2009. augusztus 31., hétfő

Beteg

Mondhatnám azt, hogy ma úgy döntöttem, de ilyet nem dönt el az ember - legalább is milyen jó is lenne, ha lehetne - de nem az. Szóval ma éjszaka szorító szükség nyomásának engedve tértem be a legkisebb helyre és ott is töltöttem az éjszaka hátralévő részét. Ehhez mérten ma nem vagyok épp a csúcson. Még a fejem is fáj, a gyomromban meg egy nagy kő ül. Ha megettem volna Piroskát és a nagyiját, gyanakodni kezdhetnék, így viszont csak széntablettákat falok. Nincs kedvem ehhez a naphoz..

2009. augusztus 28., péntek

Lánc és beton

Reggel a vasútállomáson láttam egy új kukát. Megnyugtató és biztató dolog az, hogy az utazóközönség, a magával cipelt, ámde hirtelen megunt szemetét immáron ellenőrzött körülmények között rakhatja le, nem kell a nagyobb darabokat fárasztó munkával kicipelni a kiserdőbe, vagy a mekis zacskót felcipelni a Mount Everestre csak azért, hogy minél kietlenebb és oda nem illőbb helyen dobjuk el. Ami meglepő volt a kukán - azon kívül, hogy láthatólag nem volt tele - az volt, hogy öles lánccal hozzá volt zárva a lábazatához. Eszembe jutott, hogy ebben az országban mindennek lába kél aminek nincs nyele (mert ugye azzal dolgozni kell!) és ami nincs lebetonozva. Szép világ az, ahol még a szemetest is ellopnák, ha nem lenne rögzítve. Meg fog ez változni valaha?

2009. augusztus 27., csütörtök

Férfias nők - nőies férfiak?

Változik a világ. Egykoron dicső eleink még a harcmezőn gyepálták egymást, egymásnak feszültek az izzadt férfitestek miközben a nők odahaza nevelték a következő generációt és a ház körül tevékenykedtek, esetleg kénytelenek voltak elviselni a győztes ellenség vegzálását. Kialakult szerepek voltak amibe mindkét nem beilleszkedett, legalább is látszólag. Azóta a kocka fordulni látszik. A nők az egyenjogúságra törekednek, férfias szokásokat vesznek magukra, betöltik azokat az állásokat ahol régebben nem ez a nem dominált, miközben férfiak egyre több időt töltenek a tükör előtt szépítkezéssel. A kozmetikai ipar egyre jobb ügyfeleket lát a férfiakban és erősíti ezt a kedvezőtlen hatást. Mára már a férfiak is szőrtelenítenek, és némelyik pasi úgy bűzlik a kölnitől, mint egy pacsulimúzeum. Nem tudom hogy van ez, de jól biztosan nincs.

2009. augusztus 26., szerda

Önkéntes túlélőtábor

Remek elfoglaltságot talált ki nekünk a gázművek! A környéken általános gázszünet rémével riogatta a jólértesült lakosságot. A honlapján illetve a helyi újságban közhírré tette (Persze levelet nem küldött, mert hiszen az drága - ez persze a hírlevelekre és a számlákra nem vonatkozik, mert annak a költségét kiszámlázzák.) azt, hogy kedd déltől péntek délig nem lesz gázszolgáltatás és mindenki legyen szíves elzárni a főcsapot, a robbanásveszély elkerülése miatt. Ugyan én még nem hallottam ebből eredő balesetről, mert ugye, ha nincs gáz, akkor mi robbanna fel, és eddig azt tapasztaltam, hogy a nyomáscsökkentőn lévő szelep gázhiány esetén lezár és kézzel kell macerálni, ha gázt szeretne újra használni az állampolgár, de a biztonság az első. Tegnap nem tudtam megejteni a főelzáró elrekesztését a közölt információk szerint, így este kíváncsiságból megnéztem, hogy van-e gáz. Volt. Így gyorsan le is fürdött a család a nem várt meleg vízben. Ma reggel néztem - ma is volt még gáz, úgyhogy a gyerek ehet friss meleg ételt, nem kell a hűtőből előbányászott és megmikrózott tegnapit fogyasztania. Vicces lenne, ha este is lenne még gáz. Elképzelem a jogkövető állampolgárokat, ahogy az önként vállalt túlélőtáborban az eddigi megszokott kényelmüket feladva, hideg élelmet fogyasztva lassan büdösödnek meg a késői kánikulában mint sem sejtve arról, hogy egy beugratás részesei lettek. Azon gondolkodom, hogy most így, hogy ezt megírom, vajon elrontom-e a játékukat?

Azt hittem

Azt hittem kapok egy kommentet legalább a tegnapi postomra, hisz van olyan rajongóm, aki akkor érzi magát jól, ha nekem rossz. :-) Hiába, a világ mégsem olyan kiszámítható, mint aminek időnként látszik..

Ordítós

Azt mondják, hogy aki ordít annak nincs igaza. Van egy szomszédom, aki külsőre normális családanyának tűnik. A fajtájának jellemző tüneteit viseli magán, férjével együtt kicsit elhízva, két kicsi gyerekkel élik szürke és egyhangú életüket. A hölgy sajátos gyermeknevelési gyakorlatot folytat, szinte folyamatosan üvöltözik a picikkel. Tudom, hogy egy gyerekkel nem éppen könnyű, hiszen a kicsik öntörvényű lények, és azt is, hogy a tiszteletet kivívni sem egyszerű. De ez utóbbit inkább kiérdemelni kell nem pedig kikényszeríteni. Ezért hangzik álságosnak számomra a 'tiszteletet parancsoló' kifejezés, hiszen tisztelni nem lehet parancsra. Ami így megy azt nálam megfélemlítésnek hívják és az ordítozás remek módszer ennek az elérésére. Csak az a kérdés, hogy milyen emberek lesznek a kicsikből? Vajon ők soha nem fognak kiabálni a gyerekeikkel, vagy épp ezt a mintát viszik tovább? Remélem, hogy inkább az első utat követik majd..

2009. augusztus 25., kedd

Rossz nap

Ma épp élni sincs kedvem, annyira rossz a hangulatom. Tegnap a gyomirtós vizet sikerült a kiskertre öntenem azzal a szándékkal, hogy meglocsolom, reggel két adag sós kávét készítettem (Ilyen eddig még egyszer sem fordult elő velem 41 év alatt) és reggel egy elég egyértelműen létező papírboltot sem sikerült fellelnem előzetes térképhasználat alapján, illetve 'kedves' levelet kaptam olyantól akitől nem is vártam volna ezt a viselkedést. Mi jöhet ma még?

2009. augusztus 24., hétfő

A semmi fokozatai

Aki úgy gondolja, hogy a semmi nem fokozható, jobb lenne, ha eljönne és megnézné a céges büfénk árukínálatát. Ez most a semmi felsőfoka, bármilyen hihetetlennek is hangzik, de ennél kézzelfoghatóbb semmit még sosem láttam. Ez a legesleges legsemmi.

Szent Bertalan éjszakája

A mai Bertalan névnap ébresztette fel bennem azokat az emlékeket amit Robert Merle könyvében olvashattam a 16. század francia udvaráról. Ez a nap (is) bizonyítja azt, hogy a katolikus vallás mennyire rugalmasan kezel bizonyos szabályokat ha el szeretné érni a célját. A tízparancsolat bizonyos részei mindig csak másra érvényesek, és főleg abban a vonatkozásban ha mások épp minket próbálnának megölni - ez tulajdonképp logikus - de rögtön érvényét veszti azzal, ha a mi utunkban állna valaki. A hugenották halála azért is tűnik annyira vérforralónak a szememben, mert szerencsétlenek ugyanazt az istent imádták, csak más módon.

2009. augusztus 21., péntek

Magömlés

Főzés közben egy régi vicc jutott az eszembe arról, hogy mikor lesz az egérkének magömlése. Amikor kirágja a búzás zsákot. Ez annak az apropóján fittyedt be szikkadt elmémbe, hogy a macskák voltak kedvesek és kirágták a spájzban a gondosan deponált kristálycukros zacskókat, így most a konyha és a kamra között térdig járok a cukorban. Édes élet!

Játék a tűzzel

Tegnap megnéztük a gödi tűzijátékot. Kicsi volt, de nagyokat szólt és kismillió ember szerette volna látni. Az általam megtekintettek közül az eddigi legrosszabb módon szervezett ilyen esemény volt. Olyan helyen tartották, ahol nagy fák akadályozták a kilátást, így a közönség kis százaléka látta maradéktalanul az eseményt. Arra mindenesetre jó volt a helyszín, hogy a visszahulló daraboktól megvédjen bennünket. Csak egy röppentyű vágódott a közönség közé és egy esett egy közeli hajóra, de mivel az esetleges sérültek ordítást elnyomta a nagy zaj, vagy éppen a közelben állóknak marha nagy szerencséjük volt, így tulajdonképp egészen eseménytelen esemény volt. Ha betiltanák a közterületen dohányzást, vagy külön jelölnének ki dohányzó szektorokat és a szabálysértőket vízbe vetnék, legközelebb a rakétákat egy hajóról a Duna fölé lőnék ki, egészen kellemes élményekben lehetne része a szemlélődőnek. De a béka alatt is jó a hely, onnan legalább lehet fejlődni.

Új ünnepe

A tegnapi napon Szent Istvánon kívül az új dolgok ünnepét is tartjuk. (Tudom, hogy a kenyérünnep a gengszterváltás előtt volt népszerű dolog, de tudtommal a hagyomány tovább él, mint ahogy az akkori nagyjaink is, csak a háttérben, helyet adva az új generációnak, akik ugyan más színben tündökölnek, de méltó tanítványai 'dicső' mestereiknek.) Ezen a nap kerülne először kenyér az asztalra az idei, friss búzából. Mivel manapság a kenyérnek igen kevés köze van a búzához a rengeteg állományjavító és adalék miatt, így a földi halandók - köztük én sem - nem veszünk ebből észre semmit csak legfeljebb azt, hogy ilyenkor nemzetiszín szalaggal átkötött veknikkel rohangásznak egyesek. Szóval az új dolgok - ebbe a sorba tegnap jelentkezett a porszívónk és turmixgépünk is. Rá kellett jöjjek, hogy a háztartási gépek, akár csak a számítógépek is, füsttel működnek. Ugyanis ha kijön belőlük a füst, leállnak. Mivel nem tudtam feltölteni őket az életadó gázzal, így kénytelenek leszünk az ünnep utáni hétköznapokat már új berendezésekkel elkezdeni.

2009. augusztus 20., csütörtök

Cecelégy

A cecelégy magányos élősködő. Tápláléka az emlősök, madarak és hüllők friss vére. A cecelégy hossza 6-14 milliméter között van. A légynek egy pár repülésre alkalmas szárnya van, amelyet a légy nyugalmi helyzetben a hátára fektet. Szájszerve vékony, tűszerű cső, amelynek végén mikroszkopikus méretű, borotvaéles „fogak" találhatók. Ezzel a légy még a vastagabb bőrréteget is képes átszúrni, hogy elérje a véredényeket. A légynek egy fontos bűne, talán a legnagyobb, hogy az álomkór terjesztőjeként ismeretes. Azt hiszem engem is egy ilyen csíphetett meg, mert egész nap csak aludnék, hiába próbálom fellendíteni a brazil kávéipart. Szerencsére ünnep van, így ezt feltűnés nélkül megtehetem.

2009. augusztus 19., szerda

Természetes

Természetes az ami a természetben található. Nem számítjuk most ide a gondos kezek által az erdő szélére kihelyezett leszerepelt hűtőszekrényt, autóroncsot vagy éppen veszélyes hulladékot. Az emberek amúgy is hajlamosak azt, amit nem a telkükön tárolnak rögtön más problémájaként kezelni. Természetes a víz, az erdő és az, hogy közeledvén az ősz, egyre hűvösebbek a hajnalok. Természetes most már az is, ha felkapcsoljuk a lámpát akkor ég, ha kinyitjuk az egyik csapot víz folyik belőle, ha a másikat akkor meleg víz teszi ugyanezt. Ez a szolgáltatás teljesen megszokott már, csak a hiánya tűnik fel ha nincs. A jövő héten egészen biztosan fel fog tűnni. A gázszolgáltató ugyanis el fogja zárni a gázt három napra széles e vidéken. Sehol nem lesz a környékünkön ez az energiát adó légnemű anyag. Egy előnye biztosan lesz - kevesebb metil merkaptán fogy. Mi meg szépen visszatérhetünk a természetbe, régi korok komfortját követendő, az udvaron, vagy lavórban, a nap által (vagy máshogy) melegített vízzel végzett cicamosdáshoz. Jó, hogy van olyan szolgáltató aki nem hagyja elfelejteni tartósan a múltat. Üdvözlet a huszonegyedik században. Köszönjük!

2009. augusztus 18., kedd

Öreg viza

A viza a sugarasúszójú csontoshalak csoportjába, azon belül is a tokfélék rendjébe tartozó, hatalmasra megnövő hal. Magyarországon már csak kitömött példányai fordulnak elő múzeumokban, de régen elterjedt szakma volt a megfogásuk, húsukért és ikrájukért amely a főúri asztalok kedvelt csemegéje volt. Az öreg viza a faj egy túlélő példánya is lehet, mely tekintélyes korával elnöke a vizák tanácsának - legalábbis én így gondolnám. De most nem e derék kopoltyúsról lesz szó, hanem a róla elnevezett fogadóról ahol a szabadságom elmúlt hetét volt szerencsém eltölteni. Barátok segítségével találtunk rá a Szigetközben, gyakorlatilag a semmi közepén. Mint egy aranyásó, aki szórakozottan rugdossa a homokot egy üres mezőn, és azon melegében elrúgja a kislábujját egy akkora aranyrögben ami eddig csak álmaiban szerepelt. A hely gyönyörű, aki szereti a vadregényes, ősdunás tájakat és nem zavarja az időnként felbukkanó szúnyogok óriási tömege az itt evezhet, kirándulhat, jókat ehet és ihat, és egyéb földi örömöket élvezhet. A panzió akármelyik előkelőbb hotellel felvenné a versenyt kedvességben és a szolgáltatás minőségében is egyaránt. Elérhetőek itt egyaránt a 21. század vívmányai, mint a drótnélküli net, a kártyás fizetés, és a régmúlt dolgai is, a kocsikázás bánatos lovak kedélyes társaságában vagy mindenre elszánt és sajtkészítésben igen járatos kecskék közössége is, de van ökoház magyarországi halakkal és egyéb csodákkal és mindenhol horgászati lehetőség azoknak akik a halakat nem csak természetes élőhelyén, hanem a saját tányérjukban is szívesen nézegetik. A helyet mindenkinek csak ajánlhatom.
(Források: Öreg viza fogadó, wikipedia, horgászat)









2009. augusztus 17., hétfő

Nyugdíj

Ma kezdődött újra az életem azon része amit a normális kerékvágásnak hívhatnék. Az előző hetet serény semmitevéssel töltöttem, ami igaz is lehetne, ha valóban csak a hátsóm meresztéséről lett volna szó. Aktív életet éltünk, amit leginkább egy mérgezett egér utolsó napjaihoz tudnék hasonlítani, ezt viszont egy mesés helyen, a Szigetközben tehettük meg. Nem mondom, hogy minden rágcsáló ott akarna kiszenvedni, de meglepően kulturált és kedves környezetben telt el ez a rövidke idő. Azt hiszem így élve el tudnám képzelni a nyugdíjas éveimet. Igaz, hogy erre még kb. harminc évig nincs lehetőségem kipróbálni, utána viszont talán már kedvem nem lesz hozzá. Azt hiszem megint így jártam.

2009. augusztus 9., vasárnap

Szabadság

A jövő héten nem leszek szabadság végett. A tűzhelyet 17.-én fűtöm be előreláthatólag ismét..

2009. augusztus 7., péntek

Agresszió

Mit lehet tenni az agresszió ellen? Magamnak is csak homályos sejtéseim vannak a tárgykörben, de a héten gondba kerültem az utóddal kapcsolatban. A táborba, ahova az elméjét pallérozandó utaltuk be a Bakony mélységeibe, ahol jól kellene éreznie magát, és szivacsként kellene magába szívnia az angol nyelvet, pokollá teszi az életét két kis köcsög. Mondanám, hogy gyerekek, de azt hiszem, nem érdemelnek meg jobbat. A tábor amúgy jó ötlet, jobbára angolul tanulni vágyó külföldi gyerekekkel van pár magyar kölök összezárva, ahol a természet lágy dala szól, két kis pöcs ahelyett, hogy az elméjüket használná, ennek a teljes hiányáról tesz nap mint nap tanúságot. Már a kezdeti időkben kinézték a gyerekemet, irritálja őket a szabályszeretete, és ha úgy vesszük maga kereste magának a baj, amikor szólt, hogy nem kéne a kis holland lurkót ocsmány magyar káromkodásokra tanítani és közben videóra venni az egészet. Sajnos a tábor vezetői sem magyarok és nem értik a verbális inzultust, a fizikai erőszakot meg olyankor intézik, amikor nincs felnőtt a közelben. Mivel erősebbek, (legalább 3 évvel idősebbek) és többen is vannak, így az utód szabad préda. A többiek boldogan elhúzódnak, lévén nem őket verik, a felnőttek meg nem tudják őt megvédeni, hisz nincs velük a nap 24 órájában. Olyan 'Legyek ura' hangulata van az egésznek. Azt sem mondhatom a fiamnak, hogy üssön vissza, mert szemmel láthatólag ez a terv, mert ez után lehet majd őt gátlástalanul összeverni, hiszen ő támadott. A tűrésnek is van határa, mi meg messze vagyunk, ráadásul nem foghatjuk a kezét egész életében, helyette oldva meg a problémáit. Tanácstalan vagyok..

2009. augusztus 6., csütörtök

A sajt

Tegnap ismét szembesültem svábságom negatív hatásával, amikor megpillantottam az egyik élelmiszerbolt polcán a kedvenc sajtomat. Már legalább 15-20 éve ácsingózom azután, hogy birtokoljak egy darabot belőle, de eddig még mindig elriasztott az ára. Furcsa, hogy lassan húsz éve vágyom rá, de már akkor is drágának tartottam. 1700 magyar forint egy tizenöt dekás sajtdarabért még mindig a túlzás kategóriájába tartozik nálam. De már mutatkozott némi megingás a vásárlás irányába, az utolsó pillanatban tettem vissza a polcra. Még tíz év, és lehet, hogy meg fogom venni? Lehet, hogy tényleg öregszem..

2009. augusztus 5., szerda

Felirat

Felirat egy autón:
- Hajts lassan és élvezzed a természet szépségeit vagy hajts gyorsan és épülj be közéjük! - Megszívlelendő jótanács, azt hiszem én is így fogok tenni..

Lőni rá

Megfogadtam Mágnes tanácsát és rekviráltam magamnak egy vízipisztolyt az utód készletéből a macskákat nevelendő. A javasolt eljárás bevált, a macskák szemmel láthatólag veszik a lapot, nekem meg még jól is esik a váltás, hogy az eddigi átkok helyett némileg kézzelfoghatóbb, ámde nem erőszakos módon büntethetem a mihasznákat. Tegnap felosontak az ebédlőasztalra és megették a vacsorára kitett sajtot. Kvittek vagyunk.

Másra jó

Minden jó valamire és egyes dolgok erre, mások meg arra jók. Csalódnunk kell, ha a kalapáccsal akarunk csavart behajtani, vagy létrával szöget kihúzni. Az emberi kapcsolatok is mind mind másra jók. Hiába gondoljuk valamiről, hogy barátság, vagy csak annak a reménye, ha igazából ezt rajtunk kívül nem látja így senki. Mi szögnek látjuk és kalapácsot veszünk elő, de az tulajdonképp csavar és egészen mást igényelne, egészen másra lehetne használni. Persze, ha használni kellene, és nem a sutba dobni, hisz a sróf sosem lesz szög, bármiben is reménykedik az, akinek kalapácsa van. Amíg nincs az egyik, ideig óráig talán pótolható vele, de ezt igazából senki sem gondolja komolyan..

2009. augusztus 4., kedd

Vadszőlő

A vadszőlő egy furfangos növény. Nevével ellentétben nem harap, de nem is harapható. Illetve lehet, hogy mégis, bár sosem próbáltam és talán ezek után is kihagynám - jól elvagyok nélküle. Viszont a fent említett kétszikű nevét viseli egy fogadó Bakonybélen. A helyiek ajánlásával találtunk rá, és már a sumérok óta tudhatjuk, hogy a helyieket érdemes komolyan venni. Nem az a lényeg, hogy valami mennyire puccos, vagy mennyire van tele fénnyel és csillogással, hanem, hogy mit mondanak róla az ottlakók. A legnagyobb elismerés az, ha a korcsmát szeretik és el is ismerik a falusiak. A hely tulajdonképp egy fogadó is egyben, mérsékelt áron szobákat is adnak ki teljessé téve a szolgáltatást. Az étel valóban kitűnő - egyre érdemes figyelni - ebédidőben nem szabad menni. Kicsit furcsa az olyan étterem ahol épp a megszokott étkezések időpontjában nem érdemes ott lenni, de ez is jelzi a hely népszerűségét. Főműsoridőn kívül kellemes és gyors kiszolgálást kaphatunk, és finom ételekkel tömhetjük meg korgó bendőnket, ámde ha azt a hibát követjük el, hogy akkor szeretnénk enni, amikor a többség is éhes, csak az éhkoppot nyelhetjük sokáig. A hely amennyire erős az étkekben, a szervezésben és az optimalizálásban oly nagyon gyenge. Jellemző hiba - hozzunk ki a helyből minél többet úgy, hogy a lehető legtöbb asztalt helyezzük el a rendelkezésre álló helyen, ámde ezzel a logisztika nem tart lépést. A két neurotikus pincérlány meglehetősen túlhajszolt, nincsen elég étlap, és az italrendelést is leves után, többszöri kérésre hozták csak ki. Csak az tartott vissza a távozástól, hogy kegyetlenül éhes voltam, és tudtam, hogy itt jót lehet enni, mert egyszer már próbáltuk - igaz hétköznap és ebédidőn kívül a helyet. Az ételre továbbra sem volt panasz, megfelelő mennyiségben és minőségben került a tányérra - de közben levártuk az elefánt életkorát. Ráadásul valamiféle furcsa időtorzulás miatt voltak akik később jöttek, később rendeltek, mégis előbb kapták meg azt a gyümölcslevest, ami már nekünk elfogyott. Mindent összevetve, ha az ember gondosan tervez, kellemes ízélményekkel távozhat ebből az amúgy igen kellemes hangulatú kis étteremből a Bakony völgyéből..

Hibát

Hibát hibára halmozok mostanság. Az augusztus nem az én hónapom, legalább is ahogy számomra kezdődött. Le vagyok targiázva emiatt. Nem tudom mi igaz a régebben oly divatos bioritmusból, de ha valami mégis, akkor épp most haladok a gödör alja felé. Jó hír, hogy már látom a békát..

2009. augusztus 3., hétfő

Várakozók

Furcsa, hogy mindig olyan emberekkel hoz össze a sors, akiktől lehet, hogy inkább menekülni kellene. Legalább is néha így érzem. Azokat az embereket, akik szimpatikusak nekem és szívesen megosztanám velük a gondolataimat cserébe az ő gondolataikért általában sosem érdeklem annyira, hogy ez kölcsönössé válhasson. Furcsa az is, hogy a legtöbb emberrel nagyon jól el lehet beszélgetni, ha én vagyok a kezdeményező fél. Ha arra számítok, hogy valaki más keres, akkor az ítéletnapi harsonákig reménykedhetek hiába. Ők - az én terminológiám szerint - a várakozók. Nem értem, hogy miért pont őbeléjük futok állandóan, miért vonzom be őket - vagy az is lehet, hogy a világ csak ilyen emberekből áll?