Práznyik

Az elmúlt idő legfárasztóbb ünnepi előkészületén (és magán az ünnepen) vagyok túl. Mint a bölcs - (Emlékeim szerint a 'Hová lett Artúr?' c. munkában olvasható!) megállapította, a vendégségek arra valóak, hogy megmutassuk másoknak azt, hogyan szeretnénk élni. Azt hiszem ez a legmesszebbmenőkig igaz, bár a vendéglátó részéről  alaposabb előkészületet igényel és meglehetősen fárasztó is.  Most ez a fáradtság rajtam csapódott le. A művelet már a D nap előtt elkezdődött. Elhatároztam, hogy a húsleves előző nap meg fogom főzni - ez utólag áttekintve a dolgot, rendkívül pozitív gondolatnak tűnt. Mivel az ilyenkor szinte kötelező hagyomány vegyes húsokból készül és a tisztasága miatt nagyon lassú tűzön főtt, így  az elkészítése több mit 6 órát tartott, de az is lehet, hogy alábecsültem a dolgot. Természetesen közben kitaláltam azt is, hogy  elkezdem feldolgozni a hozzám került nagy mennyiségű birsalmát is - sajtnak, az pedig folyamatos figyelést és kevergetést igényel, míg a víz, megfelelő mértékben, de el nem távozik az egyvelegből. Így is volt olyan helyzet, hogy a tevékenységet szüneteltetnem kellett a leves miatt, mert le kellett szedni a habot, a húsokat elő kellett készíteni, illetve be is kellett zöldségelni a matériát. Az elkészült birssajt főzővizét a gyümölcs és pektintartalom miatt vétek lett volna kiönteni, így gyorsan készítettem belőle egy meggylevest is - igazán jól sikerült, és az előttünk álló éjszaka miatt lehetősége volt odakint az udvaron le is hűlni, ahogy az utóbb elkészült húslevessel történt. Mire kész lettem az egésszel kilenc óra felé este , még gyorsan elhessegettem magamtól a gondolatot, hogy nekifogjak a pörköltnek is, inkább rendet tenni kezdtem neki - bár ezt a tevékenységet folyamatosan végeztem a műveletek során is, de mégis maradt a végére éppen elég mosatlan edény és evőeszköz. Másnap délelőtt már csak a pörkölt volt hátra, illetve az elkészült alapból a székelykáposzta elkészítése. A savanyú káposztát így is ki kellett mosni, mert nagyon savanyú lett volna az étel, de a tejföllel és az evőkanál cukorral végül is sikerült beállítani a megfelelő konzisztenciát. Már csak az asztalok és székek logisztikája volt hátra, a kiszolgálás a mosogatás illetve a vendégség után az egész elpakolása is. Szerencsére ebben a gyerek egész sokat segített és nem is nagyon kellett erre noszogatni. Szóval jó dolog ez az ünneplés, de azért hetente végigcsinálni meglehetősen fárasztó lenne..