Bicikelj

              Avagy biciklizz Ljubljanában. Szlovéniában lenni jó. Szép ország, olyasmi mint Ausztria, az osztrák szárallűrök nélkül és egyelőre még szeretik a magyarokat. Vagy legalábbis látványosan nem utálják. Még. Egyelőre. Persze minden változhat, de jó nézni egy emberközpontú, élhető országot, tele bicikliutakkal. Ebből most volt szerencsém a főváros kerékpárútjainak a felszínét karcolni egy kicsit. Gondolkoztunk, hogy viszünk saját bringát, de macerás lett volna a tárolás, így elhatároztuk, hogy inkább bérlünk valahol. Sokféle bérlési lehetőség van, de talán a legkényelmesebb, ha az ember csak el akarna jutni A-ból B-be, akkor talán az ottani Bubi. Gondolom, lehetne Ljubi is, de talán az erőltetett, mindenesetre az ember a Bicikelj (www.bicikelj.si) honlapján tud tájékozódni az ottani rendszer után, így feltételezem, hogy a kézenfekvő Ljubi helyett inkább ez lehet az ottani neve. Kell egy regisztráció hozzá a honlapon és így vagy okostelefonnal, vagy pedig a helyi oszlopokon keresztül vehet ki bringát használatra. A regisztrációkor kell bankkártya, amit regisztrál a rendszer és a fizetés onnan történik. Az árak nagyon barátiak, egy hetes turistajegy 1 euró, ugyanez egy évre csak 3 euró. A használat első órája ingyenes, aztán a következő óra egy euró, aztán kettő, aztán az utána következőek már 4 eurót kóstálnak. Szóval nem cél az, hogy kivegyünk egyet éjszakára, míg otthon alszunk. A cél az lehet, hogy egy olcsó közlekedési alternatívát nyújtson, ugyanakkor pörögjön is a rendszer. A bringák masszív és nehéz darabok, nagy fix áttétellel, azaz száguldozni nem lehet velük, de nagyon kényelmes elindulni, illetve kisebb emelkedőkön feltekerni. De akár a várba is felmehetünk vele. Ha a bicikliket óránként cseréljük, akkor persze még fizetni sem kell érte, az alkalmazásban minden egyes bicikliről találunk értékelést, amit a használók adhatnak le. Hogy hol, arra még nem jöttem rá, de engem is érdekelne. A kerékpáron elöl hátul kosár van, amibe bele lehet dobni a táskát vagy a bevásárolt árukat. Van rajtuk elől hátul lámpa, amit az első kerékben lévő agydinamó lát el árammal. A karbantartás nem annyira lehet topon, vagy gyorsan amortizálódnak a biciklik, apróbb, használatot nem befolyásoló hibáik akadtak, de könnyen le lehetett cserélni egy másikra egy közeli dokkolónál. Sajnos a Tivoliban csak egy dokkoló létezett és itt nem volt bringa, így be kellett gyalogolnunk a belvárosba ahhoz, hogy lőjünk magunknak egyet. Itt viszont maga a Kánaán várt, ugyanis szinte a teljes belváros gyalogos és biciklis övezet, de majdnem minden utcán vagy bicikliút, vagy biciklinyom volt felfestve, minden egyirányú utcát igénybe lehetett venni fordítva is biciklivel. A közlekedők türelmesek voltak a kerékpárosokkal, akik amúgy rengetegen vannak, látszik, hogy ha már van, sokan használják ezt a közlekedési lehetőséget. Azt hiszem mindenképpen vissza fogunk még jönni ide így.

Metafizika avagy a logika diadala

                   Azaz a telefon önálló akarata és ezen akarat megtörése pusztán a logika alkalmazásával. Tudvalevő, hogy a telefon csörög, de rendszerint akkor és azért, mert túlságosan eltávolodtunk tőle. Ezt nyilván azért teszi, mert igényli a közelségünk. Tehát, ha eltávolodunk tőle, előbb vagy utóbb csörögni kezd, amit abbahagy akkor, ha egy méterre megközelítettük. Azaz, ha lent hagyom a telefont a földszinten, miközben én feljövök a szobámba, vagy viszont, ha én megyek le, miközben a telefon fent marad, akkor a kis rohadék előbb vagy utóbb hiányolni fog és vadul csörögni kezd. Persze mire felérek (vagy leérek, minden viszonyítás kérdése) abbahagyja - ebből is látszik, hogy a célja a kívánatos közelség, nem pedig az, hogy valami ténylegesen történjen is rajta keresztül. Tehát - a következtetés világos és levonható - a telefon magunknál tartása hosszú távon megszünteti a hosszas csengést. Bárcsak minden ennyire egyszerű volna!