2007. szeptember 29., szombat

Érdekeszöldség-leves

Ma érdekeszöldség-leves volt az ebéd és palacsinta. A leves a hűtőben található egyebek felszámolása érdekében, illetve az időközben feltámadó és eluralkodó, mardosó éhség csillapítására készült. Találtam némi marhalábszárat, mindenféle leveszöldséget és kevés zsenge zöldbabot. A leves emígyen készült:
Vöröshagymát olajon üvegesre dinszteltem, fűszerszámokat vettettem rá, név szerint kakukkfüvet, oregánót és egész borsot. Utóbbi a családi borsverseny nélkülözhetetlen kelléke. Majd következett az apróra vágott marhalábszár. Egy kevés főzés után belé került a félkörcikkre vágott leveszöldség, majd párolás következett. Egy fél óra múlva pirospaprika került bele, majd felöntöttem vízzel és fedő alatt lassú tűzön rotyogtatni kezdtem. Amikor már majdnem puha volt a hús, belevetettem a zöldbabot és készre főztem. Tartalmas leves - illik hozzá a palacsinta.

2007. szeptember 28., péntek

Az egyik szemem sír..

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Népmesei szinten a világ összes bölcsessége előjön, nálunk mesében szerepel az a távolkeleti filozófia, ami oly népszerű lett manapság a keletet majmoló 'trendi' irányzatok között. A minden jóban van valami rossz és viszont. Átalakítják az egészségpénztár nyilvántartását, hogy az, aki eddig nem fizetett érte, ne vehesse igénybe a szolgáltatást a többieken élősködve. A hír nagyon jó, már éppen ideje volt! Némi magyarázatra szorul azért a hír, ugyanis átalakítani csak meglévő dolgokat, olyasmit, ami soha sem létezett, csak felépíteni, vagy újraépíteni lehet. Egy cégnél dolgozom már lassan kilenc éve, és most, az átalakítás során szembesültem a körzeti orvosnál azzal, hogy az oep szerint nincs biztosításom. A vicc az egészben az, hogy ez az első, és idáig egyetlen cég, ahol biztos vagyok abban, hogy a járulékokat rendben befizették utánam, és mégse. Azóta a cég is (A dolgozók fele teljesen hasonló problémával küzd) és én is elkeseredett küzdelmet folytatunk azért, hogy nyilvántartásba vegyenek, de mégse történik semmi. Ők azzal nyugtatnak, hogy dec. 31-ig mindenképpen ki fognak szolgálni. Na de azután? Ahogy a dolgok állnak, januárban nem szabad betegnek lennem...

Hátsók

A notórius gyorshajtókon kívül érdemes lenne ha a formás női hátsókat is rendeletben szabályoznák. Teljesen elvonják a közlekedéstől a figyelmet, szükségtelen balesetveszélyt teremtve ezzel!

Válasz

Kaptam egy választ az autópálya.hu-tól. Ime:
Tisztelt ...... Úr!
Elektronikus levelére válaszolva tájékoztatjuk, hogy az M0 autóút építése és ebből adódóan a 2/b jelű út csomópontjának lezárása nem Társaságunk hatáskörébe tartozik, ezért az adott témában nem tudunk tájékoztatást nyújtani. Az ebben a témában felmerülő kérdéseivel illetve észrevételeivel szíveskedjen az M0 építő konzorciumhoz és a Magyar Közút Kht-hoz fordulni.
További balesetmentes közlekedést kívánunk!
Tisztelettel:
Szóval, értem én. A nem illetékesség a legjobb válasz. Furcsamód az Állami Autópályakezelő semmiben sem illetékes, abban végképp nem, ha az autópályájukon valakik munkát végeznek. Na mindegy, levél ment a Közútkezelőnek. Nem lennék meglepve, ha ők se lennének illetékesek ebben a kérdésben...

2007. szeptember 27., csütörtök

Tisztelgés a Mester előt

Michelangelo Buonarroti született 1475-ben, legnagyobb és legismertebb munkája a Sixtus-kápolna mennyezetének a kifestése. Ez a maga 540 m2 területével a világ legnagyobb egybefüggő freskója. Nekünk csak egy 60 m2 felületű faházat kell lefestenünk. Ami nehezíti a dolgot az, hogy még nincsen összerakva, mert a 'szagértők' szerint így tartósabb lesz, ha elemenként mázoljuk le. Kismillió darabból áll, már legalább egy hete csináljuk, sehol nem tartunk vele. Már nagyon unom. Nem tudom, hogy a Mester vajon élvezte-e amit csinál, de vele se cserélnék. Főleg ezek után...

2007. szeptember 26., szerda

Tejhiány

Tejhiány van. Nem is gondoltam volna, hogy a rendszerváltás után a nyakunkba szakadt jólétben és Kánaánban ez a szó még egyszer elő fog kerülni, de íme, a boltokban nem lehet tejet kapni. Pár nappal ezelőtt, kedvenc multimban járva hosszú, üres polcokat látván, és olvasva az áruház által kitett szöveget, miszerint a beszállítók hibájából nincs tej, kételyeim támadtak az igazmondással kapcsolatban. Gondolatban gyanúba kevertem őket, mert az lehetetlen, hogy az összes szállító egyszerre nem szállít - erre olvasom az újságban, hogy ez a helyzet. Megértem a termelőket is. A felvásárlók pofátlanul alacsony áron veszik meg a gazdák bármilyen termékét, mert mint a tejet, a hasznot is ők fölözik le. Pedig az állattartó munkáját senki sem irigyli. Ez egy olyan foglalkozás, ahol nem lehet elmenni két hétre szabadságra, a szolgálat hetente hét napot tart, naponta szinte 24 órát. Az állatok mindig ennének és takarítani is szükséges. Ha éppen nem esznek, akkor azt kell megtermelni, amit majd meg fognak enni, szóval egy ilyen gazdaságban mindig van tennivaló. Így hát előállt az a faramuci helyzet, hogy megint a vásárlók isszák meg a tejhiány levét, ahelyett, hogy a tejjel tennék ugyanezt. A vásárlók ki fogják fizetni, ahogy eddig is tették, a magasabb árat a tejért, a feldolgozók és a forgalmazók sem mondanak le a profitjukról, és míg az utóbbiak vígan süttetik nyaranta a zrityójukat a tengerpartnál a szabadságuk alatt, a gazda trágyával telt talicskát tol kifelé az istállóból. Talán mindketten boldogok. A gazda nem halt éhen, a martini koktél épp megfelelően hideg és felrázva érkezik és nem keverve. Mindenkinek igényei szerint...

Napi hiány

Az előző, kicsit demagóg postról jutott eszembe az, ami épp ma történt meg velem a kedvenc pékemnél. Tanúja lehettem egy másik ember vásárlásának is. Amikor sorra került ennyit mondott: - Négy zsemle. Se köszönés, se kérem, se semmi. Úgy látszik, ebből az országból nem csak a tej hiányzik. Csak a tejhelyzet rendeződni fog, ez utóbbi csak esetleg kihalásos alapon, vagy még úgy se..

2007. szeptember 25., kedd

Emberek, sorakozó!

Jellegzetes magyar szokást lehet megfigyelni mostanság az M3 kivezető szakaszán (Ugyanez szokott előfordulni a hullámvasút tövében is, az autópályára felhajtás esetében is.) A felvetés az, hogy képes-e megbénítani egy tetszőlegesen soksávos autópályát a magyar ember csak azért, mert jobbra le akar kanyarodni? - A válasz az, hogy természetesen igen. A dolog így működik: Az emberek jobbra kívánnak kanyarodni, és a kanyarodósáv már megtelt, illetve lassan halad a forgalom. Élelmes honfitársaim nem állnak be a sor végére, hisz ők nem birkák, hanem a mellette lévő sávban előremennek a sor elejéig, ott kiteszik az indexet és várnak, hátha az egyik birka beengedi őket. Ezt a vágyukat nyomatékosítja a mögöttük feltorlódott, pusztán előre haladni vágyók és a közéjük vegyülő, hasonlóan élelmes állampolgárok tömege. Lassan a birka érzi magát rosszul, hogy feltart ennyi embert és nem engedi be azt, aki ilyen nagyon siet. (Itt jönnek azok a magyarázatok, hogy szül a felesége , haldoklik a nagymamája - ezek persze okot adnának a sietésre - de a legtöbb esetben pusztán csak arról van szó, hogy valaki úgy érzi, az ő ideje drágább, mint a többieké.) Mindenesetre egy újabb sor alakul ki, amiben szintén lesznek olyanok, akik úgy gondolják, hogy nekik nem megfelelő ez a helyzet, így gyorsan előremennek, de befurakodni ők sem tudnak, így kialakul ott is egy sor, és ez így megy mindaddig, amíg be nem telik az egész autópálya. Tegnap ennek a viselkedésnek az iskolapéldáját láthattam, amikor is pillanatok alatt megbénult egy három sávos út, hasonlóan tréfás állampolgárok miatt. Bosszantó dolog ez, hogy mások feljebbvalónak érzik magukat és olyan előnyöket követelnek maguknak ami nem járna, és mi, csendes többség isszuk meg az egésznek a levét. Akár csak a politikában..

2007. szeptember 24., hétfő

Fürdő

Jó dolog a nyaraló, a hétvégi telek. Sokak úgy gondolhatják, de jó, ha valakinek van, mert odamegy, hanyatt veti magát és a sült galamb meg csak úgy repül, ha éppen kedve tartja. Nos utóbbit még nem láttam ott, de nem mondom, hogy nincs, lehet, hogy csak eddig nem tartotta kedve repülni. De azon az egy vagy maximum két héten kívül, amit az ember nyaralással és édes semmittevéssel tölt, rendszerint egy ilyen ház munkát jelen, méghozzá, a lak korával exponenciálisan növő, kemény munkát. Ezt gyakoroltuk (hogy el ne felejtsük) szombaton. A munka végeztével a test gyönyöreinek is hódolhattunk, meglátogattuk a közelben fekvő Galerius fürdőt. Nagyon kulturált élményfürdő, és a zord novemberi időjárás ellenére meglepően sokan voltak ott. Maga az objektum teljesen zárt, és kellően felszerelt minden földi jóval, amit egy átlagos fürdővendég magának akarhat. Mivel éppen egy migrénszerű fejfájással birkóztam és ő állt éppen nyerésre, nem tudhattam maradéktalanul élvezni az eseményt, de így is kellemes volt a termálvízben áztatni a zrityónkat. Jó volt látni, hogy pohos alakom, adoniszivá változott a rengeteg német jellegű vendég között. Már ezért is megérte, bár tény, hogy nem volt olcsó. El is határoztam, hogy intenzív fogyókúrába és valami testmozgásba fogok, mert nem akarok úgy kinézni mint azok a németek ott a medencében. Ráadásul mindegyik magyarul beszélt..

2007. szeptember 23., vasárnap

Gofrisütés margójára

A ma reggeli gofrisütés margójára álljon itt pár gondolat:
- A multifunkcionálisnak hirdetett háztartási eszközök általában a nevükben meghirdetettekkel ellentétben csak egyféle funkciót képesek ellátni maradéktalanul, a többieket csak látszólag, vagy csak immel-ámmal.
- A gofri nem palacsinta. Ha palacsintasütőben sütöd, nem lehet feldobva átfordítani. Erről meggyőzött rögtön az első próbálkozás után következő konyhatakarítás. Még a szentkép a falon is gofris lett. Ez az, amit az ember csak egyszer próbál meg az életben.

2007. szeptember 21., péntek

Kakaós csiga

Bizonyos körülmények között örülök annak, hogy nem vagyok hal. Részben kinek lenne kedve egy ötfokos vízben beúszni a hivatalba, részben ha megállnék a kedvenc boltomnál, hogy a reggelire való szúnyoglárva adagomat beszerezzem, csak pikkelyekben és hasúszókban gyönyörködhetnék. Mostanság viszont minden reggel, a reggelimhez való betevő kakaóscsigám végett megállok a péknél, ahol egy szemre nagyon kellemetes fiatal lány szolgál ki. Ilyenkor örülök, hogy az emlősök közé tartozunk, mert ezt az illető hölgy nagyon vizuálisan, és izgatóan szemlélteti. A látvány már magában megéri a 130 forintot, az ezért kapott kakaóscsiga már csak a ráadás...

Kérdések

Ma úgy döntöttem, hogy megrugdosom a kakásvödröt egy kicsit. Két levelet írtam, amit elküldtem az Autópálya Zrt-nek és a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztési Zrt címére is, hátha valami választ kapok rá. Íme a levelek: 

Tisztelt Ügyintéző!
Kérem tájékoztassanak arról, hogy a 2/A gyorsforgalmi út miért autóút, ha végig 90 km/h-ás sebességkorlátozás van rajta érvényben? A lakott területen kívüli legnagyobb engedélyezett sebesség szintén 90 km/h így csak ezért nem kellene autóútnak lennie. Ha viszont autóút, akkor miért nincs lehetőség, hogy ezt a KRESZ szabályoknak megfelelő, legmagasabb sebességgel vehessük igénybe?
Köszönettel:
 
    illetve:
    
Tisztelt Ügyfélszolgálat!

Érdeklődni szeretnék autópálya építéssel kapcsolatban. A kérdésem a következő volna:
- Az M3/2B csomópont átépítésével kapcsolatban eddig azt hittem, hogy az építés az autósok érdekeit szolgálja úgy, hogy az a lehető legkevesebb fennakadást okozza a közlekedésben. A jelek viszont egész másra utalnak. A 2/B (majdani M0) úthoz új feljáró épül, amely áthalad az M0 híd alatt Gödöllő irányába, majd, jobbra kanyarodván, emelkedve csatlakozik az újonnan épül(t/Ő) szervízúti hídon át, az M0-ás úthoz. Viszont ez az útszakasz még nincsen kész. Úgy gondolom, hogyha ezt a szakaszt készre építik, akkor csak addig kellett volna lezárást (és ezzel hatalmas kellemetlenséget) okozni az autósoknak, amíg a régi út, új út kapcsolatát megoldják, (ez kb 50 méteres szakasz csupán) addig kár lett volna a meglévő felhajtót szétszedni, és a forgalmat terelőútra kényszeríteni.
- Jelenleg már bontják a régi felhajtót, miközben az új útra még a beton se került fel. A torlódás elképzelhetetlenül nagy, nem lehet normálisan kijutni észak felé Pestről, és erről Önök tehetnek. Szeretnék valami ésszerű és elfogadható magyarázatot kapni arra, hogy mi volt az eredeti elgondolásuk ezzel, és milyen lehetőséget kívánnak nyújtani, az elkerülő forgalomnak, ugyanis a jelenlegi megoldás (A teljes 2/B irányába tartó forgalmat egy mellékúton keresztül a Fóti útra terelni - ami a Fóti út forgalmát is megbénítja és a kocsik az M3 autópályán két sávot lefoglalva a Szerencs utcától végig állnak) cseppet sem megfelelő és elfogadható. Hiányoznak az előjelző táblák, még rendőri forgalomsegítés sincs, azon kívül szükségesek lennének médiákban megjelentetett és/vagy beolvasott közérdekű közlemények, ténylegesen alternatív útvonalak megadásával. Kérem tájékoztassanak arról is, hogy mikor szűnik meg ez a jelenleg is uralkodó káosz, mikor lehet normálisan használni ezt az utat?
Köszönettel:
Kíváncsi leszek a válaszokra..

2007. szeptember 20., csütörtök

Útépítés

A heti pesszimista, vagy inkább realista hangulatomnak megfelelően a mai témaként a környékemen tapasztalható útépítést választottam. Gőzerővel folyik az M0 keleti szakaszának építkezése, és az engem érintő munkálatok az M3 mostani 2/B csomópontjára korlátozódnak. A furcsa, magyar útépítési mentalitás ezen a szakaszon is megmutatkozott. Logikusan (legalábbis a saját egyéni logikámnak megfelelően) úgy gondolhatnánk, hogy ilyen utakat úgy építenek, hogy a jelenlegi közlekedést a legkisebb mértékben, és csak a feltétlenül szükséges ideig korlátozzanak. Nos, ebben a furcsa országban, amit sokan Abszurdisztánnak hívnak (nyilván nem is véletlenül) a dolgok mindig egy kicsit másként működnek, mint a világ bármelyik országában. Sajátos, ámde a jelek szerint nem magyar logikából az következne, hogy ha van egy útnak 3 szakasza, (A,B,C) és a forgalom eddig A és C között zajlott, a mostani munkálatok teremtenék meg a teljes, A-B-C kapcsolatot, akkor amennyiben lehetséges, az A-C kapcsolatot fenntartani és vele párhuzamosan építeni a B részt, és a forgalmat csak addig terelni el, illetve zárni le a teljes szakaszt, amíg kiépítik az A-B és B-C utak kapcsolódását. Én legalábbis ezt várnám, de itt ez másként van. A függetlenül építhető B szakasz még sehol sem tart, de a teljes forgalmat egy olyan útra terelik, amin jelzőlámpa található, amit persze erre az alkalomra sem programoznak át, tehát a forgalom eredeti, kitüntetett iránya nem változik, a teljes autópálya forgalma egy mellékútról érkezik. Ez a mai napon lépett életbe, úgyhogy az eredeti elképzelésem helyett hazafelé, kénytelen leszek valami alternatívát vadászni az M3 helyett. Néha az az érzésem, hogy aki ezeket a munkákat engedélyezi, illetve felügyeli, annak köze sincs a való élethez, illetve a tudását távoktatáson, vagy levelezőn szerezte. Tévedésből.

2007. szeptember 19., szerda

Rosták és rostálók

Rostálunk és rostálódunk. Az ember fia állandóan válogatja és váltogatja a kapcsolatait, különböző szitákat tartunk magunknál, amibe barátainkat, emberi kapcsolatainkat helyezzük, és van akik fennmaradnak, vannak akik aláhullanak a porba, a lukmérettől függően. Úgy látszik, ez természetes dolog, azzal együtt, hogy én igyekszem mindig a legkisebb rostát használni ehhez a művelethez, mert szeretek mindenkivel jó barátságban maradni. Alapvetően gyűjtögető típus vagyok, szívesen halmozok fel régi tárgyakat magam körül, ugyanúgy mint régi barátokat, bár utóbbiak, úgy látszik tiltakoznak ez ellen, mert a dolog túl egyoldalú. Nem jó kiesni más rostáján, velem mégis gyakran előfordul, sőt ez a természetes, hisz én is csak egy vagyok az unalmas átlagpolgár közül, semmi érdekes nem történik velem, a kispolgárok szürke, egyhangú életét élem. Azzal együtt, úgy gondolom, a tisztesség megkívánná azt, hogy a rostáló szólna, ha már nincs szüksége ránk, ha minden erőfeszítésünk hiábavaló, hogy fennmaradjunk egy olyan tárgyon, amin mindenképpen át fogunk esni. Az emberi kapcsolatok örökre elvesztek, vagy talán nem is voltak soha, csak érdek és számítás. A dolgokat a szemétre vetjük, ha már nem kellenek, a gyűjtögetés ódivatú dolog. Nagy kár, de ilyen az élet és mi ilyenek vagyunk..

2007. szeptember 18., kedd

Levelet várva

Várok egy levelet, már napok óta. Akitől várom, nem ír, pedig ha tudná - ha tudná, vajon mi lenne? Befolyásolná-e őt bármiben is? - De jó lenne tudni! Mindenesetre, ha sejthetném, hogy valaki ennyire vár rám, biztos írnék neki. Most megtehetném, hogy én lépek elsőnek, de mindig én lépek, és az igazságérzetem egy kicsit tiltakozik ez ellen, hogy újra, mindig csak én. Mindenki magával törődik csak, azon kivételesen szerencsés embereken kívül, akiket megkeresnek a barátok, ha bajban van, engem nem keres meg senki. Nem kíváncsiak a gondolataimra, mint ahogy általában az emberek nem kíváncsiak a másikra (Nem rossz értelemben, hanem épphogy azzal a fajta törődő, nem kellemetlen kíváncsisággal, ami két ember barátságát jellemeznie kellene.) Jó lenne tudni elengedni az ilyen embert, de nagyon nehezen szánom rá magam. Nehezen hiszem el azt, hogy ő is csak olyan mint a többi, csak magával van elfoglalva, mint bárki más. Mindig utánakapok, és ez egy kis csalfa reményt ad e gy kis időre, pedig nem kellene. De nem megy. Még nem..

A turmix titka

A reggelinél kezdődött minden. Saját példámból kiindulva úgy gondoltam, hogy túl egysíkú, ha az utód minden reggelire kakaót kap, hisz annyi mindent kaphatna még a vajaskenyere mellé, így elhatároztam, hogy könnyű, vitamindús reggeli italt prezentálok neki, gyümölcsturmix formájában. Sok mirelit-gyümölcsünk van, illetve széles választékban kaphatók a boltokban, és az utóbbi időben mindig veszek valami fagyasztottat, ha húsárút is teszek a kosaramba - jégakkuként ideális - és utólag meg is lehet enni. Minden nap valami újat igyekszem előállítani, egyik nap málnából, a másik nap szamócából, vagy szederből készül a reggeli. Egy vanílialeves adta az ihletet, hogy minden adag italba belekeverjek egy kiskanál főzés nélkül készítendő vaníliás ízesítésű pudingport. A gyümölcsök eredeti ízével jól harmonizál a vanília aromája, és az italt kellemesen selymessé teszi a kis adag por. Mindenkinek merem ajánlani kipróbálásra..

2007. szeptember 17., hétfő

Ananászos csirkemell

Ananászos csirkemell - ahogy én csinálom. Kicsit fellengzős a cím, mert még csak egyszer tettem, de saját kútfőből, és semmit sem tennék másképp, ha újra kellene kezdenem (Ez a különbség a főzés és a szerelmi életem között.) Szóval vettem egy adag csirketőgyet, (Na jó, ezt beáztattam volna egy kis tejbe előző nap este, ha előbb eszembe jut.) majd gyros fűszerkeverékkel beszórtam mindkét oldalát, majd pihenni hagytam egy kicsit. (Alapvetően nem vagyok barátja a fűszerkeverékeknek, kivéve talán ezt az egyet.) Felforrósított vajon kisütöttem ezután őket, amíg mindkét oldalán el nem nyerte azt a fajta színt, amit én szeretek. A kisütött húsokat újból pihentettem egy kicsit. (Ez a világ egyik legjobban stresszmentes étele - ugyanis a hozzávalók alaposan kipihenték magukat.) A hátramaradt pecsenyelevet, illetve azt a jófajta húslét, amit a kisütött mellek engedtek a fene nagy gondolkozás közben, az ananászkonzerv levével és kevés balzsamecettel beforraltam. Egy tepsibe helyeztem a hússzeleteket, ráhalmoztam az ananászt, aláöntöttem az elkészült pecsenyelevet, majd a tetejére sonkaszeleteket raktam, és alufólia alatt , közepesen meleg sütőben félórát izzasztottam.  Az idő leteltével az alufóliát levéve, sajtszeletekkel fedtem, majd még negyed óráig sütöttem, hogy a sajt megfelelő színt kaphasson. Krumplipürével tálaltam...

2007. szeptember 16., vasárnap

Tortilla chips

Ami másnak egy tál kuttogatott pakorica, vagy egy levél algába burkolt rizses halfalat, az nekem a tortilla chips és a hozzá tartozó mártogatós. Egy buliban sikerült ráakadnom, és azóta a kedvencemmé vált. Szándékosan a legerősebbet választottam, de elég nőies módon csíp. Az utóbbi időben kevés szerencsém volt ezekkel a csípős dolgokkal, előbb a wasabi utána ez a mártogatós. Valami emberesebbel, ütősebbel  kellene foglalkoznom, mint a bungee jumping, vagy a női logika tanulmányozása..

2007. szeptember 14., péntek

Gyerekgond

Egy kicsit tanácstalan vagyok. A szülői hivatás nehéz dolog, és egyre jobban igaznak látom azt a népszerű közhelyet, hogy kis gyerek kis gond - nagy gyerek nagy gond. Ebből következően a gondjaim most olyan közepesek lehetnek, lévén a gyerek is olyan 'közepes' korban van, éppen kamaszodásba fogott. Eddig nem volt probléma abból, hogy az interneten kalandozik, de a kalandozásai mostanság egyre inkább saját fajtájának jól fejlett, pucér női egyedeinek irányába fordult. Ez nem lenne baj úgy alapvetően, mondhatni, apja fia, és dagadhatna a keblem a férfiúi büszkeségtől, ha nem lenne az utód csak kilenc éves. Mi történik manapság a gyerekeinkkel? Kilenc éves koromra visszaemlékezve, ez a téma még biztosan nem foglalkoztatott. Akkor még a 'lányok hülyék, és különben sem lehet velük játszani' - volt divatban, mi fiúk meg mindenféle tudományosságon törtük a fejünket - emlékeim szerint a robbantás és a rakétakészítés volt a fő sláger. (Na nem mint ha az jobb lett volna.) A tendenciát nézve egy cseppet sem csodálkozhatok azon, ha nyolcadikban már gyerekkel állít haza. Nem tudom mit tegyek. Egy tartalomszűrés és/vagy internetes tilalom most is kinéz, de attól a probléma nem oldódik meg, ha homokba dugjuk a fejünket, ugyanis ha már most ilyen az érdeklődése, ezt máshol is kielégítheti, csak legfeljebb nehezebben. Gondolom a szüleink is ugyanilyen gondban voltak, amikor minket neveltek, és ezekre a kérdésekre ők sem adhatnak jó választ..

2007. szeptember 13., csütörtök

Tanács gyermeke(i)mnek

Tanács gyermeke(i)mnek - a vonatozásról. Ma sikerült lekésni a vonatot, amivel suliba indultál volna, így álljon itt pár, az idő által megérlelt tanács a vonattal való közlekedéshez: 

A vonatok meglehetősen öntörvényű lények. Bár látszólag valamiféle rendszer szerint közlekednek, ez nem mindig szokott összeesni a mi saját időfelfogásunkkal. Mindig azt kell nézni, ki kivel akar utazni, aszerint alkalmazkodik. Ha én szeretnék vonattal, akkor nekem kell, ha ő szeretne velem, akkor neki kell hozzám idomulnia. Nos, ez utóbbi még nem fordult elő - ebből is látszik, hogy a vonatok önző dögök - de hát ez van, marad az első eset. Tehát, ha szeretnénk vele utazni, akkor az egésznek egy apró titka az, hogy előbb kell érkezni az állomásra, mint ahogy azt ő teszi. Sok embernek ez a dolog egy merő stresszt jelent (Így például nekem is - bár nekem inkább azt, hogy látom, mennyire nem törődtök az idővel - pedig nem is nekem kell kiérnem pontosan az állomásra.) pedig ha egyszer jól megfigyeled az órát, rengeteg mindenre juthat időd, például arra is, hogy kényelmesen megreggelizhessél, vagy bután nézzél ki a fejedből az étkezőasztalnál. Ha megvan az, hogy mikor kell kilépni a kapun , hogy öt perccel az indulás előtt érkezzünk ki az állomásra, akkor ez egy jó keretet ad az életünknek. Számba véve a reggeli teendőket meghatározható, hogy mikor kell felkelni, fürdeni, reggelizni, stb, és akkor kényelmesen juthat idő mindenre. Ennyire egyszerű az egész...

2007. szeptember 12., szerda

Munkahelyen

Jó dolog hosszú idő óta ugyanazon a helyen dolgozni. Ebből a szempontból a japán megoldást kedvelem, ahol az ember fiatalon belép a vállalathoz, majd nyugdíjasként kilép belőle, miközben kölcsönösen jó, szimbiotikus kapcsolatban állnak egymással, ő és a vállalat. Ez lenne az ideális, de ezt az állapotot nekem sem sikerült még elérnem, egyszer önhibámon kívül, egyszer saját elhatározásból távoztam megelőző munkahelyeimről. Jó dolog hosszabb ideje csinálni a munkát, az embernek már könnyen megy, körülbelül tudja mi a dolga, minden szinte automatikus. Azért a hosszan eltöltött időnek is vannak hátrányai, ahogy a jinhez is jang tartozik, itt is felbukkan a rossz is. A kezdetben kellemesnek, jó fejnek megismert kollégákról kiderülhet az, hogy mégsem lehet vele jól kijönni, mindenki félti a bőrét (Időnként jól jön - megvéd az esőtől!) így előbb utóbb konfliktusokba kerül az ember, főleg, ha következetes. A kollégái elkezdenek olyasmit is kiolvasni a leveleiből , ami nincs is beleírva, majd amikor hazafelé utazik jön rá, hogy még mindig remeg az elfojtott stressztől, ami abból áll, hogy meg kell magyarázni, hogy a levél azt jelenti, amit leírt, semmi többet, vagy mást. - Tegnap beletiportam egy ember lelkébe, mert leírtam naki az igazságot, amit persze mindenki elismer, de ő elkezdett olyasmit is belemagyarázni, amit nem mondtam és nem is gondoltam, mert szerinte ez azt is jelenti. Rosszul esett neki az, hogy ráébresztettem, hogy a fellépett hibáért egyedül ő a felelős, pedig igazából ő azt szerette volna hinni, hogy mást szúrhat le ezért, jogtalanul. Újra bebizonyosodott az számomra, hogy az emberek nem az igazságra és az őszinteségre vágynak, nem az ilyen embereket kedvelik. Bizonytalan lettem, hogy tényleg olyan jó-e itt dolgoznom?

2007. szeptember 11., kedd

Közlekedési amáliák

A közlekedésben időnként megmagyarázhatatlan dolgok történnek, akár csak a női lélekben. Épeszű férfiember ezeket ugyanúgy képtelen felfogni, ahogy egy igazi nőt sem érthet meg - ugyanis akkor véget érne a világ, megszűnne minden élet a földön, és valami bizarrabb venné rögtön kezdetét - tehát, hogy a dolgok ilyen lefolyást vegyenek, eléggé valószínűtlen. Mivel a közlekedés ennyire bonyolult és érthetetlen dolog, mindenképpen női lélekkel kell bírnia. Ez magyarázhatja azokat a jelenségeket, amivel nap mint nap találkozhatunk, például:
- Egy ideális sebességgel mozgó autókonvoj azonnal lelassul, ha megszűnik az előzési lehetőség, és felgyorsul, ha újra lehet előzni. (Persze csak akkor ha senki sem előz.)
- Mindig akkor jönnek szembe, ha amúgy lehetne előzni. A záróvonal feltűnése blokkolja a szembejövők áradatát, remek alkalmat teremtve az előzésre - amit persze a jelek (és többnyire a helyzet is) tiltanak.
- Az az autó, amelyik blokkolja a forgalmat, mindig ugyanoda megy ahova te! A célállomás előtt egy utcával kanyarodik le, addig viszont sikeresen akadályozza meg az összes olyan kísérletedet, amely a megelőzésére irányul.
- Az előtted menő pont ugyanazt a parkolóhelyet nézte ki magának, mint te.

2007. szeptember 10., hétfő

Végtelenített dalok

Drága anyai nagyanyám által tanított dalok jutottak eszembe a minap. Roppant előnyük volt, hogy bármeddig lehetett énekelni őket, lévén végtelenítettek voltak. Sajnos emlékezetem rostáján bizonyos sorok kihullottak, így az egyiket már csak részleteiben tudom. ('A kutya a konyhából egy kolbászt ellopott, a szakácsnő mérgében egy kést belédobott..' Aki tudná esetleg tovább, kérem ne tartsa magában!) Vagy:
'Piskóta jó sütemény,
a péknél süttetem én,
hát látom, hogy a pék mit csinál,
a tésztába, víz helyett, bele pi pi pi..'

Ha meguntad az életed, szívesen eléneklem Neked..

2007. szeptember 7., péntek

A technika hatalma

A technika jelentős hatással van magára az emberekre és az emberek élményére egymásról. Régen, ha valaki magának magyarázott, akkor némi félelemmel vegyes lenézéssel azt mondták róla, hogy csak egy ŐRÜLT!! Ma teljesen elfogadottá vált viselkedési forma, jól szituált emberek is látszólag skrupulusok nélkül beszélgetnek a semmivel. Mára senkinek nem jut eszébe, hogy az illető hibbant lenne, inkább irigykedve mondják, hogy - Ááá, biztos bluetooth headset..

2007. szeptember 6., csütörtök

Mindennapi szerszámok

Azt már régebb óta megszoktam, hogy a munkaerőpiacon, a cégnél, ahol dolgozom, csak egy szerszám vagyok. Egy speciális feladatra készült eszköz, akit addig használnak, amíg lehet, utána a sutba hajítják, gondolkozás nélkül. Ez a kapitalizmus egyik tulajdonsága, hogy bérbe adjuk saját magunk szerszámságát, amit a tőkés használ, majd fizet érte. Ha viszont már nincs szüksége csavarhúzóra, vagy egy másik tetszik meg neki, akkor azt veszi fel, minket meg gondolkozás vagy érzelmek nélkül a porba hajít. Ez megszokható és tulajdonképpen ez a 'természet' rendje. Ez a filozófia azonban emberi kapcsolatainkba is kezd beszivárogni. 'Barátságok' alakulnak ki, ahol csak a szerszám lét számít. Akivel jól lehet beszélgetni, azzal beszélgetünk, a sétálóssal sétálunk, az alvóssal alszunk, a zenélőssel zenélünk, a táncolóssal táncolunk. Lehetetlen az, hogy valaki feladhassa ezt a skatulyáját, mert akkor a kihajított, használt tárgyak sorát fogja gazdagítani, hisz egy srófhúzóból sosem lesz kalapács és viszont. Ez a szerszámot használónak roppant kényelmes, de az öntudatra ébredt eszközöknek eléggé rossz. Ez az amit én, egyszerű kis fogó sosem tudok megszokni...

2007. szeptember 5., szerda

Örök kérdés

Eszembe jutott az örök kérdés, miután meghallgattam a Petőfi rádión egy számot, aminek a refrénje valami hasonló volt - 'A lányok mást akarnak'. Ez vetette fel bennem azt a kérdést, hogy tudható-e, hogy mit is akarnak a lányok? A számban rengeteg lehetőség volt felsorolva, hogy mit nem akarnak, de a végső kérdést, hogy végül is mit is szeretnének, ennek a zenének se sikerült tisztázni. Persze nem gondolok arra, hogy a világ szinte összes problémájának a gyökerét egy ilyen zeneszám fogja tövestül kicsavarni, mindenesetre kíváncsi lettem volna az ő verziójukra, ugyanis lassan többet éltem már, mint amennyit gyerekfejjel el tudtam képzelni magamtól, és erre azóta se tudtam rájönni. Igaz, a pubertáskorom előtti idők elpazarolt évek voltak a kérdéskör kutatását illetően, mert minden egészséges gondolkodású fiúnak megfelelően én is azt hittem, hogy a lányok mind hülyék. Mostanra azért ez a sommás vélemény árnyalódott, de úgy gondolom, Nobel díjat kaphatnék, ha előállnék a megoldással...

2007. szeptember 4., kedd

Közös utak

Meglepő, hogy egyéninek hitt terveink korántsem annyira egyéniek, mint gondolnánk. Más fejében ugyanúgy megszületnek, legfeljebb más is ugyanannyira a sajátjának érzi ezeket, de talán eszébe sem jutnak ilyen gondolatok. Számos alkalommal előfordult az, amikor családi kirándulást tettünk, hogy az indulásnál már feltűnt pár ember, vagy ha ott nem, akkor az első megállónál egészen biztosan. - Jé, ők is ugyanoda mennek, ahova mi készültünk! - A meglepő azután következik, amikor a második, majd sorban a többi megállónál is ugyanúgy észrevesszük őket. Legutóbb a veszprémi kiránduláson történt, hogy sikerült két fiatal hölggyel összefutnunk a Gizella kápolnában, azután számos helyen találkoztunk velük, például a Tűztoronynál és a városkapunál. A legmeglepőbb azonban az volt, hogy az estét lezárandó mozielőadáson is ott voltak, és pont mellettem ültek. Mi ez, ha nem a sors játéka? Mondjuk, ezek után azon se lepődtem volna meg, a hazaérkezésünk után ott ülnek a nappaliban..

2007. szeptember 3., hétfő

Szeptember

Szeptember eleje van. Ezzel gondolom túl nagy újdonságot nem mondtam el. Újra elkezdődött a tanév, sok gyereknek ez kihívásokkal teli életet jelent, és valljuk be, nekünk szülőknek még inkább. A kezdéssel bizonyos dolgoknak vége is szakad, az időjárás újra hisztérikus oldalát mutatja, ma még nyár van, holnap november lesz, aztán, majd egy kis október következik, esetleg decemberben meg majd egy kis nyár. Rossz híreket kaptam olyan emberről, akit kedvelek, bár ismerni nem ismerhetem. Bánatát megosztotta velem, most ketten vagyunk szomorúak. A szabadságom utolsó napjai alatt ráadásul sikerült megbetegednem, a tegnapi nap első felét a reteráton töltöttem, második felét a láz szorításában. Most éppen a munka oltárán áldozom fel magam, mert betegként, lázasan otthon se jobb..