2012. szeptember 3., hétfő

A gerincről..

Sajátságos mészvázunk halálunk után is megmarad, emlékül hagyva azt a feltételezést, hogy életünkben is volt tartásunk. Utóbbi szimbolikus, hisz ugyanannyi marad meg egy tisztaszívű becsületes emberből mint egy csaló, kókler, hazudozó valakiből, akik most sűrűn mutogatják mindenfelé magukat. Szóval mégsem a gerinc teszi. Kíváncsi lennék azért, hogy mi visz rá egy embert arra, hogy feladja a törzsfejlődésben betöltött pozícióját egy ostoros véglény erkölcsi pozíciójáért cserébe és ezúton kérnék elnézést a jószándékú véglényektől..

Nincsenek megjegyzések: