2020. január 21., kedd

Szülinapi torta

Torta, majd újból retorta. Régi recept, azt hittem, hogy fent van, de nem találtam, így most felteszem, hogy biztosan meglegyen.

Az eddigi születésnapok tapasztalatai miatt a mostani alkalmakra úgy gondoltam, hogy inkább a személyes jelleget erősíteném, ami az ajándékozást illeti. Az ember mire felnő, az összes számára kellemes dolgot beszerzi magának, vagy be fogja szerezni, így a kapott, vásárolt ajándékok többnyire haszontalanságok, amik újra és újra felbukkannak a nagy családi körforgásban. Hogy ezt az ördögi kört megszakítsam és egy kicsit saját magamból is adhassak, idén saját magam készítettem el azt a tortát, ami a szokásos virágon kívül a születésnap gerincét jelentette. A recept egy közeli lagziból származik, akkor még 'Börzsönyi lagzis torta' néven vendégszerepelt, de mára egyszerű, de annál finomabb szülinapi tortává lényegült át. (Nem vagyok nagy cukrász, főzni sokkal jobban szeretek, de ez a cukrászati remek tényleg nagyon könnyen, és egyszerűen elkészíthető egy olyan botcsinálta iparosjelöltnek is mint jómagam.) Mindenki okulására álljon itt a recept: 

Hozzávalók a tortához:

2 dl víz
4 evőkanál kakaópor (nem cukrozott!)
22 dkg vaj vagy margarin
25 dkg finomliszt
40 dkg kristálycukor
1 evőkanál szódabikarbóna
1 dl natúr joghurt
2 tojás
1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés: A vízben felforralom a vajat és a kakaót, majd a tűzről lehúzom. A lisztet a cukorral és a szódabikarbónával összekeverem, majd az előzőt is beleforgatom. Ezután teszem bele a tojást a joghurtot és a vaníliáscukrot. Kivajazott formába öntöm és előmelegített sütőben 200 fokon 35-40 percig sütöm. (Nem árt meggyőződni, hogy tényleg sütöm-e a tortát, mert nekem azért sikerült az első öt percben vadul grillezni a miskulanciát, de szerencsére nem lett komolyabb baja.) 

Hozzávalók a krémhez: 

4 evőkanál kakaópor (nem cukrozott!)
6 evőkanál natúr joghurt
2 dl porcukor
1 csomag vaníliás cukor
12 dkg vaj vagy margarin
2 dl durvára vágott dió

Elkészítés: A krémhez valókat tűzön lassú keverés mellett összeforralom. Ha a cukor elolvadt benne, hozzáteszem a diót. A tűzről levéve kihűtöm, majd a torta tetejére és az oldalára kenem. (Érdemes a krémet kicsit hűtőbe is tenni, hogy közel álljon a dermedéshez, különben lefolyik a tortáról. Jó ha a krém vastagon áll a tetején, mert nagyban hozzájárul a sütemény remek ízéhez. A tészta nem szárad ki, mint a piskótánál, hanem kellően nedves marad, így az ember már másnap sem érzi úgy hogy fűrészport eszik.) 

Jó étvágyat hozzá!

2020. január 16., csütörtök

Isten tudja

Azt, hogy van-e Isten vagy nincs, a halála pillanata után mindenki száz százalékos biztonsággal meg fogja tudni, addig viszont megy a találgatás. Sőt, ami rosszabb, a nevében nyilatkoztatnak ki egyesek, illetve mások életébe próbának beleszólni a nevében intézkedők. Nem is olyan rég például egy halom, magát hívőnek gondoló sértődött végig egy olyan gondolatkísérleten, ami az Isten fiát más nemi identitásúnak állította be, mint amit a hívei eddig gondoltak róla. Emiatt nagy felhördülés lett, illetve a fogak csikorgatása, fenyegetőzés és ami kell. Úgy gondolom, hogy a világokat teremtő Istennek lehetne annyi humorérzéke, hogy ne foglalkozzon ilyesmikkel. Elvégre mi sem rendezünk vérfürdőt az amőbák között, amikor azok hülye emberes vicceket mesélnek egymásnak, hisz az amőbalétnek úgyis megvan a maga buktatója. Viszont tegnap láttam Daniel Radcliffe - Csodatévők című filmsorozatát, ami tulajdonképpen egy Isten paródia. Közel sem volt akkora felhördülés belőle, mint a másik filmből. Isten fia szent és sérthetetlen, ugyanakkor a teremtő Istent gyalázó filmekkel nincsen semmi probléma. Eléggé álszentnek érzem azt a helyzetet, amikor a mindenség urát be lehet mutatni úgy, mintha mihaszna, semmirekellő, analfabéta, alkoholista idióta lenne, a fiát viszont , ha történetesen meleg, akkor bűn..

2020. január 10., péntek

Békák

Három béka ül egymás mellett. Azt mondja az egyik: - Brekk. Azt mondja a másik: - Brekk. Mire a harmadik megszólal: - Brekeke. Erre az első pisztolyt ránt és lelövi a harmadikat. Mire a második megkérdezi: - És ezt most miért:? Mire a másik: - Túl sokat tudott! Ez a vicc szokott eszembe jutni akkor, amikor fizetett hirdetést távolítok el a Facebook hírfolyamomból. Ugyanis meg kell határozni a folyamat során, hogy mi volt az ok, ami miatt nem akarjuk az illető hirdetést. Ezek között vannak olyanok, hogy erőszakos, érdektelen, már megvettem - de a kedvencem az, hogy túl sokat tud! Ilyenkor a lelki szemeim előtt feltűnik egy béka, aki a pisztolyáért nyúl! Így ha tehetem, mindig ezt választom..

2020. január 7., kedd

Magyarázom

Magyarázom a bizonyítványom. Az egyik csoportban, amiben én is tag vagyok, feltett valaki egy olyan kérést, hogy alkalmi bébiszittert keres. Két kisgyerekre kell vigyázni, akik olyan két év körüliek. Az ideális jelöltjük nemdohányzó és vegán. Ennél a pontnál kezdett el kattogni az agyam. Az alkalmi bébiszitter az, aki nem állandóan van a gyerekkel, hanem időnként, pár órára, míg a szülők elmennek moziba, színházba, esetleg bevásárolni. Szóval nem velük él, nem au-pair, hanem csak felvigyáz, éppen ha kell. Pont olyan, amit egy öregebb rokon is képes elvégezni, aki világ életében szerette a gyerekeket. Feltettem tehát egy kérdést arról, hogy miért kell a jelöltnek vegánnak lennie? Mire persze a postban elszabadultak az indulatok. Előbb azok ébredtek fel, akik szerint a vegánizmus bűncselekmény a gyerekekkel szemben, persze előjött a demagógia, az oltásellenesség és a többi. Aztán persze megjött a hangjuk azoknak is, akik szerint ez a hirdetés rendben volt és lehülyéztek mindenkit, akik nem értenek egyet velük. Voltak akik sommás megjegyzéseket tettek a csoport egészére, hogy bezzeg, meg nahát! Nem akartam belefolyni a parttalannak tűnő vitába, de lenne néhány megjegyzésem a dologgal kapcsolatban, mert bizonyos emberek által lehülyézettnek tartom magam, pedig csak azt kérdeztem meg, hogy mi az oka egy hirdetésben egy olyan feltételt szabni, aminek látszólag semmi köze nincs a hirdetés tárgyához. Itt ugye az elsődleges ellenérv az szokott lenni, hogy az ember azt enged be a házába akit akar. Ez persze így van, de lássuk be azt, hogy egy halom diszkriminációellenes mozgolódás ilyen hirdetések után indult el - és tegyük hozzá, jogosan. Ha hirdetek egy állást - ebből a szempontból ez egy állásnak számít - akkor magával az állással összefüggő dolgokkal kapcsolatban adhatok meg feltételeket, de más egyebet nem. Ha gyerekfelvigyázót keresek, akkor nem fair megkövetelni az érvényes targoncavezetői jogosítványt vagy a D kosaras melltartót, mert ezek szigorúan véve nem kellenek ehhez a melóhoz. ugyanúgy, ahogy ahhoz sincs közük, hogy mit eszem, mi a világnézetem, milyenek az egyéb preferenciáim, ha ezzel nem sértem meg az alkalmazás eredeti célját. Ez nem azt jelenti, hogy bárkit fel kell vennem, aki jelentkezik, természetesen a jelentkezés alkalmából dönthetek úgy, ahogy akarok, de elve nem zárhatok ki bizonyos csoportokat csak azért, mert mondjuk zöld a szeme, szemüveges, vagy éppen húst eszik.
- Persze az eredeti hirdető is beleszállt a dologba és közölte, hogy azért fontos a vegán életvitel, mert ők azok és szeretnék, ha ezt közvetítené a gyerekcsősz, illetve feltételezik, hogy a veganizmust ellenző felvigyázó majd direkt hússal tömi meg a gyerekeket, bosszúból. Ez nyilván elég durva megjegyzés egy hirdetőtől, mert azt feltételezi, hogy mindenki alapvetően rohadék, aki húst eszik és csak az ő elveiket követőek az igaz emberek. Pedig az emberiség többször két nagy csoportra osztható, vannak ugye a g3cik és a nem g3cik, ugyanakkor vannak a vegánok és a nem vegánok is, de nincs olyan, hogy az egyik csoport tagjai csak az egyik (másik) csoport tagságát fednék le teljesen. Vannak ilyenek is és olyanok is. Elég meredek álláspont azt feltételezni, hogy ha valaki nem vegán, az automatikusan g3ci. De nyilván ez is elfér a szabad véleménynyilvánítás keretei között, bár nagyjából minden nem vegán és nem g3ci sértőnek gondolhatja, de lelke rajta.
- Ugyanakkor térjünk vissza az izmusok gyerekfejlődésre gyakorolt hatására. A felnőttek az csinálnak szabad akaratukból, amit akarnak, de egy nevelt gyerek, főleg bizonyos életkorban a szülei mintáit követi. Illetve jelen esetben azt eszik amit adnak neki. Bizonyos életkor alatt nem lehet elvárni a kölöktől, hogyha herótja van a salátától, akkor kocsiba vágja magát és elmenjen a mekibe, hogy húst tömhessen a fejébe. Szóval eszik ami van. Ha megnézzük a vegánizmust és a vegetarianizmust, akkor láthatjuk, hogy van irodalma a neten és az orvosi irodalom szerint a gyerek ilyen jellegű étrenden történő táplálása diplomatikusan szólva is problémás. Nem tudom mennyire természetes az az étrend, ahol a bevitt táplálék mellé mindenféle mesterségesen készült vitamint és nyomelemet kell adagolni, ráadásul csak rendszeres orvosi ellenőrzés mellett lehet csinálni. Persze a gyereknevelés a mai Magyarországon azt jelenti, hogy mindenki aki szülői igazolványt szerez, szabadon sanyargathatja a gyerekét addig, amíg életben tudja tartani, a gyerek úgysem fog panaszt tenni, mást meg nem érdekel a dolog. A szülő, ha tettét magának meg tudja indokolni, az csinál a kölökkel amit akar, amíg nem öli meg. Tehát, ha az ember nem akar népszerű fórumokon lehülyéződni vagy békés szomszédi viszonyra törekszik, akkor elfordítja a fejét, legfeljebb, ha hangos az ordítozás vagy vér folyik a küszöb alatt, akkor kihívja a rendőröket, ami persze nem jelent semmit.
- De térjünk vissza a vegánizmusra, aminek a követői úgy indokolják a fogyasztásuk, hogy tisztelik az állatokat, ezért utasítanak vissza minden állati eredetű táplálékot. Ez nyilvánvaló hülyeség, de lelkük rajta. Ugyanis az állatok ugyanolyan élőlények, mint a fák, a virágok vagy a sárgarépa. Élnek, szaporodnak és meghalnak. Bizonyos esetekben úgy, hogy megeszik őket más állatok, vagy éppen mi. Szóval, azért mert a répa nem sikítozik, nem spriccel vért attól még érezheti azt, hogy kést szúrtak belé, de ez senkit nem érdekel. Elvégre egy vegánnak is ennie kell valamit, nem ehet mondjuk követ. Utána lehet nézni a neten, szintén nagy irodalma van a növények fájdalomérzékelésének és pl az is köztudott lehet, hogy meg lehet ölni fákat csak azzal, ha minden nap üvöltözünk velük. (Illetve krónikus hangszalaggyulladást is lehet szerezni!) Szóval bármennyire is fáj a beismerés, de itt ezen a bolygón élők élőket esznek (többnyire) és a répa, a saláta vagy a bimbóskel is él. Nem választhatunk ki egy csoportot az élőlények közül, hogy ezek szerintem élnek, azok meg szerintem nem és tisztelem az első csoportot mert nem eszem meg őket, inkább a második csoportból eszem, ezért vagyok felsőbbrendű nálad! Mert ugye az izmusok elsődleges ismérve az, hogy általa le lehet nézni másokat. (noch da zu meg is lehet őket ölni ezért!)
- Persze nem remélem, hogy idáig bárki eljut az olvasással, az emberek többségénél már az első olyan mondat után elszakad a gépszíj amit sértőnek gondolnak magukra nézve, szóval, ha valaki idáig eljutna, akkor ezúton jelezném neki, hogy egy ló! Szóval mindenki egyen amit akar, kínozzon ártatlan gyerekeket a szeretetével, beszéljen hülyeségeket nagy hangon, oktasson ki másokat arról, hogy bezzeg - ha ettől érzi jobban magát, én meg majd jól megmagyarázom magam utólag.

2020. január 3., péntek

Dilemma

Az év vége méltán elhallgatott szenzációja volt szerintem az, hogy tudósok meghatározták a testünk genetikai élettartamát, ami ezek szerint 38.5 év. Ez megegyezik nagyjából a kőkori ember átlagos életkorával. Be kell vallanom, napokig a hír hatása alatt voltam. Nem is csak azért, mert ötvenegy éves korommal már jó pár évvel túlhordtam a saját sejtállományom, hanem azért is, mert eszembe jutott az, hogy ez a tudományos tény lehet a vallásunk elleni legfőbb érv is egyben. A középkorban sokkal kisebb dologért megégették az embert, de ze nem jelent semmit, hiszen ehhez elég volt az is, hogy valakinek nem tetszett a képe, vagy csak furcsán állt valamije ezért mondták rá azt, hogy boszorkány, ami egyet jelentett a grillpartival. Visszatérve a jelenkorba. Belegondolva a dologba, ha feltételezzük, hogy Isten mindenható, és tervei, cselekedetei határozzák meg a mindennapjainkat - egyesek még azt is feltételezik, hogy minden egyes lépésüket Isten keze irányítja, akkor ez a 38 év elég furcsán hangzik. Ugyanis ezt az élettartamot is Istennek kellett teremtenie - ahogy magát az embert is, saját hasonlatosságára, stb. - akkor viszont hogyan vesszük a bátorságot arra, hogy egész egyszerűen túléljük ezt a kort és nem fordulunk fel a harmincnyolcadik szülinapunkon, az ő akarata szerint? Dacolunk Isten elképzelésével, ahelyett, hogy feldobnánk a pacskert. Vagy Isten nem abban a formában létezik, ahogy ezt eddig gondolták? Egyáltalán létezik ezután Isten?