2015. augusztus 31., hétfő

Hülye álom

Volt egy hülye álmom az éjszaka. Előfordul az ilyesmi, sőt tulajdonképpen nem is panaszkodom, mert ez a jobbak közül való volt. Arról szólt, hogy valami adminisztrációs hiba folytán, vagy miatt, kiderült, hogy nem regisztrálták sehol, hogy elvégeztem az általános iskola első osztályát. Noha régen kijártam már minden iskolát, a tankerület arra kötelezett, hogy újra ki kell járnom a 'kihagyott' osztályt, így vissza kellett ülnöm az első évfolyamba, az írni olvasni nem tudó lurkók közé. A helyzet nagyon abszurd volt, ugyanis a hivatalt nem hatotta meg semmi érvelés vagy magyarázat, ragaszkodott a hiányzó osztály teljesítéséhez. Megnyugvással konstatáltam az első napon, hogy nem csak velem történt meg egy ilyen hiba, régi osztálytársak közül is párral találkozhattam az iskolapadban, miközben arra vártunk, hogy megjöjjön a tanítónéni és a gyerekek. Persze nem jöttek meg, mert idejében felébredtem. Első körben leírtam magamban ezt a hülye álmot, de így utólag belegondolva azt kell mondanom, hogy teljesen valóságkompatibilis dolgot fantáziáltam össze. Egy cseppet sem lepődnék meg azon, ha jönne a 'behívóm' vagy ilyesmit olvasnék az újságban..

2015. augusztus 27., csütörtök

Az a jó

Az a jó abban, ha az ember sokáig dolgozik egy munkahelyen, hogy az összes kollégáját meg tudja utálni valamiért. Nagyon kevés olyan ember van, aki tényleg ember tud maradni, ha kísértésbe vagy kutyaszorítóba kerül. Az emberekben beindul a menekülési ösztön és összetapossák egymást ahelyett, hogy kihúznák magukat és egy percre végiggondolnánk a dolgot. Mindenki védi a hátsóját és kepeszt, miközben nem nézi azt, hogy kibe, mibe rúg bele. Persze ezt már korábban is megállapítottam, de ezek a metaigazságok örök érvényűek.

2015. augusztus 26., szerda

Sosem

Sosem gondoltam volna, hogy mindent meg kellene örökíteni, mert elveszhetnek azok a régi hangulatok, amiket aztán sosem lehet felidézni többet. Bizonyos dolgokról azt hiheti az ember, hogy azok időtlenek, mert míg világ a világ ott voltak és pont ugyanúgy néztek ki, míg aztán valaki felújítás címén szét nem barmolja az egészet, csinálva belőle valamit, ami olyan mint egy Aldi áruház - persze utóbbinak az az előnye, hogy mindben ugyanott van a sajt. Szóval ki mondta például, hogy egy vasútállomásnak mindenhol ugyanúgy kell kinéznie és mindent viacolorral kell borítani? Szóval eltűnnek a dolgaink, a szépség, a különbség, helyette kapunk egyenszürkét, betonból. Sosem gondoltam volna ezt..

2015. augusztus 24., hétfő

Nyugalom csomag

Pár napot Balatonon töltöttem, ahol lepergett előttem a távközlés történelme, legalábbis az a rész, amiben érintett voltam. A mobilkorszak hajnalán, amikor még a nagy és otromba telefonokkal rohangáltunk, áldás volt a mobiltelefon, hiszen egy olyan területre hozott kapcsolati lehetőséget, ahol eddig nem nőtt még a fű sem ebben az értelemben. Kicsit szenvedni kellett érte, de megérte. A hely, ahonnan hívni lehetett, meg volt a kertben jelölve egy karóval, csak onnan lehetett sikeres hívást kezdeményezni. Aztán persze beindult a fejlődés, már szinte mindenhonnan aztán mindenhonnan, szinte nélkül lehetett telefonálni. Aztán persze beköszöntött az űrkorszak, az okostelefonok kora, amikor megszokhattuk azt, hogy bárhonnan képesek vagyunk internetezni. Bárhonnan, csak onnan nem. Evidens volt az, hogy ha bárhol az országban a kapcsolat minősége N akkor ott N-M, akol az M értéke minden esetben 1 és végtelen közé esik. Amikor már mindenhol 3G volt, ott csak Edge, és azt hiszem most jött el az idei csúcspont, amikor a Telenor elkezdte hirdetni az új, nagysebességű hálózatának az indulását. A telefon rendre azt írta ki, hogy nincs hálózati kapcsolat. Bárhova álltam, bármit csináltam. Eljutottunk egy szintre, ahonnan csak felfelé vezet az út! Ugyanakkor ha úgy vesszük ezzel nyugodt nyaralást biztosítottak nekem, hisz tökéletesen el voltam zárva a külvilágtól, ugyanúgy mint gyerekként, annak idején. Köszönöm neked, Telenor! (Csak le ne számlázzák - Nyugalom csomag - felárral!)

2015. augusztus 19., szerda

Lángos

Ha lángos, akkor nyár és vízpart. Tudom, hogy árulnak máshol is lángost, de valahogy ez a szó nekem a vízzel, a stranddal gyógyult össze. Máshol meg sem enném, a lángos az igazi strandkaja. Ehhez mérten voltam meglepve attól, hogy a szokásos lángosos idén nem nyitott ki. Megszokhattuk, hogy a szezon első napján nyit és augusztus végéig biztosan nyitva is marad. Kiszolgálás kétfelől, az utcáról és a strandon belülről is, a szellőzőn meg dől kifelé az égett olaj füstje, mintha egy vasútfotós számára megfelelő nagy dízelgép járna odabent. Na ez most nem volt. Sajnáltam, mert a környéken ez volt az első és utolsó olyan árus akinek a portékáját érdemes volt nem csak megvenni, de meg is enni és ez is bezárni látszott. Pedig azok a szépen sült tészták, kerek és kemény, vannak benne ress vékony részek, amik pattogva ropognak, ugyanakkor kellemesen átsült, sehol sem nyers. Mindez 450 forintért, tejföllel és sajttal, ráadásul magam fokhagymázhattam meg a pulton lévő befőttesüvegben ázó ecsettel. Aztán a szezon utolsó hónapjában megtörtént a csoda, kinyitott a bódé, de valami nem volt a régi. Az eddigi lángos szó elé felkerült a kézműves szó, ami rendszerint az eladhatatlant igyekszik szebbé polírozni. Az ár 490 forintra változott, ezért egy vastag, sületlen tésztát kapunk, ami inkább sárga mint őzbarna, nincsenek benne vékony ropogós részek, amit annyira szeretek, a tésztája eltömít és fullasztó. Szóval borzalmas. A tejföl, míg hazavittük túróvá alakult, ha tovább várunk, akkor kimászik a sajt alól és menedékjogot kér. A sajt gumiszerűen megolvadt és műanyagfilmet képezett, ezzel hiúsítva meg a tejföl önállósodási törekvéseit. Szóval egy szóval összefoglalva - borzalmas. Viszont így el lehet mondani, hogy a környék egyetlen jó lángososa is a múlté, az összes zavaró kitüremkedés a középszerűből elsimítva, tök átlagos minden. Átlagosan rossz. Na ide se jövünk többet..

2015. augusztus 13., csütörtök

Önkritika

Amikor a rendszerek túlnövik az alkotót! Ma érdekes jelenséget tapasztaltam, amikor a céges, Microsoft alapú spamszűrő riportját olvastam. A robot gondolkodás nélkül a szemétbe helyezte a Microsoft által küldött, Microsoft konferenciára szóló meghívóját. Mintha tudta volna, hogy miről lesz ott szó és megelőlegezte azt, hogy ez biztosan nem fog érdekelni. Milyen lesz ha a Skynet öntudatra ébred? Azt hiszem hasonló, ha ez éppen már nem az..

2015. augusztus 12., szerda

Pisi avagy a végtelenség hatalma, lukkal

Ma véletlenül épp rádiót hallgattam és egy ismert rádiós személyiség a sleppjével élcelődött szokás szerint. A tréfa tárgya az a fajta női applikátor volt, ami most újra divatba jött és azt van hivatva megkönnyíteni, hogy nők is tudjanak férfivécében pisilni. Az elmész szerkezet egyfajta furcsa tölcsér, amit ha a megfelelő helyre illesztenek, akkor pótolja mindezt, amit a természet az adott helyen másképp oldott meg. A mikéntet most nem fejteném ki részletesebben, a nők úgyis tudják, aki látott nőt, az is sejtheti, aki meg még nem látott, az vegye elő a barátnője képét, ami .jpeg-re végződik és nézze meg. Szóval az indoklás szerint minden helyzetben jónak kéne lennie, bár nem igazán értették azt, hogy ha az az alapfeltételezés, hogy egy nő sem ül igazán rá a csészére, akkor minek ezzel pluszban bohóckodni? Bennem ez felvetett több kérdést is, de legyűrtem a telefonálási vágyat, de azért érdekelne, hogy ha egyik nő sem ül rá a csészére, mert attól fél, hogy valamit elkap az ülőkétől és viszont a vécét rendszeresen takarítják, akkor az lehet a világegyetem legtisztább pontja, hisz senki sem szennyezi be azzal, hogy ráül. Ha viszont annyira tiszta, akkor akár rá is lehetne ülni. Viszont ha sokan ülnek evégből vissza, akkor meg újra koszos lesz és el lehet tőle kapni valami durvát, tehát akkor nem ülünk rá. Viszont mivel mindenki csak felette lebeg, akkor miért szükséges a női vécében a csésze? Nem elég egy nagy luk a padlón?

2015. augusztus 10., hétfő

Kíváncsi

A gyerek táborban volt és ott lehetett valamiféle feladat, aminek a nyomán mindenféle jegyzetek kerültek haza, amit, mivel látható helyen hagyott - talán nem is véletlenül - elolvashattunk. A jövő nagy tervei között, talán 2020 után az szerepelt, hogy próbál velem jobb kapcsolatba kerülni és addigra szerez magának egy kutyát. Mondjuk nem tudom, hogy miért érzi úgy, hogy nem megfelelő a kapcsolatunk, hiszen én a magam részéről igyekszem a maximumot kihozni ebből, de azért nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mire gondolt. Ahogy a kutyájára is..

2015. augusztus 7., péntek

Szem

Nem is gondoltam volna, hogy mennyire egyszerű valakinek kitolni a szemét. Szinte egy mozdulat alatt megvan, ezt épp az előbb sikerült ezt majdnem a gyakorlatban is bizonyítani. Addig piszkáltam, hogy kiszedjek belőle egy oda nem illő szempillát, hogy majdnem kitoltam magammal, a szememmel  - ujjilag. És nem lehet azt sem mondani rólam, hogy én lennék félkezű Jack kapitány, akinek kampó van a keze helyén. Neki ugyanis elég megdörzsölnie a szemét és máris nemcsak félkezű, hanem félszemű. Vagy féleszű, ahogy tetszik..

Asztal

Valamikor írtam arról, hogy az ember nem szarik az asztalra, ahol eszik, azaz nem teregeti ki az aktuális szennyest, nem harap bele a kézbe, amitől enni kap, vagy lojális a munkaadójához mindaddig, amíg az valamiféle jogkövetkezményekkel járhat. Ez eszembe is jutott tegnap és igyekszem ennek meg is felelni, de néha azért elfog a vágy a formabontó viselkedésre. Főleg amikor nagy igazságtalanság történik és az ember kénytelen nyelni és vigyorogni, pedig legszívesebben párol lábbal tiporna a damasztra..

Néha

Néha praktikus olyan dolognak is utána nézni, amit azt hiszünk, hogy ismerünk. Így volt a mai egyik munkám esetén is. A könyvemben, még nem szerepelt, de a netes doksiban már benne van az a csodálatos új lehetőség egy html input mezőnél, hogy ha használjuk a required attribútumot, akkor a form mindenképpen be fog kérni egy értéket a mezőhöz. Őrület, hol tart manapság a tudomány! Ha exploder alatt is működni fog, maga lesz a gyönyör!

2015. augusztus 6., csütörtök

Véletlen

Véletlenek márpedig vannak! Meglepő, de az okostelefonomra telepített, az autó fogyasztási adatait nyilvántartó programnak az eredeti funkcióján kívül van egy csomó hasznosnak mondott, ámde teljesen haszontalan funkciója is. Többek között olyan is, ami megjósolja azt, hogy mikor kell majd tankolnom. Mivel a fogyasztás illetve a tankolás ideje attól függ elsősorban, hogy hogy és hova kell elautóznom, így gyakorlatilag megjósolhatatlan. Ha például leteszem a kocsit egy hétre, vagy hirtelen megkerülöm a holdat, nem ugyanaz a távolság megy el ugyanannyi idő alatt, szóval ember legyen a talpán, aki a trendből pontos jóslatot tesz, főleg úgy, hogy nem jövőbelátó. De mégis. A dolog eltalálta, ráadásul szinte kilométer pontossággal! Mondom, hogy ha nem ez az, akkor semmi nem az..

2015. augusztus 4., kedd

Választás

A szó egy kicsit visszás, hisz azt sugallja, hogy döntenünk kell valamiben. Azt, hogy van több lehetőség és mi letehetjük a voksunkat valami mellett, támogathatjuk a nemes ügyet egy másikkal szemben, a szívünk szerint, az eszünk szerint vagy épp az ízlésünk szerint valóval. Választás az is, ha egy bolthelységben a kínálatot mustráljuk, fejben végigpörgetve az ízemlékeket, sokszor igen nagy dilemma elé állítva magunkat arról, hogy a laktatóbbat vagy az egészségesebbet, esetleg a legcukrosabbat vagy a legjobban kinézőt ragadjuk-e magunkhoz. Arról nem is szólva, hogy az előttünk álló rendszerint az általunk előre kinézett dolgot fogja megvenni, szóval még résen is kell lenni. A büfénkben, mai szóhasználattal élve kimaxolták vagy inkább túltolták ezt a választás dolgot. A tegnapi nap még valamennyire el lehetett mondani azt, hogy igazodott a klasszikus vicchez, amikor megkérdezik az utast, hogy kér-e vacsorát? - Miből lehet választani? - Igen vagy nem? Mára azonban sokkal egyszerűbb a választás, egy percet sem kellett gondolkodni mi legyen. Ugyanis a pult tökéletesen üres volt, nem volt benne semmi. A kezdeti eredmények után, amikor még dúskáltunk a földi javakban, igazán nem nevezhető a jelenlegi fejlődés növekedésnek, hacsak nem hívunk segítségül valami illiberális, unortodox közgazdászt, aki elmagyarázná, hogy a negatív fejlődés is fejlődés.  Mert akkor viszont igen nagy a fejlődés, ez szemmel látható..

2015. augusztus 3., hétfő

Kompót

Azt hiszem a kompóthoz, akár csak Mozart zenéjéhez is meg kell érni. Annak idején egyikért sem rajongtam igazán, illetve ez ebben a formában nem igaz, hiszen a kompótot, mint desszertet fogyasztottam, de mint szerves része a főételnek - nos így gondolni sem mertem rá. Mindenféle úri népek húshoz meg egyebekhez köretként fogyasztották, én úgy rá sem bírtam volna gondolni. Nicht kompót, nicht kompót! - mint az egykori klasszikusban, nekem sem volt kompót az étlapon, igaz én oroszokat sem tartottam a spájzban. Manapság meg falom a húsok mellé a jóféle barackbefőttet. Hogy változik a világ! Ráadásul Mozart is az egyik kedvencem lett..