Paradicsom

De nem az igazhitűek számára fenntartva, hanem családi fogyasztásra szánva. Amikor beköszöntöttek az első őszi fagyok, nem tudtuk, hogy mit tegyünk a töveken maradó, hatalmas mennyiségű zöld paradicsommal. Mások is kínáltak ezidőtájt ingyen elvihető zöld paradicsomot. Mivel jobb ötletünk nem volt, zöldparadicsom lekvár készítésébe fogtunk, ami nem olyan sikertörténet mint a sárgabarack, de végeredményben ehető lekvárféle és egyáltalán nincs paradicsomíze.  De ezzel együtt is kereskedelmi mennyiségű zöld paradicsomunk maradt. Jobb híján mindenféle vízszintes helyre tettük a lakásba, ahol a paradicsomok szép lassan beértek. Persze volt olyan, ami megromlott, de ezek szerint a gombáknak is jól kell járniuk a buliban,  de nekünk saját, ugyan nem napon beérett, de ízletes paradicsomunk lett ezáltal. Mostanság kezdünk kifogyni belőle, talán még az új esztendőre marad még pár szem érett. Mindenesetre semmivel sem rosszabb, mint a boltban kapható, ízre semmiképp és legalább tudjuk honnan származik és mi történt vele. Szóval jövőre ezt hiszem már tudom mit fogok csinálni a megmaradt zöld paradicsommal.

Posta

Már egy ideje semmilyen dehonesztálót nem írtam a Postára, mint szolgáltatóra. Ez persze nem azért van, mert hirtelen szolgáltatni kezdtek, hanem az ember próbálja a lehető legjobban elszigetelni magát a szolgáltatásuktól azzal, hogy ahol lehet alternatív megoldást keres. Persze bizonyos helyzetekben elkerülhetetlen a dolog, várok két küldeményt is külföldről, ami egy hónap alatt is képtelen volt megérkezni, de talán, ha elmúlik ez az 'előre nem látott' karácsonyi forgalom, akkor talán beesik még egyszer. Viszont a napokban találtam számlalevelet a postaládánkban. Persze nem hozzánk szólt, hanem az utcában egy másik házhoz. Ugyanilyet nekem is kellett volna kapnom, az egyik tévé szolgáltató számlájáról volt szó - azt nyilván máshoz dobta be a diszlexiás úriember, ugyanis a hozzám érkezettnél sem a név, sem pedig a házszám nem stimmelt. Még jó, hogy az utcát eltalálta! A tévesen kézbesített küldeményt elvittem a címzetthez, de az én levelemet eddig még nem kaptam meg - gondolom más korántsem volt ennyire lelkiismeretes. Már csak azt nem tudom, hogy ezért miért kérnek pénzt? Az ember/cég fizet nekik a továbbításért és ahelyett hogy kivinnék a címzetthez, nem elég, hogy nem viszik ki, de még el is vesztik. Arról nem is szólva, hogy sosem szerettem, ha az én számláimat más emberek nézegetik.

Az étkekrül - Botos vendéglő, Fót

Eddig viszonylagos szerencsém volt az étteremválasztással. Mondjuk ezt a helyet nem én választottam, éves céges vacsoránkat tartottuk itt. (Szinte) minden hely megérdemel egy esélyt és ez legalább közel volt. Az étterem könnyen megközelíthető, saját parkolóval rendelkezik, de a parkolás amúgy sem okozna olyan hatalmas problémát, legfeljebb csak azok körében, akik közvetlenül az ajtóban szeretnek megállni, de itt azok is örülhetnek. Az épület szépen felújított, a 80-as évek haladó vidéki stílusában, igazán kár, hogy közben eltelt harminc év - de mentségükre legyen mondva, hogy minden tiszta, hangulatos és vidéki. A személyzet kedves és szinte mindent azonnal hoztak. A székek kényelmetlenek, de ez egy étteremben megszokott - ne ott töltse a kedves vendég a szabadidejét, egyen, aztán menjen útjára. Az ételekkel viszont volt némi problémám - és hát ugye, mi másért járna az ember étterembe, a hangulat önmagában nem laktató. A felszolgált sertésraguleves nem ment át a vizsgán. Bármikor különbet készítek, akár becsukott szemmel is. A húsnak egy kissé furcsa szaga volt, a leves egy átlagos menzaszínvonalat képviselt. Másodiknak egy sertés szűzből készült rántotthúst kértem párolt zöldséggel. A tányérok alapvetően kicsik, akár csak az asztalok, nem igazán lehet kényelmesen enni, mert összeér az ember a mellette ülővel, illetve állandó logisztikát kíván az, hogy az étel ne essen le a tányér egyik felén, amikor a másikon túrunk épp a villával. Szóval a párolt zöldségben  a mirelit franciasaláta alapanyagot ismerhettem fel, ami meglehetősen aszott hatást keltett, ez némileg köszönhető volt az elkészítés vélt technikájának. A rántott húsnál komoly gondolkodóba estem, ismervén a szűzérme méretét (az egy kis gyösz húsdarab a karaj mellett) nem tudtam elképzelni, hogy alakíthatták ki azt a szép két darab húst abból amit én szűzérmeként, (avagy nyúljaként) ismerek. Megoldották, annyi bizonyos. Desszertnek a többiek somlói galuskát kaptak, ami távolról sem volt dekoratív és a kollégám, aki gesztenyepürét kért, ő is kapott a püréjére csokiöntetet, ami szerintem ha nem is üt el ízvilágában egy pürétől, de egyértelműen nem való rá. Azzal együtt, hogy gesztenyét meg alig kapott, a püréje egy nagy tál tejszínhab, csokiöntettel és gesztenye szórással nevet kaphatna egy, a realizmushoz merevebben ragaszkodó helyen. Összefoglalva:  az étterem biztosan hozza egy általános iskolai menza színvonalát, aki szeretné újraélni a fiatalságát annak bátran ajánlható. Lehet, hogy csak rossz pillanatot fogtunk ki az étterem életében, de annyi más kipróbálni való vagy már kipróbált és kellemesnek találtatott hely van a környéken, szóval én azt hiszem egy ideig biztos nem fogok felbukkanni itt újra..
 

Dan Brown

Dan Brown könyveit olvasom mostanában. Ez most egy ilyen korszakom, ahogy Jókaira is rákattantam és olvastam amíg ki nem tartott a lelkesedésem, illetve az elérhető könyvei. Azért nem mosnám össze a két szerzőt, de be kell vallani Dan Brown is a maga módján sikeres író, bár még korántincs kilencven év felett és nem vett el olyan színésznőt feleségül, aki a lánya is lehetne. Persze, erre még ráér, ha végül ingerenciája támad rá egyszer. Szóval arra gondoltam, hogy mekkora kiaknázatlan potenciál rejlik benne, amit sikerrel ki is használhatna az országunk. Ő az a szerző, aki zarándokhellyé tudott tenni egy múzeumi vécét és a most olvasott Inferno c. művében gondolatban bejártam már fél Firenzét, de a megoldás ugyanolyan rejtélyes a könyv felénél, mint három lappal az első borító után. Szóval, ha az idegenforgalomra szánt pénzt egyszer nem ellopnák, hanem megkeresnék vele Dan bácsit, hogy ugyan már írjon egy könyvet amiben van híres szimbólumkutató, mondjuk legyen egy magyar segítőtársa is, aki csinos fiatal nő és szintén van érzéke a szimbólumokhoz, legyen benne rossz és a jó szüntelen csatája, üldözés, rejtély és apró szőrös állatok. Járják be az országot, álljanak meg minél több helyen és a könyv végéig ne is derüljön ki semmi konkrét. Mindeközben persze szépen be lehetne mutatni az adott dolgot és a hozzá kapcsolódó legendákat és lehet, hogy nekünk is lehetne híres múzeumi vécénk, amiért célzottan charterjáratokat indíthatnának távol-keleti országokból. Egész biztosan megérné a befektetést. Kár, hogy ez csak nekem jutott eszembe eddig..

Az élet bonyolult

Hívok egy ügyintézőt telefonon. Illetve nem hívom pont őt, telefonon keresek egy céget és pont őt dobja a sors. (Sorsszerűség!) Mondom, hogy elküldtem e-mailben egy megrendelést, arról érdeklődnék, hogy megjött-e, mert nekem fontos lenne. Mondja, hogy azt ő nem tudja, ott sem volt, és különben sem tud semmit tenni, esetleg szól azoknak, akik meg tudják nézni, hogy nézzék meg. Mondom, hogy ez jó is és nem is, esetleg meg tudná-e adni a saját címét, hogy elküldhessem neki is a megrendelést, mert akkor tudna intézkedni. Na azt nem! Nem akar intézkedni, de megígéri, hogy rászól az ímélesekre. Mondom, hogy az azért nem jó, mert ha ők nem látják a levelet, akkor én megint hiába fogok várni. Kérdezi, hogy írtam-e a levélbe elérhetőséget? Erre mondom, hogy persze, de épp arról beszélek, hogy ha elveszik a levél, nem fogom megtudni. Mire ő, az nem baj, mert a kollégák majd látják a levélben az elérhetőségem és majd keresnek, ne izguljak. Mondom én, hogy bonyolult az élet..

Kerékőr

Okos kis találmány, őrzi a kereket az illetéktelenek elől, azaz leszerelhetetlennek bizonyul, ha nincs meg a megfelelő szerszámod hozzá. Azt persze nem tudom, hogy nélküle megszabadítottak volna a kerekeimtől vagy sem, de zárakat és biztonsági dolgokat a remény miatt szerez be az ember, részben nem szeretné az autóját négy téglára állítva találni, részben pedig nem szeretne utólag keserű szemrehányást tenni magának amiatt, hogy nem vett meg egy relatíve olcsó dolgot, a nagy kárral szemben, ami éppen érte. Nekem is van és jól őriz. Tulajdonképp, túl jól is, ugyanis amikor le akartam cserélni a nyári gumit télire, neme egyszerűséggel beletört a szerszám a csavarba. Már máskor is előfordult már, hogy a gumisnak kellett ezt leműteni, de mindkét esetben az autószerelő volt a hibás, akihez előtte elvittem. Ugyanis, amilyen puruttya népek, hajlamosak a kereket légkulccsal meghúzni és a kerékőr az ilyesmit nem szokta bírni. Tulajdonképpen olyan nagyon megtépni sem kell, elég kézzel meghúzni és a profik azt is csinálják. De van, aki ha kalapácsa van, mindent szögnek néz, így nem finomkodnak azzal a szerszámmal, hadd szóljon! Levontam azt hiszem a konzekvenciát a dologból - ami nem jelenti azt, hogy nem veszem meg a következő garnitúra kerékőrt is, ha szükségem lesz rá - hanem azt, hogy mielőtt elviszem szerelőhöz, gondosan vissza fogom cserélni az eredeti kerékcsavarra. Már csak a békesség kedvéért is.

Demokrácia

Azt is mondhatnám, hogy elkezdődött az őrült macskás nő állapotába való átalakulásunk azzal, hogy egy új macska költözött be a családba, így jelenleg már hárman vannak. Az új macska a keresztségben a Vilmos nevet kapta és a neme szerint jelenleg kisfiú. Tartok tőle, hogy nálunk mivel jelentős golyóirigység van,ezt az állapotot nem követi a nagyfiúi státusz, de azt hiszem az ellátásért ez vállalható kompromisszum, tekintve, hogy ezzel a fül és az egyéb függelékek épsége is többé kevésbé biztosítva van. Azonban érzek némi problémát a számosságból következően. Szerencsére még utálják egymást, így nem valószínű, hogy koalícióra lépnének vagy közös frakciót alakítanának a lakásban, de ez idővel változni fog, így könnyen lehet, hogy bizonyos kérdésekben szavazategyenlőség lesz - ha vitás kérdésekre kerül a szó. Arról nem is szólva, hogy ha nem jelenünk meg teljes létszámban a plenáris ülésen, akkor könnyen kiszavazhatnak bennünket, aztán előfordul, hogy este ők dobnak ki minket a lakásból, mi meg alhatunk a fa tetején vagy a macskaházban. Veszélyes dolog ez a demokrácia!

Szívesség

Sokféle fajtája van a szívességeknek. Van ami egyszerű, ha valaki valamihez hozzásegíti a másikat, de nem kér ellenszolgáltatást érte, vagy kér, de nem azonnal - akkor ezt tekinthetjük egyfajta szívességnek is. Tehát kölcsönadni valakinek valamit, elvégezni helyette egy munkát és legyinteni, valakit hozzásegíteni valamihez - szívesség. Ha például valakit hozzásegítek ahhoz, hogy nyugalma legyen, hogy nem akart elküldeni a fenébe magától, de éreztem rajta a dolgot, sőt az első adandó alkalommal ezt a gyakorlatban is bemutatta, annak, ha magamtól megyek el a fenébe - szívességet tettem. Mondjuk ebben az esetben a viszonzás kérdése még nyitott, de a szívesség, az szívesség. Ebben az esetben is.

Csoda

Az élet apró csodák sorozata. Ma is egy ilyen csoda volt befelé, a munkába. Valami miatt mindenki elfelejtett kocsiba ülni és éppen ezért idefelé úgy tudtam jönni, mintha vasárnap lett volna az utakon. Gyakorlatilag a reggeli dugó és tötymörgés helyett remekül lehetett haladni. Nem is értettem, hogy mi lelte az embereket vagy a forgalmat? A péntek 13.-a ilyen hatással van mindenkire vagy az emberek átlapozták a naptárt?

Nagymamám azt üzeni, bocs

Vannak írók, akik bármit írnak, én megveszem. A listám nem túl nagy és vegyesen vannak rajta különböző stílusban író és különböző nemzetiségű emberek. Békésen megfér William Gibson Tolkiennel és Bulgakovval és a többiekkel is. Ezen a listán tag Fredrik Backman svéd író. Mindhárom nálunk megjelent könyvét olvastam már korábban, de most épp a 'Nagymamám azt üzeni, bocs' címűt olvastam újra. Zseniális mű, igazán kedves és érzelmes szálakat penget, ha nőből lennék biztos zokognék rajta mint egy .. mint egy olyan ember, aki épp zokog valami meghatón, amit olvas. De mivel pasi vagyok, kőszívű és érzéketlen, így csak a szemem törölgettem, mert beleesett valami. Olvassa el mindenki aki teheti!

Szórakoztató

Szórakoztató látni, hogy az öribariságból idővel örihariságba fordulnak át a dolgok, szinte maguktól. Nyilván van nekem is valami közöm az egészhez, de az utóbbi időben tudom a dolgokat kívülről is nézni és ez jó..

Érdem

Csak egy tábla, egy egyszerű, közlekedési tábla. Nem mondom, hogy szükséges, de mindenképpen jogszerű. Midőn leaszfaltozták a környékünkön a Streba utcát, így kialakult az a sajátos forgalmi helyzet, hogy a fent jelzett tábla hiányából következően kialakult egy új jobbkezes utca, amin igyekeztem azonnal jelezni is az önkormányzatnak. Itt jellemzően a helyiek közlekednek, szóval nem volt a táblára igazán nagy szükség, de egy megélhetési karosszérialakatos vagy kgfb ügynök vagyonokat kereshetett volna azzal, hogy züllött autóikkal kikanyarodva a Nemeskérin jövők elé, az autó felújítását a balek biztosításának a terhére intézik el. Mert ugye ha nincs főútvonal tábla és a keresztező utcában nincs elsőbbségadás tábla, akkor a jobbról jövőnek van elsőbbsége még akkor is, ha az utak szélességében mutatkozik némi differencia. Persze ehhez nyilván rendőrt kellett volna hívni és sértődés is lett volna belőle - de hát ilyen az élet, sze la zsízny, ahogy a világ műveltebbik felén mondanák. Kikerült viszont a tábla, pár napja, úgy látszik hatott a jó szó. Valahol tehát az én érdemem is lehet a dolog, esetleg még pár tucat másik emberé is, aki talán bejelentette ugyanezt és lőn csoda! Kicsit árnyalja az egészet az, hogy egy nyavalyás táblát kitenni nagyjából majdnem egy évig tartott, de hát az ember ne legyen kicsinyes. Örülni kell a változásnak akkor is, ha az egy kicsit lassú is..

Lámpák és tejszín

Woody Allen Lelki jelenségek vizsgálata című könyvében volt egy olyan írás, amit nem tudok szó szerint idézni, de a lényegét megpróbálom átadni. Szóval, egy író munkájáról a kritikus elég becsmérlően szólt, ami miatt az író meglehetősen ingerült lett. Később belátta, hogy a kritika minden szava igaz és ez segített abban, hogy később tökéleteset alkosson. Erről azután sem felejtkezett meg, így amikor a Luftwaffe Londont bombázta, kivilágította a kritikusa házát. Ez jutott most az eszembe arról, hogy az, aki annak idején a legelső cégemből kirúgott és akit tulajdonképpen a tegnapi postban említett NAV-os fejlemény is érintett, válaszolt és megköszönte a segítségemet, miután elküldtem neki az ügyfélkapun kapott levelet, hátha ő tud valamit kezdeni vele. Végtére is vele kevert össze a hivatal, pedig eléggé különbözünk mindenben. Szóval, azzal, hogy anno kirúgott, tulajdonképpen nagy szolgálatot tett, bár egy szilveszteri bulit rendesen tönkretett vele, de ettől lettem az, ami most vagyok, szóval nélküle nem jött volna össze. Némileg árnyalja a helyzetet az és mielőtt lovasszobrot avatnék neki a Városligetben meg kell állapítanom, hogy semmilyen jövőbelátó képességekkel nem rendelkezik (magunk között legyen szólva, az empátiát még hírből sem ismerheti!) így nem tudhatta, hogy mit hoz nekem a holnap, így ő azért rúgott ki, mert utált. (és mert kellett a státuszom az egyik kegyeltje ismerősének.) Ha valaki kidob a tizedikről és te tejszínbe esel nem betonra, úgy gondolom nem a dobó érdeme, hisz ő kidobott volna akkor is, ha alattad beton van. Szóval azt hiszem elő kell keresnem a reflektorokat, hogy kéznél legyenek, ha szükség lesz rájuk..

 

NAV

Kaptam egy levelet az ügyfélkapun. A NAV küldte, egy olyan céggel kapcsolatban, ami abból a cégből alakult két évvel később, ahonnan annak idején kirúgtak. Persze nem értettem a dolgot mindaddig, amíg le nem töltöttem a nekem küldött levelet, amiben az volt, hogy mivel nem tudták a határozatot kézbesíteni, ezért vegyem úgy, hogy kézbesítve lett. Mindenesetre ők úgy veszik. Persze elkezdett az agyam kattogni, hogy vajon mi a fene lehetett a határozatban és hogyhogy a fenyegetéssel meg tudtak találni az ügyfélkapun, de magával a határozattal nem? Próbáltam megnézni az említett cég cégkivonatát, hogy mégis hogy a fenébe kerülök én bele egy olyan formációba ami a munkahelyváltoztatásom után két évvel alakult, de nem lettem okosabb. Aztán felhívtam a NAV-nál megadott telefonszámot, ahol kiderült, hogy én vagyok megjelölve mint a cég felszámolója. Aztán persze kiderítettük, hogy mégsem én vagyok az, de mindenesetre érdekes az, hogy hogy kerültem bele a képbe az összes adatommal egy olyan cég ügyeibe, amihez soha semmi közöm nem volt. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy ezek után szeretném-e azt, hogy adóbevallást csináljanak nekem..

Útépítés

Az útépítés nehéz dolog! Bár ha azt vesszük olyan, mint az irodai munka, legalábbis az látszik a közelben folyó építkezésből. A munkaidő reggel 8-tól délután 5-ig tart és nincs hétvégi munkavégzés. Ebből a tekintetből jobb is mint egy informatikus állás, ugyanis minket be szoktak rendelni hétvégén is, mert akkor lehet igazán piszkálni a rendszereket. Az építkezéshez elengedhetetlen bizonyos mennyiségű anyag rendezetlennek tűnő szállítása ide vagy oda. Nagy sóderhalmokat kell emelni az egyik részen, aztán széttúrni, majd az egészet felszedni és elvinni valahova máshova és ott szétteríteni, mindenféle látható rendszer nélkül. Kicsit a Hanoi tornya fejtörőjére emlékeztető feladat, de ott elvben van logika és cél is a korongok össze-vissza pakolgatásában, de itt nagyon nincs. Például felhalmoztak és eltúrtak egy olyan részen kb 40 centi sódert, amiről látni lehetett, hogy bőven a leendő út szintje felett van, így most az egészet, sóderestül, a szint alá bontják vissza és a sóderes földet nagy teherautókkal szállítják tovább. Vagy megcsinálták a tökéletesen sima úttükröt, de nem betonozzák még le, így a rendszeres, kéthetenkénti esők nagy eróziós völgyeket vágnak bele az asztalsimaságú úttükörbe, amit majd újra meg lehet és kell is csinálni. Kicsit olyan mint egy focimeccs. Ha nem tudná az ember, hogy van valahol egy labda, azt hinné, hogy csak úgy rohangálnak össze meg vissza.

Chirp / Baofeng UV-5R

Ez az írás azoknak szól, akik tudják, hogy mi a Baofeng UV-5R és eszik-e vagy isszák. A többiektől ezúton kérek elnézést, lehet lapozni, nincs itt semmi látnivaló. Szóval aki tudja miről van szó, tudhatja, hogy ez egy jó kis rádió és sokak által használt típus. Mindenekelőtt az ár/érték aránya kiemelkedő, a netről rendelhető gombokért és kapunk egy remek kétsávos rádió adóvevőt, ami a két méteres és a hetven centis amatőrsávokon használható. Elvileg rádióengedély kellene hozzá, de ezzel jószerint senki sem foglalkozik. A neten szintén lehet kapni gombokért programozókábelt hozzá, amit a rádióba és egy usb aljzatba dugva, a számítógépeken lehet a rádiót abuzálni. Ehhez van egy csoda program is mellékelve, de több sebből vérzik a dolog. Az első az, hogy meglehetősen korlátos és alaphelyzetben kínai nyelven jelentkezik be, ez ugyan átállítható, de a beállítást nem jegyzi meg, úgyhogy a következő alkalmakkor is kínai nyelven szól hozzánk. Másik problémája az, hogy windows telepítést igényel, ami gond, ha az ember nem használ ilyesmit odahaza. Így csak a móka kedvéért próbáltam Linux-os alternatívát keresni és szembe jött velem a Chirp. Teljesen jó program erre a célra, a tudása bőven elegendő a feladatra, van csv outputja is, tud rádiót klónozni, azaz beolvassa az adatokat és vissza is írja a készülékre. Mivel pythonban írták, elképzelhető, hogy fut windowson is.  (Sőt, biztos! Ráadásul egy halom másik rádiót is képes kezelni.) A honlapja itt van: http://chirp.danplanet.com/projects/chirp/wiki/Home Használjatok ilyet, mert jó!

SLS

Mint egy csomagküldő cég neve. (Te mivel hozatod a cuccokat Kínából? GLS, DPD? - Á, dehogy, én az SLS-t használom!) Pedig nem is. Ez egy ismert vegyipari alapanyag, felületaktív, ettől habzik az, aminek habzania kellene.  Nyilvánvalóan olcsó - ez abból is következik, hogy mindenbe beleteszik, illetve állítólag irritálja a bőrt is, így miért ne bőrrel érintkező dolgokba tegyék rögtön bele? A neve Sodium Laureth Sulfat, ami megint csak meglepő, ugyanis ezek a hülye angolok inkább kitaláltak egy másik szót a nátriumra, csak azért, hogy ne kelljen nátriumot mondaniuk. Kínos lehet a periódusos rendszert nézegetniük úgy, hogy valaminek Na a vegyjele és sodiumnak hívják. Nyilván tök logikus is. Szóval itt van ez a dolog, ami habzik és erről jutott eszembe, hogy az ember rászokott a szappantól a tusfürdőre, mert a szappan szárítja a bőrt, közben a tusfürdők meg tele vannak olyasmivel, amivel inkább irritálni mintsem tisztítani lehet az ember bőrét. Pedig a bőrre vigyázni kell, ezt már a lókupec is megállapította az Indul a bakterházban, igaz az Sanyi bőre volt, de a miénk is értékes. Többek között megvéd az esőtől. Most meg moshatjuk újra szappannal, abból nem lesz annyi baj..

Meglepő

Olvastam az újságban, hogy az M2 autóút építési munkálatai miatt lezárják a gödi kétsávos szakasz egy-egy belső sávját és az újságban figyelmeztetnek a várható lassú haladásra és a torlódásra. Ebből is látszik az, hogy mennyire nem ezen a világon élnek az újságíróink. Ez persze, mármint ha egy kétsávos úton lezárnak egy sávot a világ minden táján lassulást szokott okozni - de ahogy mindig meg szoktam jegyezni, ami bárhol működik a világban, az idehaza biztosan nem fog - a lezárás meglepő módon nem okozott lassulást, sőt ettől felgyorsult a közlekedés az említett szakaszon. Ugyanis a kétsávos időkben, mindenki előrement a belső sávon, aztán ott elől persze be is akart menni, de mindenki természetesen legelőre, így az egész út beállt mint a bot. Ha egy előzékeny, de nem megelőzékeny! teherautós lezárta a belső sávot, akkor csodák csodája elindult az addig álló kocsisor, de ritkák manapság az önzetlen lovagok, így sokat ácsorogtam arrafelé reggelente. Így viszont, hogy az útépítés miatt zártak le egy sávot, egész normálisan lehet közlekedni, mert senki és sehol nem tud előzni ezen a szakaszon, így nyugodtan közlekednek az autósok. Ez egy csoda, kérem!

Párhuzamos valóságok

A párhuzamosok lehet, hogy a végtelenben találkoznak, de a párhuzamos valóságok soha. Az a jó bennük, hogy egymástól függetlenül képesek létezni és békésen megférnek egymás mellett, vagy legalábbis nem érdekli őket a másik. Nap mint nap szembesülünk ezzel, már csak ott is, amikor valakik mást gondolnak ugyanarról a dologról. Teszem azt, amikor az unokatestvérem hazalátogatott és az előre megbeszélt látogatását lemondta, majd közölte, hogy abban az évben nem is jön, mert a rokonainál sokkal fontosabb dolga akadt egy keresztelő főpróbája címén - szóval amikor én ezt hiszem, hogy ez történt, ugyanakkor most egy levélből megtudhatom azt, hogy ő mindenképpen meg akart látogatni csak én addig vacilláltam, amíg nem lett az egészből semmi, pedig ő akart jönni nagyon. Csodás dolog ez a fizika és ezek a párhuzamos terek. Csak kár, hogy én a saját dimenziómban nem erre emlékszem.

Kockulás

A hétvégén kirándulni voltam a Mátrában. Elindultunk az Ilona vízesés felé, de nem álltunk meg ott és hagytuk annyiban az egészet, hanem megmásztunk a közelben lévő csúcsot is, aminek a legmaradandóbb emléke az volt, hogy jó sok sombokor volt a tetején és jó múltkorában innen lefelé estem be egy kisebbfajta szakadékba. Na jó, utóbbi túlzás, nem estem, hanem csúsztam, borultam, stb. Igaza van az ősi bölcsességnek -  a lejtőn nehéz a megállás. Som most is volt és még pofára sem sikerült esnem lefelé, pedig igyekeztem serényen. Mire visszaértünk a táborba, alaposan elfáradtam. Megnéztem a lépésszámlálót, amit nagy bölcsen elindítottam odafelé és megállt bennem az ütő! Ilyen még sosem fordult velem elő, a műszer 16384-et mutatott! Gyönyörű kerek szám lett! Volt kollégám szerint a számok vagy legyenek prímek, vagy kettő hatványai és ez utóbbi most teljesen véletlenül bejött! De miért kerek? A 16384 az hexadecimálisan pont 0x4000! Na ugye! Hexadecimálisan pont 4000 lépést megtenni nem semmi..

Azt mondják

Azt mondják alapvetően kétféle ragasztószalag létezik. Az egyik nem akar ragadni, a másik nem akar lejönni. Ha a ragasztást mint funkcionalitást nézzük, akkor persze a második verzió a kedvezőbb. Az ember tekintse véglegesnek azt, amit elkezdett. Ez onnan jutott eszembe, hogy vettem egy olcsó autós telefontartót. Eddig bármilyen olcsót vettem, valahogy mindig rajta maradt az ablakon. Most viszont megtört a jég és nem mondanám, hogy végre, de az eszköz a feltapasztását követő egy percben leveti magát az ablakról, a telefonnal együtt. Az ember épp csak a hangos Juhahúú! kiáltást kell, hogy hozzágondolja és már kész is a Tarzan film, egy fekete, liánon csüngő figuráról, aki a mélybe veti magát a telefonoddal együtt. Így tehát most van egy remekbe szabott eszközöm, ami sok mindenre jó lehet, egy funkciót kivéve. Sajnos én pont abban az egyben venném hasznát - telefont szeretnék tartani vele. Azt hiszem így jártam..

Toitoi

Furcsa dolgok ezek az álmok. Eddig egy csomó alkalommal sikerült olyat álmodnom, amiben vécét keresek, mert nagyok kell pislantani, de sehol sincs megfelelő. Mindnek van valami baja, hol koszos, hol éppen felújítják, hol pedig néznek, szóval sehol sem alkalmas. Ilyenkor persze felébredek egy idő után és rájövök, hogy valós alapja volt a dolognak és kimegyek a fürdőszobába. Mondtam is magamnak, hogy igazán kínos majd az lesz, ha nem ébredek fel és álmomban megtalálom azt a szabad vécét, amit nem néznek és kellően tiszta. De a mai nap kivétel volt az eddigi megszokás alól. Ma szintén vécét kerestem és természetesen megint nem volt egy darab sem, viszont nem pisilni kellett. Ez így tényleg ijesztő!

Lángos

Már azt hittem, hogy lángos nélkül maradok a Balatonon, mígnem eljutott hozzám az információ, hogy a halasnál lehet újra lángost kapni. Azért írom, hogy újra, mert gyerekkoromban ott árulták a lángost. Egy extrém kövér ember volt a lángosos, aki sokak megelégedésére finom lángosokat készített egy ideig, aztán egy darabig egyáltalán nem volt ilyen étel, majd a strandbüfébe szivárgott be és maradt ott sok évig a know-how. Persze semmi sem tart örökké, a tavalyi évben már vegetált a strandbüfé, a lángosuk kifejezetten rossz volt, kívülről égett, belülről sületlen és nyers, aztán idén már el is bontották az egészet, így lángosszempontból azt kell mondanom, hogy nem kár érte. Idén meg itt a régi-új hely, így a sorsdöntő próbára most került hétvégén sor. Nem volt nagy forgalom, de a konyha pörgött, lévén, ahogy számoltam kb 2 ember dolgozhatott odabenn. Egy lány, a pultos mindenes és egy szakács, aki időnként kijött, tette egy kört, majd visszament. Ehhez képest takarítani más senki sem takarított, minden ragadt az olajos, málnaszörpös, hamburgeres mocsoktól. Pont ez az érzés, amit az ember elvár egy ilyen helyen és ha nagyon várja, akkor meg is kapja. A kajára várni kellett, a kiszolgálás úgy történt, hogy kértünk, fizettünk, majd megmondta a lány, hogy miénk a 104-es szám és majd szól. Közben leültünk és jobb híján a tévét néztem. A Győr játszott a Békéscsabával focit, de inkább egymással szórakoztak, mert foci egy darab sem volt. Hányatott élete lehet egy sportközvetítőnek manapság, amikor úgy kell tolmácsolnia a pályán látottakat, mintha ott valami izgalmas történne. Persze nem történt semmi, a meccs nagyjából annyira volt izgalmas, mint egy 200 méterről figyelt kukorica címerezés, de a riporteren nem múlott. Egyszer csak elbődült a lány, hogy 104! - nem is tudom hol fért el ilyen hang benne, illetve mit csinál egy külföldi, ha pont itt éhezik meg. Megkaptuk a lángost, ami külsőre jól nézett ki. Az alapár 400 forint, amire jött rá a fokhagymáért plusz ötven még. Furcsa, hogy nem tehettük mi rá és az is, hogy felszámolták, viszont ötvenért nem spóroltak vele. Ennyire baromi erős lángost még nem ettem. Vastagon borította a fokhagyma, látszott, hogy nem spóroltak vele. A nej hozott egy kanalat és megpróbálta levakarni a lángosról a hagymát, de csak korlátozottan járt eredménnyel. Kértünk egy málnaszőrt is, az borzasztóan, gejl módon édes volt és bár házinak írták, dús vörös habot vetett, eszembe juttatván a régi, kátrányalapú balatoni szörpöket. A lángos közepe ropogott, de valahogy mégis sikerült az egészet szivacsosra itatni olajjal, szóval mindent összevetve nem volt egy kellemes élmény. Ide sem jövünk többet - legalábbis az idén biztosan nem.

Pasik

Tegnap azt hiszem megszállhatott a szentlélek, mert olyat tettem, amit jó ideje már nem. Persze ehhez hozzájárult a könyörgés is, hogy olyan nagy boldogságot okoznék ezzel. Nos jó, bementem a nej után egy mindenféle női dolgot - csetreszeket - áruló boltba. Benn az alábbi látvány fogadott: Egy nő vásárolt, mellette egy pasi állt, aki szemmel láthatólag baromira unatkozott. Tekergette a fejét, ásítozott és az egyik lábáról a másikra állt, miközben a párja elmélyülten szemlélt bizonyos dolgokat, majd az egy részét felemelte és megmutatta a mellette álldogáló szerencsétlennek, aki mondott rá valami teljesen lényegtelent. Mondtam is a nejnek, hogy látod ezért nem járok boltba veled, mert nem szeretnék ilyen amőbává válni mint ez a pasi itt!  - Aha - nyugtázta ő, majd kis idővel később egy ronda és haszontalan gyümölcsöstálat emelt fel a látóterembe. azzal, hogy: - És mit szólnál egy ilyen tálhoz? Na tessék egy pillanat alatt én is ugyanolyan amőba lettem..

Szent Bertalan éjszakája

Augusztus 23-ról 24-re virradó éjszaka. Kifejezetten sz.r emlék sok franciaországi hugenottának és nekem is. Bár mindkét esemény régen volt, de egyiket sem kellene elfelejteni.

Nők

Naszóval! Most az összes, nem ivarosan szaporodó életforma nagyot sóhajthat fel azért, mert ez kimaradt az életükből! Persze nyilván az osztódással, bimbózással szaporodásnak is lehetnek árnyoldalai, amit meg mi nem ismerünk - például reggel, nem csak a borotválkozótükörből néz vissza ugyanaz az arc, illetve, amikor a reggelizőasztalhoz mész, azt láthatod, hogy már ott ülsz és épp a reggeli kávéd utolsó kortyát issza meg valaki, aki éppen te vagy. Ez is lehet valahol csapás! Na de nem erről van szó, hanem arról, hogy valamelyik reggel (tegnap) volt egy telefonbeszélgetésem a nejjel arról, hogy az életünkből az a fajta gyengédség, amikor elalvás előtt csak úgy összebújunk, mindenféle hátsó szándék nélkül, csak úgy dudorgásilag. Ehhez azt kell ugye tudni, hogy ez maga a rögvaló, tekintve, hogy mindkettőnk napi rutinjában eljön az a pillanat, amikor az egyén már nem bírja tovább és elvonul lefeküdni. Ráadásul én rajtaütésszerűen képes vagyok elaludni, szóval az egyik pillanatban még látszólag éber vagyok, a másikban meg már csörög az óra reggel. Szóval nem egyszerű egy dudorgást megszervezni. Na de tegnap este mondom, hogy jöjjön aminek jönnie kell! Így szóltam, hogy akkor kész vagyok teljesíteni az elvárásokat - persze kiderült, hogy pont most fel vagyok mentve ez alól, mert inkább aludna, ugyanis éppen álmos. Aztán persze megint csörgött a vekker. A fene érti ezt az egészet!

Víz

Végre sikerült rájönnöm arra, hol folyik el a víz az átmeneti tartályból, ami szerves
részét képezi a kertlocsoló rendszernek. Eddig csak azt tapasztaltam, hogy gyanúsan sűrűn
indul el a tartálytöltő szivattyú, ami visszaállítja a szükséges vízszintet, de nem
sikerült rájönnöm arra, hogy hol folyik el a víz. Arra gyanakodtam, hogy a töltőszivattyún
keresztül folyik vissza a kútba (ezt megelőzendő tettem a szivattyú tövébe egy visszacsapó
szelepet.) de újabb visszacsapó szelep beépítése sem hozta meg a remélt eredményt. Mivel a
szivattyú a végén már szinte ötpercenként elindult, így komolyan gyanakodtam azon, hogy a
locsolóágban folyik el a víz. Lehúztam az elvileg zárt állapotban lévő szelep mögötti
tömlőt és a zárt csapon keresztül folyt el a víz, ami nem túl hatékony módja a zárásnak,
ha tulajdonképp ez nem is történik meg. A víz folyamatosan utántöltötte a csöpögtető
rendszert és ezért indult el a szivattyú. Ma megpróbálok elmenni az öntözési boltba és
tanácsot kérek. Vannak tippjeim, de még minden képlékeny.

Kiábrándító

Kiábrándító, ha olvasod valaki blogját és jókat ír, remek stílussal és az a kép alakul ki rólad, hogy hű, de remek figura ez az ember és amikor valami problémád lesz akkor elsőnek ő jut az eszedbe. Persze nem akarod ingyen, csak azt hogy hallgasson meg és mondjon valamit. Felhívod a blogban megadott számon - mert ugye miért ad meg valaki telefonszámot, ha nem akarja, hogy felhívják, illetve van, hogy valaki nem ér rá, de olyan, hogy soha nem ér rá, az is ritka - szóval felhívod, de iszonyatosan bunkó, lekezező és egy cseppet sem segítőkész. Pedig ha úgy vesszük, a munkaidejében a munkával kapcsolatban szerettem volna a véleményét, ráadásul fizetni is hajlandó lettem volna érte. Arról nem is szólva, hogy miközben még beszéltem, letette a telefont. Mintha nem is ugyanaz az ember írta volna az írásait.

A bölcs és a hülyék

Manapság népszerű ez a vicc és nem mellesleg igazabb, mint elsőre gondolnánk. Egy nagy bölcstől kérdezi egy ember:

- Mester, mi a hosszú és boldog élet titka? - mire a mester -

- Sose vitatkozz hülyékkel!

- De én nem hiszem, hogy pusztán csak ennyi lenne az! - mondja az ember.

- Igazad van! -  válaszolja a Mester.

A mi gondunk csak az, hogy egyszerre vagyunk önmagunk mesterei és sajnos a hülyéi is.

Dinnye

Aki nem a haverom Dinnye, hanem a görög. Vekengtem a közelmúltban arról, hogy idén nyáron még nem ettem igazán jó görögdinnyét. Igaz sárgát sem, bár abból vettünk cukordinnyét, amit Dél Amerikából hoznak ide, talán Venezuelából vagy valami hasonlóan egzotikus helyről - az momentán jó volt, de a honi termés ízetlen. Tegnap megpróbálkoztunk újra a dinnyevásárlással, igazolandó a nej elméletét, hogy nagy dinnyét kell venni, mert aminek volt ereje nagyra nőni, az biztosan jó már. Nos nem ilyen szoros az összefüggés, sőt, a dinnyénk a hűtőben azt igazolja, hogy nincs ilyen összefüggés. Na nem vetném a dinnyét egyből a ganéra, de  majdnem. Azt hihetné az ember, hogy itt van ez a gatyarohasztó meleg, minek lenne ez jó, ha nem a dinnye cukorfokának? Aztán persze meg nem. Ha nem süt a nap, joggal mondhatják a termelők, hogy persze azért nem édes, mert annak jó kis napsütés kell, de lassan ott tartunk, hogy a napból is elég lesz és a dinnye továbbra sem édes. Mi a fene van a dinnyéinkkel?

Mekk Endre

Csak azért mert az Elek már foglalt, hiszen mindenki a kedves, de teljesen kontár kecskével azonosítja ezt a nevet. Tegnap nem kecskék jártak a szobámban (nem találtam sehol bogyókat!), hanem valódi klímaszerelők. Megállapították, hogy a klíma teljesen rossz, a víz sem folyik le belőle és öt másodperc működés után leáll, nem lehet sehogy sem folyamatos üzemre rábírni. Mondta a srác, hogy ebből termosztátcsere lesz! - én persze meg örültem neki, mert azt gondoltam, hogy végre történik valami, talán lesz egy használható klíma a szobámban, ami télen esetleg fűteni is fog, nyáron talán meg hűt is majd és kapcsolgat is, ahogyan azt a naiv ember elképzeli.  A jelenlegi ugyanis nem alkalmas semmiféle formában erre. Reggel mire bejöttem, sarkvidéki volt a hideg. A pingvinek visítva menekültek és kiderült, hogy mégsem lett termosztátcsere, hanem valamit hekkeltek a régivel, most már egyáltalán nem lehet szabályozni, hanem a gombját az egyik végállásban rögzítették és jelen helyzetben a berendezés folyamatosan üzemel. Persze így sem lehet használni, eddig ugyanis nem indult el, most meg nem áll le. Kénytelen vagyok ki- és bekapcsolgatni manuálisan, ami jó szórakozás, főleg amióta a sumérok feltalálták az automatákat.

Számlát kaptam

Ez eddig másokkal is elő szokott fordulni. Boríték jött, hozta a postás, én meg néztem, mint borjú az új kapura, hogy ez vajon mi a fene lehet? Hatósági díj, repülőorvosi vizsgálatról? Hol van az már? Először megállt bennem a lekvár, hogy mióta átutaltam a pénzt már, szinte el is felejtettem a dolgot és ezek nem kapták meg és most beszedik még egyszer! Nem most fordulna elő a világtörténelemben, hogy egy értelmetlen sarcot többször akarnak beszedni. A számlán feltüntetett idők is teljesen kuszák voltak, áprilisi teljesítés, július közepi számla kelte, a fizetési határidőre már nem is emlékszem. Aztán persze minden világos lett, ez a tavaszi repülőorvosi vizsgálatom hatósági díjáról készült számla! Akkor csak befizettem a pénzt, azt viszont sürgősen, mert az orvosi vizsgálaton csak úgy lehetett megjelenni, aztán persze megkaptam a légialkalmasságot, így el is felejtettem az egészet. Aztán most leesett, hogy nem kaptam számlát róla, mert átutaltam, így most küldték el, nagyjából az akció után három hónappal. Mert ugye egy fagylaltost, ha nem adja oda a nyugtát a fagyival egyetemben, akkor úgy megbüntetik, hogy attól koldul, de egy hatósági díj leszámlázható majdnem négy hónap múlva, az nem probléma. Ez nem az adózás rendje elleni cselekmény, amivel az Apeh a tisztességes embereket vegzálni szokta, ez a normál hivatali ügymenet része! Amiért a hivatal büntet, az a másik hivatalnál gyakorlat. Ami az egészben szép, időközben állítólag megszüntették az orvosi vizsgálat hatósági díját. Azért a pénzt nem adták vissza..

Telefon

A nej bent hagyta a mobilját a cégnél. Most hívott fel a főnöke azért, hogy ne izguljon. Igazán rendes tőle! A szép az egészben az, hogy komolyan az eszembe jutott, hogy mivel ma később megyek haza, felhívom és megmondom neki, hogy tényleg ne izguljon, ha nem találja a készülékét.

Fagyi

Bármiről képes vagyok lemondani, a kísértést kivéve és a fagyi - valljuk be, erős kísértés! Így elhatároztam, hogy nem is mondok le a fogyasztásáról, pedig ez minden dietetikus rémálma, amikor az ember végre leül a fotelba a tévé elé és maga elé veszi a fagylaltot, ahelyett, hogy magát sanyargatná valahol. Szóval a fagyi marad, de úgy döntöttem, hogy azért nem áldozom fel az ideális alakot a mohóság oltárán. A fagyimat magam készítem, fagyott gyümölcs, egy kevés tej és némi xilit segítségével. A személyes tapasztalataim szerint a legjobb a málna és az eper, illetve a bogyósgyümölcsökből készült anyag. A banán kritikán aluli, nem igazán fagyasztja meg a tejet rendesen, amikor nekiesek botmixerrel, szóval az felejtős. Amúgy nyugodtan ajánlhatom, igazán jó az íze és szinte nem is hizlalhat - legalábbis szeretnék ebben hinni, hisz szinte csak fagyott gyümölcsöt tartalmaz, hideg, pépesített kivitelben..

Megható

Sosem gondolja az ember, hogy felnőtt létére igazán meg fog hatódni. Velem ez most megtörtént a hétvégén. Az elmúlt héten Bécs belvárosában sétáltunk és egy ártatlan megjegyzést tettem egy, a kirakatban látott plüssbékára, mely szerint mennyire jópofa. Most hétvégén, amikor megint ott volt jelenésünk, az utódot meglátogatandó, a gyerek a találkozáskor nagyon somolygott valamin, aztán persze előhúzta a háta mögött addig dugdosott zacskót és megkaptam ajándékba a békát. Azt a bizonyosat, amit az előző héten láttunk a kirakatban. Sosem gondoltam volna, hogy az eszébe jutok, hogy figyel arra, hogy mi tetszik nekem meg, aztán, hogy becserkészi és meg is veszi az ajándékot. A születésnapom most külön ünnepeljük, nem lesz idehaza a napján, így különösen kedves tőle, hogy így emlékezett meg rólam előre. Azt hittem, hogy vénségemre már mindent láttam az életben, de ez mégis igazán jól esett tőle! Az én fiam!

Madár

De nem Erdei, hanem csak olyan vidéki. Majdnem mondtam, hogy falusi, de aztán az eszembe jutott, hogy nem is falun lakom, csak olyan, mintha. A madár nem volt nagy és gyakorlatilag a macska szájából lógott ki. A nej szólt, hogy 'ott megy a Kicsi Undi és visz egy madarat, szaladjak és locsoljam le vízzel!' - persze ez a madáron vajmi keveset segített volna, de kaptam magam és rohantam - ebből látszik, hogy minden hülyeségre kapható vagyok, ha az asszony mondja! Persze a macska menekült, én utána a slággal és persze utol sem értem. Mondjuk nagyjából esélytelen is volt. Kicsi Undi kicsit undok, szóval a neve sem véletlen. Mióta ki lett miskárolva, azóta elég morózus, nem szereti ha a hasához nyúlnak, mintha fájna neki odabent valami, épp ezért fel sem lehet őt venni ölbe, mert egyből leugrik és megjegyzéseket is tesz. Na mindegy, pár perc múlva mentem ki az udvarra és a madár (teljesen egészben) a lábtörlőn volt elhelyezve. Teljesen elérzékenyültem tőle, hisz szemmel láthatóan nekünk hozta! Persze a macska sehol, nekem meg bűntudatom volt, hogy üldöztem a locsolóval és húsvét már régen elmúlt. Igaz, hogy akkor ez kimaradt, de szemmel láthatólag nem reklamálta a dolgot. Mondjuk azt sem értem, hogy nem veszi észre egy madár a macskát, mert ennél feltűnőbb már nem is lehetne. Fehér macska, vörös foltokkal, kb annyira lehet feltűnő, mint Kósa Lajos egy óvodáscsoportban, szóval a hülye madara ezer millió helyre mehetne ahol nincs egy ennyire feltűnő macska, erre pont oda megy, ahol meg igen.  A macska meg ránk gondolt és elhozta nekünk a madarat, mert azt gondolta, hogy megérdemeljük. Egyem a szívét! Persze mondtam a másiknak, hogy legyenek olyan kedvesek nem vadászni madárra, mire felnézett rám és azt mondta, hogy  - Semjén Zsolt is vadászik! - Persze ez igaz, nem is tudtam tovább érvelni..

A kutya

Úgy tűnik, az utóbbi időben mindenki velem akarja elüttetni magát. A múltkori biciklis után most egy kutya gondolta úgy, hogy bepróbálkozik velem, így ma reggel Bócsán, kitört az árokból és bevágódott a kocsi elé. Szerencsére nem mentem gyorsan, lakott területen kínosan tartom az ötvenet és amikor megláttam a villanást, bele is álltam a fékbe, de így is nagyot szólt. Mikor elosztott a füst, kiszálltam, de a kutya szerencsére már messze járt, pedig azt hittem, hogy ott maradt. Viszont az autóm szerkezeti integritását megviselte a dolog, az első műanyag elemek gyanúsan lógnak. A fene vitte volna el ezt a kutyát! Mehetek el műanyagoshoz és megint egy halom pénz lesz, ráadásul nem is én voltam a hibás, de a számlát nekem kell állnom..

Munka

Azt hiszi az ember, hogy a szabadban végezhető munkák az időjáráshoz vannak kötve. Illetve ez biztos, de a hit arra irányul, hogy oda vissza létezik ez a kötés. Azaz, jelen esetben ez azt jelenti, hogy amíg jó az idő, dolgozunk. Jómagam is többször ráfaragtam arra, hogy akkor akartam kint dolgozni, amikor nekem kedvem volt hozzá, nem akkor amikor lehetett. Ez jut eszembe minden nap, amikor elmegyek az M2 építkezése mellett. A melósok ugyanis úgy dolgoznak, mintha irodában ülnének, azaz hétfőtől péntekig, reggel 8-tól nagyjából délután ötig. Nem igazán zavarja őket az, hogy ha bejönnek az őszi esők, akkor a kialakuló sártenger miatt esetleg hetekig nem lehet majd dolgozni, most meg telnek el a szép napok úgy, hogy egy kapavágás sem történik közben, mert letelt a munkaidő. Ki érti mindezt?

Közlekedésbiztonság

Az fontos dolog. A rend őrei ezt úgy szokták megvalósítani - na nem a biztonságot, hanem az érte folytatott munkát, hogy a rendőröket beültetik egy autóba sebességet mérni, mintha csak ez lenne az összes problémája a honi közlekedésnek. Szó ami szó, ennél kényelmesebb megelőzőmunkát nemigen lehet találni, minden egyébnél sokkal többet kell dolgozni. Csak ülni kell az autóban és a berendezés meg magától dolgozik. Persze, ha dolgozik. Mert ugye ehhez például olyan szakaszokon kellene használni a műszert, ahol forgalom is van. Pest felé, a gödi felhajtónál, reggel 8 felé pl van forgalom. Sőt! Túl nagy is van, ezért az emberek - köztük én is - perceket álltunk az úton az autóinkkal a dugóban, miközben velünk szemben rendőrök ültek a műszer mögött és egymást néztük. Mi őket, ők meg a mozdulatlanul álló kocsisort. Persze rendőrnek azért megy az ember, hogy egy percet se kelljen gondolkodni semmin, de felmerül bennem a kérdés, hogy ilyenkor senkinek nem jut eszébe az, hogy nem oda kellene kivezényelni ezeket a szerencsétleneket, ahol épp valami közlekedésszerű zajlik, nem pedig egy furcsa autótárolási kísérlet?

Úgy!

Úgy vélem, hogy arról a politikusról, aki élete felét Teréz anyaként, másik felét utcai sorozatgyilkosként tölti, nem lehet azt mondani, hogy igazi nagyformátumú példakép lenne. A legenyhébb dolog, ami eszembe jutna róla az, hogy ellentmondásos személyiség és amíg a történelem nem tisztázza a szerepét, nem kéne előre szentté avatni. Habár a történelmet mi magunk írjuk, az sem megfelelő, ha a mérleget csak a jó cselekedeteiből vonjuk le - feltéve, hogy volt neki egyáltalán ilyenje - a rosszról meg nem veszünk tudomást. Mindez csak úgy az eszembe jutott, miközben a körmeim reszelgettem. Szóra sem érdemes..

Koplalás

Koplalni könnyű! Minden fogyókúra kötelező eleme a mindenféle szereken és porokon kívül a sok mozgás és az, hogy az ember ne egyen annyit, mint annak előtte. Mert ha - Sándor György szavait idézve - az ember megeszik egy ilyen nagy (itt mutatni lenne szükséges, a két kezünkkel, nyújtózkodva!) zsíros kenyeret, egy ekkora (újra nagy nyújtózkodás!) nagy szalonnával, akkor ne csodálkozzon azon, ha úgy néz ki, ahogy. Magamról tudom, hogy bárminek képes vagyok ellenállni, a kísértést leszámítva, így pl annak sem tudok, ha mindenféle nassolnivalótól roskadoznak a polcok. Ilyenkor az sem segít, hogy arra, gondolok, ha nem eszem ezt meg, akkor más fogja. Sőt, ha úgy vesszük ez pont egy kontraproduktív gondolat, mert az ember hajlamos azt gondolni, hogy inkább kárba menjen, mintsem pocsékba. Szóval, sokkal egyszerűbb nem enni semmit akkor, ha nincs otthon semmi. Az ember kinyithatja a hűtőt akár óránként is, egy spontán fagylaltmanifesztálódásnak a matematikai esélye meglehetősen kicsi, de nem kizárt. Így ha a véletlenül kialakuló fagylaltot esszük csak meg, jó eséllyel teljesülhet a napi kalóriacél..

Fő a biztonság!

A biztonság mindenek felett áll! Ezt tudhatja mindenki, de a tények újra bebizonyították számomra mindezt. Miután egy jóember leellenőrizte a környéken lévő összes tűzoltókészüléket, azaz megkereste, lekaparta és új matricát tett fel a régi helyett, megkérdeztem tőle, hogy ettől az új matricától valóban sokkal biztonságosabb lett a készülék? Mindenképpen! - felelte. Szeretem, ha más is olyan sokat ad a biztonságra, mint én..

Macskabunda

Tegnap mentem be a lakásba és a macska előttem ment. Minden mozdulata kiszámított volt, mondhatni talán azt is, hogy elkínzott. A hőmérő épp 28 fokot mutatott árnyékban. Megkérdeztem a macskát, hogy milyen érzés ilyenkor szőrmebundában mászkálni? Lassan megfordult és rám nézett meglehetős megvetéssel. A szeméből kiolvashatóan a te krva anydt kifejezéssel. Mondja valaki, hogy a macskák nem értelmes állatok!

Lőcs

Mindenki, legalábbis a férfivilág nagy része szemérmesen hallgat a témáról, pedig jobbára ez az öltözői humor egyik sarokköve, illetve a téma a legtöbb autóvásárlásnál előkerül, legalább futólag lepillantva - Elég ez vajon egy Audi A4-re vagy valami nagyobb SUV-ot kell inkább vennem? Ez most azért jutott eszembe - nem mintha autóvásárlás előtt állnék - hogy megemlékezzek arról, hogy mire is jó ez a szerszám, az elsődleges biológiai funkcióján túl, azaz, hogy az ember futás közben is végezhesse úgy a dolgát, hogy ne legyen nedves közben még a szentkép a falon is. Van egy régi magyar mondás is - haszontalan, mint a pap p.cse - de be kell látnom, hogy ez az állítás mára megdőlni látszik. Ugyanis nem csak nagy terepjáróhoz juthat a kérdéskörrévén az ember, hanem más egyébre is jó. Eddig azt tudtam, hogy az egészséges mértékben gömbölyű férfitest/apatest jellemzője az, hogy ha az ember egyenes gerinccel - ez nyilvánvalóan nem politikusokról szól! - lenéz, akkor a hasa ívétől látnia kell a végét. Ha nem, az fogyókúrát jelent. Eddig el is voltam abban a hitben, hogy ezzel nagyjából kimerült a hasznossága, de apám és egy geodétaisten révén kiderült, hogy felhasználható oszlopok függőleges helyzetbe állításához is, ha az embernél nincsen se vízszintező, se függőón. Itt a szintet az ember orra és a vége jelenti, nyilván az embernek a hasát ilyenkor ki kell venni az egyenletből, vagy pedig csak gyomortájékon homorú gerendákat állíthat függőbe. Na lám, mégsem olyan haszontalan ez a szervünk. Azt hiszem kezdhetek gyűjteni egy Audira..

Kipróbáltam volna

Ma, ahogy jöttem el az alsóvárosi temető mellett, eszembe jutott, hogy szívesen kipróbáltam volna, milyen együtt megöregedni az öcsémmel. Mint két trottyos öreg, kint ülni a Duna parton és élvezni az utolsó őszi napsugarakat, vagy beszélgetni valami hülyeségről. Amúgy sosem beszélgettünk igazán hülyeségekről és a Duna parton sem ültünk. Ráadásul korántsem biztos, hogy megélem a trottyos öregkort és öcsém sincsen már régóta. De azért kipróbáltam volna..

Változom

Minden és mindenki változik. Magamon figyeltem meg azt, hogy míg régebben, ha társasági eseményre szerettem volna elmenni, legegyszerűbb az volt, ha rendeztem egyet. Mert amúgy, ahogy tán az etruszkok is megállapíthatták, bulizni minden akar, mosogatni meg senki nem fog. Szóval az emberek nagy része hajlandó lenyelni az ételt, ha előtte megrágják és a szájába teszik, de a konyhába már nem menne ki ezért. Szóval eddig bennem volt a kezdeményezőkészség, mostanság meg azt veszem észre magamon, hogy egész egyszerűen nem érdekel, csak tátom a szám, mint a többiek. Persze tudom azt, hogy így nem fog történni semmi, de hát ez van! Az élet kegyetlen és nem lehet mindig elől menni és törni az utat mindenkinek. Ez persze hívható egoizmusnak is, de ha ezt csinálja az emberek 99 százaléka, akkor ez nem kirívó dolog, hanem ennek kell lennie a normális viselkedésnek..

Sok

Nézegettem egy közvélemény kutatást és őszintén meglepődtem a dolgon. Már maga a kérdés is furcsa lett volna egy boldogabb világban, de ha minden hülyeségről meg lehet kérdezni az embereket, akkor erről miért ne lehetne? Mondjuk a kérdés olyasmi, mint a hisz-e ön a húsvéti nyúlban átpolitizált változatban, jelen esetben így ez imigyen hangzott: Úgy gondolja-e, hogy a tüntetéseket Soros pénzeli és/vagy irányítja? (Igen vagy nem) A meglepő a nagyon magas igen százalék volt, mert szerintem 42 az ebben az esetben elég sok. Ezek után tényleg kíváncsi lennék arra, hogy hány százalék lenne az, aki valósnak gondolja a húsvéti nyulat, esetleg a télapót - persze szigorúan a választókorú népességre korlátozva a válaszadók táborát. Mondjuk, lehet, hogy meg sem lepődnék az eredményen úgy igazán..

Fák

Mindenfelé nőnek manapság, sőt korábban még inkább több helyen nőttek. Nyáron inkább zöldek, télre meg jól ledobnak magukról mindent és ott állnak egy szál gallyban. Szóval egy cseppet sem szégyenlősek. A legtöbb ember azt gondolhatja szerintem, hogy a fák valamiféle biológiai dísz lehet a természetben, olyan mint a szikla vagy a vízesés, senki nem gondol arra, hogy ugyanolyan élőlény mint mi, vagy pedig egy szúnyog. Ez onnan jutott eszembe, hogy kezdik építeni az M2 utat és ebből az alkalomból, a kor hagyományai szerint mindent ami nem tud elszaladni, ledózerolnak, így a fákat is. A mai építők nem szívbajosak, mindent kivágnak ami faszerű kicsit többet is, ami szükséges, nem probléma, majd ültetnek helyette sok kis apró pálcikát valami félreeső helyen. Az jutott eszembe, ha mondjuk kevésbé szimpatikus gyíkembereknek mondjuk útjába lenne egy iskolányi gyerek Budaörsön vagy Pókaszepetken, akkor azzal a mottóval törölnék el őket a föld színéről, hogy nem probléma, mert majd Zalalövőn teherbe ejtenek 300 hajadont és minden rendben. Darab - darab. Persze, amikor a mi gyerekeinkről van szó, az azért más, a fa meg csak egy fa..

Macskás

Úgy jártam, mint egy régi Moldova elbeszélésben az egyszeri határőr, amikor meglátja, hogy a gondosan felgereblyézett nyomsávban kifelé is vezet egy lábnyom és befelé is. Majd aztán beírja az őrnaplóba, hogy semmi különösebb esemény nem történt, egy ember kiment, egy bejött, Magyarország létszáma változatlan. Ugyanezt csinálják ugyanis velem a macskák. Egy kimegy és váltja azt, aki épp befelé igyekszik. Majd egy óra múlva nyávogás és csere. Csapzott, nedves macska be, száraz ki. A lakás macskaállománya változatlan.

Gyámság alatt

Minden házasságban élő férfi előbb utóbb rájön arra, hogy egyre inkább felügyelet alatt él. Sőt mi több, lassan gyámság alá kerül, mintha cselekvőképtelen kisgyerek lenne. Ami persze sokszor nem baj, mert ki ne szeretné azt, hogy a dolgok a közreműködése nélkül történnek meg, a zoknik eltűnnek a helyről ahová tette, a hűtő magától töltődik, az ügyek intéződnek - szintén maguktól. Ez maga lenne a megtestesült mennyország, ha nem járna egy kellemetlen mellékhatással, a kárálással. Ami arról szól, hogy már megint helyetted kell csinálnom valamit, illetve ennek a különféle ragozott és a helyhez és időhöz igazított változatai. Az ügyön persze az sem változtat, ha az ember maga rakja helyre a zoknit, viszi ki a szemetet, vagy hajtja össze a ruhát, ugyanis az úgy biztosan nem lesz jó! A dolgok csak úgy történhetnek és akkor, amikor történniük kell, holmi partizánakciókkal a világ folyása nem zavarható meg. Ilyenkor a zokni újra elő lesz véve és a megfelelő módon hajtogatódik össze és kerül vissza ugyanabba a helyzetbe, ahogy eddig is volt, illetve kerül elő a recept arról a helyről, ahova tegnap került egy házias pillanatomban, de egyúttal az ismerős zsémbeléssel együtt - Persze nem nézted meg, hogy itt van még két recept és a régebbit kell felhasználni! Így legyen az ember házias, ha gyakorlatban semmi sem jó úgy, ahogy ő csinálja..

Hülye álom

Álmomban kórházban voltam. Elég hülye álom volt több okból is. Részben kórházban lenni önmagában sem jó, de arról szólt az egész, hogy rendkívül tolakodó módon próbált a személyzet ellátni, annak ellenére, hogy nem kértem azt, sőt egyenesen tiltakoztam ellene. Például mindenképpen meg akartak fürdetni, holott én szóltam, hogy egyedül szeretnék. Végül, úgy ahogy voltam, fürdőköpenyestül mostak meg ketten, ami mély nyomokat hagyott bennem így is. Persze utólag belegondolva biztosan nem magyar álom lehetett, mert hol van ma idehaza egy betegre két ápoló?

Világmegváltás

Tegnap az Aldi parkolóban eszembe jutott, hogy mennyire egyszerű is lenne az élet, ha mindenki őszintén elmondná a gyerekének azokat a nagy bölcsességeket, amiket ő gyerekként, hasonló korában megtapasztalt és a gyerekek persze kellő hatékonysággal ezt hasznosítanák, majd amikor ők érnek ebbe a korba, ők is továbbmondanák ezeket az ő gyerekeiknek és így tovább. Pár generáció alatt kifejlődhetne a tökéletes emberpéldány. A jelen állás szerint mindig mindent újra kell kezdeni, mert hiába mondjuk el a fene nagy bölcsességet, ha a kölök épp olyan lázadó állapotban van, hogy magasról tesz az egészre. Persze idővel rá fog jönni az egészre, majd amikor megpróbálja jóvátenni a hibáját és el akarná mondani a saját kölkének a dolgot, az pont benne lesz a személyes lázadásában és annak tudjuk mi a következménye. Annak idején a saját szüleim megspórolták maguknak a kellemetlen gondolatok kialakulásának a lehetőségét, de én magamba nézve gondoltam, hogy immáron apaként jóvá próbálom tenni a dolgot, egy rántással visszahúzom a szekeret az útra. Meg ahogy a Móricka ezt gondolja! Ugyanis a gyerek épp most van benne abban a bizonyos korban, amikor.. Szóval, hadd ne kelljen ragoznom a dolgot. Megette a fene az egész világmegváltást..

Postás

A bácsi, aki mindenkit ismert az utcában és őt is ismerte mindenki. Na, most nem róla lesz szó, hanem a Postáról általában. Furcsa monopolhelyzetben lévő cég, akinek jól betett a technológiai változás, az e-mail és a mobiltelefonok. Akinek a piaca egyre szorul vissza, ugyanakkor ő az aki nem képes harcolni a bennmaradásért, hanem unortodox módon árat emel és szolgáltatást csökkent. Amikor Kínából a megrendelt dolgot ingyen elhozzák és leteszik az ajtó elé, amikor más szolgáltatók pár ezer forintért nagy csomagot elhoznak Németországból úgy, hogy szinte minden pillanatban látszik az, hogy mit csinál éppen a csomag, merre jár, a mi Postánk bizonyos csomagok kézbesítését nem vállalja, lehet érte sorban állni a hivatalban, vagy úgy ahogy van, felszámolnak egy teljes csomagkategóriát, amit az emberek előszeretettel használtak. A távirat már nem gyors, a dísztávirat meg ugyanolyan ronda és lassú mint régen volt, ráadásul még mocskosmód drága is. Kicsit az az érzésem van, mint a gyerek, akinek az apukája barkácskészletet vett, de neki már nincs kedve barkácsolni, de ezt nem akarja apunak elmondani, mert ciki lenne, inkább azt várja, hogy erre apu jöjjön rá magától. Kedves Posta! Ideje lenne elmondani, ha már nincs kedv a postáskodáshoz! Ne mi vegyük ezt már észre! Apu megértő lesz..

Öregszem

Öregszem, azaz idősebbé válok és nem pedig az indiánnevem keresem. Mert ugye veszem észre azt, hogy a gyerekzsivaj egyre jobban zavar. Illetve nem is a zsivaj maga, hanem az, hogyha valahol egy gyerek ordít. Mert ugye mindenhol kell lennie egynek aki éppen üvölt, hisztizik, veri magát a földhöz. Nem tud az ember úgy beülni egy helyre és végigenni egy szendvicset - hosszabb étkezésekről nem is szólva - hogy valahol el ne kezdjen üvölteni egy ilyen kis bestia! Tegnap épp csak egy mikrominiatűr Kfc-s tortillatekercset tömtem magamba (A kiszolgáló azt kérdezte, hogy itt fogyasztom-e el? Itt? Persze a hely gyakorlatilag az áruház belső utcájára nyílt, szóval egy kissé túlzásnak éreztem a dolgot, de igen itt!) egy olyan karámféleségben ami pont erre az alkalomra volt fenntartva, amikor a szomszéd üzlethelyiségben elkezdődött a műsor. Szerintem arra várhattak, hogy megjöjjek a szendvicsemmel, máris kezdődött és tartott az utolsó falatomig. Nosztalgikus gondolatom támadt, hogy bezzeg az én kölköm biztos nem csinált ilyet. Ugyanis ha csinált volna, biztos nem jövök vele nyilvános helyre. Persze tudom, hogy bennem van a hiba. Öregszem..

Genetika

Szóval mi a jó abban, ha az ember orvoshoz jár? Alapvetően nem sok, főleg ha fizet érte és semmi baja amúgy. Ámde, ha az orvos is jó fej és hajlandó beszélgetni, akkor kiderülhet egy és más. Most például a szemszín öröklődésétől (ugyanis volt látásvizsgálat is.) gyorsan eljutottunk a vércsoportokig. Az AB0 faktort eddig is tudtam, hogy két gén örökíti át és a nullás vércsoport csak homozigóta (azaz mind a két vércsoportot meghatározó allél azonos), 00 értékkel létezhet, azaz homozigóta recesszív módon örökölhető. Az A és B vércsoportok dominánsak, így homozigóta és heterozigóta állapotban is meghatározóak, így A vércsoportú lesz az ember akkor is, ha AA és akkor is ha A0 allélekkel rendelkezik. Utóbbi mókás, mert hordoz egy rejtett nullát is, ami a családban meghatározó lehet. Viszont most tudtam meg, hogy az RH faktor is hasonlóképp öröklődik, korábbi vélekedés szerint ott nem kettő, csak egy gén határozta meg ezt a faktort és a RH+ domináns, az RH- pedig recesszív. Most kiderült az orvossal való beszélgetésből, hogy ő is csak a közelmúltban világosodott meg ezzel kapcsolatban, így én is örülhettem annak, hogy erre terelődött a szó. Az RH faktor, hasonlóan a AB0-hoz, ugyanúgy páros allélekkel örökölhető, azaz egy RH pozitív ember hordozhat magában egy rejtett RH negatív tulajdonságot, azaz, születhet két látszólag RH pozitív szülőnek is RH negatív gyereke! Persze már annak idején nekiálltam a családi mateknak, ugyanis ebből is kiderülhetne pár mókás dolog. Ugyanis például két nullás embernek nem lehet csak nullás gyereke, ha netalán más a gyerek vércsoportja, az egyértelmű bukta! Szóval a szülők vércsoportja bizonyos esetekben korlátozhatja a gyerekek vércsoportját, így kisakkoztam a családban, hogy ha anyám A-s, apám B-s, az öcsém B-s én meg nullás vagyok, akkor a szüleimnek bármilyen vércsoportú gyerekük lehetett volna, hisz mindketten rejtett nulla faktorral rendelkeznek. Most arra jöttem rá, hogy anyám a rejtett nulla faktora mellett rejtett RH negatív faktorral is rendelkezik, ugyanis az öcsém RH negatív volt, én meg pozitív! Bámulatos hol tart manapság a tudomány!

Repülőorvosnál

Ma volt a napja, így menni kellett, hát mentem is. Létezik kétfajta jogértelmezés, az egyik azt mondja, hogy nem kötelező, a másik pedig a hatóságé, aki viszont szigorúan és kérlelhetetlenül büntet azért, ha nincs. Tulajdonképpen, ha úgy vesszük, minden bűnszövetkezet morcos azért, ha nem fizeted ki a nekik járó védelmi pénzt. Persze a vizsgálat nem fáj és jó is, hogy az ember időnként eljár orvoshoz, ha másképp nem járna el, de ne felejtkezzünk el arról, hogy ez egy kontrollvizsgálatnak felületes, viszont meglehetősen drága módja. Belegondolva, hogy nagyjából ötezer forintért részt vehetek egy hasonló vizsgálaton, ami feljogosít nagyjából három és fél tonna vas terelgetésére 130km/óra sebességgel, amivel akár súlyos, több személy ártalmával járó közlekedési balesetet is okozhatok, a mostani vizsgálat viszont biztosítja nekem a feltételét annak, hogy egy nagyjából húsz kiló tömegű, javarészt levegőből és műanyagból álló szerkezet alá kötözhessem és a legrosszabb esetben szilánkosra törjem magam, illetve talán még azt az ultraszerencsétlent, akire rá találnék esni. Mindezt 9200 forint orvosi és 4000 forint hatósági díjért, persze az arányosság, igazságosság és az átláthatóság jegyében, illetve azért mert - Selmeczi asszony örökbecsű szavaival élve - csak. Ezzel együtt jól elbeszélgettem a doktornővel a genetikáról és olyat tudtam meg, ami megváltoztatta a vércsoport faktorok öröklődésével kapcsolatos eddigi elgondolásaim, így mondanám, hogy majdnem megérte a pénzt. De tényleg csak majdnem..

Mobil parkolás Szegeden

Mobil parkolás Szegeden - hülyéknek. Így például akár nekem is. Azt hiszem örültem volna annak, ha ezt így valaki elmagyarázza nekem, mert csak álltam mint Bálám szamara, néztem egy színes táblát az utcasarkon és az a kérdés pattogott a koponyám belső falán, hogy: - Miii vaaaaan??? Ugyanis mobilparkolni szerettem volna. Ez többnyire egyszerű dolog szokott lenni, ha van alkalmazásunk hozzá (Én a Telenor Wallet-et használom.) A program megmutatja a gps pozíció alapján, hogy hol vagyunk és ott melyik kód az aktuális, ezek után be kell írni a kódot és a rendszámot egy megfelelő mezőbe, elküldeni, majd megvárni a visszaigazoló sms-t. Itt viszont rögtön négy kód is volt, ami azt eredményezte, hogy elügettem a sarokra, megnézni a kirakott táblát. Aztán persze kedves helyiek elsimították az agyamban örvénylő káoszt és kiderült, hogy a négy kód nem tévedés, ugyanis Szegeden nem úgy van időalapú parkolás, mint mondjuk Pesten. Van négyfajta jegy és különböző zónák. A négyfajta jegy/kód különböző zónákban különböző időtartamú megállásra jogosít. Ahogy távolodunk a belvárostól, úgy egyre többet és többet. Ha megveszünk egy jegyet, akkor az az első zónában x parkolást ér, a másodikban mondjuk 2x-et, a harmadikban meg 4x-et. Leállítani meg nem lehet a parkolást, mert az időt előre kell megvenni és annyit parkolunk ott, amennyit szeretnénk. Szóval ez a titok nyitja. Az, hogy miért ennyire bonyolult a dolog, a fene sem tudja, de az látszik, hogy miért éri meg a parkolót üzemeltetőnek. De azt, hogy ezt miért nem lehet közérthetően kiírni, azt továbbra sem tudom..

Korongvilág

Mindenki tudhatja, aki egy kicsit is járatos a világok dolgában, hogy a korongvilág egy óriási teknős hátán álló négy elefánt tartotta világ. Lakói között élnek olyanok, akik olyan helyen élnek, ahol a politikusokat a megválasztásuk után egyből börtönbe zárják, ezzel jelentős időt spórolva meg. Így, ha az ember politikussal akar találkozni, a helyi börtön látogatási rendje határozza meg a fogadóórákat, másfelől viszont tényleg csak a legelszántabbak választják ezt a pályát. Követendő gyakorlat lenne ez is idehaza és még türelmi időt se kellene hagyni hozzá, azonnal be lehetne vezetni..

Estebéd

Mondhatnám azt is hogy szinte vacsora, de ha szigorúan vesszük az időrendiséget, akkor a reggeli után következő étkezésnek ebédnek illik lennie és ha ez az evés vacsoratájban van, akkor az biza estebéd. Különben is, ha vacsorát akartam volna mondani, akkor biztos azt is mondok. Manapság hideget eszem ilyentájban, hétköznap ugyanis nincs meleg étel, mióta a gyerek felmentést kért a főztöm alól, mert túl unalmasnak találta. Benne még buzog a gourman, így elcsábul a hangzatos nevű, ámde dobozban szállított ételek iránt, én meg szívesen eszem főzeléket is, de magamnak nem fogok főzni, hiszen pont ugyamolyan szívesen eszem meg a hideget is. Ami többnyire magam sütötte rozskenyér, felvágott vagy kolbász, sajt és valami ecetes savanyúság. Még most is összefut a számban a nyál arra, hogy leírtam ezt, pedig már gyakorlatilag is túl vagyok az étkezésen. Szóval, a mai írás apropója a technológia. Azaz, hogy együnk hideget. Mert ezt sem, mint minden mást sem lehet csak úgy hűbele Bálint módjára megtenni. Ismertem olyan embert, aki takaros kockákra vágta a húsárút, majd leszámolta az egészet, aztán pont ugyanannyit vágott le a többi hozzávalóból is. Na az ilyen embert roppant mód szokta bosszantani az, ha hiányos felszerelésű katonákat orzunk el a századából, azaz veszünk kenyeret meg sajtot, vagy csak felvágottat, mert akkor nem jön ki a végére a matek és az ilyen emberek ettől kiborulnak. Persze én sosem tennék ilyet, de hallottam arról, aki igen. Magam az istenítéletek híve vagyok. Ez is működőképes elv és nem is lehet az őrületbe kergetni a hozzávalók elcsenésével, viszont jóval több odafigyelést igényel. Ugyanis, ha valamelyik összetevő elfogy, akkor azt pótolni kell, így ha elfogy akenyér, miközben van még sajt és kolbász, akkor egy úgy szeletet kell húzni a talonból. Persze ilyenkor a kolbász fogy el, ekkor elő a nagy késsel, aztán persze a sajt fog hibádzani. Mire az ember összehangolja az egészet, jól is lakik. Persze, aki profi, akkor lakik jól, amikor csak akar, nem kell pukkadásig ennie magát. Szerencsére én sem az amatőr ligában játszom már egy ideje..

Rajzfilm

Emiatt a dupla szemüveghasználat miatt úgy nézhetek ki, mint egyes rajzfilmek főszereplői,
amikor valamely behatásra jojózni kezdenek az illető lény szemei. Pont ugyanezt érzem én
is, ha szemüveget váltok. A szemeim mintha össze akarnának akadni, össze-vissza ugrálnak a
helyükön. Mondjuk belülről nyilván viccesebb a dolog, kívülről ez nem lehet annyira
látványos, viszont így tudok mire gondolni..

Fogyni

Rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb úgy fogyókúrázni, ha egész egyszerűen nincsen mit ennem. Idebenn semmi ehető nincs, így legalább sosem csábulok el. A sikeres diéta kulcsa úgy látszik, csak ilyen egyszerű.

Befektetési tipp

Olvasom a kormány legújabb tervét a multik megregulázására, ami eleve veszett fejsze nyelének tűnik és erről jut eszembe egy korábbi olvasmányom, ami bizonyos skandináv országok állampolgárairól szól. Ott ugyanis, a bankok negatív kamatot adnak a számlákon tárolt pénzre, azaz kiszámlázzák a pénz őrzésének és tárolásának a költségeit. Viszont egyes polgárok kitalálták, hogy ha a megtakarításaikat az adóhivatalnak küldik be túlfizetésként, az adóhivatal a jogtalanul náluk lévő pénzre törvényben rögzített kamatot kell, hogy fizessen. Szóval a negatív banki kamatot lecserélik egy rögzített, de pozitív kamatra. Zseniális húzás, ráadásul hol is lehetne nagyobb biztonságban a pénzed, mint az adóhivatalnál? Szóval ez jutott eszembe erről is, hisz az eredmény biztos ebben az esetben is. A multikra kivetett igazságtalan sarc következménye kötelezettségszegési eljárás lesz az EU-nál és egy általános nyolc osztályát végzett ember megmondhatja, hogy ezeket a pereket a korábbi évek gyakorlatának (és a jó hírünknek és a kormány megítélésének megfelelően) biztosan bukni fogjuk, tehát a befizetett adó, kamatokkal együtt vissza fog járni. Szóval gyanús az, hogy az egész a multik ármánykodása, hisz egy kormány magától nem lehet annyira hülye, hogy egy eleve vesztett csatába önként és nagy kardcsörtetés közepette bevonuljon, ha tudja, hogy az egészet kamatostul fogják visszafizetni ezeknek a cégeknek. Szóval ebből a dologból jól nem lehet kijönni, hiszen ha az egész kereskedelemre hoznak általános szabályt, akkor megszívatják vele a hazai kereskedőket is, ha sávos, csak a multikra érvényes szabályokat hoznak, akkor meg szinte biztos a remekül kamatozó befektetési lehetőség. Szóval biztos, hogy ezt a multik akarják így..

Trollok

Olvasom a híreket és a hozzájuk fűzött kommenteket. Ezek jobbára vagy szórakoztatóak, vagy
kifejezetten fájdalmasak. Kezd kialakulni egy olyan fóbiám, hogy van kb 100 igazi
született troll, akik nagyjából 500 személyiséggel jelen vannak szinte minden valamire adó
blog- és híroldalnál és csak dől belőlük a hülyeség. Szinte már stílusról fel lehet
ismerni némelyiket. A nap bármely szakában képesek aktivizálni magukat. Ilyenkor bánom
azt, hogy az OPNI már bezárt. Az embernek ennyi hülye láttán az élettől is elmegy a kedve..

Na

Megjött a kormányhivatal válasza a kérvényemre, amiben azt kértem, hogy térítsék meg azt a költséget, amivel a legutóbbi, ausztriai kirándulásom járt, mikor is a hegyimentőknek kellett lecipelniük a hegyről és pár napot a salzburgi klinikán voltam kivizsgáláson. Mindenhol az eu biztosítási kártyát használtuk, mindenhol el is fogadták, de ennek ellenére fizetni kellett a hegyimentőknek a mentésért és a kórháznak valami rejtélyes okból, amire eddig még nem sikerült rájönni. Utóbbi csak pár ezer forint volt csak, de nem jöttünk rá, hogy mi az. Persze, ha úgy teszik fel a kérdést, hogy megér-e az életem nagyjából hatvan darab ezres címértékű bankót, vadul bólogatni kezdek, hisz tudom, hogy a hegyimentő nélkül meghaltam volna a hegyen, hisz a nej egyedül csak arra volt képes, hogy belökjön a horhosba. Persze ez utóbbit puszta jószándékból, hisz nem gondolta, hogy egy izomtónus nélküli, nagyjából egymázsás bőrzsák meglehetősen kezelhetetlen. Szóval magamtól lejönni nem tudtam, reggelig meg biztosan kihűltem volna, ahogy ezt el is kezdtem, de jöttek és megmentettek. A salzburgi 'tanulmányút' is minden fillért megért, hisz azóta tudom, hogy idehaza olyan kórházba nem kerülhetek, így próbálom minden áron elkerülni azt, hogy idehaza egy hazai kórházba be ne kerüljek. Szóval a kormányhivatal végül elutasította a kérvényem, nem kapok lóf@sz sem. Persze megindokolták a dolgot, ami röviden úgy fordítható le, ahogy azt Selmeczi képviselőasszony oly' kedvesen intonálta, csak. A bővebb kifejtésben az szerepel, hogy megkérdezték az osztrákokat arról, hogy ebből az összegből ők adnak-e visszatérítést, mire azok elmondták, hogy nem, így elutasították a kérésem, holott szerintem nem ez volt a kérdés. Mi azt kértük ugyanis, hogy azt a költséget térítsék meg, amit az osztrákok annak ellenére fizettettek ki velem, hogy volt eu-s biztosításom. Ehhez elég lett volna azt megkérdezni, hogy tényleg volt-e esemény és annyit számláztak, amennyit én állítok, nem pedig azt, hogy utólag a számla összegéből adnak-e kedvezményt. Na mindegy, adtam a sz@rnak egy pofont, de legalább életben tartottam egy halom köztisztviselő munkahelyét cirka fél éven keresztül. Persze botor módon jogerőre emelték a végzést, így nem lehet ellene fellebbezni, mert ha megtehettem volna, újabb fél évig védett státuszba kerül ugyanaz a szakembergárda, így meg kénytelenek lesznek másik gumicsontot találni maguknak. Úgy kell nekik!

Egerek

Hallottam, hogy egereknél sikerült elérni a rossz emlékek mesterséges törlését. Bár nem tudom, hogy egy egér emlékei közül mi számít rossznak, de a kutatás távolabbi cél irányába indult, kevéssé hiszem, hogy megállnának az egerek lelki nyomoránál, cél az, hogy ez emberekre is működhessen. Rögtön el is indult az agyam azon, hogy mint mindenkinek, így nekem is lenne mit kitörölni az emlékeim közül. Az egész általános iskolai szereplésem lehetne kuka, ahogy a gimnázium nagy részét és a munkahelyi emlékeket is a szemétre vetném a jelenlegi állás szerint. Persze ez még a távoli cél, az sem biztos, hogy lesz belőle valami, valószínű, hogy ezekkel az gondolatokkal kell elindulnom majd a hosszú folyosón a fény felé. Megint az egerek jártak jól! Rohadt kis mázlista dögök..

Élek

Azt mondják, hogy negyven felett minden nap ajándék és az, ha az ember úgy ébred fel reggel, hogy azt érzi nem fáj épp semmije, az azt jelenti, hogy még az éjszaka meghalt. Ennek örömére levontam a konzekvenciákat és bátran, nagy biztonsággal jelenthetem ki, hogy azt hiszem, élek.

Hivatalos levél

Van egy olyan érzésem, hogy hazánkban a hivatalos levelezés azért történik, hogy nehogy az emberek véletlenül megtudják azt, hogy minek is tartunk pozícióban egy halom léhűtőt, azaz mit csinál egy kalapnyi ember a pénzünkért az államigazgatásban. Ugyanis kaptam egy levelet. Mindazok után, hogy korábban is kaptam egyet. Akkor arról, hogy a kormányablaknál személyesen indított ügyemet tetszőleges időre felfüggesztik, illetve egészen pontosan addig, amíg az ügyhöz szükséges iratokat a partner meg nem küldi. Ehhez képest most kaptam egy határozatot vagy végzést (A fele sem tudja, hogy melyiket.) mindenesetre komolyan el kellett gondolkoznom azon, ami le volt írva benne. Oké rendben, nem tartom magam zseninek, de ha nekem gondot okozott az, hogy megértsem az egész lényegét, azt hiszem más már feladta volna. Például magam is hallottam olyan véleményeket, hogy bizonyos embereknek a negyedik osztályos általános iskolás matematika is magas és már nem tud segíteni benne a gyerekének. Szóval egy ilyen ember nem tudom, hogy mit csinál ilyen helyzetben. A levél arról szólt, hogy a korábbi határozatot, azaz azt, amivel felfüggesztették az ügyemet, most egy határozatban megszüntették, azaz ha eddig felfüggesztett állapotban volt az ügy, akkor most újra belecsapnak a lecsóba. Persze megírhatták volna sms-ben is, még maradt volna karakter másra is, pl Tisztelt Ügyfelünk! A x számon felfüggesztett ügyét folytatjuk, mert a partnerünk megküldte hozzá a várt dokumentumokat. Üdvözlettel: X.Y. Persze nyilvánvalóan ez túlzott elvárás lenne egy kormányhivataltól, így ehelyett küldött egy két oldalas jogi dzsumbujt, határozattal, indoklással és még fellebbezési lehetőségem is volt. (Amit végképp nem értek, mert miért fellebbezném meg azt, hogy ők újra felvették a fonalat?) Kapja mindezt két példányban az ügyfél és az irattár, tértivevényes ajánlott levélben.Az eszem áll meg!

Majonézes krumpli

Főtt krumpli, hagyma, kevés tojás, ecet, mustár, tejföl és étolaj. Nagyjából ilyesmiből áll úgy általában, bár Laci bácsi biztos tenne bele egy kevés vegetát is, pusztán a rend kedvéért. Illetve ebbe nem kéne, mert épp mostanság leltük meg a hűtőnkben. Még karácsonyról maradhatott és pár fatális félreértés következtében egy ifjú demokrácia színtere lett, fagylaltosdobozban. A nej azt hitte, hogy az én kovászom az, szó mi szó, van némi hasonlóság állagra és talán ízre is. Fördős Zé biztosan megállapíthatná, hogy az ízek, formák és állagok megvannak, csak az apró csavar hiányzik belőle, így gondoltam, hogy tennék bele egyet, de még töprengek, hogy anyát és alátétet is tegyek-e bele, vagy elég maga a csavar? A nej javasolja, hogy öntsem ki az egészet a klóba, de félek egy kicsit a fiatal demokráciáktól, hisz még annyira ingatagok lehetnek! Bármi megtörténhet vele, akár rám is támadhat, vagy hatalomra jutnak a jobboldali erők és illiberális demokráciát kiáltanak ki a hűtő középső polcán. Arról nem is szólva, hogy közvetlen a választások után nettó kiszúrás egy demokráciát lehúzni a vécén, még akkor is, ha maga a miniszterelnök mondja azt, hogy nincs semmi jelentősége egy ilyen szavazásnak. Ez nem olyan, mint egy olimpia, ha Pókaszepetk visszalép a rendezéstől a tiltakozások miatt, akkor majd megrendezi Alcsútdoboz, legfeljebb, ha az ottani polgi hozzájárul, majd lesz pókaszepetki helyszín is a játékokon, arról már nem kell szavazni. Ez az egész a hűtőnkben van, szóval nincs hova menniük. A spájz már foglalt. Ott az oroszok vannak.

Buszbaleset

A tegnapi nap folyton a fejemben járt ez a veronai buszbaleset. Belegondolva elég szörnyű érzés, beszélni valakivel, akinek terve vannak, álmai, elmegy egy kirándulásra, és még hazaindulás előtt beszélsz vele, már a jövő hetet tervezitek vagy a nyarat, vagy ki tudja mit, hisz ez csak egy buszos kirándulás.  Ilyennel mindenki utazott már és sosem volt semmi baj, különben is a baj mindig mással történik, a mi családunkban ez sosem volt szokás. Aztán persze kiderül az, hogy akit vártunk, az sosem jön többet haza. Nem is tudom, hogy lehet ilyesmit elviselni, illetve, ha úgy vesszük, akkor tudom. Persze a baj mindig mással történik, hiszen a mi családunkban ilyen sosem volt divat. Majd mégiscsak jött egy telefon, annak idején, egy augusztusi nyárutón, pont nyaralás közben. Szóval van némi rálátásom az érzésre, ami nem azt jelenti, hogy autentikusabban tudnék beleérezni bárkinél, csak azt, hogy el tudom képzelni azt, amire mindenki sírós fejeket posztol a fészbúkra, de titokban meg azért mindenki örül annak, hogy nem az ő családjában történt meg ez a dolog. Hiszen ott nem divat az ilyesmi..

Invitel saga

Azt hittem, hogy két évig már nyugtom lesz, amíg le nem telik a hűségidőm és utána megnyugodva hagyhatom ott ezt a szépreményű céget. Gondoltam persze én, naivan, amíg meg nem jött a csekk arról, hogy leszek szíves befizetni negyvenezer forint kártérítést valami olyasmiért, ami meg sem történt. Ugyanis a komplikáció abból adódott, hogy pusztán adminisztratív okokból a meglévő előfizetésem mellé létrehoztak egy másikat is, hogy a cégem tudhassa fizetni az internetszolgáltatás díját. Ettől nem változott technikai értelemben semmi, nem kötöttek be másik vonalat, nem kaptam hálózati eszközt. Aztán amikor évek múltán a cég már nem akarta fizetni az előfizetést, felmondtam a szerződést, majd a saját csomagomat kibővítettem egy internet előfizetéssel. Az Invitel mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy szerelőt küldjön ki, ő végezte volna el a leszerelést és az új eszköz beüzemelését is. Már akkor mondtam az ügyintézőnek, hogy ez felesleges, mert nincsen két eszköz, csak egy van. Mindenesetre ezt nem tudtam elmagyarázni neki, egyszerűbb volt fogadni a szerelőt, aki valóban nem csinált semmit, kicseréltük a router jelszavát egy másikra és minden jó lett. Megállapította, hogy valóban csak egy eszköz van és ezért nem szerelt le semmit és nem is vitt el. Ezek után időben elnyújtva még kb 6 telefonos érdeklődőnek mondtam el azt, hogy mi a helyzet az előfizetéssel, mert vagy leszerelni akarták vagy azt, hogy adjam le. Mondtam, hogy nem adnám le, mert akkor nekem nem marad. Ezt látszólag megértették és úgy tűnt, hogy az ügy el is van rendezve egészen a heti csekkig, amit azért kaptam, mert nem adtam le azt az eszközt, amit sosem telepítettek le hozzám. Őrület! Most bizonyíthatom be valamiről azt, hogy soha nem is létezett!

Hohohóóó

Esett a hó! Ötévente lehet szerencsénk, már ami a telet illeti. Természetesen közben az ország gazdasága annyira dübörög, hogy a fene nagy zajban valami apróságról megint megfelejtkeztek. Ez a hóeltakarítás. Furcsa, hogy az ősz végén mindig olyasmit lehet olvasni mindenhol, hogy az illetékesek felkészültek a télre, hisz ez a felkészülés jelenti a karácsonyi prémium kifizetésének a jogalapját, aztán persze, ha valami égi csoda folytán mégis leesne egy éjszaka alatt két és fél centi hó, akkor kiderül, hogy ők ezt a felkészülést nem is úgy gondolták. Mert amíg esik és abba nem hagyja a hózást, addig kár is lenne kimenni takarítani, ha kellően sok autó jár az adott úton, akkor a takarítást és a letaposást megoldják majd az állampolgárok. Persze, ha kellően sok időt várnak, a probléma majd megoldódik magától, hisz aki odatette, vagy el is söpri a csapadékot, így vagy úgy. Miközben épp mostanában lehetett látni azt, hogy Ausztria felől még véletlenül sem lehet eltéveszteni, hogy hol is van az államhatár. Ugyanis onnantól kezdődik a hófal. De azért mi is élvezzük ezt a dübörgést..

Befordultam

Befordultam a konyhára. Igazából a büfébe mentem be, de szokás szerint a büfés a fal mögött mosogatott, így nem hallhatta, hogy ott vagyok. Befordulva a fal mögé, kapásból köszöntem, hogy 'Csókolom!' - mert ugye nőknek azt illik. Kicsit hülyén vette ki magát a dolog, ugyanis a fal mögött egy szénné kivarrt jakuza állt, neki sikerült csókolom-ot köszönni. Remélem nem veszi véresen komolyan a dolgot.

Túlszeretni

Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon túlszeretjük-e a gyerekeink? Túlcukrozni valamit legalább annyira rossz, mint keserűen hagyni - ezt az általam sokat használt mondást Lem Kibériádája után mindenki tudhatja. Sokan beszélnek a szeretet végtelen erejéről, de kérdés az, hogy a szeretet ezt a végtelen erőt mindig csak a jóra használja el? Nem lehetséges, hogy a szeretet végtelen áradata miközben utakat épít, közben erdőket is letarol, pusztasággá téve azt, ami valami apró, de szívós televénye volt az életnek? Nem hiszem, hogy a szüleink nem szerettek minket eléggé. Ahogy azt is tudom, hogy sosem lehet eléggé szeretni a gyerekeinket, de valami okának kell lennie annak, hogy a mai fiatalok olyan tájékozatlan, nyámnyila, anyámasszony katonái lettek, akiket az égadta világon semmi sem érdekel. A világ változott meg ennyire vagy mi rontottuk ezt el? Ki adhat nekünk választ minderre?

Kihívás

Elhatároztam, hogy meg fogom kóstolni a büfénkben kapható Jogobella gyümölcsjoghurt alapú, de valamivel kibővített termékeit. Tegnap már volt egy ilyen felhasználói tesztem, ami a rossz főzelékekben lévő rántáscsomók nosztalgikus emlékeit idézte fel bennem. Ma a cseresznyés muffinos joghurt került sorra. Furcsa volt kicsit, mert a cseresznyés ízűt a legnagyobb lelki nyugalommal mondhattam volna meggyesnek is, nyilván csak a hozzáadott citromsav mennyiségében lehetne különbség, esetleg az ételfestéket beledöntő munkatárs remegős keze okozhat némi termelésbeli differenciát. A muffin, vagy az almáspite esetleg más jónak hangzó sütemény említése terméknévben, ugyan marketingszempontból értékelhető - hiszen biztosan rávetném magam egy maracuja -  oroszkrémtorta összeállításra is, de túl nagy beruházást nem igényelne, csak a nyomdából kellene más színvilágú címkéket rendelni. Ugyanazok a gusztustalannak tűnő rántáscsomók vannak benne. Bizonyára nagy kihívás lenne amúgy megvalósítani a joghurtban valahogy szét nem ázó pitét vagy muffint, de szemmel láthatóan, illetve organoleptikusan tapasztalható módon ezt meg sem próbálták megvalósítani, így maradt ugyanaz a joghurtba kevert gusztustalanság, mint a tegnapi adagban. Sajnos még egy további joghurt rejtőzik a hűtőben, ami előrevetíti, hogy mit fogok csinálni holnap, de az úton végig kell menni..

Almás sütemény

Almás sütemény ízű jogobella joghurt! Na, mert ilyen is van ám! Eszembe jutott erről a történet, amit valakitől hallottam, aki a nagyanyai ízt kereste a spenótban, amit később mások próbáltak elkészíteni, de nem sikerült elérni ugyanazt a kedvelt hatást, mert emberünk azokat a jóízű csomókat hiányolta a matériából, ami a nagymama főztjében benne voltak. Mint utóbb kiderült, szegény nagyi nem keverte jól el a rántást, ezért maradtak benne a csomók és az, amit valaki főzési hibának tart, jelenthet másnak földöntúli élvezetet. (Nem mellesleg, az anyai nagyanyám csinálta a világ legjobb rácsos tetejű linzerét. Mi csak azután kaptuk meg tőle, hogy túlélte nála a karácsonyi vendégjárást és a szekrény tetején a süteményes dobozban jól összeszáradt. Azóta sem ettem olyan jót, a mostaniak túl nedvesek nekem és nem is maradnak meg sokáig, szóval kiszáradni sincs idejük. Na de vissza a címadó joghurthoz.) Az almás ízzel semmi gond nem volt, kellemes, ehető, igaz az alma nem jutna eszembe róla elsőre, de annyi fajta alma létezik, biztos van ilyen is. De kétségeim vannak az almás sütivel. Ha ez azt jelenti, hogy azonosítatlan, nagy ragadós csomók vannak az anyagban, ami inkább emlékeztet a fentebb említett spenótban lévő rántáscsomóra, mintsem valami süteményre, az igazán problémássá teszi a termék létezését számomra. Szóval, akinek kedve van hozzá kóstolja meg, nekem elég volt egyszer, még mindig itt ül egy a torkomban..

Egy dallam.

Mióta az eszét tudja utálta a szomszédot. Utálta a hangját, utálta a járását, mindenét. Ahogy azzal a pökhendi járásával ment ki a kertbe, ahogy a kapát fogta, ahogy belevágta a földbe, ahogy a növényeit locsolta vagy épp ültette. A maga pökhendi módján. Egy bugris, mindenki láthatta. Már a szülei sem szerették a szüleit, az apja külön figyelmeztette arra, hogyha meglátja, hogy vele barátkozik, szíjat hasít a hátából. Félte az apját, így meg sem próbált mást tenni, utálkozni egyszerűbb volt. Ez azóta is tartott, hol szóval, hol tettel. Valamiért a földből kifordított nagyobb kövek mindig átrepültek a kerítésen, néha megültek hetekig, de ha palántára estek, abból mindig nagy purparlé támadt. Persze senki sem hagyhatta annyiban, a kövek folyamatosan vándoroltak, senki sem vállalta be a tulajdonjogot. Aztán persze ott volt az a dallam. Ki lehetett vele kergetni a világból vele, személyes sértésnek érezte és a szomszéd mégis ezt fütyülte! Ekkor szakadt el benne a cérna és ment be a városba. Meg sem állt a rendőrségig és alaposan kipanaszkodta magát. Tulajdonképpen nem változott semmi, csak a harc került át egy magasabb szintre. A támadás választ követelt, a válasz újra támadást. Egészen a múlt hét keddig. Villogó fényekre ébredt és aznap már nem történt semmi, pedig ott állt lesben a tuják mögött. Semmit nem bízott a véletlenre, mégis hiába várt. Ahogy másnap és harmadnap sem és azóta soha. Az átdobált köveket se dobta vissza senki, a szépen ápolt kertben kezdik felütni a fejüket a gyomok. Biztos ami biztos, még bedobta a konyhaablakot egy kővel, de semmi reakció, minden csendes. Most a konyhában ül és maga elé mered. Nincs harc, nincs értelme az életének, nem arathat győzelmet és nem háríthat több támadást. Semmi nem olyan már, mint ami régen volt. Egy dallam jár a fejében. Halkan dúdolni kezdi..

Maradok hülye..

Tulajdonképpen annyira jó, hogy elkezdődött az új esztendő és egy új munkahét. Mindenkiben buzog a tetterő, érdemes odamenni az emberekhez és kérni tőlük valamit, hogy csináljanak meg nekem. Persze szigorúan olyasmit, ami amúgy a munkájuk lenne amúgy is, majd ezek után végighallgatni a leszúrást, hogy milyen hülye is vagyok valójában, hogy megkérdezek teljesen nyilvánvaló dolgokat és/vagy ők nem emlékezhetnek mindenfélére, mert napjában ilyenből intéznek vagy százat. Arra gondoltam, hogy milyen jó, átvételre való szöveg ez, hisz előfordulhat, hogy majd ezek az emberek jönnek hozzám, ha éppen tőlem kell majd valami és biztos örülnének annak ha én is lehülyézhetném őket azzal, hogy ez még egy vakondnak is tök egyértelmű, illetve nekem sem kell mindenféle hülyeségre emlékeznem akkor, ha napjában foglalkozom százával ilyesmivel. Persze nagy sértődés lenne belőle, inkább azt hiszem maradok hülye így, újév első munkanapján.