Ki gondolta volna, ma van november hetedike! Ez nem csak azért meglepő, mert a hétvégén még fenn volt a diófán az összes levél, mára meg leesett az egész, hanem azért mert gyermekkoromban (illetve Soós tanár úr mondásával élve, még nyírfa koromban!) ilyenkor úttörőingben álltunk valahol a hidegben és/vagy mozgalmi dalokat énekelve masíroztunk a városban, mint a párt jövőbeli reménysége. Akkor elképzelhetetlen lett volna az, hogy a nap egyedüli híre egy diófa levélfosztása legyen, ahogy most is eléggé elképzelhetetlen a gyerekem számára a fehér ing úttörőnyakkendővel, mozgalmi dalok éneklése az ő szép kappan hangján és a masírozás. Hogy változik a világ! Az elmúlt kor előnyére lehet viszont írni, hogy akkor legalább fiatalok voltunk..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése