Ha minden ilyen flottul menne..

   Már régóta húzom és halasztom a dolgot, de eddig még valahogy kibírtam, de az utóbbi időben égetővé vált a helyzet. Bár mindig lts kiadású operációs rendszert használok, minden lts elmúlik egyszer, így a kedvelt 14.04-es Ubuntut fájó szívvel kellett újabbra cserélnem. Mert mindenhol 18.04-et használok, így a 20.04-re esett a választás. Olyan jókat írtak róla, főleg az erőforrás felhasználásáról és arról, hogy az 5.x kernel mennyivel jobb lett, mint a korábbiak, hogy egy próbát megért a dolog. De tartottam tőle, hogy nem lesz egy sétagalopp, de ahhoz képest egészen jól ment. Az első boot nem jött össze, de az acpi=off és noapic opciók elérték a kívánt hatást és indulhatott is a telepítés. A partícionálásnál volt egy kis töprengés, de végül úgy döntöttem, hogy mivel házi felhasználás lesz, így egyben hagyom a teljes meghajtót, egyetlen partícióban. Mivel ez egy ssd meghajtó, így swaphelyet sem foglaltam. Azt megoldotta a telepítő fájlban, de mivel a második körben a hagyományos diszkjeimet raid1-be fűztem, azt meg lvm alá tettem, így az lvm-ből csináltam egy kis swap partíciót és tettem be a rendszer alá. Egy probléma merült fel - a gép nem kapcsolt ki, de ez a acpi=off miatt lehetett. Kitöröltem a boot opciók közül és minden csodálatosan működött. Egyetlen üröm az örömben az, hogy pár általam korábban használt programnak megszűnt a supportja , így kikerült a disztribúcióból, de szerencsére találtam helyette másikat. Így egy darabig le van a gond az itthoni gépről..

A macska

 A macska is ember rovatom következik. Ma macskás napot tartottam, bár ha belegondolok, szinte minden itthon töltött nap macskás nap, hiszen ezek az éhenkórászok állandóan itt lebzselnek a környéken. Már az a gondolat is megfogalmazódott bennem, hogy az egész koronavírus mizériát ők találták ki, mert hisz ők profitálnak belőle leginkább. A világszintű macska összeesküvés! Fogadjunk, hogy ez még senkinek nem jutott eszébe, mindig olyan elcsépelt dolgokkal jönnek, hogy Soros, a civilek vagy épp a gyíkemberek, pedig igazából a macskák műve az egész. Ugyanis azóta, hogy home office van, folyamatosan az ölemben, vagy épp a lakás kényelmes pontjain hevernek, előtte, meg míg rendesen dolgoztunk, alhattak az árokban, vagy ki tudja milyen pórias helyen?

Másfelől viszont itt van a koszt, mai témáim másik fele. A nej vett ezeknek az éhenkolbászoknak  az Aldiban valami dobozos táplálékot csak azért, mert színes dobozban volt és az van ráírva, hogy E vitaminnal. Akciós volt, olcsón adták és még vitamin is van benne? Hoci bele a kosárba! Bár nekem voltak kétségeim a dologgal, hisz láttam én már varón karjút! Szóval reggel az arisztokratáink, azaz az öreg szőrgróf és a baroness vádlón néztek. Valahogy nehéz volt mást kiolvasni a szemeikből, mint azt, hogy 'Mi ez a szah itt kéhem?' Bezzeg a kis proli behabzsolt mindent, igaz, neki nincsenek gátlásai, ha étkezésről van szó. Ha úgy vesszük tök jogos volt a dolog, mert az új, csodatáplálék úgy viszonyult a korábbihoz, ahogy a napközis párizsi viszonyul a pármai sonkához. Szóval világos volt a dolog, mint a vakablak. Én sem enném meg, hiába van benne E vitamin.

Az meg milyen dolog már - hogy visszakanyarodjak a kezdő felvetésemhez, miszerint a macska is ember, hogy míg én itthon home officiálok, addig az arisztokrácia a nappaliban döglik mindenféle kényelmes helyeken egész addig, amíg nem kell nekik valami. Mert ha például a baroness rájön arra, hogy ki akar menni, akkor feljön az emeletre, megkeres, rám néz azzal a macsa szemeivel, majd miaú, majd megindul kifelé. Időnként ellenőriz, hogy követem-e, illetve nem vesztem-e el útközben, mert ugye nálunk sosem lehet tudni! Egész az ajtóig megy, leül elé, rám néz, újra mijau - mert ez már az előbb is bevált - majd az ajtóra. Ilyenkor ki akar menni és ki kell engedni. Hát erre fel van ez a kitétel, ilyet sokszor még a gyerek sem tud..

Pörc

Családi ajánlásra látogattuk meg a helyet, Balatonkenesén. A falu széléről vezet az út ami mellett található a kérdéses intézmény és már messziről látszott, hogy nem leszünk egyedül. Sikerült parkolóhelyet találni és beléptünk az üzletbe. Ha ebédelni szeretnél, nem kell a hentesüzletnél leragadni, a kerthelyiségbe az üzleten keresztül, vagy az épület háta mögött is vezet az út. Kiszolgálás csak itt volt, így arról nem tudok beszámolni, hogy milyenek a belső terek. A kerthelyiség berendezésénél visszaköszönt az Ikea áruház teljes választéka, de a hely ezzel együtt is kényelmes és otthonos benyomást keltett, nem volt steril és mű. Az étlap gyakorlatilag az asztalon egy rajztáblán volt megalkotva, az asztalokat pusztán egy féltető védte, így a szeles szombati napon, amikor épp a koratavaszt éltük meg a naponta változó évszakú időjárásban, hát nem izzadtunk éppen. A kiszolgálás nagyon alapos volt és cseppet sem tolakodó. Rendelés után vendégváró falatkát kaptunk melegített palalapon. Sajnos a kenyér tényleg csupán egy falat volt, így a pörckrém nagy részét kenyér nélkül kellett megenni. Eperkrém levest ettünk, amit tejszín helyett saját magával sűrítettek, illetve végigettük a hely napi ajánlatát, ami pisztráng salátaágyon, birkakolbász lencsefőzelékkel és ecetes lilahagymával és hamburger volt.Hárman voltunk rá, így mindenki egy adagot kapott. Bár a hely átmenetet képez egy fine dining étterem és egy hentesüzlet kínálata között, az előbbihez sokkal közelebb áll, mint az utóbbihoz. A fogások nagyon jó ízvilággal készülnek, de hazai vidéki vendéglői viszonylatban eléggé karcsúak, ugyanakkor magasabb árszintet képviselnek. A nap tanulsága: Ha jót akarsz itt enni, bármit választhatsz, de ha jól is akarsz lakni, az a hamburger legyen!

Vendégváró falatka, pörc krémmel.

Eperleves alap, és a kitálalt leves. Sikerült lenyűgözni a pincért, amikor is kitaláltam, hogy a zöldség a tányérban turbolya.

Pisztráng zöldségágyon. A nej ette, mivel az én szótáramból a hal teljesen hiányzik. Ízlett neki, bár a hal meglehetősen szálkás volt, de cserébe ez addig is lekötötte őt.

Ez volt az a bizonyos lencse. A kolbász nagyon jól készült, nem tocsogott a zsiradékban, de nem is volt kiszárítva. A lencse nem az a bizonyos nagyszemű bolti fajta és nem is rántással sűrítették. A magam részéről az ecetes lilahagymát lehagytam volna a tányérról vagy nem csinálom ennyire savanyúra, de vannak akik ecetesen eszik az ilyesmit, szóval el tudtam fogadni.

Az a bizonyos hamburger. Az egyetlen olyan fogás, amitől viszont jól is lehet lakni. A hozzá adott káposztasaláta nagyon finom volt és jellemzően jól eltalált ízösszeállítás volt.

Összegzésként, a hely mindenképpen megér egy következő látogatást is, bár szép kártyát nem fogadnak el, a csúnyákat viszont preferálják. Hazafelé be lehet vásárolni a hentesüzletben, mert jellemzően mindenki szeretné egy kicsit az otthonában is megélni a Pörc élményt. A kedvenc helyem lesz, ha netalán olajmezőt örökölnék a közel-keleten vagy jelzálogot jegyeztetek be a házra.