Meglepő

Olvastam az újságban, hogy az M2 autóút építési munkálatai miatt lezárják a gödi kétsávos szakasz egy-egy belső sávját és az újságban figyelmeztetnek a várható lassú haladásra és a torlódásra. Ebből is látszik az, hogy mennyire nem ezen a világon élnek az újságíróink. Ez persze, mármint ha egy kétsávos úton lezárnak egy sávot a világ minden táján lassulást szokott okozni - de ahogy mindig meg szoktam jegyezni, ami bárhol működik a világban, az idehaza biztosan nem fog - a lezárás meglepő módon nem okozott lassulást, sőt ettől felgyorsult a közlekedés az említett szakaszon. Ugyanis a kétsávos időkben, mindenki előrement a belső sávon, aztán ott elől persze be is akart menni, de mindenki természetesen legelőre, így az egész út beállt mint a bot. Ha egy előzékeny, de nem megelőzékeny! teherautós lezárta a belső sávot, akkor csodák csodája elindult az addig álló kocsisor, de ritkák manapság az önzetlen lovagok, így sokat ácsorogtam arrafelé reggelente. Így viszont, hogy az útépítés miatt zártak le egy sávot, egész normálisan lehet közlekedni, mert senki és sehol nem tud előzni ezen a szakaszon, így nyugodtan közlekednek az autósok. Ez egy csoda, kérem!

Káoszelmélet

Újra és újra előkerülő téma a káoszelmélet és egyre jobban gondolom, hogy lehet benne valami. Látszólag egymástól független dolgok egymásra hatásáról szól, a legismertebb példa szerint Ausztráliában egy lepke szárnycsapása elég ahhoz, hogy a világ másik felén tornádó pusztítson el egy várost. Ma munkába jövet messziről láttam, hogy áll az M2 autóút Budapest felé. Illetve mozgásban volt, de ez olyan mozgás volt, mint az üveg áramlása a palack nyakából a talpa felé, tehát tulajdonképpen statisztikai jellegű. Tudom tapasztalatból, hogy ez az égadta világon semmit nem jelent, de ilyenkor persze elindul a helyezkedés. A türelmetlen örökmozgók persze azonnal forgolódni kezdenek, mert mintha a a féktelenül című film forgatásán járnánk, nekik  állandóan mozgásban kell maradniuk, ők akik sehol nem állhatnak meg akár egy percre sem. Ilyenkor a gárda nyughatatlan része megfordul, átvágva a sávhatáron, a forgalomtól elzárt részeken keresztül, megbénítja a szembejövő forgalmat, akik eddig azt hihették, hogy a Pest felé beállt dugó az onnan kifelé igyekvőket nem érinti. A kétsávossá vált részen az élelmesek persze előre mentek a belső sávban, amitől mindkét sáv még jobban lecövekelt, persze ha lehet még fokozni az ácsorgást. A külső sávban várakozók azt látják ilyenkor, hogy míg ők állnak kitartóan, addig a belsők haladnak, így a bátrak bevágnak belülre, ennek hatására a belső sáv forgalma is megtorpan, illetve eggyel több kocsinak kell majd visszasorolni az elfogyó sáv miatt, ha a külsők jóindulata és a kikényszerített cipzár elv ezt lehetővé teszi. Persze ahogy közelebb és közelebb jutottunk a végkifejlethez, egyre inkább valószínűvé vált az, ami ilyenkor a legtöbb esetben előfordul - mármint, hogy az egésznek semmi kiváltóoka nem volt. Az út szélén, messze a sávoktól, ahol a kurta farkú malac túr (illetve a radarozó rendőrautók és a fáradt kamionosok szoktak parkolni), egy fehér furgon állt, két háromlábon egy-egy videokamera, az ablakban egy felirat, hogy forgalom rögzítés. Tehát gyakorlatilag semmi oka nem volt a dugónak, hisz ezután felgyorsultunk utazósebességre és több közjáték már nem zavarta meg az érzékeny közlekedési rendszert egész a Dunakeszi lehajtóig. A forgalom rögzítő munkatárs - bár nem tudom mi volt a célja - örülhetett. Rögzítette a forgalmat. Oda.

Lukak

Sok ember életét befolyásolják vagy legalábbis kapcsolatba kerülnek bizonyos lukakkal. Számos és számtalan példát fel lehetne hozni, a történelmi szükségszerűségen keresztül az evolúcióval bezárólag. De vannak érthetetlen lukak is. Mint például azok, amiket az elmúlt napokban fúrtak a 2/A azaz M2 úton. A hír szerint kétszer kétsávosra akarják a közeljövőben bővíteni - igaz ezt már egy ideje rebesgetik. Némileg árnyalja a történetet az, hogy a közeli és távolabbi tervekből kikerült a kétpályásítás, pedig egyszer már szerepelt, de a legutóbb publikáltakban már nincs benne. De még ha így is van, nem tudom mi értelme kilométerenként négy lukat fúrni közvetlenül egymás mellé, ráadásul úgy visszatömni aszfalttal, hogy a tömedékelés szintje alacsonyabbal legyen az útpálya síkjánál. Mondjuk meglepett volna, mert a csatornaszemeket sem tudják egy szintbe helyezni az úttal, így vélhetően ezt valami kvázi ipari szabvány lehet, hogy ezeket a gödröket sosem szabad egy síkba hozni, mert akkor csak látszódna, de nem érződne a javítás ténye. Szóval most ott vannak a néhol teljesen egészségesnek tűnő útpályán a kilométerenkénti lukpárok, amin megdöccenhet a kerék és mivel alacsonyabban vannak, így megáll bennük a víz és a hideg téli estéken majd jól szétfagyhat. A kamionok nehéz kereke előbb a szélét koptatja, tördeli le, majd szépen kátyúsodik a kis luk. Az indoklás szerint ezzel az út minőségét akarták ellenőrizni. De kérdem én, az út minőségét minek? Hát nem ők csinálták annak idején? Akár tudhatnák is, hogy mennyi aszfaltot raktak le ahelyett, amennyit papíron kellett volna..

Leleményesség

Mindig csodálatra késztet az emberi leleményesség. Ez az, ami népünk sajátja, bár szó mi szó elkényelmesedtünk az utóbbi időben, de azért még mindig megfigyelhető a kisember ügyeskedése a mindennapi életben. Erre mondta egy híres (vagy hírhedt) Amerikában élő filmes úriember, hogy a magyar mögötted meg be a forgóajtón, de előtted jön ki. Ennek szép példájával találkoztam éppen tegnap Sződligeten. A régi 2-es út, meglehetősen forgalmas még úgy is, hogy az átutazók egy részét elnyeli az új M2-es autóút (Ami a környék olyan. talán egyetlen autóútja, ami csak a jelzése szerint autóút, illetve, hogy a teherautóknak fizetni kelljen érte, de gyorsabban nem szabad rajta menni, mint a rendes autóutakon amúgy lehetne.) A rövid falusi szakaszon egyetlen gyalogos jelzőlámpa található, ami a Pestre vezető buszmegállóhoz siető gyalogosok életét  megkönnyítendő szereltek fel. A Vác felől érkezőket a falu határa előtt kihelyezett 60-as tábla lassítja le, illetve nem sokkal azután egy sebességmérő oszlop is áll, amin ha kigyullad az ismételt 60km/h-s sebességkorlátozásra figyelmeztető jelzés, a gyalogoslámpa azonnal pirosra vált. Ez kifejezetten büntetési célból készült el így, ha sietsz, akkor majd vársz! - alapon. Igaz, ez a Pest felől érkezők folyamát is megakasztja, de ők így jártak. Azon az oldalon nincs trükkös sebességmérő tábla. Tegnap figyeltem meg egy ötletes, valószínű sződligeti embert, aki a főútról balra szeretett volna kanyarodni, még a jelzőlámpa előtt. Mivel említettem, hogy a forgalom erős, így a fordulásra időnként sokat is kellhet várni, amíg a kifelé haladók elfogynak vagy valaki megszánja a várakozót. Így az úriember az alábbi trükköt alkalmazta: A sebességmérő táblánál direkt gyorsított, így a tábla bejelzett és pirosra váltotta a gyalogos jelzőlámpa autókra vonatkozó jelzését, megakasztva ezáltal a szembejövők áramát, biztos és gyors bekanyarodási lehetőséget teremtve az élelmes járművezetőnek. Igaz, hogy miatta a teljes főút forgalma megakadt több mint egy percre, de valaki jól járt. De ez is a folklórunk része, az emberek ügyeskednek és jól járnak, a békés többség meg szív. De azt hiszem ezt már mindenki megszokta - ilyen az élet, ezt kell szeretni..

Talány

A minap érdekes talányra hívta fel a figyelmemet az élet. Ahogy a 2/a úton autóztam a célom felé, mely a közeli távolban (remek írói képzavar!) terült el, a reggeli forgalom miatt laza libasorban haladtunk a többi autóssal egyetemben. A benzinkúttól egy újabb géperejű jármű szeretett volna becsatlakozni a sorba és ebbéli szándékát furcsa módon még jelezte is. Ilyenkor, jó magyar szokás szerint a sor összébb húzódik, nehogy a szerencsétlen külsős beférjen - mindenki azt mondja, hogy jó, jöjjön, de ne elém! Úgyhogy belekapaszkodik az előtte haladó lökhárítójába védekezésképp. Erre az szokott történni,  hogy a szolgalelkű besorolni vágyó vagy megáll és pityeregni kezd végtelen ideig, vagy ha nem töketlen idegenszívű, hanem kemény magyar tökös gyerek, akkor a gázba tapos és a sor elején befurakodni igyekszik a legkisebb lukba is, ezáltal elkezdődik a játék a fékekkel és egy egész sor mozgási energiája alakul át hővé, azaz az egész sor, Gödtől Sződligetig mindenki, válogatás nélkül, de persze nem egyidőben, megáll. Ilyenkor a hátul jövők azonnal elkezdenek megfordulni tök szabálytalanul az autóúton, közlekedési káoszba fullasztván a helyi közlekedést és a szemből jövőket is megállítván ezzel. Szóval már fel voltam készülve a helyzetre, de nem ez történt. Az illető besorolni vágyó simán befért az előttem haladó elé, ezáltal fogós ravasz kérdések egész sorát ültette be a fejembe, közvetlen a hajas fejbőr alá. Hogy történhetett mindez? Miért nem az unásig ismert forgatókönyv valósult meg, miért valami új, valami ide nem illő, emberi? Persze az élet ahogy talányokat ad, úgy megoldást is kínál ezekre. Közelebb érve láttam meg a választ. Az előttem haladó autó külföldi volt.

Bűnöztem

Bűnöztem, bevallom. De mivel veszteni tudni kell, és a bizonyítékok és az emlékeim tökéletesen egybevágnak, így szó nélkül viszem el a balhét. Nem keresek mentséget, bár nagyon nem is lenne mit - főleg olyat nem, amivel a rend komor őreit meg lehetne győzni. Figyelmetlen voltam, mert nem vettem észre a bokor mögé bújt állványon álló berendezést, aminek a kezelői nem földmérőnek tűntek, mikor közelebb értem - de akkor már késő bánat volt és eb gondolat. Alapvetően igyekszem betartani a közlekedési szabályokat, egyetlen gyengém a lakott területen kívüli gyorshajtás. Most is ebbe a hibába estem, amikor az M2 autóúton az autóutak által általánosan biztosított és nem a helyileg megengedett sebességgel utaztam. Ez az autóút az egyetlen olyan autóút talán a világon, ami csak jogilag az ami, de gyakorlatilag nem szabad gyorsabban menni rajta mint egy főúton. Most fizetni fogok, mint egy katonatiszt, de így jártam..

Baleset

Úgy tűnik talmi sikereket el lehet érni politikai témák boncolgatásával itt a Blogtéren, de nem szeretnék ebből szokást csinálni és mivel nem vágyom a népszerűségre, könnyedén süllyedek vissza a középszerűség langyos mocsarába a továbbiakban. Ma munkába jövet megint majdnem elkéstem, pedig idejében sikerült elindulnom otthonról. Az idő ködös volt, az út meg csúszós - ezért a dunakeszi lehajtó előtt hatalmas baleset látványa fogadott - az ezzel járó, elengedhetetlen dugó mellett. Legalább tíz autó amortizálódott le ebben az eseményben, ennyire csúf dolgot rendszerint ZS kategóriás autópálya rendőrökről készült tévésorozatokban látni, de nem gondolná az ember, hogy az élet másolja a rendezői agyakban megfogalmazódott beteg gondolatokat. Azt hiszem az a baj, hogy a mindenható túl sok tévét néz mostanság..

Tábornoki nadrág

Most tart az M2 autóút felújítása. Szerencsére azokon a szakaszokon, ahol rendszeresen járok, már nem újítanak fel utat, ott csak a kihelyezett de hatályon kívül nem helyezett táblák okoznának némi fennakadást, de ahhoz már hozzászokhattunk, hogy itt a szabályok csak tájékoztató jellegűek és kizárólag csak a baleset utáni bizonyítási eljárásban kapnak szerepet, előzőleg a közlekedésre gyakorolt hatásuk nulla. Az út felújítója azokon a részeken, ahol az előzni nem javasolt tábla van kirakva az útra széles piros sávot festett. Ettől az út úgy néz ki, mint egy tábornoki nadrág - szerintem rendkívül megnyerő. Igaz, hogy aki eddig ezeken a helyeken előzött nem azért tette, mert nem látta a táblát vagy a záróvonalat, hanem azért mert az egészre nagyívben szart, így a mostani, figyelemfelhívóbb sáv olyan mint halottnak a csók, hogy klasszikust idézhessek 'az ellen nem véd..' De valljuk be, nagyon szexin néz ki..