2021. november 15., hétfő

Pak choi

 Két pak choi megy a sivatagban. Az egyik azt mondja:

- Pakcsojj! - Mire a másik: - Nem pakcsolok!

Persze a klasszikus vicc szerint ez még bakancsokkal volt, de tegnap pak choi-t ettem, nem pedig bakancsot, ami több értelemben is szerencsés dolog volt. Persze nem a növény számára, hanem nekem. Tekintve, hogy egyetlen jó bakancsom van, ami a kor szellemének megfelelően inkább műanyag, mintsem bőr, szóval egész biztosan hosszú főzés után is rágós maradna. Kezdetben idegenkedtem a pak choitól, mert azt gondoltam, hogy úri huncutság csupán, valami új, divatos káposztaféle, pedig nem. A nőm vette, valami hirtelen felindulásból és azért, mert eddig még nem ettünk. Ahogy kardántengelyt sem ettünk még, ezért kell vigyázni arra, hogy a jövőben milyen boltba engedem őt be felügyelet nélkül. Szóval a növény. Engem a kínai kelre emlékeztetett külalakra, de míg az káposztaféle, ez csak úgy néz ki, mintha az lenne. Az íze viszont olyan volt, mintha spárgát ennék. Dupla öröm az egészben az, hogy szeretem a spárgát, így élvezettel ettem, főleg azért, mert nem volt fás, mint a spárga szokott lenni akkor, ha megpucolod ugyan, de a karvastagságú sípból nem esztergálsz le annyit, hogy végül egy gyufaszál maradjon. Szóval a pak choi nagyon kellemes csalódás volt, így felhívom rá mindenki figyelmét, hogy ne félj tőle! Pakcsolj!

2021. október 11., hétfő

Érettségi találkozó

                       Tegnap megtartottuk a 35 éves érettségi találkozónkat. Az eddigi legjobban sikerült ilyen rendezvény volt, a meghívottam száz százaléka megjelent és részt is vett az eseményen. Eddig sok ilyen rendezvényt szerveztem, meglehetősen vegyes sikerrel. Sokan nem is reagáltak, bizonyos emberek nem akartak eljönni, bizonyosak azt mondták, hogy ott lesznek, de végül nem jöttek el, aztán volt aki el is jött. Ez nagyjából (átlagosan) nyolc emberre tehető a harmincból. Ebből a nyolcból választottam ki azokat, akik az utóbbi egy évben szóba álltak velem és találkozni is hajlandók lettek volna. Az eseményben így tehát önző szempontok vezéreltek, hiszen eleddig jobbára a köznek kívántam jót tenni, de ezen próbálkozásom csúful elbukott. Így úgy határoztam, hogy a lehetőség bárki számára nyitva állt és állni is fog, de akivel öt éven keresztül egy árva szót nem tudtunk beszélni, azzal mi értelme összejönni, mi fog változni az együtt töltött pár óra alatt? Így viszont tényleg jól éreztük magunkat, az első kocsmából kitettek a záróra miatt, de átvonultunk egy másikba, majd jó hangulatban búcsúztunk azzal, hogy ezt biztosan meg fogjuk ismételni.

2021. szeptember 23., csütörtök

Bicikelj

              Avagy biciklizz Ljubljanában. Szlovéniában lenni jó. Szép ország, olyasmi mint Ausztria, az osztrák szárallűrök nélkül és egyelőre még szeretik a magyarokat. Vagy legalábbis látványosan nem utálják. Még. Egyelőre. Persze minden változhat, de jó nézni egy emberközpontú, élhető országot, tele bicikliutakkal. Ebből most volt szerencsém a főváros kerékpárútjainak a felszínét karcolni egy kicsit. Gondolkoztunk, hogy viszünk saját bringát, de macerás lett volna a tárolás, így elhatároztuk, hogy inkább bérlünk valahol. Sokféle bérlési lehetőség van, de talán a legkényelmesebb, ha az ember csak el akarna jutni A-ból B-be, akkor talán az ottani Bubi. Gondolom, lehetne Ljubi is, de talán az erőltetett, mindenesetre az ember a Bicikelj (www.bicikelj.si) honlapján tud tájékozódni az ottani rendszer után, így feltételezem, hogy a kézenfekvő Ljubi helyett inkább ez lehet az ottani neve. Kell egy regisztráció hozzá a honlapon és így vagy okostelefonnal, vagy pedig a helyi oszlopokon keresztül vehet ki bringát használatra. A regisztrációkor kell bankkártya, amit regisztrál a rendszer és a fizetés onnan történik. Az árak nagyon barátiak, egy hetes turistajegy 1 euró, ugyanez egy évre csak 3 euró. A használat első órája ingyenes, aztán a következő óra egy euró, aztán kettő, aztán az utána következőek már 4 eurót kóstálnak. Szóval nem cél az, hogy kivegyünk egyet éjszakára, míg otthon alszunk. A cél az lehet, hogy egy olcsó közlekedési alternatívát nyújtson, ugyanakkor pörögjön is a rendszer. A bringák masszív és nehéz darabok, nagy fix áttétellel, azaz száguldozni nem lehet velük, de nagyon kényelmes elindulni, illetve kisebb emelkedőkön feltekerni. De akár a várba is felmehetünk vele. Ha a bicikliket óránként cseréljük, akkor persze még fizetni sem kell érte, az alkalmazásban minden egyes bicikliről találunk értékelést, amit a használók adhatnak le. Hogy hol, arra még nem jöttem rá, de engem is érdekelne. A kerékpáron elöl hátul kosár van, amibe bele lehet dobni a táskát vagy a bevásárolt árukat. Van rajtuk elől hátul lámpa, amit az első kerékben lévő agydinamó lát el árammal. A karbantartás nem annyira lehet topon, vagy gyorsan amortizálódnak a biciklik, apróbb, használatot nem befolyásoló hibáik akadtak, de könnyen le lehetett cserélni egy másikra egy közeli dokkolónál. Sajnos a Tivoliban csak egy dokkoló létezett és itt nem volt bringa, így be kellett gyalogolnunk a belvárosba ahhoz, hogy lőjünk magunknak egyet. Itt viszont maga a Kánaán várt, ugyanis szinte a teljes belváros gyalogos és biciklis övezet, de majdnem minden utcán vagy bicikliút, vagy biciklinyom volt felfestve, minden egyirányú utcát igénybe lehetett venni fordítva is biciklivel. A közlekedők türelmesek voltak a kerékpárosokkal, akik amúgy rengetegen vannak, látszik, hogy ha már van, sokan használják ezt a közlekedési lehetőséget. Azt hiszem mindenképpen vissza fogunk még jönni ide így.