2011. március 30., szerda

Fő a biztonság!

Néha el kell gondolkodnom azon, hogy mit is írhatnék aznap, néha meg csőstül jön az ötlet - csak győzzem leírni. Ma az élet szállította a témát, ahogy az utód cipeléséből befelé igyekeztem a munkahelyemre. A szembejövő autóban egy apuka épp csemetéjét szállította. Már messziről látszott, hogy ügyel a gyerekre, mert nagy gyerekülésben pihent a lurkó, masszívan rögzítve kis testét az autó nagy testéhez, úgyhogy az ütközésvédelemben nem volt hiány. Közelebb érve látszott csak, hogy a reggeli hidegben az összes ablak fel volt húzva és az apa úgy füstölt, mint egy gyárkémény, látszólag tudomást sem véve a hátsó ülésben rögzített magzatáról. Alapvetően nem tetszik a kormány jelenlegi tevékenysége, de ilyen esetekben érthető, ha meg kívánják tiltani az autóban való dohányzást. Az olyan embernek aki beköti a gyerekét, mert félti - ugyanakkor zárt térben mellette dohányzik, valóban szigorú szabályok kellenek. Ha már esze vagy empátiája nincsen.

2011. március 29., kedd

Meddig?

Időnként elfog a csüggedés azért, mert egyesek válaszra sem méltatnak a hozzájuk írt levélre. Úgy gondolom, ha valakit megszólítok, akkor mindenképpen illene valamit válaszolni - persze nem azért mintha lennék valaki, mondjuk az adóhivatal vagy akár a köztársasági elnök. Nem vagyok senki, de úgy gondolom, ha veszem a fáradtságot valamiért, akkor tán másnak is van annyi ideje, ha olvasta a soraim, hogy leírjon egy mondatot, vagy egy szót, mondjuk, hogy igen, nem, később, esetleg nyasgem. Na, utóbbit nem várom, de tulajdonképpen ez is egy válasz és valahol legalább sejthető a benne rejlő sommás vélemény. Szóval meddig érdemes várni a reakcióra? Az utólag feltett szemrehányásra sokszor érkezik válasz - mondjuk az, hogy megint túl türelmetlen voltam, hisz ott érlelődött az a kertek végén, csak idő nem volt, esetleg energia vagy a holdfázis nem volt éppen megfelelő, úgyhogy szégyelljem magam. Az a bajom, hogy ilyenkor valóban szégyellem is magam, de továbbra is tanácstalan vagyok..

Megmagyarázhatatlan dolgok

Érdekes dolgok történnek az utóbbi időben. Nem mindegyik kellemes, sőt vannak kellemetlenek is - gondolom azért, hogy az élet hozhassa a statisztikai átlagot azért, hogy elmondhassam azt, minden a legnagyobb rendben és szürkén és átlagosan történik. Ismeretlenek jelölnek ismerősnek közösségi oldalakon, megszólított emberek hagynak figyelmen kívül - bár az utóbbi, mondhatnám a rendes ügymenet része. Ráadásul még a fogam is sajog időnként. Mi jöhet itt még?

2011. március 28., hétfő

Munka

A definíció szerint erő és elmozdulás szorzata. Ez így tök világos, hisz kell hozzá egy erő és kell egy út ami alatt az erőt végezzük és máris a megfogalmazásnál vagyunk. Más kérdés, hogy ki végzi ezt a bizonyos munkát - na ez már lényegesen bonyolultabb, de kijelenthetjük, hogy a munkát a nők végzik. Erre akkor jöttem rá, amikor főzni és bevásárolni kezdtem. Az addigi fáradtságos elfoglaltság azon túl megszűnt tevékeny munka lenni és átkerült az önfeledt szórakozás kategóriájába. Így továbbra is jogos az asszonyi megállapítás, hogy 'Bezzeg te nem csináltál idehaza semmit, míg én folyamatosan dolgoztam!'

2011. március 27., vasárnap

Seprű

Megjavítottam a nej partvisát. A nyelet egy másikkal pótoltam, a billegő fejet pozdorjacsavarral rögzítettem. Egész stabilra sikeredett, de azért megkértem, hogy ne emelkedjen vele majd túl magasra és a hirtelen fordulókat se erőltesse. Ki tudja, hogy befolyásolja a javítás a repülési tulajdonságokat. Végül is ezt neki kell tudni, ő a pilótája.

2011. március 26., szombat

Növénycsata

Bud Spencer a vízilovakkal van én a növények pártján állok. Már ami a kertet illeti. Egyszer szeretnék egy olyan gazdaságot, ahol mindig terem valami. Kezdi a cseresznye, majd a meggy, a málna és egyéb gyümölcsök majd a sort zárja a birs és a som egészen az őszutón. De itt is, mint minden másban a legnagyobb gát a nő. Ott hol a fű se nő - lehet igazán úr egy nő. Persze hallom a folytonos kifogásokat, hogy ki fogja gondozni, ki söpri össze a levelet, meg minek is az nekünk - de amikor bejövök a kis kosár gyümölccsel, akkor azonnal elfogy az a saját termés. Ma újabb csatát nyertem. A bogyósrészleg jelentős hídfőállást foglalt el a kerítés mentén, egy egres, egy fekete- és egy pirosribizli képében. Sajnos a málnahadosztály terjeszkedését megakadályozták, bár sikerült megzavarni az ellenséget azzal, hogy egy hadosztályt feltételezett, noha három van, így van esély a kinézett hely bevételére. Noha tudom, hogy egy háborút megnyertem, de a végső győzelem még hátra van. Holnap is lesz nap..

2011. március 25., péntek

Írói véna

Úgy gondolom ez az ami nekem nincs és bárhogy is szeretném talán nem is lesz. Régebben sokat gondolkodtam azon, hogy jó lenne valami regény- vagy novellafélét írni csak úgy saját szórakoztatásomra, de a leíró részeknél mindig leragadtam. A 'Nap szépen sütött.' ugyan eléggé tömör és velős, de a szép viszonylagos fogalom, mert ugye kinek mi a szép. Gondolom egy albínónak a szürkület már fedi ezt, a napimádónak pedig az az állapot kell, amikor félégett emberek rohangálnak füstölögve az utcákon. De ha viszont le tudja ezt valaki írni, akkor nem kell elképzelni, csak elolvasni és mindenki tudhatja azt, miről is van szó. Fekete István csodálatos tájleírásai irigylésre méltóak, de sajnos ő a göllei temetőben alussza örök álmát. Azt hiszem erről is lemaradtam..

2011. március 24., csütörtök

Tárgyalás

Ma egy tárgyalás teljesen összezavarta a napomat, így mindennel elcsúsztam. Azt hiszem viszont, hogy néha szükségesek az ilyen események, hogy bebizonyítsák azt, hogy mennyire feleslegesek is a lét bizonyos dolgai és megerősítsenek abban mennyire fontos is a munkám a cég fejlődésének érdekében. Nagyjából semennyire.

2011. március 23., szerda

Alegría

Tegnap meghallgattam újra a Cirque du Soleil ismert számát. Nagyon tetszik! Ennek kapcsán meghallgattam a Geszti-féle átiratot is, az hasonlóan fantasztikus. Feltételezném azt, ha nem lenne himnuszunk akkor ez a dal méltán válhatna azzá. A wikipediát olvasva kiderült az, hogy a magyar verzió az eredeti szerzők tudtával és hozzájárulásával készült, a szövegét lefordították angolra és az eredeti dal szerzőjével is engedélyeztették. Az Oláh Ibolya által előadott szám youtube-os bejegyzésénél mégis vérforraló és szégyenteljes kommenteket olvashatok hazám honpolgáraitól. Nem igazán értem, hogy ha van nekünk valamink, akkor miért nem tudunk ennek örülni és miért kell mindig előjönnie annak, hogy ki zsidó, ki a cigány és ki a nagyobb magyar. Meddig kísért még a turáni átok? Ilyenkor szégyellem magam helyettük is..

2011. március 22., kedd

MR

Túlestem életem első MR vizsgálatán. Bár ezt a tényt már publikáltam különféle módokon, de mivel itt még nem, így méltó emléket állítanék ezen a fórumon is. Már csak annál is inkább mert ez a tér az én személyes nyavalygószobám - mint azt már egyesek olyan találóan voltak szívesek az orromra kötni.  Szóval a dolog azzal kezdődött, hogy időpontra voltam odarendelve, három órára. Egész nap izgultam a vizsgálat miatt, és mivel nem szeretek késni, így odamentem idejében, már fél háromkor a testem nemesebbik felével terheltem a várótermi padot. A papíromat is sikerült beadni jó előre, ezért nem nyugtalankodtam. Kivárták az időt, bár történt némi furcsaság. Jött egy pasi, aki szerinte szintén háromra volt odarendelve, mindenféle beutaló és papír nélkül és annak a rendje és módja szerint előttem hívták be és nem is kértek tőle semmit. Furcsa volt, főleg annak a tükrében, hogy engem egy hónappal későbbi időpontra jegyeztek elő annak idején. A vizsgálat amúgy eléggé eseménytelen és hangos volt. Aki szereti a techo-t, azt valószínűleg jobban leköti a műsor, de én nem tartozom ebbe a kultúrkörbe. Szólt egy folyamatos alapritmus és időnként egy hosszabb egyéb kattogás jellegű hang, mint amikor a DJ abbóli örömében, hogy végre megtalálta a gombot a sötétben, nem tudja elengedni a kapcsolót, percekig nyomva azt. Eléggé klausztrofób élmény, amikor az ember fejét egy kalitkába teszik, és egy olyan csőbe tolják be, ami alig valamivel nagyobb mint ő. Ezért, miután kimerítettem a nyitott szemű vizsgálódással megszerezhető összes élményt mint lehetőséget (egy világossárga alapon kék csík) inkább becsuktam a szemem és aludni próbáltam, ami majdnem sikerült is. Valami alig álomra emlékszem is, amiben volt egy strand és némi homok, illetve egy közeli útfelbontás. Egyszer csak hirtelen abbamaradt minden és közölték, hogy készen vagyunk. Még ezután majdnem egy órát vártam a leletemre és véget is ért ez a nagy kaland. Annyi értelme biztosan volt az egésznek, hogy legalább a következő előtt nem fogok izgulni és már biztosan tudom azt, amit eddig csak sejthettem - rendelkezem aggyal. Jó érzés biztosnak lenni ilyesmiben..

2011. március 21., hétfő

Az idő

Azt hiszem valami baj van az idővel! Most nem is csak arra gondolok ahogy telik, hisz van amikor rohan és van amikor ólomlábakon jár. Az sem baj, hogy múlik, bár ezt jobbára csak a szakállam egyre nagyobb területen történt színeváltozásából látom. Ha idén nem is, talán már jövőre alkalmas leszek egy Mikulás szerepválogatásra decemberben. Ez is egy eredmény! Azonban ez sem igazi magyarázat az idő bajára hisz ez a normális viselkedés közé sorolható. Lehet, hogy sokakban felmerül Csipike és a megfordított patak példájának a képe, de ez sokkal tudományosabban alátámasztott gond és nem is annyira triviális a megoldás. Azt hiszem visszaléptünk az időben! Az idő nem elég, hogy megállt - de egy darabig visszafelé mozgott! Ez teljesen biztos. Januárban kaptam a szolgáltatómtól egy sms-t, hogy a kártya egyenlegét még ötven napig használhatom fel büntetlenül, azután a feledés homályába vész. Mivel ez egy n.-ik telefon és csak vészhelyzetben használjuk, magamban keresztet vetettem az eltűnő pénzre, mikor is pár napja új smst kaptam, ami arról tájékoztat, hogy az egyenlegem 135 nap múlva fog lejárni. Mivel a szolgáltatóm egy más ügyben bebizonyította, hogy tévedhetetlen, így csak az idő fordulhatott meg, más magyarázat egész egyszerűen nincs! Sherlock Holmes mondta annak idején azt, ha minden  tényt kizárunk a bizonyításból, akkor az utolsónak maradó lesz  az igazság, bármennyire is hihetetlen. Itt is csak ez történhetett..

2011. március 20., vasárnap

Méreg

Ma megejtettem idei első, lemosó permetezésem. Ahogy néztem, a fákon már készülődnek a rügyecskék, legjobban a meggyfa áll, kevéssel lemaradva a ringló, hátrébb a körte, de az áfonya és a som is mozgolódik. Legjobban a füge van lemaradva, de mit lehet várni egy mediterrán növénytől? Olyanok mint az olasz emberek - biztos még sziesztáznak. Agrollal és bordói lével permeteztem - mindkettő teljesen bio - bár remélem a gombaféléknek és a tetveknek más a véleményük, de hát pont miattuk van ez a kis hajcihő. A szer adagolási táblázata viszont megizzasztott. A literes üvegre az van írva, hogy 4%-os oldatban 1800 liter elegendő egy hektárra. Nyilván úgy gondolta valaki, hogy ez elegendő információ az alkalmazásához, de azt hiszem én ehhez hülye vagyok. Amúgy sem életszerű elképzelni az 1800 darab egyliteres flaskát, ha le akarnék spriccelni egy hektár gyümölcsfát - azt hiszem állhatnék el az udvarból, hogy elférjen a sok edény. Szerencsére az interneten találtam hozzá megfelelőbb adagolást is. De mit csinál az a derűs szántóvető odakint a gyümölcsösben ilyenkor?

2011. március 19., szombat

Telefon

Van egy manapság népszerű reklám, ahol egy gonosz kinézetű telefon mindenáron ki akar csinálni valakit - később derül ki, hogy egykori tulajdonosát. Hol a zebrán akarja elütni egy zongorával, hol egy tehenet ejt le egy tízemeletes tetejéről a fejére. Félelmetes mi történhet, ha az ember elkapatja ezeket a használati tárgyakat és önálló életet kezdenek élni! Különösen ezek a telefonok tűnnek veszélyesnek. Az enyémen is megfigyeltem, ha engedélyezem neki az internet elérést, akkor helyettem netezik. Nem tudom, hogy mit tesz, de szemmel láthatólag adatforgalmat produkál és ettől egy napig sem bírja az akkumulátora az erőfeszítést. Ha kikapcsolom az automatikus elérést, akkor semmivel sem lesz kisebb a szolgáltatási szint, viszont cserébe legalább háromszor annyi ideig bírja. Ezzel viszont lehet, hogy magamra haragítom és ezután a hideg levest is fújhatom, ha nem akarok korán kiszenvedni. Jön a tehén, meg a zongora és a többi. Szép kis dilemma..

2011. március 18., péntek

Okostelefon

Legalább legyen valaki okos ott is, ahol te vagy! - Manapság egyre többen jutnak hozzá az okostelefonnak nevezett kommunikációs eszközhöz, ami tulajdonképpen egy számítógép és egy telefon ügyes ötvözete. Megvalósulni látszik a hetvenes évek sci-fi  íróinak az álma a személyes kommunikációs eszközről, ami mindenkinek van. Csak ők a műveikben többnyire egy egyeneszközről beszéltek amit mindenki a karjára erősítve visel, de úgy látszik az emberek sokkal jobban szeretik ennél a saját stílust. Így a gyártók is örülhetnek és  mindenki megtalálhatja a saját ízlésének megfelelőt. A telefonok egyre okosodnak (gondolom ezzel párhuzamosan a használóik hülyülnek - csak hogy az átlag állandó maradhasson.) jobbnál jobb alkalmazások kerülnek fel mind többünknek a telefonjára. Nekem is lett ilyen eszközöm és örülök is neki. Régi vágyam volt az, hogy megtudhassam a csillagképek nevét és a Göncölön és az Orion csillagképen kívül mást is láthassak a csillagos égen. Mára ez a vágyam is teljesült. A telefonom (szinte) mindent tud, már csak azt kellene valahogy elérni, hogy tovább tudhasson működni egyhuzamban mint egy nap. Azt hiszem, a tudásszint már megfelelő, most üzemidőre kellene egy kicsit gyúrni..

Rossz

Régebben olvastam azt az általános vélekedést, hogy egy gyógyszer ha rossz ízű vagy szimplán rossz, akkor jó mert hat. Erről rögtön a mazochista jutott eszembe, akinek akkor jó ha rossz és ha jó, akkor rossz tehát jó. Szóval, ha a gyógyszer bevétele után szarul érzed magad akkor örülhetsz, mert a szer dolgozik. Most épp szarul érzem magam a reggeli adagtól, tehát elméletileg majd egyszer hatnia is kéne. Na ezt a hatást várom már mióta, de nem akar jönni. Ilyenkor mi van?

2011. március 16., szerda

Következtetések

A lány, akitől megkérdeztem, hogy szerinte az ismeretség elégséges feltétele-e az, hogy köszönünk egymásnak a folyosón mostanra elért arra a szintre, hogy nem is köszön. Nem mintha neki kellene először, nyilván ezt nem is várnám el tőle, hanem úgy amúgy sem. Jött ki a büféből, én mentem vele szembe. Kb 2 méterre voltam, amikor is egy (számomra is) jól hallható 'Szia' hagyta el a számat. Senki sem volt a környéken, úgyhogy a tévedés esélye ki volt zárva. Rám nézett ártatlan bociszemeivel, majd megfordult és elment. Mondjuk, amikor én anno feltettem neki a kérdést, arra gondoltam, hogy mond magáról pár szót, hogy ismerőssé lehessünk. Ehelyett ő arra jutott, hogyha valaki nem ismer valakit, akkor annak köszönnie sem kell. Furcsa az emberi lélek sokszínűsége, hogy egy helyzetből két ember mennyire ellentétes következtetésekre tud jutni..

Álmaim

Az utóbbi időben megint jól alszom. Ez biztosan az altatónak köszönhető, ugyanis, ha nem veszem be, akkor csak a plafont nézhetem egész éjszaka és mivel éjjel sötét van ez nem túl izgalmas dolog. Így viszont kellemes álmaim vannak. Érdekes kérdés ez. Ha a túlvilág is ilyen lenne, akkor azt hiszem nem bánnám azt, ha egyszer benne maradnék egy ilyen álomban bár azt hiszem a hátrahagyottak ezt egészen másként élnék meg, így igazából őket sajnálnám inkább. Szóval az álmaim jók, újra élvezettel alszom. Kár, hogy semmi sem tart örökké, de legalább minden este lehet újra várni valamit..

Farok

Megérkezett a farkam! Végre nem vagyok farkatlan, indulhat az otthoni páros  virágstuccolás! Éppen kezdtem azon gondolkodni, hogy miért lopna egy magyar postás farkat magának. Kezdek pozitívan csalódni a magyar hollóban..

2011. március 15., kedd

Grillproject


Már a tavalyi évben elkészült, de az idén támadt igény hatására kezdtem dokumentációs munkába a kerti grillt illetően. Mindenképpen egy többfunkciós berendezést szerettünk volna amin lehet húst sütni, de bográcsolni is. Szétszedhetőnek kellett lennie, hogy a tél viszontagságaitól megóvható legyen. A kereskedelemben forgalmazott hasonló funkciójú eszközök vagy túl drágák, vagy nem pont úgy valósították meg az álmainkat ahogy mi szerettük volna, így a készíttetés maradt mint egyetlen járható út.


A télire eltehető részek láthatóak. A bográcstartó keret, a tűztér fedővel, a grillrács és a két fokozatmentesen állítható rácstartó. Praktikus a zárható tűztér, mert így nem kell megvárni, hogy leégjen a fa, bármikor befejezhető a sütés, sőt, így a következő alkalomra is maradhat használható faszén.


A stabil része a sütőnek. A kő ebben a formában kapható, a lábak talpakon állnak és dűbelekkel vannak rögzítve az előre elkészített betonalapba.



A tűztér a helyén, a rácstartók a peremen.



A sütő használatra kész. A felső kereten lánc van karabinerrel, amivel a bogrács magassága állítható, ha nem grillezés zajlik. A rács magassága tetszőlegesen állítható.



A rácstartó közelről. A rögzítést sróffal oldottuk meg. A csavar egy betétlemezt szorít neki a sínnek, nem közvetlenül a sínt fogja meg. A lakatos szerint ez a megoldás stabilabb tartást ad.



A rácstartó sín, az egyik végén le van zárva, így a rácsot véletlenül sem lehet letolni a szögvas keretről.


Már csak a tűz és a hús hiányzik..

2011. március 11., péntek

Vén hülye

Vagyok. Én. Elhatároztam, hogy nyitok egy személyes nyavalygóblogot, ahol másoknak való magyarázkodás mellőzésével kedvemre panaszkodhatom. Aztán eszembe jutott, hogy van egy elkezdett, de sosem folytatott blogom az álmaimról - egészen pontosan azokról a történetekről, amiket álmomban láttam és reggel még emlékszem rájuk annyira, hogy ezt szavakba tudjam önteni. Mivel rég foglalkoztam vele és új történeteim lettek volna, elhatároztam, hogy újra írok bele. De a blog szőrén szálán eltűnt, nem is emlékszem a címére és sehol nem találom. Mintha csak álmodtam volna az egészet, pedig annyira reális mint ahogy itt ülök. Minek nekem nyavalygóblog, ha már egy létező írásomat sem találom?

2011. március 10., csütörtök

Új nap

Új nap, új remények, új hűtőgépszerelő. Mivel az előző nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, illetve én is felsültem az elképzelésemmel ami a vezérlőelektronika bizonyos hibáját illeti (Kitaláltam, hogy csak az az alkatrész lehet a hibás amit ki is tudok cserélni) ma új napra és egy félhalott hűtőre virradtunk. A Siemens egy ilyen elektronikát ami analóg alkatrészekből, egy halom tranzisztorból és ellenállásból és két integrált áramkörből (egy quad műveleti erősítő,egy frekvenciaosztó, egy zener dióda és egy triac) szóval tulajdonképpen filléres dolgokból áll 20 és 40 ezer forintért és öt nap alatt hozna be az országba. Ha lenne olyan agyahagyott, aki ezt megrendeli. Amikor megemlítettem mindezt a szakszerviznek, azt mondták, hogy tisztában vannak vele, de ez nem erről szól. Tényleg nem erről szólt, így ma új szerelő érkezik, új reményekkel és az ígérete szerint kidobja az elektronikát, hogy hagyományos hőmérsékletszabályozót építsen be. Kiderül..

2011. március 9., szerda

Hűtőgépszerelő

Ha az embernek elromlik a hűtője, akkor az a kényszerképzete szokott támadni, hogy hív egy hűtőgépszerelőt és az majd jól megjavítja. Én is ezt hittem, de egy világ dőlt össze bennem. A kihívott szerelőnek lövése sem volt a hűtőgép javításáról - azon túl, hogy hülyeségeket beszélt és beszedte a kiszállásért neki járó összeget - el tudta volna vinni a berendezést magával és majd a szervízben szorgos kezek delta T idő alatt megjavítják és ő visszaszállítja. Szóval, azt hittem, hogy a hűtőgépszerelő hűtőgépeket szerel, de ehelyett jött a fájó felismerés, hogy bár fizettünk valamiért, de továbbra is van egy rossz hűtőnk és ha jót akarok magamnak, akkor megpróbálom megjavítani magam. A felismerés része a globális - csak mestereket ne hívjunk! - megállapításnak..

2011. március 8., kedd

Rendes világ

Szeretek rendes lenni. Főleg olyan emberekkel szemben akiket szeretek vagy fogalmazzunk úgy, hogy tisztelek vagy becsülök. Ha nem szerelemmel szeretésről van szó, akkor ezek a szavak úgyis valamennyire szinonimák. Mai szóhasználattal mondhatnánk úgy is, hogy bírom őket. Ez onnan jutott eszembe, hogy tegnap segítettem valakinek, akire tökéletesen ráillik a fenti leírás. Ő mindenképpen ezt viszonozni akarta tárgyiasult formában, de én nem ezért csináltam. Tudom, ő meg nem azért adta, de akkor is. Jó volt segíteni valakinek akinek lehet, és jó az, ha az ember érdek vagy viszonzás nélkül adhat, de azért az is jó, hogy elutasíthatom a viszonzást. (Egy másik esetben megcsináltam másvalaki kérésére a fia egyetemi félévi házifeladatát és bár a munkát leadtam és nem kértem érte cserébe szintén semmit, máig nem tudom még azt sem, hogy jó lett-e az amivel több napon keresztül dolgoztam.) A tegnapi barátom mondta, hogy 'Ne legyél már ennyire rendes, ez a világ nem ilyen!'  Azt hiszem én mégis szeretnék egy ilyen világot..

2011. március 7., hétfő

Mozitapasztalat

Tegnap este moziban voltunk. Ennek egyenes folyománya az volt, hogy este fél tízkor kezdhettem neki a másnapi ebédkészítésnek, így ma egy kicsit másállapotban vagyok - de ez ebben a történetben mellékszál. A Rango című animációs filmet néztük meg. Aranyos kis limonádé volt beszédhibás baglyokkal és egy beilleszkedési problémás kaméleonnal westernmázzal leöntve. A jó elnyerte jutalmát, a rossz a büntetését - pont úgy ahogy az igazságérzetünk megkövetelte, így megnyugodva tértünk meg az otthonunkba. Ami ezzel kapcsolatban az eszembe jutott az a mozipolitika volt. Ez egy friss bemutatójú film volt - azt hittem ölni fogják az emberek egymást a jegyekért, de alig voltunk a teremben. Ez egy legalább kétszáz embert befogadni képes nézőtér volt és lehettünk a legnagyobb becslés mellett is vagy húszan. Igaz a jegyár - két felnőtt és egy gyerek - közelítette a négyezer forintot. Nem élünk rosszul, de nem mindig adok ki szívesen szűk kétórás szórakozásért, főleg olyasmiért ennyi pénzt, amiért csak könnyen felejthető emlékeket kapok. Kicsit drága lett a mozijegy manapság. Nem tudom mi éri meg jobban a mozicégnek - 1500 forintos jegyárral 20 ember (30.000) vagy 500 forintos jeggyel mind a kétszáz (100.000) Én laikusként az utóbbira tippelnék, de biztos vannak magasabb szempontok is..

2011. március 6., vasárnap

Adó

Az adó a szükséges rossz. Szerencsére még mindig be tudtuk valahogy
illeszteni a családi költségvetésbe ezt a fizetési kötelezettséget,
eleget téve a rendes megbízható állampolgárról kialakult világképnek.
Eddig az volt a helyzet, hogy az önkormányzatok a helyi adókról szóló
határozatokat kipostázták a fizetési határidő előtt legalább két héttel,
de volt, hogy akár egy hónappal előbb is, mi meg szépen át tudtuk
utalgatni akkor, amikor itt lett az ideje. Azonban ebben az évben valami
megváltozott. A forradalom óta úgy látszik itt is másképp mennek a
dolgok, mert bár a határidők változásáról nem tudunk, a hivatalok nem
küldtek semmit, hogy mit kellene utalnunk és azt sem, hogy hova. Tudunk
olyanról is, aki maga ment be a tanácsra könyörögni, hogy ugyan már,
árulják el azt, hogy mit és hova kell fizetnie. Egyelőre sehol semmi
információ, így azt hiszem tényleg kezd kialakulni a forradalmi
utánérzésem..

2011. március 4., péntek

Mai gépes

Ma költözködtem, így az írás elmaradt. Nem gondoltam volna, hogy egy új gép elfoglalása ilyen nagy macera lesz, de úgy látszik ennyire belaktam már a régit. Időszerű volt már az átállás, az eddigin Debian Etch volt és 3.51-es kde, de már az újabb dolgokat nem tudtam feltenni, többnyire glibc kompatibilitási okok miatt. Az úg gép lényegesen gyorsabb is lett mint a régi, ráadásul Ubuntu került rá, abból is a 10.04-es LTS változat. Ezzel azt hiszem véget ért a desktop Debianok sora. Szenvedtem egy kicsit az mc-vel, ez az új változat bizonyos értelemben rosszabb mint a régi, a virtuális fájlrendszeren végzett műveletek közben fagy, így kénytelen voltam hosszas próbálkozás után downgadelni egy régebbire. Előtte próbáltam volna forrásból fordítani egy legfrissebbet - a program lefordult volna, de deb csomagot nem tudtam előállítani belőle, így nem akartam feltenni pusztán forrásból. Azt hiszem megfertőzött a Debian szelleme. A gépen egyelőre féllábú Raid-1 van, a jövő hétre ígérték a másik lábat - azt hiszem addigra fogok elkészülni a teljes telepítéssel, mert közben dolgoznom is kell..

2011. március 3., csütörtök

Füles

Olyan vagyok mint Füles. Mármint nem a rejtvényújság, hanem a bánatos négylábú Milne népszerűvé vált könyvéből. Régebben gondolkodtam azon, vajon melyik állat lennék szívesen a Micimackóból, de azt hiszem Füles pont jó választás lenne nekem. Realista, noha mindenki azt tartja róla, hogy szomorú - holott ő látja igazából helyén a dolgokat. Mackó egy gondtalan, de aranyszívű hobó, Malacka egy gyermeki lélek, Kanga az örök anya (Tisztára mint G. Nagyné Maczó Ágnes!) és Zsebibaba a gyermek. Tigris az idióta unokaöcs és Bagoly a tudományos főmunkatárs. Csak Füles maradhat, úgyhogy azt hiszem nem lőttek nagyon mellé a kritikával - ha ebből a körből lehetne csak választani, azt hiszem a szamár lenne nekem a megfelelő..

Nyavalygó

Kritikát kaptam. A gond velem az, hogy túl sokat nyavalygok és ezt senki sem szereti hallgatni. Meglehet, hogy így van. Eddig ugyan nemigen beszéltem magamról más embereknek, mert meglátásom az, hogy a többség azért kérdez, hogy azután magáról beszélhessen, nem pedig azért mert ténylegesen érdekelné is a célszemély. Ilyenkor az a legkevesebb, a lényeg a témák kapcsolódása és a beszélhetnék. Ilyenkor rendszerint jó közönség vagyok, mert kérdezek és hallgatok. Ezek szerint ha hallgatok is, nyavalygósan teszem ezt - szóval nem jól. Azt hiszem meg kell tanulnom vidáman és mosolygósan hallgatni. Még nem tudom, hogy az milyen, de azt hiszem gyakorolni fogok! Ha ügyes leszek azt hiszem elérhetem a harsogva hallgatást, vagy akár a majd megpukkadtam a derűs a hallgatástól állapotot is.

2011. március 2., szerda

Nők, nők

Azt hiszem egy nőkről szóló értelmező kézikönyvből milliomos tudnék lenni! Mit milliomos, inkább milliárdos. Sajnos viszont úgy tűnik egy egész élet kevés ahhoz, hogy a szükséges információt összegyűjthessem a könyvemhez. Mindenesetre ma újabb fejezettel gazdagodott a forrás. Mi a különbség az okos nő és a buta nő között? A buta nő, ha úgy gondolja, hogy nem, akkor azt is mondja. Az okos nő, azt mondja, amit a másik hallani szeretne, de közben azt csinálja amit igazából ő akar. Ha például valaki rendszeres program gyanánt el szeretne járni egy héten egyszer tornászni, de élete párjának ez a bögyében van, akkor a kezdeti szimpla akadályozás után, mikor kenyértörésre kerülne a sor nem azt mondja, hogy ne tedd, mert nem akarom! Ez így túl direkt - sőt férfias lenne. Ő azt mondja, hogy persze, mindennél jobban akarom, hogy te ezt tedd, hiszen fontos nekem az egészséged, de megértheted, hogy a holnapi nap erre nem alkalmas, mert mást kellene csinálnod! És az ember a legnagyobb örömmel csinál mást holnap és a jövő héten és bármikor. Mindig lesz más program, ami az adott helyzetben fontosabb lesz, és ha egész hónapot kellene fizetni, akkor könnyen belátható, hogy egy vagy két alkalomra már rögtön nem éri meg a dolog. Az okos nők ilyenek, ők nyerik a háborúkat, tudva, hogy csatákat el kell veszíteniük a siker érdekében. Lehet, hogy a férfiak ezért keresik inkább a buta nőket?

2011. március 1., kedd

Ismerős

Adott valaki, aki ismerősnek jelölt egy ismert közösségi oldalon és amikor megkérdeztem, hogy szerinte elegendő alap ennek a kijelentésére az, hogy amikor átlag kéthetente találkozunk a folyosón azt mondom neki, hogy 'Szia!' de jobbára semmit sem tudok róla, szó nélkül kitörölt a jelölésből, pedig említettem, hogy nem vagyok a barátkozás ellensége. Bár ha úgy vesszük, ez még mindig őszintébb viselkedés mint mások tette, akiket amúgy talán ismerek is valamennyire, amikor úgyszintén minden ok nélkül töröltek az ismeretségükből. Lehet, hogy ezt már mondtam, de most újra az eszembe jutott, mert találkoztam azzal, akinek csak azt szoktam mondani, hogy 'Szia!' és megint csak ennyit mondtunk egymásnak. Úgy látszik ez mindenki számára megnyugtató végkifejlet - de akkor nem értem az eredeti szándékot..

Rajongók vagy mi a szösz..

A kritikát elég nehéz kezelni. A magam példáján tudom, hogy ha az ember valóban megkérdez másokat és azok valóban el is mondják azt, amire kíváncsi, az eredményt sokszor nehéz kezelni vagy értelmezni. Főleg, ha olyat kapunk válaszul, amilyet nem vártunk. A legtöbb feltett kérdés esetén az emberek egy megadott választípust várnak - többnyire. Igyekeznek ezért úgy feltenni a kérdésük, hogy igazán jól csak egyetérteni lehessen vele - így rosszul esik bárkinek a véleménye, aki ezt nem teszi, hanem vitába száll. Az emberek nem véleményt várnak, nem gondolatokra kíváncsiak, hanem rajongótábort gyűjtenének. Azt várják, hogy támogassuk őket, hogy milyen szépek, milyen okosak és ügyesek vagy mennyire jól is csinálták azt a bizonyos dolgot a másikkal szemben - amit. Észrevettem magamon, hogy én is így működöm. Rosszul esik, ha valaki elmondja azt amit gondol és az nem esik egybe az elvárásaimmal. De hát te kérdezted meg, te majom!  - szoktam gondolni ilyenkor és ez igaz. Meg kell becsülni a másik őszinteségét. Ez nehéz dolog! Tanács szintjén persze jól működik, főleg ha másnak adjuk, de a legtöbb ember magára nem alkalmazza. Pedig sokat kell gyakorolni. Mindenesetre én ezen leszek..