2013. május 31., péntek

Ismerős érzés

Azt hiszem, hogy csak egy kádárnak (vagy esetleg Kádárnak?) lehetett nagyobb dézsa vű érzése mint nekem, amikor az újságot olvastam. Azt hittem öreg fejjel, hogy vannak olyan korok amik végérvényesen elmúltak és ha elmesélem majd az unokáimnak, el se fogják hinni, hanem azt mondják, hogy a nagypapa biztos a gyógyszereire iszik vagy nem találta meg azt a doboz ginko bilobát amit a nagymama dugott el valahova még a múlt héten. Annak idején ugyanis volt egy nap, egy (általában) szép tavaszi nap, amikor nem kellett iskolába menni és helyette fel kellett vonulni. Ilyenkor sorokba álltunk és elvonultunk egy tribün előtt, megmutatva magunkat apró, magukra mosolyt erőltető emberek előtt, hogy megmutassuk. Hogy mit is? Ezt a fene se tudta, de az elvtársak semmit nem bíztak a véletlenre, megmondták azt, hogy a tribün előtt spontán fakadjunk dalra. Nos, utóbbi köszönt rám ismét a tegnapi újságból. Noha felvonulni (még) nem kell (de könnyen eljöhet az ideje annak is, egyesek már meg is teszik, hogy ne legyünk gyarmat!) de az elvtársak újra aktivizálódtak és levelet küldtek az iskolásoknak, hogy legyenek szívesek egy másik tavaszi vagy kora nyári időpontban újra, de spontán dalra fakadni. Hogy megőrizhessék ezt a nemes szándékot, az egészet fel kell venni videóra és feltölteni valami népszerű videomegosztóra, hadd röhögjön rajtunk egy egész világ, hogy alig húsz évvel egy csökött rendszer felszámolása után újra itt áll ez a kapuban és akik elmentek, most sokkal erősebben tértek vissza. Mi meg tapsolunk nekik, mert, valljuk be, az a spontán dalra fakadás már nagyon hiányzott ám mindenkinek!

2013. május 30., csütörtök

Büntetések büntetése

Isten nem ver bottal! Legalábbis ezt tartja a mondás. Mondjuk, ha múltból veszünk példát erre, akkor ott van Prométheusz esete, akit Zeusz haragja miatt a Kaukázus egy sziklájához láncoltak és egy sas, név szerint Ethon  minden nap a májából vacsorázott, a tervek szerint harmincezer évig. Ez kellő büntetés lehetett annak, aki megcsúfolta a főistent, de a sasnak is, mert ritka egyoldalú táplálkozásra lett kényszerítve ezáltal. De azt semmiképpen nem mondhatjuk, hogy az Isteneknek ne lenne stílusa. Persze, ha feltételezzük azt, hogy léteznek. Engem például a szelektív feledékenységgel büntettek - bár nem tudom mivel sértettem meg őket. Ez kimerül abban, hogy vannak dolgok, amiket úgy elfelejtek, mintha sosem tanultam volna meg ezeket, fontos dolgokat, ugyanakkor vannak például emberek, akiket szívesen elfelejtenék, de szinte naponta az eszembe jutnak. Más könnyedén átlép ezeken az emlékeken, hiába beszélt, ismerkedett, élt valakivel el nem hanyagolható ideig, csak lapoz egyet az élete könyvében és soha nem gondol többet az illetőre. Én meg ott őrlődöm a kétségeim között azért, mert viszont én nem tudok megfelejtkezni senkiről, még akkor sem, ha akarnám. Helyette cserébe elfelejtek olyasmit, amire valóban szükségem lenne. Vajon mi a nagyobb büntetés? Egy halhatatlannak harmincezer év szenvedés vagy egy halandónak egy életen át háborgó lelkiismeret?

2013. május 29., szerda

Lábblog

Ma újra voltam orvosnál, aki szemmel láthatólag nem volt teljesen képben, mert elfelejtkezett arról, hogy egy hónappal ezelőtt már voltam nála. Nem is értem, hogy miért kell elvinni mindig az összes papírt, ha a gépben benne van minden, de úgy tűnik, hogy oda csak blogolnak, viszont sosem olvassák el. Akárcsak én, de mondjuk az írásaimon nem múlik másnak a lába - igaz, az enyém sem. Szóval előhúztam az egész paksamétát és egy alkalommal korábbi vizsgálati lapot kerített elő és azt olvasta el. Sosem gondoltam volna, hogy sorba kellett volna raknom a papírokat és ez ennyire számított volna, de az élet rácáfol az elképzeléseinkre. Elolvasta az MR leletet és újra megnézte a vizsgálat cdjét és most megtalálta rajta azt a törést, amiről a múltkor azt mondta, hogy ő nem látja azt törésnek. Tehát a törést támogatók kettő egyre vezetnek az ellenzőkkel szemben. Utóbbit árnyalja egy kicsit az, hogy ő mondta a múltkor azt, hogy nem törés, most meg azt, hogy ez az. Azt is mondta, hogy ez azóta jó eséllyel begyógyulhatott, így tennivaló nincs vele. Mivel nem akartam többet jönni, ugyanis semmi értelme havonta úgy bejárni az orvoshoz, hogy négy óra elmegy vele, cserébe meg nem csinálnak vele semmit, azt mondtam, hogy nem fáj már, ő meg utamra engedett azzal, hogy panasz esetén jöjjek csak kontrollra. Pénteken azért meg fogom mutatni egy másik orvosnak is, hátha okosabb leszek.

Kettőhatvanas

Az élet sokszor felülírja a szándékot - ma ugyanis olyat láttam a büfénkben amit eddig még sosem. Épp a szombati osztálytalálkozón elevenítettük fel a közös kellemes emlékeinket a gimi büféjében akkor kapható süteményről, ami a megállapodás és az egyeztetés eredményeképp nugátszeletként emelkedett vissza a köztudatba. Akkor ez volt büfé fő profilja, hatalmas tálcákon érkezett és az nap mind el is fogyott. A nevét nem tudta senki, de faltuk mint a kis disznók, hisz jó volt és energiát adott. Kettő forint hatvan fillérbe került (csodálatos, hogy mai aggyal felfoghatatlanul alacsony áron valaki még keresett is!) így a neve nemes egyszerűséggel kettőhatvanas lett és ez rajta is maradt egészen a végzésünk pillanatáig, noha az árán az infláció nyomot hagyott, hisz az felment három húszra. Ma meg itt vigyorog velem szemben a büfében az üveg mögött a nugátszelet! Igaz a felépítése kicsit más, (Az árban is nagyságrendi különbség van!) itt hatalmas arányú a krém a piskótához képest, de ez akkor is egy nugátszelet! Azt hiszem ez lehet az az érzés, amikor az eltávozott lélek előtt megszólalnak a harsonák és kinyílik a mennyország kapuja. Legalábbis én ilyennek képzelem..

2013. május 28., kedd

Férfi, női dolgok

A hétvégén jelentős felfedezést tettem a nemileg szeparált munkák kérdésében. Eddig is tudhattuk azt, hogy léteznek úgynevezett férfi és női munkák, amit ugyan bárki végezhet, de a köz avagy az Istenadta nép mégis úgy aposztrofálja, hogy azt nők vagy férfiak végzik általában. A főzés, a takarítás, a mosás, a vásárlás jellemzően női munkaként van beállítva, a kinti dolgok, a kert, az udvar, az állatgondozás meg inkább a pasik felelőssége, noha sehol sincs igazából ez kőbe vésve. Ha mégis, akkor az a kő nem szilárdabb mint az alaptörvény gránitja, hisz a magam példáját is felhozhatom erre, mert háziasszonyi munkát végzek azáltal, hogy magamhoz ragadtam a főzés és a bevásárlás dolgát. Azonban a tevékenységek szétválasztása reális, bár én ezeket nem nemekhez kötném elsősorban. A realitás azt mutatja, hogy a hagyományos osztályozás helyett sokkal érthetőbb az, hogy ezek azok a dolgok, amit ugyanaz az ember egyszerre nem tud elvégezni. Ha én főzök, de ugyanakkor füvet is kell nyírnom, akkor a kettő nem fog egyszerre menni. Vagy étel kerül az asztalra, vagy rend lesz a kertben. Egy fenékkel egy lovat lehet csak megülni, nevezzék akárhogy az illető hátast. Más választás nincs. Konklúzió? Egy másik lóhoz növesszük egy új feneket. Amíg ez nem sikerül, addig marad a jelenlegi rendszer..

2013. május 27., hétfő

Még egy láb

Azt hiszem szükségszerű az, hogy egy lábamra mindig sántítsak. Most, hogy talán felcsillant a remény, hogy futástól sérült jobb lábam végre talán meggyógyul, a hétvégi munka során egy ültetőhordót, ami nagyjából egy mázsa lehetett, sikerült ráejtenem a bal lábamra. Szerencsére volt rajtam gumicsizma, ami a felületi sérülésektől megvédett, de az ütés erejét nem igazán csökkentette. Tartottam tőle, hogy esetleg ez is eltört, mert emlékezetes, katartikus élmény volt, de szerencsére ez sem dagadt be és csak mérsékelten fáj. Azt hiszem ilyen az én szerencsém. Most, hogy a lábaim megvoltak, most a kezeim jönnek..

2013. május 24., péntek

Fehér Amur

A múlt héten Poroszlóra vitt az utunk az ottani ökoparkot megnézendő és adta magát a lehetőség, hogy a jól sikerült program után az estebédet egy közeli vendéglőben költsük el. A Fehér Amur nevű intézményre esett a választás, mert ezzel a hellyel korábban már volt jó tapasztalatunk, bár akkor ezt nem foglaltam írásba. A vendégló, Poroszlót elhagyva a külterületen a Tisza híd lábánál helyezkedik el. A megközelítés egyetlen rákfenéje az, hogy az előjelző táblák hiányoznak, így a hol van? hol van? hopp, itt van! megközelítési eljárást kell alkalmazni. A vendéglő rendelkezik saját parkolóval, és fedett terasszal is, ami az év legtöbb részén nagyon kellemes, nyaranta szúnyogvédett hely. Ezúttal kint foglaltunk helyet, mert szerettük volna a festői látványt is csodálni. A hely saját kikötővel is rendelkezik, aki tehát csónakkal jönne, a hely azok előtt is nyitva áll. Az étel ízletes, van mindenféle halétel (Kár, hogy az én szótáramból a hal teljességgel hiányzik, bár élménynek nem rossz, amikor más jó étvággyal fogyasztja az uszonyost, de magam nem állnék be a halevők népes táborába továbbra sem.) A kiszolgálás gyors és pontos, nem okozott problémát az sem, hogy a számlát családokra bontsák, sőt kártyával is problémamentesen lehetett fizetni. Az étel finom volt és elegendő, a kitett erőspaprika valóban erős volt, a kísérőként adott kenyér puha és omlós. Mindenképpen ajánlom a helyet, nem csak meg kell állni, ha előtte megy el valaki, de akár kerülőt is megér..

2013. május 23., csütörtök

Elemek

Minden egy békával kezdődött, illetve egy béka tetemével, amely a teraszra volt kiakasztva száradni. Hogy miért tesz ki valaki az erkélyére döglött békát? Számomra rejtély, de a célhoz ez nem számított. Pár szerencsés pillanat és egy ragyogó elme hatására elindult felívelő pályájára az elektromosság, megszületett az elem. Ekkor még szinte nem volt jó semmire, de azóta a mindennapi életünk szerves részévé vált. Apró elemek apró csetreszeket, a nagyok nagy dolgokat üzemeltetnek. Észre sem vettük, de máris uralnak bennünket, világuralomra törnek! Mást sem hallani a tévében, rádióban, hogy harcol az elemekkel vagy meg kell küzdenie az elemekkel! Rémesen hangzik! Mikor legutóbb elemet cseréltem a tévé távirányítójában, még annyira békésnek tűnnek, most meg azt ontják ránk a hírműsorok, hogy mennyire veszélyesek, hisz nap mint nap meg kell velük harcolni. Azt hiszem sokkal óvatosabbnak kell lennem, ha valami kimerül odahaza. Békében kéne élni velük, nem állandóan harcolni! Lehet, hogy sötétben kéne elemet cserélnem, akkor talán nyugodtabbak lehetnek és nem fognak támadni?

2013. május 22., szerda

Igazán szerencse

Jó dolog a népi bölcsesség. Ez értelmezhető úgy is, mint a szülőktől a gyerekek felé áramló információ, amit majd ők is tovább fognak adni a gyerekeiknek, megerősítve, támogatva annak igazságtartalmát. Jelen esetben azt, hogy szerencse, hogy a tehenek nem repülnek. Bár kétségkívül megható lenne egy, az alkonyati nap fényében bőgve a nap vöröslő gömbje előtt elhúzó bocicsorda, de lássuk be lennének bizonyos mellékhatásai is a dolognak. Részben a jelenlegi távvezetékek nem bírnák el a megpihenni rátelepedő többmázsás teheneket, illetve ott van a potyadék kérdése is. Most sem szerencsés, ha az embert eltalálja valami, de az még elviselhető, főleg ha arányosítjuk a testtömeghez. Nem mondom, hogy élvezni szoktam a dolgot, szerencsére ritkán esik meg. Ez onnan jutott eszembe, hogy ma reggel az autóm, hogy is mondjam, erősen meg volt tisztelve, több forrásból is. Szóval, ha a tehenek repülnének - amit szerencsére nem tesznek - még mindig lapátolnék odahaza.

2013. május 21., kedd

Felesleges

Rákaptam arra, hogy visszaolvasom a régi postjaimat. Meglepő, hogy bár ha úgy vesszük, hogy 4 év telt el 2009 óta, mégis mennyi mindenben ugyanazt gondolom, mint akkor gondoltam. Csak kékben. Esetleg sárgában vagy püspöklilában. Ugyanazok a gondolatok, ugyanazok a végkövetkeztetések. Lassan írnom sem kell már, folyamatosan magamból élhetek. Ha úgy vesszük, jobb ha magam használom ki magam, mintha ezt más tenné. Így legalább logikus az, hogy miért nem fizetek jogdíjat..

2013. május 17., péntek

Lassan két hete

Lassan két hete lesz, hogy beázás történt a cégnél és az akkori sajnálatos eseményekkel, illetve az azt követő áramtalanítás miatt alakulhatott ki az a helyzet, hogy csak most vettem észre azt, bizonyos leveleim nem jönnek meg. Persze a küldő scriptek hibájára gyanakodtam először és kiterjedt kutatást folytattam a témában, de más jelezte, hogy megkapta ezeket a leveleket, úgyhogy ezt a okot kizárhattam. A kutatást kiterjesztettem és nem sokkal később meg is lett a bűnös, a gépemen nem futott a pop3 kiszolgáló, így nem tudtam letölteni magamtól az érkezett leveleket. Mondjuk a viharmadár sem szólt azért, hogy nem tud csatlakozni a kiszolgálóhoz - ugyanis akkor feltűnt volna rögtön, nem csak ennyi idő múltán. Mindezt az írást azért készítettem, hogy örökre az utókorra hagyhassam azt, hogy képes 13 nap alatt összegyűlni 42.609 levél és azt letölteni meglehetősen hosszú idő. Ez volt eddig a rekord..

42 év

A negyvenkettes jó szám, hiszen az a végső válasz, a világmindenségre és az élet értelmére vonatkozó kérdésre. De a mai nap különös apropót is ad ehhez a naphoz, ehhez a számhoz, amire nem tudok nem gondolni. Ma, május 17.-én, Paszkál napján hívhatnám fel az öcsémet, boldog születésnapot kívánva neki, de sajnos ezt már 14 éve nem tehetem meg. Negyvenkét éves lenne ma..

Leleményesség

Mindig csodálatra késztet az emberi leleményesség. Ez az, ami népünk sajátja, bár szó mi szó elkényelmesedtünk az utóbbi időben, de azért még mindig megfigyelhető a kisember ügyeskedése a mindennapi életben. Erre mondta egy híres (vagy hírhedt) Amerikában élő filmes úriember, hogy a magyar mögötted meg be a forgóajtón, de előtted jön ki. Ennek szép példájával találkoztam éppen tegnap Sződligeten. A régi 2-es út, meglehetősen forgalmas még úgy is, hogy az átutazók egy részét elnyeli az új M2-es autóút (Ami a környék olyan. talán egyetlen autóútja, ami csak a jelzése szerint autóút, illetve, hogy a teherautóknak fizetni kelljen érte, de gyorsabban nem szabad rajta menni, mint a rendes autóutakon amúgy lehetne.) A rövid falusi szakaszon egyetlen gyalogos jelzőlámpa található, ami a Pestre vezető buszmegállóhoz siető gyalogosok életét  megkönnyítendő szereltek fel. A Vác felől érkezőket a falu határa előtt kihelyezett 60-as tábla lassítja le, illetve nem sokkal azután egy sebességmérő oszlop is áll, amin ha kigyullad az ismételt 60km/h-s sebességkorlátozásra figyelmeztető jelzés, a gyalogoslámpa azonnal pirosra vált. Ez kifejezetten büntetési célból készült el így, ha sietsz, akkor majd vársz! - alapon. Igaz, ez a Pest felől érkezők folyamát is megakasztja, de ők így jártak. Azon az oldalon nincs trükkös sebességmérő tábla. Tegnap figyeltem meg egy ötletes, valószínű sződligeti embert, aki a főútról balra szeretett volna kanyarodni, még a jelzőlámpa előtt. Mivel említettem, hogy a forgalom erős, így a fordulásra időnként sokat is kellhet várni, amíg a kifelé haladók elfogynak vagy valaki megszánja a várakozót. Így az úriember az alábbi trükköt alkalmazta: A sebességmérő táblánál direkt gyorsított, így a tábla bejelzett és pirosra váltotta a gyalogos jelzőlámpa autókra vonatkozó jelzését, megakasztva ezáltal a szembejövők áramát, biztos és gyors bekanyarodási lehetőséget teremtve az élelmes járművezetőnek. Igaz, hogy miatta a teljes főút forgalma megakadt több mint egy percre, de valaki jól járt. De ez is a folklórunk része, az emberek ügyeskednek és jól járnak, a békés többség meg szív. De azt hiszem ezt már mindenki megszokta - ilyen az élet, ezt kell szeretni..

2013. május 16., csütörtök

A módszer

Tegnap mérföldkőhöz érkezett a szülő - gyermek viszonyunk a kölökkel. Ugyanis először kértük meg arra, hogy teljesen egyedül nyírja le a füvet. Próbálkozások eddig is voltak erre, de az első önálló alkalom most érkezett el. Angyal szállt le közénk - ugyanis a fiatalúr elfelejtett zsémbelni a feladat ellen, pedig azt, valljuk be, nagyon tud. Akkurátusan nekiállt a feladathoz, én meg előbányásztam a garázsból a fűnyírót. Ő kihozta a legrövidebb hosszabbítót és elkezdett nyírni. Javasoltam neki egy megoldást, ami nekem bevált, mégpedig azt, hogy valami rendszer mentén, az egyik oldalról haladjon a másik felé. Mindenkinek kell valami módszer! Persze ő a terület közepén kezdte. Amikor szóltam erről, akkor persze azt mondta, hogy ez az ő módszere. Aztán persze finomította azt, mert mondtam neki, hogy hatékonyabbá válhatna - mert bár azzal nyír, amivel akar, de én ezt a rövid hosszabbítót nem használom fűnyíráshoz, mert nem kényelmes. Erre kicserélte a másikkal, ami sokkal hosszabb, de így is nyírt egy csíkot, aztán megállt, hogy rendezze a zsinórzatot, majd újabb csík és újabb zsinórrendezés. Elmondtam, hogy nem akarom bírálni az eljárását, de ha mondjuk jobbról balra nyírna és jobb oldalra a már lenyírt részre fektetné a kábelt, akkor nem kellene minden alkalommal megállnia és zsinórt rendezni, mert nem állna fenn a veszélye, hogy szétnyírja a kábelt. Erre már nem igazán hajlott - gondolom túlságosan meg kellett volna változtatni a metódust, sőt lehet, hogy az már nem is az ő megoldása lett volna, hanem már az enyém és mint tudjuk, az intuícióra (amely személyes tapasztalásból fakad) minden zseninek szüksége van. Nem gond - majd még finomítjuk az ő saját módszerét..

2013. május 15., szerda

Sáskajárás vége

Persze mondhatják, hogy nekem semmi sem jó! Eddig azért rinyáltam, mert egyedül voltam, most meg örülök annak, hogy újra egyedül vagyok, hiszen a mai nappal a kollégáim visszaköltöztek a szobájukba, mert sikerült a múlt heti árvizet (és a következményeit) maradéktalanul felszámolni a szobájukban. A mai napom már megint csendes magányomban töltöm a cellámban és valóban, nekem nem jó semmi úgy ahogy van. De most kivételt teszek, ma élvezni fogom a csendet!

Saját dilim

Egyszer réges-régen, egy távoli galaxisban - kezdhetném így a monológom és rögtön megtelne ettől pátosszal, de azt hiszem a folytatás miatt elégtételt vennének rajtam a kiábrándult sci-fi rajongók, hogy a folytatás nem hozza azt, amit a bevezető alapján tűnne. De akkor is régen volt már a dolog, de éppen most jutott eszembe ismét, így vetem bele az emlékek sötét kútjába, ide. Szóval volt nekem egy kedves ismerősöm, aki mindig azt mondta a barátjának, hogy ha az szereti őt, akkor elfogadja olyannak amilyen. Ez a kijelentés zseniális, hiszen egy önbeteljesítő jóslat erejével bír, hiszen ha a barátnak csípné mégis valami a szemét, akkor rögtön felmerül a vád, hogy ez azért van, mert nem is szereti a lányt igazán, tehát a saját szerelme érdekében ignorálni fogja az összes kételyét, mert ezzel a szerelmét lehetetlenítené el. Nekem is vannak dilijeim, jut eszembe. De engem úgy látszik nem szeretnek eléggé ahhoz, hogy ezt elfogadják nekem, feltétel nélkül. Brühühü. Azt hiszem megint így jártam..

2013. május 14., kedd

Z helye

Nem járok társaságban ebédelni az utóbbi időben. A régi asztaltársaságunk széthullott, újhoz meg nem szívesen csatlakoznék, bár időnként hívnak. Egyszer megpróbáltam, annak az lett a vége, hogy valaki közölte, hogy épp Z helyére ültem le. Ugyan Z nem volt éppen ott, mert más dolga volt, de ezt fontos volt megtudni. Azóta is azon gondolkodok, hogy mi lett volna a helyes megoldás ahelyett, amit tettem - kínos mosolygás formájában - vajon fel kellett volna állni és átülni egy másik pozícióba szabadon hagyva Z helyét vagy átülni egy másik asztalhoz? Nem tudom. A világban sok helyen ölik egymást az emberek, ehhez képest ez olyan vihar a biliben dolognak látszik, de azt hiszem inkább magamban eszem továbbra is..

Az idő

Az idő széles folyóként hömpölyög. Időnként. Időnként persze ezer szálra szakad, a szálak mi vagyunk, a mi időnk telik. Néha azt tapasztalom, hogy a szálam tajtékot vet vagy lelassul, sőt néha olyan, mintha visszafelé folyna egy kicsit. Olyan dolgokkal találkozom, amik mintha egyszer már megtörténtek volna velem. Akivel együtt indultam, mára elsodródott tőlem, sőt ez az utóbbi időben tendencia is lett az életemben. Nincs másoknak ideje rám, az ő idejük felgyorsult, inkább már mást csinálnak inkább. Elszakadunk egymástól, hogy ne találkozzunk soha többé. Ez a természet rendje, bár a nagy folyók is találkoznak egyszer a tengerben. De az, remélem még messze van..

2013. május 13., hétfő

Akác

Kellemes emlékeket ébreszt bennem az akácvirágzás. Még az óidőkben, amikor méhesgazda is voltam, ilyenkor jött el az idő, hogy aktívan foglalkozzam méhékkel. Tulajdonképpen persze a munka sokkal korábban megkezdődött, hisz az első tisztulórepüléstől fogva lehetett foglalkozni a jószággal, de az akácvirágzás volt a fordulópont, ilyenkorra kellett mindennek készen lennie. Kicsit olyasmi, mint a színházban a premier. A családok felfejlődve, az üres keretek bekészítve, a pergető lehozva a padlásról és elmosva, minden a helyén. Függöny fel és tessék! Akác..

Egyedül

Nekem úgy látszik semmi sem jó. Amikor ideköltöztettek a cellámba, azon nyavalyogtam, hogy mennyire hiányzik a társaság és mennyire rossz lesz egyedül. Most, hogy a beázás miatt társaságot kaptam, most meg alig várom, hogy újra egyedül lehessek végre. Van egy olyan érzésem, hogy a cickafark lehet az oka. Állítólag tele van női hormonokkal..

2013. május 12., vasárnap

A konformitás csapdájában

A konformitás szó jelentése a Wikipédia szerint: 'A szociálpszichológiában a konformitás annak a mértéke, hogy a csoport tagjai mennyire hajlandóak megváltoztatni viselkedésüket, nézeteiket és attitűdjüket, hogy azok jobban illeszkedjenek a csoportéhoz. A csoport tudatalatti folyamatok és explicit csoportnyomás révén tudja befolyásolni saját tagjait.' - Láttam egy filmet, ami az egyik tudományos csatornán pont ezt a jelenséget elemzi. A történetben arról volt szó, hogy sokan néznek egy fát és azt állítják, hogy egy kígyó van rajta. Ha új emberek csatlakoznak a csoporthoz, akkor is látni fogják a kígyót, ha igazából nincs is ott, sőt megmagyarázni sem hagyják utána, ha mégis megpróbálnák elmondani nekik, hogy csak egy kísérlet volt és igazából nincs is ott semmi. Olyan mint a mai magyar politikai helyzet. Ha sokan mondják azt, hogy jobban teljesítünk, akkor a csoport el is fogja hinni és hiába lóg ki a fenekünk a nadrágból, a konformitás csapdájában maradunk mindörökre. Néha egy kicsit messzebb kéne állni attól a fától és nem megkérdezni a többieket, hanem meg kéne próbálni önállóan látni. Mert különben mindig kígyó lesz abból a faágból..

2013. május 11., szombat

Tízparancsolat

Mostanában bulvárhíreket is szolgáltat a politika. Egyes képviselők, (akiknek a pártja amúgy keresztényi alapokkal hirdető társulásnak aposztrofálja magát) időnként a házastársukkal való vitát, erőszakkal zárják le. Azaz elgyepálják a feleségüket - ha ők ezt szükségesnek látják. Eszembe jutott, hogy a pártjuk keresztényi fele legalább tiltakozhatna a dolog ellen, hisz ez igazából nem lenne való, de akkor eszembe jutott a Tízparancsolat. Mármint az, hogy rendelkezik-e arról, hogy lehet-e verni az asszonyt. Nos, nem emlékeztem minden részletre pontosan, ezért úgy gondoltam, hogy valószínű, hogy nem. De átnézve a passzusokat, azt kell mondanom, hogy az ember élhet Istennek tetsző életet úgy is, hogy rendszeresen elveri a feleségét, csak arra kell vigyáznia, hogy ne ölje meg, illetve a verés után ne paráználkodjon vele (vagy másokkal). Vegyük sorra a szóba jöhető törvényeket. Az első három biztosan nem játszik, hisz az Istenről magáról, és az imádatáról szól. A negyedik a szülők tiszteletére szólít fel, ez elvben kizárja a szülőverést. A továbbiak sem adnak megerősítést a feleség verésének a tilalmára, a nyolcadik is a becsületben esett kártól óv, ami jelentheti azt is, hogy csendben verni szabad, csak sértegetni nem. A kilencedik a felebarát házastársának, a tizedik az egyéb tulajdonainak elbirtoklásától óv. Szóval meg kell állapítanom, hogy a keresztény értékrendbe beleférhet a házastárs megverése. Így már érthető, hogy miért nem tiltakoztak a kereszténydemokraták..

2013. május 10., péntek

Hülyének lenni

Kedvenc, általam sűrűn idézett gondolat szerint 'nem elég az, ha megmondjuk a hülyéknek hogy hülyék, hanem el kell őket indítani az okosak felé vezető úton' Eddig hittel vallottam e kijelentés igazát, de az utóbbi időszak történései miatt erősen elbizonytalanodtam. Furcsa, hogy számomra értelmesnek tartott emberek mennyire képesek bedőlni alapvetően jól hangzó, de hamis, populista és demagóg gondolatoknak csak azért, mert könnyebb az, ha megmondják nekünk, hogy mit gondoljunk, mint önállóan végiggondolni valamit, ne adj' Isten, esetleg önálló véleményt kialakítani. Mondhatni azt, hogy az emberi hülyeség állampolgári jog lett. Lassan az Alaptörvény részévé is válik. Lehet, hogy bele is fog kerülni hamarosan, akkor még az AB sem emelhet kifogást ellene. Én miért kritizálhatnám ezek után?

2013. május 9., csütörtök

Repülőorvosi vizsgálat

Kétévente kényszerű kötelesség. Kedden én is voltam és sikerrel túl is lendültem az akadályon. Mit ne mondjak, nem túl sok értelme volt az egésznek. Az EKG-n kívül más komoly vizsgálat nem volt, már a labor is a múlté, egyedül a vizeletvizsgálat maradt meg, bár kétlem, hogy mennének vele bármire is. Hirtelen nem jut eszembe olyan kórság, ami akadályozná a repülést és vizeletből kimutatható. A hatóság szemmel láthatóan mint elsődleges pénzbeszedési lehetőségre tekint a processzusra, illetve biztosítja a kórház apanázsát is valamilyen mértékben. A hatósági díj (4000Ft) és a vizsgálat díjának (9200Ft) befizetése után megkaphatjuk a két esztendőre szóló papírt, hogy egészségileg alkalmasak vagyunk a siklóernyős repülésre. Mindezt kétévente ismételnünk kell, miközben minden további nélkül vezethetek 3500kg össztömegű, akár 130km/h sebességgel száguldó vasdarabot sokkal megengedőbb egészségügyi feltételek mellett, mert az ugye a hivatal szerint nem veszélyes annyira. Nem a fenét!

2013. május 8., szerda

Abba

Ma reggel, a munkába jövet éppen a kedvenc Abba számomat hallgattam. Na jó, több is van nem csak egy, de akkor úgy mondanám, hogy az egyik kedvencet. Erről jutott eszembe az, hogy régen, gyerekként (még általános iskolás lehettem) még a Naszály áruház könyvesboltjában vettem meg ezt a számot, kislemezen. Igaz akkor nem ez volt a cél, hanem a Money, Money, de ez a zene a lemez másik oldalán volt. Míg az A oldal rongyosra kopott a sok lejátszástól, a B oldalt szinte nem is hallgattam. Mára meg teljesen megfordult az ízlésem, mert a Pénz, Pénz-t alig hallgatom, teljesen kiesett a kegykosárból, viszont a Knowing me, knowing you elsődleges kedvencemmé vált. Ki hitte volna?

2013. május 6., hétfő

Gyomirtózni necesse est!

Bizonyos kérdések merültek fel bennem a tegnapi napon arra vonatkozólag, hogy miért pusztult ki hirtelen a fél kertünk. A válasz nem váratott sokat magára, a szomszéd válaszolta meg. Ugyanis ő volt az aki irtotta a gyomot. Ilyenkor valamiért a mi fél kertünk is kipusztul. De hát én ugye megértem a gyomirtózás szükségességét! Persze, hisz megértő vagyok, de jobb szeretek a saját gyomjaimmal magam leszámolni..

2013. május 3., péntek

Tanulunk

Fejlődőképesek vagyunk. Legalábbis ami a közlekedést illeti. Mióta Budapest metrózik, most tűnik fel először, hogy a legtöbb ember a mozgólépcső jobb oldalára áll, utat engedve azoknak, akik azt hiszik, hogy előbb fog jönni a vonat, ha ők előbb érnek le a pincébe. Erről Nagy Lajos Képtelen természetrajza és a búvár hencser madara jutott eszembe, aki szintén hasonló mód volt tanulékony, hogy huszonsok év alatt sajátította el a szükséges tudnivalókat. Ez valahogy Leningrádban magától működött, ott ha rossz oldalra álltál a bárisnyák fel is taszajtottak. Mi meg eljutottunk szépen és csendesen ugyanerre a szintre, teljesen magunktól. Őrület, hogy ezt legalább megélhettem! Lehet, hogyha még 20 évet lett volna demokrácia, akkor azt is képesek lettünk volna megtanulni?

2013. május 2., csütörtök

Földúton

Szó se essék róla, semmi bajom a földutakkal. Már csak azért sem, mert a mi utcánk is az. A probléma azzal van, ha egy út amúgy nem földút, mégis annak látszik. Az ünnep alatt Nógrád megyében jártunk egy szekrény megvásárlása ürügyén. A hely nem légvonalban van messze tőlünk, hanem időben. Furcsa ezt így leírni, de sok kilométert kellett úgy megtennünk két falu között, hogy olyan érzésem volt, mintha a szántásban mennék kocsival. Az útnak az az illúziója volt meg a szántófölddel szemben, hogy előbbi ki volt táblázva. Kettesnél nagyobb fokozatot nem is mertem kapcsolni, mert nem akartam tönkretenni a kocsit. Mondanám, hogy legalább tudtuk csodálni a tájat - de ez nem igaz, mert közben a gödröket kellett kerülgetnem, így másfelé nem is tudtam nézni. Rémálom, a XXI. században. Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmi létezhet még Afrikán kívül is..