2010. augusztus 31., kedd

Nagyon sok pénz

Ha én híres író lennék és sikeres könyvet írnék mondjuk gyerekeknek amit hülye amerikai producerek meg akarnának filmesíteni és ebből az alkalomból a teljes történetet meg akarnák változtatni a szereplők személyiségétől kezdve a történet lefolyásáig, én azt hiszem nemet tudnék mondani. Nincs számomra az a pénz amit az elveimért cserébe mások kifizethetnének azért, hogy az elképzeléseimet sutba dobjam és lefeküdjek a pénz hatalmának. Másoknál úgy látszik ez a határ sokkal kisebb, vagy az is lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert még nem éreztem a pénz hatalmas erejét és azt, hogy ekkora tőkéből az életem végéig nyugodt életet élhetnék amit az írásnak szentelhetnék. Mindez onnan jutott eszembe, hogy megnéztem egy újabb könyvből készült filmadaptációt. A maga nemében zseniális ifjúsági könyvből a Villámtolvajból, középszerű amerikai ifjúsági limonádét sikerült azonos névvel előállítania a tisztelt rendező/producer uraknak. Hasonló érzésem a Gyűrűk uránál volt - aki csak a filmet látta, ezután nem hiszem, hogy elolvasná a könyvet is, mert azt hiszi, hogy az is ez a kupac friss lótrágya - miért is hinne mást, ha ugyanaz a film címe, utalva arra, hogy a tartalma is ugyanaz. nagy hibának tartom a modern ifjúsági filmgyártásnál azt, hogy nem ösztönöz az azonos nevű könyv elolvasására, hanem elriaszt tőle, és mindez a nagyon sok pénz miatt van..

2010. augusztus 30., hétfő

Egér díj

Ezt már nem hagyhatom szó nélkül! Az oklevél mellé, amit a céges röplabdabajnokságon kaptam és nem a nevemre, hanem egy számomra tökismeretlen névrokonom részére lett kiállítva, ma sokkal nagyobb elismerést kaptam. Az őszinte macskaöröm kifejezéseként egérdíjasok lettünk, ráadásul háromszorosan. Az első egér még a szabadságunk alatt érkezhetett, gondosan a lábtörlőre helyezve és már enyhén mumifikálódott állapotban volt, egybegyógyulva a lábtörlővel. A másodikat a fűben leltem meg pár napja, az utolsót ma reggel kaptuk szintén az ajtó elé. Daliás, ámde teljesen halott egérfi hevert az a küszöb mértani középvonalában ízlésesen eligazítva. Mivel mi nem eszünk egeret, így az ajándék a kukába került, de a szándék mindenképpen díjazandó. Macskáéknál ez egyfajta viszontgondoskodás ami az egerészni képtelen családtagnak jár, így mindenképpen jó hír, hogy egy családba biztos be vagyok már fogadva..

2010. augusztus 28., szombat

Céges buli

Lezajlott a második céges buli. Volt étel, ital, dínom, dánom. A kaja finom volt, de egyre inkább gyermekkórházi adagokkal készültek (tavaly óta mondhatjuk, hogy tendencia), a desszertnek adott lekváros csigát pedig valószínű, hogy valami múltból ideutazó hozhatta még az átkosból - fiatalkoromat idézte. Nem is tudom hol lehet ilyen retro piskótatekercset szerezni, mert remélem, hogy aki ilyet állít elő, azelőtt megy tönkre, mielőtt felkaphatná a világhír. Röplabdáztunk is, hirtelenjében verbuvált csapatunk a második lett. Ebből nem von le az, hogy csak három induló volt, mert dobogósok lettünk. Kaptam oklevelet - a nevemet rosszul írták le. Ciki, bár megbocsájtható tévedés, hisz még csak tizenkét éve dolgozom egyugyanazon a helyen, biztos még nem ismerjük egymást eléggé. Vártunk volna még esetleg egy tábla csokit, de csak az első helyezett kapott egy üveg pezsgőt - de nem személyenként, hanem a csapat egyet. A fél Hónaljmirigy fellépését már nem is vártam meg..

2010. augusztus 27., péntek

Kakas

Ma kakaskukorékolásra ébredtem, ami önmagában nem lenne baj, hisz derűs a vidéki élet, de a kedves szárnyas alapvetően elhibázott időérzékkel, ugyanakkor fejlett vitálkapacitással született. Azaz, még tök sötét volt és a hangerő és az intenzitás kizárta a pihentető alvás gyakorlását hosszú távon, így meglehetősen ébren töltöttem el a reggeli órákat. Mivel volt időm gondolkodni, azt hiszem megértem Jimmy féktelen haragját a kukorékolóval kapcsolatban, bár a módszert, amivel végül is elhallgattatta a fejében a zajt, nem tartom követendőnek. De mint tudjuk, ízlések és pofonok különbözőek és őt sem elsősorban az eszéért szerette a nép...

2010. augusztus 24., kedd

Bős-Nagymaros

Nyaralás közben ért a meglepetés egy felnőtt fiatal férfi szájából itt Dunaszigeten. Azt mondta a szokásos politikai klisék emlegetése után, Hogy Bős-Nagymaros közel van ide. Amikor elmondtam neki, hogy márpedig Nagymaros messze van innen, meglepődött. Eddig azt hitte, hogy ez egy földrajzi egység. Megértem azt, hogy emberek nem tudják, hogy hol van Taktaharkány vagy Bázakerettye, esetleg Pókaszepetk, de egy a napi beszédben közszájon forgó dologról ne tudják azt, hogy az tulajdonképpen mi is az, és hol van, valahol tragikus. Ezek után szavunk sem lehet a buta amerikaiak miatt..

2010. augusztus 22., vasárnap

Fügekaktusz ízű víz

Annak idején, még mikor az ifjonti hév vezérelt és az akkori Csehszlovákia területén jártunk, önsanyargatásból vagy inkább a természet adta kíváncsiságom miatt végigkóstoltam a helyi műanyagipar által előállított, legfeljebb két koronába kerülő, a szivárvány minden színében kapható üdítőitalokat. Időnként azóta is feltámad bennem az a fajta érdeklődés és ennek engedve vettük meg a tegnapi nap a nemtudomki által gyártott fügekaktusz és körte ízesítésű ásványvizet. Köztudott, hogy az ásványvízbe valamit tenni kell, úgy nem hagyjuk ahogy van - ugyanis a sima vízben a halak szerelmeskednek - így teszünk bele buborékot vagy valami ízt, hogy halék vágyai kellőképpen takarásban maradhassanak. A körte és kaktuszfüge is gondolom így kerülhetett bele. Utóbbi az íz és színezékgyárban történt baleset eredménye lehet, mert körte még terem nálunk, de fügekaktuszból csehül állunk és nem hiszem, hogy pár palack víz kedvéért kamionak hada indult volna meg Afrikából. Valószínűleg találhattak valami új ízt és gondolkodtak mi legyen vele. Legyen fügekaktusz! - arra úgysem emlékszik senki, legfeljebb arra, hogy viszontagságos út vezet a fogyasztásáig. Nos, megkóstoltam. A víz íze semmihez sem hasonlítható - na jó, talán a körtéhez - de a kaktuszhoz semmiképp nem tudnám kötni. Hidegen hűsít - ez jó, de ezt a szódavíz magától is tudja. Egy előnye viszont biztosan van - nem szúr! - de ennél többet nemigen lehet elmondani róla..

2010. augusztus 20., péntek

Ajaj trafikom..

Volt egy trafik az Arany János utca végén. Egy kedves kis trafik ami tele volt a gyermekszívnek olyan kedves dolgokkal, amit annyit néztünk annak idején, olykor a hideg üveghez tapasztva az orrunkat lestünk be a benti félhomályba, hogy vajon mit rejthet még a titokzatos sötét. Forintjainkat itt költöttük nyalókára, pez cukorra és itt vettünk rózsapatront is, de a gombfoci csapat bővítésére is ideális lehetőséget nyújtott. Ott állt a trafik, a Trafik. Állt. Ma amikor arra jártam sok sok év után, szőrén szálán eltűnt, helyét parkoló vette át. Úgy látszik pár négyzetméter sík terület sokkal fontosabb dolog a gyerekek misztériumánál. Kár érte, igen nagy kár..

2010. augusztus 19., csütörtök

Gombóc

A férfiak nagy részének egészen bizonyosan, de szerintem a nők egy részének sem mindegy, hogy mekkora a gombóc. Szerencsére egyre inkább a növekvő méret a divat, bár ahogy nézem idehaza még nem indult be igazán a verseny, még sokan gondolják úgy, hogy a minimalista is jó lehet valamire. Nos nem jó! Ha az ember valamit szeretne, akkor csak a nagy az, amivel megelégedhet, még akkor is ha elsőre drágának tűnik. Horvátországban az utóbbit tapasztaltuk inkább. Az elsőre borsosnak tűnő ár csalóka, hisz a legtöbb helyen az egy adag legalább három itthoni hűs nyalnivalót jelent és így az ár már jóval jutányosabb, illetve van ahol ezért még műsor is jár. Csak egy kis konkurencia kell hozzá..


2010. augusztus 18., szerda

Kit kérdeztek?

Merül fel bennem a kérdés, amikor azt a hírt olvasom, hogy a megkérdezett tíz emberből kilenc várja a Való Világ nevű tévésorozat folytatását. Ezt a valóságshow-nak csúfolt, megrendezett szappanoperát, amit kedvenc csatornánk puszta alpárisággal tesz vonzóvá széles néprétegek előtt. Nem mondom, hogy egész nap Dosztojevszkijt kellene adni - nyilván nem is néznék annyian, de biztosan van valahol középút. Azért mindenesetre kíváncsi lennék a felmérés célközönségére, mert régóta sejtek bizonyos dolgokat a társadalmunkról, de azért ennyire rossznak sosem láttam a helyzetet..

Fog

Milyen fog már az ami amúgy teljesen jól elvan az ember szájában, csak akkor kezd órák hosszán át tartó fájásba, ha az ember rágni kíván vele? Mutogatni tudnám, épp csak a rendeltetésszerű használatot akadályozza. Abban reménykedek, hogy csak fronthatás és el fog múlni. Úgy legyen!

Trabanttal

Rájöttem, hogy nem dehonesztáló számomra az, ha átülök anyám Trabantjába, csak csupán furcsa. Olyasmi érzés mint amikor az ember a tápláléklánc közepéről hirtelen úgy gondolja, hogy egy kicsiny ideig apró, csillós egysejtű lesz - legalábbis a közlekedésben ezt a dolgot így élheti meg. Amúgy kényelmetlen egy kicsit, mert nem tudok sebességet váltani rendesen, illetve egyesbe csak úgy tudom tenni az autót, ha a lábam addig a pillanatig elteszem máshová. Amúgy jó vele járni, mert nem lehet kinézni belőle azt, ahogy megy. Gondolkoztam azon, hogy munkába járáshoz elég lenne egy kis mopedautó. De azok drágák, ráadásul a végsebességük is kevés ahhoz, hogy pl egy autóútra rámehessek vele és ugyanúgy rendszám kell majd rá, mintha rendes autó lenne. Ahhoz képest egy 4T Trabi fillérekből kijön és akár autópályán is lehet vele közlekedni biztonságosan. Ez utóbbi addig jó, amíg nem megyünk neki semminek. De mivel elhatároztam ezt, ez így is lesz. Különben is, motorral sokkal nagyobbat lehet esni, bárki bármit is mond..

2010. augusztus 17., kedd

A fog

A fog fáj. Ma kezdte, de nem örülök neki. Titokban reménykedek, hogy csak időjárásváltozás lesz és el fog múlni. A fene sem akar fogorvost látogatni ilyenkor, főleg ha őszre terveztem csak..

2010. augusztus 16., hétfő

Regényem

Tegnap végre elkezdtem a begépeltetett remekművem szerkesztését. Átolvastam, de nem tudok lényegi dolgokhoz hozzászólni - nem telt el nagy idő, de az emlékek máris fakulni látszanak. A táj leírására lehetne nagyobb figyelmet fordítanom, de arra meg ott vannak a fényképek, így feleslegesnek tartottam ezzel foglalkozni. Így nyersen 14 oldal terjedelmű lett, ha beleteszek párszáz képet akkor tényleg el fogja érni méretében a Csendes Don-t. Tervnek ez egészen jó..

Olvasatlanul törölve

Visszajött egy elküldött levél tértivevénye. Alapvetően nem szoktam, csak speciális esetekben használni ezt a funkciót, ugyanis nem jelent semmit. A címzett maga határozhatja meg, hogy elküldi-e az értesítést, úgyhogy ha nem jön vissza semmi, az semmit nem jelent. Viszont most egy olyan üzenet jött vissza, hogy a címzett olvasatlanul törölte az üzenetet. Ez valahogy mindig szíven üt. Ha valakinek küldök valamit, többnyire okkal teszem. A másik legalább arra vehetné a fáradtságot, hogy elolvassa, ha válaszolni nem is fog rá. Csodálom egyes emberek hatalmas nagy agykapacitását, amivel el tudják dönteni azt olvasatlanul is, hogy nem nekik szól a küldött tartalom..

2010. augusztus 14., szombat

Vihar

Vihar ezúttal a bilin kívül. Az éjszaka nagy vihar támadt, emiatt igen rosszul aludtunk. Olyan zajok támadtak kívül mintha óriások verekednének és a győztes magával akarná vinni a tetőt trófeának. Az eső vízszintesen esett és komolyan aggódtam a paprikákért a hordóban. Szerencsére reggelre úgy tűnt, hogy az óriások meccse döntetlen lett és a tetőnk is megmaradt. A paprikák és a vetemény elbánatosodott, elfeküdt, de úgy tűnik, hogy már kezd magához térni. Úgy tűnik, már az időjárás sem tud a lovon ülni, neki is mindig át kell esnie valamelyik oldalra. Magyar földre magyar időjárást! Úgy fest, hogy ez már mintha teljesült volna.

2010. augusztus 13., péntek

Parlagfű

Ha a  fű parlagon hever, hol hever a parlagfű? Hát, ahogy nézem lassan mindenhol. A rendszeres parlagfűirtó tevékenységnek a legcsekélyebb nyomával sem lehet találkozni szerte az országban, pedig adónk egy százaléka is erre a nemes célra fordítható. Igaz még egyetlen állami emberrel sem találkoztam aki a gyomot irtotta volna, a tevékenység ki szokott merülni a terület gazdájának a szekírozásával - jegyzem meg, teljes joggal. Mindeközben a fű tudomást sem vesz minderről és vígan tenyészik úton útfélen. Lassan már annyi van belőle, hogy el lehetne gondolkozni arról, hogy használni kellene valamire. Egy kutatást biztosan megérne, lehet hogy gyógyít valamit. Az orrdugulást például biztosan..

2010. augusztus 12., csütörtök

Ciki

Ciki, hogy némely emberek mit tartanak a számítógépükön! Igazából mindenki azt néz amit akar, de ha a gép szervízbe kerül és elkezdik nézegetni, hogy mi is a baja, kiderülhetnek furcsaságok, amit a legtöbb ember szívesen eltitkolna. Kollégám egy szívességet tett valakinek és a gépét baráti alapon javítja és érdekes képeket talált a böngésző gyorstárában. Ami persze megmagyarázza a gépen előforduló vírusok számát - viszont azt nem, hogy egy köztiszteletnek örvendő, éltes ember miért néz ilyen oldalakat. Erre mondják a tanultak azt deákul, hogy 'Sic transit gloria mundi.'

Begépelve.

A görögországi kirándulásomról írott naplómat végre egy kedves gépírni tudó kolléganő begépelte. Barterüzletet kötöttünk - ő tud gépelni és szereti a vörösbort, én nem, viszont nekem meg volt felesleges készletem. Eddig tudtam azt mondani, hogy azért nem nyúlok hozzá mert még nincs bepüfölve, de ez az indokom már elmúlt, úgyhogy lassan hozzá kéne fognom a dologhoz. Tizennégy oldalasra sikerült, füzetben ez sokkal többnek látszott. Eddig azt hittem, hogy grafomán vagyok, de ez így olyan megnyugtató, hogy talán mégsem..

2010. augusztus 11., szerda

Kút (utoljára)

Remélem utoljára kell írnom a kútról mint projectről. Innentől már csak mint boldog felhasználó szeretnék nyilatkozni. Tegnap végre talán utoljára nyúltam hozzá és szedtem apró darabokra a tartály ürítő szivattyú vízrendszerét. Rájöttem, hogy a vízszerelési anyagok drágák! A vasból készült szerelvények kidolgozása szörnyen primitív, a rézből készülteké megfelelő, de aranyárban adják. Egy colos T idom rézből 2eFt, vasból ugyanez 500 forint körüli áron mozog. Rézzel sokkal kulturáltabb dolog dolgozni, csak legyen mellette vastag pénztárcája az embernek. Így azt a kompromisszumot kötöttem, hogy ahol lehetett vassal, ahol külső csatlakozások voltak ott rézzel dolgoztam. Beillesztettem a szivattyú szívóoldalára egy visszacsapó szelepet közvetlenül a vízszűrő után. Eredetileg elé szerettem volna, hogy a leálló szivattyú esetén a víznyomás ne szeleljen el a tartály irányába, de hamar rájöttem az álláspont tarthatatlanságára, ugyanis ebben az esetben a vízszűrő is nyomás alá került volna. Most ugyanis nem folyik, de ha rosszul raktam össze és nyomás alá kerül lehet, hogy folyt volna, így meg csak áll benne a víz. Szóval mostmár  van a szívóoldalon vízszűrés, és  mivel a vizet nem a tartály aljából szívom hanem kissé feljebb, van módja a homoknak kiülepedni a tartály aljára illetve a maradékot meg kiszűri a szűrő. Azért, hogy az elzárt csap mellett működő szivattyú ne okozzon károkat a rendszerben (A fokozódó víznyomás esetleg szétnyomja a csöveket ezáltal eláztatná a sufnit.) beszereltem egy nyomáskapcsolót is. Ehhez a szivattyú nyomóoldalára egy T idommal egy vízre és levegőre is használható nyomáskapcsolót tettem ami megszakítja a szivattyú áramellátását egy bizonyos nyomásszint felett. A beállítással el kellett szüttyögnöm, hogy a működő vízvételezés mellett még ne, viszont zárt csapnál viszont oldjon le. Miután beállítottam, kiderült, hogy a Gardena szerelvények roppant praktikusak, de ilyen nyomás alatt lévő rendszereknél nem üzembiztosak, így fix kötésre kellett cserélnem az összes csatlakozást. A rendszeremben jelenleg nincs tágulási tartály, hanem a nyomáskülönbséget a kötésre használt műanyagslágok veszik fel. Kíváncsi leszek ezek élettartamára. Használat után azért áramtalanítok és leengedem a nyomást a rendszerből, kinek hiányzik egy özönvíz a sufniban. Gondolom úgyis akkor történne, ha nem vagyok otthon..

2010. augusztus 10., kedd

Fogyás

Őrület, de nem bírok a fogyással! Na persze nem a saját testtömeg indexem csökkenéséről van szó, hanem a munkahelyi élvezeti cikkeim készletével kapcsolatban vannak borús gondolataim. Végre bespejzoltam teákból, erre elfogy a kockacukor. Már vettem cukrot, most a kávé van fogyóban. Mire veszek kávét elfogy a tea vagy a cukor, esetleg még a víz is. Mennyi gond és probléma!

Koreai sorozat

Olvasom az újságban, hogy Észak-Korea sorozatokat lőtt a tengerbe. Lelki szemeim előtt rögtön feltűnt az a kéjes gondolat, hogy látom hullámsírba süllyedni a Jóban rosszban vagy a Barátok közt súlyos golyóktól szaggatott kópiáit. De továbbolvasva kiderült, hogy csak a vizet dúsították ólommal. Micsoda értelmetlen pazarlás akkor amikor az erőt jóra is lehetett volna használni!

2010. augusztus 9., hétfő

Egyedül, akár..

Egyedül vagyok, akár az ujjam. Ez persze nem igaz, hiszen az ujjaim nincsenek egyedül, hisz összesen húszan vannak, de végtagonként teljes létszámmal képviseltetik magukat, úgyhogy  egy szavuk sem lehet.  Nekem persze lehetne, mert ezen a héten a kollégám szabadságon van és egyedül vagyok a szobában. Ott, ahova ideköltözésünk napján rögtön kitettem az 'IF' feliratot, amiről mindenki valami programozói kunsztot kezdett keresni, senki se asszociált Monte Christo raboskodásának helyszínére. A jelenlegi helyzetben úgy fest, hogy a gróf szabadságra ment, mert magam nem tartom nemes származásúnak tehát én csak az abbé lehetek. Itt némileg elszakadtunk a regény által vizionált cselekményszáltól - ez egy párhuzamos valóság, itt a gróf a pihenése után visszatér és abbéságom is fog még szabadságra menni. Közben meg igaz, hogy amíg nem nyerek a lottón egy nagyobb összeget, mindketten a munka rabjai leszünk..

Drága kép

A hétvégén a szokásomtól eltérően lefényképeztettem magam. Nem szeretek fényképeken szerepelni ezért én szoktam inkább állni a masina boldogabbik végén, ezzel kerülve el a képeken való szereplést. Most vasárnap azonban nem tudtam elkerülni a dolgot, mert suttyomban készült el a felvétel. A rossz érzésemet az okozza, hogy valószínű, hogy a kamera végén egy rendőrbácsi volt, és pont abban a pillanatban kattintott le, amikor kissé elragadtattam magam és gyorsabban hajtottam mintsem azt szabadott volna. Azt hiszem drága felvétel lesz. Ilyenkor vajon lehet több képet is kérni ugyanazért az árért?

Nincs, nincs

Nincs, nincs, semmi sincs, elveszett a drága kincs. Szóval azt hiszem megint így jártam..

Rájöttem

Rájöttem arra, hogy hiába próbálja az ember megörökíteni egy nyaralás minden pillanatát, hogy később jó mankót adjanak az emlékezete hiányosságainak pótlásához, másnak akkor is csak egy kép marad, semmit több. Mindenféle mögöttes jelentéstartalom nélkül. Még ha annyira jól megkomponált kép is az valójában, az emberek ezekből sem tudnak megnézni korlátlanul bármennyit, még ha kiselőadás keretében megosztjuk velük a gondolatainkat. A görögországi nyaralásunk  képeivel tegnap terheltem a családot és  be kell vallanom, nem jutottunk így sem a végére. Azt hiszem kell egy rövidített változatok készítenem belőle, mert a jelenlegi formájában a körülbelül 900 kép  csak arra jó, hogy félúton letaglózzon minden érdeklődőt. Előbb a nagynéném kezdett el látványosan  aludni, majd az apám is csatlakozott a horkolók táborához, végül szégyenszemre  engem is megcsípett a cecelégy, így oda kellett adni az asszonynak a távirányítót, mert már nem tudtam nyomkodni a gombokat. Úti élménybeszámolónak tehát kevésbé, ellenben csoportos alvásterápiának nagyszerűen bevált a tegnapi vetítés. Ráadásul Horvátországot még nem is látták..

2010. augusztus 6., péntek

Illegalitás

Időnként előjön egy gondolat bennem, hogy lassan jó lenne illegalitásba vonulni. Telefont mellétenni, levelet nem írni és nem erőltetni a teljesen hiábavaló kapcsolatot az emberekkel, mert csak a magam szívét fájdítom bele abba, hogy látom mennyire hiábavaló az, amit tenni próbálok. Más biztos azt mondaná, hogy ez depresszió, én csak azt gondolom, hogy sima kilátástalanság, ami idővel el fog múlni és pótcselekvésként alkotófolyamatokba fog átcsapni, hogy ellensúlyozni tudjam a bennem tátongó űrt.

Bizalom

Szívmelengető és megnyugtató érzés az amikor valaki akit régóta ismerek már, közli, hogy cseppet sem bízik bennem jobban mint az utcán egy vadidegen emberben. Nem mintha alapfeltétel lenne a bizalom, de eddig abban a hitben voltam, hogy valamit jelenthet az ismeretség. Úgy látszik jelent is, de sajnos csak nekem.

2010. augusztus 5., csütörtök

Sok dolog van..

Sok dolog van földön és égen ami csodálatos, de a felhasználói tevékenységnél sosincs csodálatosabb - ha az ember egy rendszergazda (vagy programfejlesztő) agyával gondolkodik. Próbálom azokat a hibákat előállítani, amit a webáruházunk vásárlói elkövetnek nap mint nap és meg kell mondanom, hogy igen agyafúrtak! A legtöbb esetben az elvárásoknak megfelelően működik a program - telepakoltam mindenféle hülyeség elleni védelemmel, de egyes vásárlók mintha szándékosan ellavírozgatnának az akadályok mellett és úgy tűnik, mintha csakis az én bosszantásomra újra és újra elkövetnék a saját hibáikat, amiket én itt nem tudok előidézni, hogy további akadályokat pakolhassak a programba. Furcsa és meglehetősen bosszantó harc ez, és be kell valljam, hogy ők állnak nyerésre..

Reménytelenségre ítélve

Azt hiszem újabb negatív mélypontom felé közelítek. Ha az ember hisz valamiben és ahelyett, hogy a dolgok fejlődnének azt látja, hogy megrekedtek egy szinten, stagnálnak, vagy ne adj Isten, még romlanak is, azt hiszem nincsen más út, csak a lefelé. Úgy gondoltam eddig, hogy mindent megtettem azért, hogy ne így legyen, de kezdem belátni, hogy ide az én erőm kevés, mástól segítséget meg nem remélhetek. Túl lehet azért ezen lendülni és talán túl is kell, de addig szomorú napok jönnek. Hiába, megint így jártam..

2010. augusztus 4., szerda

Teakánaán

Tegnap sikerült hozzájutnom a kedvenc teagyártóm 2+1 akciós teájához, így két csomag áráért három dobozzal sikerült vennem abból a fajtákból amit szeretek. Mivel a narancsost és a piros gyümölcsöset ismerem, úgy döntöttem, hogy a körtést tekintem az ingyenes ajándéknak és ma azt fogok inni. Előre várom már azt, hogy milyen is lesz az íze! Beköszöntött hozzám a teakánaán, dúskálok a földi javakban..

2010. augusztus 3., kedd

Balkán

Visszatértem a Balkánról. Mi legalábbis annak mondjuk és a szavaink kimondva kimondatlanul valamiféle lekicsinylést jelentenek, noha lenne mit tanulnunk tőlük..