2011. június 30., csütörtök

Zöldségesek (reloaded)

Fejlődik az ügy! Tegnap felhívtam a zöldségest/fakereskedőt. Nagyjából, ahogy vártam, mindent tagadott. Azt mondta, hogy a telepen lemérte a fát, előttem is lemérte, mutatott hivatalos papírt is, szóval nagyjából - bekaphatom. Mondanivalójának utolsó részét - az érdemi jelentésen kívül, mármint, hogy bekaphatom - nem értettem. Nem kaptam semmi papírt, senki nem mutatott semmit, úgyhogy nem voltam ezzel kisegítve. Mondtam, hogy most veszített legalább egy ügyfelet, erre letette. Közben, mivel nem sikerült elsőre felhívni, a nej is megpróbálta őt elérni. Azt hittem parasztgyalázat lesz belőle, de átütő sikereket sikerült kiharcolnia. Kiderült, hogy a kereskedő összekevert valakivel - ezért nem értettem, hogy miről beszél. Úgy tűnik, hogy mivel mégsem lett lemérve a mi szállítmányunk, így elfogadta a reklamációt és hoz még hat mázsa fát vigaszdíjul. Ha ezt lemérjük, megfelelőnek találtatik, azt hiszem megmaradunk ennél a zöldségesnél. Nem az a baj, ha hibáznak az emberek, hanem az, ha ezt képtelenek belátni..

2011. június 29., szerda

Zöldségesek

Ha tűzifát rendelsz, biztosan át leszel vágva, a kérdés az, hogy mennyivel! Úgy gondolom, ez egy axióma. Rendelheted köbméterben vagy akár mázsában is, biztos a bukás, hisz pontosan leköbölni, vagy lemérni úgysem tudod. Olyan, mintha a zöldségesnél öt kiló krumplit kérnél, mire a zöldséges hátramegy az üzletbe és hoz neked egy szatyorban, hogy ez az, de nincsen lehetőséged lemérni, hogy annyi-e az annyi. Kénytelen elhinni az ember, hogy annyi az amennyit mondtak neki. Tulajdonképpen egyszerűbb és sokkal nyugalmasabb is. Ha az ember számol, akkor rögtön kiderül az, hogy a zöldséges nem korrekt - miért is volna az amikor a rendszer amivel a kolompért méri, szinte csábít arra, hogy olyanért is számoljon díjat, amit nem rakott a cekkerbe. Így egy kiló terményt akár többször is el lehet adni, többszörözve a várható nyereséget. Tegnap 30 mázsa fát rendeltem. Egyszerű módot találtam ki a mérésre - leszámoltam a taligák számát, amivel trógeroltam a tüzelőt. Ebből 36 fuvar jött össze. Lemértem két taliga famennyiséget is, ez 60 kiló környékén adott eredményt. Ha felszorzom az átlag 60 kiló fát a 36 fuvarral, akkor az majdnem 2200 kilót ad eredményül, ami messze van a célként meghatározott 30 q-hoz képest. Ha végzek egy olyan ellenőrzést, hogy a 3 tonna fa 36 fuvarral mekkora talicskasúlyt ad, azt kapom, hogy 84-et. Na most, 84 kiló fát lehetetlen egy ekkora talicskára felrakni. Ez fizikai képtelenség. Tehát megállapíthatjuk, hogy 30 mázsa biztosan nem lehetett a teherautón - amiért ugye fizettem. Jóindulatúan azt még feltételezhetem, hogy az általam számolt 22 mázsa valójában 25, mert ekkora mérési hiba belefér a rendszerembe, de annál egy grammal sem több és akkor is öt mázsával át lettem verve, ami nagyjából 10eFt. Azért ekkora átverés egy fuvarban igen szép megoldás. Tulajdonképpen nem az a probléma, hogy átvertek (illetve egy boldogabb világban az is gond lenne) hanem az, hogy mennyivel. Ha 1-2 mázsával dobnak át a palánkon, egész nyugodt lettem volna. Így jár, aki számol és nem fogadja el a krumplit úgy, ahogy van. Éljenek a zöldségesek!

2011. június 28., kedd

Sparhelt újra

Újra előhívtam a feledésből a régi oldalt. Nem akarok újra népszerűséget hajszolni, csak rájöttem arra, hogy én is a kuglival keresek és ha az oldal tiltott, én sem találok meg rajta semmit. Prózai az ok, de ez van..

A fa

Rendeltünk fát, rám fog hárulni megint a betrógelelése, ráadásul egyedül. A helye már megvan, némileg árnyalja ezt a tevékenységet az, hogy napok óta járdalapot fektetek, ezért kivagyok mint a tavi madár a jég felett. Olyan izmaimban érzek izomlázat, amikről régóta nem is hallottam semmit, legutóbb akkor tiltakoztak, amikor elkezdtem az aktív sportéletet, de a húszkilós lapok emelgetése után újra jelentkeztek. Ma a feladat három tonna fa átrámolása - vagy ha úgy jobban tetszik, legyen harminc mázsa. Nem tudom melyik verzió hangzik jobban, félek tőle, hogy a munka jellegén ez nem fog változtatni. Tartok attól, hogy a holnap reggeli felkelés kemény lesz..

2011. június 27., hétfő

Blog írás

Egy gondolat bánt engemet - ha szabad így egy ismert költő pár sorát orozni hétköznapi alkalomra. Az ember mit meg nem tenne egy jó bevezetőért. Szóval azon gondolkodtam, hogy jó-e az az eddig folytatott gyakorlatom, hogy napi egyszer megpróbálok írni valamit a fejemben járó gondolatok közül. Ez eddig nagyjából ment, bár tettem magamnak némi engedményeket - hétvégére és szabadságra ez nem vonatkozik. Nem mintha akkor leállna az agyműködésem - inkább arról van szó, hogy jóval nagyobb kontroll alatt vagyok és nehéz megteremtenem azt a kis időt, hogy nyugodtan végig tudjak valamit gondolni és azt papírra is vethessem. Mostanság azonban néha hétköznapra sem jut elég idő, pedig most is motoszkál bennem pár szikra, amit csak fel kellene szítani, hogy láng lehessen belőle. Vajon mi teszi értékessé azt, amit csinálok? A rendszeresség vagy a mondanivaló? Esetleg mindkettő vagy egyik sem? Azt hiszem nehéz kérdések ezek mind..

2011. június 23., csütörtök

Zoltán

Újra Zoltán nap van, fájó emlékek ideje. Azt hiszem semmit nem tudok hozzátenni vagy elvenni azokból az érzésekből amik  ilyenkor előjönnek bennem és már számtalan esetben megfogalmazódtak és le is íródtak itt is és régebbi helyeken is. Ez már csak így fog maradni, de ilyenkor mindig az eszembe jut..

Egon

Szeretem az Ikeás plüssöket. Na nem mindegyiket, de az utóbbi idők rémes műállat kínálatán túl született pár igen jópofa és jó minőségű házikedvenc a svéd áruházban. Így költözött be hozzánk egy patkány (Talán az egyik legsikeresebb Ikeás plüss)  egy névtelen görény, egy krokodil aki Berta, egy ülő barna nyúl aki Leopold és legvégül Egon, aki mint elefánt teljesít szolgálatot nálunk. Ráadásul ő még akciós is volt - igazán jó vásárt csináltam vele. Kötöttem egy üzletet a nejjel, hogy nem fogok vele morogni az áruházban, ha megveszi nekem. Így hát  beültem az étterembe és kibírtam egész zárásig. Megérte, mert bár megint csak húsgombóc volt, de lett egy remek elefántom. Juhé!

2011. június 22., szerda

Gondolatban megírt levél

Nehéz ügy. Az ember számtalanszor elgondolja, mit is írjon egy bizonyos levélben. Magában forgatja a különböző válaszokat, hogy jobb lenne valamit így írni, vagy esetleg úgy. Gondolatban többször  átfogalmazza, megváltoztatja a szavakat, változtat és töröl. Manapság ilyesmin szoktam járatni az agyam hazafelé, vagy éppen munkába utazván. Aztán mire sorra kerülne a dolog, nem akaródzik mindezt papírra vetni és másnap megint mehet a töprengés azon, hogy mit kellene másképp elmondani és ez talmi magyarázat is magamnak arra, hogy mennyire jól is tettem, hogy elhalasztottam ezt a levelet..

2011. június 21., kedd

Ebéd a filmiparnál

Csapás csapás hátán. Bezárt a közelben lévő kínai, ahova még törzsvásárlói kártyám is volt. Kérdem én, milyen ország az, ahol még a kínai vendéglő is tönkremegy? Ezért ma kipróbáltuk a filmgyári büfét a kollégámmal. A kaját elvitelre kértük, küblit vittünk magunkkal. Utólagos bánatomra én grillezett csirkemellet kértem salátával 1350 forintért. Kollégám sóletet rendelt, hasonló árszinten. Az ételem egyértelmű csalódás volt annak ellenére, hogy a csirkemell egészen puha volt és omlós, de mit lehet elrontani egy grillfűszerrel beszórt csirketőgyön a grillen? A saláta is elméletileg elronthatatlan, de mégis úgy tűnik - sikerült. Volt benne saláta, kemény és szívós - jobbára a fehér torzsarész, és levélnyak, olivabogyó, paradicsom és uborka. A mennyiség lelkiismeretesnek tűnt, de az elkészítés már kevésbé. A saláta nagy darabokban volt, és nagy része keserű - ez, már tudom, azt jelenti, hogy a növény magba kívánt volna menni ahelyett, hogy a tányérba került volna, minden ott volt, leöntve olivaolajjal és némi fűszerrel, de tényleg csak ennyi. Mivel nem vagyok nyúl - a nagy része a kukában landolt - ahová amúgy is való lehetett. Kár érte. Ide sem megyek többé..

2011. június 20., hétfő

Gyermeki hála

A gyerekvállalás csupa lemondás. Noha nem azért csináljuk - legalábbis én - hogy ezt a gyerekünk megköszönje nekünk, hisz mi hívtuk őt világra, nem ő jött magától - de ha még így is lenne, kötelességünk őt a tőlünk telhető legjobb ellátásban részesiteni. Hisz mi is ezt szeretnénk a mi szüleinktől hasonló helyzetben, illetve gyerekként is ezt tapasztalhattuk a saját szüleinktől. Persze, már aki - de tételezzük fel, hogy így volt és nem csak a családi pótlék miatt történt ez a kis malőr - ahogy erre a helyzetre is bőven van példa a környezetünkben. Szóval az a lényeg, hogy lehetne kicsit megértőbb és hálásabb mégiscsak a büdös kölke, de nem teszi. Tulajdonképpen elkönyveli annak, hogy neki ez jár - tudom, hogy a legelején én írtam le azt, hogy ez morális kötelezettségünk lenne - na de akkor is!

2011. június 19., vasárnap

Wellness

Az utóbbi pár napban sikerült némileg kipihenni magam. Illetve ezt így kerek perec kimondani nem tudom, lévén a mai napot munkával kezdtem - reggel 6-ra kellett bejönni a munkahelyre - ebben az a legszebb, hogy azóta sem csináltunk az aktív várakozáson kívül még semmit, így az érzés amit most érzek, nem a wellness utáni kipihent és tiszta száraz dolog, hanem olyan mintha egy nagy satuba lenne befogva a fejem, és időnként, mintegy szórakozásból valaki csavarintana egyet a szorítón. Ebben közrejátszik a tegnap egésznapos munka a telken és a kialvatlanság ami viszont az éjfél utáni lefekvésből és a hajnal ötórás ébresztőből következik. Szóval - némileg megváltozott a wellnessről alkotott  összképem az elmúlt pár nap alatt. Azt hittem, hogy friss és fiatal testeket fogok látni és vacsoránál majd szégyellhetem magam, hogy szedni merek a pörköltből amikor mindenki kétpofára falja a nyúlkaját. Ennek szinte tökéletes ellentétét tapasztalhattam meg a környékbeli szalonnakiállítás nyerteseivel és hatalmas zabálásokkal fűszerezve. Ami viszont feltűnő volt - a rengeteg terhes nő jelenléte. Az összefüggéseket azt hiszem még kutatnom kell..

2011. június 14., kedd

Bulieredmény

Szombaton bulit tartottam. Osztálytalálkozónak indult volna  - egy pótlólagos alkalomnak, egy idegenben élő de hazalátogató osztálytársunk tiszteletére, de lelki okok miatt inkább magamban bulivá kereszteltem el. A rendes találkozó közelsége, vagy épp a pünkösdi hétvége, a közelgő mágneses viharok vagy miegyébb miatt alig volt számottevő érdeklődés. Sokan nem is reagáltak, bár a meghívót elolvasták. Volt aki lemondta, volt aki ígéretet tett, hogy jön és mégsem jelent meg, de páran eljöttek így a kaja sem ment pocsékba és tulajdonképpen egész jól éreztük magunkat. Tulajdonképpen mindegy is, hogy minek nevezzük a dolgokat, ha tartalommal mi töltjük meg őket - úgyis az utóbbi lesz a döntő..

2011. június 10., péntek

Orvosi

Megjött végre az igazolásom az orvosiról, úgyhogy egyelőre megint minden hivatalos papírral rendelkezem ami a jogszerű repüléshez szükséges. Persze ez addig tart, amíg a hatóság ki nem találja, hogy malária oltás is kell, vagy igazolni kell 3 elárvult rétisas fióka felnevelését, vagy ki tudja még mit? Amikor vizsgálaton voltam a lelkünkre madzagolták, hogy küldjük vissza a befizetést igazoló slejfnit, illetve annak a másolatát mert akkor lesz igazán gyors az ügyintézés. Visszaküldtem, így vártam rá majdnem egy hónapot - képzelem, hogy mi lett volna, ha nem küldöm vissza. Az igazolás amúgy egy szinte közönséges papírlap, megkockáztatnám, hogy odahaza is lehetne nyomtatni hasonlót, hiszen gyakorlati jelentősége nincs. Benne van, hogy műszeres repülést nem végezhetek - de az nincs, hogy tulajdonképp mit is tehetek vele (A teljesen egyértelmű, vulgáris utaláson kívül - ami persze mindenki eszébe szokott ilyenkor jutni.). Bár azt nem tudom, hogy miért nem repülhetek műszerrel, melyik paraméterem nem teszi ezt lehetővé, de majd legfeljebb megkérdezem valakitől..

2011. június 9., csütörtök

Ennyire telik..

Belegondolva régi ismerősök viselkedésébe, amikor kerek perec megmondták, ne is számítsak kétoldalú kapcsolatfelvételre, az ő energiáikból csak arra futja, hogy ha én írok nekik - válaszoljanak. Ha úgy vesszük, ez legalább őszinte kijelentés mondjuk azokkal szemben akik ezt magukban tartották vagy gondolták csak ahelyett, hogy ezt így kijelentsék - tehát valamennyire becsülendő. Ha ügyesen a szőnyeg alá söpröm azt a megállapítást, hogy se így, se úgy nem jelentek nekik semmit, akkor ez jelentősen befolyásolja az először írási hajlandóságom. Persze van amikor ennek ellenére is elgyengülök, de ha erre gondolok, megacélosodik az akaratom. Nekem is ennyire telik csak..

2011. június 8., szerda

Medárd

Ma Medárd napja van. Sajnos (vagy szerencsére?) ilyen nevű ismerősöm nincs, sőt ha úgy vesszük, még nem is hallottam olyat, hogy valakit ezen a néven illettek volna - de mondjuk ez nem jelent semmit. Sokkal fontosabb a népi bölcsesség, amely szerint ha ma esik, akkor negyven napig még esni fog. Mivel most éppen nem esik, de öt perce még zuhogott és nem tennék rá nagy tétet, hogy újabb öt perc múlva nem fog úgy ömleni mintha dézsából öntenék (ez olyan dézsa vű érzés) igen szomorú kilátásoknak nézünk elébe. Azt hiszem cserélhetem az autót csónakra. Ráadásul ma még füvet is akartam nyírni, Most majd telepíthetek a kertbe busát, hogy rágják le..

2011. június 7., kedd

Buli

A kertben hétágra süt a nap, nem is gondolná az ember amikor kinéz, hogy tegnap délután vad fergeteg pusztított a tájon, nem kímélve semmit és senkit. Elképzelem, ahogy szóba elegyedem a természettel és ő válaszol nekem. - Igazán nagy kár volt ezért a tegnap délutáni vadulásért, annyi minden szép lett rommá percek alatt! - mondom neki. Ő először félre néz, mintha nem is róla lenne szó, aztán vállat von - Te még sosem buliztál az életedben? - kérdi. - Na de a fák, a termés és a vetemény? Sokáig nevelgettük, és most minden romokban hever! - Hát jó - mondja - volt itt egy kis tánc, egy kis ital és valahogy elszabadultak a dolgok. Valaki felrúgta a pezsgősvödröt, így volt egy kis jég is, és lehet, hogy azt a vad számot sem kellett volna betenni annyi vodka és sör után, de hát nekem is ki kell engednem egy kis gőzt, nem? - Tulajdonképpen, ha úgy vesszük igaza van, a gőzt ki kell engedni mielőtt robban. Visszagondolva, én is voltam már hasonló buliban, az evőeszközöket a bokrok alól szedtem össze. A buli véget ért, talán nem lesz folytatása, most mindenki takarít. Ki így, ki meg úgy..

2011. június 6., hétfő

A pimasz

Azt hiszem a mérleg pimaszkodik velem. Amikor reggel ráálltam még 102.3-at mutatott. Meg is jegyeztem, hogy ezért érdemes volt felkelni, máris bátrabban indultam a konyha irányába. A reggelim után (Ami egy bögre tejeskávé volt!) már 104-et jelzett, ami egy kicsit nonszensz rövid idejű hízás lenne két deci kávétól. Azt hiszem, hogy ez a műszer direkt szórakozik velem! Figyelni fogok rá, gyűjtöm a bizonyítékot és ha kiderül, hogy továbbra is szemétkedik, biz isten meglakol!

2011. június 3., péntek

Patkányméreg

A patkányok undok állatok. Sok fertőzést terjesztenek, mocsokban élnek (A mi mocskunkban) és kellően nem szeretjük őket csupasz és gyűrűs farkuk és kíváncsi természetük miatt. Azonkívül meglehetősen agresszívek is és bizonyos bolháik terjesztették annak idején a pestist is. Szóval  ocsmány kis férgek és ezért irtjuk is őket ahol tudjuk.  Az összeset, amelyik nem  tud főzni. Mert ugye, amelyik kiváló  szakács, azt illene megbecsülni és nem kellene szétcsapkodni a fejét egy szeneslapáttal, ahogy a többi, nem séfnek kiképzett fajtársával ez történni szokott. Esetleg kitehetünk mindenféle preparált csalétket, amitől majd jól elpusztulnak. Mindez arról jutott eszembe, hogy tegnap, miután eltűnt Morci nevű macskánk, különösen nagy kínok között pusztult el egy macska. Bár ellenmacska volt, ismertük őt, járt hozzánk is, úgy nézett ki mint másik macskánk, Lucius Vörus. A szomszédok össze is keverték vele. Valószínű, hogy patkánymérget etethettek vele, mert mindene vérzett, pont úgy, mint a véralvadásgátló patkányméreg esetén. Gondolom, a patkány is ugyanígy végzi, csak ő nem házikedvenc és haláltusáját a csatornában vagy valami félreeső helyen szenvedi el, nem pedig a szomszéd házának kertjében. Azt hiszem, be kellene tiltani az ilyen hatásmechanizmusú mérgeket. Ha mindenképpen meg kell ölni valamit amiről azt gondoljuk, hogy jogunk és kötelességünk megtenni, legalább nem kellene hagyni, hogy ennyit szenvedjen. Azt hiszem nem is szimpla gyilkosok vagyunk, hanem annál sokkal rosszabbak..

2011. június 2., csütörtök

Angry birds

Morci eltűnt. Kedvenc macskám mára biztosan elveszett, mert a második napja, hogy nem jött haza. Már tegnap reggel is hiába hívtuk, nem jelentkezett és ez a helyzet egész nap fennmaradt, így azt hiszem hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy végképp eltűnt. Pedig amikor május elején a macskák második születésnapján köszöntöttük őket, úgy gondoltuk, hogy ha eddig megmaradtak, akkor már nálunk fogják leélni az életüket - de ezek szerint csak az emberek terveznek, végezni már más végez. Morcim rákapott a vadászatra, míg ősszel mindenfelé halott egereket találtunk a kertben, idén tavasszal a madarakkal kezdte ugyanezt csinálni. Rákapott a madárfiókákkal történő játékra, így lehet, hogy a dühös madarak tették el láb alól. Manapság minden megtörténhet..

2011. június 1., szerda

Dilemma

Az ember fiatalkorában azon fohászkodik, hogy elkerülje azokat a hibákat amibe annak idején a szülei is beleestek. Ilyen például a válás is. Egy válásnak sok oka lehet, kinek mi, egyéne válogatja. Tegnap kerek perec megkaptam, hogy az életem álma, az, amit el szeretnék érni még az életben, tulajdonképpen válóok. Most jó kis fejtörőt kaptam. Elérhető-e ilyen áldozat mellett az amit az ember igazán szeretne. A cél vajon szentesíti-e az eszközt? Szép kis dilemma. Ezt is fel kell írnom a listára amin még gondolkoznom kell. Bár sosem szenvedtem még azon, hogy ez a papír üres lett volna..