2020. március 6., péntek

Namerthogy

Ha az ember, miután 3x évnyi munkaviszony és folyamatos TB fizetés után úgy dönt, hogy fizetős egészségügyi ellátást vesz igénybe, gondolhatja úgy, hogy mostantól bezzeg kolbászból lesz a kerítés. Pedig a fizetős egészségügyben is ugyanazok az emberek dolgoznak akik a tébésben, csak a körülmények egy kicsit mások. A váróterem nem olyan esztékás, hanem inkább egy szálloda halljára emlékeztet, vannak kedves recepciósok, akik felveszik az ember adatait és intézik a bejelentkezéseket, ergo nem kell nyanyákkal arról vitatkozni, hogy ki mikor fog következni. Ide eleve bejelentésre, időpontra jön az ember, szóval ez mindenképpen pozitívum. Ahogy az is, hogy pontban az időpontkor jön az orvos és szólít, csak velem foglalkozik, rám szánja az időt és válaszol a kérdésekre. Megvizsgál szakszerűen, tanácsot ad, ellát - pont ahogy azért a szolgáltatásért gondolná az ember, amiért fizet. Némi üröm az örömben az, hogy mindezek mellett nem volt túl kedves, nem hagyta végigmondani azt, amit elkezdtem, mert azt hitte, hogy jobban tudja mit akarok mondani. A recepcióban előre kellett fizetni, ami némiképp meglepő volt, illetve hogy kellett a tb számom is. Ugye ha már fizetős, akkor minek a tb szám? Ugyanakkor egy percig sem gondolom azt, hogy ne érte volna meg.

2020. március 4., szerda

Vírus

Nem akarnék magamnak egy szeletet kihasítani a hazai vírushisztiből, csak éppen furcsállom a dolgot. Ugyanis a médiában folyamatosan azt kommunikálja a kormányzat, hogy Magyarországon nincs egyetlen koronavírusos beteg. Na jó, nem vagyok járványügyi szakember, de ha körben minden országnak már van, akkor egy ilyen ország mint mi, nem érdemelne meg legalább egyet, mutatóba? Na jó, a viccet félretéve, tényleg hiányzik a fenének a tudat, hogy itt van a vírus közöttünk, de elég nehezen megy az, hogy azonosítsam magam azzal amit a kormányunk állít. Részben azért, mert sikeresen hiteltelenítették magukat számos más orvosi- egészségügyi hír cáfolatával, a nem létező orvoshiánytól kezdve a várólisták csökkenéséig. Persze elhiszem, hogy keresték a vírust és nem találták. Erről a gyerekem jut eszembe, ahogy keres. Bemegy a szobába, megáll a közepén, a plafon felé fordítja a fejét és körbenéz, majd közli, hogy kereste, de itt nincs, nem találja. Szóval, keresik, keresik, de biztosan jól csinálják? Meg is akarják találni, vagy elég a szándék kommunikálása?