Egyetlen tanácsom lenne csak a mostani sertésinfluenzával kapcsolatban. Nem mondom, hogy ez váltaná meg a világot, de sosem lehet tudni, bizonyos helyzetekben jól jöhet. Szóval: Sose hagyd, hogy a beteg disznó rád tüsszentsen!
2009. április 30., csütörtök
2009. április 28., kedd
Blogom
Lassan három éve, egészen pontosan 2 és fél éve indult. Az pontosan 1062 nap erre jut 1072 bejegyzés - igen termékeny időszaka volt az életemnek, már ami az írást illeti. Az eddig bőven buzgó gondolatforrás most elapadni látszik. Egyre többször foglalkoztat a gondolat, hogy mi lesz akkor, ha már nem fogok tudni épeszű gondolatot kipréselni az agyamból. Lehet, hogy abba kellene hagyni a dolgot? Mert mit is kaptam ettől a blogtól? Azon kívül, hogy gondolataim viszonylag rendezett tárháza lett, semmi különösebb eredményt nem hozott az életemben. Nem lettem se jobb, se rosszabb ember általa. Nem szereztem barátokat, olvasóim lettek, akiknek én megbízható kiadóként szállítom a napi egy bejegyzést a bármiről. Sokaknak meg lehet a véleménye rólam, többen elintézik ezt egy kézlegyintéssel, esetleg a tükörnek intézett pár keresetlen szóval - Ez hülye lett, vagy csak öregszik? de arra senki nem veszi a fáradtságot, hogy ezzel megkeressen. Vannak akikről tudom, hogy olvasnak, de a folyosón elmennek mellettem, esetleg visszalépnek a szobájukba, ha meglátnak, ugyanakkor nem hagynak ki egy napot sem. Kilátástalan lettem azt hiszem. Lehet, hogy tényleg felesleges az amit csinálok?
Címkék:
blogtér
2009. április 27., hétfő
Lukra futva
A hétvégén nagy tervekkel kezdtem el. Szombatra két csúszást terveztem Gödöllőn, vasárnapra Eger volt a cél. A szombati nap rákészültem, majd amikor hívtam az oktatót azt mondta, hogy ne menjek, erős a szél, ők sem repülnek. Megállapodtunk, hogy később hívom, de többet aznap már nem vette fel a telefont, és meg nem akartam csak úgy elmenni, hogy nincs semmi értelme, mert ahhoz Gödöllő messze van. Ha a szomszédban lenne, gyalog is átszaladnék, de kocsival is meggondolandó - jobb szeretek biztosra menni. Vasárnap mehettem volna még, de attól az oktató tanácsolt el - nem nekem való még a magas start, ráadásul sokan is lesznek, és nem akart tömegszerencsétlenséget. A két napos repülgetés helyett lukra szaladtam, és mindkét nap otthon ültem. Most pedig várhatom a következő hétvégét, hátha a május már sikeresebb lesz..
Címkék:
repülés
Rokfort
Bizonyos dolgok születése balladai homályba vész. Derengő emlékeim szerint a rokfort sajt születése a véletlennek köszönhető. Egyszer egy pásztor amikor a nyáját legeltette épp túl volt az ebédjén. A desszertként kapott sajtot ínséges időkre gondolva eldugta egy kis barlangfélében, azután jól el is felejtkezett a dologról. Másfelé járt a nyáj, másfelé volt neki is dolga jó sokáig. Ám amikor legközelebb is arra járt, eszébe jutott az eldugott sajt. Megkereste, megkóstolta és finomnak találta. Mindez arról jutott eszembe, hogy az oldalbordám levágván a penészes részeket a sajtról a kukába dobta mielőtt megkóstolhattam volna azzal a felkiáltással, hogy ez egészségtelen, hiszen láthatóan penészes. Eszembe ötlött, hogy nagy szerencséje van a világnak, hogy az eldugott érett sajtot a pásztor kereste meg és nem a felesége. Ha az utóbbi találja meg, most rengeteg finomsággal lennénk szegényebbek. Tanulsága az esetnek az: A nagy dolgok születésénél néha előny az, ha távol tartjuk tőle a nőket..
Címkék:
gondolatok,
sajt
2009. április 24., péntek
Növényvédelem
Kezdetben vala a föld. Állatok még nem, de a növények már megjelentek magukat. Azután jöttek az óriások, és felfaltak belőlük jó sokat. Az óriások elmentek, de a fák itt maradtak nekünk. Jöttek a kisebb állatok, majd végül az emberek, és mára ott tartunk, hogy nekünk kell a növényeket óvni mindenfélétől, és ezt hívjuk úgy, hogy növényvédelem. Persze önző és egyéni érdekből tesszük - én például Sopron megvásárlását tűztem ki magamnak célul a megytermésből. Tudom, első gondolatra talán túlzó, de itt mondta egy népszerű politikus, hogy merjünk nagyot álmodni. A soproniak fellélegezhetnek, ugyanis egy évvel elhalasztom a projectet, mert a fácskát titkos féreg foga rágja, így a mai napot növényvédelemmel kezdtem. Nincs is jobb mint egy kora reggeli, kávé utáni permetezés. Mindenkinek ki kellene próbálni..
Címkék:
növények
2009. április 23., csütörtök
Feladat
Egy feladatot vettem a nyakamba a minap. Hálátlan munka, igazából nem is tudom, hogy miért jelentkeztem, egy gyenge pillanatomban lehetett csak ilyen döntést hoznom. Kicsit olyan, mint üss meg, rúgj belém feliratú pólóban mászkálni Budapest egy bevállalósabb kerületében. Néha nem is értem magam..
Címkék:
feladat
2009. április 21., kedd
Állati zsenik
Valamelyik nap érdekes filmet láttam az állati elmebajnokokról. A leginkább megnyerő élőlény, aki nálam mindenképpen vitte a pálmát egy hollóféle volt. Bár ezeknek a madaraknak nem túl jó a marketingjük - a mesékben többnyire negatív szerepet kapnak - talán épp a kimagasló szellemi képességeik miatt van ez. Egyszerűen irigyeljük tőlük az eszüket. Az ügy, ami miatt ezekről az állatokról írok, Ázsiában kezdődött. A madaraink nagyon szeretik a dióbelet és arra is rájöttek, hogy az a szenvedélyük meglehetősen macerás. A diót kemény páncél védi és nehéz megtörni. Először a földhöz vágásával próbálkoztak, több kevesebb sikerrel. Mivel a gyümölcs nem hasadt mindig fel, valami jobb megoldás után kellett nézniük. Legjobb ezek közül a forgalom volt. Az autók készségesen kilapítják a legkeményebb csonthéjast is, ámde az ilyenfajta kooperáció rejt némi veszélyt, ugyanis ők is a dió sorsára juthatnak. A zseniális megoldás most következik. A madarak kerestek olyan villanydrótokat, amik zebrák közelében húzódtak és arra szállva a csőrükben a dióval türelmesen vártak. A termést ledobták az útra, amit készségesen ki is lapított egy arra járó négykerekű, de madarunk még nem lendült akcióba. Megvárta, míg a lámpák váltanak és a gyalogosok zöld jelzést nem kapnak. Ilyenkor leszállt ő is és elfogyasztotta jól megérdemelt csemegéjét, háborítatlanul. Ilyenfajta kombinációs készséget nem nézne ki az ember egy madárból, pedig ők erre az élő bizonyíték. Csodálatos a természet! Ezek a madarak tényleg tudnak valamit. Némelyik például sokkal többet, mint bizonyos ismerőseim..
Címkék:
állatok
2009. április 20., hétfő
Évi első!
Na nem a fenti néven illetett hölgyről és az ő sikereiről szeretnék most írni,bár bizonyára az is megérne egy pár keresetlen szót, főleg, ha ismernék megfelelő Évit, akinek a sikerei heveny szívdobogást idézhetnének elő csoffadt testem bordázata között. Sajnos azonban ilyen Évit nem ismerek, az ilyen nevű ismeretségembe tartozó hölgyek lágy cicaléptekkel oldalaztak ki az életemből még ifjúságom hajnalán. Viszont a hétvégén sikerült végre repülnöm egyet, így ez volt az évi első szárnyalásom. A nap szépen sütött és lágy szellő lengedezett, midőn a repülőtérre érkeztem, ahol buzgón földi gyakorlatokba kezdtem. Ennek eredményeképp tele is vagyok kék és zöld foltokkal és fájásokkal. Az élénkülő oldalszélben bemutatott 'érdekes' felszállások alaposan elvették a kedvünket mindenféle próbálkozástól és a földön ücsörögve múlattuk az időt, kedvező szélre várva. Minden rendes szélnek illik estefelé elállnia, így a kedvező alkalom végre eljött és a magasba emelkedhettem. Az első startot elrontottam ugyan, de a másodikkal sikerült a szelek szárnyára kelnem, és egész jót repültem végre. Már nagyon vártam erre a pillanatra és arra is, hogy az első felemelkedésemet megelőző majré alábbhagyjon. Végre talán már ezen is túl vagyok, a jövő héten a folytatása következik..
Címkék:
repülés
2009. április 19., vasárnap
Vasárnapi húsleves
Ha vasárnap, akkor a legtöbb családban a főételek királya a húsleves a sztár. A legegyszerűbb étkek egyike, legalábbis ami az elkészítését illeti. Pár dolog nagyon szükséges bele, ezekből a legfontosabb talán az idő. A húsleveshez sok idő kell, alacsony lángon kell főzni, épp, hogy csak mozogjon, áramoljon benne a lé, rotyognia nem szabad, mert akkor zavaros lesz. Kell még bele jó húsféle, ami akkor a legjobb, ha csontos. Minél többféle húst rakunk bele, annál finomabb lesz a végeredmény. Ha leveskockára vetemednénk, akkor érdemes a marhahúshoz tyúkhúsleves, a csirkéhez marhakockát tenni, de a megfelelő fajtájú és mennyiségű húsárú feleslegessé teszi az ipari adalékok alkalmazását. Kell még bele jóféle zöldségárú, legfontosabb a sárgarépa és a petrezselyem, de fontos a zeller, a karalábé és a vöröshagyma is. Utóbbi megmosva, de héjastul. (Kell a héj a leves színéhez!) Jól jön még a kis fej kelkáposzta, a gomba, krumpli és a fokhagyma is. A húsokat hideg vízben tesszük fel főni. Egész feketeborsot teszünk hozzá, és a keletkező habot leszedjük. Félidőben pirospaprikát teszünk bele, majd a megtisztított zöldségekkel bezöldségeljük. Sózni kóstolgatás után kell, mindenképpen fontos, hogy a megfelelő ízt beállíthassuk. 2-3 óra főzés után máris az asztalon lehet az aranyló zsírkarikákkal fedett vasárnapi leves.
2009. április 17., péntek
Végrehajtók
Tegnap itt voltak a végrehajtók. Egy vállalati döntést hajtanak végre, amiben a jelenleg jól működő és olcsó rendszert egy csicsás, kicsit rosszabb de lényegesen drágábbra cserélnek ellentmondást nem tűrve. Ez a cég döntése, ezt kell tudomásul vennünk. A váltás még a munkahelyünket is fenyegeti, mert amit eddig olcsó magyar munkaerő végzett, azt átveszik a német dolgozók, de őket is a mi cégünk fogja fizetni. Mivel az a költség nem spórolható meg, csak a mi bérünkön lehet takarékoskodni, úgyhogy a hosszútávú kilátásaink jelentősen romlottak. Lehet, hogy mégsem innen megyek nyugdíjba?
Címkék:
blogtér
Tegnap
Tegnap itt voltak a végrehajtók. Egy vállalati döntést hajtanak végre, amiben a jelenleg jól működő és olcsó rendszert egy csicsás, kicsit rosszabb de lényegesen drágábbra cserélnek ellentmondást nem tűrve. Ez a cég döntése, ezt kell tudomásul vennünk. A váltás még a munkahelyünket is fenyegeti, mert amit eddig olcsó magyar munkaerő végzett, azt átveszik a német dolgozók, de őket is a mi cégünk fogja fizetni. Mivel az a költség nem spórolható meg, csak a mi bérünkön lehet takarékoskodni, úgyhogy a hosszútávú kilátásaink jelentősen romlottak. Lehet, hogy mégsem innen megyek nyugdíjba?
Címkék:
munkahely
2009. április 16., csütörtök
Megsértődni egyszerű
Tegnap megsértettem önérzetében egy embert. Nem mintha nagyon megrázna a dolog - szerintem igazam volt és a személyemet illetően belefér a goromba pokróc jellemzés azért, mert többnyire kimondom amit gondolok - őszintén - amit többnyire mások rosszul viselnek. (Mostanság néztem a Róma című sorozatot és anélkül, hogy eddig tudtam volna róla az ott szereplő egyik alak, bizonyos Lucius Vorenus őszintesége és egyenessége ragadott meg - őt tekintettem példaképemnek már azelőtt, hogy megismertem volna - talán csak az ereje és az erőszakra való hajlama hiányzik belőlem - de ez valószínű az adott kor sajátja volt inkább, mint szükségszerű velejáró.) Szóval a konfliktus lényege az volt (A konkrét eset leírása nélkül) hogy van egy olyan ember aki szerint a világ jó és felesleges dolgokból áll. A jó dolgok azok, amiket és ahogy ő használ, a többi mind felesleges és hiábavaló. Tegyük fel, hogy ez az ember dönthet bizonyos kérdésekről, például az almatermesztésről. Eddig nem támogattuk az almatermelést, történelmi okból. Most népszavazást írt ki, hogy nála lehet megszavazni azt, hogy legyen-e alma a jövőben. Miközben ő másik fórumon közli, hogy felesleges az alma, mert ő nem szereti, és mindenki béna aki almát használ. Erre én kétségbe vontam az őszinteségét a szavazást illetően - hisz a belátásom szerint az ilyen esetekben minimum tartózkodni illik. Ezen ő megsértődött, holott nyilván meg is beszélhettük volna, de megsértődni mindig egyszerűbb. (Bizonyos politikai pártok képviselőire emlékeztet a dolog akik az érvek hiányát inkább sértődöttséggel pótolták és kivonultak ahelyett, hogy próbálták volna megoldani a felmerült gondokat.)
Címkék:
emberek,
gondolatok
2009. április 15., szerda
A világ két legjobb dolga
A világ egyik legjobb dolga a ... Szóval nem akarom ennyire nyíltan és közvetlenül felfedni, de annyit elárulhatok, hogy kapcsolatban van bizonyos dinka nőkkel. (A normális nők ugyanis, mint köztudott, vagy nem léteznek, vagy éppen mind férfiak.) A másik viszont a juhsajttal töltött és olívaolajban eltett pepperóni. Csak egy a baj - nagyon drága dolgok ezek..
Címkék:
gondolatok,
nők
2009. április 14., kedd
Soproni gondolatok
Minden nyaralás véget ér egyszer - így az enyémnek is vége szakadt. Pár nap kényeztetés volt a mindennapi robot után, bár nem voltam épp kényeztetésre legideálisabb állapotban, ugyanis megfázással (vagy allergiával) küszködök éppen. Sopron egy csodaszép város - ezt már a múltkor is meg kellett állapítanom, szinte már Ausztria. Ezt a gondolatot megerősíti az utcákon közlekedő és parkoló osztrák rendszámú autók hata és a sok német szó, amit térülve fordulva hallhat az utazó. Ezzel együtt a város továbbra is hűséges, bár egy mostanság tartandó népszavazás eredményében már nem lennék annyira biztos, de a város összes vendéglőjében soproni sör volt, és ha kértem, elsőnek azt ajánlották. Mi ez, ha nem hűség a javából?
Címkék:
utazás
2009. április 12., vasárnap
Normális nő
A normális nő ritka mint a fehér holló. Annyira egyedi, hogy szinte már férfi. Ha az ember fia nem akar az azonos neműek szerelmét pártolók klubjába tartozni, akkor ezért kénytelen kompromisszumokat tenni. Hiába, ilyen az élet. Kegyetlen és igazságtalan..
Címkék:
nők
2009. április 10., péntek
Füstölgéseim
Magamban füstölgök. Sokan előjoguknak tartják a dohányzást, ami nem is zavarna amíg otthon, lakásuk lelkes magányában tennék mindezt. Ahogy öregszem, egyre jobban zavar az, hogy nem tudok úgy nyugodtan megállni egy buszmegállóban, hogy az elkerülhetetlen és a közlekedésből eredő szagok mellé ne borítana ködfüggönybe egy kedves embertársam. Ha arrébb állok, akkor kisvártatva jön még egy, vagy esetleg több. természetesen szélirányban állnak, menekülési lehetőséget nem nyújtva, méterekre beszennyezik a levegőt az utálatos és el nem kerülhető szaggal, és ha jön a busz, egy mélyet, egy utolsót szippantanak a dekkből, hogy majd a füstöt már odabenn fújják ki, a csikket hanyagul a busz alá pöccintve. 'Csodálom' ezeket az embereket, hogy képesek akár a Himalája tetejére is felcipelni egy doboz cigit, de ha elszívták a szálat, akkor azonnal meg kívánnak szabadulni tőle, vállalhatatlan és cipelhetetlen terhet jelentve ott dobják el, ahol éppen eszükbe jut..
Címkék:
dohányzás,
gondolatok
2009. április 9., csütörtök
Motorosok
Tudtam mi (nem) hiányzik. A jó idő beköszöntével egyre több motoros merészkedik ki az utakra, borzolva a többi közlekedő idegrendszerét. Irigylésre méltó néha a nagy sebesség, a gyorsulás, a földi repülés, de árnyoldalai is vannak. Ha egy embernek túl sokszor lesz előnye abból következően, hogy ő széles utca helyett apró nyomom jár, ha sokszor elmehet és el is megy gondtalanul és büntetlenül, hajlamos levonni a következtetést, hogy ezt mindig megteheti, és sajnos ez rendszerint be is következik. Sokan azt hiszik, hogy őket a száguldásra teremtették és mindenki más akadály és az előnyüket mindenáron kikényszerítik, és ha nem kapják meg még nekik áll feljebb. Bár így belegondolva erről egyáltalán nem is a motor tehet..
Címkék:
közlekedés,
morgás,
motoros
2009. április 8., szerda
Dió
Apró kemény kis diók vagyunk mi mind. Szilárd csonthéj páncélként borul ránk, a kor egyre keményíti és fényesíti ezt a védőburkot. Ide oda gurulunk, hiába próbáljuk egymást feltörni, a legkeményebb szerszámnak is ellenáll ez a külső. Pedig néha olyan jó lenne egy kicsit feltörni, vagy feltöretni, hogy végre kiderülhessen mi is lakik odabenn..
Címkék:
gondolatok
2009. április 7., kedd
Hűség városa
Pár napig nem leszek túl online, mert megnézem, hogy mit találok a hűség városában a hűségből, hőségből vagy magából a városból, összevetve a tavalyi emlékeimmel. Jó kis hely, kedves ismerősöm gyökereződik onnan, és ha idén tényleg annyira jó lesz a meggytermés mint remélem, akkor végre megveszem, és semmi sem menti meg, hogy ne fessem az egészet rózsaszínre..
Címkék:
gondolatok
Társasul
Ahogy nézem rendre épülnek a lakóparkok és azokban a társasházak. Mindezek egy olyan országban, ahol jellemző az, hogy a polgárok minden kis sérelemért egy kanál vízben fojtanák meg a másikat. Anno mi is egy társasházi konfliktus végén döntöttünk úgy, hogy vidékre és családi házba költözünk, mert igenis élnek olyan emberek, (és ez főleg a városi népekre jellemző) hogy eleven példái a két lábon járó önzésnek és egoizmusnak és annak a vélekedésnek mely szerint csak jogok léteznek, kötelességek nem. A most épülő lakóparkok lassan puskaporos hordóvá válhatnak, ahol mindenki joga feszül egymásnak és senki kötelessége nem állja ennek útját. Vagy éppen terápiás központok lesznek, ahol az önző és csak magára gondoló emberek lassan levedlik a gonosz mázt és valóban közösség fog formálódni? Ki tudhatja mindezt? A magam részéről a második variációt szeretném, de szerencsejátékokban sosem voltam túl erős..
Címkék:
gondolatok
2009. április 6., hétfő
Franciázás
Meg kell vallanom, nekem nem megy ez a nyelv. Eddig nem is gondolkodtam azon, hogy megtanulom ezt a másoknak annyira dallamosnak tűnő nyelvet, mert erősen befolyásolt az amit magukról a franciákról elképzeltem magamnak. Nem tűnnek barátságos népeknek, ráadásul semmi jó nem származott tőlük az utóbbi időben, gondoljunk Trianaonra vagy a SECAM tv szabványra. Legutóbbi párizsi utam némileg oszlatta a elutasítás ködét, de az alapvető megítélés, mely szerint igazán kedves emberek lennének - nem változott. A hétvégén egy kerti ünnepségen vettünk részt a francia nagykövet rezidenciáján. Félve mentem - nem szeretem a felhajtást és a kiöltözést sem. Először úgy tűnt, hogy sokan nem úgy értelmezik a meghívóra írt könnyű öltözék kitételt, ahogy én, de azért megnyugtató volt, hogy voltak olyanok, akik nem frakkban vagy szmokingban érkeztek. A műsor jó volt, a szervezés kiváló, a kölkek jól érezték magukat. Számos lehetőség volt arra, hogy a gyermekeket szakképzett foglalkoztatók gondjára bízzuk, így szinte utolsóként távoztunk, a gyermek folyton kitalált valamit amit még ki szeretett volna próbálni, féltem, hogy ott fognak mosogatni. Szerencsére erre nem került sor és bár a ködöm nem oszlott még teljesen fel, azt mindenképpen megállapíthattam, hogy ezek a franciák élni még tudnak..
Címkék:
franciák
2009. április 3., péntek
Furcsa számok
Olvasom, hogy egy gazdának ellopták a fél gyümölcsösét, feltehetően tűzifának. Most abba nem mennék bele, hogy ki vág ki egy termő gyümölcsöst, hogy feltüzelje, és miért, igazából a kárérték döbbentett meg. A 250 fa kivágásával állítólag 400 000 Ft kárt okoztak. Nem tudom, hogy más is érzi-e azt, hogy itt valami nincs rendben? Egy fa így 1600 forintra jön ki, ami tulajdonképpen maga a facsemete ára, ha ezt kertészetben vesszük. Ha beleszámítjuk azt, hogy ez a fa minden évben termett volna, és egyre többet, akkor a naiv hülye gondolkodásom szerint azt is a kárba kellene számolni. Nem beszélve az elvesztegetett munkáról, a növényvédelemről és a többiről. Valami nagyon félre van csúszva ebben az országban..
Címkék:
gondolatok
Beavatási szertartás
Minden kultúrának van egyfajta rítusa, amellyel az arra érdemeseket helyezik bizonyos pozícióba. Ennek alkalmából bulit csapnak és jól érzik magukat. Szombaton egy ilyenre vagyok én is hivatalos. A francia nagykövet távozik a hivatalából és jön helyette egy új. Ez egy olyan alkalmat teremt, ami úgy látszik, hogy egyszeri, megismételhetetlen és érdemes rá partit alapítani. Erre kaptunk családos meghívást, úgyhogy feszíthetek ott kiöltözve, mint egy pingvin. Ha azt mondanám, hogy nagyon várom - hazudnék. Ha azt mondanám, hogy kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz - szintén nem mondanék igazat, hisz a hátam közepére sem hiányzik egy ilyen puccos esemény. De már nincs visszaút, akár csak a légióban, itt is menni kell, vagy meghalni. Mivel az utóbbira talán még ráérek, nem sok választásom maradt.
Címkék:
esemény
2009. április 2., csütörtök
Furcsa
Bizonyos szülőkkel lezajlott beszélgetés során derült ki, hogy ezen szülők egy részének komoly gondot okoz segíteni magzatuk harmadik osztályos általános iskolás matematika házifeladatuk megoldásában. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy negyedikig csak az alapműveletekkel foglalkoznak, akkor az ebből levonható következtetés meglehetősen érdekes. Főleg azok fényében, hogy az ő választáskori szavazatuk is egyet ér..
Címkék:
furcsa
Énázom
Énázom. Mondhatnám úgy is, hogy az utóbbi időben rendszeresen teázom, de ez egyes szám második személyben lenne így csak azt állítom, hogy rendszeresen fogyasztom ezt a kellemesen frissítő italt. Általában a betegségeim környékén kerül újra hangsúlyba, amikor mást nem ihatom vagy ehetek, és utána sokáig megmarad. Régebben a teázás egyértelműen azt jelezte, hogy valaki a családban beteg, amikor egyszer az öcsém hazajött, és kérdezte anyámat, hogy mit csinál és anyám válasza a teafőzés volt, rögtön feltette a kérdést: Miért, ki beteg? Igaz, akkor még nem volt annyira kifinomult választéka a jobbnál jobb gyümölcsteáknak, amikkel mostanság az időmet múlatom és a hangulatomat javítom az elmaradhatatlan kávé kiegészítéseképp.Leginkább a Teekanne termékeit szeretem - magyarság ide, vagy oda (Már amennyiben a Pickwick-et hazai termelőnek tekintjük) egész egyszerűen jobb mint bármi más, igaz kicsit drágább. Idebenn leginkább a feketeribizli citrommal vagy a narancstea fogy a legjobban ezekből napi több csészével elfogy. Szeretem azokat a teákat amik magukban is kellően savanyúak ahhoz, hogy csak cukor kelljen bele..
Címkék:
betegség,
gondolatok,
tea
2009. április 1., szerda
A király új ruhája
Az iwiw új ruhát kap, ez már bejelentett tény. Kicsit félve hallgattam ezt a hírt, ugyanis nem arról szól az információ, hogy a nap 24 órájában be lehet majd lépni az oldalra, esetleg nem kell néha perceket várni a kép megjelenésére, nem fog xml hibákat dobálni, esetleg meghívóért sem kell majd könyörögni. Nem, nem erről szól. Új ruhát, új kinézetet kap, hogy megfeleljen a modern kor kihívásainak. Szerény véleményem szerint ha egy vödör szarba gyémántokat helyezünk, esetleg girlandokat akasztunk rá, attól az még szar marad! Nem a külcsínt kellene pofozgatni, ha a belbecs kritikán aluli, hanem azzal kellene foglalkozni, hogy végre egy használható közösségi oldal alakulhasson. A Blogtér átalakulásából is láthattuk, hogy ami új az nem feltétlenül jobb is mint a régi, és tartok tőle, hogy hiába kap a király új ruhát, akkor is csak meztelen marad..
Címkék:
gondolatok
Közlekedési gondolatok
Ha a nap közlekedéssel indul, az idő remek alkalmat nyújt arra, hogy magvas gondolataim szülessenek. Ma épp a közlekedéssel kapcsolatban állapítottam meg szükségszerűségeket. Talán a hálás utókor majd rólam nevezi el ezeket a törvényszerűségeket, talán nem, de a megállapítást mindenképpen megérte. Szóval: Az előzési lehetőségek furcsamód nem a forgalomtól függnek, hanem attól, hogy sietsz-e vagy sem. (Itt mondanám el, hogy teljesen mindegy, hogy hogyan alakul a járművek helyzete az utakon, minden attól függ, hogy mennyire sietős az utad.) Ha ráérsz, remek lehetőségek nyílnak arra, hogy gyorsabban odaérhess valahova, ahova később is bőven ráérnél. Ha időre kell menned, az állandó szembeforgalom nem teremt lehetőséget a haladásra. Kivéve persze azt az esetet, amikor záróvonal van. Az előzési tilalom megszünteti a szembeforgalmat. Ez olyan tény, mint az, hogy a leáramlás felhőoszlató hatású. A szembeforgalom ilyenkor kivár, és az első lehetőségnél halmozottan jelentkezik. Ebből a szabályból következik, hogy a szaggatott vonal forgalmat generál, a hosszú fehér csík oszlat. Ugyanígy egy átlagos sebességgel haladó kocsisorhoz előbb vagy utóbb csatlakozik egy olyan tag, aki lényegesen lassabban szeretne haladni, mint a többiek. A lassú autók előzési lehetőségnél automatikusan felgyorsítanak, záróvonalnál viszont fékeznek. Megállapítható tehát, hogy a záróvonal fékezőleg hat a balfaszokra. Ugyanezen népcsoport tagjai szintén felgyorsítanak akkor, ha az út párhuzamos közlekedésre alkalmassá válik. és fékeznek akkor, ha újra egysávosra vált. Ebből is világosan látszik, hogy az emberi hülyeség örök..
Címkék:
autók,
emberek,
gondolatok,
közlekedés
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)