Kártyakaland

                       Zajlik az élet. Teljesen véletlenül mentem be a kártyás alkalmazásba és rögtön feltűnt a tranzakciótörténetnél az, hogy olyan események vannak benne, amiket biztosan nem én csináltam. Valaki elkezdett a virtuális kártyámmal szolgáltatásokat vásárolni! Akkorra már 110 dollártól megszabadított, mire ezt észrevettem. Rögtön lezártam a kártyát, így megmenekítve magam újabb 70 dollár kifizetésétől, amit a "kedves ismeretlen" azután kezdeményezett, majd bejelentettem ezt a kártyás cégnél és a tőlem pénzt levonó szolgáltatónál is egyben. Szerencsére nem várták ki az ügyintézésre maguknak megállapított 14 munkanapos határidőt, hanem pár órán belül jött az üzenet, hogy törölték ezeket az utalásokat és a pénz maradéktalanul visszakerült a számlára. Mázsányi kövek kerültek le rólam, de az ügynek több tanulsága van, illetve jutottak eszembe ezzel kapcsolatos gondolatok. Ki kell használni az alkalmazás nyújtotta lehetőségeket maradéktalanul, illetve gyakrabban kell az alkalmazásba belépni még akkor is, ha az ember nem használja a kártyáját. A fizetésről elvileg be volt állítva a push notification, de az email nem és persze a fizetést hajnalban csinálták vele amikor aludtam, így sokra mentem a push üzenettel. Mindamellett, hogy nem is emlékszem arra, hogy kaptam volna ilyet, pedig a 110 dodó zárolása 3 részletben történt. Ki kell használni a rendelkezésre álló lehetőségeket és ha van email riasztás akkor az is kell, mert a push elszáll, az írás megmarad. Remélem legalábbis. A kártyát le kell zárni, ha erre van lehetőség (itt van) amikor az ember nem használja. Ez jó, mert a kártyaellenőrzéskor kibukik a dolog, nem jutnak el vele a terhelésig. Illetve a pénz legnagyobb részét érdemes perselybe tenni (ez egy szolgáltatás az alkalmazásban), ebből ugyanis nem lehet kártyával költeni, ahhoz előbb ki kell venni a pénzt a perselyből. Ez plusz egy lépés nekem, nyilván rontja a használati komfortot, de kártyán keresztül legalább nem lehet kifosztani, csak az esetleges szabad pénzt vihetik el. Hogy történhetett mindez? Fogalmam sincs. Tájékoztatást nem kaptunk róla - én momentán a pénznek örültem, hogy meglett, de tippjeim lennének. Mivel külföldi utazáson használom ezt a megoldást és csak ott fizettem vele, a tranzakciók mind ahhoz a kártyához kapcsolódnak, így nyilvánvaló volt, hogy az a kártya volt a ludas. Először a legutóbbi olasz útra gondoltam, de aztán feltűnt az, hogy az első kártyaellenőrzést az amazon.es végezte el, de ott nem vettek semmit, hanem mentek tovább a másik szolgáltatóhoz. Májusban voltunk Spanyolországban, így gyanús az egybeesés az Amazonnal. Kérdés, hogy mit csináltak május óta ott, ha csak most került ki a kártyaadatom. Szerencse, hogy kis összegekben kezdtek megcsapolni - mert sokkal többet is vihettek volna. Szóval a tanulság: Vigyázzon magára mindenki és aki nem tud úszni, az ne másszon fára, mert elüti a villamos..

Pedagógiai siker

                              Hozzájutottam egy könyvhöz. Azért mondom, hogy hozzájutottam, mert pénzt ugyan nem adtam ki érte, mégis sikerült megszerezni - persze nem loptam el, egy kuka mellé volt egy ládában kihelyezve, többi hasonló könyvvel egyetemben és ez az egy tűnt alkalmasnak arra, hogy magammal vigyem. Szemeztem a ládával korábban is, akkor még Alaptörvény is volt benne, de mire hozzájutottam, már a gránitszilárdságút elvitte valaki. Kinek kell manapság egy Alaptörvény? - Na mindegy, nekem megmaradt Makarenkótól az Új ember kovácsa. Ugyan még nem vitt rá a lélek, hogy beleolvassak, de a mai napon elért pedagógiai sikerem alapján én is így kezdek magamra gondolni. Az alapprobléma az, hogy a börzsönyligetiek lejárnak a faluba parkolni és el nem ítélhető módon a vasútállomás közelében akarnak megállni és ott az utolsó talpalatnyi helyet is elparkolják maguknak. Persze jó pesti módjára igyekeznek úgy megállni, hogy a lehető legtöbb szabad helyet blokkolják, így rengeteg értékes parkolóhely megy ezáltal veszendőbe. Ma pont ott voltam, amikor egy ilyen lény megjött autóval és beállt a két kocsi számára elegendő helyre egy autóval, majd amikor épp menni készült a vonathoz, szóltam neki, hogy ha előre állna másfél métert, akkor beférne valaki más is mögé. Persze azonnal tiltakozni kezdett, amire én nem reagáltam - szerencsére a családunkra jellemző süketségnek is van előnye. A becsületére legyen mondva, aztán beült a kocsiba és előre állt másfél métert. Dagadt a lelkem a büszkeségtől! Makarenkó legjobb tanítványának éreztem magam, egy új ember kovácsának! És még pofán sem kellett vágnom hozzá! Hát még egy írógépet..

Remélem maradhat

                  Szó- és kifejezésmagyarázó rovatom következik, azaz megpróbálom megmagyarázni bizonyos kifejezések, szavak, egyebek jelentését azoknak, akik vagy nem értik a helyzetet vagy funkcionális analfabéták lennének, esetleg csecsemők, akiknek tudvalevően minden vicc új.  Remélem maradhat - Manapság gyakran használt kifejezés, annak jelzésére, hogy bár tudjuk azt, hogy a hirdetésünk nem az adott helyre való, azaz például tojótápot hirdetünk akvarista csoportban, de lesz@rjuk. A kifejezés használata után a megjelenés vagy megmaradás már nem a posztoló felelőssége, különösen, ha a 'töröljétek, ha nem' kitételt is hozzáfűzzük, ezzel jelezve azt, hogy ha nem akarjátok itt látni, akkor törölnie kell azt, valaki másnak. Persze, ha törlik a hirdetést, esetleg kitiltják az illetőt, akkor fel lehet horgadni őszinte haraggal, hiszen ez színtiszta cenzúra. Remélem maradhat.