2022. január 19., szerda

Vizizene

Azaz a jég és víz dala. Most inkább csak a vízé, hisz a jég is csak egyfajta víz. De mi van akkor, ha a mai Magyarországon el akarsz intézni valamit egy közüzemi szolgáltatóval? Amíg csak fizeted a számlád, semmi probléma sincs, megkapod a csekket, majd szépen kifizeted és kész. Ha viszont valamit el akarsz intézni és igénybe veszed az ügyfélszolgálatnak nevezett osztályt, akkor rögtön elkezdenek történni az események. Az osztály neve csak a kóbor partizánok megtévesztése miatt ügyfél és szolgálat, mert egyikről sincsen szó, hisz nem az ügyfelet szolgálják, hanem a vállalt érdekeit és szolgáltatásról sem lehet beszélni, nemhogy szolgálatról. Hogy rögtön a dolgok közepébe vágjak, vízből az elmúlt elszámolási időszakban jelentős túlfogyasztásunk volt. A jelentős az tényleg jelentőst jelent, azaz feltűnt volna, ha ez csak úgy elfolyik, mert szép nagy luk maradt volna utána, ha csak úgy kifolyik az udvarra. De az óraállások nem hazudnak, a számlát kifizettük, hisz tök jogos volt. Ennek ellenére írtam egy levelet az ügyfélszolgálatra, mert sérelmeztem, hogy az átalányunk felemelték az általuk kalkulált magasabb fogyasztásra, noha erről nem kérték ki a véleményünk. Mint megírtam, a túlfogyasztás esetleges volt, azóta kontroll alatt tartjuk a fogyasztást és visszaállt a korábbi szintre, így ha a megemelt átalányt fizetnénk, azzal pont ugyanannyi túlszámlázásuk lenne, amennyivel nekem a túlfogyasztásom volt. Amúgy valahol logikus, de egy ügyfélbarát rendszerben én megkérdezném az usert, hogy akarod-e ezt, te majom? Mert a majom tudhatja azt, hogy ha egy új versenymedencét ásott a kertben, akkor kell, hogy emelkedjen a normája, ha nem, akkor meg felesleges, mert a túlszámlázást majd vissza kell fizetni, ami meg felesleges macera. Feltettem még egy kérdést is arról, hogy szerethetnék-e magamnak okosmérőt, amivel jobban követhetném a fogyasztásom alakulását, noch da zu online. Ez az üzenet belehullott az ügyfélszolgálat útvesztőjébe, ahol éles fogak megőrölték, lenyelték, felkérődzték, megint megrágták és kiköpték és ez lett belőle: Kiküldtek két szerelőt, akik levizsgálták a vízóraaknát, az összes plombát, gyári számot, fogyasztást és mifenét. Megbeszéltük, hogy okosmérő nincs, ők nem is szerelnek ilyesmit, ha akarok, akkor magamnak, az óra után azt teszek be amit akarok. Végigmentünk a teszten, hogy mitől lehet magas a fogyasztás, de nem lettünk okosabbak és bónuszként leolvasták a vízórát, majd távoztak. Persze előtte bedobtak a postaládába egy papírt, hogy itt voltak és nem jutottak be, ezért ejnyebejnye. Persze ezt utólag találtam meg, mert visszaadhattam volna nekik, megköszönve a fanyar humort. Aztán megjött a hivatal válasza is, amiben persze leszúrnak, (kicsit Lenin elvtárs és a focizó gyerekek jutottak az eszembe, hogy visszakapták a labdát, pedig le is lőhették volna őket) na nem nagyon, csak egy kicsit, figyelmeztetve a feladataimra és a kötelességeimre, többek között arra, hogy köteles vagyok minden hónapban átfogó ellenőrzést tartani a víz és szennyvízhálózatban és ellenőrizni a fogyasztásom, ecetetrá, ecetetrá.. Az okosmérős kérdésem ignorálták, viszont kapok majd egy résszámlát és majd közölték, hogy a leolvasott fogyasztás két hónapra 22 köbméter, ami havi átlagban 17 köbmétert jelent, de jó fejek lesznek és beállítják az általam kért 14-et átlagosnak. Szóval ki vagyok velük stafírozva.

Utólag rekonstruálva a történéseket, amúgy a túlfogyasztás ellen pedig be kell szerezni egy teniszütőt, amivel orrba lehet csapni a kölköt, ha napjában egynél többször akar teli kád vizekben fürdeni. Ennyire egyszerű az egész. De erre is csak most jöttem rá, idegeskedés, levelezés, ellenőrzés, leszúrás, bosszankodás és megnyugvás után..

2022. január 11., kedd

Nem tudja a bal

Nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb. Mondják azt arra, aki össze vissza tesz dolgokat. Most, hogy úgy lett teniszkönyököm, hogy életemben egy percet sem teniszeztem és ebből az okból minden olyan dolog felemelése bal kézzel, ami nehezebb mint egy üres pohár, meglehetős kínokat okoz - szóval így tudatosult bennem az, hogy jobbkezesként eddig lesajnált módon tekintettem a bal kezemre, el sem gondolva, hogy mennyi mindent csinálok a másik kezemmel, amit észre sem veszek. Egész addig, míg persze el nem jön az az állapot, hogy tudatosan kell arra figyelnem, hogy nehogy véletlenül valamit bal kézzel csináljak, mert akkor nem pihen és ha nem pihen, akkor jön a kín. Szóval egész hasznos dolog ez a bal kéz, már ha van az embernek!

2021. november 15., hétfő

Pak choi

 Két pak choi megy a sivatagban. Az egyik azt mondja:

- Pakcsojj! - Mire a másik: - Nem pakcsolok!

Persze a klasszikus vicc szerint ez még bakancsokkal volt, de tegnap pak choi-t ettem, nem pedig bakancsot, ami több értelemben is szerencsés dolog volt. Persze nem a növény számára, hanem nekem. Tekintve, hogy egyetlen jó bakancsom van, ami a kor szellemének megfelelően inkább műanyag, mintsem bőr, szóval egész biztosan hosszú főzés után is rágós maradna. Kezdetben idegenkedtem a pak choitól, mert azt gondoltam, hogy úri huncutság csupán, valami új, divatos káposztaféle, pedig nem. A nőm vette, valami hirtelen felindulásból és azért, mert eddig még nem ettünk. Ahogy kardántengelyt sem ettünk még, ezért kell vigyázni arra, hogy a jövőben milyen boltba engedem őt be felügyelet nélkül. Szóval a növény. Engem a kínai kelre emlékeztetett külalakra, de míg az káposztaféle, ez csak úgy néz ki, mintha az lenne. Az íze viszont olyan volt, mintha spárgát ennék. Dupla öröm az egészben az, hogy szeretem a spárgát, így élvezettel ettem, főleg azért, mert nem volt fás, mint a spárga szokott lenni akkor, ha megpucolod ugyan, de a karvastagságú sípból nem esztergálsz le annyit, hogy végül egy gyufaszál maradjon. Szóval a pak choi nagyon kellemes csalódás volt, így felhívom rá mindenki figyelmét, hogy ne félj tőle! Pakcsolj!