2013. szeptember 30., hétfő

Órakérdés

Van ugye a mérőóra és a mérőóracsere. Utóbbit az előbbin hajtják végre, többé kevésbé rendezett időközökben. A célja az, hogy nehogy valaki megkárosuljon attól, hogy a mérőórája hibás. Itt a valakin elsősorban a szolgáltatót kell érteni - ezért is erőltetik a dolgot. Persze, csak ha akarják. Mert ugye nem mindig. A villanyórákra rá szokták ragasztani az érvényességi idejét jelző színes kis matricát, mert semmit sem bíznak a véletlenre. Amikor legutóbb kapcsolatba kerültem a telek kapcsán a szolgáltatóval, említettem is, hogy izé, a villanyórán lévő cetli szerint 1998-ban le kellett volna cserélni a mérőt és már ugye a kétezres évek derekán járunk, de azt mondták, hogy ne izguljak, majd ha itt lesz az ideje, jönnek és cserélnek. Nem vagyok egy izgulós típus, ha villanyóra cseréről van szó, így hagytam az egészet a fenébe, mígnem, mikor bezárni voltunk a telken, rutinosan ki nem nyitottam a postaládát. Ez a műszer az, ami ott szinte teljesen felesleges. Sosem vagyunk ott egyhuzamban annyit, hogy bármit érdemes legyen kapni a címünkre, ezért jobbára csak környezetvédelmi okból van fenn a kertkapun. Ugyanis, a reklámszemetet vagy oda dobják, vagy a kertbe és összeszedni utálom, így egyszerűbb a postaládából egyenesen a kukába rakni, mint üldözni a kertben, vagy piszkálni elő a kerítés alól. Szóval, amikor nyitom a dobozt, kihullik belőle egy cetli, az elektromos művek által kitöltve. Értesítenek, hogy itt jártak és nem találtak otthon. (Ami ugye némileg furcsa, mert én nem ott lakom, ráadásul szeptemberben jöttek, munkaidőben - ilyenkor ott sem vagyok otthon, amikor amúgy otthon lennék. Ha meg valóban otthon kerestek, akkor meg mi a fenének mentek le a telkünkre bedobni az értesítést? Feleslegesen kár ennyit autózni..) Nem voltak kicsinyesek és szűkmarkúak sem, adtak 15 napot (Ami persze a megtaláláskor régen letelt) hogy egyeztessek a mérőcseréről velük. A csere ugyan 15 éve aktuális, de hirtelen most lett fontos - eddig ráért. Úgy gondoltam, hogy helyén kezelem a dolgot és nem izgulok továbbra sem. Annál is inkább, mert a csekket sosem tévesztik el a megfelelő címre elküldeni, így ha akarnak valamit, majd elküldik oda is, ahova a számlát is szokták. Mert innentől nekem is ráér a dolog..

2013. szeptember 27., péntek

Erről beszéltem..

Már szinte el is felejtettem milyen érzés, hiszen egy ideje nem jártam arra. Ha az ember már nem szembesül a problémával, hajlamos azt képzelni, hogy minden rendben van, de ez korántsem van így. Az emberek ugyanolyan hülyék mint régen - az utánpótlás kitermeli saját magát. Erre mindig lesz fedezet. Régebben, amikor a kölköt vittem el a sulijába, kétféle embertípus hozta autóval a gyerekét. Az egyik félreáll az út menti  parkolóba, kiteszi a lurkót, majd visszasorol a forgalmi sávba és távozik. A másik mindenképpen közvetlenül a kapunál akarja kilökni az utódot az autóból, de ott nincs se hely, se indíttatás, hogy megalázóan félrehúzódjon az útból, tehát maga állja el a kiszállás idejéig az utat mások elől. Ahogy ma is történt. Kitéve a gyermeket, épp vissza kívántam volna sorolni a sávba, de hátulról autó érkezett. Természetesen nem engedett maga elé, hanem elhajtott mellettem, majd húsz méter múlva megállt az út közepén és elkezdődött a gyerek kiszállítási manővere, feltartva engem, illetve az utcába továbbközlekedni vágyó forgalmat. Nyilván nem opció az, hogy engedjen ki, noch da zu álljon be a megüresedett helyemre, ahol nyugodtan előlapátolhatja a gyerekét a kocsiból. Így persze rohanni kell, hisz áll az egész utca forgalma és arra vár, hogy Fehérék kimásszanak a járműmből. Aztán persze csukódik az ajtó, a gyerek lendületet vesz, nekiiramodik és utolsó erejével elrohan az indulni kívánó szülője előtt, ahogy kell. Erről beszéltem..

2013. szeptember 26., csütörtök

Ez így jó

Olvasom a közvélemény kutatási adatokat és több intézet is a jelenlegi hatalom kétharmados győzelmét jósolja. Furcsa, hogy a kormány eddig szinte minden érdekcsoportnak a lábára lépett, elköltötte a jelenlegi nyugdíjasok hallgatólagos asszisztálása mellett az aktív dolgozók nyugdíjmegtakarítását úgy, hogy ennek semmi látható jele nincs az államadósság mutatókat megnézve. Utólag módosítottak már teljesített szerződéseket (korkedvezményes nyugdíjak), saját érdekcsoportjaik számára írtak törvényeket, boltokat, vállalkozásokat tettek tönkre, vagy hoztak helyzetbe csupán vélt vagy valós pártpreferencia szerint. Most épp a közműszolgáltatók átvételét intézik úgy, hogy előbb tönkre akarják tenni őket, hogy olcsóbban lehessen megszerezni azokat. Ennek ellenére a biztos pártválasztók szerint ez így jól van, ezt így kell csinálni. Ehhez, csak azt tennem hozzá, hogy no comment. Mindenkinek olyan kormánya, állampolgárai vannak, amilyeneket megérdemel. Nekünk ezek után egy szavunk sem lehet..

2013. szeptember 24., kedd

A düh

Mondanám, hogy csodálatos, de nem az. Inkább borzasztó, de mégis elképesztő az, hogy emberekben mennyi düh és erőszak tud ébredni embertársaink iránt, semmiségektől, egy csacska hír vagy gondolat miatt, vagy akár ártatlan közlekedési helyzetek során. Az emberek verbálisan vagy akár fizikailag tesznek erőszakot a másikon úgy, hogy előtte nem is ismerték őt, nem is akarták megismerni, gyűlöletük nem egy folyamat hatása, hanem hirtelen fellobbanó, pusztító, engesztelhetetlen és azonnali robbanás. Nem tudom miért van ez, ha lehetne máshogy is, hisz ez ami van, senkinek sem lehet jó és mégis. Ember embernek farkasa..

2013. szeptember 23., hétfő

Forgalom

A fene sem érti a dolgot. Sokszor a legrosszabbnak tartott írásaim népszerűbbek mint azok, amik tetszenek nekem. Az meg egyenesen jót tesz a nézettségnek, ha egy cikken belül még hülyét is csinálok magamból - bármi is volt az eredeti szándékom a dologgal. Az emberek úgy tűnik, sokkal jobban szeretnek lehülyézni másokat arctalanul, mint esetleg átgondolni valamit. A legsikeresebb az lenne ezek szerint, ha lehetne kommentelni a Bebe tévén..

Nem értem - lottónyertes

Olvasom az újságban, hogy megvan a lottónyertes és azt is, hogy Kelet-Magyarországi. Na puff, megint nem én nyertem, pedig még szelvényt is vettem. A hírben említik azt az érdekes mondatot, hogy az illető a saját számaival játszott. Na itt ütött szöget a fejembe a gondolat. Ugyan a személye még elvben nem ismert, de azt már tudják, hogy milyen minőségű számokkal játszott? De mit jelent az konkrétan, hogy saját szám? A lottóban tudomásom szerint 1-90-ig szerepelnek számok, amikre lehet tippelni. De az összes szám publikus, tehát nagyjából mindenki tisztában lehet velük, hogy úgy mondjam, közügy - közszámok. Mit jelenthet a saját szám? Előre lefoglalt számokat amikre más nem tippelhet? Hát, ha csak egy ötös volt, akkor ezeknek ilyen számoknak kellett lenniük. Ha meg olyan számok voltak, mint például a pi, a bolczmann állandó, vagy a gyök kettő, akkor komoly kétségeim merülnek fel a lottó tisztaságával kapcsolatban. Saját számok, mi?

2013. szeptember 20., péntek

Vérlázító

Vérlázító dolog amikor olyasmiről olvas az ember az újságban, hogy gyermek-egészségügyi intézmények támogatása helyett újabb focistadionok épülnek, mert valaki jobban szereti a saját fociját, mint más gyerekét. De bennem az is nagy felháborodást kelt, ha a baromfi terméktanács közli azt, hogy a humánusabb gázos kábítás nem rentábilis és emiatt üzemek fognak tönkremenni. Maga a szervezet neve is kritikára ad okot, hisz a baromfi nem termék, hanem egy érző lény, amit ha kínoznak, az neki fáj és szükségtelenül fájdalmat okozni egy érző lénynek bűn. Persze azzal tisztában vagyok, hogy a rántott csirke alapanyaga a csirke és céklából nehézkes készíteni - most tekintsünk el a növények jogainak a taglalásától csak azért, mert ők nem tudnak hangot adni annak, ha kínozzuk őket - de végtére a cékla is egy élőlény, ez tagadhatatlan. Az ember életéhez szükségszerűen hozzátartozik más élőlények halála, legyen az csirke vagy retek, de korántsem mindegy, hogy hogyan. Tiszteljük meg  őket ahelyett, hogy élettelen tárgyakként viselkednénk velük, ha már egyszer a mi épülésünkre pusztulnak el nap mint nap..

Dilemma

Furcsa dilemmával szembesül az ember amikor újságot olvas. A jelenlegi kormány, ahogy az elődei, jobbára a nyugdíjas réteget támogatja, időnként az aktív korúak rovására is. Teszik mindezt azért, mert a nyugdíjas állampolgárok nagy szavazóbázist jelentenek és viszonylag kevés ponton, de hatékonyan befolyásolhatóak. Így, ha nő a nyugdíj és csökken a rezsi, a nyugdíjas már elégedett és akár lojális is lehet. Miközben az aktív korúak százfelé húznak, az öregek jól kiszolgálhatóak. Itt jön a dolgozók dilemmája. Ha a nyugdíjasoké a világ, milyen jó is lesz az, ha majd én leszek nyugdíjas, hiszen akkor majd az én fenekem lesz tisztára nyalva. De hoppá! Leszek én egyáltalán nyugdíjas? Mert, hogy nyugdíj addigra biztosan nem lesz, ahogy manapság állnak a dolgok..

Hétköznapi csalódások

Jó, tudom, ez egy hatásvadász címe egy 'népszerű' magyar punkegyüttesnek, aminek az ereje pont a szókapcsolat környékén rejlik és polgárpukkasztó hatása van, pont úgy, ahogy ez a punkok amúgy is bevallott célja. De nem a punkok és polgárok kapcsolatáról és nem is az előbbiek vagy utóbbiak identitásproblémáiról gondoltam nyavalyogni. A csalódásokról van szó, legalábbis az én napi csalódásaimról. (Úgy látszik a szókapcsolat üldöz.) Csalódni a legtöbb esetben nem jó, mert azt jelenti, hogy az elvárásainkhoz képes a dolgok eltérő irányt vettek. Ebből a szempontból a negatív hozzáállás még kedvező is lehet, hiszen ebből a helyzetből csalódni egyértelmű örömöt okoz - viszont erre ritkán kerül sor. Visszagondolva az elmúlt idők történéseire, azt hiszem túlságosan sokszor hittem bizonyos embereknek és ez gondokat okozott. Annyi vigaszom van, ami Zenonnnak is eszébe jutott, hogy kétszer nem sétálhatsz bele ugyanabba a folyóba. Csak azokat irigylem, akik egyszer sem mennek bele.

2013. szeptember 19., csütörtök

Új papucs

Érik még apró örömök az embert. Tegnap, a nagy faluban járván csak szinte kötelességből mentem be az egykor jóhírű, de mára a plázák csillogásától megkopott fényű üzletközpontba, hogy megpróbáljam megjavíttatni a szemüvegem. Lassan érlelődik bennem egy új keret vásárlása, lévén ez már kiszolgálta az idejét, hisz gyakorlatilag gimnazista koromtól kezdve hordom, de ugyanakkor pont ezen okok miatt hozzám is nőtt valahogy. Szóval amíg a gondolat érlelődik, addig is hordanom kellene valahogy. A papucs hiánya meglehetősen diszkomfort érzés, eddig szükségből megtettem - mert jobb ötletem nem volt, de nem szerettem volna állandó viseletté alakítani. Egy üzletben már voltam - ahol múltkor - de ott nem tudtak segíteni, gondoltam itt is teszek egy próbát. Az első üzletben szintén nem volt megfelelő, bár megvettem volna a felkínált áron a papucsot. Meglepő, hogy ennyi pénzért strandpapucsot is lehet kapni, ez meg két kis basz csupán, ami a szemüveget eltartja az orrnyergemtől. A hölgy azt mondta, hogy nincs, az enyém túl nagy - milyen hízelgő ezt egy nő szájából hallani - de most nem lettem ettől boldogabb. Azért megkérdeztem, hogy tud-e a környéken más üzletet. Tudott, ráadásul az emeleten. Ott egy kedves hölgy adott új papucsot, ráadásul tartalékba is kaptam tőle, ha ez elveszne, ráadásul még pénzt se fogadott el érte. Érik még apró örömök az embert..

2013. szeptember 18., szerda

Margók

Azt is írhattam volna, hogy széljegyzet - egy buli margójára. Bulit rendezni hálátlan dolog. Közmondás az, hogy mindenki bulizna, de mosogatni senki sem akar, de a tudomány jelenlegi állása szerint már bulizni sem akar senki, legalábbis nagyon elenyésző a szám, aki úgy fogad el egy meghívást, hogy meg is jelenik. Ha az ember vendégül szeretne látni húsz főt, százat kell meghívni - de ez rejt némi veszélyt magában, ugyanis kellemetlen, ha mind a száz feltűnik. Persze csak akkor, ha nem számítunk rá. Számítás esetén nyilván csak nagyjából húsz bukkan fel a dolgok merő rosszindulatából következően. Azt hiszem minden ember életében eljön egy olyan pillanat, amikor megtapasztalja azt, hogy amit eddig csinált, már nem tartható tovább. Ilyenkor az a legegyszerűbb, ugyanakkor a legnehezebb is, ha beismerjük, hogy vesztettünk. Veszíteni senki sem szeret és senki sem tud. De most összeszorítom a fogam és mégis megpróbálom. Veee....s..zte..tt.e......m. Sikerült, kimondtam. Lapozzunk.

Összefüggések

Ha összefüggések, akkor James Burke. Nagyjából ez jut eszembe, ha erről a szóról hallok. Mint az egyszeri, viccbéli ember, akinek mindenről a női altest, nekem az összefüggésekről James Burke ugrik be. Nem mintha az altest kevésbé lenne vonzó, sőt Burke is inkább intellektuálisan az, hisz sosem voltak eseteim az idős kopasz pasik. Szóval, ahogy ő bebizonyította, sokszor váratlan dolgok függnek össze egymással - nem is gondolná az ember. Azt hittem, hogy a mai kerítéscsiszolás a motorozáshoz képest jelentős visszalépés és a lelkiállapotom egy pudvás retek szintjére csökkent pusztán csak emiatt. Aztán kiderült, hogy ha nem kezdek neki a munkának, akkor nem fedezem fel azt, hogy a gyermek, mikor visszatette a pótasztalt a garázsba, véletlenül kihúzta a mélyhűtő csatlakozóját, ami tartalma így már éppen mindenórás volt a kidobás felé vezető úton. Ha elmegyek motorozni, akkor sosem jövök rá arra, hogy a hosszabbítóban nincs áram és nem fedezem fel, hogy azért, mert a kölök kirántotta a falból - tehát lenne most kb 120l vegyes gyümölcscefre a mélyhűtőnkben. Jobb is, hogy nem mentem sehova, sőt a munkával is majdnem készen vagyok. 

2013. szeptember 17., kedd

Tornatanár

Alapvetően semmi bajom nincs a tanárokkal, a tornatanárokkal meg még annyi sem, bár szó se róla, vannak akik a szokásosnál jobban rányomták bélyegzőjüket akkor még harmatos és zsenge lelkemre. Mondhatnám azt is, hogy acélbetétes bakanccsal tapodták és szuszakolták, de ez így annyira durva lenne. Ugye, ott van az a vicc - aki tudja csinálja, aki nem tudja, tanítja, aki meg még tanítani sem tud - az a tornatanár. M tanár úr jut zsenge éveimből eszembe, aki jó úton járt afelé, hogy örök életre megutáltassa velem a mozgás örömét. Istennek hála, hogy harmadik után megunta ezt és Cs tanár úr bebizonyította, hogy létezik szerethető sport - szemben az izzadságos, nyögvenyelős és ijesztő erőlködéssel szemben, ami M tanár úr óráit jellemezte. Azt hittem, hogy M egy életre kivonult az életemből. Sikereit illetve bukásait meglehetősen szenvtelenül szemléltem. Az vesse rám az első követ, aki meg tud csinálni  korláton egy bukfencet - ez volt az M. repertoárjában, amitől még most is lever a víz, ha rágondolok. Szóval örültem, hogy csak az osztálytalálkozón láthattam - akkor is igyekeztem inkább másfele nézni. De a történelem hajlamos ismételni önmagát. Amikor azt hinnénk, hogy bizonyos rosszak elmúltak örökre, vesszük azt észre, hogy újra a kertek alatt lopakodik. M újra felbukkant az életemben, csak most a gyerekem életét keseríti. Amit akkor, mint ifjonti botlást könyveltünk el nála, most ugyanazt teszi a gyerekemmel. Újra nehéz idők jönnek..


2013. szeptember 16., hétfő

Papucs

A papucs. Szinte hallom a bizonyos hangokat, amik azt mondják, hogy na az vagy te. Persze más hangok azonnal rákontráznak (ezek a hangok rendszerint sokkal lágyabbak mint az elsők), hogy az, ha valaki megcsinálja azt, amit a nők mondanak neki morgás nélkül, akkor az nem is papucs, hanem úriember. De most nem is erről a házicipőről van szó, hanem arról, amelyik a szemüvegemet tartja. Illetve eddig tartotta, de folyamatosan lázadt. Állandóan, a legvadabb helyeken veszett el, de eddig mindig meglett. Esett már le áruházban, a metróban a lábak közé, de mindig sikerült fülön csípni és visszatenni a helyére. Tegnap azonban, a gödöllői repülőtéren végképp nyoma veszett. Hiába minden, nem sikerült a nyomára akadnom, pedig kerestem rendesen. Esélyem sem volt, végre sikerült meglépnie előlem, az örök vakáció lett az osztályrésze. Szóval ma több papucs is előfordult a repülőtéren, de egy ott is maradt örökre..

2013. szeptember 13., péntek

Könyvajánló

El vagyok már maradva a könyvajánlásokkal, így gyorsan egy, az utóbbi időkben olvasott gyöngyszem álljon itt: Philip Matyszak - Antik Athén napi öt drachmából. A könyv az útikalauzok stílusában mutatja be az ókori világ egyik metropolisát, kezdve a látnivalókon át, a szórakozási és szálláslehetőségeken keresztül addig, hogy hogyan kerüljük el a városban bóklászó Szókratészt, illetve mivel foglalkoznak a kikötői rakodómunkások, ahelyett, hogy dolgoznának. A könyvben szerepel egy hasznos kifejezések gyűjtemény is, ami bizonyos hasznosnak tartott gondolatokat és ógörög megfelelőjét tartalmazza, hogy sose kerüljünk kínos helyzetbe - mondjuk egy ókori rabszolgapiacon. A kedvencem a 'Keresnék egy használt, de jó állapotú szkítát, aki az ügyeimet intézné és elmenne a gyerekért az iskolába.' Azt hiszem a mű hiánypótló, ha egyszer eljutok Athénbe, biztos viszem magammal ezt is. Ki tudja, lehet, hogy még szkítát is hozok haza..

2013. szeptember 12., csütörtök

Basmati rizs

Állítólag a legjobb minőségű rizs a basmati rizs. A legjobb a glykémiás indexe is, ami ugyan nem teljesen világos, hogy mi a csoda, de pusztán a tény, hogy a legjobb a többi rizs közül, már magában is figyelemreméltó. Állítólag fogyókúrázni is jó vele pont ezért - bár ettől nem lesz jobb egy olyan ember számára, aki világ életében többre becsülte a krumplit. Ha ősöket kellene ebből választanom, valószínűbbnek tűnnének az ír felmenők, mint a távol keletiek. Szóval, most ez lett az ebédem, szolidarizálok  a thai segédmunkásokkal, akik ebédre csak egy marok főtt rizst esznek. Ha úgy vesszük, akkor én is, bár nekem nagyobb a markom és feltétnek körtét hoztam. Ha ettől nem fogyok le picire és vékonyra, akkor semmitől..

2013. szeptember 11., szerda

Fűnyíró elv

Mindenki látott már fűnyírót, de aki nem, rohanó információs társadalmunkban könnyen utána tud nézni annak, hogy is néz ki az említett szerkezet. Mindez onnan jutott eszembe, hogy tegnap elkezdtem érdemi felkészülésemet a motoros repülésre, ami abból is áll, hogy az ember magára erősít egy, nagyjából benzinmotoros fűnyíróra emlékeztető dolgot, amiben két késszerű, kb 50 centire, nagy sebességgel forog a teste közelében. Belegondolni is elég rossz, ezért védekezésképp nem is gondolok bele. Szóval kimentem a repülőtérre és szakavatott oktató irányítása mellett elkezdtem a gyakorlatokat. Kiderült - ugyanis nagyon rossz hangja volt a motornak - hogy a légcsavar rögzítőcsavarjai kilazultak, így meg kellett húzni őket. Érdekes lett volna egy nagysebességgel oldalra távozó nehéz fadarab, de ezt az emberek legfeljebb a Mítoszirtók előadásában akarják megnézni, élőben sosem és ezzel így vagyok én is. Szóval rájöttem, hogy ami filmen olyan egyszerűnek tűnik, azt bizony gyakorolni kell. Ezt nagyjából már akkor sejtettem, amikor először ültem le egy zongora elé, de a felismerés most tovább erősödött bennem. Az elképzelt szárnyalásom helyett így is csak a földön rohangálás maradt, a mai napra megjelent masszív izomlázzal körítve. A felszerelés elcsomagolásánál derült ki, hogy a légcsavarom a tudtom nélkül, de már ölt, hisz megtaláltam a vért a belépőélen. Szerencsére nem az én vérem volt az..

2013. szeptember 10., kedd

Nem fordult még elő

Ilyen még határozottan nem fordult elő velem. Mármint az, hogy megfulladjak a saját ebédemtől. A naturálisabb részletek felsorolását most  kihagynám, de belegondolva vicces lett volna, ha munkaidő végén csak a testem találják itt, a lelkem már előbb lelépett. Ilyenkor a nap vajon ledolgozottnak számít vagy megidéznek egy halottlátó asszonnyal? Mindenesetre van előnye annak, ha az ember nincs egyedül a szobájában, hisz akkor valaki bele tud avatkozni a sors ilyeténképpeni lefolyásába. Na ez itt nem áll fent, hiszen a szobám rajtam kívül üres, még az átmenetileg beköltöző pók is új irodát kapott. Azért így utólag belegondolva örülök neki, hogy nem fordult elő velem ez a dolog. Most sem.

Körte

A Wikipedia szerint: A körte(Pyrus) a rózsavirágúak(Rosales) rendjébe és a rózsafélék(Rosaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Lehetne persze az is, hogy az egyik kedvenc gyümölcsöm, de ez rajtam kívül elég kevés embernek jelentene bármit is. Persze, ha én lennék Napóleon, akkor már sokkal több esélyem lenne arra, hogy a kedvencem nevét ismerjék a népek, de számomra Bonaparte nem volt olyan egyértelműen pozitív alak a világtörténelemben, hogy pusztán ezért megérje. Szóval most érik a körte és az idei év az első, hogy a kertünkben értékelhető mennyiség termett belőle. A tavalyi három darabhoz képest, amikor is a fa megmutatta azt, hogy nem hiába fektettünk bele bizalmat, az idei termés többszörös, a növekedés a termésmennyiségben exponenciális. Igazán meg vagyok vele elégedve. Mivel háborúban állok a mérleggel, mert tegnap kifejezetten rosszindulatú értéket mutatott, elhatároztam, hogy tízóraira körtét fogok fogyasztani. Lehet, hogy uzsonnára is. Ezzel jól megmutatom neki! Nem szívesen lennék a helyében ezután..

2013. szeptember 9., hétfő

Kovászos kenyér

Megint próbálkoztam a kovászos kenyér megalkotásával. Nem azért mintha eddig nem tudtam volna ehető kenyeret előállítani, de izgat az a fajta pékárú, ami csak kovászt tartalmaz, élesztőt nem. Volt már több próbálkozásom a témában, amik jobbára a szemetesben végezték, mert ölni lehetett volna velük, de tegnap megint tettem egy próbát. Délután kezdtem el, de egész estig nem akart mozdulni. Reggelig rögtönzött szakajtóba tettem és mire felébredtem, szépen fel is jött. Azt hiszem át kellett volna gyúrni és várni vele délutánig, de mohó voltam és kisütöttem. Délután meg fogom nézni, hogy milyen lett ízre, mert kisütve már nem emelkedett meg szépen, kicsit ciabattás külseje lett. Úgy döntöttem, nem adom fel. Márpedig én kenyeret fogok sütni. Kovásszal.

Születésnapi gondolatok

Elfelejtettem valakinek a születésnapját. Igazából ez nem gond, hisz nem tartozik azon napok közé, amit megjegyeznék, de a facebook beleveri az orrom és el is határoztam, hogy megköszöntöm az illetőt, mert annak ellenére, hogy a gesztus nem teljesen őszinte, hisz nem magamtól jut az eszembe, köszönteni akkor is jó dolog. Persze annak rendje és módja szerint, amit nem csinálok meg azonnal, vagy fel nem szerelem fel egy nagy, fejmagasságban csüngő táblára, azt el is felejtem - ez is a jótékony feledés homályába veszett. Pedig bennem a jószándék megvolt, de így jártam. Persze ilyenkor az ember a bosszankodáson túl rögtön elkezd kibúvót keresni, amivel megnyugtathatja háborgó lelkiismeretét - nálam sem történt ez másként, így kitaláltam, hogy azok halmaza, akiket én megköszöntök, illetve akik engem megköszöntenek nagyon kis közös résszel büszkélkedhet és az illető nem a metszetbe esett éppen bele. Azt hiszem mindenki így járt, bár erre még nem hirdetnek nemzeti gyásznapot. Jövőre újból megpróbáljuk, hátha addig változik valami.

2013. szeptember 8., vasárnap

Karthágó kell

Megfogadtam, hogy nem írok a fociról többet. Tulajdonképpen ezt be is tartom, hisz foci itt még nyomokban sem fordult elő. Mindenki tudhatja nagyjából miről is van szó, válogatottunk kiállt Románia csapata ellen. A kifejezés, hogy álltak, remekül példázza a játékteljesítményt. Hálásak lehetünk az ellenfélnek, hogy annyi lett az eredmény amennyi, mert kétannyi is lehetett volna. Megnéztem az összefoglalót, mert a meccsel már régóta nem idegesítem magam - de azt is kár volt. Ugyanis egyetlen olyan jelenetet sem tartalmazott, ahol a csapatunk akár csak közelített volna az ellenfél kapuja felé, helyzete még tévedésből sem volt. Nagyobb eredmény lett volna, ha az aranylábú gyerekek fel sem veszik a játékot és levonulnak a pályáról játék nélkül. Az ellenfél akkor is 3:0-ra nyer, de úgy megmaradt volna nekünk az illúzió, hogy esetleg mégis képesek lennének valamire, csak nem volt kedvük játszani. Most, hogy ömlik bele a pénz a fociba - látszik igazán az, hogy ez a sport olyan mint egy feneketlen kút. Minél több kerül bele, annál kevésbé látszik az alja. Ide nem tao meg stadionépítés kell, hanem Karthágó. Rombolás, ekék és sok só. Ami ebből kinő, az legyen szívós és életképes. Mert másnak itt nincs helye.

2013. szeptember 6., péntek

Katasztrófafilm

Tegnap békésen olvasgattam a metrón hazafelé, amikor egyszer csak kialudtak a lámpák és bekapcsolt a vészvilágítás és a szerelvény is megállt az alagút közepén. Ilyen velem még sosem történt - na jó, olyan előfordult már, hogy megállt a metró, de akkor volt áram - de hogy se áram, se sebesség ne legyen egyszerre, az kicsit furcsa volt. Csak a szükségvilágítás égett és az utasok mobileszközei világítottak kékes fénnyel. Arra gondoltam, hogy egy igazi 'TY' kategóriás amerikai katasztrófafilmben ilyenkor történik a katarzis, betör a víz, ledobják a bombát vagy jönnek az idegenek. Gyorsan körbenéztem, hogy kit is lehetne majd megenni vagy szövetséget kötni a túlélés érdekében, mikor bemondták, hogy elfogyott az áram, de már próbálják megoldani, hamarosan mehetünk tovább. A filmekben erre a bejelentésre szokott kitörni a pánik, de itt csak pislogtunk, mint lukinyúl. Úgy tűnik, hogy percek múltán találtak valahol pár vödörnyi áramot, amit aztán a vezetékekbe töltve előbb a világítás jött vissza, majd a kocsi is megmozdult. Kár, pedig épp kezdtem magam beleélni..

Büntetések ereje

Úgy gondolom, egy ideális világban - az ideális világ nem alkalmazható az országunkra, hisz itt a döntések nem észérvek és számítások mentén születnek, hanem izomból - a rendőrség nem tervez olyat előre, hogy adott évben mennyire fogja megbüntetni azokat az állampolgárait, akiket védenie kellene, terelgetni és jószándékúan segíteni a botlások elkerülésére. Az, hogy a rendőrségnek büntetési kvótája van, nem teszi hihetőbbé a 'Szolgálunk és védünk' szlogent, legfeljebb megfogalmazza a 'Na vajon kit szolgál?' kérdést. Jutott eszembe mindez arról, hogy a rendőrség 365 traffipaxot vásárol, hogy szénné büntethessék majd a gyorshajtókat. Ami nagyjából vállalható cél lenne akkor, ha nem felejtenének kint bizonyos korlátozásokat sokszor hetekre. A hír annyiból is jó, hogy így majd könnyen teljesíthetik a kvótát, hisz mi magyarok a szabálykerüléseinkről vagyunk híresek. Belegondoltam abba, hogy mi is lesz ezután. A szerv szépen ronggyá büntet mindenkit, aki vét a sebességhatárok ellen., hisz a millió gyorshajtó országa vagyunk. A kvótát megemelik, hisz van még az országban potenciál, de mi van, ha hirtelen mindenki szabálytisztelő lesz? (Mondjuk a hirtelenségtől nem félek) Akkor mit fog tenni a rend éber őre, hogy meglegyen a terv, ha az emberek nem hajlandóak gyorsabban menni, mint a szabályos? Jön a lejárt eü dobozok ügye újra, vagy minden apróságot megkövetelnek a törvény betűje szerint? A megoldást az jelentené, ha a költségvetésben a büntetési tételeket mint talált pénzt számolnák, hogy ne legyenek rászorítva azok, akiknek szolgálnia kellene arra, hogy hozzák a tervet. De ilyenkor szoktam felébredni azzal, hogy a bilibe lóg a kezem, ugyanis ez a megoldás ésszerű - ezért alkalmatlan. Nincs benne semmi izom.

2013. szeptember 5., csütörtök

Fehér macska

Értékeljük újra a babonaságainkat! Régebben bizonyos eljárások babonaságnak és kuruzslásnak számítottak, ma inkább azt szeretik rá mondani a népek, hogy az (orvos)tudomány határmezsgyéje. Szóval változnak az idők és változik a dolgok megítélése. Lehet, hogy a babonáinknak is van valós alapja - bár ebben az esetben a kép egy kissé zavarosodik. Ha átmegy előttünk egy fekete macska, az egyértelműen bajt jelent. Ezt a kérdéskört próbáltam felülvizsgálni, amikor egy fehér cica majdnem átment előttem, de meggondolta magát és visszafordult. A fehér macska, inverz fekete - ha úgy vesszük, tehát, ha a fekete a baj, a baj inverze a szerencse. De vajon a tevékenység inverze számít vagy a tevékenységnek attól még meg kell történnie? Mert ugye a tevékenység az, ha átmegy. Jó esetben, mivel inverz fekete macskáról van szó, ez jelentené a szerencsét és ha inverz módon megy át - tehát nem megy át, jelentené ugyanazt, amit a fekete átmenetele jelent. Gondolati úton szemlélve a dolgot - ha az át nem menetel bajt jelentene, akkor az emberiség nagy része szerencsétlen, hiszen előtte nap mint nap nem megy át egy fehér macska. Lehet, hogy emiatt van annyi gond a világon? Azt hiszem én is kezdhetek aggódni..

2013. szeptember 4., szerda

Cérna

Paradicsomlevest készítettem. A zellerlevelet apró, de takaros csomóba kötöttem, tudván, hogy a család nem szereti a növényt és így majd egyben kiemelhető a matériából, de az ízét hátra fogja hagyni. A növény bosszút állt és a csomag megfőve összezsugorodott és darabokra hullott. Így a levesben immár nemcsak zeller van, hanem egy darab cérna is. Valahol.

Jól teljesít!

Népszerű jelmondat, sulykolják is úton útfélen manapság. Hát, ahogy körbenézek, valahogy a jelekből nem látom ezt a felívelő pályát, főleg ha az utóbbi pár hónapban bezárt üzletek sokaságára gondolok. A környékünkön elég sokat zártak be, többen között bezárt a Cora, a Bricostore, a Norautó, de bezárt egy népszerű, és főút mellett álló benzinkút is - amiről sosem gondoltam volna, hogy megtörténik. A régi szülői ház környékén lévő kisbolt is beadta a kulcsot - mindez persze szigorúan a jobban teljesítés jegyében. A helyzetről valahogy a régi vicc jut az eszembe, amikor az elefánt és az egér mennek az acélhídon, és az egér megkérdezi az elefántot: - Ugye milyen jó hangosan dübörgünk? - Azzal a különbséggel, hogy most valahol útközben elveszett az elefánt..

2013. szeptember 3., kedd

Emberi csoda

Vagy csodaember? Eddig azt hittem, hogy felfedeztem, illetve saját szemmel is láttam azt, aki nagyjából egyszerre három (vagy több) dolgot csinált azzal, hogy kamionban, autópályán, haladás közben a kormányra terített újságot olvasta és, hogy ez az emberi teljesítőképesség határa, ez innentől űberelhetetlen. De természetesen nem. Mert ugye hol van ez még a teljességtől, az igazi emberi teljesítménytől? A hétvégén sikerül megint egy autóst látni, aki átvette az első helyet a magas kultúraigényű kamionostól. Ő ugyanis szintén az autópályán haladás közben az egyik füléhez telefont tartott, a másik kezében egy tölcsér fagylalt volt és azt ette. Kormányozni valahogy így (most mutatom, de az írásban nem látszik!) a könyökével, előrehajolva, furcsán meggörnyedve tette. Igazából ez is tűnt fel, meg az, hogy mit bénázik nyolcvannal egy százas szakaszon. Az elsőséget nem megszerezni nehéz, hanem megtartani. Sok gyakorlás kell hozzá. Gondolom, ilyenkor gyakorol..

2013. szeptember 2., hétfő

Szemétkedés

Jellemző látványelem, ami előbb vagy utóbb, de biztosan szemet szúr, ha nyugat, vagy délnyugat felé hagyjuk el az országhatárt. Valahogy a dolog hiánya tűnik fel - legalábbis nekem - bár nem úgy, hogy valóban hiányzik, leginkább csak feltűnik, hogy ott nincs. A légtérben nincs alacsonyan szálló nejlonzacskó, hiányzik a lusta földi békaként görgő nehezebb fajsúlyú háztartási hulladék, illetve nincs karácsonyfaként, mocsokkal feldíszített út menti bokor sem. Más emberek élnének arra? Aligha. Volt alkalmam megfigyelni mostanság, hogy az emberek nagy része nem szeret mocsokban élni és ezért tenni is hajlandó. A szemetet például legtöbben a szemetesbe teszik, nem dobják el, ahol az eszükbe jut, bár az ellenkezőjére is akad sajnos példa. A gond azzal van, hogy a szemeteseknek láthatóan nincs gazdája. A munka, a felelősség csak addig tart, amíg ezeket kihelyezik, de az ürítést már senki sem vállalja fel. A kuka előbb megtelik, aztán túlcsordul, az emberek meg elkezdik feltölteni a kuka környékét azzal az optimizmussal, hogy egyszer majd valaki elviszi az egészet oda, ahova való. Ha megesik a csoda, akkor a szemetes a tartalmat elszállítja, de az edény mellé kitett dolgokkal már nem foglalkozik, a játékos szél pedig hordja viszi a szemetet mindenfele. Felelős kellene ebben is, mint minden másban, hogy rend lehessen itt is..