2016. január 29., péntek

A módszer

Mindenkinek lehet módszere a gyereknevelésre. Persze mindegyik módszer más és más, sőt attól is nagymértékben függ, hogy kinek a gyerekéről van szó. Az emberek nagy része a saját gyerekével kapcsolatban sokkal elnézőbb, más gyerekével esetleg azt is elfogadhatónak tartja, hogy üvöltözzön, lebarmozza vagy simán csak síkhülyének titulálja őket. Az embert persze könnyen elkapja a harctéri és a stressztűrő képességet is javítja, ha a mérgét kieresztheti valami általa gondolt dologra, a székely ilyenkor rúgja fel a macskát, más meg üvöltözik, vagy csak mindent 'jobban' tud és ezt meglehetősen arrogánsan adja a tudomásunkra. Persze ez szíve joga, hiszen a vélemény szabad, de távol álljon tőlem az, hogy ezt pártoljam. Mindenesetre jó ehetőség, hogy az empátiát és az önuralmat gyakoroljam magamon, úgyhogy az engem direkt vagy indirekt lehülyézőknek szeretném azt üzenni, hogy köszönöm a törődést, igyekszem ezt is valahogy az épülésemre fordítani. Ezt eddig csak felvezetésnek szántam a közelmúlt történéseit szemezgetve arra, hogy mit csináljon az ember a gyerekével, ha közösségi szóhasználattal élve síkhülye vagy épp barmot csinál magából. Ugyanis azt hittem, hogy gondos szülőként elég egy gyerekkel értelmesen megbeszélnem azt, hogy kerékpározni szigorúan csak fejvédőben lehet/szabad/ajánlott. Annyira, hogy ha nem találja, el ne induljon nélküle, menjen gyalog. Ez látszólag működött is egyszer, kétszer, többször, de nem végtelenszer. Ugyanis pont sikerült rajta csípni azt a pillanatot, amikor épp sietésben volt és úgy gondolta, hogy ezt a távolságot megteszi és úgysem bukik le vele - hát, ilyenkor szokott az ember automatikusan lebukni és ezért viszek én egy sima, réten való vezetéshez is jogosítványt. Az első mérgemben persze szívesen üvöltöztem volna vele, hiszen a dolgot egyszer és mindenkorra rendezettnek véltem és erre tessék, de elnyomtam magamban, viszont mindenképpen szerettem volna megerősíteni a bevésődést. A szimpla eltiltást a számítógéptől nem tartom annyira jó ötletnek, bár ezzel az eggyel lehet talán valamennyire motiválni őt, így egy előadást kellett tartania negyed órában, powerpoint prezentáció formájában nekünk a kerékpárbalesetekről és a megelőzésükről. Persze, amíg nem készül el vele, addig a játékot a gépen hanyagoljuk. Így is lett. Az előadás elkészült, tegnap végig is hallgattuk és kiművelődtünk abból, hogy lehet elkerülni a csúf helyzeteket. A gyerek is felszabadult a kényszer alól, bár mondtam neki, hogy vigyázzon magára, mert a következő előadás nem negyedórás lesz. Remélem sosem találkozom vele sisak nélkül, kerékpáron..

2016. január 28., csütörtök

Ülés

A tegnapi nap visszakaptam a kárpitostól az autót és végre valahára rendes vezetőülés lett benne. A mester igazán korrekt áron dolgozott, szép munkát végzett, remek kis ülőhelyet varázsolt a régi ülésem és egy bontott darab összekombinálásából. El is felejtettem már azt, hogy milyen rendes ülésben ülni, az eddigi mindenfelé nyakló szék helyett, amit már a végén pokrócokkal támasztottan ki. Most új élet kezdődött, minden kisimult, az élet újra szép és csodálatos. A kárpitos neve és címe a szerkesztőségben!

Osztálytalálkozó

Annak idején több osztályban volt alkalmam megfordulni. Az általános iskolás nem hagyott bennem mély nyomot. Lelkileg még teljesen éretlen voltam az összetartozás megélésére, amúgy széthúzó bagázs voltunk, többször szét is szedték a csoportot és az eltelt idő alatt senkiben sem támadt fel az igény arra, hogy összerántsa a csapatot egy találkozásra. Ebből kifolyólag, vagy pont éppen ezért el sem mentem volna. Tulajdonképpen örültem annak, hogy vége lett. Gimnáziumba viszont szerettem járni, az ottani osztályom ég és föld volt az előbbihez képest, az érettségi utáni időket traumaként éltem meg és nagyon hiányzott a közösség. Persze azóta eltelt harminc év és rájöttem arra, hogy utóbbi semmiben sem különbözik az előbbitől. A kis különbségek, amiket akkor elfedett a fiatalkori lelkesedés, szakadékokká nyíltak. Bizonyos emberekkel akkor sem beszéltem a köszönésen kívül, most már annyit sem tudok mondani. Az utcán nem ismerjük meg egymást, arra sem veszik a fáradtságot, hogy válaszoljanak a nekik írott levélre még annyit se, hogy búúú. Azzal a nagyjából két emberrel, akivel tudok két szónál többet is beszélni bármiről, akármikor találkozhatok, de nem látom be azt, hogy értelme lenne akár ötévenként, akár rendszeresebben időt áldozni valamire, amiből már csak az emlékek maradtak..

2016. január 27., szerda

Fáy présház

Jó hírű helyi fogadó. Ha az ember Fóton jár, ez az egy biztosan beugrik neki, ha enni akar. Mivel én magam nem vagyok fóti, így olyan nagy ugrálás nincs a lehetőségek között, marad ez mint épeszű alternatíva. Pár napja, az egyik hétvégén indultunk neki a Somlyó hegy bejárásának, ami nemsokára túlélőtúrává vált. Mivel onnan indult a túra, így elgyötört testünket oda húztuk be a hideg és a fagyhalál szélén keringő farkasok elől. Noha elmúlt már ebédidő, meglepően sokan voltak. A hely hangulata változatlan, ha nem működnek a teraszok, a hely kellemes présház hangulatot nyújt. A személyzet kedves, néha már a tolakodás határáig is, bár a határt sosem lépték át. Az adagok több mint elegendőek, jómagam levest, meleg előételt és desszertet ettem, de a leves után éreztem, hogy az előételt ki kellett volna hagynom. Az ételek minőségével is maradéktalanul meg voltunk elégedve. A hely inkább magyarosnak mondható konyhát visz, ez onnan is látszik, hogy nem kell végigenni az étlapot a jóllakásig, tulajdonképpen a főétel is eltölt, a desszert csak hab a tortán. Volt saját limonádéjuk és gyümölcsszörpjeik is, ez megér egy mezei pirospontot. A mellékhelyiség kulturált, az árak mérsékeltek és lehetett kártyával is fizetni. Azt hiszem stabil pont lehet a térképen, ha az ember itt akar egy jót enni a környéken.

2016. január 26., kedd

Otthoni vérvétel

Sosem gondoltam volna, hogy egy laborvizsgálat is lehet kellemes! Például úgy, hogy az embernek ki sem kell mozdulnia otthonról. Eddig valahogy visszatartott az, hogy el kell menni, sorba kell állni - ráadásul szó szerint, mert a labor előtt mindig hatalmas a tömeg, ülőhely nem szokott akadni. Persze kell pisit is hozni otthonról, vagy üvegben, vagy eredeti csomagolásban. Ha utóbbi, akkor lehet szerencsétlenkedni egy műanyag pohárral az erre cseppet sem alkalmas wc-nek sem igazából nevezhető kis lukban, ahol még kezet mosni sem igazán lehet. A sorban állók egy része beteg - hisz mi másért megy az ember vizsgálatra? - és bár a sor gyorsan halad, így is a fene sem tudja mikor kerülök sorra, illetve mit viszek még magammal haza onnan.  Ehhez képes most, leegyeztettem e-mailban, a laboros pontos volt, házhoz jött és a szúrás után percekkel más a saját nappalimban ültem és döntöttem le a jól megérdemelt bögre kávémat kiflivel, ugyanis ki sem mozdultam onnan. A leletet megkapom pár nap múlva e-mailban, mindezt egy egész jelentéktelen díjért. Bámulatos, hogy mire képes az egészségügy, ha hagyják egy kicsit érvényesülni..

2016. január 25., hétfő

Vicc

A jó viccet az élet írja. Volt régebben egy olyan vicc, hogy egy idős üzletember, aki a vagyonát Amerikában ételautomatákból szerezte, hazalátogat. Első útja egy pályaudvar aluljárójához vezet, ahol ott álltak a magyar automaták - ebből is látszik, hogy régi a vicc - gondolta kipróbálja, hogy idehaza milyen a felhozatal. Beledob tíz forintot és megnyomja a gombot. Az automata elnyeli a pénzt, de ezen kívül nem történik semmi. Az úr újra dob, majd nyom. Semmi. Gondolja tesz még egy próbát. Semmi. Levonja a konklúziót: - Ügyes! Nagyon ügyes.. Jut eszembe az index határkerítés építéséről írt cikkét olvasva mindez. Az állam fillérekért kisajátította a gazdák határ menti földjeit, majd a kerítés építéséhez megtisztította azokat a növényzettől. Így a fáktól is, amit persze nem a fa-, illetve a föld tulajdonosai kaptak meg, hanem elosztogatták szociális tűzifának. Ügyes! Nagyon ügyes!

Hisztérika

Sosem értettem igazán, hogy a földanya miért anya, holott lehetne apa is. Persze a görögök a saját elképzeléseikkel és a megszemélyesítéssel - így adná magát a dolog, hogy miattuk, de tűrhetetlen, hogy minden a görögök miatt van! Persze egészen addig, amíg az ember a saját bőrén nem tapasztalja a jelenlegi hisztérikus időjárást. A tél sem igazán tél, napokra van csak jelen, épp megmutatja a foga fehérét, épp csak befagy egy kicsit a néplavór, épp csak ellepi a hó a mezőt, hogy el ne felejtsük, milyen is a hóval borított puszta, vagy a leálló tömegközlekedés, máris jön az olvadás, az enyhülés. Ahol napokkal ezelőtt -15 fok volt és a jegesmedvék is ácsingóztak a fűtött szobába, ott hirtelen és minden átmenet nélkül +15 fok lesz. Mi ez, ha nem hisztéria? Igazi, női hiszti..


2016. január 24., vasárnap

Helyreigazítás

Helyreigazítási kérelmet nyújtok be magam ellen a tegnapi cikkemmel kapcsolatban. Ugyanis, ahogy azt az örökké éber közönség megjegyezte, egy apró részletben vészes mértékű hanyagságot követtem el. Az utóbbi időben egyre kevesebbet bízom meg magamban, a bizonytalan részeket igyekszem megerősíteni a közösségi tudás által, így rá is kerestem a 'fékezhetetlen agyvelejű nyúl micimackó' szavakra, amire találatot is adott a gép. Mivel emlékeim szerint Nyúl a Micimackóban olyan tudálékos kis rohadék volt, simán elfogadtam tényként a dolgot, hogy ő a fékezhetetlen agyvelejű - ami persze lehet, hogy igaz is, de kimondva, mi több jelzős szerkezetként Lázár Ervin meséjében kerül elő, mint Aromo tulajdonsága. Úgyhogy a felfedezőnek gratulálok és köszönöm az észrevételt, a mesebeli nyulaktól meg elnézést kell, hogy kérjek a csere miatt. Bár lehet, hogy nem bánták volna..

2016. január 23., szombat

A fékezhetetlen agyvelejű

Most éppen földöntúli boldogságot érzek, mert sikerült megoldanom a gimnáziumi felvételi feladatsorból egy zenebarát tehenes feladatot. Három kérdésből állt, az elsőt szinte azonnal megfejtettem (Ide illik az alábbi élc: A tehén bonyolult állat, de én megfejtem!) a másodikat és a harmadik kérdést nagyjából egy hét alatt találtam ki, na jó, nem foglalkoztam vele egész nap, de a tudatalattim lázasan kereste a választ rá. Némileg árnyalja a képet, hogy ezt egy 12 éves gyereknek 4.5 perc alatt kellett és nyilván volt aki nem oldotta meg, biztos volt aki kente vágta a dolgot. Bár ettől még nem vettek volna fel a gimibe, de mégis most úgy érzem magam mint a Micimackóban Nyúl. Én vagyok a fékezhetetlen agyvelejű!

2016. január 22., péntek

Önállótlan

Hülye hangzású magyar szó, fosztóképzővel képzett alakban. A képző megfordítja a szó jelentését, így lesz az eredetileg önállóságot jelentő szóból az ellenkezője, azaz olyan, aki nem önálló. Képzési szinten nyilván semmi baja, de mégis olyan hülyén hangzik. A rokon értelmű alakjával a tökös, töketlen párral például semmi bajom sincsen, de ennél a szónál azt sem tudom eldönteni, hogy önállótlan vagy önállótalan, mert az egyik ilyen ferdén néz, a másik meg olyan ferdén, de igazából az egyik sem jó érzés, valahogy erőltetettnek tűnik. Vagy erőtlennek? Bár ami erőtlen, annak nincs elég ereje, azaz nincsen benne elég kraft, szóval erőltetni kell. De mivel én nyelvtanban különösen képzetlen (vagy képzettelen?) vagyok, inkább hagynám az egészet a fenébe.
 

2016. január 21., csütörtök

Olvasom..

Most olvasom az újságban azt, hogy a benzin olcsóbb mint a tej. Ez remek, ha az ember sokat jár benzinnel, mert vagy többet vagy olcsóbban tudhat közlekedni. Ezzel együtt, bármilyen olcsó lesz is a nafta, a reggeli kávémat továbbra sem tudom elképzelni tej helyett benzinnel..

2016. január 20., szerda

Gyereknevelés

A gyereknevelés nem egyszerű feladat. Furcsállom is, hogy vannak sokkal kisebb bonyolultságú dolgok az életben, amihez szakszolgálati engedély kell és komoly alkalmasság - mint például a repülőgép vezetés (Pedig olyan, hogy egy gép fennmaradt volna, még sosem fordult elő, mindegyik amelyik felment, még le is jött onnan.) - a gyerekneveléshez nem kell se papír, se képesség, se vizsga, elég hozzá maga a gyerek. Az meg bárkinek lehet, már akinek megvannak hozzá a megfelelő szervei. Tulajdonképp egy rém egyszerű dolog végeredménye - aztán persze jön a feketeleves. A gyerek olyan mint a kétkomponensű epoxy ragasztó. Ha kijön a tubusból és összekevered, minél többet vársz vele, annál nehezebb megmunkálni. Mire megköt, olyan lesz amilyen és akkor már igen nehéz megváltoztatni. Az enyém is ebbe a kötési állapotban van. Most például arra próbálom rávenni, hogy biciklizéshez hordjon sisakot. Annak idején - bezzeg az én időmben - ez a kérdés nem volt ennyire hangsúlyos, lévén nem volt mit felvenni, így vígan kerékpároztunk hajadonfőtt is. Igaz, sok minden nem volt még akkor, se téli gumi, se lapostévé, se internet - nem is tudom, hogy hogyan voltunk képesek mégis emberré válni, így visszatekintve! Szóval a gyerek nem képes felfogni azt, hogy nem bicajozunk fejvédő nélkül. Nem. és. pont. Most az ügy átlépett büntetésvégrehajtási szakaszba, amikor is újra láttam őt közúton csak úgy tekerni. Persze a testi fenyítés már Németországban is kiment a divatból, így biztonság kedvéért le lett tiltva a játékról határozatlan ideig, amit kiválthat egy powerpointra épülő, legalább negyedórás előadással, a biciklizés balesetvédelméről és jellemző sérüléseiről. Most eléggé ráfeküdt a feladatra, kiderül mi marad meg benne a dologból..

2016. január 19., kedd

Könyvajánló

Vannak kedvenc íróim, de gondolom ilyenek mindenkinek vannak. De vannak olyanok is, akik neve elegendő ahhoz, hogy el se olvassam az ajánlót, csak automatikusan levegyem a polcról és a kasszához sasszézzak vele. A lista most egy újabb íróval bővült. Fredrik Backman neve egyértelműen felkerült erre a listára, bár egyelőre még gondjaim vannak a megjegyzésével. Elolvasva 'Az ember, akit Ovénak hívnak' című könyvét, azt kell, hogy mondjam, megfogott és nem ereszt. Felismertem a bennem lakó Ovét és életre rugdosta a mélyen elbújt szentimentalizmust. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen magamfajta vén marhában is rejtőznek ilyen érzelmek. Mindenesetre nagyon tetszett a könyv, anélkül, hogy bármit előre elárulnék a tartalmáról, bátran ajánlhatom mindenkinek. Olvassa el, nem csalódhat..

Fredrick Backman

2016. január 18., hétfő

A szemét!

A szemét egy probléma. Eddig ez nem volt gond, hisz amit kihelyeztünk a kuka mellé - itt a szelektív hulladékról volt szó - többnyire el is vitték. A múlt héten, ahogy szoktuk, kitettük a szelektívet a kuka mellé, a hagyományos szeméttel együtt kikerültek a szép sárga zsákok és a levitézlett karácsonyfák is. A szemetet elvitték, ahogy a karácsonyfának is lába kélt, de a zsákok maradtak ott, ahol voltak. A konstruktív helyiek ilyenkor persze kint hagyják a zsákot másnapra vagy utána is, sőt a mai nap reggelén láttam, hogy a mi zsákunkkal egyetemben a többiek is kint hagyták - bízva a kukásokban. Közben beszéltem telefonon egy ügyintézővel, kiderült, hogy megváltozott a szelektív begyűjtésének az ideje és az egyébként olyan önérzetes kukások - mindig hagynak mindenféle tanácsokat papíron a kukán, ha valami olyasmi van az edényben, amit nincs kedvük elvinni - most hirtelen nagyon szendék lettek, gondolták azt, hogy úgyis észre fogjuk venni azt, ha a hulladékot csak egy héttel később viszik el, mindenféle értesítés nélkül. Ja igen, észrevettük..

Tanösvény, Fót

Tegnap kirúgtunk a hámból, így beteljesítvén a vasárnap délutánra rendelt sorsomat, járni mentünk Fótra. Nem mintha nem lennék eleget ott. Mentségemre legyen szólva, nem az én ötletem volt. Meg kellett néznünk valami tanösvényt ami a Somlyó területén fut. Illetve nem fut, mert kinek van kedve futni ilyen időben? Az ösvény jó magyar szokás szerint ki volt táblázva, egy halom piktogram szólt arról, hogy mit nem szabad. Nem szabadott többek között tábortűznek öltözni, kipöttyözni a vonalon kívüli területet, ruháskosarat dobni lepkékre, nyilazni vagy nyilazó embert nézni, virágot ültetni, de a legérthetetlenebb számomra az eldobált szemét felszedésének a tilalma volt. Mivel más tiltások nem voltak, ezek szerint rakéta-üzemanyagot átfejteni, bombát hatástalanítani és világbékét kirobbantani szabadott. Mivel csak sétálni szerettünk volna, bátortalanul ugyan, de nekivágtunk az útnak. Előbb a fehér alapon zöld csíkon mentünk, aztán át kellett váltani a fehér alapon zöld háromszögre, majd a fehér alapon fehér unikornisra. Persze mindez nem volt igazán kiírva sehol, a zöld csíkon például addig mentünk, hogy féltem azzal a táblával találkozunk, hogy államhatár. A tájékozódásban egyedül a nap és a velem született és frissen nikkeleztetett irányérzékem segített. Mondjuk szívesen vettem volna valamivel szofisztikáltabb tájékoztatást arról, hogy milyen jeleket kövessünk ahhoz, hogy a végállapotunk a kezdettel essen össze, de az irányérzék és a fehér unikornis végül segített. A táblák nem. Ennek az lehetett az oka, hogy a kezdeti piktogramok közül lehagyták a táblát lopni tilos jelet - pedig ezek szerint fontos lett volna. Mindenesetre sikerült abszolválnunk a problémát, bár kicsit csaltunk a végén, az égiek segítségét kérve, átfagyva ugyan, de törve nem, sikerült kilukadni az autó mellett a parkolóban. Nyáron biztosan szebb lehet, de abban - főleg ezek után, semmi kihívás nincs.

2016. január 17., vasárnap

Mint egy.

Mint egy politikus. Valahogy nincs jó csengése ennek a szónak. Az ember, aki hivatalból hazudik. A szavait úgy ölti egymásba, ahogy a pillanatnyi érdeke megkívánja. Az egyik pillanatban ezt mondja, a másikban meg azt és később ezért semmi felelősséget nem vállal. Ja kérem.. Hallgatom Madonna - 'Like a virgin' című számát és ugye róla is sok mindent el lehet hinni, de azért van amit azért nem. Az egész politikusság és szüzesség onnan jött, hogy kinézek az ablakon és hétágra süt a nap és nulla fok van, noha egész héten mást sem hallottam a rádióban, hogy 25 centi hó lesz és kutya hideg. Ami itt errefelé bőven mínusz tíz körüli hőmérsékletet jelent. Ahhoz való képest, semmi nem valósult meg belőle, se hó, se fagy, pedig most télnek kellene lennie, hideg, havas és csikorgó télnek. Mint egy politikus, mint egy meteorológus. Pfuj..

2016. január 15., péntek

Tanáros

A tanárokról jutott eszembe valamelyik nap az, hogy mennyire befolyásolja a tanári vélemény az ember fejlődését. A családi legendárium szerint amikor a szüleim megkérdezték az alsós tanítónénit, hogy mondjon jellemzésül pár szót rólam, ő azt mondta, hogy nem tudja azt, hogy miért gondolják a mérnökszülők azt, hogy a gyereküknek is mindenképpen értelmiséginek kell lenniük, pedig lóápolókra is szüksége van az országnak. Csak azért mondom ezt, mert szó mi szó, el lettem könyvelve hülyének. Nem is lett belőlem így semmi, pedig az eszemben járt a tanári pálya is, de szerencsére a tudatalattim idejében közbeszólhatott. Azóta persze kiderült, hogy a lóápolói pálya is zsákutca lett volna, hisz a lótartás is csak az utóbbi időben lett újra úri passzió. Meg amúgy sem szeretem a lovakat..

2016. január 14., csütörtök

Hamár

Hamár homár, azaz görög. Van az EU azaz az epszilon ipszilon kettős betű, amit ef-nek vagy ev-nek kellene mondani. Van rá valami szabály, hogy ha mássalhangzó jön ezután akkor az egyik módon, ha magánhangzó, akkor meg a másikon, de ezt sosem voltam képes igazából megjegyezni. Huszárosan ezért azt találtam ki, hogy majd olyan hangot hallatok, ami az f ész a v között van félúton. Ha valaki f-et akar hallani, akkor az azt fog, ha meg v-t akkor meg azt. Azt kell mondanom, hogy a zsenialitás meghozta a gyümölcsét. Ha a megfelelő hangot adom ki, sosem javítanak ki, mert mindenki a jót fogja hallani. Tehát, ha az embernek van két választása valamiben, lehet, hogy egy harmadikat, egy köztes dolgot kell választania, azzal biztosan nem téved nagyot. Kár, hogy ez másban nem működőképes..

Ikosz

Fogj egy létező márkádat, fessed be kékre, csinálj hozzá egy közepesen bárgyú marketingkampányt és kész az új termék. Ebben az egy mondatban sikerült megörökítenem a Danone új Oikos joghurtját. A hagyományos édesfehér néven eddig kapható termékbe reszeltek egy kevés csokoládét és beletették egy másik dobozba. Így az eddig abszolút jellegtelen dologból egy márkát sikerült alkotni, amihez csináltak egy görög istenes, rendkívül bugyuta reklámot. Arról nem is szólva, hogy ha ez görög, akkor a saját reklámjában is rosszul mondják, hisz kiejtve ojkosznak tűnik, holott az oi görögül i, tehát inkább ikosznak kellene mondani, ezt leginkább egy görög Istennek illene tudnia, de hagyjuk, ez mellékszál. Egyszer vettem, mert ki kell próbálni minden újdonságot, de azt hiszem a részemről ennyi..

2016. január 13., szerda

Állomás

Többedszerre járok a váci vasútállomáson, ma még volt is időm arra, hogy részletesebben megnézzem, de azt kell mondanom, hogy nem tetszik továbbra sem. Egy barokk kisvárosban, ahol az állomásépület is beleilleszkedett a kisvárosi miliőbe, egy igazán modernnek látszó szörnyszülöttet sikerült felhúzni korszerűsítés címén. Továbbra sem látom az elgondolást, látszólag minden megvan darabra, de egy élhetetlen és szükségtelenül bonyolult rendszert és egy lélektelen, modern hatású, de igazából posztkommunista látványvilágot sikerült évtizedekre bebetonozni a város életébe. Arról nem is szólok, hogy régebben filmeket forgattak, háttérnek használva az állomást (Pl Illetlenek) mára ez már nem lehetséges, hacsak nem valami poszt apokaliptikus vagy cyberpunk alkotást képzelne ide a rendező. A szervezés túlságosan bonyolult,  nem is igazán értem, hogy a korábbi gyakorlattal szemben miért kell 4a, 4b vágány, miért nem lehet egyértelműen számozni, hogy 1,2,3, stb., a koncepció sem tiszta, hogy honnan indulnak és érkeznek a vonatok. A peronon nincs megfelelő utastájékoztatás, a hangosbeszélőt nagyon nehéz érteni, főleg ha épp vonat érkezik be, vagy leszállnak egy másikról. Nincsenek olyan helyek, amire le lehet ülni - van pár pad ugyan, de a peron elején és a végén, a vonatforgalom meg nagyjából középtájon történik. Hiányolom a pesti metróból és egyes villamosmegállókból megismert és megszeretett támaszkodófelületet, ami nem ülőhely, de mégis neki lehet dőlni. Papíralakú menetrend sehol nincs, elektronikus táblából vágányonként van egy fél, azaz a kétvágányos részeknél egy. A vágányok melletti táblákon az a felírás fogadott, hogy hallgassuk figyelmesen a hangos utastájékoztatást (Amit persze nem lehet érteni, csak tökéletes csendben.) Az állomás egyéb kiszolgálóépületei rondák és nincs takarítás. Az állomás wc-je sem kivétel ez alól, ráadásul úgy néz ki, mint egy autópálya wc, minden rozsdamentes acélból, de nem lévén takarítás, eléggé viseletes színben. Tudom, hogy minden relatív, de ahhoz képest hogy most újították fel és évekig nem fognak ezért hozzányúlni, ez egy kicsit siralmas és lehangoló..

Apák és fiak

Az jutott az eszembe, hogy jó lenne megkérdezni apámtól azt, hogy apaként hogy élte meg az én gyerekkoromat. Az, hogy én is apává váltam, bizonyos gyerekségeket nyom nélkül kipusztított belőlem, nem tudok már visszagondolni a múltra, hogy a gyermeki énem meg tudhassam szólítani. Ez olyan dolog lehet, ami egy felnőtt emberben nem fér meg egymás mellett. Nem lehetek egyszerre felnőtt és gyerek is egyszerre. Jutott eszembe arról, hogy a gyerek látványosan igyekszik elszigetelődni tőlem - tőlünk, társaságban. Amikor elvittem a vonathoz és én is mentem vele, látványosan elhúzott, próbált meglépni a balfenéken, de én, mint aki semmiről sem tud, becserkésztem azzal, hogy mostantól már le is fog tagadni? Így nagy kegyesen megengedte, hogy a társaságában utazzam. Gondolom, ez szükségszerű a kölköknél, hogy ciki öregebb társaságában mutatkozni, mit szólnak majd a hasonszőrű társai, ha ő a szüleivel sétál? Biztosan bennem is volt ilyen érzés, de egész egyszerűen nem emlékszem már rá. Egyszer tényleg meg kellene kérdezni..

2016. január 12., kedd

A csodák vége

Minden csoda három napig tart. A csodák korának vége, mert semmi nem tart örökké, főleg úgy, hogy az örökké az előző mondatból következően arra a bizonyos triádra korlátozódik le. Persze minden viszonylagos, hiszen a tiszavirág kiegyezne ezzel, de emberi mértékkel véve még szabadságnak is elég karcsú. Mostantól minden az, aminek látszik. A pusztító forgószél egy természeti csapás, nem pedig a varázslat kezdete. Bizonyos mesehősök ott maradnak ahol voltak, a Bádogember nem kap szívet és valami hulladék újrahasznosítóban végzi, az Oroszlán gyáva marad és egy állatkertben múlik ki szív elhájasodásban, Madárijesztőt pedig értékesítik egy állami földárverésen, majd azzal a lendülettel leműtrágyázzák és be is szántják. Dorothy pedig élete végéig járhat pszichoanalitikushoz, a kutyáját elkobozza az ebfelügyelet és később gyógyszerkísérletek alanya lesz. Oz eltűnt, nincs híre a világban, senki sem tudja merre lehet. Véletlenek nincsenek, a világ ok okozati összefüggésekre épül. A mai ebédem például Oz vadasan, krumpligombóccal. Nem lehet véletlen..

2016. január 11., hétfő

A gyerek főz

Azt mondják, hogy a tehetség mindig átugrik egy generációt. Ezt azzal módosítanám, hogy egyet biztosan átugrik, de lehet, hogy többet is. Ezt a magam példáján látom igazolva, hisz se szépen rajzolni, se zongorázni nem tudok és még abszolút hallásom sincs. A hallásom erősen relatív, sőt pár év múlva valószínű, hogy annak is örülni fogok, ami megmarad belőle. Szóval az utód a tegnapi napon főzni kezdett. Az éhség hajtotta erre és a tény, hogy nem volt odahaza kenyér. A cél a tojásrántotta volt, persze kiválasztotta a legalkalmatlanabb eszközöket hozzá, a serpenyőbe két szelet húsos szalonnát tett, majd kiolvasztotta a zsírját és azzal a mozdulattal leverte a forró szalonnás serpenyőt a gázról. Az edény a természet gonoszsági törvényének megfelelően természetesen szájjal lefelé esett a földre, persze gyorsan felkapta, ahogy a két földre esett szalonnaszeletet is visszalódította sülni, pont olyan koszosan és szőrösen, ahogy csak olyan helyen lehet, ahol rendszeresen korzóznak a macskák. (A szőr adja meg az izit!) Ekkor még érdeklődve figyeltem a műveletet, igazán akkor sikoltottam fel csak, amikor a kiömlött, foltszerűen felgyűlt zsír közepébe sikerült egy mozdulattal a legjobb szövetpapucsával belelépnie. Ahogy kell, pont a közepébe! Majd persze a zsírt szétkente a kövezeten, majd a tegyek bele tejet kérdésre kapott pozitív megerősítés hatására fele tojás - fele tej arányban feltöltötte a serpenyőt. Érdekes látvány volt, bűvészkedni kellett vele, hogy elfője a tejet, de szó mi szó, megoldotta. Sőt becsületére legyen mondva, meg is ette azon melegében, szőröstül bőröstül. Itt a szőröset akár szó szerint is lehet venni. Mit is mondjak? Fejlődőképes! De egyelőre még nem állunk a nyilvánosság elé vele.

2016. január 10., vasárnap

A sztrájk

A sztrájk a munkavállalók végső fegyvere a munkaadóikkal szemben, amikor is ki szeretnének kényszeríteni valamit. Többnyire csak azt, hogy a munkaadók keressenek kompromisszumot valamiben, legalább üljenek le tárgyalni közösen. Olvasom, hogy sztrájkra készül a közmédia. A hír önmagában olyan, mintha Örkény egypercese lenne. Ha a mester köztünk lenne még, bizonyára remek groteszkeket alkothatna, ehhez elég lenne egy olló, amivel a napi híreket kivágja az újságból, még írni a se kéne. Szóval belegondoltam, hogy miből is állhatna a köztévé sztrájkja. Nyilván adásbeszüntetésből nem, hiszen azt a legtöbben észre se vennék. Azt hiszem a legnagyobb félelmet akkor kelthetnék, ha elkezdenék a pártatlan tájékoztatást. Az önállóan szerkesztett hírekkel az MTI konzervek átvétele helyett - na ezzel egy pillanat alatt népszerűvé tennék a sztrájkot és azonnali megegyezési erőszakolva ki. Az egyetlen mód, amivel azonnal elérhetnék a sikert, persze ez rögtön a sztrájk végét is jelentené, azaz minden mehetne tovább úgy, ahogy eddig..

Apály

Egészen olyan, mint egy kis tó. Néha csordultig tele van, a pereme körül át- átcsap a víz, néha meg teljesen üres, még a helyét is benövi a káka meg az egyéb televény. Így vagyok én a gondolataimmal is. Tegnap például sok minden jutott az eszembe, de nem akartam mindet leírni, így visszatereltem őket oda, ahonnan jöttek. Mára viszont teljesen elapadt a forrás, ami tegnap még az eszembe volt, ma nyom nélkül húzódott vissza. Ki tudja hol jár ilyenkor?

2016. január 9., szombat

Ónos eső

Talán a legundorítóbb csapadék, ami esni szokott, a béka- és tűzesőt leszámítva. Utóbbi kettő nem szokott esni és ez jól is van így, nem is kéne ezt bevezetni, ezért marad a leggusztustalanabb az ónos eső. A szép fehér lepel ma már a múlté, csak foltokban maradt meg a hó, de viszont cserébe mindenhol csúszik minden, mint szappanos hal egy vödör takonyban. Még ott is, ahol ez nem látszik. Ennek örömére utánanéztem, hogy miért ónos az ónos eső. Ezt Selmeczi Gabriella tudná legjobban elmagyarázni az ő sajátos érvrendszerével - csak. Nagyjából ennyi az érdemi része az érvelésnek, a többi találgatás és sejtés. A szó finnugor eredetű, szerencsésen túlélte a nyelvújítást és az akkori trollok és nyelvtannácik munkálkodását. Akkoriban mindenre ami nehéz volt és/vagy fémesen csillogott használták az ónos vagy ólmos szavakat. Kémiai értelemben is nagy zavar volt az elnevezések körül, mert volt fehér ón és fekete ón, fehér ólom és fekete ólom is és kettő kettő ugyanazt az elemet jelentette, noha latinul egyértelműen volt különbség a stannum és a pumbum között, bár utóbbi elég hülyén hangzik, valljuk be. Szóval a lényeg annyi, hogy most odakint ónos eső esik és ezért most odabent ülök. Ezek a tények. A többi csak hitvány szócséplés.


2016. január 8., péntek

Kávé

A reggeli kávé az emberiség egyik lételeme! - Vagy valami hasonló, de lényegében megegyező bölcsességet tett közzé nem is olyan régen valaki. A hír elsőre viccesnek hat, az ember azt gondolja, hogy hihi, de a második körben rájön arra, hogy teljesen igaz. Főleg azután, hogy a reggeli rutin alatt jön arra rá, hogy a tegnap még működő kávéfőző csupán csak egy kellemes emlék. A dolgok mindig tönkremennek előbb vagy utóbb, de a kávéfőző sosem tud jó helyzetben elromlani. Az ember ilyenkor karikás szemmel, félálomban próbálja megoldani a helyzetet, többnyire sikertelenül. Mert a hirtelen beálló agyi koffeinhiány enyhítésére az Ikeás kávéfőző (kávéáztató üvegedény) izé továbbra sem alkalmas. Hogy mire jó, az máig nem tudom, de olyasmi lehet, mint a nagy természeti csapások elleni biztosítás. Ha bekövetkezik a baj, akkor nem ér semmit, de megnyugtató a tudat, hogy mégis van valami megoldás. 

2016. január 7., csütörtök

Nem ciki

Sétáltunk ketten kézen fogva a Fogarasi úton a patika felé a nejjel. Rajta hosszú fekete kabát volt , a csuklyája a fején és biceg egy bokarándulásból kifolyólag. Megkérdezte hát, hogy nem ciki-e ez a helyzet? Mire én azt válaszoltam, hogy nem ciki, hiszen nincs nála kasza. Akkor ugyanis meglehetősen bizarr lenne inkább..

2016. január 5., kedd

Hó. Gyerekkorom első dokumentáltan kimondott szava a családi legendárium szerint, manapság egyre ritkábban látott vendég télen. Visszagondolva a fiatalkoromra, többször előfordult télen az a helyzet, hogy hó esett az égből és az meg is maradt hetekig. Ezt onnan feltételezem, hogy jártunk szánkózni a környéken lévő utcákba, de remek - mára már beépített szánkózási lehetőség volt az olajdombon vagy a vízfogóban is. Remek lehetőséget rejtett az Alsó utca és a temető is. Utóbbi elég veszélyes volt a járókelőkre nézve, több embert láttam én is ott elütni, szerencsére egyet sem első kézből. Mostanság meg ami esik, az szinte napok múlva el is olvad, ha hét közben hullana egy szánkózásra való, hétvégére nem marad belőle semmi. Persze biztos nem reális a globális felmelegedéstől való félelmünk, meg effélék..

2016. január 4., hétfő

Napja

Ha már hülye neveket adunk a napnak. Nem mintha a hétfő annyira érdemes vagy értelmes név lenne, főleg, hogy ez az első munkanap a héten, így magától is kellően utálatos. De olvastam mindenféle jelzős szerkezeteket és innen jutott eszembe az, hogy bővíthetném a sort, hisz hülyeségek kitalálásában az élmezőnybe sorolom magam. Mivel a leghidegebb nap a hónapban messze nem igaz - hiszen bár hideg volt ma reggel is, de azért annyira nem, mint korábban, így mást kellett kiötleni. Sokáig rágtam a dolgot, de az év első munkanapját a régi naptár újra cserélésének napjává nyilvánítom. Ez aktuális lehet, időjárástól függetlenül.

A majom éve

Ez itt a sárkány éve, az meg ott a sárkány Éva! - énekelték valamely humoristák annak idején egy Neoton paródiában. Ez annál is kevésbé helytálló, hogy most épp a majom éve van, azaz nekem, mint majomnak ez jó kell, hogy legyen. Gondolná az ember józan paraszti ésszel. Persze a dolog korántsem van így, egyelőre, mióta átfordult a dátum hatosra, jó dolog még nem igazán történt velem. Tudom, hogy úgy is csúcsra lehet jutni, ha az embert előtte egy mélységesen mély szakadékba lökik le és ott lent felmászik egy kis dombra, de nekem másmilyen elképzeléseim voltak erről a dologról! Nem mellesleg, most, hogy utánanéztem az egész kínai horoszkóposdinak, kiderült, hogy csak február elején vált évet a kínai naptár, szóval nem is értem mire fel ez az egész. Skandalum!

2016. január 1., péntek

Másnaposan

Ma durván másnaposan érzem magam a reggeli kávé és az algopyrin után. Ami azért is meglepő, mert a tegnapi nap egy kortyot sem ittam - mármint alkoholt, mert én voltam a sofőr. (Hacsak az elfogyasztott majdnem egy üveg barackos ice tea nem erjedt meg bennem reggelre!) Micsoda zseniális költségtakarékosság, ha az ember úgy is tud másnapos lennie, hogy egy csomó költséges piálást ki tud hagyni az életéből! Hogy ezt is megélhettem!