Talány

A minap érdekes talányra hívta fel a figyelmemet az élet. Ahogy a 2/a úton autóztam a célom felé, mely a közeli távolban (remek írói képzavar!) terült el, a reggeli forgalom miatt laza libasorban haladtunk a többi autóssal egyetemben. A benzinkúttól egy újabb géperejű jármű szeretett volna becsatlakozni a sorba és ebbéli szándékát furcsa módon még jelezte is. Ilyenkor, jó magyar szokás szerint a sor összébb húzódik, nehogy a szerencsétlen külsős beférjen - mindenki azt mondja, hogy jó, jöjjön, de ne elém! Úgyhogy belekapaszkodik az előtte haladó lökhárítójába védekezésképp. Erre az szokott történni,  hogy a szolgalelkű besorolni vágyó vagy megáll és pityeregni kezd végtelen ideig, vagy ha nem töketlen idegenszívű, hanem kemény magyar tökös gyerek, akkor a gázba tapos és a sor elején befurakodni igyekszik a legkisebb lukba is, ezáltal elkezdődik a játék a fékekkel és egy egész sor mozgási energiája alakul át hővé, azaz az egész sor, Gödtől Sződligetig mindenki, válogatás nélkül, de persze nem egyidőben, megáll. Ilyenkor a hátul jövők azonnal elkezdenek megfordulni tök szabálytalanul az autóúton, közlekedési káoszba fullasztván a helyi közlekedést és a szemből jövőket is megállítván ezzel. Szóval már fel voltam készülve a helyzetre, de nem ez történt. Az illető besorolni vágyó simán befért az előttem haladó elé, ezáltal fogós ravasz kérdések egész sorát ültette be a fejembe, közvetlen a hajas fejbőr alá. Hogy történhetett mindez? Miért nem az unásig ismert forgatókönyv valósult meg, miért valami új, valami ide nem illő, emberi? Persze az élet ahogy talányokat ad, úgy megoldást is kínál ezekre. Közelebb érve láttam meg a választ. Az előttem haladó autó külföldi volt.