Pörc

Családi ajánlásra látogattuk meg a helyet, Balatonkenesén. A falu széléről vezet az út ami mellett található a kérdéses intézmény és már messziről látszott, hogy nem leszünk egyedül. Sikerült parkolóhelyet találni és beléptünk az üzletbe. Ha ebédelni szeretnél, nem kell a hentesüzletnél leragadni, a kerthelyiségbe az üzleten keresztül, vagy az épület háta mögött is vezet az út. Kiszolgálás csak itt volt, így arról nem tudok beszámolni, hogy milyenek a belső terek. A kerthelyiség berendezésénél visszaköszönt az Ikea áruház teljes választéka, de a hely ezzel együtt is kényelmes és otthonos benyomást keltett, nem volt steril és mű. Az étlap gyakorlatilag az asztalon egy rajztáblán volt megalkotva, az asztalokat pusztán egy féltető védte, így a szeles szombati napon, amikor épp a koratavaszt éltük meg a naponta változó évszakú időjárásban, hát nem izzadtunk éppen. A kiszolgálás nagyon alapos volt és cseppet sem tolakodó. Rendelés után vendégváró falatkát kaptunk melegített palalapon. Sajnos a kenyér tényleg csupán egy falat volt, így a pörckrém nagy részét kenyér nélkül kellett megenni. Eperkrém levest ettünk, amit tejszín helyett saját magával sűrítettek, illetve végigettük a hely napi ajánlatát, ami pisztráng salátaágyon, birkakolbász lencsefőzelékkel és ecetes lilahagymával és hamburger volt.Hárman voltunk rá, így mindenki egy adagot kapott. Bár a hely átmenetet képez egy fine dining étterem és egy hentesüzlet kínálata között, az előbbihez sokkal közelebb áll, mint az utóbbihoz. A fogások nagyon jó ízvilággal készülnek, de hazai vidéki vendéglői viszonylatban eléggé karcsúak, ugyanakkor magasabb árszintet képviselnek. A nap tanulsága: Ha jót akarsz itt enni, bármit választhatsz, de ha jól is akarsz lakni, az a hamburger legyen!

Vendégváró falatka, pörc krémmel.

Eperleves alap, és a kitálalt leves. Sikerült lenyűgözni a pincért, amikor is kitaláltam, hogy a zöldség a tányérban turbolya.

Pisztráng zöldségágyon. A nej ette, mivel az én szótáramból a hal teljesen hiányzik. Ízlett neki, bár a hal meglehetősen szálkás volt, de cserébe ez addig is lekötötte őt.

Ez volt az a bizonyos lencse. A kolbász nagyon jól készült, nem tocsogott a zsiradékban, de nem is volt kiszárítva. A lencse nem az a bizonyos nagyszemű bolti fajta és nem is rántással sűrítették. A magam részéről az ecetes lilahagymát lehagytam volna a tányérról vagy nem csinálom ennyire savanyúra, de vannak akik ecetesen eszik az ilyesmit, szóval el tudtam fogadni.

Az a bizonyos hamburger. Az egyetlen olyan fogás, amitől viszont jól is lehet lakni. A hozzá adott káposztasaláta nagyon finom volt és jellemzően jól eltalált ízösszeállítás volt.

Összegzésként, a hely mindenképpen megér egy következő látogatást is, bár szép kártyát nem fogadnak el, a csúnyákat viszont preferálják. Hazafelé be lehet vásárolni a hentesüzletben, mert jellemzően mindenki szeretné egy kicsit az otthonában is megélni a Pörc élményt. A kedvenc helyem lesz, ha netalán olajmezőt örökölnék a közel-keleten vagy jelzálogot jegyeztetek be a házra.

Centrifuga avagy a technika diadala

Kezdetben vala a sötétség. Aztán persze előjöttek mindenféle dolgok és úgy gondolom, hogy a piszkos ruha közvetlenül a világosság után következett, ugyanis addig nem lehetett ezt látni, de ezután már eléggé feltűnővé válhatott. Szóval a mosás lényegi résszé vált, aminek a során a ruhát először csuromvizessé tesszük, majd azért küzdünk, hogy mégse legyen annyira vizes. E némileg ellentmondó folyamat részeként alakult ki az eszköz, amit centrifugaként hívunk, illetve e műveletet mint centrifugálást nevezzük. Mert hát ugye, az emberek arra is rájöttek, hogy a víztől való megszabadulás kezdetben alkalmazott módja, a nedves rongy kemény dolgokhoz csapdosása, egymáshoz való csapdosása illetve mángorlása mégsem olyan hatékony, mint forgatni a cuccot  annyira, hogy a víz az elszédülés miatt magától akarjon távozni. Mióta a sumérok feltalálták az automata mosógépet, azóta a külön centrifugák kipusztulásra ítéltetettek. Addig külön opció volt a vizes gönc átlapátolása a centrifugába, az újabb esetben pedig az eszköz ezt megoldotta maga, házon belül. Hogy értelme legyen e rövid történelmi áttekintésnek, elárulhatom, hogy szereztünk egy nagyon okos , nagyon automata mosógépet. A korábbi típus egyszerű volt de hatékony és egy mosás során előbb vagy utóbb a lakás összes helységében össze lehetett találkozni vele, mert mihelyst centrifugáznia kellett, azonnal vándorútra indult. Addig nem, ahogy egy jó alvajáró is meg szokta várni azt, míg álomba szenderül - ő sem vág neki a sétának közvetlenül fogmosás után, hisz mi értelme is lenne így az alvajárásnak - ébren. Szóval ez az új mosógép nagyon intelligens. Tartok is tőle, hogy 2022-ben már ő is fog kapni választási értesítőt. Ugyanis, a centrifugázási művelet előtt, oda vissza tekergeti a dobot, próbál balra, próbál jobbra, gondolkozik, szivattyúz és teker és ha úgy ítéli meg a dolgot, akkor nem megy sehova, csak dudál és villog. Ilyenkor át kell rendezni benne a nedves rongyot és újra próbálni. Majd megint tekerés, gondolkodás, dudálás. Újra átrendezés - és így tovább. Remek esti program akkor, ha az ember nem tud mit csinálni az idejével. Ül a padlón, nézi az intelligens mosócsodát és várjon arra, hogy csinálja, vagy ne csinálja. Sajátos módon értelmezik így az automata mosógépből az automatizmust, ami annyira ugyan okos, hogy ne menjen el, de annyira már nem, hogy valami módon kiegyensúlyozza magát, így állandó felügyeletet igényel, ha az ember nem egy úszómedencében teregetne ki. Nosztalgiával gondolok a régi, buta mosógépre, ami ha elindult, elég volt ráülni és megnyugodott. Nem akarta azt, hogy ott legyünk mellette. Lehet, hogy nem félt a sötétben..

Liszt

Ámde nem a Ferenc. Hanem az, amiből az ember süt. Régebben számos hobbipék tanfolyam után magamnak kezdtem sütni a kenyeret, de ezzel akkor leálltam és mégis inkább a hivatásosoktól vettem igénybe ezt a szolgáltatást. Bár jó a saját sütésű kenyér, de a hosszú kelesztési idők, illetve a kovászmacerálás elvette a kedvem a dologtól. Na de a járványhelyzet alaposan felforgatta az életünket, így újra elkezdtem a kenyérbizniszt. Már profin álltam a dologhoz, nevet is adtam a kovásznak, hisz amivel ennyit foglalkozik az ember, az már megérdemli. Hisz egy élő anyag - így lett mindenféle áthallás nélkül Károly. Szóval Károly és én jól kijövünk egymással. Már amikor lehet lisztet kapni. Az itthoni készletek lassan de biztosan elfogytak, így nem maradt más, harc indult a beszerzésért. Károly is enni kívánt, de a masod vagy harmadnapi sütésekhez is kell az anyag. A környékbeli áruházak kifogytak, csak sima lisztet lehetett kapni, így elsírtam a bánaton az interneten, amire kaptam jó tippet is. Persze kiderült, hogy a kb 500 méterre lévő kisboltban minden van, de jelzálogot kell a vásárlás előtt bejegyeztetni a házra. Ha az ember három zacskó rozslisztet vesz, az árkülönbségből már megérné bemenni Pestre és vissza. Ezért nagy bölcsen csak két kilót vettem, nehogy lelkiismeret furdalásom legyen a pazarlás miatt. Mostanra Károly is jóllakottan pihen a hűtőben és a két kis vekni is a sütőben sül. Az élet újra szép lett..