2012. október 31., szerda

Dagadok

Tegnap csak a lelkiismeretem megnyugtatása végett ráálltam a szobamérlegre, hogy az érzés, mely szerint úgy érzem magam mintha híznék, csak egy éveszme. Nos, megdöbbentő volt, hogy nem az, az eddigi versenysúlyomhoz képest már négy kilóval lettem nehezebb. Mondjuk nem csoda, hiszen a tegnapi napot is végigzabáltam - mentségemre legyen mondva, nem tudtam ezt megállni. De azt hiszem valamit kell csinálnom magammal, ez így nem mehet tovább. Olvastam valahol, hogy a fiókjainkban rosszindulatú manók élnek, akik minden éjszaka felbontják és szűkebbre varrják össze a ruháinkat. Nem szabad hagyni, hogy hozzám is beköltözzön egy ilyen nyavalyás, mert sosem fogom tudni kidobni onnan..

2012. október 30., kedd

Rossz előérzet

Elromlott a kis fejhallgatóerősítőm, amit több mint egy éve használok. Próbáltam elvinni szerelőhöz, de kevés olyan ember van aki el is vállalja ezt, csöves technikával kevesen foglalkoznak manapság. Végre találtam egy jóembert, még szombaton vittem el hozzá és már ott helyben meg akarta csinálni, de mondtam, hogy a kocsiban vár a gyerek ezért azt beszéltük meg, így halasztva lett. Aznap délután fel is hívott, hogy kész és vihetem, de mondtam, hogy ha nem gáz, akkor inkább hétfőn vinném el. Hétfőn felhívtam, hogy megtudjam mikor is van otthon, akkor azt mondta, hogy ne vigyem még el, mert nézegetné még, és majd felhív kedden vagy szerdán. Masszív rossz előérzetem alakul kifelé..

2012. október 29., hétfő

Talány

A minap érdekes talányra hívta fel a figyelmemet az élet. Ahogy a 2/a úton autóztam a célom felé, mely a közeli távolban (remek írói képzavar!) terült el, a reggeli forgalom miatt laza libasorban haladtunk a többi autóssal egyetemben. A benzinkúttól egy újabb géperejű jármű szeretett volna becsatlakozni a sorba és ebbéli szándékát furcsa módon még jelezte is. Ilyenkor, jó magyar szokás szerint a sor összébb húzódik, nehogy a szerencsétlen külsős beférjen - mindenki azt mondja, hogy jó, jöjjön, de ne elém! Úgyhogy belekapaszkodik az előtte haladó lökhárítójába védekezésképp. Erre az szokott történni,  hogy a szolgalelkű besorolni vágyó vagy megáll és pityeregni kezd végtelen ideig, vagy ha nem töketlen idegenszívű, hanem kemény magyar tökös gyerek, akkor a gázba tapos és a sor elején befurakodni igyekszik a legkisebb lukba is, ezáltal elkezdődik a játék a fékekkel és egy egész sor mozgási energiája alakul át hővé, azaz az egész sor, Gödtől Sződligetig mindenki, válogatás nélkül, de persze nem egyidőben, megáll. Ilyenkor a hátul jövők azonnal elkezdenek megfordulni tök szabálytalanul az autóúton, közlekedési káoszba fullasztván a helyi közlekedést és a szemből jövőket is megállítván ezzel. Szóval már fel voltam készülve a helyzetre, de nem ez történt. Az illető besorolni vágyó simán befért az előttem haladó elé, ezáltal fogós ravasz kérdések egész sorát ültette be a fejembe, közvetlen a hajas fejbőr alá. Hogy történhetett mindez? Miért nem az unásig ismert forgatókönyv valósult meg, miért valami új, valami ide nem illő, emberi? Persze az élet ahogy talányokat ad, úgy megoldást is kínál ezekre. Közelebb érve láttam meg a választ. Az előttem haladó autó külföldi volt.

2012. október 26., péntek

Tetvek

Tetvek. Nem a manapság olyan népszerű, politikailag más állásponton lévő embertársaink jelzője, hanem a velünk élő apró kis rovarok tömkelege. Annak idején, a gyerekkoromban azt képzeltem, hogy talán a miénk az utolsó generáció, akik találkoznak ezekkel az állatokkal, de tévednem kellett. A tetvek, ha már kialakultak a törzsfejlődés során, illetve kibírtak pár zivataros emberöltőt és nekik tragikusabbnak tűnő vegyipari fejlesztést, ennyitől nem dobják még be azt a bizonyos kulcsot. A gyermekem osztályában kerültek elő ismét egy ellenőrzés során, olyanoknál, akikről az ember nem is feltételezte volna. Igazából egyik gyerekről sem gondolta volna az ember azt, hogy ennyire alacsony a higiéniás szintje - ahogy valószínű, hogy nem is. De ez a tetveket nem érdekli, vígan élik az életüket még most is, ahogy valószínű, hogy generációk múlva is elő fognak kerülni, ahogy eddig is tették - meglepetésszerűen.

2012. október 25., csütörtök

Fa project vége

Hogy kedves olvasóim nem maradjanak le abszolút szürke és jellegtelen napjaim egyik fontosabbnak vélt részletéről sem, így ma lesz nem szakmai poszt is. Illetve, ha úgy vesszük, ez is egy szakma, de ez egy másik - jelen esetben a favágóé, vagy a jövőre gondoló ember, a homo collectus, azaz a készletező ember válasza a jövő kihívásaira. Szóval a múlt ünnepet, mint a munka ünnepét tartottam meg. Noha a történelem és a hagyomány szerint az május elsejére esik, a fát most kellett felhasogatnom és elraknom, így ez is egy munkaünnep, csak nem tavasszal, hanem ősszel. De végre kész, minden takaros rendben áll és újra találhatok magamnak valami otthoni elfoglaltságot, amibe el lehet pusztulni.



Oltári szívás

Kis szakmai rész következik, mert ilyen is elő szokott fordulni. Otthon, egy különös ötlettől vezérelve azt gondoltam, hogy az asztali gépem frissíteni fogom 10.04-ről 12.04-re. A laptopomon csináltam egy dist. upgrade-t és gond nélkül megoldotta. Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem. Nos, az automatikus frissítés szokás szerint nem ment. Megfogadtam, hogy nem kísértem a sorsot, de mindig ellágyulok valamiért. Lett egy friss rendszerem, de nem volt grafikus konzol. Rootként el tudtam ugyan indítani, de csak alacsony felbontással, userként nem ment. Átkoztam magam, de letöltöttem egy kubuntut, de az desktop volt, így nem tudtam volna raid-et kezelni, így végül egy ubuntu telepítőlemezzel próbálkoztam. Az felment, de kép helyett valami torz ábra jelentkezett. Közben töltöttem magamnak egy rendes kubuntut is, de az a telepítésbe halt bele egy feloldhatatlan függőség miatt. De legalább lett egy alaprendszerem. Áthoztam a csomaglistát a notebookról, mert ott jól működött a 12.04 és 'dselect install'-al megpróbáltam feltenni, de az is elhasalt. Viszont újraindítás után volt kép, de 800x600-as felbontásnál nem sikerült többet kicsikarnom. Utánaolvasva a dolognak, kiderült, hogy az nvidia driver a ludas az egészben, így próbáltam konzolból telepíteni. A gond az volt, hogy hiába telepítette a csomagokat, kernel drivert nem tudott fordítani hozzá. Kiderült, hogy az agyatlan ubuntu felismerte, hogy amd procim van és felajánlott hozzá alapértelmezetten pae-s kernelt, de az alapkernel headerjét és forrását tette fel hozzá, így nem tudott a telepítő a kernelhez valót fordítani. Amikor végre kiderült ez, és sikerült rendesen telepíteni a szükséges dolgokat, az az átok driver is rendesen lefordult végre és varázslatosan minden a helyére került. Sikerült megejtenem a szokásos asztali beállításaimat, így éjszakára már a kedvenc gépemen tudtam nézni a youtube-ot. Ritka nagy szívás volt. Megfontolandó lenne az ubuntunak is ritkítani a kiadásokat, de inkább cserébe jobban tesztelni a megjelentetett szoftvert..

2012. október 24., szerda

Szerda

Csak egy közönséges szerda, ami minden héten legalább egyszer előfordul. Semmi extra nincs benne, általában a hét közepére esik, ilyenkor kezdi érezni az ember, hogy talán túl fog jutni ezen a héten is és lassan itt a hétvége. Ebből a szempontból ez a szerda kivétel, hisz a hét rögtön középen kezdődik, tehát amíg máskor a remény pislákolását jelenti, most a hét, a dologidő kezdődik vele - szóval van okunk nem szeretni. Bizonyára vannak olyanok, akiknek ez a szerda nem olyan mint a többi - valamitől kimagaslik a szürke hétköznapok egyhangú sorából. Gondoljunk tehát rájuk irigységgel..

2012. október 23., kedd

Orsolya

Orsolya, jelentése kis medve, medvécske. Arról jutott eszembe, hogy épp most volt a névnapjuk. Nekem gyerekkori, beteljesületlen szerelmet jelent ez a név, a titkos vágyódást valamiért, amit soha sem kaphattam meg. Azóta sem volt szerencsém az Orsolyákkal..

2012. október 20., szombat

Válság van

Bennem is. Gondolatok kavarognak bennem, de nem tudnak kijönni. Egy írás napok óta foglalkoztat, de nem igazán sikerült úgy megfognom, ahogy szerettem volna, állandóan kisiklik a kezeim közül a nyavalyás. Úgy tűnik, már ez sem a régi. Máskor a szavak csak úgy jönnek belőlem, most szó rekedésem van. Mi ez ha nem egy lelki válság?

2012. október 17., szerda

A vicc vége

Egy gyerek sír a húsbolt előtt. Odamegy hozzá egy ember és megkérdezi: - Miért sírsz kisfiú? A gyerek azt válaszolja: - Mert nem tudom, hogy anyukám mit mondott! Csaba, hozz tíz deka gyulait vagy Gyula, hozz tíz deka csabait?  - Miért, hogy hívnak? - kérdezi az ember. - Bélának! Na ennek a viccnek is vége, leszerepelt. Most olvasom, hogy tönkre ment a gyulai húsüzem, vége a remek viccemnek. Az utánunk következő már nem is fogja tudni milyen is volt a gyulai kolbász. Nem bírta a gazdaságélénkítő programot és bedobta a kulcsot. Kicsit úgy mint a cigány lova, aki már majdnem megszokta az éhezést, csak épp előtte éhen halt. Ha már a vicceknél tartunk. Kár, hogy ez nem vicces..

Beírás

Gyermekünk nem erényeink, hanem hibáink gyűjteménye és azért kaptuk meg ilyennek, hogy ha már magunkon nem javíthatunk, belőle köszörüljük ki a saját botlásain. Ez onnan jutott eszembe, hogy a gyerek a tegnapi nap meghozta életünk első beírását - ami nem volt a szaktanár szerint beírás, csak annak látszott - hogy jó lenne, ha fel tudnánk őt keresni. Felkerestük. Idősebb, szakmai előéletére büszke pedagógust találtunk, aki látszólag mindent jobban tudott még minálunk is, így nem igazán volt vitaképes, de hát ugye ő játszott otthoni pályán, így pozitívan kellett hozzáállni a dologhoz. Igazából amúgy sem lett volna más választásunk - ismervén a kölköt és az ő sajátos stílusát. Ha bennem jelen van a szarkazmus, akkor ő ennek egyetemi tanára lehetne és ami a legrosszabb, ezt nem is rejti véka alá, amit könnyen képesek emberek magukra venni. Jelen esetben a tanárok is, mert a megjegyzéseivel óra alatt sem fukarkodik. Kénytelen leszek valahogy nevelni, de sajnos fogalmam sincs hogyan fogjak hozzá..

2012. október 16., kedd

Közeljövő

Közeljövő - reménykeltőbb szó a soha kifejezésére mint a rideg tények. A jövő annyira bizonytalan - ezt láttuk a sok időutazós sci-fiben, úgyhogy vigyázni kell vele, ráadásul ez még közel is van. A távolság is viszonylagos és mióta tudjuk, hogy üveggolyóként megkapható, de hogy mi számít közel-nek, ugye Einstein óta korántsem triviális. Az utóbbi időben sokat hallom ezt a szót és szöget ütött a fejembe a gondolat. Mégis mikor jön el a közeljövő? A holnap, a jövő hét kedden? Tulajdonképpen bármelyik ugyanúgy a közeljövő, de túl konkrét, úgyhogy nem alkalmas a remény életben tartására. A megjelölt időpontig persze, na de utána? Ilyet egy diplomatikus ember nem mond, főleg ha a cselekmény betarthatatlan, de ez a szó igazi főnyeremény. Nem jelent határozott nemet, de akár tetszőleges ideig használható. Ennyivel jobb mint a camembert sajt, mert az bár éretten jó igazán, de előbb utóbb megromlik. Azt hiszem én is többet fogom használni..

2012. október 15., hétfő

Késtechnika

Alapfokú késtechnika tanfolyamon voltam a hétvégén. A Makifood jóvoltából (www.makifood.com) maga Maki (Aki egy kicsi, de kedves japán hölgy) magyarázta el a fogásokat, amit egy késsel pár szerencsétlen sorsú zöldségen tenni lehet. Vágtunk mindenféle olyasmit, aminek a leírásához egy francia szótár lenne a minimum, illetve megtanultunk nagy késsel aprólékos munkát is végezni. A leglátványosabb talán a paradicsomhéjból rózsa alkotása volt. Sosem gondoltam volna, hogy a paradicsom is hámozható ugyanúgy mint az alma, ráadásul könnyedén, a konyhában található legnagyobb bökő segítségével is. Megtanultuk azt, hogy milyen az éles kés és mi kell ahhoz, hogy ez így is maradjon, illetve, hogy az életlen kés veszélyesebb mint az éles, illetve hogyan tartsuk szabályosan a kést, hogy minél hatékonyabbak lehessünk. Természetesen még sokat kell gyakorolnunk, hogy úgy vághassunk mint ő vagy Jamie Oliver, de azt hiszem jó úton járunk afelé. Már csak késeket, fenőkövet és sok sok ragtapaszt kell vennünk ehhez..

2012. október 12., péntek

Forradalom

Győzött a forradalom! Na nem a fülke, mert az eddigre meg is bukott szinte - erkölcsi értelemben mindenképpen, hanem a közlekedési. Szűkebb pátriám területén vannak egyes szakadár csoportok, akik rendre harcolnak a nekik nem tetsző, őket valamilyen szinten akadályozó közlekedési jelzések és táblák puszta léte ellen. (És valószínűleg jól menő vasáru kereskedésük is van!) Újtelepen, ahol át szoktam hajtani, régebben 40 km/h-ás sebességkorlátozás volt érvényben - ezt minden utca után újból és újból meg is erősítették, ahogy a szabályok szerint kellett. Mára eltűntek a nem kívánt táblák, sőt a forradalmárok az oszlopokat is kihúzgálták, nehogy valakinek eszébe jusson az, mi célra árválkodik az út mentén az a karó, amire táblát is lehetne szerelni? Ugyanígy nyoma veszett pár behajtást korlátozó táblának is, így hőseink már annyival hajtanak és arra mehetnek, amerre szeretnének. Úgy fest, hogy a közútkezelő feladta az egyenlőtlen harcot, mert amit kitettek nappal, eltűnt éjszaka. Magos Déva vára, modern kiadásban. Most tényleg vagy megunták, vagy egy újabb szállítmány táblára várnak? Mindenesetre érdekes ez a fajta polgári engedetlenség. Lehet, hogy más esetben is beválna..

2012. október 10., szerda

Nem értem (Költségvetést)

A nem értem rovatban a számomra érthetetlen dolgokat elemzem. Ma a költségvetés van soron abból az alkalomból, hogy kormányunk a mai nappal tiltotta be egy tollvonással a szerencsejáték-gépeket. Furcsa, hogy egy kormány, ami állandó megszorításokkal (akarom mondani nem-megszorításokkal!) operál és állandóan azon igyekszik, hogy minél több pénz vonjon el a gazdaságból, hogy egy látszólag feneketlen vödörbe öntse azt, ilyen könnyen le tudjon mondani egy viszonylag jelentős összegről. Persze az indoklásban szereplő népegészségügy nyilvánvaló kamu, hiszen a bizonyítottan sokkal károsabb cigaretta és alkohol továbbra is szerepel a költségvetés bevételi oldalán, pedig az igen nagy lökést tudhatna adni a lakosság egészségi állapotának (illetve a mára már virágzóvá vált csempészeti üzletág fejlődésének.) Azt hiszem olyan mélyebb okok vannak a dolog mögött, amihez mi túl kis piskóták vagyunk, de ez az a dolog amit mi igazából sosem fogunk megtudni. Azt az adót, amit egy felelőtlen és játékszenvedélytől fűtött kisebbség fizetett eddig, meg majd mindenki fogja fizetni. Előre a társadalmi igazságosság felé vezető Lenini úton!

2012. október 9., kedd

Önző majmok

Beteg dolognak tűnik, ha az ember megszemélyesít bizonyos dolgokat csak azért, hogy beszédbe elegyedhessen vele. Mert amíg az ember csak magával beszélget, az olyan elfogadtatónak tűnik - legalábbis nekem. De hiába, egyszer mindent ki kell próbálni. Eszembe jutott a természet isten - no ezúttal nem én, hanem egy másik - egy időjárás isten, vagy a földanya - ahogy tetszik. Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy mi is ez a hisztérikus időjárás? Egyszer meleg vénasszonyok nyara van, másszor pedig november vég, mindenféle átmenet nélkül. Ő biztos erre azt válaszolná, hogy mindent megpróbált már, hogy szóljon, hogy figyelmeztessen, de magunkra vethetünk, mert önző majmok vagyunk. Azt hiszem most mindenképpen igaza van. Valóban önző majmok vagyunk mi emberek. Azt hiszem szerzek magamnak ebédre egy banánt..

2012. október 8., hétfő

Megható

A gyerek mindig tud megható lenni, nem csak addig amíg pici, Persze a legjobb gyerekkori aranyköpések igazán a kiskölkök szájából hangzanak el, addig is jegyzi őket az irodalom és a sajtó, de a nagyobb gyerekek is szolgálhatnak kellemes meglepetéssel. Tegnap ez történt a 14 éves fiammal is, aki már ezzel az életkorral igazán tagja a nagy lovak tiszteletbeli társaságának - és mégis meg tudott lepni. Lefekvésnél odajött és kérte hogy vakarjam meg a hátát - a mi családunk meglehetősen viszketeg, de ma ez már a számtalan alkalom egyike lett volna, így szőrösszívű apa módjára megtagadtam a kérését. - Akkor legalább az öledbe hagy üljek be! - Ez meglepett, de ugyanakkor jól is esett. Amikor az anyja rászólt, hogy most már aztán tényleg ágyirány, akkor azt mondta: Hagyjál egy kicsit, most épp apa-fia napot tartunk! Erre mondom, hogy nagyon kellemesen meg tud lepni ez a kölök. Ha akar..

2012. október 7., vasárnap

Az Úr napja

Az Úr napját megszenteljed! Eddig a parancsolat, amit eddig többé kevésbé betartottak az emberek. Például Fekete Árpád, Fekete István apukája egyenesen fel akarta pofozni azt az embert aki vasárnap a földön szántani merészelt. Azóta persze puhultak az álláspontok. Ma, amikor odakint éppen fát vágtam azt hallottam, hogy a környéken szinte minden házban vadul porszívóznak. Ha az Úr napjának megtiszteléséről van szó és mindenki vadul porszívózik, akkor ez csak egyet jelenthet, a porszívó az egy olyan eszköz, ami hozzájárul az Úr iránti tisztelet erős kifejezéséhez. Mint ilyen, mindenképpen támogatandó lenne politikailag, de egyházilag is. Lehet, hogy nem a hűtőszekrény lesz az, ami kihúz a válságból? Már látom ám lelki szemeimmel azt, amikor a templomban a pap a porszívóvásárlásról prédikál és az Új emberben megjelenik a következő hirdetés: Szippancs 2100 - az eszköz amivel közel engedhetjük magunkhoz az Urat. Az egyházközség és a Vatikán ajánlásával..

2012. október 5., péntek

Kriszta és Gábor

Nem vagyok híve a légi reklámoknak. Nagyon szűk körre lehet csak hatással és nem hiszem, hogy túl nagy tömegeket mozgatna meg a hatékonyságával. Minap is erre gondoltam, miközben hazafelé autóztam és megláttam a repülőt, amelyik egy nagy fehér molinót vonszolt át az ég kékjén. Kíváncsivá tett a dolog, hiszen ritkán látok errefelé ilyesmit, így figyelni kezdtem. Ezúttal viszont nem a megszokott tamponreklám vagy ingatlanhirdetés köszönt vissza a fehér anyagról, hanem egy jókívánság, 'Boldog születésnapot Kriszta!' felirat formájában. Egy igazi úriemberrel van dolgunk - Gáborral. Azért pont ő, mert magamról biztosan tudom, hogy nem áldoznék ilyenre, tehát az én keresztnevem kilőve, egy Gáborról minden további nélkül el tudok képzelni ilyen léhaságot, hogy az imádott nő kedvéért ilyen költségekbe verje magát. Szép gesztus - remélem Kriszta is látta. A repülőn mindez nem múlhatott, mert több kört is tett 'Bócsa' felett. Remélem Gábor is megtalálja a számítását Krisztában és boldogok lesznek egymással. De azért az is az eszembe jutott, hogy Gábornak valószínűleg tartalmas estéje volt aznap..

2012. október 4., csütörtök

Fa projekt

Véget ért a fa projekt első fordulója, mert tegnap sikerült felfűrészelni az összes fát. A kedves szomszéd átjött és az utolsó ölfát is feldarabolta - tulajdonképpen az összeset ő vágta fel - és ezzel véget ért a fűrészgép ezévi vendégszereplése a házunkban. Már csak a hasítás van hátra, amit erőmtől és lehetőségeimtől függően rendületlenül csinálni fogok. A gépet is ki kell ásnom a fa alól, mert mindet az borít - hogy a szomszéd vissza tudja venni azt, ami jogosan az övé. Azt hiszem mély hálával tartozom neki mindenért..

2012. október 3., szerda

Nem értem

A nem értem rovatban a számomra érthetetlen dolgokat elemzem. Ma éppen a formás női hátsó elformátlanodásának kérdéskörét feszegetem. Van itt a cégnél pár igen igen szép női alfél. Legalábbis volt. Olyan, hogy költők ódákat énekelnének róla és legjobb helye márványba faragva erős üveglap mögött lenne valami múzeumban. Az üveglap azért szükséges, mert a simogató kezek miatt hamar elkopna. Szóval nem értem miért van az, hogy egy jó fartő addig marad ideális, amíg az illető hölgy egyedülálló. Onnan lehet tudni, hogy a köreibe házibarát érkezett, hogy az addig tökéletes popsi rohamosan veszít a tökéletességből és a középszerbe süllyed. Nem értem miért szükségszerű mindez? Vagy ez csak olyan, mint a ragadós mézharmat a rovarevő növény levelén? Ha megvan a zsákmány, akkor már többé nem szükséges?

2012. október 2., kedd

Elszámoltatási. Biztos?

Azt mondják, hogy politikusként nem elég tisztességesnek lenni, de annak is kell látszani. Mi, akik unortodoxiában élünk, már tudjuk azt, hogy nálunk semmi sem úgy működik, ami a világban, tehát itt nem kell még annak látszani sem. Kell egyfajta cinikus gőg, egy jó adag kivagyiság és lesajnálás, otromba nyilatkozatok és agresszivitás. Az alázat és a választók szolgálatának a gondolatát el kell felejteni, cél a saját, rokoni és ismerősi zsebek megtöltése a közvagyonból. Aki esetleg szólni merészel, azt perrel kell megfenyegetni, ráadásul arrogáns és végtelenül cinikus módon, lehetőleg a ptk.-t idézve, mely szerint az apósom testvére nem rokonom, tehát ha előnyhöz juttatom őt, akkor nem a rokonaimat hozom helyzetbe. Persze azt sem állította, hogy vadidegent segített gazdasági előnyhöz, de azt azért még a miheztartás végett közölte az illető 'úriember' hogy ha ezt néznénk, senki sem kaphatna földet, hisz mindenki ismerőse valakinek. Annyi hozzáfűznivalóm lenne a dologhoz, hogy ilyenért a világ boldogabbik felében lemondás, nyilvános megszégyenülés és krokodilkönnyek tévényilatkozatbeli hullatása járna, nem pedig államtitkári pozíció. Egyszer szeretnék egy ilyen helyen élni..

2012. október 1., hétfő

Egy buli margójára

Újra túl vagyok egy hagyományos bulin. Én csináltam belőle hagyományt azzal, hogy minden évben megtartom, több kevesebb sikerrel. A több magában a partiban, a kevesebb a szervezésben keresendő. Épp ezért az utóbbit már nem is én végzem, de így is kiábrándító látni azt, hogy a jelentkezők száma úgy olvad el, mint az első tavaszi napon a kertben maradt hókupac. A nagynak indult várakozással szemben maroknyi ember jelenik rendre csak meg. Idén a kaja nem aratott osztatlan sikert - először próbálkoztam ilyen eseményen lecsóval - mondjuk ki - a lecsó nem partiétel akkor sem, ha meglehetősen gazdagon, tojással, kolbásszal, sajttal és húsos szalonnával volt dúsítva. Most először nem üvöltött mindent túl a zene és lehetőség volt végre társasjátékozni, kártyázni is. Soha rosszabbat ennél..