2024. május 21., kedd

Palacsinta

                            Mindenki ismeri, a népfolklór része. Alapvetően lisztből, tojásból, tejből álló, forró lapon kisütött lepényféle, amit mi feltekerve, valami édes dologgal - lekvár vagy kakaó - töltve tálalunk. Közös ismertetőjele az összesnek, hogy sokkal tovább tart elkészíteni, mint ahogy el szokott fogyni. Rendes háztartásokban a palacsinta életkora rendszerint pislogások számával jellemezhető, azaz például, csak kettőt pislantottam és már eltűnt! Ezért is furcsa az, hogy már nem vagyunk rendes háztartás a definíció szerint, mert a palacsinták már nem szublimálnak a hűtőből. Példának okáért, szombat este nyolc palacsintát tettem be a hűtőbe és vasárnap reggelre is megvolt mind az összes! Korábban ez sosem fordult elő! Hiába, változik a világ..

 

2024. április 17., szerda

Betét

                                De nem bankbetét, vagy szárnyasbetét, csak üvegbetét. Bár ahogy a mostani helyzet áll, akár bankbetét is lehetne. Tegnap az Aldiban vásároltam, mert megkívántam egy egzotikus ízű szénsavas vizet, amit valószínűleg aromás szénhidrogénekből készítenek, mint annak idején a méltán népszerű Bambi üdítőitalt. A pénztárnál ért a meglepetés, amikor is a pénztáros külön felhívta a figyelmem arra, hogy ez már egy betétdíjas üveg, ami egyszerre több dolgot is jelent. Részben azt, hogy a betétdíját, az 50 forintot a MOL már megkapta ezért a flakonért és ő már mindenképpen jól járt, részben azt is, hogy nem annyi a bambi, mint ami az árcédulán volt, mert hozzájön a betétdíj, illetve, ha nem viszem vissza, akkor a MOL nyer 50 forintot rajtam, ha visszaviszem, akkor kénytelen lesz az 50 forint hasznából ezt a palackot 5 forintért elcipelni Afrikába, hogy ott letegyék egy félreeső helyen, hogy legyen ez az ott élő lakosság problémája. Szóval, hogy utóbbit megvalósíthassam, az üveget sérülésmentesen kell bedugni az automatába, kupakkal együtt, mert ha nem így teszek, sosem lesz 50 forintom belőle. Az üvegen nem lehet semmi sérülés, horpadás sem, mert különben az automata nem fogja visszavenni és akkor bukom a zsét. Így hát meg kellett ígérnem a pénztárosnak, hogy vigyázni fogunk az üvegre, mint a szemünk fényére. Félve kérdeztem meg, hogy azért az üdítőt megihatjuk belőle?


2024. január 8., hétfő

A nagy macska saga

                       Szokásos szilveszter estének indult. Először arról volt szó, hogy nálunk lesz a buli, de aztán az a döntés született, hogy mégsem nálunk, mert a pestiek nehezebben jönnek ki Gödre és mennek majd utána haza, így Pesten, Zuglóban került megrendezésre.  Az egész napos készülődés után mi vágtunk neki este az útnak. Odakint már elkezdődött a háború, de ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. (Pedig kellett volna!) Annál is inkább, mert a macskát úgy kellett kipiszkálni a karácsonyfa alól. Mindenesetre ki lett téve, ahogy a többi napon az évben, és minden eddigi szilveszteren, amikor nem voltunk odahaza. Zuglóig eseménytelen volt az út, valami okból még zenét sem hallgattunk, csendben tettük meg az út nagy részét. Amikor a szokásunk szerint lekanyarodtunk az M3-ról a Körvasúti felüljárónál lévő OMV benzinkútnál (itt szoktunk letérni, hogy aztán a Csáktornya utcán keresztül kanyarodjunk vissza, át az M3 alatt, majd a Csáktornya parkon keresztül térünk rá a Miskolci utcára, ahol az utunkat akartuk folytatni.) elfojtott nyávogást hallottunk. Megálltam a benzinkúthoz közel a Tengerszem utcában és megnéztem a csomagtartót. Evidensnek tűnt, hogy oda mehetett be macska, mert sokat pakolásztam indulás előtt. Nem volt benne semmi azon kívül, amit én tettem oda. A nyávogás megmaradt, így a forrását az autó motortereként azonosítottuk. Valóban, Luci, az öreg macskánk bent ült a motor mellett és nyávogott. Megállt bennem az ütő!  Hogyan szedjük ki őt onnan és mit fogunk vele csinálni? Természetesen hozzáférni nem lehetett, a macska teljesen sokkos állapotban volt. Egyszer ugyan kimászott alul, be nem reagált semmire, kiszedni pedig nem tudtuk, hiába hívtuk. Aztán megunta a dolgot és visszamászott a motor mellé és onnan nem mozdult többet. Közben odakint teljes háborús helyzet volt a sok robbanás miatt. Ekkor több próbálkozás után, amiben a motorindítás is beletartozott, arra gondoltam, hogy ha eddig kibírta a motor mellett, akkor hazavisszük ugyanígy és otthon majd átpakolunk a másik kocsiba és azzal jövünk el, ő meg majd kimászik amikor szeretne. Utólag belátva a dolgot ez egy teljesen hibás döntés volt! Hogyan alapozhattam arra, hogy csak azért, mert eddig nem mozdult, ezután sem fog? Persze elindultunk és  Csáktornya utcán haladva valami zajt hallottam, amit fémes pendülés követett. Hátranéztem a tükörben, de nem láttam semmit. Ez a terület a közvilágításáról amúgy sem híres. Felhajtottunk az M3-ra, majd a Szerencs utca előtti szintén OMV kútnál megálltam, hogy megnézzem, hogy van a macska. A motorháztetőt felnyitva teljesen levert a víz. A macska nem volt sehol! Ekkor rögtön leesett, hogy mekkora hibát követtem el azzal, hogy elindultunk. Gyorsan visszamentünk az úton, hogy nem látom-e valahol elütve? Szerencsére legalább elütve nem volt, viszont eltűnve annál inkább! Visszamentünk a tetthelyre, de a rögtönzött keresés nem hozott eredményt. Sehol, semmi! Életem egyik legrosszabb szilveszteri bulija következett, amikor is a mardosó bűntudattal együtt, szinte minden embernek külön külön el kellett mondanom, hogy hogyan történt. A buli után hajnalban megint visszamentünk a tetthelyre, de az ismételt keresés sem hozott eredményt. Az addigi heves harcok szórványos utcai lövöldözéssé szelídültek, de továbbra sem hozott semmi eredményt a keresés. A nej aktivizálta magát ami a netes csoportokban való megjelenést illeti, illetve a környéken szórólapozni, illetve újra ciccegni kezdtünk. A következő hét, intenzív macskakereséssel zajlott, miközben esténként a lelkünket próbáltuk rendbe szedni, mert mindenki a magáén érezte a felelősség teljes súlyát. Nekem olyan érzésem volt, mintha a saját nagymamám hagytam volna el. Állandóan arra gondoltunk, hogy mi lehet vele? De természetesen választ nem kaptunk a kérdéseinkre. Mivel az adott területen jobbára cégek vannak, a nej elkezdte felhívni a cégeket, illetve meg is látogatta azokat. Kiderült, hogy a környéken rengeteg kóbor macska él és nagyon sok macskabaráttal találkozott ezeknél a cégeknél, akik ezeket az állatokat rendszeresen etették. De a miénknek nyoma sem volt. Mígnem pénteken az egyik közeli cégnél megkért ember áttörést ért el, mert az üres telekre bemenve, látott elfutni egy vörös macskát. Így péntek este újra felkerestük a tetthelyet, ahol ciccegve és egy kávétablettás dobozt rázva (ugyanis nem volt nálunk a macska jutalomfalat doboza, aminek a hangjára a macskák , bárhol vannak is, intenzív megközelítésbe kezdenek, de volt a kocsiban kávétabletta, ami szerencsére hasonló hangot ad, ha rázzák.) a macska nyávogni kezdett és előjött az üres telken lévő búvóhelyéről. Teljes biztonsággal megállapíthattuk, hogy a mi macskánk volt. Nagyon furcsán nyávogott, így eddig még nem is hallottuk. Félve jött közel és amikor a nej megpróbálta elkapni, elrohant. Nagy csalódást éreztem, mert azt gondoltam, hogy újra elveszítettük, pedig még meg sem találtuk igazán. A macska beszaladt az Avalon szerviz udvarára , ami szerencsére még nyitva volt, így gyorsan birtokháborítást követtünk el - ezért utólag is elnézést kérek az Avalontól, de prompt nem igazán érdekelt a dolog jogi része, csak a macska. Egy belső udvaron egy fehér furgon alá mászott be, és onnan nyávogott tovább. Folyamatosan hívtam és ráztam a kávés dobozt, mint egy félőrült. A macska nyávogása megváltozott, a korábbi öblös, panaszos nyávogást felváltotta az ismerős nyávogás, majd előjött a kocsi alól és hozzám dörgölőzött. Így már fel tudtam venni és nem is engedtem el. Az autóval volt némi problémája, bemutatott egy szabadulási kísérletet, de fogtam erősen és igazából nem tett kárt bennem. Hazafelé folyamatosan a macskát fogtam, így a nej vezetett. A macska végig dorombolt, de tudvalevő, hogy ez nem mindig a jó szándék jele, sokszor stresszhelyzetben is dorombolnak, magukat nyugtatják vele. De végig nyugodt marad, az út végén kifejezetten érdeklődő is lett, de nem engedhettem szabadon az autóban, így végig fonom kellett. A nejre viszont rá kellett többször is szólni, hogy legyen szíves legalább a megengedett sebességgel haladni, mert sosem érünk így haza. A macskát kézben vittem be a lakásba, mert semmit nem akartunk a véletlenre bízni, de szinte az utca végén is elengedhettem volna, mert rendesen kezelte a helyzetet. A hétvégén már teljesen visszazökkent a régi kerékvágásba és ma reggel már be is szólt nekem, amikor reggel (szerinte) késve engedtem be az ajtón. Hála istennek, újra megvan az összes macskánk! Az eset tanulsága szerintem a következő: 
              Nagyon sok facebookos csoport foglalkozik kisállatkereséssel, de ezek hatékonysága megkérdőjelezhető, pusztán a Facebook működési módjából következően is. (Ugyanis csak a téged érdeklő dolgokat tolja eléd, nem az összes, helyi érdekeltségű hírt. Tehát az átlag zuglói lakos sosem találkozik a hirdetéseddel, mert ezeket a csoportokat azoknak az embereknek tolja csak fel, akik aktívak ezekben a csoportokban.) A csoportok szinte egyedüli haszna - a feléd áramló jóindulaton kívül az, hogy esetleg ötleteket adhatnak. Beszéltünk kutyás keresőkkel is, de macskát kutyával keresni nem biztos, hogy jó ötlet, ráadásul a kutyák másképp vesznek el, mint a macskák. A kutyák rendszerint közterületen mászkálnak, így megtalálni is egyszerűbb, és kutyával keresni is. A macskák kerülik a nyílt tereket, sokkal valószínűbb, hogy magánterületen belül bújnak el, mondjuk a használatok kívüli fáskamrában és kutyás kereséshez tulajdonosi hozzájárulást gyakorlatilag lehetetlen kapni. A szórólapozás egy fokkal jobb megoldás, mert ott közvetlenül lesznek megszólítva az emberek, bár így is lehet, hogy a szórólapok nagy része a kukában landol, de van rá esély, hogy egyes emberek félreteszik mégis és szólnak ha látnak hasonló macskát. A plakátozás szintén értelmetlen, hiszen sok helyen tilos is, de általában a hatóság nem foglalkozik vele, de ha mégis az kellemetlen ugyanis a plakáton ott van az elérhetőséged. Illetve, a plakátokat a gyalogosok olvassák el, ők viszont szinte alig fognak macskával találkozni, mert azok csak átrohannak azokon a helyeken, ahol a gyalogos előfordulhat. A legjobb megoldás talán az, ami nálunk is működött, hogy személyesen kell beszélni a helyiekkel. Megdöbbentően sok segítőkész emberrel találkoztunk, akik az ügy mellé álltak és biztosítottak a segítségükről. De ezzel együtt is úgy gondolom, hogy sok szerencsére van szüksége egy ilyen ügyben az embernek. Nem árt ha van egy agilis feleség is, aki teljes erőbedobással harcol, illetve egy olyan macska, aki ugyan el van veszve, de amúgy reagál a nevére és kézbe vehető. De nyilván a legegyszerűbb, ha nem veszíted el..