2010. február 27., szombat

Afrika

Olvasok egy blogot ami arról szól, hogy valaki az életét áldozza, hogy Afrikai önkéntes lehessen, hogy segíthessen az ott élőkön. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe pár gondolat: Mit is tettünk mi eddig Afrikáért?
Feltérképeztük a kontinensüket - Ha ez nem tetszett nekik, megöltük őket.
Misszionáriusokat küldtünk, hogy megmentsük a lelkeiket - Ha ez nem tetszett nekik, megöltük őket.
Szükség volt a munkájukra és az erejükre, ezért elszakítottuk őket a szülőföldüktől - Ha ez nem tetszett nekik, megöltük őket.
Elpusztítottuk szórakozásból a nagyvadjaikat - Ha ez nem tetszett nekik, megöltük őket.
Kellettek az ásványkincseik, ezért elraboltuk ezeket - Ha ez nem tetszett nekik, megöltük őket.
A kultúránkat vittük el hozzájuk. Kaptak kábítószert, nyomort és nemibetegségeket. - Ha ez nem tetszett nekik, megöltük őket.
Most a segítségünket adnánk nekik, hogy olyanok lehessenek mint mi. Lehet, hogy csak békén kellett volna őket hagyni?

2010. február 26., péntek

Büntetés

Azt mondják Isten nem ver bottal. Ez valahogy jól is van így! Mindez arról jutott eszembe, hogy reggel a rádióban Eminemet hallgattam. Ő a fekete zene koronázatlan fehér királya, és szépen megélt a családi válságából, amit megzenésített és milliók énekelték vele együtt azt, hogy mennyire nem csípi az asszonyt. Aztán tudomásom szerint kibékültek és közösen nevelik a kislányuk, aki szép és örök emléket kapott arról, hogy a papa mit is gondolt egykoron a mamáról. Ugyanez történt idehaza Döglégy és Pityinger urakkal akik meglehetősen sommás és diplomatikusan hímsovinisztának nevezhető véleményt tartottak fenn maguknak a női nem szerepéről. Aztán lányuk született. Gondolom, majd magyarázhatnak az ártatlan szemeknek, hogy azt nem is úgy gondolták. A tanulság az, ha az ember dalban mondja el a bánatát, akkor gondolja meg, hogy mit mond, mert még sláger lehet belőle.
Bár ezt - mármint, hogy érdemes meggondolni azt amit az ember kimond -
prózában is csak ajánlani tudom..

2010. február 25., csütörtök

Pionírok

Minden tiszteletem a felfedező emberé. Ma reggel jutott eszembe kávédarálás közben, hogy vajon ki kezdte el először pörkölni a kávét és hogy jutott el erre a felfedezésre, hogy így jobb? Tudatos döntése volt, vagy csak holmi kármentés, a leégett árukészletet mentendő? Ilyesmi juthat-e csak úgy az ember eszébe, hogy valami, ami nem eléggé jóízű a szüretelés után, az, ha lábasban félig elszenesítjük, pusztán csak ettől a művelettől jobb ízű lesz? A Kopi Luvak nevű kávéról már ne is szóljak, ami egy cibetmacskaféle emésztőrendszerében fermentálódik azelőtt, hogy az ínyencek bögréjébe kerülhetne. Ha az első pörkölésre nem is, de erre mindenképp kíváncsi lennék, hogy villan be ez egy egészséges ember agyába, hogy megkóstolja mi jön ki egy cibet hátsójából? Bár lehet, hogy erre azért mégsem vagyok kíváncsi..

2010. február 24., szerda

Mire jó a fáskosár?

Egy fáskosár rendkívül sokmindenre jó. Nem is tudom, hogy a mai háztartások egy része hogy élhet meg e nagyszerű vívmány nélkül? Számtalan dolgot tárolhatunk benne, például akár fát is, de lehet benne gyümölcsöket tárolni, poharat, tányért szállítani, de elfér benne a piknikre szánt elemózsia is. Naponta használnám tehát, de sosem tehetem, mert már foglalt. Amikor fát szeretnék behozni, megvalósítva az eredeti funkcionalitását, szinte azonnal kiderül, hogy éppen akkor lehetetlen. Ugyanis szinte mindig macskákat tárolunk benne, illetve a macskák saját testüket tartják benne. Hogy miért éppen a fáskosárban, azt nem tudhatom, ők meg nem árulják el, de a vége mindig az, hogy hordhatom be a tüzelőt ölben. Még jó, hogy van egy remek kosarunk erre..

2010. február 23., kedd

Megint és mindig

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy nem szeretem a MÉM játékokat. Csak a fogamat összeszorítva tudok megfelelni az elvárásoknak, hogy bizonyos, a feltételeknek megfelelő mondatokat sajtoljak ki szottyadt agyamból, de azért még eddig nem vallottam kudarcot. Eddig még azt a feladatot is meg tudtam oldani, hogy a MéM betűszót megfelelő szavakká ki tudtam fejteni. A szakmám csúcsának a Málna és Makaróni szókapcsolatot tartom, de ezt majd valahol, később fogom csak elsütni. A mai agyzsibbasztó kérdés a legfontosabb öt dolog az életben. Az enyémben, vagy ha úgy vesszük, akkor mindenkiében. Ahogy derűs írótársam ezügyben papírra vetett gondolatait vizslattam, az tűnt fel, hogy elsősorban magára gondol mindenki - ami ugye nem csoda, hiszen a kérdés erre irányula. Ezért, hogy megfeleljek a saját magam által támasztott követelményeknek és kellően kilóghassak a sorból, próbálok valami globálisat, valami kozmikusat választani. Szóval, az öt dolog, ami fontos lehet az életünkben, szépen sorban, de nem okvetlenül sorrendben:
1. A kozmosz. Szürke atomok egyhangú tánca, amiből sok csoda született. Bizonyos atomok úgy gondolták, hogy ezen a ponton egy Földdé állnak össze és ez így is lett. Azt hiszem ennek a csodának a fontossága a számunkra vitathatatlan.
2. Az első villámcsapás - Ami a szürke fellegek közül az őslevesbe csapott, aminosavak és fehérjék kialakulását segítve elő.
3. Az első egysejtű ébredése. Amikor egyszer csak csillói nőttek és vidáman úszni kezdett az ismeretlenben, olyannak nyitva utat, ami én vagyok egy homokból, fémből és műanyagból álló szerkezet végén, ahol apró műanyag pöcköket nyomkodok a kedvem szerint és ez nyomot hagy valamiben és talán valakikben is.
4. Az evolúció - azt hiszem belátható, hogy ez mennyire fontos dolog. Itt ülök a szobában a melegben, noha a fa tetején is ülhetnék, miközben esik rám az eső és a fa alatt kiéhezett farkascsordák masíroznak fel és alá és nem egy gondolkodó egyedre tekintenek, hanem mint a főfogásra az étlapjukon. Most arra gondolok, hogy a munkaidőm végén beülök a kocsiba és hazamegyek, de gondolhatnám azt is, hogy ha lemászom a fáról és nem esznek meg a vadak, akkor eszem még egy banánt. Mégis lehet, hogy az jobb világ lenne?
5. A gondolat - Ami hozzásegített, hogy lemászhassunk a fáról, hogy a farkasok is inkább féljék a jelenlétünk, mint elsődleges táplálékforrást jelenthessünk a számukra és felemelt, de egyben le is taszított minket.

2010. február 22., hétfő

Beteg humor

Minden szakmának megvan a saját humora, így az enyémnek is. Álljon itt egy nagyon kedves tréfa, remélem mindenki érteni fogja, én a magam részéről nagyon szellemesnek találom..

http://geekandpoke.typepad.com/.a/6a00d8341d3df553ef0120a8b86eae970b-pi

2010. február 21., vasárnap

Paradicsomleves

Ma kifutott a nyavalyás, alig értem utol.. Azóta azon gondolkodom, vajon milyen metafizikai jelentése van ennek a ténynek a tűzhelytakarítást leszámítva? Még nagy dolgok is kisülhetnek ebből, úgyhogy jó lesz vigyázni!

2010. február 19., péntek

Torkoskodás

Tegnap torkos csütörtök volt. Idén volt az első, hogy mi is éltünk a felkínált lehetőséggel és egy közeli műintézménybe a gödi Pólus Palace hotelbe látogattunk el. A hely nagyon szép és puccos, nagyjából a semmi közepén, egy golfpálya mellett terül el. Mitöbb a pálya szinte az egyetlen kikapcsolódási lehetőség, ha nem számoljuk bele a manapság már minden szállodának kötelező wellness részleget. Az étteremről: A hely magában szép, látszik, hogy akinek pénze volt ízlése is, ha nem a berendezésben, akkor abban, hogy ki tudja választani azt a lakberendezőt vagy belsőépítészt aki jópénzért pótolta ezt a hiányosságot. A pincérek visszafogottak és kedvesek voltak, senki sem viselkedett tolakodóan, ugyanakkor az üres tányért szinte azonnal vitték, ami jó pont volt nekik, az asztalok viszonylag apró mérete miatt. Az ételről vegyes érzéseim voltak. Az ár így viszonylag elfogadható volt, hogy féláron jutottunk hozzá, de ezért az ételért teljes árat nem fizettem volna. Bár svédasztal volt, így korlátozás nélkül végigehettem a kínálatot mégsem voltam teljesen elégedett. Egy ilyen hely igazán kitehetett volna magáért egy kicsit, ami a kínált ételsort jelenti. Ilyesmit én szoktam odahaza főzni és én nem azért megyek vendéglőbe, hogy a saját ételeimet egyem puccos körítésben. Kétféle levest kínáltak: Tárkonyos pulykaragulevest tárkonyecettel megbolondítva (A bolondítás kissé erősre sikerült, és bár a leves finom volt, de nekem túl savanyú.) és paradicsomlevest sült baconszalonnával. (Utóbbi nagyon finom volt, pont annyira édes amennyire kell és a feltét is kellemesen pikánssá tette a levest - de azért mégiscsak! A paradicsomleves a legegyszerűbb levesek közé tartozik, csak püré, víz, rántás és fűszerek alkotják.) A húsrészleg is szegényes képet mutatott. Volt valami sertéshús piros lében. A neve számomra megjegyezhetetlen de kellően előkelő. (A hús rágós volt és íztelen. A mártást nem tudtam azonosítani, mert olyan volt mint az okos lány a Mátyás királyos mesében. Ott is volt, meg nem is. A tányért megszínezte, de az ízekbe nem szólt bele - szinte csak látványelem volt. Volt hal is, de a mostanság mindenhol kínált cápaharcsa. Mivel a hal az én szótáramból hiányzik így erről nem tudok beszámolni. A nej evett belőle és reggel még élt, úgyhogy nagy szakmai hibát nem véthettek az elkészítésnél. Kínáltak még vörösboros marhapörköltet - ebből bevallom nem ettem. Második körben gondoltam, de az telítettség okán elmaradt. Ettem még fűszeres párolt pulykamellet, az is finom volt, de semmi extra íze nem volt. Hagyományos otthoni konyhaíz, bár én odahaza több fűszert használok mint az itteni szakácsok. A süteményrészlegben volt sachertorta és meggyszelet. A meggyszelet finom volt. Voltak saláták és sajttál is, bár utóbbi nagyon szegényes, egy vidéki abc sajtkínálatából felvonultatva, parenyica, valami félzsiros sajt, (talán trapista) és camambert. Úgy tűnik, sikerült egy nagyobb tétel epret szerezniük jó áron, mert mindenre azt tettek. A sajttálra és a sachertortára is. Utóbbira nagyon nem való az ilyesmi. Tájidegen. Volt egy puding, de azt megette a gyerekem és volt tejberizs pohárban, igen vegyes díszítéssel. Az elmaradhatatlan eper mellett feltűnt a narancs, a csillaggyümölcs és az ananász zöldje is. Utóbbi az ehetetlen kategóriában. A tejberizs finom volt, bár a rizs kemény. Az ilyesmit szerintem más ilyen helyen a szakács fejére öntik, de egy pohár legyűrhető volt. Összegezve a tapasztalatokat. Végül is ettünk egy finomat. Az ár a kedvezmények miatt még az éppen elfogadható kategóriába tartozott, a hely elegáns, a kiszolgálás remek, a szakácsnak viszont egy baromi nagy fekete pont a jellegtelen ételsorért. Ha ezt tudja duplaennyiért is, akkor a hely erősen a kerülendő kategóriába tartozik. Csak azt merem remélni, hogy a konyhai takarékláng csak a torkosságnak volt köszönhető.

2010. február 18., csütörtök

Dilemma

Nyakunkon vannak a választások és rám továbbra is a szürke köd ereszkedett. Nem tudom, hogy kire adhatnám jó szándékkal a voksom, csak olyanok vannak a tarsolyomban, akikre biztosan nem szavaznék. Az az opció, hogy nem megyek el az eseményre bennem fel sem merül, mert így olyan lenne mint a strucc, aki a homokba dugja a fejét a döntési helyzetekben, ahelyett hogy végre elhatározásra jutna. Azt hiszem, azzal fogom a lehető' legjobbat fogom tenni, ha Barack Obamára szavazok. Kicsit esett a népszerűsége mostanság és egy szimpatikus figura, szemben a magyar politikai elittel, akik között csak olyasvalakiket tudnék csak találni akiket kevésbé utálok jelenleg. Szerény véleményem szerint a hazai politikának leáldozott, csupa, a saját boldogulását kereső ember akarja megkaparintani a hatalmat, akiknek régóta semmi sem drága. El kellene zavarni végre ezt a sok növényt, a szegfűt, a narancsot, a tulipánt és a többi zöldséget, a parlamentre kiírni, hogy az ülések érdeklődés hiányában elmaradnak és a belépés csak aznapra váltott érvényes jeggyel. Csatlakozhatnánk az Egyesült Államokhoz és mi lehetnénk a z ötvenegyedik csillag a zászlón, valahova csak elférne az a kis jel, bár az alakjával sok embernek gondja van idehaza. Legfeljebb majd a zászló hátára varrjuk, hogy kevesen láthassák. Választhatunk magunknak kormányzót, Ausztria is közel van és ráérő izompacsirtát is találunk odaát - ez szinte biztos. Mi meg elkezdhetünk igazi politikust keresni az önjelölt világmegváltók helyett és ráérünk majd akkor politizálni, ha majd felnövünk a feladathoz. Talán, majd a következő' évezredre..

2010. február 17., szerda

Szek-rém

A családon azt hiszem újra elhatalmasodik az őrület. Rég nem szereltem össze lapra szerelt bútorokat így újabb szekrények bevonulása várható szerény hajlékunkba. Már lassan úgy néz ki a ház, mint egy gyűjtemény, ahol különböző fajta komódok vannak kiállítva. A feleség közölte, hogy a választás komoly munka, jobb lenne, ha én is megfelelően állnék a kérdéshez. Most, hogy az amerikaiak lefújták a holdra szállást, azt hiszem az lenne a legjobb, ha ezzel a feladattal a NASA-t bíznánk meg, ők mostanság keresik a komoly, embert próbáló feladatokat..

2010. február 16., kedd

Szemétkedés

Írtam egy levelet az önkormányzatnak (és a helyi újságnak is) tértivevénnyel. Utóbbi nem jatt vissza (Ez mint tudjuk alapvetően semmit nem jelent.) de válasz sem. Azért kíváncsi vagyok az eredményre és reménykedem is egy kicsit. Íme a levél:
Tisztelt Önkormányzat!
Mióta lehetséges a városunkban a szelektív hulladékgyűjtés, azóta a családunk ilyen módon gyűjti a hulladékot. A rendeleteknek megfelelően 120 literes kukánk van, amiben a szelektív gyűjtés miatt nem keletkezik szemét, a hatalmas kuka alján minimális, hetente 2db bevásárlószatyornyi kommunális hulladék zörög csak. Olvastam újságjukban, hogy az önkormányzat a költségekre hivatkozva nem szavazta meg azt a javaslatot, hogy aki szelektíven gyújt, az igényelhessen kisebb szemetest is, ugyanakkor az eddigi ingyenesen elszállított zöld hulladékot is a díjköteles körbe emelte azáltal, hogy csak a bizonyos, 280 forintért kapható zsákban szállítják ezt el. Az illetékes óva intett attól, hogy a kukába helyezzék ezután a zöld hulladékot, mert a telepen ezt nem fogják átvenni. Ezidáig én azt hittem, hogy az önkormányzat a lerakott szemét mennyisége után fizet a telepnek, így érdeke az, hogy a lakosságtól minél kevesebb kommunális és minél több újrahasznosítható szelektív hulladék érkezzen, de a gyakorlat sajnos egészen mást mutat. Kisebb edényzetet nem vásárolhatok, ugyanakkor az eddigi zöld hulladékot is nem kevés pénzért viszik el a házunk elől. A kukát szinte üresen teszem ki, mert a szemét nagy része újrahasznosítható. Szeretném jelezni, hogy az önkormányzat gyakorlata ebben a kérdésben nemcsak logikátlan, de kártékony és kifejezetten igazságtalan! Aki időt és fáradtságot nem kímélve szelektálja a saját szemetét, azzal szembesül, hogy a költségei nem hogy nem csökkennek, hanem kifejezetten emelkednek is úgy, hogy a kifizetett szemétdíjért szolgáltatást nem vesz igénybe. Kérem vizsgálják meg ezt a rendkívül igazságtalan és a szelektív gyűjtést hátrányba hozó intézkedéséket!

Üdvözlettel:

Apró örömök

Érik az embert néhanapján apróbb örömök. Azt mondják minden nap ami fájdalommentesen telik, már ajándék. Most, hogy a derékzsába szinte teljesen megbénított, tudom értékelni azt, hogy újra nagyobb fájdalom nélkül be tudok ülni a kocsiba és noch dazu ki tudom törölni a fenekem. Nos utóbbi határozottan jobb, mert az utazásról még valahogy le lehet mondani, de erről a tevékenységről bajos..

2010. február 15., hétfő

Őszinteség

Álságos világban élünk. Az egyik vesszőparipám az őszinteség, sajnos nem működik maradéktalanul az emberi kapcsolataink között. Nem tudom milyen világ lenne akkor, ha a jó reggelt - köszöntés valóban azt a szívbéli szándékot jelentené, hogy a másiknak legyen egy jó reggele, és ne kísérné a fogak között átszűrt 'dögölj meg!' felhívás ezt.Ha azzal beszélnénk, akivel akarunk és elkerülhetnénk azokat akikkel nem keressük a kapcsolatot. Ha valakivel már nem akarunk beszélgetni, akkor meg megmondanánk neki, nem pedig azt várnánk, hogy erre magától jöjjön rá, szemlélve a sok üres frázist amit addig puffogtatunk, amíg le nem esik számára is a tantusz, hogy itt neki babér nem terem. Milyen lenne egy ilyen világban élni? Nem tudom, de kedvem lenne egyszer kipróbálni..

2010. február 12., péntek

Mire jó egy macska?

Egy macska sok mindenre jó! Először is, jól mutat. Két macska legalább kétszer annyira jól mutat mint egy. Valahogy ezek a jószágok az elegancia és kényelem megtestesítői. Brit kutatók megállapították, hogy a macskatulajdonosok okosabbak is az átlagnál. Meg kell állapítanom, hogy ezt valahogy sejtettem. Mindig örülök, ha kiderül végre az igazság. Egy macskát jó dolog simogatni és hallgatni ahogy dorombol. (Ez az opció a mi macskáinkban sajnos nincs engedélyezve, de már dolgozunk rajta, hogy legyen.) De pár napja teljesen új oldaláról látom az előnyüket. Megkínáltam őket abból a húsáruból, amit régebben, még nyírfa koromban sokat fogyasztottam ebéd helyett, és most nosztalgiából és az irántuk való kedvesség okán nekik vettem. De nem ették meg. Csak éppen nem köptek. Annak idején pedig sokat ettem ebből a virsliféléből amit most a macskák mereven elutasítottak. Lehet, hogy nekem sem kellett volna?

Rossz gondolat

Miért van az, ha az ember arra gondol, hogy végre jön az enyhülés és a tavasz, elolvad a hó, és nyílni fognak a pici virágok, újra ordibálni fognak az ablak alatt a pacsirták, akkor bosszúból azonnal esik vagy fél méter hó, és mindenütt fagyott madártetemek hevernek? Lehet, hogy túl korán gondoltunk a tavaszra?

2010. február 11., csütörtök

Rántott máj

Aki azt mondaná nekem esetleg a közeljövőben, hogy rántsak ki egy kis csirkemájat csak úgy vacsorára, azt meg fogom ölni! Gondoltam jobb, ha tudjátok. Ma vásárlás közben jutott eszembe ez az elvetélt gondolat, de amikor az ideát tett követte, már késő volt. A zsanai gázkitörés ehhez képest kismiska volt, a tortúrát valószínű csak egy transzformer élvezhette volna, neki jól esett volna a permanensen forró olajfürdő. Még a szentkép a falon is olajos volt, az elsődleges hámsérüléseim ellátása után egy órát takarítottam a konyhát, hova majd a nej betoppanva megjegyezheti, hogy mi ez a baromi nagy kupleráj?

Távirányított gyerekek

A legtöbb mai gyerek túl kényelmes lett ahhoz, hogy önálló döntéseket hozzon. Azt hiszem elsősorban a lustaság teszi, illetve a túlzásba vitt szülői szeretet miatt lesznek olyanok amilyenek. Mi is, ahogy más is, próbáljuk megóvni az élet azon kellemetlen részétől, amin mi annak idején keresztül mentünk, de tartok tőle, hogy ezzel épp az ellenkező hatást érjük el, mint amit szeretnénk. gyerekeink tökéletesen távirányítottá válnak és ha nem mondjuk, hogy egyenek, képesek éhenhalni a tele hűtőszekrény mellett. Minden flottul megy, a gyerek remekül reagál, már csak a kikapcsoló gombot kellene megtalálni a távkapcsolón időnként..

2010. február 10., szerda

Furcsa emberek

Furcsállom azt a fajta közlekedési hozzáállást, amikor valaki úgy hajt be a kereszteződésbe, hogy nem tud továbbhaladni és ezzel elállja azon közlekedők útját akik viszont tőle függetlenül haladhatnának és amikor kérdően nézünk, akkor még neki áll feljebb. Tulajdonképp napirendre tértem volta felette, ha felemeli a kezét és int, hogy bocs! Mindenkivel megesik az ilyesmi, hogy hibázik - de hogy mindezek után még ő legyen felháborodva?

2010. február 9., kedd

Derék

A nyuszika elmegy panaszkodni a körzeti orvoshoz. Az kérdezi, hogy mi a panasz, bár látja, hogy a nyúl a szokásos ugrándozás helyett igen megfontoltan jár, sőt, tulajdonképpen lebeg. - Doktor úr kérem, itt fáj, meg itt és itt is, mutogatja a tapsifüles a sajgó pontokat - Tegnap behordtam a medve összes fáját és most mozogni is alig bírok! No, nyuszika ez derék dolog! - mondta a kedélyes doktor bácsi. Azt hiszem azonosulni tudok a nyúllal. Tényleg derék!

Furcsa

Furcsa az, hogy vannak olyan nők, akik azt hangoztatják, hogy hiányzik nekik a szex. Ugyanakkor meg mégsem tűnik úgy hogy tényleg hiányozna. Vagy lehetnek különbségek hiány és hiány között? Eddigi életem során csupán egyetlen olyan lánnyal találkoztam, akik a testi örömöt a puszta örömért tette, a többieknél kiderült az, hogy az ő és az én véleményem jelentősen eltér egymástól. Vagy csak azért mondták, mert cukkolni akartak volna? Hajlok rá, hogy az utóbbi..

Jóindulat

Az embereket úgy kell elfogadni ahogy vannak, ez sokkal közelebb visz a normális emberi kapcsolatokhoz vagy akár a barátságok elfogadásához is. Most ezt gyakorlom, mert ezt az évet a barátságok évének jelentettem ki még az év eleji fogadalmaim során. Tudom, hogy a fogadalmak olyanok mint a Kresz szabályok, csak azért vannak, hogy az emberek tudhassák mit is szegnek meg éppen, én úgy gondoltam, hogy velem bizton másképp lesz. Lehet, hogy november végén más lesz a véleményem, de fiatal most még az év. Szóval, van egy jó ismerősöm, akivel régebben elég sokat, mostanság kevesebbet sikerül beszélni. Talán ez így is van jól. Azonban megfigyeltem, hogy azt szereti, ha nekem rossz. Ez a fajta hozzáállás némileg megnehezíti az elfogadásra irányuló törekvéseim, de ha a fene fenét eszik is, megpróbálom. Ha neki az a jó, hogyha nekem rossz, akkor most jó napjai vannak. És miért tagadnék meg valakitől egy csöppnyi örömöt is?

2010. február 8., hétfő

Fa(át)vágás

Végre van tűzifánk! Hosszas egyeztetések után a fát szállító kisiparos elhozta a nekünk szánt mennyiséget és leborította az udvaron. Egy kedélyes délelőttöt töltöttem a logisztikával - manapság így mondják divatosul azt, hogy valaki a helyére trógerol valamit. A munka ugyanaz, de sokkal jobban hangzik. Úgy gondoltam, hogy a sok hit után némi bizonyosságot próbálok szerezni arról, hogy a nekünk szállított mennyiség valóban arányosítható-e azzal, amiért fizettünk. Mázsám nem lévén a mennyiséget becsültem. Számoltam a talicskákat amiket hátratoltam, majd lemértem egy talicska súlyát és érdekes eredményre jutottam. Egy talicskányi fa kb. 50 kilóra jött ki. 17 talicska volt az a nagynak látszó fahalom. Azt elfogadom, hogy esetleg egyet elszámoltam, és két talicska fát hozzászámolok mint kerekítési eltérést. Az összesen egy tonna fa. Mivel mi 12 mázsát vettünk, két mázsa így is hiányzik, amivel nem tudunk elszámolni. A fuvaros esküdözik, hogy márpedig annyi volt az annyi. Szerintem meg át lettünk verve egy kissé. A számolásom elég sok felfelé kerekítést tartalmazott és így sem jött ki a várt eredmény. Azt nem értem, hogy van az, hogy ilyen vásárlásnál, ha utánaszámolok mindig az jön ki, hogy rosszul jártam. Jó lenne, ha egyszer az jöhetne ki, hogy én járok jól! Vagy csak ne számolgassak?

2010. február 5., péntek

Ahogy a pék neje szokta

Avagy sertéscsülök pékné módra. Legutóbbi gasztronómiai próbálkozásom erre az ételre korlátozódott. Az utóbbi időben áttértünk arra, hogy odahaza eszünk meleg ételt, nem idebenn a munkahelyen. Ez némi gazdasági előnyökkel is kecsegtetett, hiszen a melegétel kihordók is kezdenek elszemtelenedni árban és az adagokban is. Csak míg az árakkal felfelé, a mennyiséggel inkább lefelé törekszenek. Illetve ha utóbbiban nem is számottevő a csökkenés, a minőségben nem állt be fejlődés, vagy én öregszem intenzívebben, mint kéne. Nagy lelki törés akkor lett bennem, amikor valaki kitalálta, hogy az eddig tűzforrón szállított és fogyasztható ételt előbb jéggé kell fagyasztani, hogy utána melegíthessük újra fel. Nem tudom ki hogyan van ezzel, de ezek az ételek melegítés után már nem ugyanazok, mint melegen fogyasztva. Szóval visszatérve a csülökre. Egy csont nélküli példányt vettem, attól, hogy kárt tegyek magamban a kicsontozással már megkímélt a hentes. Az utóbbi időben tartózkodóbb vagyok a késekkel, mióta egy citrom felvágása majdnem az ujjamba került. A csülök pékné módra egyszerű étel. Krumpli, hagyma, só, bors és maga a hús, tepsiben sütve. Valahogy nem vagyok kibékülve a minimalista fűszerezéssel, ami a legtöbb helyen egyedül a borsot engedi meg, így ezen a téren elrugaszkodtam a valóságtól. A receptben említett sütési idővel azonban megjártam. Nem volt beírva a receptbe, hogy a beküldő kannibál és tulajdonképp nyersen szereti enni a húst, így jóval alábecsültem a kellő időt, így jóval este tíz után lett kész, de ha vacsorázni nem tudtunk belőle, a másnapi étel biztosítva volt..

2010. február 4., csütörtök

Álmos

Azt hiszem ma igazán hasonlatosan ébredtem ama ősmagyar vezérhez. Annyi pozitívumom volt vele szemben, hogy én csak a mai nap, ő viszont egész életében Álmos volt..

2010. február 3., szerda

Blogot írni

Kicsit azt hiszem magam ellen beszélek, de mindezt úgy gondolom, hogy ez mindenki másra vonatkozik, csak rám nem. :-) Manapság divatos dologgá vált a blogírás. (Szerencsére nem ma kezdtem.) Rengetegen nyilvánítanak véleményt ilyen módon, és ez önmagában nem is rossz, sőt, tulajdonképp akár jó is lehet. Viszont az, ahogy egyesek használják, már nem biztos, hogy jó. Visszaszorul vele a normális emberi beszéd, sőt ezt feleslegessé is teszi. Nem kell többet beszélnünk egymással, hiszen minden ott van a blogomon, olvassad el. Ami meg nincs leírva, az igazából nem is tartozik rád. Nem tudom, hogy jó felé haladunk-e így..

2010. február 2., kedd

Tévedhetetlen

"Szeretem" a tévedhetetlen embereket. Olyan jó, ha egy vita, vagy beszélgetés úgy indul, hogy kifejtik válaszként, hogy mekkora egy baromállat vagyok, és legszívesebben nem is emberként, hanem mint emlős illetnének csak. Minden ilyen tevékenység azt hiszem meg tudja alapozni a normális beszélgetést, de említhetném úgy is mint ideális csajozós szöveget is. Ezek az emberek nyilván sosem tévednek - ők a tévedhetetlenek, akiknek számos isteni tulajdonságuk van, ezért felnézek rájuk. Csodálom, hogy ők mindig tudják a helyes utat, bírják a jót és magasabbal állnak minden emberi értelemnél. Szeretem az okos emberek társaságát, így mindig van kire felnézni, a hegynyi intelligencia görgetegeiből rám is hullhat pár apró homokszem, rám, a pici és egyszerű kis emlősre..

2010. február 1., hétfő

Értem én!

Vagy talán mégsem? Tegnap hallottam a rádióban, hogy megkérték a háztulajdonosokat, hogy a járdáról eltávolított havat ne a frissen letakarított úttestre tolják. A kérés tulajdonképp jogos, bár egy szűkebb utcában az egy kicsit az örök körforgásra, a jin és jang motívumra utal. Jön a tulaj és letolja a havat az útra, erre jön a hótoló és feltolja az egészet a járdára, szabaddá téve az utat. Ezt meglátja a tulaj, fogai között átkokat mormolva újra elvégzi a munkát, ami a következő hótolásig akár véglegesnek is tekinthető. És minden kezdődik elölről. Értem én, hogy nem kéne a járdáról az útra tolni, de akkor mit is kellene vele csinálni?

Reggeli

Ma reggel szembesültem azzal, hogy az autóm tökéletes jégtömbbé fagyott kívülről és belülről is, a kipufogóm leszakadt és befelé úgy rázott az út (vagy az autó) mintha egy centrifugán ültem volna. A padkán félméteres hó, a céges parkolóban már csak akkor volt hely, ha ástam magamnak egyet. Idefelé Abbát hallgattam, ez valahogy illett az időjáráshoz. Ők ugye svédek és ha ilyenkor kinéznek az ablakomon és látják, hogy tökig ér a hó, és ordítanak a jegesmedvék, máris otthon érezhetik magukat. Ez ott egy normális tél, de mi elszoktunk már ettől..