik és fut és szóvá merte tenni, hogy elhanyagolt és balesetveszélyes a pálya, közölték, hogy nem kötelező futni ott, és más nem panaszkodik  és biztos ő amúgy is egy lógós, és ezek után kapott egy hónapos eltiltást is, hogy láthassa, milyen az, amikor egyáltalán nincs semmi, ahelyett ami most van.  Ezért jó a városomban lakni, mert tudhatjuk, ha bármi történik velünk, akkor annak csak mi lehetünk az okai..

2011. január 26., szerda

A teremtés koronája

Van ugye az ember. Idők hosszú során azt hitte magáról, hogy mindennél különb. A rá támadó vadakat kiirtotta vagy igájába kényszerítette és mára a maradékot ő védi, állatkertekben mutogatja nosztalgiával, hogy bezzeg régen mennyire más volt az élet, amikor ezek szabadon jártak és belőlünk falatoztak. Azóta tényleg sok minden megváltozott. A telkeinket kerítések védik, a házainkon zárak vannak, vastag falak és áthatolhatatlan üvegek. Életünket őrök védik ha szükségünk van rájuk. Az ember így könnyen érezheti magát felsőbbrendűnek és elpusztíthatatlannak. Arra is vetemedünk, hogy azt állítsuk magunkról, hogy mi vagyunk a teremtés csúcsa. Erre jön egy apró valami, egy vírus, ami tulajdonképpen nem is él, csak úgy van, áthatol a kerten, a zárakon, az őrökön, a biztonsági berendezésen és a testünkbe költözik. Megbetegítve minket, ledönt a lábunkról, alázatossá és gyarlóvá téve a testünket - az eddig csúcsragadozónak tartott és megállíthatatlan testet, legyőzve az összes ellenállást. Talán ezek után érdemes lenne újra átgondolni, hogy ki és mi valójában a teremtés csúcsa..

2011. január 25., kedd

Csúsztatás

A múltkori bent eltöltött hétvégémet nem fogják kifizetni - kaptam a 'jó' hírt a mai nap, hanem le kell csúsztatnom. Ami kissé rosszul esett, mert még tavalyi szabadságom is van, illetve plusz óráim és a teljes ezévi szabadságaimról ne is szóljak. Érzésre olyan  ez így, mint a háromszoros életfogytiglanra elitélt rab büntetését még megtoldják húsz évvel. Teljesen elképzelhetetlen, hogy mikor és hogyan fogom ezt kivenni, valószínű, hogy a régmúlt emléke gyanánt ez mint kommunista szombat kerül be a köztudatba. Bár tudom, hogy nem boldogít, a pénznek jobban örültem volna..

2011. január 24., hétfő

Látszik a kor

Tegnap a kórházban látogatás alatt beszéltünk az ügyeletes doktornővel, aki kedves, szimpatikus, de egy jó ötvenes hölgy volt. Az influenzaoltásra terelődött a szó és a tanácsát kértük, hogy oltassunk-e vagy sem. Ő mindenképpen az oltás mellett volt, a László kórháznak jutott tavaly is ebből az új betegségből és ő magánemberként is az összes családtagját rábeszélte az oltásra. Azt mondta, hogy az olyan idős embereknek mint mi (és ezzel sokat sejtetően rám nézett) inkább megvan a védettsége, de az olyan fiataloknak mint például a nej, igenis ajánlja, sőt szinte kötelezővé is tenné, mert még nem találkozhatott a szervezetük hasonló fertőzéssel. Hazafelé kuncogtunk az autóban, hogy az a két hét különbség, ami köztünk van a javára (pont 14 nappal fiatalabb) vajon ennyire látszhat?

2011. január 23., vasárnap

Álomlány

Álmaimban visszatérő vendég. Van élő megfelelője is, illetve a való életben is ismerem őt, de így sokkal kedvesebb. Igazából olyan, amilyennek az életben kellene lennie, ha ez szempont lehetne valahol. Amúgy nem beszélünk már, de ha alszom, akkor minden megváltozik. Jó, mert így mindig tudom, hogy mikor vagyok ébren..

2011. január 22., szombat

Hosszú idő

Elképesztő, hogy az embernek mennyire felborul az időérzékelése, ha hiábavalóan vár valamire! Semmi nem rosszabb a várakozásnál. Úgy érzem sokszor, hogy apám már időtlen idők óta beteg és ebben az ágyhoz és kommunikációs képesség mentes állapothoz kötve létezik. Amikor feltesszük, a 'De hát meddig még?' kérdést, megkapjuk rá válaszul, hogy ez egy hosszabb folyamat és még alig telt el idő - ne türelmetlenkedjünk - feleletet. Tulajdonképpen teljesen igaz, de mégis annyira hihetetlen.

2011. január 21., péntek

Elvették

A mindennapi gondolataim manapság egy téma körül összpontosulnak csak, de talán ez érthető. Az orvostudomány fejlődésével, azzal, hogy tudunk a vírusok és baktériumok létéről és áldásos illetve áldatlan cselekedeteikről azt hiszem ezzel elvették tőlünk az aktív cselekvés lehetőségét. Ha a középkorban valaki hasonló helyzetbe került, akkor még volt lehetősége a várakozás és a kuruzsló segítségén kívül arra is, hogy tegyen valamit maga is a gyógyulás érdekében. Kereshetett egy rosszakarót, aki a szerettét megátkozhatta, vagy megkereshette és elagyabugyálhatta a boszorkányt, aki az átkot rátette esetleg használhatott ellenátkot, vagy máglyán elégettethette az összes környéken található boszorkányt prevenciós célból, a kórság terjedésének megelőzése érdekében. Ma meg, hogy tudunk mindent a vírusokról, nem tehetünk mást csak várakozhatunk..

2011. január 20., csütörtök

Zongora

A zongora nehéz hangszer, mind a szó átvitt de fizikai értelmében is. Apám állapota kapcsán jutott az eszembe. Kiderült ugyanis, hogy Az eddig hittel szemben nem stroke-ja van, hanem agyvelőgyulladása, amit talán herpeszvírus okozott. Jelenleg a László kórház intenzív osztályán fekszik és arra vár, hogy kiderüljön, milyen úton induljanak el a kezeléséhez. Az orvosai szerint a herpeszvírus okozta agyvelőgyulladásból fel lehet épülni szinte maradandó károsodás nélkül, míg a stroke mindenképpen egy részleges agyelhalást okoz - attól függően mekkora területet érint. Itt jön be a képbe a zongora. A helyzet olyan, mintha valakinek zongora esik a fejére. A helyzet mindenképpen halálos, de nem mindegy, hogy egy páncéltőkés hangversenyzongora az, vagy egy kisebb fajta pianínó. Most az előbbi hangszert a sors egy utóbbira cserélte le, de igazán még nem nyugodhatunk meg. Talán csak akkor lesz könnyebb, ha kiderül, hogy mi a vírus, kezelni kezdik és reagál is rá. Addig meg marad a várakozás.

2011. január 19., szerda

Pelenka

A pelenka egy jó dolog. Használatához többnyire a legszebb emlékeink kötődnek, látni a gyermekünket, ahogy cseperedik, még az ösztönös korszakában, a szavak nélküli ragaszkodását, az érzelmek fejlődését. Bár a kezelése nem túl gusztusos időnként, de sokkal jobb mint anyáink idején, akik még gázon, hatalmas edényben főzték ki a mosott, használt textilpelenkát, és nagyjából rá sem tudtak nézni egy gyerek felnevelése után az edényre, annyit főztek, hajoltak és emeltek. Szóval a pelenka jó dolog, amíg gyereken látom. De tegnap, apámon, ahogy magatehetetlenül feküdt egy kórházi ágyon, ugyanezt látni meglehetősen kiábrándító. Szar érzés, hogy azt, aki egykoron minket pelenkázott, úgy kell látnunk, hogy tehetetlenül egy ágyban pelenkásként fekszik. Szar érzés.

2011. január 18., kedd

Apa

Érdekes a kapcsolatom az apámmal. Alapvetően jónak mondható, de korántsem annyira bensőséges, mint lehetne. Ennek sok oka lehet, én is lehetek ok, állítólag a simulékonyságom vetekszik egy kaktusz kedvességével, de a körülmények sem éppen megfelelőek. Amikor apám újranősült és gyereke is született, értelemszerűen a régi kapcsolatai hátrébb szorultak, így a kezdődő nyitás, amit tapasztalhattam, hamar a hamvába holt és a személyisége is gyökeres változáson ment keresztül. Gyerekkoromból sokra nem emlékszem kettőnk kapcsolatából - az öcsémet később sokkal jobban szerette mint engem, legalábbis ezt éreztem. Anyámmal állandóan vívtak, aminek aztán válás is lett a következménye. Ez nagyjából meghatározta a kapcsolatunkat - amikor balhé volt, mi felhangosítottuk a magnót és becsuktuk a gyerekszoba ajtaját. Soha nem beszélgettünk férfias dolgokról és nem voltak közös titkaink. Amit megpróbáltam elmondani neki, azt hamarosan megtudta az egész család, így gyorsan leszoktam erről. De szeretem őt mint apámat, mert bár nem tökéletes, azt hiszem mégis azt nyújtotta nekem amire képessége tellett. Ma kaptam a hírt, hogy nagyon beteg. Semmi biztatót nem hallottam, amit igen, az inkább a kétségbeesés felé dönt. Aggódom.

2011. január 17., hétfő

Ellenmacska

Egy macska ül a küszöbünkön. Ez önmagában nem nagy teljesítmény, mert ugye két macskánk is van, bármelyik ülhetne a lábtörlőn, de ők nem teszik. Ha reggel kimegyek a nappaliba és észrevesznek, akkor rendszerint a szúnyoghálóról csüngenek lefelé, várva a beengedésüket és a közelgő reggelit. Ez a macska nem a mi macskánk, de rendszeresen ül a lábtörlőnkön. Egy ellenmacska. A nej próbált vele kedves lenni, megsimogatta, látszólag dorombolt is csak a rend kedvéért, de aztán rátámadt, megkarmolta, beleharapott és lekaratéjozta. Úgyhogy továbbra is ott ül a macska, de teljes lett a mosolyszünet.

2011. január 15., szombat

Az idő

Az idő és a tér is, Einstein óta tudjuk, hogy relatív. Ehhez mérten kell értelmezni a pizzafutár kijelentését arról, hogy rögtön ott vagyok, miután tisztáztuk, hogy hova is kell jönnie. Amúgy a 'Gps-szel jön?' kérdésre, frappánsul  a 'Nem, innen Csomádról!'  választ adta, ami  teljesen korrekt. Azóta is ezen kuncogok itt magamban. Gondoltam kimegyek elé az utcára, mert a portások a múltkor sem engedték be.  Azzal kezdődött a kintlétem, hogy megállapítottam milyen szép az idő. A szél bár fúj, de egész kellemes.  Ide is  belépett a relativitás, ugyanis tíz perc múltán rájöttem, hogy a futár még sehol és a szél kifejezetten kellemetlen és hideg.  Úgyhogy a  pizzafutárok tér és időérzékelésén van mit javítani. Ja, és tényleg minden viszonylagos.

2011. január 14., péntek

Kulcsok és gombok

Nem mintha problémák esetén a saját blogomat keresném fel elsőre, de
hátha leszek egyszer annyira szenilis, vagy másnak is jól jöhet még az
infó, így beírom ide. Az autóm ma elveszítette a kapcsolatot a
távirányítójával, azaz, a kulcsot csak rendeltetésszerűen tudtam
használni, a kulcslyukba dugva, a rajta található gombok nem hozták
működésbe a zárat távolról. Nem mondom, hogy ez amíg Trabim volt annyira
megviselt volna, sőt fel sem tűnt a hiány, de amióta így
elkényelmesedtem, azóta hiányzott csak. Majdnem felkerestem a
szomszédot, hogy segítsen, de szerencséjére el volt foglalva így tettem
egy próbát. A gyújtáskapcsolóba helyezve a kulcsot és ráadva a gyújtást,
majd megnyomva a központi zár gombját, egymásra találtak az eszközök és
most újra szent a béke közöttük. Hurrá! Öröm és boldogság..

Elhagytam a telefonom

Már a második eset, hogy a zárt telefontartómból csak úgy kiugrik a
készülék, hogy önálló életet éljen. Eddig úgy látszik jól elvolt velem,
de rövid idő alatt ez a második szökési kísérlete. A kocsiban még
megvolt, és használtam is, de itthon, amikor szertartásszerűen az
oldalamhoz kaptam, már csak a hűlt helyét tapogathattam meg. A frász
akkor állt belém, amikor felhívtam egy másikról és nem hallottam a
csörgést. Feltúrtam az autót, de semmi, megnéztem az utcát de ott sem. A
házban sem leltem meg, pedig hallottam, hogy kicsörög. Már a lelki
szemeim előtt láttam, hogy egy boldog 'megtaláló' zsebében utazik
valamerre, lehetőleg egyre távolabb a megtalálási helyétől, amikor is az
eszembe jutott, hogy hátramentem a sufnihoz fáért, mielőtt bejöttem
volna a lakásba. Visszamentem, és ott hevert a fűben, természetesen
arccal lefelé, hogy nehezebb legyen észrevenni, de a hangja lebuktatta a
nyavalyást. Örülök, hogy meglett, de elgondolkoztatott ez a szabadságvágy..

Patás

Nincs szerencsém a patával, illetve a pátiával, különösen ha homeo. Alapvetően szkeptikus vagyok, csak a gyakorlati tapasztalatoknak vagyok hinni - ez némileg csökkenti a placebo hatást is. Már legalább egy hete szedek homeopátiás altatót, az éjszakai pihenésemet támogatandó, de semmi hatása, ugyanúgy felébredek hajnalban. Pedig már nagyon tudományosan alkalmazom, szigorúan betartva a használati leiratot, van homeopátiás fogkrémem is, hogy ne csökkenjen a hatás - de semmi. Azt hiszem kénytelen leszek visszatérni a hagyományos gyógyszerekhez.

2011. január 13., csütörtök

Potrohos

Meg kellett állapítanom, hogy ezekbe az új, csodaszép gömbölyű fenekű audikba szép szál, potrohos úriemberek szállnak be. Ahogy a tükörbe nézek és végigmérem a saját tekintélyemet, észre kell vegyem, hogy a hasam már megvan egy ilyen autóhoz. Igaz, másom se..

Izomláz

Izomlázam van a tegnapi edzést követően. Furcsa így gondolni rá, hisz azt hinné az ember, hogy olyan baja lehet csak, ami létező dolgokhoz kapcsolódik - és valljuk be a tegnapi nap bebizonyította számomra, hogy nem rendelkezem a megfelelő izomzattal - már csak emiatt is furcsa az ezen szervemet érintő fájdalmas érzés, ami ma reggelre hatalmasodott el rajtam, megnehezítvén a helyváltoztatást. Ha eddig lepény módjára viselkedtem, akkor ez most a következő pár napban még fokozódni fog. De belegondolva abba, hogy most a nem létező izmaimon kesergek, miközben lehetne sokkal rosszabb dolgom is azzal, ha nem nőtt volna gerincem. Lehet, hogy az érvényesülésben sokkal jobb pozícióim lehetnének általa, de inkább maradjon az izomláz..

Horoszkóp

Naponta kapom egy kolléganő jóvoltából a horoszkópot. Benne olyan vad megállapításokkal, hogy úgy vélem, a horoszkópíró mára teljesen megcsömörlött a munkától és ki akarja magát rúgatni. De úgy fest, hogy senki sem akarja ezt a szándékát észrevenni, pedig egyre inkább fel akarja hívni magára a figyelmet. Szerintem el kellene gondolkozni a szándékon és megtenni neki azt a szívességet amire már régóta vár..

Hosszú hetek

Nehéz idők várnak rám. Ha nyúl lennék és épp a tavasz jönne, stílszerűen azt mondhatnám amit a versrészlet is. 'Kemény munka vár a nyúlra!' De így csak megállapíthatom, hogy a következő két hétben meglehetősen sokat kell dolgozni. Mind a két hétvégémet a pihenés helyett a munka oltárán kell feláldoznom, így az első olyan pihenőnap, amit nem kell dologgal tölteni, az a 29.-i szombat és vasárnap lesz. Az is csak azért, mert annyira távol van, hogy ilyen időre már nem tudok tervezni. Meg kell állapítanom, hogy nem irigylem magamat mostanság..

2011. január 12., szerda

Csoda

Ha már a megemlékezéseknél tartunk. Olyat láttam az előbb, amit hosszú idő óta nem, és ez őszintén meglepett. Kisütött a nap! Szerintem ezt tévedésből tette, vagy szende szűzlány módjára meglepődött a saját merészségétől és rögtön ködfátylat is húzott maga elé, de kidugta az orra hegyét az előbb. Nem csak a napsugár, de a remény is felcsillant, hogy lesz itt még tavasz. Majd egyszer, biztosan.

2011. január 11., kedd

Megemlékezés

Megemlékezni sosem késő! Még reggel akartam, de sajnálatosan kiment a
fejemből, hogy emlékezzek arról, hogy hosszú idő óta a mai nap ébredtem
fel óracsörgésre. Eddig mindig sikerült jóval megelőznöm a vekkert és
álmatlanul forgolódtam mindaddig, amíg megváltásként meg nem szólalt a
dög. Igaz, hogy ehhez jóval éjfél után kellett lefeküdnöm, de nem jó a
telhetetlenség bűnébe esni rögtön az első alkalommal.

Fehér út

Már egészen megszoktam azt, hogy az utcánk hótól fehér. Ártatlan szőnyeg benyomását keltette, kifejezetten szép volt és élmény volt rajta hazagördülni. Mára visszanyerte az év nagy részén viselt állapotát, gödrös és huplis, pocsolyák  tarkítják és  sár szegélyezi. Kérem vissza  a  téli utat! A hó, a fagy és a hideg nem hiányzik, de az út úgy volt igazán szép..

2011. január 10., hétfő

Elfogadás

Érdekes kérdést feszegetett a gyermek a mai napon az iskolába menet. Az eddigi kedvence, akit az érdeklődésével kitüntetett, csak magára gondol, szóval eléggé egoista beállítottságú. Gondolom, valamennyire minden egyke gyerek szükségszerűen az, így ez alól az utódom se kivétel, de lehetnek olyan családok ahol ezt nem nyesegetik, hanem inkább erősítik - mint pozitív tulajdonságot. Az sosem baj, ha valakinek van önbecsülése, de bizonyos határ felett, ha kifelé is ez sugárzódik - szerintem káros lehet egy kapcsolatban. Szóval a kérdés az, hogy lehet-e végtelenül egoista embert szeretni, lehet-e vele élni. Úgy gondolom, ha az egoizmusa kizárja a másik kölcsönös elfogadását, akkor nyilván nem. Ha viszont az elfogadás kölcsönös (bár nem tudom, hogy ezt kizárja-e az emberek csak magára gondolása) elképzelhetőnek tartom a normális együttélést. De ezzez el kell fogadni a másik dilijét - és ez az ami nagyon nehezen megy a legtöbb embernél..

2011. január 9., vasárnap

Szentlélek

Ha A próbált már C-re hatni, de C a füle bojtját sem mozgatta a
kérésére, de viszont B tudjuk, hogy beszél C-vel és A elsírja bánatát
B-nek, minek után a dolgok egyszer csak kedvező fordulatot vesznek A
számára, biztosak lehetünk arról, hogy a Szentlélek keze van a dologban.
Lám, milyen egyszerű bebizonyítani egy ennyire elvolt dolognak a létét.
Egyesek meg jönnek mindenféle ódivatú és dohszagú vastag könyvekkel,
amikor a bizonyíték ott van minden ilyen ügyben..

2011. január 6., csütörtök

Oltás

A tegnapi napon, ahelyett, hogy elmentem volna ledolgozni a testemre az ünnepek alatt felszedett tartalékokat, orvoshoz mentem. Éppen most semmi bajom nincsen - persze, ha leszámítjuk azokat, amikkel egy ideje együtt kényszerülök élni - így preventív okból vártam ki majdnem az elefánt életkorát egy halom, viszont teljesen beteg emberrel karöltve. Szerencsére egy nappal előre bejelentkeztem, így öröm és boldogság volt az, hogy fizikailag még ketten voltak előttem, de mégis engem hívtak be a rendelésre háromnegyed hatkor. A dolgot némileg árnyalja az, hogy ötre voltam hivatalos, de ne akadjunk fel apróságokon. Az emberek, akik után érkeztem, még akkor is ott ültek, amikor távoztam. Azt hiszem, ha a nézésükből következtetéseket lehetne levonni, hogy meg tudtak volna fojtani egy kanál vízben. Szerencsére se kanaluk, se vizük nem volt, és talán gyorsabban is futottam volna náluk. Szóval, tegnap beadattam magamnak az influenza elleni szérumot. Azt hiszem, az elmúlt évben rálátásom volt arra, hogy szar érzés betegnek lenni, és nem kívánom a kórságaim listáját újabb elemmel bővíteni, ráadásul nem elég az, hogy egy szérumkísérlet annyi életet követel (rengeteg állatáldozatba kerül) de hogy ezek után az ő áldozatuk is felesleges legyen puszta szeszélyem miatt - ezt nem szívesen viselném el..

2011. január 5., szerda

Isteni gondviselés

Olvasom a hírt, hogy öten, miután találtak egy árokban két kidobott üveg bármit, azt hitték, hogy bor és jól megitták. Az egyik ilyen emlős már meg is halt, a többiek kórházban vannak. A rendőrség gondatlan emberölés címszóval indított nyomozást ismeretlen tettes ellen. Furcsa, hogy az emlősök ellen (igazából azt hiszem nem érdemlik meg az ember kifejezést, de talán még a főemlőst sem!) nem nyomoz senki, pedig az alap lehetne, hogy árokparton talált üvegek tartalmát nem isszuk meg, csak úgy. Sosem gondoltam volna, hogy ezt felnőtt lénynek el kell magyarázni - de hogy ezek után a rendőrség is mást hibáztasson és nyomozást kezdjen, számomra felfoghatatlan dolog..

2011. január 4., kedd

Hétköznapi dolgok

A téma az utcán hever, csak fel kell szedni. Mostanság le szoktam írni a gondolataim, amik a blogon kívül támadnak fel, hogy el ne felejtsem ezeket, mire gép elé kerülök. Így is van pár témajavaslatom, de nincs éppen kedvem megírni ezeket, bár így némelyik aktualitását fogja veszíteni, de több is veszett Mohácsnál, úgyhogy visszanyúlok inkább az utcákra. Ma reggel, amikor az utódot vittem ela suliba, két vihogó kiscsajra lettem figyelmes. Nem csak azért, mert az autó előtt szerencsétlenkedtek ahelyett, hogy a járdán is közlekedhettek volna teljesen szabálytalanul, hanem azért is, mert az egyikük annyira hanyag eleganciával dobta el az energiaitalos flakont, hogy az már vérforraló volt. Az emberek amúgy is hajlandóak óriási erőfeszítésekre azért, hogy tökéletesen hozzáférhetetlen helyekre cipeljenek el tökéletesen felesleges dolgokat, de miután a dolog megtette amit elvártak tőle, azonnal felesleges lesz és egy centit sem lehet elmozdítani onnan. Ráadásul ebben az esetben szemétfuvarnap volt, így az utca tele volt kukákkal, bármelyikbe beledobhatta volna. Így most az egyszer nem voltam rest, gyorsan visszatolattam hozzájuk és kedvesen, de határozottan rászóltam a lányra, aki erre illedelmesen visszament és magával vitte a szemetét. Persze lehet, hogy a sarkon túl csak azért is eldobta, de remélem azért nem tett ilyet. Az emberek talán nevelhetőek, ha kellő honfitársunk veszi a fáradtságot, hogy szóljon és nem a fejét fordítsa el..

2011. január 3., hétfő

A nyák napja

Végre megszületett, hosszabb inaktív időszak után az első nyák lemezem. Egy tápegységet szerettem volna elkövetni egy mobiltelefon töltő segítségével egy vezeték nélküli csengőhöz, aminek az elemes üzemeltetése meglehetősen gazdaságtalanra sikeredett, mivel körülbelül kéthetente új garnitúra elem kerül bele, miután kiderült, hogy megint nem működött a csengőnk. Így született az elhatározás a hálózatos üzemre. A 3.7V-os adapter természetesen nem volt jó, mert a csengő, stabil és szűrt 3V-os egyenfeszültséget igényelt, a töltőből kijövő lüktető egyenáramra nem volt vevő. A stabilizálást egy LM317-es alkatrésszel, pár elektrolitkondenzátorral, ellenállással és két xbox-ból kimentett zavarszűrő ferritgyűrűvel szándékoztam megoldani. A nyáklap csak mechanikai tartást biztosít, ezért nem törekedtem a tökéletességre. Mivel fotózni nem tudtam és a maratásra sem volt lehetőség, így a szigetelési sávokat egy hobbifúrógéppel kimartam a lapból. Lehetőség szerint szinte mindent elrontottam a kivitelezés során, rosszul martam, rosszul fúrtam és még az alkatrészek méretét is elszámoltam, sőt sokáig azt sem értettem, hogy miért nem működik - míg nem rájöttem, hogy az ellenállásosztó nem oszt (nem szoroz) egy rossz bekötés miatt. De már minden a múlté, az áramkör remekül működik, végre azt csinálja amit én szeretnék. Már csak a dobozolás van hátra. Tudom, hogy ronda lett, de használni szeretném, nem nézegetni..


2011. január 2., vasárnap

Meglepő dolgok

Meglepő, hogy ma megtáltosodtak a látogatóim az oldalamon. Rendre
figyelni szoktam a látogatottságom, ami az utóbbi időben, mióta eljöttem
a Blogtérről, ez körülbelül napi 3 megkeresésre korlátozódik. Furcsa,
hogy a régi helyen, noha lassan egy éve nem írok már oda, még mindig
napi 50 ember téved el, míg itt a rendszeres olvasóim száma csupán csak
három fő. Bár nem tudom kik lehetnek ők, de remélem, hogy talán
őszintébbek mint a Blogtéren. Mivel ez a látogatószám szinte a
statisztikai hibahatár alatt van, így legalább jobban leírhatom a
gondolataim, nem fogja senki számon kérni rajtam azt, hogy amit
általában érzek valamiről, azt miért pont róla mintáztam. Ma, valamiért
megtriplázódott a napi forgalom, ami azért is meglepő, mert ma eddig nem
írtam semmit. Arra már szintén régebben rájöttem, hogy az, hogy írok
vagy sem és az, hogy olvassák-e vagy sem, igen laza összefüggésben van
csak. Sokszor van az, hogy olyan napokon van sok érdeklődő amikor nem
írok és olyankor kevés, ha meg napjában többször is. Szinte olyan,
mintha én riasztanám el az embereket innen azzal, hogy publikálok
valamit. Vannak még meglepő dolgok az életben..

2011. január 1., szombat

Évkezdet

Nem vagyok boldog az újévtől. Igaz, az óév végétől sem voltam az, így a kedvem átragadt az évkezdetre. Azt hiszem az opportunizmus hiányozhat belőlem, mert bár anyagi értelemben egyik részről mindenképpen jól fogok járni, de ugyanakkor azt látom, hogy az állam bugyellárisából egyre több kiadásra telik amellett, hogy a bevétel folyamatosan csökken. Ez akkor sem lehet jó üzenet, ha ebből most én anyagilag éppen jól járok, tehát a kuki szerencsésebb végén tartózkodom éppen. Lehet, hogy maximalista vagyok, de én úgy szeretnék jól járni, hogy közben még az országnak is jó. Lehet, hogy azért, mert a mostani pillanatnyi jólétnek várhatóan hatalmas böjtje lesz?