2013. március 29., péntek

HT-1080Z

Ki ne emlékezne még rá? Tudom, hogy ki nem, hisz ehhez kell egy bizonyos életkor. Vannak akiknek a számítógép az a doboz, amit egy ember fel sem tud emelni, másoknak meg a PC jelenti az otthoni számítástechnikát. Amikor én kezdtem ismerkedni a számítógéppel, akkor ez volt egy számítógép és az iskolában lehetett ráakadni.



Az akkori horrorára miatt sosem gondoltam azt, hogy egyszer nekem is lehet egy ilyenem. Tulajdonképpen ez a gép alapozta meg a gyűjteményemet, ami azóta jelentős számú gépből áll. Mindenki emlékszik az első szerelmére életében. Nekem ő volt az első, ami azóta is befolyással bír az életemre. Miatta lettem az, aki jelenleg is vagyok. Egy fűtetlen szertárszobában kezdődött, ahol a világítást a monitorként használt fekete-fehér televíziók alkották. Ott fagyoskodtam mint elsős gimnazista és sokszor harcoltam a gépidőért másokkal. Kedves emlékeim felidézésére végre sikerült üzembe is helyeznem a a gyűjteményemben lévő példányt. A modulátora már nincs igazán csúcsformában, nem tudtam elég régi tévét szerezni hozzá, hogy láthassam rajta a kedves '?*' promptot. Szerencsére régebben készítettem hozzá videókimenetet, ugyanis erről a második generációs gépről azt már lespórolták, az első generációs gépeken ez még tartozék volt.


Kellett még szereznem egy videójel átalakítót és máris megjelent a kép, amit annyira vártam. Érdemes volt. Mostanság az oktatási anyagokat olvasom szabadidőmben, mert valljuk be elszoktam már ettől a géptől, de remek szórakozás esős napokra..

2013. március 28., csütörtök

Giroszajánló - Verőcei Girosz Bár

Girosz, azaz manapság népszerűvé vált gyorsétel, a Meki és hasonló helyek konkurenciájává vált, kiváltképp, ha bizonyos összegből valóban jól kívánunk lakni. Maga a szó a görögtanárom szerint a görög giro (jiro) forogni igéből származik és valóban lehet valami benne, hisz a húst egy nagy nyárson rétegezve sütik, gázégő előtt forgatva, és a megsülő rétegeket folyamatosan levágva. A giroszt adhatják tálon és pitában is, utóbbi olyasmi mint egy hamburger, tálon inkább egytálétel jellege van. A vizsgált hely Verőcén a Duna-parton, a 12-es út mentén a Vén Duna objektumban található, Girosz Bár néven. A főúton meg lehet állni, kialakított parkolók találhatóak, igaz nem közvetlenül az üzlet előtt. A bárban lehetőség van elvitelre és ottfogyasztásra is kérni az ételt. Mi délután felé voltunk ott, rajtunk kívül csak egy kisebb társaság, nagyjából három ember volt csak jelen. Az üzletnek van kerthelyisége is, de részben közvetlenül a főút mellett van, részben éppen zuhogott a hó, nem próbáltuk ezt ki, nyáron viszont lehet opció itt helyet foglalni. Az étel mintha csirkehúsból készülne, az adagok megfelelően nagyok. Tálakat kértünk, így bőséggel megpakolt műanyagtányérokat kaptunk műanyag evőeszközzel. A pitában, de helybeni fogyasztásra kért adagokat nejlonba és egy kis fémküblibe tették, ehhez mérten a tálnál kiadott műanyageszközök kicsit bántóak voltak. (Nem tudom ki találta ki a műanyag evőeszközöket, de az biztos, hogy enni sosem próbált meg vele.) A hely nem volt kifejezetten otthonos és fűtésben sem volt túl erős, végig kabátban ültünk. Az étel ízletes volt, tartalmazott sült húst (ez ugye maga a girosz!) sült krumplit (ami szinte minden ilyen helyen mirelitből van), szeletelt kígyóuborkát, paradicsomot és hagymát. Választani lehetett többféle szósz közül és lehetett erősen kérni. Személyes tapasztalatom szerint az erős ilyen helyen nem jelent valóban erőset, így itt bátran kérhető mindenféle mellékhatás nélkül. Az ár nagyjából hozza a hasonló helyek árait, az étel finom az adag megfelelően laktató. Azt hiszem kitérőt a helyért nem tennék, de ha éhes vagyok, máskor is meg fogok állni.

2013. március 27., szerda

Előre fáj

Van valami olyan vicc, amit nem tudok pontosan idézni - ezért nem is teszem, de a lényege az, hogy egy lajhár már egy héttel előbb ordítani kezd, mert tudja, hogy vasárnap le fog esni a fáról és az fájni fog. Valahogy most én is így vagyok ezzel. Keddre kaptam időpontot a Sportkórházba elővezetni a bokámat, ami így, rendszeres gyógyszerszedés mellett funkcionálisan működőképes és alig fáj. De azt a tanácsot kaptam - ami valljuk be logikus - hogy jó előtte hagyjam abba a gyógyszerszedést, hogy ne befolyásolja a szedett bogyó a vizsgálatot. Márpedig azt tudom, hogyha abbahagyom a gyógyszert, akkor fájni fog. Nem kicsit, nagyon..

2013. március 25., hétfő

Thermal Hotel Visegrád - étteremkritika

Nagyon régen nem jártam Lepencén. Ifjúkoromban minden más volt, Lepence egy strandot jelentett, köríves medencével és csodálatos panorámával a Dunakanyarra. Azóta pár dolog persze megváltozott és az egykori strandfürdő helyén pompázatos szállodakomplexum épült, hasonlóan az Egerszalóki strandhoz. Hogy ez milyen irányú fejlődés, azt döntse el mindenki maga, ez a nap, a Dining City Országos Étterem Hét ránk eső napjáról szól és elsősorban a felszolgált étkekről. A hely egy négycsillagos szálloda étterme. Ami viszonylag kevésbé tetszett, de valószínűleg teljesen normális dolog lehet, hogy az étterem vendégei keveredtek a szálloda svédasztalos vacsorára megjelent közönségével és így az a meghittség, amit remélni véltem, odalett. Az étteremhét alkalmából háromfogásos menük közül lehetett választani, bár a különböző fogások tetszőlegesen variálhatóak voltak. Szarvasgulyást kértem, amit a helyhez képest nagy adagban hoztak ki. Valamiért azt gondoltam, hogy a francia konyha most divatos irányzatai szerint valami művészien megkomponált apróságot fogunk kapni - ehhez képest pozitívan csalódnom kellett. A gulyás finom volt és elegendő, bár egy kissé túl borsos ízű. A borsot akkor használják nagy töménységben, ha a hús nem friss, de ezt itt fel sem tételeztem, valószínű, hogy a szakács kezében megbillent a borstartó és az okozta ezt a sajátos konyhai balesetet. Másodjára sertés szűzérmét ettem, grillzöldséggel, tócsnival és pestóval. A szűz nagyon kellemes volt, nem száraz, épp a megfelelő állagú. A grillzöldséggel vannak fenntartásaim, főleg, ha a köret tócsni, hisz az egész fogás tocsog az olajban. A pestó finom volt, de épp csak nyomokban tartalmazta a tányér, jobbára a művészi hatás kedvéért volt körbespriccelve a tányér széle. Kár, mert az íze finom volt. A desszert sült túrótorta áfonyás öntettel - volt. A sütemény kicsit száraz és egyértelműen apró volt. Az áfonyaszószt művészien elhelyezték a szelet mellett, de mivel kevés volt és inkább szilárd, nem válthatta be a hozzáfűzött reményeimet, mert nem voltam képes összepasszítani a kettőt. Szerencsésebb lett volna talán egy jobban folyós öntetet a túrótortára önteni, igaz úgy a művészi hatás érvényesülése szenved csorbát, viszont az ételt - én legalábbis - enni szeretem, nem pedig gyönyörködni benne, azaz az ehetőséget a látvány elé helyezem. Ami nem azt jelenti, hogy ezért bármit bárhogy megeszem, de nyilván lehetne találni valami ésszerű kompromisszumot. Összefoglalva tehát a helyet: Az étkek jóízűek voltak, a pincérek figyelmesek és kedvesek, apróbb technikai malőrök előfordultak, nem volt jó a kártyaterminál, nem volt ruhatár, a kabátokat mindenki által elérhetően az étterem bejáratánál akasztották ki egy gurulós fogasra. Mindenképpen érdemes a hellyel egy újabb próbát tenni.

2013. március 22., péntek

Második név

Sokat gondolkodtam ezen a második név dolgon. Világ életemben szerettem volna egy másikat, nem mintha nem lett volna elég az ami van, de kíváncsi lettem volna arra, hogy milyen név illene hozzám a legjobban. Az ember valahogy idomul a neveihez vagy azok alakulnak hozzá - a fene se tudja. Akinek persze több van, az sokszor kellemetlennek érzi ezt, hisz ha tizenhatszor alá kell írnia valamit, akkor jelentős idő, főleg ha cifrább neveket akasztottak a nyakába a szüleik. Szóval gondolkodtam azon, hogy ha így utólag választhatnék egy keresztnevet, mire is esne a választásom. Azt hiszem, ha az egyik nagyapám nevét venném fel, azzal pont a másikat sérteném meg, bár igazából az ő példája eléggé befolyásol, pedig igazán nem is tudtam őt megismerni, mert nem volt rá módom, de az élete, a tisztessége, a gerince, az elvei alapján mindenképpen megérdemelné. Aztán a tegnapi nap eszembe jutott az ötlet, ami minden gondomat megoldaná. Ha nem tudok választani, de alapvetően tetszik a saját és eddig egyetlen keresztnevem, mi lenne ha azt venném fel második névként is? Nagyon hülyén hangzana példaképp egy Kovács Béla Béla név? Azt hiszem ennél jobbat jelenleg nem tudok kitalálni..

2013. március 21., csütörtök

Matolcsy

Sosem gondoltam volna azt, hogy egyszer még a kuszaszemű megmondóemberhez fogom magam hasonlítani, de ez az idő is eljött. Olyan vagyok mint Matolcsy a válsággal. Ő azt nem értette, hogy miért nem lett nagyobb (holott rajta volt a témán, lássuk be!) én azt nem értem, hogy az a dns zónafájl generáló script, amit csak félig írtam át a megváltozott helyzetnek megfelelően, hogyhogy nem okozott jóval nagyobb problémát a névfeloldásban, pedig kellett volna. Ezek szerint vannak tartalékok a rendszerben. Mindkettőben.

Az emberek hülyék!

Úgy általában biztosan! Persze kivételek nyilván akadnak, de számos esetben bizonyítani tudom azt, hogy ez axióma. A dolog nem újkeletű, hisz emlékezhetünk a búcsúcédulák vásárlására, a bűnbánat pénzért történő megvásárlására nem is beszélve a bérelhető siratóasszonyokról. Ennyit a történelemről. Ma a hülyék az interneten gyűlnek. Nyilván vannak offline hülyék is, de a debileket nagyrészt a közösségi oldalak koncentrálják. Azt hiszem cseppet sem vagyunk lemaradva a sötét középkorhoz képest, csak legfeljebb annyi a különbség, hogy be tudjuk kapcsolni a számítógépet. Mert ugye ki nem tapasztalná naponta a modern kor búcsúcéduláját a nap mint nap kapott (és tovább is küldött!) osszad meg és ezzel segítesz, illetve küldjed tovább és akkor szerencséd lesz üzenetekben. Ha valaki szól érte, akkor természetesen az lesz a rossz, hiszen a segítő szándék útjába áll, akadályozza a lelkiismeret tisztára mosását. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy én bezzeg normális lennék, hisz bizonyára nekem is megvannak a saját hülyeségeim, például egészen biztosan próbálom használni az agyam másra is, mint az életfunkcióim fenntartása, ahelyett, hogy buzgón nyomkodnám a like és a megosztás gombokat, majd bárgyú vigyorral várnám a rám váró csodát. Néha szólok is érte, amivel általában ellenségeket szerzek - ami akkor sem vigasztal, ha próbálom magam győzködni, hogy az ellenségeim az általam definiált 'hülyék' csoportjában keresendők.  De ha úgy vesszük, hogy a többség elmeállapota a meghatározó, akkor a hülyék világában normális viselkedés hülyének lenni, ergo a kevés normális, vagy félőrült az aki tulajdonképpen hülye. Hülye legyek vagy normális? Micsoda dilemma!

2013. március 20., szerda

Bokaproject avagy miért jó az egészségügy szerintük, ahogy van..

Azt hallottam a legutóbbi választás körül felcsapó populizmusban valakiktől, akik annak rendje és módja szerint meg is nyerték ezzel, meg a hasonló kategóriájú egyéb megállapításaikkal a választást, hogy az egészségügy jó ahogy van, na meg azt is, hogy ez valójában egy sikertörténet és nem lenne jó privatizálni, mert akkor mindenféle szörnyűség történhetne. Az egészségügy valóban jó, persze csak akkor, ha kellően messziről nézzük. Mondjuk, ha háromszáz méterről tekintünk alá, hol az autók is pici játékoknak tűnnek és nincs is semmi bajunk - nos, akkor valóban jónak látszik. Ha azonban valami bajunk támad, kezdődnek a gondok. Ezt jómagam is megtapasztalhattam, amikor, látva a remek tévéreklámot, ami rendszeres mozgásra buzdít, azt vettem bele a fejembe, hogy futkosni kezdek. Egyelőre kis köröket a háztömb körül, egyre magasabbra téve a lécet. Nos, a harmadik alkalommal már egész jól ment, kezdtem megtalálni az örömet a dologban és egyre kevesebbet kellett megállnom pihenni, szóval jó volt. Mindaddig, míg el nem romlott valami a bokámban. Kezdetben arra gondoltam, hogy húzódás, hiszen nem dagadt meg és nem kezdett a szivárvány különböző színeiben játszani - kívülről teljesen úgy néz ki mint a másik, csak éppen haszontalan, mint a papok férfiassága - ugyanis nem tudom rendeltetésszerűen használni. A háziorvosom ellátott mindenféle tanáccsal, ami jelentősen mérsékelte a fájdalmat, így már használni tudom, de nem lett az igazi, ezért arra gondoltam, hogy meg kéne mutatnom szakorvosnak is, mert abban a balga hitben élek, hogy a láb még menthető, így nem dugnám be a villamos alá még, hanem elugrándoznék rajta míg lehet. Szakorvoshoz elmenni nem egyszerű dolog. Először is kell beutaló. Kiderült, hogy ahhoz, hogy a háziorvos kiállíthasson beutalót, előbb elő kell magam jegyeztetnem a szakrendelőben. Ha lesz időpontom és orvosom, akkor ezen adatok birtokában adnak nekem beutalót, amit elvihetek majd a szakrendelésre, mert ott kérni fogják. Felhívtam tehát a szakrendelést, hogy adjanak időpontot. Tudtak volna adni másnap 11 órára, ami ugyan csábító volt (valaki lemondta, ezért szabadult fel!) de mivel esélytelen volt, hogy addigra szerzek beutalót, nem tudtam élni vele, így két hét múlva fogadnak csak. Előbb nem volt. Mint utóbb megtudtam, ezzel is szerencsés vagyok, mert vannak vizsgálatok amikre egy hónapot vagy akár több mint fél évet is várni kell. El sem tudom képzelni, hogy mit csinálnék akár két hétig is, ha valóban nem tudnék járni - mint ahogy tudok, csak valami kattog a bokámban és fáj is - igaz nem annyira, hogy ne tudjak mozogni tőle . Szóval van időpontom és orvosom, most mehetek vissza a háziorvoshoz a megfelelően kitöltött beutalóért, amivel mehetek majd a szakrendelésre két hét múlva. Furcsa, hogy a XXI. században egy háziorvos nem láthatja a szakorvos foglalását és adhatna a szakrendelésre időpontot maga is, hisz ilyen rendszer a repülőtársaságoknál kb 40 éve működik mindenhol a világban, ugyanis egy alaszkai porfészekből is lehet egy New York-i repülőjáratra helyet foglalni és valljuk be az elv ugyanaz. Ehelyett a beteg vár és pendlizik a szakorvos és a háziorvos között, és mindez tökéletesen illik a NER rendszerébe, sőt mitöbb ez így jól is van. Azt azért megkérdeztem a szakrendelés kartonozójában, hogy mi van akkor, ha netalán orvul meggyógyulnék addig, amíg sorra kerülök, hisz a természet kiszámíthatatlan. Nos, akkor majd lemondom az időpontot és ezzel határtalan örömöt okozhatok másoknak, akik ezáltal egy szabad időponthoz juthatnak általam. Ugye milyen jó rendszer ez? Csak betegnek nem szabad lenni és valóban..

Milyen már!

Milyen dolog az már, hogy az ember gyanútlanul kikapcsol egy gépet, ami több mint egy éve megy és csak az utóbbi időben kezdett el hülyéskedni és erre a nyomorult nem hajlandó elindulni? De nem úgy, hogy elindul vagy lefagy, hanem se kép, se hang - szóval semmi. Már a bios sem indult el, a bootot el sem kezdte. Látszólag minden pörgő pörgött, minden mozgó mozgott, de sehol semmi reakció. Szerencse, hogy volt egy pont ugyanolyan alaplap, így csak fél óra üzemkiesés volt, de addig többször is leizzadtam. Szóval óvatosan a gépek kikapcsolgatásával..

2013. március 19., kedd

Politikai vicc

Két ember beszélget:
- Ha elvihetnél valakit magaddal egy lakatlan szigetre, ki lenne az?
- Orbán Viktor!
- Miért pont ő?
- Nekem mindenképpen sz@r lenne, de legalább az ország jól járna..

Bögre

Rejtélyek márpedig vannak! Tudom, hogy létezik egy népszerű filmsorozat is 'Rejtély' címmel, de míg az tulajdonképpen egy mese, és fikció, nálunk az élet maga szolgáltat a sorozatnál sokkal nagyobb talányokat. Mint például a köddé vált bögre esetét. A dolog azzal kezdődött, hogy a gyerek szólt, hogy összetört egy tányért és furcsa üvegszilánkot találtam a szőnyegen. Elvben persze lehetett volna ez a tányérból származó szilánk is, de a tányér füstüveg volt, a szilánk meg fehér. Utóbbi felett könnyen napirendre is tértem, amikor feltűnt az, hogy hiányzik egy bögre is, ami véletlenül pont víztiszta üvegből volt. Mindenki határozottan cáfolja azt, hogy összetörte volna, a gyerek is csak a tányért vallotta be - annak a szilánkjait összetakarította és a kukába helyezte - azt ott meg is találtam. Az érveit, mármint, hogy ha a tányért bevallotta, miért titkolná a poharat - kénytelen vagyok elfogadni, ugyanakkor tudom, hogy sem én, sem a nej nem törtünk össze semmit. Elvben a macskák még összezúzhatták volna, de kétlem, hogy ennyire tökéletesen ki tudnak takarítani utána. A bögre azonban továbbra sincs meg és cserépállapotban sem feltalálható. Valószínű, hogy eltört, hisz belőle lehet a szilánk, de mindamellett nyomtalanul el is tűnt! Mi ez, ha nem maga a tökéletes rejtély?

2013. március 18., hétfő

Hol van?

Hol van már a tavalyi hó? Sőt, ha úgy vesszük lassan a pár nappal ezelőttinek, ami teljes káoszt okozott Magyarországon, lassan annak is nyoma vész. Alighogy leesett már szinte el is olvadt. Csak arra volt jó, hogy a kormány teljes inkompetenciáját bemutathassa. Arra, hogy mit tudnak azok az emberek, akik a szakmaiasságot a seggnyalásért felcserélve kerültek abba a pozícióba ahol most a szakmaiasságot kellett volna csillogtatniuk a meleg, puha és selymes nyelvük helyett. Mihelyt eltűnt a hátsó a képből, megállt az élet. Persze utólag, mihelyst előkerült, rögtök elkezdődött az öntömjénezés, hogy mennyire rendeben is volt minden. Láthattuk, hogy  mennyire..

2013. március 14., csütörtök

Rezsicsökkentés

Divatos dolog manapság csökkenteni a rezsit! A rezsi rossz, mi több, ördögtől való. Mi magyarok különösen jók vagyunk a hülyeségek beszélésében és jellemzően azonnal leáll az agyunk és megszűnünk gondolkozni, ha egy jól hangzó , de alapvetően hazug érvet hallunk. Az emberek túl sok rezsit fizetnek! És tényleg. Az senkiben fel sem merül, hogy szegény kis ország lévén mi nem rendelkezünk energiahordozókkal, mindent vásárolnunk kell, ráadásul a piacról. Itt nincs hegyekben kőszén, gyors folyású folyók, kimeríthetetlen gáz- vagy kőolajtartalékok, csak a határtalan egónk és a meztelen seggünk. Sajnos utóbbi kettővel nem lehet energiát termelni. Ahogy Hofi mondta volt anno, nem a zsemle kicsi, a pofátok nagy! Ugyanígy miért várná el bárki azt, hogy az, ami a világon mindenhol annyi amennyi, nálunk a fele legyen vagy a harmada. Elárulok egy titkot, nálunk nem a rezsi magas, hanem keveset keresünk. Jól hangzik az, hogy bezzeg a rohadék multi, van pofája megvenni 100 fabatkáért az energiát, átalakítani, transzformálni, tárolni és elosztani, majd annyit kérni érte mint teszem azt Ausztriában, vagy Örményországban, miközben rojtosra keresi magát. Igenis, ő adja nekünk a feléért. A kormány itt közbelép és cselekszik, erővel kicsavarja a multi kezéből a gyeplőt és beáll a lovak közé, esetleg rálicitál a piaci árra és megveszi a céget jóval az ár felett, hogy megmutathassa nekünk. De mit is? Mi fog változni a piacon? Az energiát továbbra is ugyanannyiért kell megvennünk, transzformálni, átalakítani, elosztani is ugyanúgy kell, csak belefektetett munka ára sem térül majd meg. Mi lesz ezután? Innentől kezdve már szabad lesz árat emelni vagy megmaradunk annál, hogy a meztelen seggük kilóg a nadrágból? Remek választás lesz, tényleg olyan európai..

2013. március 13., szerda

Felvételi

Tegnap örömhír érkezett. A sántaságom továbbra is változatlan, tehát nem a hirtelen gyógyulásom az üzenet, erre azt hiszem továbbra is várnom kell, hanem megvannak az előzetes felvételi eredmények. A gyereket az összes, általa jelölt helyre felvették, még az első helyen megjelölt iskolába is. Ezt sosem gondoltuk volna! Már a végén C éd D terveket próbáltunk kisütni, erre tessék, a legjobbak között van, ráadásul ott is a középmezőnyben, nem a vigaszágon. Igazán büszke vagyok rá!

2013. március 12., kedd

265

Azaz majdnem 300. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy annak idején a 300 spártai katona beleírta magát a történelembe, hogy örök dicsőséget szereztek a hazájuknak, igaz ezért hősi halált kellett halniuk. A tegnapi 265 ember szintén beleírta magát az újkori történelembe és azt is remélem, hogy a neveiket sohasem felejthetjük el, akár csak a görög hősökét, csak éppen egészen másért. Nehéz elképzelni, hogy senkinek egy szikrányi kétsége sem volt afelől, hogy helyes az, amit tegnap megcselekedtek. Bár, ha a spártaiak tudtak ennyire egyet akarni, akkor min csodálkozom? Egy gombot sokkal egyszerűbb megnyomni, ráadásul még a délutánt sem rontja el annyira, mint a spártai katonák napját a saját dicsőségük..

Kifordult világ

Kifordult világban élünk. Legalábbis ami a hazai belpolitikát illeti - mindenképp. Kormányunk totális szereptévesztésben van. A miniszterelnök a tegnapi napon a parlamentben olyasmit tett, ami megmagyarázhatatlan egy demokráciában. Botrányosnak nevezte az elvben független magyar bíróság egy döntését és tiltakozást hirdetett ellene. A Fidesz aláírásgyűjtésbe kezd egy jogi és gazdasági nonszensz támogatása céljából. Nem is tudom mi lehetne a célja ezzel. Megnyerni valakinek a támogatását egy olyan kérdésben amit fel sem szabadna tenni senkinek? Arról nem is szólva, hogy az aláírásgyűjtés tipikusan ellenzéki fegyver a kormány politikája ellen. Furcsa, magából kifordult világ ez és félek tőle, hogy ez még csak a kezdet..

2013. március 11., hétfő

Szégyen a futás

Azt mondják, hogy szégyen a futás, de hasznos. Ezzel én is így voltam és hosszú lelki tusa után meggyőztem magam arról, hogy érdemes elkezdenem futkosni, hogy a téli ellepényesedésem megállíthassam és talán valamennyire vissza is fordíthassam. Nos, ez a folyamat úgy tűnik, hogy elindult valamerre, hiszem már a harmadik alkalommal sokkal jobban is ment mint előszörre. Viszont sosem gondoltam volna, hogy egy félrelépés után (bár nem éreztem annak) egy időre kivonom magam nemhogy a futás, de a normális járás képessége alól is. Valami elromlott a jobb bokámban, valami olyan, aminek a létezéséről eddig nem is tudtam, de erős, nyilalló fájdalmat okoz, meghiúsítva a normális járást is, különösen a lépcsőmászást. Tragikus, hogy épp mikor kezdtem megszeretni a futást, rögtön le is sérültem. Úgy jártam mint a viccbéli kisebbségi lova, aki már majdnem megszokta az éhezést, de beledöglött..

2013. március 8., péntek

Nőnap

Március nyolcadik napja a nemzetközi nőnap. Ezzel nem hiszem hogy sok újat állapítottam meg. Ezen a napon ünnepeljük a nőket. (A férfiakat vajon mikor ünnepeljük? Nem mintha hiányozna egy újabb cécó a dolog érdekében, csak ha egyenjogúság, akkor egyenjogúság) Korunk remek találmányán, a facebookon reggel óta mást sem olvasok, mint férfitársaim üzenetét, akik a nőket gratulálják, hol virágos szavakkal, hogy pusztán csak virágokkal. Kicsit olyan érzésem van ezzel az ünnepléssel, mint március 15.-én a kokárdával. Ilyenkor kitűzi boldog és boldogtalan és lobogtatják a zászlót, hogy mennyire nagy magyarok is vagyunk mi, holott a kokárdát a szívünkre kell tűzni és egész évben ott kellene tartani nem csak egy napon keresztül. Ugyanígy valahogy a nőkkel is..

2013. március 7., csütörtök

Bizalmi kérdés

Vannak bizalmi dolgok az ember életében. Azaz, ha valamiből jót találtunk, akkor ragaszkodni fogunk hozzá, nem keressük az újat. Az ember ilyesmivel akkor találkozik rendszerint, amikor fogorvost, autószerelőt, ne adj isten nőként nőgyógyászt keres majd aztán talál is. Nos, erre a bizalmi listára azt hiszem rá fogom írni a hurkát is. A hurkát, ami nem a férfi vagy a női testen nő és megsemmisítőleg hat az önbecsülésünkre, hanem azt a bizonyos hentesipari terméket, ami sertésmájból, rizsből, és fűszerekből készül. A nej elcsábult a minap és vásárolt egy vadidegen hentestől hurkát. Rosszul ugyan nem nézett ki a dolog, de sajátos szaga volt és az íze sem volt az igazi, olyan, ami a családi recept szerint készül. Nálunk ugyanis nemcsak abálják, de fel is füstölik a hurkafélét, ez jót tesz az eltarthatóságának, az állagán is változtat egy kevéssé, de az íze is jobb lesz általa. Szóval bármennyire is csábító néha az új, a bizalom az mégiscsak bizalom..

2013. március 6., szerda

Sárga tulipán

Olvasom az indexen, hogy egyedi azonosítót kapnak a tulipánok Debrecenben, hogy így előzzék meg a virágtolvajlást. Az mondjuk nem tudom miért nem jutott eszükbe, hogy rendszeresítsenek egy csőszt, aki tudna vigyázni a kapós virágokra, de azért szeretném jelezni, hogy nem pont NER kompatibilis megoldás született. Ugyanis, ha figyelembe veszik mondjuk azt az irányvonalat, amit az időjárásjelentőkkel szemben vezetnek be, akkor egyszerűbb lenne betiltani mondjuk a sárga tulipánt, illetve egész pontosan városi monopóliummá lehetne nyilvánítani. A köztereken mindenütt pompázhatna ez a növény, viszont ha valaki kezében, vagy udvarán megpillantanának egyet belőle, azt rögtön meg lehetne büntetni 150.000 forintra. Persze a bevezetését visszamenőlegesen kellene megejteni, mondjuk 2012 január elsejétől, ugyanis akkor a fényképeken szereplő sárga virágok ellen is hatékonyan fel lehetne lépni. Szép új vi(r/l)ág!

Napi aktuális kérdés

Napi, aktualitását soha el nem vesztő kérdésünk a következő: - Tudunk-e ma mélyebbre süllyedni erkölcsileg, morálisan vagy éppen gazdaságilag? Olvasva a híreket estére biztosan kész rá a válasz. Igen tudunk, sőt akarunk is! Hisz bár a béka már mindenképpen felettünk van, mi azért kitartóan ásunk lefelé.. (Persze a legszomorúbb az egészben az, hogy a biztos pártválasztók nagy része szerint ez így jól van, ez így helyes.)

2013. március 5., kedd

Nem értem

Biztos bennem van a hiba, de nem értem. A tegnapi posttal kapcsolatban merült fel bennem a kérdés, az EU támogatások elosztásával kapcsolatban. Tudvalevő, hogy az etyeki Korda stúdió a Demján érdekkörbe tartozó vállalkozás. Az illető úriembert nem pont olyannak ismerem, akinek ne lenne mit aprítania a tejbe. Azt ne firtassuk, hogy a vagyonát milyen módon szerezte, hisz elméletileg a lehetőség mindenki előtt adott volt, csak legfeljebb nem élt vele. Az, ami most szöget ütött a fejembe, hogy hogyan támogathat az EU egy tökéletes magánvállalkozást, amit egy olyan ember épített, akinek amúgy lenne pénze ilyesmit felépíteni - persze mindig jobb a saját pénzt fialtatni, míg a munkát a nyugat által adott forrás végzi el. Az ember hihetné azt, hogy az EU források alapvetően arra lennének valók, hogy közösségi célokat szolgáljanak, infrastruktúrát fejlesszenek belőle, ne pedig magánvállalatokat építsenek helyette. Ezek szerint én még nem ébredtem fel és bilibe lóg a kezem..

2013. március 4., hétfő

Uniós nyílt nap - Korda Stúdió

Mert mi megérdemeljük! Idén (is) megrendezték az uniós nyílt napot, ahol az uniós támogatásból megvalósult fejlesztéseket mutatták be a plebsznek. Mi az etyeki Korda Stúdiót néztük meg, mert ide sikerült regisztrálni.


A budapesti helyszínekre, ahova szintén kellett regisztráció, már nem lehetett helyet foglalni, pedig a négyes metró Tétényi úti állomását szívesen megnéztem volna. Telefonos érdeklődésre azt közölték, hogy a jelentkezés megnyitása után másfél órával már be is telt az egésznapi keret. Mondjuk úgy, hogy a metrólátogatásra egy Budapestnyi területről elmehetett 200 (írd és mondd KÉTSZÁZ!) kiválasztott ember. Ha azt vesszük, hogy ha az ott dolgozó munkások meg szerették volna mutatni a munkájukat a családjuknak, nyilván már az több mint 200 ember. Bár akadt helyszín, mégis annyira jellegzetesen magyar volt minden, így a stúdiólátogatás is. Noha mi is regisztráltunk, igaz telefonon, mert neten már nem lehetett, a biztonsági őrnél volt egy kb 15 nevet tartalmazó lista, ahol az érkezők nagy részét nyilván meg sem találta, így a lap aljára ráírta, hogy +3fő. Ezt persze annyiszor, ahányan épp érkeztek. A 12 órás csoportba nyertünk bebocsájtást és az ebédlőben gyülekeztünk. A stúdióról el lehet mondani, hogy szép helyen épült, egy egykori honvédségi területen, de a jelenlegi épületek nem utalnak arra, hogy itt még régebben bánatos bakák vágták a centit Budapest légvédelme ürügyén. Minden új vagy újszerű, fém és üveg, tökéletesen megfelel annak a stílusnak amire azt mondják manapság, hogy modern építészet. A büfé ráadásul nyitva is volt, tehát lehetett enni és inni a semmi közepén, ami jó hír volt. Ide jött értünk egy fiatal nyikhaj gyerek, aki következetesen tegezett mindenkit, ami nem lett volna zavaró, ha előtte mondjuk elmondja azt, hogy a filmvilágban ez a szokás, de így egy kicsit furcsa volt. Ráadásul a szakmai felkészültsége is hagyott némi kívánnivalót maga után, ahhoz képest hogy mint idegenvezető működött, lehetett volna szakmabelibb is. A kiállított mozigépekre például lazán azt mondta, hogy ezek kamerák, pedig az utóbbiakban nincs szükség a nagyteljesítményű vetítőizzókra a műszerek hátulján. A látogatóközpontban, ami normális napokon látogatható és ahol az előbb említett berendezések is helyet foglaltak, megint ízelítőt kaphattunk a rögvalóból. A kiállítás olyan volt mint az ismerős és általam sokat idézett mesében, Mátyás király és az okos lány fabulájában az, hogy a lány vitt ajándékot meg nem is. Itt is voltak kiállított tárgyak meg nem is. Aminek működnie kellett volna az darabra ugyan megvolt, de épp nem működött. A vízi jelenetek felvételére épített trükkmedencében nem lehetett mozgatni a hajót, ráadásul a kisebb bárkát nem érzékelte az érzékelő, nem mentek a tengeri csatát szimuláló vízibombák és az egész a kamerán, ami a jelenetet vette, roppant bénán és művi módon nézett ki. Alig lehetett valamit megtudni a modern filmkészítésről, a bemutatott technika inkább a csodák palotájában állta volna meg a helyét, nem mondom, hogy alapvetően nem érdekes, de akinek küldenek a barátai neten mindenfélét, ezeket a dolgokat már régen ismerte. Volt egy monitor, ahol a Taxidermia c. film maszkmestereinek a munkáját mutatták be, az kifejezetten érdekes volt (bár a filmet nem fogom megnézni) de erre a témára is csak egy tárlót és egy monitort szántak. Szó sem esett az operatőri munkáról és a világításról sem, a vágást ne is említsem, mint ezek szerint elhanyagolható tényezőket a filmgyártás területén. A kiállítás amúgy látogatható, de pénzért, amit persze nem ér meg, de ezen a mai napon az ár/érték arány épp megfelelő volt. Megmutattak még két díszletutcát, az egyik egy New York-i téma, ahol a Hellboy 2.-őt is forgatták,


illetve a Borgiák helyszínéül szolgáló településrészt. Zseniális a díszletépítők művészete, mikor is a habszivacsból tökéletes ódon utcaköveket tudnak csinálni úgy, hogy milliméterekről is képtelenség megkülönböztetni az igazi követ a habszivacstól. (Mondjuk a díszletépítőkről sem volt semmi a látogatói központban.) Megmutattak még egy bazi nagy üres hangárt is azzal, hogy ez egy stúdió, de az kevéssé kötött le, hiszen nem volt benne semmi. Összefoglalva - a kirándulás érdekes volt, annak ellenére, hogy jellegzetesen magyar volt az egész. Ha én csinálom, egész más koncepció mentén építem fel ezt a látogatói központot. (Praktikusan lehetett volna egy virtuális filmforgatásra építeni úgy, hogy a látogató előtt készüljön el a film a kezdetektől egész a moziváltozatig, amit aztán a látogatás végével meg is lehetne tekinteni.) A belépőjegy árát szerintem nem éri meg, de ha valakinek van rá módja, hogy a mai alkalomhoz hasonlóan ingyen megnézhesse, semmiképp ne hagyja ki.

2013. március 1., péntek

Nyomdahiba

Nyomdahibák bárhol előfordulhatnak, nyomtatott iratok vagy jogszabályok, esetleg propagandakiadványok esetén. Olvastam egy cikket, egy többszörösen hátrányos helyzetben lévő, gyerekeit egyedül nevelő rokkant hölgyről, aki a NER rendszerében egyszerre elveszítheti eddigi bevételeinek jó részét, holott eddig sem dúskált a javakban, épp csak megéltek ebből valahogy. A kormány egy szlogenje jut erről az eszembe - Senkit nem hagyunk az út szélén! - Úgy gondolom, hogy ebből maradt ki egy rész, feltehetően a nyomda ördöge miatt. A helyes mondat így hangzik: Senkit nem hagyunk az út szélén életben!