2010. július 23., péntek

Fizetős egészségügy

Úgy tűnik mégiscsak megvalósult a nagy álmunk, fizetős lett az egészségügy bizonyos része. Itt nem a borítékban a zsebekbe tömködött hálapézre értem, hanem a nyíltan, a szolgáltatás  igénybevétele előtt bejelentett összegre. Tegnap a nej vérvételre ment egy kórházba. Ott az asszisztens közölte vele a vérvétel előtt, hogy tizenháromezer forint lesz - a doktor úr nem említette, hogy fizetni kell érte? Nos, a doktor úr, valóban nem említette és azt sem igazán értjük, hogy ugye van tb kártyánk és havonta jelentős összeggel járulunk hozzá az egészségbiztosítás működéséhez és tb finanszírozott laborba fáradt ugye be. Mert ha elkapta volna a főúri nagyzás és maszek orvoshoz megy, akkor még meg is érteném. Így viszont, mivel ott volt, se köpni, se nyelni nem tudott hirtelen, jámbor birkaként beállt a nyíráshoz. Szerencsére volt nála annyi pénz, hogy tudott fizetni. Az asszisztens elővette a pénztárcáját és abból adta a visszajárót. Utólag derült ki, hogy se számlát, se blokkot nem adott a befizetésről, így semmi nyoma nincs az elbeszélésen kívül a tranzakciónak. Azóta is azon töprengek, hogy valami megváltozott amiről lemaradtunk, vagy valaki egyéni partizánakciója volt egy kis mellékes érdekében?

2010. július 22., csütörtök

Összeesküvés elmélet

Összeesküvés elméletnek azt a dolgot hívjuk, amikor az emberek nem fogadják el a láthatót vagy a hivatalos magyarázatot, hanem valami mögöttes, rejtett tartalmat találnak az elképzelésük igazolására. Ma én is elkezdtem keresni egyet. Dunakeszin a temető előtt (Ahol meg szoktam fordulni, mert a 2/A útról lehajtva a sok sötét földművelő miatt nem lehet balra kikanyarodni a  Fót felé tartó útra.)  egyes emberek a töküres parkolóban, a jobbnál jobb lehetőségek helyett a temető bejárata elé, a sárba, a porba parkolnak  le, noha vannak helyek a napon, a  fák alatt - választhatnak, hogy napra, vagy árnyékba szeretnének-e megállni. A nyilvánvaló magyarázatot - miszerint ők hülyék, nem fogadtam el és elkezdtem mögöttes tartalmat keresni. Lehetetlennek tűnik, hogy emberek élvezzék azt, hogy porba szállnak ki, ha tíz méter sétáért cserébe árnyékban állhatna az autó ők meg sima aszfaltra léphetnének ki - nyilván nonszensz. Igazából magyarázatot még nem találtam rá - biztos valami titkos szabadkőműves összeesküvés állhat a háttérben, esetleg a földmágnesesség, esetleg valaki sámánkört rajzolt a porba, csak még nem fedeztem fel. De elhatároztam, hogy egyszer megkérdezem őket, hátha felfedik a titkot..

2010. július 21., szerda

Kút újra

Tegnap végre sikerült megoldani a kút ismert összes hibáját, úgy tűnik. Kaptam remek rézből készült visszacsapószelepet és rögtön be is építettem a töltőágba. Ma reggelre kiderült, hogy remekül működik. A víz visszafolyt a csőből a szelepig és a cső összezsugorodott a vákuum hatására és megtört a szelepnél. Mivel féltem tőle, hogy a szivattyú nem fogja tudni a törést kidolgozni, így a csövet és a szelepet egy sínre kötöztem fel és a sínt megtámasztottam az egyik oldalon. Talán be fog válni mint megoldás. A 6 amperes kismegszakítő valóban kevés volt, a vásárolt 10 amperes gond nélkül elvitte a két szivattyút. Sikerült a vizet is feljebbtornászni a tartályban, most kb 900 liter víz van benne, amiből 800 liter felhasználható, ugyanis a maradék száz a minimumszint alatt van. Nem is árt némi tartalék hely, oda tud gyűlni a kiülepedő homok. Végre a kisebb méretű automata miatt fel tudtam tenni a doboz fedelét is, úgyhogy mára teljes a kép. Sikerült tömítéseket is cserélnem, így már a víz sem csepeg a hollandiknál, illetve a z ürítőszivattyún keresztül kifolyó víz gondjára is frappáns megoldást találtam, vettem a cső végére egy csapot. Ez ugyan nem annyira automatikus, mint egy mágnesszelep, de viszon harmadannyiba került, és nem esik le a karikagyűrű az ujjamról, ha kézzel kell elzárni egy csapot a locsolás végén..

Ígéret

Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! Ez a mondat az, ami mindenki emlékezetében él és ez az is, amivel elkezdjük fiatalkorú gyermekünk szocializálását - már aki, ugye - hogy amit kimond, annak legyen súlya a saját számára is. Bármennyire így is van ez, sokan mégis könnyelműen tesznek fogadalmat valamire, amit aztán várhatunk világba. A magam részéről érzem kellemetlennek azt, ha valakit figyelmeztetni kell arra, hogy mit ígért. Mindenre mégsem lehet szerződést kötni. Talán nem is lenne érdemes.

2010. július 20., kedd

Rossz

Azon gondolkodtam, miközben egy kolléganőmet néztem ahogy vonul hosszában a folyosón, hogy mi lesz a kismamából ha megnő? Természetesen nagymama. Rossz vicc, de tulajdonképpen logikus.

A kút project.

Tegnap végre készen lett a kútvezérlés! Alapvetően az a probléma, hogy a kútban nagyon mélyen van a víz (17m) és homokos is, ezért egy mélykút szivattyú nagyon drága lett volna, főleg úgy, hogy a homok rendre tönkre is teszi. Ezért úgy döntöttem, hogy beszerzek egy egy köbméteres műanyagtartályt amit majd a kútból búvárszivattyúval fogok tölteni, és hagyományos, vízszintestengelyű szivattyúval üríteni. Az egész ára így is jóval alatta marad egy szükséges mélykútszivattyú árának, és az olcsó alkatrészek cserélhetősége is megmarad mint előny. Ehhez meg kellett valósítani a tartály töltését és ürítését. Sok agyalás után a NIVELCO KRK-522 modul beszerzése mellett döntöttünk. A tartályba réz fűtéscsőből készült el a szondák közös ága, ami a funkcióján kívül konzolként is szolgál, ehhez van rögzítve az ürítőszivattyú szívócsöve. Az érzékelőszondák szintén a vörösréz csőből lettek készítve, fél- és háromnegyedes műanyag vízvezetékcsövek biztosítják a szigetelést és a távtartást a közös konzoltól és műanyag gyorskötözőszalag rögzíti ezeket a konzolra és biztosítja a szintállítási lehetőséget. A tartályba le van engedve a töltőcső, ami a medence legalján tölti a tartályt. Egy viacolor téglába egy 10-es furatot fúrtam és a medence aljára helyeztem, ide, és a fedőlapba fúrt furat tartja a konzolcsövet egyenesen. A vezérléshez tartozik még egy kereskedelemben egyszerű háztartási időzítőóraként kapható szerkezet, ami biztosítja azt, hogy a kútszivattyú 45 perc működés után 15 perc szünetet biztosítson. Az egész vezérlést egy műanyag dobozba szereltem be, és  tegnap már próbaüzemet is tarthattam.  A berendezés  működik! Az alsó minimumszintet sikerült eltalálnom elsőre, de a felső szint még alacsony, azon állítani kell, mert a tartály nem telik meg kellően. A rendszer gyenge pontja az időzítő, ugyanis ma reggel nem kapcsolt be, holott be kellett volna neki. Illetve a közlekedőedények törvénye miatt a víz visszafolyik a tartályból a kútba - itt egy visszacsapó szelepet kell a töltőágba tenni mert úgy látszik a szivattyúban lévő nem elegendő - illetve az ürítőszivattyún keresztül, kikapcsolás után is lassan vizet veszt. Ide egy a szivattyúval együtt vezérelt mágnesszelepet kell elhelyeznem ami elzárja a víz útját ilyenkor. Fel kell szerelnem még, a tegnap méltatlanul leszerelt homokszűrőt is az ürítőszivattyúról. Az eredetileg a vezérlésbe szerelt 6A-es kismegszakító kevésnek bizonyult. Csak az ürítőszivattyú 4.5 ampert vesz fel, emellett nem tud párhuzamosan menni a kútszivattyú. Sajnos igaza lesz apámnak, amikor azt mondta, hogy ez ide kevés. Már látom a fényt az alagút végén, de még lesz vele tennivaló..

2010. július 19., hétfő

Cipőtalp

Nézegettem a cipőm talpát és feltűnt rajta egy darab hiányzó gumi. Aztán eszembe jutott, valószínű, hogy Nisziroszon hagytam a vulkán kalderájában. Úgyhogy ha valaki arrafelé találna egy fél talpat, akkor az én voltam. Mentségemre legyen szólva, hogy csak idehaza vettem észre, hogy hiányzik.

Önállóság

Azt hiszem szeretem a dolgokat önállóan végezni. Ez fokozottan igaz az otthoni, ház körüli munkákra is, de az utóbbiakban erre egyre kevesebb esélyem van. Az igazi gát az, ha az ember az oldalbordáját a testén kívül hordja, mert ez a darabka egyre nagyobb beleszólást követel az ember saját életébe. Nem csak az a lényeg, hogy a rábízott munkát mikor kezdi végrehajtani, idővel már az is számít, hogy hogyan és miként végzi el. Ez főleg az úgynevezett 'férfimunkák' esetén igaz fokozottan. A totális uralom korát éljük és alig tehetünk ellene valamit..

2010. július 16., péntek

Ki a kicsit..

Nem becsüli, az a nagyot nem érdemli! Ez lehetne a mottója a közelmúlt kereskedelmi gyakorlatának, amikor megvesszük a boltban a nagy dobozt, és alig zörög benne valami. Tegnap sikerült vásárolnom hangyairtót, a köztem, a hangyák és a körtefa között feszülő érdekellentét kezelésére és nézegettem a megfelelően nagynak tűnő műanyagdobozt, hogy ez igazán megéri, hisz jó sokáig elég lesz. Amikor kinyitottam derült ki, hogy a szer a doboz alig ötödét foglalta csak el, a többi csak a dekoráció volt. Szóba sem kerülhetett, hogy az anyagot megdézsmálták, hiszen nem lehetett úgy kinyitni, hogy ez ne látszott volna meg rajta. Ma a teásdobozról konstatáltam, hogy tíz filter még igazán belefért volna..

Néha jó is

Van azért jó is néha a napi dolgaim között. Ma például az eső hangjaira ébredtem, ahogy dobolt a háztetőn. Ekkor hirtelen az eszembe jutott, hogy nyitva hagytam az autó tetőablakát, így mehettem le bezárni, miután vártam egy kicsit arra, hátha magától is eláll. Nem tette - amivel örömöt okozott, hisz olyan nagyon szüksége volt/van mindennek a csapadékra. Mikor végre elaludtam volna ismét, kezdődött az égzengés. Közel volt, és eléggé intenzív, mert többször majdnem kiugrottam az ágyamból a zajra és a meglepetésre. De jó volt, hogy semmi kárt nem okozott, igaz előtte újra körberohantam a lakást, kihúzgálandó az érzékenyebb berendezéseket. Csupa jó ért ma reggel! Sőt, láttam egy teljesen normális motorost is a 2/A-n. Ez még ritkább, mint a mai zápor..

2010. július 15., csütörtök

Doboz

Jó dolog, hogy bizonyos edényekre ráírják gyárilag azt, hogy mosogatógépbe és mikrohullámú sütőbe is betehető. Már csak azt kellene ráírni, hogy viszont csak kikapcsolt állapotúba, illetve ha mégis vesszük a bátorságot és komolyan használnánk arra, amire szántuk, akkor tönkre fog menni. Gondoltam, a rend kedvéért jó lenne tudni az ilyesmit.

2010. július 14., szerda

Meglepetés

Vannak olyan dolgok, amiket biztosan tudunk, vannak olyanok amikre azért számíthatunk és vannak a meglepetések. Azt hiszem szeretek meglepődni, főleg kellemesen. Ma is ez történt velem, olyan dolog ért, amit nem adtam volna kisebb esélyre mint a lottó ötösömet - igaz, hogy az anyagilag jobban megérte volna - de ez a mostani sem volt rossz. Bearanyozta a napomat. Minden nap jöhetne valami hasonló és akkor egészen ki lennék békülve a sorsommal..

Álomvilág

Már két napja hazatértem az álomvilágból ahol egy hetet töltöttem. Felejthetetlen élmény volt, de sokáig azt hiszem nem fogom még megtalálni a helyem. Ülni azon az erkélyen, előttem a fehér török hegyek, lenn a tenger, a szél fúj, a szomszédban a táncoló tintahalak kórusa.. Szóval azt hiszem, hogy a testem szépen teszi a dolgát és bejár a munkahelyemre, de a lelkem ott maradt, ül a balkonon és nézi a tengert. Ha választhatnék, inkább a testem vinném el oda megint..

2010. július 13., kedd

Blogolás

Azt hiszem a blogolás is egyfajta hobbi vagy szenvedély. Ezt onnan tudom, hogy a szabadságom alatt úgy gondoltam, hogy naplót írok. Először csak egy-két oldalt sikerült, de a vége felé már egyre nőtt az írói kapacitásom, ha maradok pár hónapot, akkor egészen biztosan leírom a Csendes Dont vagy a Háború és békét. Az írást csak elkezdeni és abbahagyni nehéz. Illetve abbahagyni már könnyű lett volna, mert elfogyott a papír. Az offline gondolataimnak szánt füzetem betelt, most hajkurászhatok olyan embert aki tud gépírni, mert az én képességeimet meghaladó mennyiségű betűt sikerült a papírra vetnem. Úgy kell nekem. Következő szabira már spirálfüzetet viszek.

Újra idehaza

Megjöttem a külhonból, újra idehaza vagyok és elkezdtem a visszarendeződést a normális életbe az álmaimból. Nehéz lesz egy kicsit és rengeteg tennivaló akad. De majdcsak megbirkózom vele. Úgy döntöttem, hogy átmenetileg vagy véglegesen a Blogtéren vezetett blogomat bezárom. Nincs kedvem az ott, az utóbbi időben eluralkodó kisdedóvó színvonalhoz. Akkor inkább olvassanak kevesebben, úgysem az a lényeg, hanem az, hogy ki az aki megtisztel a figyelmével.

2010. július 2., péntek

A dolgok

A dolgok időnként sokkal egyszerűbbek, mint aminek látszanak. Még ez a szerencse..

Kapcsok és szögek

Az évek múlásával egyre többet kerül elő bennem az a gondolat. Ez az annak idején a kényszerű közösségek során megismert emberekkel kialakított kapcsolatokról szól. Azok a közösségek, amik összetételét nem tudtuk befolyásolni, az iskolai osztályok, a munkahelyek, az itt megismert emberek, azok, akikkel annak idején nem volt kedvünk megismerkedni vagy épp alkalmunk nem volt erre. Kapcsok és szögek vannak nálunk, és ezekkel vagy magunkhoz kapcsoljuk ezeket az embereket, vagy nagy sebeket ejtünk rajtuk, ha úgy adódik. Nekem , így belegondolva, valahogy az utóbbiból jutott több, vagy talán arra emlékszik az ember inkább?

Bosszantó

Ha olyan ember, akinek amúgy az lenne a dolga, nem végzi el rendesen a munkáját. De igazán szomorú az, ha nem is érdekli és ezt szóval és tettekkel folyamatosan ki is nyilvánítja. Kíváncsi vagyok mikor veszik ezt mások is észre.

2010. július 1., csütörtök

Népszavazás

Szavazott a nép tűzijáték ügyben. A facebookon és körlevelekben terjedő felhíváshoz számos ember csatlakozott. (Én ugyan nem értek egyet a támogatásnak ilyen jellegű formájával, de tiszteletben tartom azt, hogy más így gondolja.) Most végre válaszolt a kormány, akik eddig fontolgatták a kérdést, és úgy tűnik, a válaszuk jelzésértékű. Noha több mint kétszázezer szavazat jött össze - ez a szám már egy hagyományos népszavazáshoz is elegendő volna - a tűzijáték mégsem marad el. A kormány ezzel jelezte, hogy bár a népakarat letéteményesének vallják magukat, de a választások már elmúltak, hogy a plebsz kedvére kelljen tenni. Mindenki tudja meg, hogy ezek után hol a helye. Mondjuk én eddig sem vártam mást..

Videóbíró

A futball világbajnokságon nagy port kavartak a bírói tévedések. Az ezeket minimalizálni akarók felvetették annak a lehetőségét, hogy ebben a népszerű sportban is jó lenne alkalmazni a huszonegyedik század vívmányait, mint sok más sport esetében élnek ezekkel a lehetőséggel. A szövetség azonban mereven elzárkózik ettől, sőt egy bizonyos esetben azt is kifejtették, hogy nem az volt a baj, hogy tévedett a bíró, hanem az, hogy szinte azonnal le is bukott. Erre nem a természetesnek tűnő megoldást választották, hogy bármi eszközzel segítsék a bírót, hogy minél pontosabb döntést hozhasson, hanem megtiltották a stadionokban a visszajátszást. Kicsit ez így olyan, mint amikor úgy harcolnánk az irodán belüli korrupció ellen, hogy lefóliázzuk az ablakokat, hogy ne lehessen belátni. Erre a megoldásra hajaz az új kormány több, a közelmúltban tett intézkedése is, amikor a demokráciákban az intézményrendszer által nyújtott súlyokat és kontrollokat kiiktatni igyekszik, ráadásul eléggé nagy hatékonysággal. Ezek után lehet-e valami kifogásunk ellene, hisz amint látszik, ez a nemzetközi gyakorlat..