2020. január 21., kedd

Szülinapi torta

Torta, majd újból retorta. Régi recept, azt hittem, hogy fent van, de nem találtam, így most felteszem, hogy biztosan meglegyen.

Az eddigi születésnapok tapasztalatai miatt a mostani alkalmakra úgy gondoltam, hogy inkább a személyes jelleget erősíteném, ami az ajándékozást illeti. Az ember mire felnő, az összes számára kellemes dolgot beszerzi magának, vagy be fogja szerezni, így a kapott, vásárolt ajándékok többnyire haszontalanságok, amik újra és újra felbukkannak a nagy családi körforgásban. Hogy ezt az ördögi kört megszakítsam és egy kicsit saját magamból is adhassak, idén saját magam készítettem el azt a tortát, ami a szokásos virágon kívül a születésnap gerincét jelentette. A recept egy közeli lagziból származik, akkor még 'Börzsönyi lagzis torta' néven vendégszerepelt, de mára egyszerű, de annál finomabb szülinapi tortává lényegült át. (Nem vagyok nagy cukrász, főzni sokkal jobban szeretek, de ez a cukrászati remek tényleg nagyon könnyen, és egyszerűen elkészíthető egy olyan botcsinálta iparosjelöltnek is mint jómagam.) Mindenki okulására álljon itt a recept: 

Hozzávalók a tortához:

2 dl víz
4 evőkanál kakaópor (nem cukrozott!)
22 dkg vaj vagy margarin
25 dkg finomliszt
40 dkg kristálycukor
1 evőkanál szódabikarbóna
1 dl natúr joghurt
2 tojás
1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés: A vízben felforralom a vajat és a kakaót, majd a tűzről lehúzom. A lisztet a cukorral és a szódabikarbónával összekeverem, majd az előzőt is beleforgatom. Ezután teszem bele a tojást a joghurtot és a vaníliáscukrot. Kivajazott formába öntöm és előmelegített sütőben 200 fokon 35-40 percig sütöm. (Nem árt meggyőződni, hogy tényleg sütöm-e a tortát, mert nekem azért sikerült az első öt percben vadul grillezni a miskulanciát, de szerencsére nem lett komolyabb baja.) 

Hozzávalók a krémhez: 

4 evőkanál kakaópor (nem cukrozott!)
6 evőkanál natúr joghurt
2 dl porcukor
1 csomag vaníliás cukor
12 dkg vaj vagy margarin
2 dl durvára vágott dió

Elkészítés: A krémhez valókat tűzön lassú keverés mellett összeforralom. Ha a cukor elolvadt benne, hozzáteszem a diót. A tűzről levéve kihűtöm, majd a torta tetejére és az oldalára kenem. (Érdemes a krémet kicsit hűtőbe is tenni, hogy közel álljon a dermedéshez, különben lefolyik a tortáról. Jó ha a krém vastagon áll a tetején, mert nagyban hozzájárul a sütemény remek ízéhez. A tészta nem szárad ki, mint a piskótánál, hanem kellően nedves marad, így az ember már másnap sem érzi úgy hogy fűrészport eszik.) 

Jó étvágyat hozzá!

2020. január 16., csütörtök

Isten tudja

Azt, hogy van-e Isten vagy nincs, a halála pillanata után mindenki száz százalékos biztonsággal meg fogja tudni, addig viszont megy a találgatás. Sőt, ami rosszabb, a nevében nyilatkoztatnak ki egyesek, illetve mások életébe próbának beleszólni a nevében intézkedők. Nem is olyan rég például egy halom, magát hívőnek gondoló sértődött végig egy olyan gondolatkísérleten, ami az Isten fiát más nemi identitásúnak állította be, mint amit a hívei eddig gondoltak róla. Emiatt nagy felhördülés lett, illetve a fogak csikorgatása, fenyegetőzés és ami kell. Úgy gondolom, hogy a világokat teremtő Istennek lehetne annyi humorérzéke, hogy ne foglalkozzon ilyesmikkel. Elvégre mi sem rendezünk vérfürdőt az amőbák között, amikor azok hülye emberes vicceket mesélnek egymásnak, hisz az amőbalétnek úgyis megvan a maga buktatója. Viszont tegnap láttam Daniel Radcliffe - Csodatévők című filmsorozatát, ami tulajdonképpen egy Isten paródia. Közel sem volt akkora felhördülés belőle, mint a másik filmből. Isten fia szent és sérthetetlen, ugyanakkor a teremtő Istent gyalázó filmekkel nincsen semmi probléma. Eléggé álszentnek érzem azt a helyzetet, amikor a mindenség urát be lehet mutatni úgy, mintha mihaszna, semmirekellő, analfabéta, alkoholista idióta lenne, a fiát viszont , ha történetesen meleg, akkor bűn..

2020. január 10., péntek

Békák

Három béka ül egymás mellett. Azt mondja az egyik: - Brekk. Azt mondja a másik: - Brekk. Mire a harmadik megszólal: - Brekeke. Erre az első pisztolyt ránt és lelövi a harmadikat. Mire a második megkérdezi: - És ezt most miért:? Mire a másik: - Túl sokat tudott! Ez a vicc szokott eszembe jutni akkor, amikor fizetett hirdetést távolítok el a Facebook hírfolyamomból. Ugyanis meg kell határozni a folyamat során, hogy mi volt az ok, ami miatt nem akarjuk az illető hirdetést. Ezek között vannak olyanok, hogy erőszakos, érdektelen, már megvettem - de a kedvencem az, hogy túl sokat tud! Ilyenkor a lelki szemeim előtt feltűnik egy béka, aki a pisztolyáért nyúl! Így ha tehetem, mindig ezt választom..