Késő

Azt hiszem vannak olyan emberek, akik képtelenek időben odaérni valahova. Ez úgy tűnik genetikailag kódolt dolog lehet, egyszer talán a genomkutatás eljut arra a pontra, hogy azonosítani tudják ezt a szekvenciát és talán módosítani is. Ezek az emberek ugyanis képtelenek arra, hogy értelmezzék az idő fogalmát. Az ember azt hihetné, hogy egyszer el lehet késni, talán még másodszor is, de a lelkiismeretes egyed ilyenkor átértékeli a tevékenységfolyamát és módosít rajta. Korábban kel, hamarabb indul vagy bármi, amit a késés okának tart. De ez nem segít a notórius időcsúszóknak. Ha fél órával előbb felkel, akkor is ugyanúgy legalább hét percet késik, mert az időt szétkeni mint más a pirítóson a vajat. Szóval nekem - aki igyekszik pontos lenni, az egész egy gigantikus nagy szenvedés. Persze mindenkinek kell lennie saját keresztjének, nekem az, hogy pont egy ilyen gyereket nevelek..

Repül az idő

Ilyen postokat szinte rendszeresen írok. Az idő repül - ezzel semmi újdonságot nem mondok, hisz ezt már Stirlitz is mondhatta volna a Tavasz 17 pillanatában, de szinte mindenki rájön, amikor egy kissé tágabbra nyitja a szemét és a máról holnapra élés helyett egy nagyobb időtávot néz. Egykor elképzelhetetlen időtávokat ugrottunk és ugrunk át azóta is. Ilyen például a nyári szünet. Szinte most kezdődött és egy pillantás után már augusztus van. Lassan, de biztosan átveszi a 'mit csináljunk valami értelmeset a büdös kölökkel, hogy ne üljön egész nap a gépe előtt' kínos gondolatától a szerepet a 'mit csináljunk a büdös kölökkel, hogy hajlandó legyen végre tanulni is, hiszen az a dolga!' gondolata. Kardinális kérdés! Lassan itt a karácsony is..

Időparadoxon

Fantasztikus filmekben megszokott klisé az, ha valaki később indul valahova de előbb ér oda, mintsem elindult volna. A megérkezése után persze csinál valamit, amivel esetleg még a saját elindulását is meg tudja akadályozni, a létéről már nem is szólva. A téma rengeteg klasszikust ihletett, és nem is lett volna ennél több, ha meg nem látom a gyerek tábori jelentkezési lapját, ahol teljesen nyíltan hirdetik az időutazást (nem említve az ebből következő kellemetlen hatásokat) A lapon az szerepel, hogy az elindulás 2013 július 7.-én lesz, az érkezés 2010 július 13.-án aktuális. Megállt bennem az ütő! Épp átszenvedtük magunkat a felvételin és a ballagáson, most majd kezdhetjük előröl a dolgot, sőt az is lehet, hogy időhurokba fogunk kerülni emiatt. Lehet, hogy addig kellene lemondani ezt a tábort amíg lehet??

Az idő

Az idő széles folyóként hömpölyög. Időnként. Időnként persze ezer szálra szakad, a szálak mi vagyunk, a mi időnk telik. Néha azt tapasztalom, hogy a szálam tajtékot vet vagy lelassul, sőt néha olyan, mintha visszafelé folyna egy kicsit. Olyan dolgokkal találkozom, amik mintha egyszer már megtörténtek volna velem. Akivel együtt indultam, mára elsodródott tőlem, sőt ez az utóbbi időben tendencia is lett az életemben. Nincs másoknak ideje rám, az ő idejük felgyorsult, inkább már mást csinálnak inkább. Elszakadunk egymástól, hogy ne találkozzunk soha többé. Ez a természet rendje, bár a nagy folyók is találkoznak egyszer a tengerben. De az, remélem még messze van..

Lefelé a lejtőn

A gödör alja már látható, de még valamivel kevesebb mint másfél hónap van addig míg leérünk és aztán már felfelé kapaszkodhatunk. Szépen és lassan ugyan, de felfelé. Addig viszont lefelé vezet az út, és már most elég szörnyű a helyzet és ez csak rosszabb lesz. Már négy óra és szinte töksötét van. Ilyenkor bezzeg lassan telik az idő..

Újra

Újra bebizonyosodott számomra, hogy mindenkinek arra van ideje amire akarja, hogy legyen. Persze a jó kifogás sosem rossz, így szükséges olyan magyarázatot találni, amiben az ember maga is hisz, így sokkal könnyebben megnyugtatható az esetlegesen háborgó lelkiismeret, bár lehet - az utóbbi a 'Merjünk nagyot álmodni!' kampány keretében született bennem. Mármint a feltételezés, hogy ilyesmitől valakiben feltámad a lelkiismeret és háborogni kezd. Csalódni szar érzés, nagyot csalódni méginkább, de az igazán nagy dolog egy jégkrémhegy lenne, ami magasabb mint a K2. Ugyan ennek nincs semmi értelme, de mivel szeretem a gyümölcsfagyit, legalább erre jó gondolni.

Az idő

Minden relatív, ezt már Einstein is megállapította. Ha elmennénk fénysebességgel a galaxis másik végébe egy pohár joghurtért, akkor mire visszaérnénk ide, esetleg más nem is találnánk meg a kedvenc papucsunkat az ágy alatt, sőt talán az ágyat sem, noha mi perceknek éreznénk csak az utazást. Szép dolog, mondhatom. Szóval az idő! Mindenki panaszkodik, hogy mennyire rohan, az évek másodpercenként telnek - persze, amikor oroszórán ültem, akkor nem volt kegyes ennyire velem, akkor nem száguldott, csak ólomlábakon vánszorgott. De amúgy ideje mindenkinek annyi van amennyit rászán az adott dologra. Jutott eszembe arról, hogy emberek állandóan azzal érvelnek, hogy nincs idejük, már nem férek bele az életükbe, beosztásukba. Én úgy gondolom, hogy mindenki felállít magában egy sorrendet és elsősorban ettől függ a dolog nem pedig az időtől. A lista elején lévő dolgokra mindig van idő, a végén lévők meg szépen elmaradnak. Nekem is van listám, és az én napom is 86400 másodperc. Minden az időrenden múlik. Néha tisztességesebb lenne azt mondani, hogy bocs, de vannak fontosabb dolgok is az életben nálad, sőt, ha úgy vesszük - csak fontosabbak vannak. Akkor legalább tudhatjuk, hogy nem érdemes küzdeni, de ezt a szívességet szinte senki sem teszi meg.

Mindennek eljön az ideje

Mindennek eljön az ideje - azt mondják. Talán ez így is van, hiszen ha matematikai valószínűsége van, akkor az a dolog akár be is következhet csak esetleg nem tudunk eleget várni rá. Mi már csak ilyen hamari népek vagyunk - ahogy az entek mondták volna. Vannak dolgok amiket várunk és megtörténik, vannak amit nem várunk és ennek ellenére úgy lesz. Most például a térdem kattog. Sohasem gondoltam volna azt, hogy valami az eddigi hangjaimon túl új színfoltot fog jelenteni a testem szimfóniájában, de mindenkit érhetnek meglepetések. Vagy együtt fogunk élni vagy elhagy engem. Az utóbbiban reménykedem - talán annak is eljön az ideje.

Időzavar

Ha a tengerparton élnék egy kis házban és naponta kinézve reggelente az ablakon azt láthatnám, hogy süt a nap, fúj a szél, a tengeren épp a megfelelő hullámok sorakoznak és a parton fűszoknyás lányok hulatáncot járnak ugyanúgy mint tegnap, akkor legfeljebb a hűtőben található sörök fogyásából állapíthatnám meg az idő múlását és ha egy nap vendégek jönnek, akkor másnapra kész a teljes időzavar. De hogy itt miért van, azt nem tudom. Bár ha kinézek az ablakon, akkor hideg, mocskos párás esetleg esős időt látok, a hulatáncos lányok már rég elhunytak krónikus tüdőgyulladásban és sör sincs a hűtőben. Nem látom a párhuzamot és mégsem tudtam ma reggel, hogy milyen nap van. Ilyen az élet.. (Ugyanitt: hulatáncos lányokat felveszek! Bundabugyi jeligére a kiadóba.)

Péntek

Csak pislogok, hogy telik az idő. Nem régen még tél volt, most meg lassan vége a nyárnak. Azt tudnám mondani, amit Hófehérke, amikor végignézett a lábainál ájultan fekvő ruhátlan törpéken. - Ez a hét is jól elment! - és tényleg, itt van a nyakunkon a szombat, mehetünk dolgozni újra - immáron odahaza. Így legalább mindig lehet várni valamit. Mint például a hétfőt.

Egy hét

Azt hiszem hasonlóan gondolom, mint annak idején Hófehérke, amikor felkelve az ágyból végignézett a szobában mindenhol ájultan heverő törpéken. - Na ez a hét is jól elment! Az idő tényleg repül. Egyet pislantottam csak, és már február közepe van, lassan itt a tavasz, majd elszalad a nyár és újra hó fog esni. Bár ahogy alakul a mostani időjárás, semmi nem zárja ki azt, hogy nyáron ne essen a hó, vagy télen ne legyen tartós meleg, de akkor is borzasztó, ahogy múlik ez az idő. Gyerekkoromban mintha nem telt volna ennyire! Hiába, már ez sem a régi. Biztos erről is a kommunisták tehetnek..

Hogy megy..

Hogy megy az idő! Persze nem a helyi, mert az ólomlábakon jár. Sehogy sem akar eltelni a munkaidőmből és az utolsó munkanapból hátralévő két óra. Arra gondoltam, hogy néhány éve még hétfőnként nem volt tévéadás, és teljesen természetesnek tűnt az, hogy a készüléken a bekapcsolás után egy perccel jelent meg a kép, és most meg azon aggódunk, hogy a mobiltelefonunkat orvul, de felettébb arcátlanul valami vírus fertőzi meg. Lehet, hogy az boldogabb kor volt, míg nem voltak ilyen problémáink?