Egy

Egy - megérett a meggy. Egyedül ülök a munkában. Idén rám hárult az a nemes, ámde meglehetősen unalmas feladat, hogy a munka frontján álljak és tartsam a sarat, míg a többiek a pezsgőt hűtik (vagy éppen már magukban melegítik) valahol. Reggel magányos utam volt befelé, úgy látszik már senki nem akar ma dolgozni így ha nem lett volna tél és talpfagyasztó hideg, a magyar nemzeti éticsigaválogatott is nyugodtan és mindenféle sérülés veszélye nélkül tarthatott volna alapozó edzést a főúton. Mindennek van valami előnye, legalább lehet töprengeni és az eső sem esik..

Döglött madár

Olvasom a hírekben, hogy áremelésre készül a Posta is januártól. A mértéke nem lesz egetverő, de mégis jelentős ahhoz képest, hogy a szolgáltatási szint a padlón keresztül hagyta el a helyszínt és jelenleg több békányi távolságra van attól, ahol régen tartózkodott. Emlékszem a régi időkre, mikor még egy derűs, jópofa holló volt a kabalaállat, hogy a levelek kiértek legfeljebb két nap alatt a címzetthez, lakjon is az Pókaszepetken, Bázakerettyén, vagy Taktaharkányban akár. A távirat meg valóban sürgöny volt, mert négy órán belül bárhová kiszállították. Jut eszembe arról, hogy most kezdjük megkapni a karácsony előtt idejében nekünk feladott üdvözlőlapokat. Az értékesebb holmit meg célszerű futárral küldetni, mert a Posta csak arra jó, hogy elveszítse azt. Sajnálom szegény fekete madarat. Igazán kár érte..

Budapest

Budapest, Budapest te csodás! - Mondhatja az, aki átutazóban, esetleg messziről látja és nem ereszkedik bele az utcán tobzódó agresszió napi bugyraiba. Szerencsére ritkán járok arrafelé, de ahhoz eleget, hogy emlékeztessem magam, milyen remek ötlet volt otthagyni a fővárost, mint lakóhelyet. Hétfőn Pesten voltunk, és a Hősök terénél futottam bele az erőszak mintapéldájába, amikor a zebrán egy család akart átkelni és bár három sáv megállt és elengedte a szerencsétlen puhatestűeket, a negyedikben jött ő, az egyéniség és ahelyett, hogy akár lassított volna, a dudára feküdt rá. A gyalogosok szétrebbentek, ezzel megóvva génkészletüket az utókornak, 'emberünk' lassítás nélkül száguldott tova, gondolom elégedett vigyorral a fején. Továbbra is úgy érzem, hogy nem szeretnék ilyen helyen lakni.

A csont

A csont legjobb helye a húslevesben van. De mit lehet tenni, ha az ember saját csontja okoz kellemetlen perceket azzal, hogy megmagyarázhatatlan okból fáj? Valamiért a jobb lában sarokcsontja fáj. Megérteném, ha például a tegnapi nap folytán lerúgtam volna a sínről egy mozdonyt, vagy éppen ernyő nélkül próbáltam volna repkedni, de semmi ilyesmi nem szerepelt az életemben mint napirendi pont. Kímélő életmódot folytattam az ünnepek alatt, mégis ott van a fájás. Húslevest mégsem főzhetek magamból, valamit tehát tenni kell..

Kacsacucc

Rég volt már recept, így gondoltam, hogy a rést amelyet a más irányba tett kirándulásaim nyitottak az egységes gondolatzagyvalékban egy karácsonyi étellel tömöm be átmenetileg. Az ünnepi asztal éke volt az ilyenkor szinte kötelező húslevessel egyetemben, ami most a várakozásaimhoz képest is jól sikerült. Szóval a kácsa! Eddig még ezt a madarat is távolról szemléltem csak, akár a libát. Utóbbiakkal azért beszélgetni szoktam, munkahelyen, és itt ott, de főzni, a kötelező körökön kívül nem tettem. Az idei tél volt az amikor megtör a jég ebben is, és el tudhatom azt mondani, hogy mind a két madárféle megfordult már a konyhában - és nem vendégségbe érkezett. A libából szerzett jó tapasztalataim alapján a récét is előkezeltem. Szemöldökcsipesszel távolítottam el a maradék toklászokat - szerencse, hogy ez a madár többet adott a személyi higiéniára mint a liba, így jóval kevesebb munkát kellett belefektetni ezen a téren. A besózott és főszerezett kacsaalkatrészeket kuktában tettem fel főni egy kevés húslevesben, már csak az ízélmény végett. Kb 30 perces rotyogás után a darabok tepsibe kerültek és hogy a hús ne unatkozzon, krumpli került mellé és apróra vágott répa. Az egészet meglocsoltam a kuktából kikerült zsírral és húslevessel, majd jóféle vörösborral, és alufólia takarása mellett sütőben, a saját gőzében izzasztottam. Mikor a krumpli megpuhult, a fóliát levéve, és a pecsenyelével öntözve a kacsacuccot aranybarnára grilleztem. Épp ma fogyott el a vége..

Elvárások

Elvárásokat tenni olyan, mintha valamibe előre beépítenénk a csalódás lehetőségét. A dolgok ugyanis a saját rendjük szerint működnek és nem a mi elvárásaink szerint. Azt mondják akik értenek a programozáshoz, hogy a számítógép programok is a leírt utasításokat, nem pedig a vágyainkat követik. Csak az a baj, hogy nehéz vágyak nélkül élni..

Időjárás

Karácsony másnapja van, az eddig hullott hatalmas mennyiségű havat eltüntette az aki ide helyezte. Már csak akkor tudnék mutatni valakinek, mondjuk egy busmannak, ha gondosan a hűtőbe raktam volna egy kilót tartaléknak, mert nyoma sincs sehol. Helyette monszuneső hull, hol eláll, hol pedig minden átmenet nélkül ömlik, mintha dézsából öntenék. Előbb meg az ég is dörgött, ha nem ismerném a naptárat azt mondhatnám egy nyári este van, zivatarral. A hőmérséklet olyan tíz fok körüli, ami nem éppen decemberi. Teljesen meg van bolondulva a természet.

Karácsonyra

Gondolom előbb utóbb elöntik a hasonló bejegyzések az oldalt (Mint ahogy a gázok is maradéktalanul kitöltik a rendelkezésre álló teret.) amiben boldog karácsonyt kívánnak az emberek egymásnak. Úgy gondoltam, hogy ezennel én is megnyitom a sort, vagy éppen beállok abba, amiben jókívánságokat zúdítanak a kedves olvasókra, akik ahelyett, hogy az Ünnepi készülődésben aktívan részt vennének itt múlatják az időt. Tehát, mindenkinek boldog karácsonyt kívánok! A gépet meg ki kell kapcsolni és irány a fenyőfa!

Az ujj

Hasznos segédeszköz, és ami a legfontosabb, állandóan kéznél van. Már amikor nincsen valami baja és kímélni kell. Nekem most van egy ilyen, és most jöttem csak rá arra, hogy mennyi mindenben volt a segítségemre akkor, amikor használhattam úgy, hogy most nem. A tanulság, mindenki vigyázzon az ujjaira, mert ugyan tíz van belőlük (a lábujjak most nem játszanak) de egy is nagyon tud hiányozni, ha éppen kellene.

A gyermekkor vége

Az ember onnan tudhatja, hogy rálépett az élet rögös útjára, hogy végre felnőttnek tekintheti magát, hogy a karácsonykor felvetett, 'Valakinek be kellene ácsolnia a fenyőfát!' munkajavaslatra minden szempár kérdően feléje fordul. Innen már nincs visszaút..

Beázás

Enyhül az idő, és itt a menetrendszerű beázás. Sajnos továbbra sem abban az értelemben, hogy ez Beákkal történő hancúrozás lenne egy közös nyoszolyán, hanem a valóságos, nedves, csepegős, vízfoltos rögvaló. Sajnos a ház egy kivitelezési hibájából következően a fagyok követő olvadás közvetlen eredménye rögtön megjelenik a szegletekben mint egyre terjedő, szabálytalan alakú folt. Sajnos tenni ellene nem tudunk, azon kívül, hogy nézzük. Ez egy Rorschach teszt, amit a természet küldött ránk, hogy teszteljen bennünket évről évre. A feladatot kitöltjük, de az eredményt mindig elfelejtik postázni. Ki érti mindezt?

Karácsony

Lassan közeleg a karácsony. Illetve már egészen gyors ez a lassan, ebből is gondolhatjuk, Einsteinnek mégis igaza lehetett abban, hogy minden relatív. Ahogy közeledik a perc a szeretet ünnepének finiséhez, úgy ölik egymást az emberek az üzletekben azért, hogy a pénzükért szeretetet adhassanak valakiknek, miközben másokat - akik ezen cél elérésében a véleményük szerint akadályozzák - szintén a szeretet jegyében halomra gyilkolhassanak. Ehhez remek aláfestés az áruházakban folyamatosan sugárzott karácsonyi dalkavalkád, amely ma már nem azt jelenti amit az alkotója mondani szeretett volna, hanem a jelentése az, hogy vásárolj, költsél, még, még, még, sokat. Jól lenne már túl lenni az ünnepen..

Süllyedünk!

Azt hiszem léket kapott az iroda és süllyedni kezdett! Bár a munkaidő vége még legalább egy kávényi távolságban van, a kollégák menekülése az épületből már egy fél órája folyamatos. Mintha jéghegynek szaladt volna az épület és a tenger kezdene beömleni a réseken keresztül, de meglepő módon felülről tölti meg a teret lefelé. Pont mint egy fejre állított Titanic. Azon töprengek, hogy mire ideér a víz a földszintre, vajon marad-e még elegendő csónak?

Három

Három (Te vagy az én párom) nap van hátra az évből. Aki figyelmeztetne arra, hogy a matematikai érzékemet ideje lenne nikkeleztetnem, azok megnyugtatására közlöm, hogy munkanapból van még a fent említett mennyiség. A mai nap egyedül voltam, mert a kollégámmal váltjuk egymást. Holnap én megyek és ő jön. Ez nem tudom kinek előny és kinek nem, én már várom azt, hogy ne a vekker rikoltására keljek fel fél hétkor, hanem a magam kénye kedve szerint háromnegyedkor. Ugye mennyivel másabb érzés ez így!

Ártatlanság vége

Melegszik az időjárás. Na nem globálisan (Persze úgy is, de az most nem lényeges ezen a szinten.) hanem helyileg. A tegnap éjszaka rekordhidege után mára már alig fagy, és holnapra esőt mondanak, előbb ónnal majd ón nélkül. Gondolom épp annyi fog esni, hogy sötét mocsárrá változtassa a szép fehér karácsonyba vetett hitünket. Nem mintha a hideg hiányozna - az ilyen extrém időjárás nincs jótékony hatással a fűtésszámlára - de a szép fehér hó, mint az ártatlanság szimbóluma, hiányozni fog. Ha legalább a tavasz érkezne meg! De a vakító fehérség után egyelőre csak a sötét, nedves idők jönnek vissza..

Egy mítosz vége

Egy meg nem született mítosz ért véget a tegnapi nap akkor, amikor gyümölcsleves készítéshez fogtam hozzá a konyhában. Fel akartam használni a héja vesztett citromot és eközben történt meg a baj. Ha az embert sokáig nem éri baleset, akkor hihetné azt, hogy az utóbbi időben kialakult nála a sebezhetetlenség, mint ahogy a hegylakó is hímereje teljében vette csak észre azt, hogy nem fogja sem kés, sem golyó. Nos, mint erről magam is meggyőződhettem, nem jelentek számottevő akadályt egy éles kés előtt - midőn a citrom kemény hájáról lecsúszott penge akadálytalanul siklott bele az ujjamba. Pedig olyan jó volt hinni valamiben..

Férfimunka

Mostohaanyám szerint a férfimunka az a dolog amit neki éppen nincs kedve elvégezni. Ez a főzésen kívül általában mindent szokott jelenteni és szerintük ez így is van jól- Ezért apám mossa ki a hűtőt és ő porszívózik és végzi a többi munkát. Ennek örömére a mai napot hűtőmosással kezdtem. Délután csak egy órát szerettem volna lepihenni, közvetlenül azután, hogy elkészítettem az ebédet, de nem lehetett, mert menni kellett takarítani - hiába, nagy a lakás. Úgy gondoltam, hogy mivel az előző hétvégét átdolgoztam a munkahelyemen és tegnapi napom is munkával ment el, azon kívül egész délelőtt tettem-vettem, így ennyi járhat. Nem járt. Az érvel megingathatatlanok voltak, és rövid idő múlva már buzgón porszívóztam a nappali kövét. Hogy miért mondom én ezt el? Lasponya szavai jutnak eszembe a 'Sok hűhó semmiért'-ből: Ó, csak volna itt a jegyző, hogy szamárnak írna le! Uraim, ezt ne feledjétek, hogy szamár vagyok! Jegyezzétek meg, ha nincs is lejegyezve, hogy szamár vagyok!

Tótok

Engedd be a tótót, kiver a házadból - tartja a mondás. Ma a macskákkal aludtunk. Mármint nem vetettük ki a természet lágy ölére este, amikor nyugovóra tértünk őket hisz a lágy öl ilyenkor cudar hideg és kemény. Meg is lett a böjtje! A lefekvésünkkor békésen szunyókáló macskák az éjszaka folyamán felélénkültek (hiszen éjszakai állatok, vagy mifene!) és hancúrozni kezdtek. Minden megmásztak, mindent leborítottak, majd kitalálták, hogy féktelen tombolásuk minden fáradalmát az ágyunkban pihenik ki, és erről nagyon nem tudtuk lebeszélni őket. Amit az egyszer a fejükbe vettek arról nem mondanak le - pont olyanok mint a nők. Kénytelenek voltunk becsukni az ajtót, de úgy meg lehűlt a szoba reggelre. Lehet, hogy mindenkinek jobb lesz, ha mégis kint töltik az éjszakát?

Hideg van

A hír: Ma este óriási tűz ütött ki a tűzoltókészülék gyárban. A helyszínre nagy erőkkel kiérkező tűzoltók, csak több órás, megfeszített munkával tudták csak megakadályozni, hogy a lángok ne terjedjenek át az oltóhab raktárra. Valahogy ez jutott az eszembe reggel, amikor jégteleníteni szerettem volna az autó szélvédőjét egy rendkívül környezetbarát, kézi erővel működtethető spriccnis jégoldóval és meg kellett állapítanom, hogy ez biza befagyott! Furcsa kettősség, amikor a jól felkészült autós ott áll egy befagyott jégoldóval aminek ugye az lenne a feladata, hogy folyékony állapotba hozza a szélvédőn terjeszkedő fagyott vizet és erre tessék. Hiába no, hideg van odakinn..

A mobil

Mitagadás az egyik legjobb találmánya a XX. századnak. A magunkkal cipelhető személyes azonosító eszköz, amivel ellenőrizhető minden percünk, és mi is ellenőrizhetünk másokat. Erre a nők természetesen egyből rájöttek, hogy ez a találmány lehetőséget ad a férjek és a gyerekek távirányítására, olyan ajándék, aminél nagyobbat akkor sem kaphatnának, ha egy hétre magukhoz ragadhatnák a nappaliban a tévé távirányítóját, hogy a hátralévő időben nyálas amerikai filmszínészek lelki kínjaival azonosulhassanak. Itt a remek lehetőség, egy csodatávirányító, csodább mint a tévéújság hátán lévő teleshopos hirdetésekben árult ezernyi - ámde rendkívül jutányos kacat és bóvli, egy fekete doboz, rajta piros gombokkal - A férj és a gyerek felirattal. Utálok telefonálni, noha nekem is lóg az oldalamon ilyen készülék. A tudat nyugtat meg, hogy telefonálhatnék, ha szeretnék - de soha nem szeretnék olyan igazán, csak jó arra gondolni, hogy esetleg mégis, akkor van mivel. De ettől én még ideális alany vagyok a távirányításra. A reggeli percekben, amikor szinte még ki sem hűlt a nej nyoma az előszobában, már csörögni kezd ez az átok, és kapom az időközben aktuálissá váló utasításokat, ezt csináld, azt csináld, ide tegyed azt, ne felejtsd el az, stb. Bármennyire is kedvelem a lehetőséget, ilyenkor szívesen élnék újra a középkorban, amikor nem volt ilyen gond, mert legfeljebb a sűrűn érkező galambokat leves gyanánt tálalja a szakácsnő az asztalra..

Bejelentve

Ma reggel újra elmentem az úton a félreállított autó mellett. Már látszik rajta a 'szorgos' kezek nyoma, egyre kevesebb alkatrésze van meg. Először csak a kerekei tűntek el, majd betörték az ablakait (Ezzel gondolom a beltér látta kárát), mára már nyitva volt a motorháztető és a csomagtartó is. Aki nem tudja elképzelni ezt a helyzetet, annak mondom, hogy mindez a 2/A autóút mellett van (Ami ugye nem egy elhagyott zsákutca, hanem egy nemzetközi főközlekedési út, jelentős forgalommal!), Dunakeszi előtt. Már tegnap is be akartam jelenteni a rendőrségen, de mire beértem, kifittyedt a fejemből, de mára megtettem amit megkövetel a haza. Először a 107-et hívtam, ahol a váci kapitányság ügyeletese közölte, hogy nem hozzájuk tartozik az ügy, hívjam a 112-őt, majd kérjem Dunakeszit. Az említett számon a géphang közölte, hogy rögzítik a hívásom, és várjak a kezelőre, majd kicsöngött, valaki felvette, és azonnal le is tette. Két gondolatom ezzel kapcsolatban is támadt: Ha most be lennék ékelődve egy lángoló roncsba valahol, és csak egy hívásra van időm, akkor én most megdöglök! Illetve vajon ezt a cselekményt is rögzítették és várható, hogy valami retorziója lesz az érintettel kapcsolatban? Nincsenek ezzel kapcsolatban illúzióim. Amikor beértem, megkerestem a dunakeszi rendőrség számát az interneten, majd felhívtam őket telefonon. A kötelező kör után az ügyeletes tiszt közölte, hogy tudnak az autóról, és amikor mondtam, hogy lassan szétlopják az egészet, akkor visszakérdezett, hogy most is vannak-e az autónál? Hát az eszem áll meg! Még a tolvajokat is nekem kellene elkapnom???

Korai öröm

Még reggel is azt hittem, hogy a négynapos pizza semmiféle változást nem fog elindítani a belsőmben. Pár óra elteltével azt hiszem kénytelen vagyok újragondolni ezt a megállapítást és azt hiszem ebben a pillanatban gyökeresen más következtetésre fogok jutni, mint amire reggel jutottam. Sőt mitöbb az utóbbit tényekkel is alá tudom támasztani. Érdekes biológiai kísérlet volt, csak az vigasztal, hogy a tudomány követel néha áldozatot..

Aki tud vezetni

Aki tud vezetni, az nem szövegel, hanem vezet! És ami a lényeg, nem okoz balesetet, hisz teljes mértékben uralja a gépkocsiját! - Ezt tudtam meg a tavalyi önkormányzati lapból, ahol egy városi polgár felelősségre akarta vonni a hivatalt azért mert nem takarítja az utakat. Az illetékes azt is mondta, hogy a bejelentő rosszul látja a dolgokat, hiszen a vállalkozó, aki meg volt bízva a jég- és hómentesítéssel, a munka elvégzését készre jelentette, tehát a munka el lett végezve, és ha valaki mást lát, akkor az hallucinogén anyagok hatása alatt áll. Éppen ezért letettem arról, hogy bejelentsem azt, hogy megint tükörjég van az utakon - és csak az önkormányzati részen (Látni világosan meddig tart a Közútkezelő hatásköre!) mert nem szeretnék szembesülni azzal, hogy mi van akkor, ha gyógyszerre iszom..

Pizza

Vajon meddig tud a mikrohullám áldásos melegítő ereje dacolni egy pizzában elszaporodni, mindenre (de leginkább is a feltétre) kész baktériumok, gombák és egyéb egészségtelen mikroszervezetek baljós tömegével? Prózai módom tehetném fel úgy is a kérdést, hogy jelent-e valamilyen egészségügyi kockázatot egy vasárnap készült pizza elfogyasztása? Holnapra azt hiszem erre is választ fogok kapni..

Mikulás kommandó

Egyre jobban elhatalmasodik az embereken a karácsonyi őrület! A szomszédaimon veszem észre azt az idióta amerikai filmekből megismert szokást, hogy ilyenkor, karácsony táján feldíszítik a házaikat. Igazából nem a dekorálás ellen vagyok, mert azt lehet módjával, akár ízlésesen is csinálni, hanem a határtalan giccsdömping az, ami elriaszt. A fényfüzérek és villogó lámpák után kezdenek feltűnni a télapók különböző test- és élethelyzetben. A környékünkön a világítós ejtőernyős télapók dívnak, a szomszédok szabályos harcot vívnak abban, ki tud több ilyet kiaggatni a házára. Már lassan úgy néz ki az utca, mint amilyen a D nap lehetett a francia partoknál. Éljenek a kommandós télapók! Airborn!

Állatfarm

George Orwell nagyszerű munkája az Állatfarm. Mindenkinek érdemes lenne egyszer legalább elolvasnia, mert ez egy igazán szomorú végű és jellemző mese. Orwell nem ismerhette a mai magyar politikai viszonyokat, de úgy látszik nagyon igaz az a mai ismert közhely, hogy a történelem ismétli magát - mert valóban ezt teszi. A könyvnél maradva épp tegnap hallottam az egyik malacpárt képviselőjét azt hangoztatni, hogy négy láb a jó, és a két láb az rossz, illetve egyedül ők rendelkeznek igazi négy lábbal, a többi egyed csak a hatalomért és a gazdaság tönkretételéért hajt. Szomorú látni azt, hogy a major lakói mennyire hisznek a malacoknak, pedig látszanak bizonyos jelek ott is, és sajnos itt is. Félek tőle, hogy a könyvnek ebben az esetben is igaza lesz, mert ha stílusos akarnék maradni azt mondhatnám, hogy a kutyából nem lesz szalonna. Sajnos a malacból sem.

Hó

Az apró fehér és jéghideg izé, ami ilyenkor esik a felhőkből. Legalább is a télről alkotott képünk szerint. Na ez a fehér izé képes arra, hogyha akár három szem is leesik egy országnyi területre, akkor szinte teljesen megbénítsa a közlekedést. Bár népünk ezen a vidéken él több mint ezer éve, még mindig nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy télen hó esik és nem úgy kell közlekedni ilyenkor mint például nyáron a negyven fokban. Alapvetően két típus létezik. Aki ugyanúgy hajt, mintha nyár lenne és az, aki azt gondolja, hogy a tundrán van, egy tó tükörjegén. Így aztán a sportosabbak elkezdik vadul előzgetni a tötymörgőket és máris kész a kiadós baleset és aki megfontoltan, nagyobb követési távolságot tartva, óvatosan, de tempósan próbálna haladni, ugyanúgy a kialakult dugóban áll, mint a többiek. Így mosódnak el a különbségek a közlekedők között, miközben azt hallhatjuk az rádióban, hogy az illetékesek azt nyilatkozzák, nem gondolták volna azt, hogy télen havazni fog..

Időjósok, ehh!

Kezembe akadt reggel egy újság és olvasni kezdtem az előrejelzést a holnapi napra. Borongós, felhős idő - Ez rendben. Tizenöt fok körüli átlaghőmérséklet - kinézek az ablakon és odakinn épp lágyan szállingózik a hó. Hülyék ezek? - merült fel bennem szinte azonnal a kérdés, de megnyugodva válaszoltam meg magamnak ezt, amikor rájöttem, hogy egy három hónappal ezelőtti újságot olvasok..

A hír

Most olvasom, hogy Molnár Anikó (Ki a fene ez a nő?) eddig hétszer vetkőzött le. Nagy kaland! Én minden fürdés előtt le szoktam vetkőzni és csak az hetente hét alkalom. Azt hiszem neki is van mit bepótolnia..

Optimistának lenni..

Optimistának lenni rossz! Azok, akik mindig jobbat remélnek, most üres hassal kergetnek egy pizzaábrándot, arra várva, hogy valaki végre felemeli a telefont és rendel egy újabb halommal, miközben a hűtő roskadásig tele van a tegnapi maradékkal. Félretettem a kincstári optimizmusomat és elkezdtem kienni a hűtőt, miközben mások a nyálukat csorgatják és arra várnak, hogy a Don kanyarban elveszett pizzafutár végre előkerül és egyszer csak tényleg megérkezik. Persze lehet, hogy meg fog jönni hamarost, de akkor legfeljebb ebédelek még egyszer..

Véleménycsere

Egész nap véleménycserén vagyok. Kialakítok magamnak egyet, majd magamba fojtom, és kijövök a máséval. Aztán újra be és megint ki. Ez most egy ilyen nap..

Bogáragy

Ma a begyújtás előtt a padlón kepesztő bogarakat nézve jutott eszembe ez a gondolat az agyakról. Itt van ez a kis rovar, összehasonlíthatatlanul kisebb aggyal, és ő azzal a csöppséggel ugyanazt teszi mint mi ezzel a naggyal. Él, mozog, szaladgál, eszik, elkerüli azokat akik őt eszik, szaporodik, esetleg utódot gondoz, egyesek bonyolult kolóniák szabályrendszerében élnek, repülnek és hazatalálnak, nem pusztítanak ki más értelmes lényeket vagy nem mérgezik élhetetlenre környezetüket. Mindezt egy akkora szervvel, amit meg sem találnánk egy tányér rizsben. Erre meg itt vagyunk mi egy hatalmas aggyal, aminek puszta súlya is képes lenne megölni ezeket a parányokat csupán csak azzal, ha magasról ráesik, és nem teszünk ennél igazán többet, sőt! Lehet, hogy már végre ki kellene használnunk valahogy a nagyságban rejlő különbséget!

Helikopteres

Most olvasom, hogy az egyik fővárosi kórház helikopter leszállója nem biztonságos. Legalább is a pilóták nem mernek rá leszállni, mert túl kicsi. Az engedélyező hatóság azt mondta, hogy ők nem tudták, mekkora gépek fognak ott leszállni ezért akkora a hely amekkora. Gondolom ma Magyarországon annyiféle helikopter van, és ebből annyi változat használható mentési célokra, hogy érdemes a rendelkezésre álló helyet kizárólag modellezők számára elkészíteni, így legalább nem kopik annyira. Miért van az az érzésem, hogy megint hülyének vagyunk nézve?

Az a baj..

Woody Allen mondta, hogy az a baj a televíziós szexszel, hogy folyton lecsúszik az ember a készülékről. Nekem most a zöldségekkel van problémám. De nem mint szexjátékszer, hanem mint takarmány. Bármennyit eszem belőle, utána éhesnek érzem magam, és akkor jön a csoki és az édesség és a szinte azonnal felmerülő és teljesen logikus kérdés, hogy akkor minek is diétázom tulajdonképpen?

Időzavar

Ha a tengerparton élnék egy kis házban és naponta kinézve reggelente az ablakon azt láthatnám, hogy süt a nap, fúj a szél, a tengeren épp a megfelelő hullámok sorakoznak és a parton fűszoknyás lányok hulatáncot járnak ugyanúgy mint tegnap, akkor legfeljebb a hűtőben található sörök fogyásából állapíthatnám meg az idő múlását és ha egy nap vendégek jönnek, akkor másnapra kész a teljes időzavar. De hogy itt miért van, azt nem tudom. Bár ha kinézek az ablakon, akkor hideg, mocskos párás esetleg esős időt látok, a hulatáncos lányok már rég elhunytak krónikus tüdőgyulladásban és sör sincs a hűtőben. Nem látom a párhuzamot és mégsem tudtam ma reggel, hogy milyen nap van. Ilyen az élet.. (Ugyanitt: hulatáncos lányokat felveszek! Bundabugyi jeligére a kiadóba.)

Négy golyó

A hétvégén négy golyóval kevesebb lett odahaza, midőn a macskák elveszítették a lényeges, de eddig nem használt (és ezek után kényszerűségből mellőzött) testrészt. A szükségszerűség vitt rá minket a cselekedetre, de Freud biztos azt mondaná rá, hogy péniszirígység, vagy valami gyerekkori elfojtott szexuális kielégületlenség volt az igazi ok, de a félreértések elkerülése érdekében az illető úriembert nem fogjuk beengedni a lakásba, így a tényleges ok remélem rejtve fog maradni. Az altatás mellékhatásait jobban megszenvedtük mint a macskák maguk, az ébredés órái meglehetősen kellemetlenek voltak. Két, mozgáskoordinációját teljesen elveszített macskát gardírozni nem teljesen leányálom, főleg, hogy menni akarnak, de állandóan felborulnak, és mindeközben módszeresen össze akarják okádni a lakást. Sajnáltuk őket, és reggel a gyerek első kérdése is a macskákra irányult, és amikor szóvá tettem, hogy először talán köszönhetne nekem, azt válaszolta, hogy ha majd engem herélnek ki, akkor először az én állapotommal fog reggel foglalkozni. Nem tudom megér-e ez ennyit?

Mamma mia

Láttuk a filmet a közelmúltban. A nyálas amerikai alkotás egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy most újra elővettük a régi ABBA lemezeinket és újra elkezdtük rongyosra hallgatni őket. Meg kellett jegyeznem a filmmel kapcsolatban, attól, hogy valaki még híres amerikai filmszínész, nem jár együtt az, hogy tud énekelni, és bizonyos embereknek (és a nézőknek is) jobb, ha nem is próbálkoznak vele. Főleg, hogy az eredeti dalnokok átugorhatatlanul magasra tették azt a bizonyos lécet. A görögországi idegenforgalom fellendítésére mindenesetre jó próbálkozás volt.

Macskanap

A mai délután a macskáké. Önző egyéni érdekből el fogunk venni tőlük olyasmit, amitől mindenkinek jobb lesz, nekik nem hiányzik, mert még sosem használták, és a mi életünket is könnyebbé fogja tenni. Vagy legalább is nem teszi nehezebbé. A beavatkozás után a cicák örökös tagságot nyerhetnek a weiner singerklaben tagjai közé, esetleg nyitva állhat előttük a papi pálya is, szóval a lehetőségek kitárulnak a számukra. Azért így belegondolva, én nem biztos, hogy ezért szívesen lennék macska magamnál, de tulajdonképpen mindenki lehet megalkuvó..

Elérhető célok

Sok ember azzal követ el hibát, hogy túl magasra teszi a lécet és álmait sosem érheti el. Gyerekkorunkban mi is űrhajósok szerettünk volna lenni, vagy vadont felfedező marcona férfiak. Senki szem szeretne gyermeki fejjel, poros íróasztaloknál szürke aktákat tologató irodakukac lenni, vagy esetleg apeh ellenőr, vagy ne adj Isten, lámpája fénykörében molylepkeként élő szemüveges, könyöklős könyvelő. Tegnap a gyermek elmondta, hogy mi szeretne lenni. Nem állított magának elérhetetlen célt fel, de mint a mesebeli királynak mégis az egyik szemem sír a másik nevet. Azt mondta, hogy utálja az iskolát, és ha megnő, csöves szeretne lenni. Mint cél, valóban megvalósítható, de nem tudom, hogy most nevelni próbáljam, vagy vegyek egy nagy betoncsövet az udvarba, gyakorlásként?

Vicces emberek

Gyermekünket sikeresen bevezettük az üzleti életbe. Rávezettük, hogy a méltó munka elnyeri a jutalmát így anyagilag is jól jár ha jól tanul. Az ötöseit könyvre, vagy a legutóbbi alkalommal a rég áhított órára válthatta be. Ezen alkalomból megkapta a pittyegő rémet, amit teljesen ártalmatlan karórának tűnik, de amikor eljő az éjszaka felfedi az igazi énjét. Vadállattá változik és kiűzi az álmot fáradt szemünkből hajnali háromkor. Sikerült utánajárni, hogy valami vicces kedvű ember, talán a boltban beállította az óra ébresztését hajnali háromra, hogy az milyen jó poén. Mi is jót nevettünk rajta, de a kacaj nem volt teljesen őszinte. Bár mindenki ismeri ezt az érzést, és én is fel szoktam húzni az időzítőket az Ikeában, de ez azért mégiscsak más, nem?

Nincs időm

Lassan meghalni sincs időm. A nap arra elég, hogy beleszakadjak a munkába, a tegnapi napom is szabadságként, de a nyaralóban végzett téliesítési munkával telt, midőn is sikerült meghúznom a derekam, Így most egy gonddal több amivel foglalkozhatok. Kellett még egy púp a hátamra..

Kasztok

A gyermekem történelemből épp Indiáról tanul így alkalmam nyílott felfrissíteni az információmat az országról. Amit India esetén szinte elsőként meg szoktak említeni az az elmaradottnak mondott kasztrendszer. A társadalmat bizonyos rétegekre osztó és ezen rétegek közötti átjárhatóságot megakadályozó társadalmi törvényekről, aminek a durva hibáit a vallás sebnyugtató krémével egyengettek el, tulajdonképp erről szól ez az egész. Nekik volt erre pár ezer évük mire kitalálták és tulajdonképpen jól működött, bár meglehetősen igazságtalannak hangzik, főleg a fehér ember előtt, aki belejtvén az országba, megállapította mindezt. Mivel a fehér embernél puska volt, így a fehér embernek igazsága van - ez is általános szabály. Igazságtalan - mondjuk - de ezek a szabályok nálunk is megvannak, igaz nem tesszük ezeket a kirakatba. Nálunk is vannak páriák, hisz minden nap ott utaznak a buszokon, élnek a parkokban, kéregetnek az aluljáróban. Vannak olyan alsóbb kasztok, akik csak azért nem kapnak munkát, mert látszik rajtuk a kaszthoz való tartozás minden jegye, de a legelőkelőbb csoportok sem vesznek be maguk közé akárkit. Mi azt mondjuk kasztokra, hogy egy elmaradott rendszer és meg kell szüntetni, holott lehet, hogy csak őszintébb?

Tojógalamb

Világ életemben zavartak a pontatlan emberek. Már gyerekkoromban szigorúan voltam fogva pontosság tekintetében, inkább előbb értem valahová mintsem később, így szabályszerűen beteg vagyok, ha valahonnan késnem kell. Más pontatlansága is zavar, főleg ha az illető tehetne érte, hogy ez ne legyen így, mégsem tesz. Mint például egy szem sarjam. Reggel bármennyi időt képes eltökölni, akár ellenőrzés alatt áll, akár nem. Ide oda totyog mint egy tojógalamb, az idő meg közben sebes lábakon szalad és a végén mindig nagy rohanás lesz az egészből, ha nem akar elkésni. Ráadásul ami a legjobb, hogy én vagyok ideges miatta. Isten nem ver bottal. Azt hiszem van ebben igazság.

Kurválkodás

Egy vidéki parókia melletti házban egy fiatalasszony a grádicson épp a legyeket hajtja egy konyharuhával és közben zsörtölődik. 'Kurva legyek, ne legyek!' Hallva ezt, a szomszéd pap átszól a kerítésen. 'Kedves lányom, ezt lassan ideje lenne eldöntened!' - Valahogy én is így vagyok munkaügyben. Immáron bizonyossággá vált, hogy az általam épített és üzemeltetett rendszert a jövő hónapban leállítják, hogy helyette egy nem igazából jobb, de lényegesen drágább és mindenképpen kényelmetlenebb megoldást telepítsenek - ez a cég érdeke! - mondják. Biztosan igazuk is van ebben. A kialakult helyzet miatt, azok a kollégáim kapják az új területek adminisztrációját, akik eddig nem is foglalkoztak hasonlóval (Így ők is utaznak el tanulmányútra Németországba) míg én, aki lassan 10 éve foglalkozom ezzel, maradok idehaza ogreként a szerény kis mocsaramban. Kollégám azt mondja, hogy amíg van munka, mindegy hogy miért kapunk fizetést - és ebben a gazdasági helyzetben van igazság a szavaiban. Ha minden hónapban szart kennek szét a fejünkön, de fizetést kapunk mindezért, akkor ez már egy munkahely, de ha gondolkodom ezen, akkor ez a pénzért bármit tipikus esete és ez valahol már prostitúció..

Röviden

Rövid leszek - mondta a kí­gyó, és átmászott a villamossí­nen. Azt hiszem igaza volt. Csak röviden, ez a lényeg..

Szabadság

Szabadságnak nevezzük azt az időt amikor a munkásosztály újratermeli a termelőerejét, kipiheni magát a hétköznapok robotjából a hétvégeken kívül. Érdekes kérdés a szabadság ügye, ugyanis a munkáltató annak sem örül, ha az ember kiveszi, de annak sem, ha nem veszik ki ezeket a napokat. Az év legnagyobb részében, ha az ember pihenőre menne, ferde szemmel néznek rá, esetleg elvárt munkáit emlegetik fel, határidőket sorolnak aminek még addigra kész kellene lennie. Azután az év vége táján fordul a kocka és kínosan feszengővé válik a hangulat azzal, hogy hogyan lehet valakinek még ennyi szabadsága az év végéig? Átvinni nem lehet a jövő évre, kifizetni sem akarják - ki kellene venni! De hogy lehet kivenni egy hónap alatt azt, amit előtte nem lehetett, úgy, hogy közben annyi munka van még hátra, hogy egy teljes hétvégét is a munka oltárán kell feláldoznunk a decemberi hónapban? Egy volt vezetőnk erre azt mondta, hogy a szabadság nem arra való, hogy az ember kivegye, hanem arra, hogy kiírja és bejöjjön dolgozni. Szerencsére ő már nyugdíjba ment, így nekünk megmarad a puszta talány..

Bevásárlás

Ma, midőn épp a fogyasztói társadalom egyik szentélyéből kifelé igyekeztem, ahová a közelgő ünnepek okán a nép pénzt szeretetre kíván cserélni, érdekes kérdés ütötte meg a fülem a mögöttem haladóktól. 'Informatikus volt?' Érdekes feltételezés - minden azért itt sem lehet. Sajnos nem sikerült megtudnom, hogy sikerült e kapni ezt a szakembert, mindenesetre engem nem adtak el, és egészben el tudtam hagyni a helyet. Azt hiszem óvatosabbnak kell lennem, mert ha rájönnek, hogy én is az vagyok akkor legközelebb el leszek adva, és ha még pechem is van, akkor nem is egyben, hanem szeletben..

Baleset

Úgy tűnik talmi sikereket el lehet érni politikai témák boncolgatásával itt a Blogtéren, de nem szeretnék ebből szokást csinálni és mivel nem vágyom a népszerűségre, könnyedén süllyedek vissza a középszerűség langyos mocsarába a továbbiakban. Ma munkába jövet megint majdnem elkéstem, pedig idejében sikerült elindulnom otthonról. Az idő ködös volt, az út meg csúszós - ezért a dunakeszi lehajtó előtt hatalmas baleset látványa fogadott - az ezzel járó, elengedhetetlen dugó mellett. Legalább tíz autó amortizálódott le ebben az eseményben, ennyire csúf dolgot rendszerint ZS kategóriás autópálya rendőrökről készült tévésorozatokban látni, de nem gondolná az ember, hogy az élet másolja a rendezői agyakban megfogalmazódott beteg gondolatokat. Azt hiszem az a baj, hogy a mindenható túl sok tévét néz mostanság..

A vég

Nem szeretem a politikai témákat, mert olyanok mint a színültig telt szarosvödör. Bárhol rúgunk bele, kifröccsenhet a tartalma és mi is trágyásak leszünk tőle, de a mai nap apropóján nem tudtam kihagyni ezt az alkalmat. Vegyünk egy példát: Adott egy iskolai vásár, ahol a diákok előjogokat vásárolhatnak maguknak a suliban. Ezt úgy tehetik meg, hogy zsebpénzük bizonyos százalékából alkudnak rá. Az ajánlat egy látszólag független testület elé kerül akik elbírálják ezt, és döntenek a nyertesről. Ugyan nyílt titok, de a családom is benne van ebben a grémiumban és ők is azt szeretnék, hogy nyerjek, mert tudják milyen fontos ez a státusz mostanság - ugyanakkor a demokrácia szabályait nem rúghatják fel ők sem. Legalább is ennyire látványosan. A státusz előző gazdája is pályázik - a bejáratott kapcsolatai és lehetőségei miatt nehéz őt elmozdítani - és valljuk azért be, a zsebpénzemre is szükségem van, hiszen a fagyit azóta sem szeretem kevésbé és moziba is el akarok járni, viszont mindenképpen rá kell ígérnem az előttem licitálóra. Apáékkal azt a briliáns ötletet találtuk ki, hogy nyugodtan ígérjem oda a zsebpénzem kilencven százalékát - ezzel biztosan nyerek. Ezt senki ugyan nem fogja elhinni, hogy meg lehet csinálni - de a nyeréshez jó lesz, ugyanakkor ők a pénzemet nem nekem, hanem a tesómnak adják oda, aki majd megveszi nekem a fagyit, meg a mozijegyet is, és ami a hónapban megmarad, azt odaadja nekem. Ennek a pénznek én bátran odaadhatom a kilencven százalékát, sőt még örülhetek is, mert kapok egy kis extra pénzt is a státusz mellé. Zseniális ötlet, hiszen így a demokrácia is védve van, hisz a legnagyobb ajánlatot tevő nyert! Hogy az iskola nem kap még feleannyi pénzt sem mint eddig? Na hát az az ő bajuk. Nem is tudom miért jutott ez a példa az eszembe. Illetve udom. A mai napon két új rádió indult, megfelelő párttámogatással. Az elődjeik jól prosperáltak, de jogilag lejárt a szerződésük - és lássuk is be, az újak többet is ajánlottak a működésükhöz elengedhetetlen frekvenciákért. Nem arról van szó, hogy könnyeket ejtenék ezekért a rádiókért, hiszen nem is hallgatom őket - a módszer háborít fel. Húsz évvel a gengszterváltás után itt tartunk még. Az egyik párt szerencsére talán el fog tűnni egy időre a politikai süllyesztőben, de a másik jövőre az igazság bajnokaként választásokat fog nyerni! Azt hiszem nincsenek illúzióim a jövővel kapcsolatban..

Digitális világ

Járvány van! Most már hivatalossá vált az, hogy nyakunkon a kórság. Furcsa módon tegnap még híre hamva sem volt, most viszont itt liheg bele a nyakunkba az új vírus. Pont úgy, mint amikor felkapcsolják a villanyt, mindenféle átmenet nélkül. Az egyik pillanatban még sötét van, a másikban teljes fényárban úszik minden. Végül is, pont így terjednek a járványok is. Ez így abszolút hihető..

ABC

Ezt a betűszót, hogy ABC azt hiszem szinte mindenki ismeri. Az átkos szinte egyetlen élelmiszerárusító láncát jelölték ezzel a szóval, jelentése és kialakulása számomra balladai homályba vész. Amúgy sem volt túl sok ABC az életemben. A deákváriba jártam rendszeresen biciklivel és csodák csodája a jármű mindig megvárt az üzlet előtt - ma már ezt nem merném jóérzéssel megtenni sehol sem, illetve a Radnóti, esetleg a Tízes. Utóbbi már a városban volt - nem érte meg csak úgy odamenni, csak valami nyomósabb indokkal. A rendszeresen látogatott üzlet akkor olyan nagynak tűnt. Vagy négy pénztár működhetett ha igény volt rá és legalább három sor gondola volt belül, plusz halas, húsospult, és kenyeres. A pénztárakon túl presszó volt, ott lehetett kapni a dohányárút és a főzött kávét, és a süteményeket. Valamelyik nap, talán húsz év után újra jártam az üzletben. Mára jelentősen átalakult - pici lett és zöld. Nincs már presszó sem és ugyanúgy néz ki mint akármelyik másik, semmi egyedi nincs már benne. Lehetne akár ott, akár máshol is, a gyerekkori emlékeknek nyomát sem lelem sehol. Nem is fogok oda járni többet..

Késésben

Azt hiszem mindenki életében eljön az a nap, amikor nem jut arra ideje bármennyire is szeretné, hogy a blogjához nyúljon. Ma a húslevesről akartam írni, nem gasztronómiai értelemben, de azt hiszem el kell raknom máskorra - bár pont erről a dologról szól. Nem baj, ami késik az nem múlik..

Örökség

Sokféle örökség létezik. Van a szigorúan vett illetve van lelki, szellemi és szakmai örökség is. A legtöbb esetben nem is kell az örökhagyónak kitáncolnia ebből az árnyékvilágból, ha nem anyagi javak az ügylet tárgyai. Szüleinktől képességeket, tulajdonságokat és sokminden egyebet öröklünk. Anyámnak nagyon jó nyelvérzéke, képessége a szabadkézi rajzhoz és kitartása volt. Miért pont a komplexusait kellett örökölnöm tőle?

Az ünnepség

Ünnepségre készül a család. Ismerősök jönnek hozzánk, hogy vendégül láthassuk őket és ők megemlékezhessenek az utód neve napjáról. Sokan nem tekintik a névnapot igazi ünnephez, hisz nem kapcsolódik hozzá semmilyen erőfeszítés vagy történés, csak van és kész. Mi azt az elvet valljuk ehelyett, hogy ez is csak egy alkalom az összejövetelre és arra, hogy megmutathassuk, hogy szeretnénk élni - mint ahogy ezt egyszer egy nálamnál bölcsebb ember kifejtette volt. A gyerekkori ünnepekre visszaemlékezve: Számunkra mindig két részből állt. A publikus részből, amikor együtt ültünk le a vendégekkel és a szüleink az erényeinket és botlásainkat ecsetelték az egybegyűlteknek, illetve a jobbik részére, amikor is elvonulást kaphattunk a nyilvánosság alól és a szobánkban játszhattunk az esetlegesen vendégségbe érkezett rokongyerekekkel együtt. Pár év, pár gondolat és ma már én vagyok az, aki nagy kegyesen elbocsájtja a gyereket a társaságból. Hogy repül az idő, de szívesen lennék újra gondtalan ifjú!

Sertésvész

A szomszéd bácsi egy angyal. Persze nem a szó templomi értelmében, hiszen részben ráér még erre a dologra, részben ha a földön mászkálna nagy fehér szárnyakkal, csak mindenbe beleakadna - szóval elég kellemetlen érzés lehetne, főleg a biciklijén egyensúlyozni ilyesmivel. A lelke angyali, csendes és kedves ember. Egyedül a disznókra jelent halálos veszélyt, főleg így november táján. Minden évben ugyanis amint beköszönt a hideg idő, párosával döglenek nála a gyesznyók. Épp kérdezni akartam is tőle, hogy mikor lesz a következő szeánsz, hogy lélekben fel tudjunk készülni az ártányok elmúlására - ugyanis nem szokták szó nélkül hagyni saját végzetüket és kellemetlen hajnalban egy síron túli üvöltésre ébredni, esetleg kizuhanni az ágyból, hogy - Úristen, mi a nyavalya az? Ma sikerült ezt az élményt megtapasztalni újra, így a kérdés okafogyottá vált. Csak nehogy egyszer a disznók kerüljenek hatalomra, mert akkor el fogok veszíteni egy amúgy jó szomszédot..

Csoda

Ma reggel kisütött a nap! Persze a jelenség lehet lokális is, hiszen a rádió azt mondta, hogy a Tiszántúlon zuhog az eső. Az, hogy ennyit esik Bankokban talán fel sem tűnik, de itt azért elég ritka dolog az emlékeim szerint az, hogy az ég csapjai napokig nem állnak el. Kicsit olyan, mint amikor valaki nem tudja abbahagyni az esőtáncot és folyamatosan pörög. Szerencsére ez a személy mostanra elájult. De tartok tőle, hogy egyszer fel fog ébredni, megreggelizik és utána azonnal megy a táncparkettre..

Pofátlanság

Állandó téma a szakemberek tevékenysége, mert sosem tudok elmenni szó nélkül amellett ahogy a mai magyar rögvalóban ezek a dolgok működnek. Az még rendben van, hogy keresleti a piac és nagyon nehéz szakembert találni egy egyszerű munkára, mert az összes szaki, akivel nem egy tornacsarnok, vagy egy tízemeletes toronyház teljes épületgépészetét akarná az ember megcsináltatni, az elhajt azzal, hogy ez neki kevés, hanem a végre vállalkozó, és megbízhatónak ajánlott ember is részben nem végzi el a megbeszélt munkát arra hivatkozva, hogy jó lesz az úgy is, részben meg még át is ver! Ez mindennek az alja és a teteje is! Felújíttattuk a vízmelegítőt és a lecserélt kazántestet szó nélkül elvitte. Más meg szokta kérdezni legalább, hogy kell-e nekünk a dolog. Amíg nem voltunk képbe az ügyet illetően, addig mi is azt mondtuk, hogy nyugodtan vigye el, de egyszer valaki felhívta a figyelmünket, hogy az egész kazántest vörösréz és ebből fakadóan a méhben is elég nagy értéket képvisel - megértem, hogy el akarja vinni minden szaki, főleg ha tudja azt, hogy a kedves ügyfélnek fogalma sincs arról, hogy egy ötezer forintos szemetet készül kidobni. De hogy valaki úgy indít, hogy megelőlegezi a válasz, hogy úgyis nekiadtuk volna - na ez tényleg kiüti nálam a biztosítékot.

Agymosás

A napok óta egyfolytában hulló csapadék azt hiszem elmosta a gondolataimat. Lassan már halak fognak a levegőben úszni, ha ez így folytatódik tovább..

Első libám

Tegnap nagy nap volt az életemben, az első libám napja. Nem mintha eddig nem találkoztam volna libákkal, sőt, időnként beszéltem is velük, főzni illetve fűzni is fűztem őket, hogy hozzájuthassak azokhoz a kívánatos combokhoz - igaz, akkor még teljesen más megfontolásból és szándékkal. Most a hentesnél jutottam hozzá a megfelelő libalábhoz - bizonyos szempontból sokkal egyszerűbb és korrektebb megoldás, mintha magam kísérletenék az elejtéssel. Sokáig hezitáltam, hogy mi legyen velük, túrtam az internetet a helyes megoldás után, számtalan elkészítési módot olvastam át egy bizonyos megoldást keresve. Azt már az elején eldöntöttem, hogy elő fogom főzni és almával készítem el. A combokat alaplében kezdtem el főzni lassú tűzön. Az alaplevet szépen bezöldségeltem (leveskockából készült eredetileg) és a főzés során csodálatos libahúslevessé nőtte ki magát, így tulajdonképpen két legyet üthettem egy csapásra. Közben kiolvasztottam a mellékesen vásárolt libahájat is. Egy uborkásüvegnyi aranylóan csillogó libazsírt kaptam eredményül, mely szükséges volt a szárnyas további ápolásához. Egy tepsibe került a majdnem készre főtt végtag. Alá került a zsírból, vörösborból és alapléből készült zaft, és fólia alatt ebben párolódott még háromnegyed órát. Azután a fólia nélküli végjáték következett, locsolgatva a húst a mártással, mígy végül aranybarnára nem sült a hús. Na és mi maradt ki az egészből? Természetesen az alap elhatározásom - azt alma. Gordon

Ramsey szavai jutnak eszembe ilyenkor: Basszus! Majd legközelebb..

Indiánok

Egyszer az indiánok elküldik a legfiatalabbat a nagy varázslóhoz a hegyen túl, hogy kérdezze meg őt, hogy milyen tél lesz, mert aszerint vágnának fát. Visszatér a fiatal indián és azt mondja: - A varázsló azt üzente, hogy kemény tél lesz! - Az indiánok erre egy egész hétig csak fát vágnak, majd újra elküldik a legényt, aki az alábbi válasszal tér meg: - A varázsló azt üzente, hogy igen kemény tél lesz! Több sem kell, újabb hétig vágják a fát, majd a követ újra az útjára indul. A varázsló üzenete: Igen, igen kemény tél lesz! Újabb egy hét kemény munka a fenyvesben, majd a követet újra az útjára bocsájtják azzal, hogy kérdezze meg a varázslót arról, hogy honnan tudja. A varázsló azt feleli a kis indiánnak: Kutya kemény tél lesz! és amikor megkérdezi, hogy honnan tudja, azt feleli: Ez mindenki számára világos, hiszen az indiánok a hegyen már három hete egyfolytában fát vágnak! Nem tudom miért jutott eszembe ez a vicc, de ma láttam befelé jövet három hótolót villogva haladni az úton, és elgondolkoztam, hogy ezek most

tudnak vajon valamit?

Benkő jelenség

Bár nem nézem a sorozatot, véleményem mégis van a most zajló valóságshow-ról, ami felkavarja az indulatokat a honi televíziózás sekélyes pocsolyájában. Tojást sem kell ahhoz tojni, hogy megmondhassuk valamelyikről azt, hogy záp - így nyugodtan kifejthetem a véleményem a műsorról azok alapján amik a legnagyobb tiltakozásom ellenére bejutnak az ingerküszöböm felett. Mert sajnos bejutnak. Sajnálatos, ha egy általam is kedvelt művész elkurvul, sikeres, ismert és gazdag szeretne lenni bármi áron. Azt hiszem mindenkiben lennie kellene egy gátnak ami megakadályozná azt, hogy egy bizonyos szintnél lejjebb kerüljön, még úgy is, ha ez mindenkinél más és más, persze szigorúan a saját egyéniségéhez viszonyítva. Nyilván van - Győzikénél is, és Benkő Dánielnél is, csak olyan mélyen, hogy a béka is felette brekeg. Sajnálom ezt az embert, bár nem szorul rá, hisz megkapta azt amire vágyott, övé a tizenöt perc hírnév, de addig sokkal jobban tetszett, amíg csak lanton játszott..

Mai kérdés

Ki érti rovatom mai kérdése a semmivel meg nem magyarázható emberi cselekvések körébe tartozik. Vannak jó és vannak rossz dolgok amik az embert, jelen esetben engem érnek, de realista természetemből következően inkább a rosszakat látom mint a jót. A ma történt dolog egyértelműen rossz, ezt a legjobb szándék sem moshatja tisztára. Rég elfeledett ismerős bukkant fel a színen. Annak idején se szó, se beszéd lépett ki a z életemből, mindenféle indoklás nélkül égetett fel minden hidat maga mögött. Szíve joga - bár igazából mindig szeretem tudni a dolgok miértjeit - főleg ha azok a dolgok velem történnek meg, vagy én vagyok a kiváltójuk. Ebben az esetben ezt esélyem sem volt megtudni és szép lassan bele is nyugodtam. Ám erre ma, a semmiből előkerül újra ő, elegáns mozdulattal jól belém rúg, majd angolosan távozik. Továbbra sem értek semmit, főleg azt nem, hogy mire volt ez az egész jó?

A fene sem érti

Hétköznapi talányaink közé tartozik a nap mint nap észlelt, de a megfigyelés után mint érdektelent az asztal alá söpört kérdés, hogy bár az van ráírva az általam használt fogkrémes tubusra, hogy 'White now', mégis amikor rövidke csíkot nyomok a fogkefémre a pasztából, az mégis mindig kék színű. A fehérség csak ábránd lenne? A fene sem érti az egészet..

Kígyóünnep

Egy beszélgetés során merült fel a kérdés, hogy mi miért is nem szeretjük a kígyókat? Igazából nagyon férfias állat, hisz csak farokból áll és hasznot is hajt, hiszen rágcsálókat eszik. De ennek ellenére mégsem szeretik. Mert ugye ott volt az a kis affér a teremtés körül, amikor Évát az álnok dög bűnre csábította és ezt nem tudják a világ katolikusabbik felén megbocsájtani. A hatalmas bűn a tudás almájának a fogyasztásából következett, mert mennyivel jobb lenne a paradicsomban üldögélni félhülyén, időnként 'gooombaa' kiáltásokat rikkantva egymásnak, az együgyűek boldogságával. Ehelyett kezünkben van a tudás fegyvere és a tanulás lehetősége amivel felfedezhetünk távoli galaxisokat és a tengerek mélyét egyaránt. Ahelyett, hogy örülnénk ennek, utáljuk azt aki ezt elérni segített, és visszasírjuk a boldog gomba kort, belerúgván abba aki kiemelt maguk közül. Az ember sosem tudta megbecsülni a segítőtársait. De én azért köszönöm, kígyó!

Morcos

Ez a macska akar valamit tőlem. Nevére rácáfolva és eddigi múltjával gyökeres ellentétben állandóan követ és hízeleg, még azt az eddig elképzelhetetlen cselekedetet is megtette, hogy önként az ölembe mászott és teljesen magától dorombolt és törleszkedett. Amikor bemenekültem a fürdőszobába és tusolni kezdtem, az ajtó előtt várt illetve módszeresen próbálta rámtörni az ajtót. Nem tudom mi lesz itt, világvége? Azt hiszem komolyan el lehet kezdeni félni..

Zöldség ami összeköt

Régen nagy iwiw rajongó voltam, de mára ez már elmúlt. Egyszer már töröltem is magam onnan, azóta megint vagyok, de már csak takaréklángon. A szolgáltatás lassú és hibákkal terhelt. Valahogy sosem szerettem azt a fejlesztési modellt amiben a dolgokat ahelyett, hogy jól megcsinálnák, egyszerűnek csak jónak hazudják. Persze rögtön jönnek ilyenkor azok a hangok, akik azt mondják, hogy de hiszen ingyen van és ha nem tetszik, csináljam jobban - de azt hiszem nem kell tojást tudni tojni ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy a tikmony záp. Annál is inkább, mert van más ami szintén nem kerül pénzbe és ezért az árért még működik is. Megértem, hogy jóval több lehetőség áll a külföldi fejlesztők rendelkezésére, de azért nem kellene a honinak ennyire szétesnie. Mindenesetre én teljesen rákattantam a külföldi lehetőségre. Érdekes alkalmazások állnak a gyanútlan látogató rendelkezésére amikkel termelhetünk zöldségeket a kiskertünkben és jó szomszédaink lehetnek, akiket nem vasvillával kergetünk esténként, vagy egymás állatait mérgezzük, hanem segíthetünk rajta és ezáltal magunkon is. Ez olyan jó érzés is, és lehetőséget ad arra, hogy más népek gyermekeivel ismerkedjünk meg, barátságokat kialakítva egymás között. Gyere el te is, legyél a jó szomszédom legalább ezen a kis földön, ha már az életben, nagyban, ez nem működhet valamiért..

Rongyosbál

Rongy rongy hátán! Józan paraszti, azaz hagyományos férfiúi ésszel felfoghatatlan magasságokba emelkedhet az ember, ha besegít egy olyan látszólag egyszerű, ugyanakkor az egyszerű felszín alatt számtalan mélységet rejtő munkába mint egy fürdőszoba takarítás! Én eleddig azt gondoltam, hogy a munka a helység és a benne lévő fajansz kitakarításából áll - de ez nem igaz. Legalábbis ez csak a való apró kis szelete csak, ugyanis ott van a módszer, ami meghaladja a két különböző ivari kromoszóma által behatárolt életformákat, ezek a mélységek teljesen nyilvánvalónak tűnnek minden két ivari X kromoszómával rendelkezőnek - hétköznapi nevükön egyszerűen nőnek nevezett lények (vagy lányok?) számára. Minden a rongyokon múlik! Van rongy a csap kitisztításához, van egy a kád és a tusoló tisztán tartásához, és van egy a klotyóhoz. Illetve ahhoz kettő is, hisz nem gondolom én, hogy azzal mosom a porcelánt amivel az ülőkét? Az egyik a csap alatt van, a másik a radiátoron szárad a harmadik a mosógép mellett, a negyedik a kamrában van - tök egyszerű az egész. Kár, hogy én nem értek hozzá és amilyen egyszerű együgyű állat vagyok, képes voltam az egész fürdőszobát végigsikálni egy ronggyal, amit a csap alatt találtam - ráadásul már arra sem emlékszem, hogy az pont melyik rongy volt. De pssszt, én hallgatni fogok róla..

Napi bölcsesség

A tudás olyan mint a létra. Sok elérhetetlen helyet megközelíthetsz vele, de nem mindenható. Néha olyan, mint erdőben futni vele. Csak akadályoz a megismerésben..

Álság

Nem álslág. Utóbbi könnyen megmagyarázható - kerti locsolótömlőnek nézhető valami. Mondjuk egy óriáskígyó. De a kígyó nézőpontjából a tömlő maga az álságos álslág, illetve a valódi slág, mitöbb a slágok slága, de vélhetően ez a mi kígyónkat nem vigasztalja, főleg ha gyengéden próbált közeledni az előbbihez és az csak hidegséget sugárzott - semmi mást. Kígyói gondolataim vannak időnkét. Néha a legjobb szándékom ellenére derül ki a való, illetve ha abba a hitben ringatom magam, hogy a másik is legalább úgy fog viselkedni ahogy én próbálok, mindennél könnyebben derül az ki, hogy csak egy csicsás kerti dísz, nem pedig egy ölelni való, körbefonásra ideális csinos kígyótest az. Hiába, a kígyók élete sem könnyű, főleg a mai kertekben nem..

Napi bölcsességem

A tudás olyan mint a létra. Sok elérhetetlen helyet megközelíthetsz vele, de nem mindenható. Néha olyan, mint erdőben futni vele. Csak akadályoz a megismerésben..

Vannak dolgok

Vannak csodálatos dolgok a világban. A mostani időjárás biztosan nem tartozik ezek közé, talán csak egy házatlan csiga álmaiban szerepelhet, mint a földi mennyország. De mivel a jelenlegi önértékelési zavaraim nem fejlődtek olyan szintre, hogy azonosulni tudjak ezzel a kétes hírű és nyálkás lábatlannal a mostani csapadékos és napsütéstől mentes időjárást mindenképp szörnyűként érzékelem. Ez azért valahol jó hír..

Szabadság

Ezen a héten szabadságon vagyok, bár ez az időszak nem a felhőtlen és aktív pihenésé, hanem mint munkafelügyelő működöm közre. Ebben az országban semmi sem tud úgy működni mint bárhol a világban, így az is ha az ember valamit mesterekkel készíttet, mert bár a munkát nem neki kell végeznie, de végig jelen kell lennie, ha nem szeretné azt, hogy az elképzeléseiben szereplő megoldás és a valós életben létrehozott alkotás között feloldhatatlan ellentmondás feszülne. A legtöbb mester ugyanis szabadabban értelmezi az alkotói szabadságot és új és újabb ötleteket kész megvalósítani, amit ugyan ő sokkal jobban tud, de nem biztos, hogy mi is úgy szeretnénk. Úgyhogy a legtöbb ügyben az a legjobb, ha magunk végezzük a munkát, akkor legalább úgy lesz megcsinálva ahogy mi szeretnénk. De most ez a munka nem olyan, így kénytelen leszek minden percét felügyelettel tölteni..

Ünnep

Újra véget ért egy ünnep. Szerencsére nem volt belőle balhé, vagy legalább is nem jutott el az ingerküszöbömön túlra, de azt hiszem ez nem azt jelenti, hogy mi magyarok megtanultunk békésen megemlékezni bármiről is, egy napra félretéve az ellentéteket. Ez az ország mindig is jellemző volt arról, hogy itt tízmillió ember üldözött tízmilliót, tízmillió pedig bújtatta. Meglepő, hogy ennek ellenére mégis megéltünk több mint kétezer évet. Azt hiszem ez nagyobb csoda mint a gazdasági fellendülés, vagy az első botladozó lépések azután, hogy őseink először másztak le a fáról..

Tökéletes csík

Ma sikerült végre úgy kinyomnom a fogkrémes tubusból a pasztát ahogy az a reklámokon szerepel. Legalább megtudhattam, hogy photoshop program nélkül is lehet ilyet csinálni, csak esetleg egy életben egyszer sikerül csak ez a forma. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe a reklám hatalma, ahol minden nap ennyire tökéletesen sikerül az az apró színes csík a sörték tetején. Logikusan továbbgondolva a dolgot felmerült bennem, hogy miért pont fogorvosok és mosógépszerelők hirdetnek olyan dolgokat ami következményének a megvalósulásával elsőként ők veszítenék el az állásukat és mehetnének kilincselni a munkaerő közvetítőhöz. Ennyire hülyék lennének, vagy csak tudnak valamit? Bár van esély az elsőre is, én mégis a második variációra tippelnék..

Kávécsoda

A legenda szerint a kávét úgy fedezték fel, hogy a pásztorok felfigyeltek arra, hogy az állatok, talán kecskék - de ebből a szempontból lényegtelen - éjszaka viháncoltak ahelyett, hogy aludtak volna, és összefüggést fedeztek fel a bokor, amiből ettek és s tevékenység illetve a tevékenység hiánya között. Nagy szerencse, hogy ezek a szerencsétlen kérődzők nem a egymás termékétől lettek annyira éberek, mert akkor az íróasztalomon egy nagy csésze kecsketrágya gőzölögne vidáman - csak nem biztos, hogy én is annyira vidám lennék. Főleg, hogy minél több kávét iszom, annál álmosabb vagyok tőle..

Elfogadás

Azt hiszem az elfogadás nem emberi erény. Illetve ha az is, elvárni senkitől nem lehet, annak kell örülni ha van. Míg magamnál természetesnek látom azt, ha valaki a hobbijának él és ehhez a saját pénzéből a megfelelő eszközöket vásárolja, ha valaki mondjuk hajlott kora ellenére távirányítós autóra költi a nehezen megszerzett juttatását - ám tegye. De ha alkalmasint én mutatom meg nagy büszkén a vásárolt magasságmérőmet nagy boldogan - azzal a tudattal, hogy valami olyasmit láthatnak amit nem minden nap láthat a hétköznapi ember - megkapom a letolást, hogy hogyan voltam kiadni egy szarságra ennyi pénzt. Mert ha ugyanennyit elemes távirányítható autóba ölünk, az természetes és elfogadható indok, na de egy magasságmérő az már luxus. Értem én a dolgot, csat odafent a fellegek között nem tudnék mit kezdeni egy kisautóval, a magasságmérő meg jó szolgálatot tehet - másfelől meg miért nem lehet pusztán annak örülni, hogy valami nekem is jó?

Tábornoki nadrág

Most tart az M2 autóút felújítása. Szerencsére azokon a szakaszokon, ahol rendszeresen járok, már nem újítanak fel utat, ott csak a kihelyezett de hatályon kívül nem helyezett táblák okoznának némi fennakadást, de ahhoz már hozzászokhattunk, hogy itt a szabályok csak tájékoztató jellegűek és kizárólag csak a baleset utáni bizonyítási eljárásban kapnak szerepet, előzőleg a közlekedésre gyakorolt hatásuk nulla. Az út felújítója azokon a részeken, ahol az előzni nem javasolt tábla van kirakva az útra széles piros sávot festett. Ettől az út úgy néz ki, mint egy tábornoki nadrág - szerintem rendkívül megnyerő. Igaz, hogy aki eddig ezeken a helyeken előzött nem azért tette, mert nem látta a táblát vagy a záróvonalat, hanem azért mert az egészre nagyívben szart, így a mostani, figyelemfelhívóbb sáv olyan mint halottnak a csók, hogy klasszikust idézhessek 'az ellen nem véd..' De valljuk be, nagyon szexin néz ki..

Apa kezdődik!

A sztrájk! Új hét, új munkanap és új törvény adta lehetőség a munka kerülésére olyan módon, hogy ez igazából másnak legyen rossz. Mi is szembesültünk azzal, hogy az emberek kétségbeesetten próbálnak meg bejutni a munkahelyükre, mert azok, akiknek az lenne a dolga, hogy elszállítsa őket nem dolgozik, mert el szeretné érni azt, hogy minél többen használjanak egy olyan szolgáltatást ami hol van, hol éppen nincs. Most éppen nincs. A Volán vállalatok meg profitálnak az egészből hisz végre úgy viselkedhetnek mint egy szolgáltatást végző cég, mert azt kommunikálják, hogy mindenkit elszállítanak, addig indítanak pótlóbuszokat, amíg vannak utasok a megállókban. A vasutasok eközben vidáman teáznak a váróban és arról beszélgetnek, hogy majd ha eredményes lesz a sztrájk, akkor újra tömött vonatok fognak csattogni a girbegurba síneken, miközben a megállóban álló

utasok felidézik az egész családfájukat és fogadkoznak, hogy mikor ülnek legközelebb újra vonatra. De biztos nekik van igazuk..

Oltani vagy oltogatni?

Nyakunkon a rossz idő és ezzel együtt az új kórság szezonja is. A régit már valamennyire megszoktuk és az, aki a nyakunkba szabadítja az ilyesmit, nyilván úgy gondolhatta, hogy egy kis rendet vág az emberiség között azzal, hogy valami újat mutat. Mint a sertések nagy barátainak nyilvánvalóan egy a sertéseknek szánt betegséggel kedveskedtek - de ez lehetne akár nemes bosszú is a disznók részéről - már ha kellene ilyesmitől félnünk. De nem kell, mert az ember találékony és már kész is a megelőző csapás, az oltóanyag. De semmi, ami a világon máshol működőképes, az kis hazánkban kudarcra van ítélve, így ez a szérum is. A világon mindenhol örülnének az ilyesminek és büszkék lennének az eredményekre - nálunk ez kicsinyes politikai csatározások áldozatául esik. Annak idején, amikor világméretű kampánnyal sikerült a feketehimlőt, az egykoron olyan pusztító vírust a góbi sivatagba illetve szovjet és amerikai fegyverlaboratóriumokba száműzni, még nem volt ekkora demokrácia, mint manapság, amikor az emberek tömegesen utasíthatják vissza a megelőzést, vélt vagy valós indokokra hivatkozva. Ha akkor is megengedték volna azt, hogy az emberek válasszanak ilyen kérdésekben, már lehet, hogy sehol nem lenne ez az ország - illetve ahol lenne ott nagyon büszkék lehetnénk a szabad választásainkra..

A jós

Régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy újra igénybe vegyem egy jós segítségét sorsom irányának megállapításához. Bár ez így egy kicsit olyan mint puskázni a vizsgákon, de ez talán megengedhető az én koromban. Igazából, nem gazdaságos dolog egy olyan vizsgán becsületesnek lenni ahol mindenki csalni igyekszik. Szóval végre az utamba került egy jós, aki hajlandó is volt rajtam gyakorolni a szakmáját. Csodát mondott - aminek az volt a lényege, hogy a következő év a siker és a felhőtlen boldogság jegyében telik majd el. Ennek őszintén örültem, hisz ki az aki nem érezné azt, hogy már ideje lenne egy kis csodának, és rá is ráférne már a szerencse. Az élettel viszont elfelejtett beszélni, mert azóta szinte csak rossz dolgok történtek velem. Amikor a jó évre gondoltam, én úgy értettem, hogy a mostaninál jobb, nem pedig egy nagyon rosszhoz képest jobb. Azon gondolkodom, hogy panaszt lehet-e tenni a kamarájuknál? Legalább a működési engedélyét felfüggeszthetnék..

Véletlen

Vannak a véletlen dolgok és a sors által elkövetett szándékosságok. Mint például az, hogy rendőrök nyerték meg azt a pénzt, amire én ácsingóztam még a múlt héten. Szerencséjük volt, vagy ez pusztán csak véletlen? Ki tudja? Tegnap viszont láttam egy kínai embert JIN rendszámú autóban. Ez viszont nem lehet véletlen!

Üres vagy tele?

Amikor a céges konyhába megyek teáért mindig üres a kanna. Ilyenkor a csap alá teszem a küblit, majd felforralom a teavizet, töltök magamnak, majd újratöltöm az edényt és úgy hagyom ott, hogy a következő újra teljes edénnyel gazdálkodhat. Ennek ellenére ha legközelebb megyek, megint az üres edényt találom. Ennyire gyorsan nem párologhat a víz!

Megölték bennem

Megölték bennem a lelkesedést azt hiszem. Vannak szavak amik jobban fájnak akármilyen fizikai fájdalomnál, mert ezek idővel elmúlnak, de a szó az ott marad örökre bennem kitörölhetetlenül. Különös gondatlansággal végezte fontos feladatát - hangzott a kitétel és ez az amit nem tudok elfelejteni. Igazságtalannak érzem ezt, nagyon igazságtalannak. Tudom, aki felületesen nézi, az nem látja a bele fektetett munkát, a hétvégi töprengéseket, a távolról végzett fejlesztést, semmit. Neki csak az a lényeg, hogy menjenek a dolgok, és a dolgok mennek is. Egy levelet megírni könnyű de belegondolva élni igen nehéz. A lelkesedés meghalt bennem. Odahaza már nem gondolok a munkára, szabadságra kitalálok más rejtvényeket magamnak. Meghalt bennem a lojalitás, a munkakedv. Talán így nem leszek gondatlan. Végül is ez is egy eredmény.

Mellékhatás

Az utóbbi időben nem csak a déli étkezésről mondtam le a munkanapjaimon, hanem az éjszakai alvásról is. Hajnalban rendszerint felébredek és mindenféle hülyeség az eszembe jut, álmatlanul forgolódom az ágyamban és időnként tetszőleges helyeken viszketni kezdek - ami nem maradhat vakaratlanul - szóval mindent csinálok a ténylegesen pihentető alvás helyett. Az óracsörgés előtt szunnyadok csak el, ami igen kellemetlen, hiszen a vekker a legjobb álmomból szokott felverni így kialvatlanul, fáradtan kelek. Az utóbbi időben ezért elkezdtem altatót szedni. Bár az adagot folyamatosan emelnem kell , a kívánt hatást így sem mindig érem el vele. Ráadásul ott vannak a mellékhatások is. A nagyapám, amikor detektálta, hogy nem működik már a műszer azt mondta megkönnyebbülve: - Legalább erről le van a gond! Én meg azt olvasom a dobozon, hogy a szer szexuális zavarokat és idegességet okoz. Ha belegondolok abba, hogy én is úgy járjatok mint a nagyapám, akkor valóban ideges leszek tőle. Így legalább érthetőek mind a mellékhatások..

A bor

Tegnap volt a napja, hogy a hegy levét végre a hordók gyomrába tölthettük, illetve megtettük a kezdőlépést a hosszú úton ami végül ide fog vezetni. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, így nem kellett a szakadó esőben sem szüretelni sem a darálás derékfakasztó munkáját végezni. Hiába, a paraszti munka időjárásfüggetlen, akkor kell csinálni amikor van, nem pedig akkor ha verőfényes és nekünk tetsző az időjárás. Kora reggel meghozták a szőlőt, amit azon melegében elkezdtünk a pincébe hordani és a falánk darálót etetni vele. A melegében csak költői hasonlat, ugyanis a fürtökön még ott volt a hajnali harmat és ehhez mérten dög hideg is volt, lefagyasztva a kezünket, miközben a nemes matériában nyúlkáltunk könyékig. A must 20 fokosra sikerült - ami jó, mert így nem kellett a borhamisítás bűnébe esnünk - répacukrot adagolandó a léhez. Sajnos a fok csak cukorfok volt, a lé attól hogy elérte a húszat, még ugyanolyan hideg maradt. Kis utánajárással kiderült, hogy hogy készül a rosé és mi a különbség közte és a siller között. (Utóbbinál a lé csak 1-2 nap héjon ázás után lesz lefejtve, lepréselve így jóval erősebb benne a vörösboros jelleg, míg a rosé inkább gyümölcsös aromájú, itt az áztatás jóval kevesebb - 4-6 óra. Bár gondolom a nevesebb borászok hajlamosak késhegyre menő vitába is szállni a megfelelően elégséges időről.) A mai napra pihenés lett előírva, lévén a derekam apró szilánkokra hasadt szét, illetve a kezem úgy néz ki, mintha puszta kézzel fúrtam volna át Ausztráliába magam, de nem szégyellem. A munka nemesít, és a tegnapi nap után én minimum gróf kell, hogy legyek..

Mázsa alatt

Hasznos dolog a fogyókúra. Az utóbbi idők gyomoridegességét sikerült fogyókúraként bemagyaráznom magamnak és bár az ideg múlik, már sportból nem eszem ebédet. A dolognak az a pozitív hozadéka lett még, hogy a napi egyszeri melegételt eztán vacsorára fogyasztom el - ami azt jelenti, hogy este még főzhetek is - ami fontos a lelki békém érdekében. A nadrág már így is lötyögni kezdett rajtam, lassan fúrhatok az övre új lyukat, mert már csak a szög tartja. Végre elmondhatom, hogy nem csak a béka van fölöttem, hanem már a mázsa is.

Szomorú

Szomorú, hogy manapság az embernek egyetlen felemelkedési lehetősége öt véletlenszerű szám eltalálásán múlik. Tisztességes munkából ritkán lehet meggazdagodni, legalább is az az első százmillió hiányzik, ami után ezt már nyugodt lélekkel meg lehetne tenni. Semmi esélyem arra, hogy nagy dolgokat vigyek véghez és beírjam a nevem a nagyok közé. Ha van jó ötletem abból is más profitál és felfedezni is egyre kevesebb lehetőség van. Gondoltam a sarkkutatásra, de az összes felfedezni való sarkot megtalálta már valaki, úgyhogy ez is almás. Csak abban a fránya számsorban lehet bízni és az, valljuk be, eléggé kiábrándító..

Szemét az utcán

Itt az ősz. Ahogy a tavasznak is, így az ősznek is megvan az a kimaradhatatlan jellegzetessége, hogy kitűzik a lomtalanítás időpontját. Előbb a csinos kis halmok jelennek meg a porták előtt, majd megérkeznek nemsokára a halomból válogatók is. Előbb utóbb kialakul egyfajta harc is, az erősebb elveszi a gyengébb zsákmányát, a jobb darabokat aki nem tudja elvinni, az őrzi míg a rokonság oda nem ér. A lomot szétcincálják, a gondosan kihelyezett dolgokat összedobálják a sokadszorra is kincset kereső próbálkozók. Míg végre el nem viszik, addig térdig járhatunk a szemétben, ha szél fúj, a papírfecniket mindenhol meg lehet találni a kertben. Miért lehet az, hogy nálunk ez sem tud rendesen működni? Idén ki sem raktunk lomot - majd megoldjuk máshogy a dolgot..

Nyílt levél

Tisztelt Autóklub!

 Panasszal fordulok Önökhöz. A Dunakanyar lakója vagyok, Gödön élek. Autóklub tagságom több mint 20 éves már és eleddig igen kevésszer vettem igénybe a klub bármelyik szolgáltatását, de a mostanában történtek mellett már nem tudok szó nélkül elmenni. Szeretném kérni, hogy mint az autósok érdekeit védő és képviselő szervezet, hassanak oda az útfelújítások koordinálására illetve arra, hogy ez érdemben megtörténjen. A Dunakanyarba jelenleg két út vezet, ez a régi 2-es illetve a 2/A azaz új nevén a M2 autóút. Mindkét út felújítását természetesen egyidőben kezdték el, az M2 úton félpályás lezárásokkal újítják fel a burkolatot, a régi 2-es úton Dunakeszi határában egy teret építenek át, itt azért van a burkolat felmarva és a forgalom jelentősen csillapítva. Mint mondottam volt, Gödön lakom és Fóton dolgozom. Ez az út alapesetben kb 15 perc úgy, hogy sehol nem lépem át a megengedett legnagyobb sebességet. Ez az út a tegnapi napon több mint másfél órán keresztül tartott. Ezt tűrhetetlennek és felháborítónak tartom. Nem értem, hogy az illetékesek miért nem forgalommentes időszakban nyáron, vagy éjszaka dolgoznak az utakon, és hogy tehetik meg azt, hogy egy területre vezető összes úton egyszerre végeznek felújítási munkálatokat? Kérem, mint autós jogvédő szervezet hassanak oda, keressék meg az eset felelőseit, illetve érjék el, hogy ezeket az embereket felelősségre vonják! 

Köszönettel:

 Aláírás..

Lékhorgászat

Horgászni jó dolog! Persze ezt a halak valószínűleg másképp élik meg, de ők nem lettek erről megkérdezve. A halat ugyan nem szeretem, legalább is megenni, így számomra a horgászat kizárólag a hal meglevegőztetésére irányuló kísérlet lenne csak, hátha történik ezáltal valamiféle evolúciós változás. Ma reggel sikerült horgásznom. Először roppant idegesítőnek találtam azt ahogy a dugóban ácsorgok mindenféle továbbhaladási remény nélkül, de azután kitaláltam ezt a horgászós dolgot. Az előttem lévő teherautó teljesen elzárta a kilátást, így nem láthattam mikor mozdul meg a sor, csak a sok antennát láttam az előttem haladókból. Azt képzeltem, hogy egy lékbe dobott eszcájg úszóját figyelem, hogy mikor húzódik szépen a felszín alá, jelezve azt, hogy odalent sötét erők munkálnak, nyeli a hal a kukacot. Felhangosítottam a rádiót, az autó rádióját és a jazz betöltötte a teret, kellemes hangulatot teremtve és még attól sem kellett félnem, hogy elmegy a hal. Mire beértem három kapásom volt! Ezt kevés lékhorgász mondhatja el magáról az utóbbi időben..

Fasom

Azaz a vadon növő gyümölcs a som és az őt nevelő fa. Az utóbbi idők erdőjárásai hívták fel a figyelmemet arra, hogy akadnak ehető dolgok az erdeinkben. Ilyen például a mostanra beérő som is, ami bokron illetve fán található, íze a timsószerű savanyún keresztül a kellemes édesig terjed. A wikipedia ezt írja róla:

A húsos som a középhegységek vadon élő növénye, általában az erdőszéleken találkozhatunk vele, mert a napos helyeket kedveli, árnyékban nem terem gyümölcsöt. Több országban is termesztik, (például: Ausztriában, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában), őshonos, régi növényünk, amit a helység- és családnevek is igazolnak (Somló, Somlyó, Som, Somos).
Piros héjú, tojásdad, hosszúkás, csonthéjas maggal bélelt gyümölcse éretten kellemes ízű és szépen díszítő, melyek nemcsak forma-, hanem színgazdag gyümölcsűek (kerek, ovális, elliptikus, körte, bordó, viola, sárga, fehér, csíkos). Fája igénytelen, tősarjairól bárhova telepíthető, a téli hideget is jól tűri. A termesztésekor a sombokor alig igényel gondozást, legfeljebb idősebb korában ritkítani kell.

Személyes tapasztalatom alapján a legkisebb csalódást akkor szerezhetjük magunknak, ha egész sötétszínű termést keresünk, ami a legkisebb érintésre is a kezünkbe hullik. A nagy és piros termések bármennyire is csábítóak, még többnyire igen savanyúak így csak krónikus savhiányban szenvedőknek javallott, illetve azoknak akik élvezik ha a szájukat percekre összehúzza valami. (Pl Mick Jagger kedvence lehetne, neki jut is, marad is még ezzel együtt is.) Annyira fellelkesültem, hogy azt hiszem, odahaza som projectbe kezdek. Ajánlom mindenkinek!

Tyúkszem

Tegnap este hazafelé tartva az autóban eléggé fájt a bal lábam bütyke. Ide tettem, oda tettem, sehogy sem volt jó. Ha babonás lennék, most mindenféle baljóslatú következményt remélhetnék, de mivel némileg felvilágosultnak, de mindenképpen szkeptikusnak tartom magam, így az egészből csak azt vontam le, hogy ideje lenne egy jó tyúkszemirtó szakembert keresnem.

Első gondolat

Mindig az első gondolat a legjobb - mondják. Reggel az eszembe jutott, hogy el kellett volna mennem tankolni, most meg kénytelen leszek beállni a legnagyobb dugóba, hogy ne maradjak benzin nélkül. Hát igen. Ha előre tudnám azt, hogy hanyatt esek, inkább leülök előtte..

Hétköznapi dolgok

Ma semmi különös nem jutott az eszembe. Illetve a gondolatok árja vadul kavarog az elmémben, de ebből a vad örvényből semmi nem esett ki a partra, ahogy nap mint nap szokott volt lenni. Úgy látszik, már ez sem a régi, a saját örvényem is önzősködik velem, pedig ha tudná, hogy mennyi mindent teszek meg érte nap mint nap. Ma végre nyugodt körülmények között alhattam, mert hosszas unszolás után visszakaptam az őszi takarómat. Eddig az indok az volt, hogy odakünn még nyár van és az időjárás nem hajlandó tudomásul venni a naptárt és nyarat tart fenn, ahelyett, hogy a hideg októberi szél a falevelekkel fogócskázna. Igazából eddig sem értettem az összefüggést a kinti időjárás és a benti takaróm között, de végre megtört a jég, és megkaphattam azt a leplet amiből már nem lógok ki valahol, és nem kell olyan álomból felriadnom, ahol jegesmedvék kergettek volna közvetlenül a fagyhalál beálltát megelőzően. Most újra a trópusokra költözhetem, jöhetnek a fűszoknyás lányok.

Reggel a légy még mindig ugyanabban a pozícióban tartózkodott - kicsit aggódom is az egészsége végett. A sok gondolkodásba is bele lehet halni ám! Nem tudom mit tegyek, egyelőre várok még vele. Nem szeretnék egy egész faj boldogulásának az útjába állni.

Legyél a barátom!

Gyakran hangzik el ez a mondat fiatal gyermekek szájából, de mit is jelent ez valójában? Abban a korban még csak azt, hogy képesek együtt játszani. Később beszivárog az érdek a kapcsolatba, mert a barátság jelenti azt, hogy nagyobb a gyermek esélye a társa által birtokolt, de hőn áhított piros autó vagy éppen öltöztethető baba megszerzésére - persze nemtől és érdeklődéstől függően. Később körbelengi az ilyen kapcsolatokat a titokzatosság, valami véd és dacszövetséget jelent, halk pusmogásokat a folyosók mélyén, titkon szövögetett vad és fantasztikus, ámde valószínűleg soha meg nem valósuló ábrándokat és egészen hétköznapi dolgokat is. Azután azt jelentheti, aki képes megérteni vagy jó tanácsokat adni a szerelem rögös útján bukdácsolóknak, majd eztán ellenkező neműeknél egyértelműen szeretői státuszba vált. Azt hiszem nálam kicsit mindegyik és egyik sem. Túl magasra tettem a lécet ebben is - de ez már így fog maradni..

A légy

Légy - apró fekete röpködő izé. Roppant idegesítő - amennyiben idegesítő minden olyan dolog ami az ember környezetében nem az ő hasznára cselekszik. Már kora gyermekkorunkban megtanuljuk, hogy ütni kell ahol érjük, mert mindent összemászkál és fertőzéseket terjeszt. Van egy legyünk. Ez nem olyan nagy újság, hisz ez egy olyan dolog, ami mindenkinek lehet - önmagában még nem elég a világhírhez. Ez azonban egy furcsa légy. Ez egy misszionárius, vagy vallási vezető esetleg filozófus - ki tudja? Honnan tudom mindezt? A légy ugyanis az ablakon ül, meghatározott pozícióban immáron három napja. Hogy vallási vezető vagy filozófus az már biztos, hisz a vak is láthatja, hogy a megvilágosodást keresi. Úgy tűnik, hogy végre a legyeknél is elindult valami, én meg pont most fújjam le őt chemotox-szal?

Tudom

A valószínűség tengerében evezgetünk nap mint nap. Időnként furcsa játékokat űz velünk az élet. Dolgok történnek velünk, időnként furcsábbak mint másokkal, időnként teljesen hétköznapi események, már a fejünket sem fordítjuk feléjük. Elég jó eséllyel becsülhetünk meg különféle események bekövetkeztét, de van, hogy tévedünk és ilyenkor alaposan meg vagyunk lepődve. Azt, hogy tegnap este a munkából hazatérek, egész nagy összegbe lefogadtam volna, és ez akkor így is történt. De a legutóbbi kerékpározásom alkalmából amikor az utca egyetlen gesztenyefája alatt haladtam el egy érett termés pont a fejem tetejére esett rá. Ugye kerékpárral haladtam, nem is voltam lassú, ráadásul egyetlen ilyen fa volt az utcában, nem gondoltam abba bele egy percig sem, hogy pont engem tisztel meg ezzel az ajándékkal. Viszont most már legalább tudom, hogy milyen jó az, ha van az emberen sisak.

Majd megszokom

Az utóbbi idők eseményei miatt abbahagytam az ebédelést. Az mégsem járja, hogy úgy dobom ki a hozott ebédet ahogy kaptam, mert össze van szorulva a gyomrom. Így ezen a héten már nem is rendeltem kaját. A délelőtti két kávé és két tea elegendőnek bizonyul, odahaza meg bőségesebben meg tudok vacsorázni. Ennek elégnek kell lennie, és mondhatom rá azt, hogy fogyózom. Bár biztosan nem fogok úgy járni mint a viccbéli ló, amelyik pont akkor döglött éhen, amikor már majdnem megszokta az éhezést. Még jelentős tartalékaim vannak, van miből..

Tudja

Tegnap az egészséges élet jegyében kerékpározni mentem a családdal. A kerékpárút egy úttal közös szakaszán, ahol a sebességet szoktuk volt élvezni egy kanyar és egy lejtő által, kellemetlen meglepetésben volt részem. Az úton egy autó parkolt, szép nagy fekete vas, és ez még mind nem elég, még az ajtajai is nyitva voltak, egy izmos gyalogosnyira szűkítve a rendelkezésre álló teret. A kocsi mellett egy szőke fehérnép beszélgetett. Mikor abbéli örömömben, hogy nem szálltam teljes sebességgel bele a nyitott ajtóiba és sikerült megzaboláznom az alattam vágtató drótszamarat, kedvesen, egyáltalán nem bántó módon azt mondtam a hölgynek, hogy - Elnézést, de egy kicsit rossz helyen parkol! Erre azt mondta, hogy tudja, és arrébb is fog majd állni, de most éppen beszélget. Hmm. Tudja, de leszarja! Ez is egy hozzáállás..

Büntetés

Minden cselekedet elnyeri végső jutalmát vagy büntetését. Azt hittem eddig, hogy amit teszek jól csinálom, de másoknak erről más volt a véleménye. A főnökkel sose vitatkozz! - bölcs tanácsnak tűnik, és így gyakorlatilag elfogadtam a rám kirótt penitenciát, ami írásbeli figyelmeztetésből és megfelelő egyéb anyagi szankciókból áll. Tegnap magához hívott az igazgató és a főnökömmel együtt a fejemre olvasta a hibáimat, védekezésre lehetőséget nem hagyva egymást licitálva túl. Ennél csak rosszabbul tudtam volna kijönni az egészből, az ítélet már előre el volt készítve, már csak át kellett vennem. Azt hiszem így jártam.

Tele van

Tele van a hócipőm a munkámmal. Furcsa kettősség, mert a feladatok egyenként izgalmasak, de folyamatosan elönt a munka és persze mindenért én vagyok a hibás. A legutóbbi szereplésem, amit a vezetőség értékelt, alaposan elrontotta a szájízemet. Tegnap megírtam egy szép nagy levelet arról ami történt, de válaszra sem méltattak. Ez azért rosszul esett, mert annyit legalább elvártam volna, hogy valaki mond valamit. Vagy annyit, hogy: Bú! De még erre sem méltattak. Viszont ma már arra jöttem be, hogy

nincsen kész az a rendszer amire ők már számítottak, de határidőt nem mondtak rá, hogy mikorra kell. Ebből is csak annyi jön le azon a szinten, hogy megint nem csináltam meg azt, amit kellett volna.

Szakáll, vagy nem?

Most éppen jelenleg nem, bár egyre jobban közelít a tél amikor minden kis melegség aranyat ér. Többen furcsállották már az új viseletem, voltak akik újra be is mutatkoztak nekem emiatt. Furcsa, hogy hányan kötnek valamit egy ilyen felületes dologhoz, mint egy pamacs szőr a megfelelő helyen és alatta már nem nézik az embert. 'Ő egy szakállas, szemüveges fószer - de hopp, ezen itt nincs szakáll - hiszen akkor nem ismerem!' Sok ember mondta, hogy jól állt az állszőr (Ebben a korban ajándék az, ha valami jól áll!) de van aki azt mondja, hogy csupaszon vagyok jobb, mert így nem vagyok saját nagyapám. Az állás döntetlen, de vettem a nyár elején egy flakon borotvahabot és mivel még van benne, kidobni nem akarom, így marad még a csigalét. Ebből is látszik, hogy félig sváb vagyok..

Hosszú hét

Szakítva az eddig megszokott hagyományokkal és igazolván az elméletet, miszerint az hétvége nem csupa felhőtlen kikapcsolódás, móka és kacagás ezt a két napot, akár csak az azt megelőzőeket, a munkahelyemen töltöttem. Sőt, nem csak ott voltam, de dolgoztam is azon, hogy a többiek hétfőn ne vegyenek észre semmit sem abból, hogy ott voltam. Hálás dolog az informatikus élete, ehhez mérten kellően meg is 'becsüli' a csendes többség. Jó kis hét volt, szerencsére vége és már az új itt kopogtat az ajtóban..

Ing

Két napig konferencián voltam így némileg urasabban érezhettem magam. Sajnos a cselédség nem írt helyettem blogot, így ebben az ügyben még meg kell találnom a megfelelő pótlást, ha teljes értékű szolgáltatást szeretnék igénybe venni a jövőben. Étterembe ettünk, ahol az italfogyasztást hozzáírják a számlához. Igen európai szokás, tetszik, hogy nem kell az ebédlőasztalnál a mocskos anyagiakkal foglalkozni, az evés élvezetének és az utána következő emésztés gyönyöreinek adhatjuk át magunkat. Ám az utolsó nap amikor a rendeléskor jeleztük, hogy majd készpénzzel fizetnék, az ebéd közben jelent meg a pincér a számlával, noha még épp étkeztünk. Neveletlen dolog úgy kérni a fizetséget egy jónevű szálloda éttermében, hogy nem a vendég indítja el a tranzakciót, azt hiszem. Két üdítő árát igazán kinézhették volna belőlem, hisz erre a két napra szakítottam a rendszergazda egyenruha viselésével, inget vettem fel illendő kiegészítőkkel. Vagy más Siófokon az úriemberek is megindultak a lejtőn?

Az út

Út - filozofikus utazás, de nem az El Camino-i értelemben. Csak prózai, egyszerű utazás, olybá is mondhatnám - közlekedés, a végcél elérése mindenféle fondorlat nélkül a maga nemes egyszerűségével. A kulcs az információ! Ha azt mondják valahol, hogy az út, amin haladsz torlódik A és B pont között te nyugodtan nekivághatsz akkor, ha utad C-ből B-be vezet - hiszen azt hihetnéd, hogy ezzel megoldottad a problémát ezzel ez másvalaki gondjává lépett elő. De nem Magyarországon. Ugyanis itt a dugó már D-után megkezdődött. Mivel nem szeretek csak azért szabálytalankodni, mert az hiszem, hogy az én ügyem fontosabb mint másé és ezért jogom van a sajátomon kívül más életét is kockáztatni, Így vártam. Az út, ami alapvetően kényelmes tempóban 10 perc, ma tovább tartott mint egy óra, ami önmagában véve szép teljesítmény. Persze, mint kiderült, nem a hirdetett szakasz, hanem a B és C közti részen volt a torlódás, de ne vessük meg érte azokat akiknek a tájékoztatás a feladatuk, sosem voltak jó földrajzból. Ezért nem probléma az sem, ha valaki összekeveri Dunakeszit Budakeszivel. A legtöbb embernek semmit sem mond, aki meg oda tart az majd úgyis meg fogja látni. Na én most megláttam..

Habostorta

Az élet nem feltétlenül habostorta, ahogy ezt annak idején Pelikán József is megállapíthatta. Sokszor van úgy, hogy nem tehetjük azt amit szeretnénk, kényszerek hatnak ránk és ami más számára remek programnak tűnnének, nekünk kínszenvedés. Nem tudom ki szeret szakmai konferenciákra járni, vagy ki az aki nem - mindenesetre én szívesen megyek olyan helyre ahol tanulni lehet, ahol új ötleteket kapok, vagy hasonszőrű emberekkel találkozhatom. A holnapi két napos agytágítás egészen biztosan nem ilyen lesz. Az eddigi legunalmasabbnak tartott előadásomon, amin részt sikerült vennem, a magammal vitt koffeintablettát kávéval vettem be és azt hittem, hogy ez űberelhetetlen. Félek tőle, hogy most valamit még ezen kívül is ki kell találnom. Mindenesetre koffeintablettát biztosan vinni fogok.

Fogorvosnál

Furcsamód a fogorvosi váró az a hely ahol a legtöbb magvas gondolatom papírra vettetik. Talán a hely szelleme teszi, talán az, hogy itt a gondolkozáson kívül egyebet tenni nem lehet, de azt se hagyjuk ki a lehetséges variáció közül, hogy a hely kisugárzása, a falakban és a berendezési tárgyakban rejlő ódon varázslat az ami az ihletet meghozza. Mondhatnám úgy is, hogy ezért ha másért nem is, érdemes odajárni. Mondhatnám, de mivel nem vagyok mazochista és azon felül Krőzus sem. Nem gondoltam volna, hogy a fogaim karbantartásán illetve karbantartatásán kívül még ennyi alkalommal teszem tiszteletem a rendelőben. Da ahogy öregszem úgy jövök rá arra, hogy milyen rengeteg dolog van még égen és földöm amiről halvány lila segédfogalmam sincsen, így szinte biztos, hogy hülyén fogok meghalni, ha egyszer eljön az az idő is. De bármennyire ihlethozó is az a hely, azért nem költöznék oda semmi pénzért sem.

Keith Floyd

Rá jár a rúd a tévészereplőkre. Most olvastam, hogy az egyik kedvenc tévés szakácsom, a mindig jókedélyű, rendszeresen borozó és remek ételeket főzőcskéző szakácsa sincs többé. Sajnálom őt, nyugodjék békében!

A válság

Tegnap a válság újabb látható jelével sikerült találkoznom jártomban keltemben. A sok egészséges ebéd és vacsora után megkívántam egy kis ipari szemetet így egy gyorsétterembe tértem be a fogorvos után. Ha szemét és szemét között kell választani, akkor ez a hulladék minősítettebb formája, mindig jobban szerettem mint a Meki egyenhamburgerét ami legkevésbé hasonlít a róla készült marketingfényképre. A beltartalma is csak egy bánatos, leginkább piskótára hajazó löttyedt zsemléből, valami piros ragadós trutyiból, nyomokban hagymából a húsból és pár mikroszkóp tárgylemezre előkészített uborkaszeletből áll. Utóbbi zöldségre jellemző, hogy a fény felé tartva azt nem töri meg, nem jelent akadályt a szerkezete a fény számára, akadálytalanul átjut rajta. Az általam választott 'étel' viszont eddig tartalmazott a zöldségekből normális mennyiségű és minőségű darabkákat. Rendes paradicsom szeletek, saláta, uborka és hagyma is volt benne. Az ember ugye azért vesz hamburgert, mert ha árban nem is, de térben és időben állandó anyagot kap a pénzéért. De úgy látszik a válság keze a hamburgeriparba is betette a lábát, ezt állapítottam meg miután szétcsomagoltam a vacsorámat rejtő papírhalmot. A korábbi gazdag kiszerelésnek nyoma sem volt, a szendvics két fele elrejtette a beltartalmat, ami ugyan fajtagazdagságra megvolt, de tömegre már kevésbé. Noha volt benne hagyma, paradicsom és uborka is, a salátát már csak nyomokban rejtette és az egészet úgy konstruálták, hogy ügyesen titkolja a tartalmat ahelyett, hogy a világba kürtölné a hamburger hatalmát. Nem tudom, hogy a céges szabvány változott-e meg, vagy a helyi büfében éheztetik a szendvicscsomagolót aki így pótolja az elkobzott kalóriákat, nem tudom. De most egy darabig maradok az ebédlőasztal mellett, megvárom míg elmúlik a válság..

A púp

Egyszer volt egy púpos ember. Amikor a temetőben járt, találkozott a zöld manóval. Kérdezte tőle, hogy ki ő, és mi az a hátán. A púpos felelte, hogy ő a púpos, és az a púpja. A manó megkérdezte, hogy nem adná-e neki azt a púpot. A púpos örömmel adta, és egészségesként távozott. Ennek nagyon megörült és rögtön elújságolta ezt a barátjának a sántának. Másnap a sánta is gondolta, tesz egy próbát. Ő is találkozott a manóval, aki szintén megkérdezte, hogy ki ő. Erre azt felelte, hogy ő a sánta. És mondjad - kérdezte a manó - Van neked púpod? - Hát az nincs felelte az ember - akkor itt van egy, tessék. - Valahogy én is így jártam a hétvégén. Szombaton görkorcsolyázás ürügyén szereztem néhány kisebb sérülést az aszfalttal történt találkozás emlékére, pedig vagy épp ezért, viseltem mindenféle védőfelszerelést. Amikor azt hittem, hogy a dolgok már ennél rosszabbak nem lehetnek, akkor mégis megteszik. A tegnapi kirándulás alkalmával sikerült egy hegyről kicsit legurulnom, lecsúsznom, így beszereztem a korábbi sérüléseim nagytestvérét a bal oldalamon végig. Nem tudom mi ez a bal preferencia, de jellemzően ezt az oldalamat szoktam az utóbbi időben összetörni, úgy látszik..

50% gyümölcs

Egy szörpösüveg felirataként láttam meg és azonnal szöget ütött a fejembe a gondolat, vajon mit is jelenthet. Egy békésebb és őszintébb világban talán a gyümölcstartalomra utalhatna, de a mai valóban senki sem akarja értékes növények nedvét közvetlenül emberi fogyasztásra pazarolni ami aztán így a nagy fehér porcelánistennek bemutatott áldozatként végzi. Manapság ezeket a folyadékokat mindenféle mesterséges anyagokból, színezékekből, ízesítőkből és egyéb kőolajszármazékokból kotyvasztják, az igazi gyümölcsök értékes levét kozmetikai szerekbe és mosogatószerekbe teszik ahelyett, hogy buta állampolgárok torkán borítanák le. Az ember, mint köztes állomás ki lett hagyva a körforgásból, az anyag rögtön a lefolyóba kerülhet - minek is az a felesleges kitérő? Mit jelenthet ezek után a felirat, hogy 50% gyümölcs? Valószínű, hogy van benne gyümölcs, vagy nincs - erre pont ugyanakkora az esély. Mi is az igazság mindebben? Azt mindenkinek magának kell eldöntenie..

Talány

Mindig is érdekelt, hogy vajon milyen ízű lehet az a konzerv, amit naponta kibontok a macskáknak. Láthatólag nagy élvezettel eszik, nagyon jól is néz ki, tele hússal és étvágygerjesztő zöldségekkel, de még sosem vitt rá a lélek, hogy megkóstoljam. Azt hiszem ez így is fog maradni, de mint gondolat érdekel, hogy milyen íze lehet vajon?

Kétség

A blogomat lassan átkeresztelhetem Sparhelt álom blogjává, annyit írok mostanság az álmaimról. Akinek az élete nem bővelkedik izgalmakban, az legalább az alvással töltött időt élje úgy meg. A régi időkkel szemben viszont a legújabban kellemetlen dolgokat sikerül megálmodnom. A mai élményem is ilyen volt. Kiderült számomra, hogy a fiam nem is az én gyerekem, és titokban találkozgat az igazi apjával. Nem tudom, hogy milyen lelki gondok vezetnek ahhoz, hogy az ember ilyesmire gondoljon ahelyett, hogy áthancúrozná a hajnalig tartó időt jó képességű szirénekkel, de jó lenne tudni. Ebből a gondolatból nehéz volt kiszabadulni, a szokásos technikák sem váltak be, így hiába fordultam a másik oldalamra, nem változott semmi, a kétség maradt. Szerencsére az óra megszabadított ettől a gondtól. Azt hiszem sosem örültem még ennyire az óracsörgésnek..

Jó hírünk

Hallottam egy hírt a rádióban. Ausztria fővárosa bővíti a kölcsönözhető kerékpárok és kerékpárállomások számát, hogy magasabb szintre emelhesse a városi bicajozás szintjét. Nagy reményekkel tekintenek a fejlesztés elé és fantáziát látnak ebben a munkában. Lényegesen több, turisták által kölcsönözhető drótszamár áll majd a látogatók rendelkezésére amellyel szinte az egész város megtekinthető lesz. Ha a Kelet-Európából érkezők el nem lopják a járműveket, a korábbi tapasztalatok alapján. Ha a negatív reklám is reklám, akkor ennek örülnünk kellene, nekem mégis ég le a pofámról a bőr, pedig eddig még sohasem loptam biciklit és a hátralévő életemben nem is kívánok változtatni ezen a gyakorlaton. 'Jó' hír, hogy a sógoraink gondolnak ránk is időnként. Sajnos minden okuk meg is van rá..

Rossz érzések

Ma álmomban általános iskolai osztálytalálkozón voltam. Első alkalom volt, ugyanis az életben még senki sem érzett erre igazán nagy késztetést, hogy újra összejöjjön azokkal az emberekkel akikkel együtt nőtt fel, egy iskolapadot koptatott nyolc éven keresztül. Biztos ilyen is van, mint ahogy olyan is akik évente tartanak ilyen alkalmat mert annyira szerették egymást. A mi társaságunk nem volt túl erős érzelmekben. Sosem tartottam túl jó emléknek ezt az időt és ebben nagy része volt az osztályfőnökömnek aki ahelyett, hogy összekovácsolt volna bennünket, a széthúzás és a gyűlölködés magjait plántálta belénk. Ez a vetemény szárba szökkent és bőséges termést is hozott, így tulajdonképp a végén mindenki örült annak, hogy vége lett az iskolának és mehetett mindenki a dolgára. Az álmomban egy asztalhoz ültünk, de alig ismertem meg a 'kollégákat' annyira mások lettek. Azt hiszem, az életben ez méginkább így lenne..

Nyuszi és a fűnyíró

Van egy vicc a rókáról és a nyusziról. A róka, amikor látta, hogy a kertjében már nagy a dudva, elhatározta, hogy lenyírja, de fűnyírója nem lévén elindult a nyuszihoz kölcsön kérni az övét. Az úton, míg a házhoz nem ért, ambivalens gondolatok gyötörték, mert bár a nyúl kedves és jószívű állat hírében állt, de mi van, ha most mégsem akarja odaadni azt a bizonyos, hőn áhított szerszámot. Végül teljesen belelovallta magát abba a helyzetbe, hogy a nyúl most szőrösszívű lesz, így amikor a barátja kopogás után ajtót nyitott és a jövetele célja felől érdeklődött, a róka csak annyit mondott: Tudod mit Nyuszi? Baszd meg a fűnyíródat! Ezt hiszem a hétvégén én is róka lettem egy kicsit. Egy gondolaton rágódtam este, először mindenféle kellemetességek jutottak az eszembe, de aztán sorban jöttek a kétségek, kicsitől az egyre nagyobbig. Mire az ajtó előtt álltam és bekopogtam volna már csak a gorombaság jutott az eszembe. Majdnem róka lettem, de nem vagyok rá büszke egy cseppet sem. Persze lehet, hogy mindettől függetlenül az a mihaszna nyúl most nem adta volna ide azt a nyírót.

Beszóltak

Divat lett a beszólás. Ha valakinek nem tetszik valami, akkor a másik nem kifejti a véleményét, nem kér, hanem beszól valami durvát lehetőleg úgy, hogy ne vitaként hasson, csak távozóban, az ember hátának címezve. Ma reggel rögtön így kezdődött a nap, hogy megkaptam az adagomat gorombaságból. A macska volt a tettes. Miután megreggelizett (Reggeli előtt szokatlanul kedvesek ám!) helyet foglalt az étkezőben az én székemen (Nyilván ő azt gondolja, hogy az az ő széke) és mikor leültem mellé, akkor leugrott, és gyanúsan 'Anyád'-ra emlékeztető nyávogással sértődötten távozott. Még szerencse, hogy a macskák beszélni nem tudnak, ha már beszólni képesek.

Minden csoda

Minden csoda három napig tart. Nem mondom, időnként tarthatnának tovább is a meglepetések, de az élet nem a vágyaink szerint működik, hanem úgy hogy ezekre inkább rácáfolhasson, sem mint megerősíthesse azokat. Hiába, az élet nem csak kegyetlen, de néha kifejezetten rosszindulatú is tud lenni.

A fő baj

A fő baj a fájás. Mármint a főfájás. Az agyam helyén jelenleg nagymennyiségű üvegcserép található és nagy vasalt csizmák masíroznak rajta keresztül és kasul. Az allopátia megoldásaihoz folyamodtam, de egyelőre kevés sikerrel. Ki a fejemből a csizmákkal, vagy legalább vegyenek fel papucsot!

Gyenge legény

Furcsák egy kicsit az iskolaorvosok. Az utódomat is megvizsgálta egy, ahogy tanévkezdéskor az összes lurkót átvizsgálják, kötelességszerűen. Ez nem is lenne baj, sőt tulajdonképp jó dolognak is nevezhetném, ha nem azt mondta volna, hogy a gyermek vészesen gyenge, és ezért gyógytornára kellene járnia. Ez megrendítette bennem az orvostudományba vetett, eddig sem túl sziklaszilárd hitet. A gyermek ugyanis legalább hét éve úszik, ebből négy évet legalább a BVSC úszószakosztályában, hetente háromszor. Azért ennek valahol látszania kellene egy orvos számára. Illetve nem tudom, hogy mi az elvárás? Hogy kellene kinéznie, egy növésben lévő 11 éves gyermeknek? Úgy mint egy díjbirkózó? Nem mondom, hogy vagont rakni elküldeném, de szerintem jó fizikai állapotban van. Az orvosnak azt tudnám tanácsolni, hogy sose igyon alkoholt gyógyszerre..

Vita?

Vita vagy kötözködés? Mindenki aki ismer tudhatja, hogy szeretek vitatkozni, szeretem ha az emberek meggyőznek észérvekkel az igazukról, ha tudnak valami mellett vagy akár ellene is logikusan érvelni. De ha valaki, akit amúgy értelmes embernek gondolnék, csak eszetlenül össze-vissza vagdalkozva kötözködik, azt ki nem állhatom.

Buli van

Igazgatósági beszámoló lesz a cégünknél ezért ki lettünk ebrudalva a büféből és a konyhánkból is. A hűtőt sem használhatjuk, oda kerülnek ugyanis az étkek, amit majd az urak magukba fognak tömni, és a folyosó egy részét is társalgóvá, dohányzóhellyé nyilvánították, felfüggesztve a nemdohányzók védelméről született szabályozást egy napra. Nem mintha számítana a dolog, de tulajdonképpen még örülhetünk, hogy az ajtót használhatjuk és nem az ablakon kell bemásznunk az irodába. Tiszta öröm az élet.

Első nap

Tegnapra kívánkozott volna ez az írás, de ma kapott helyet. Ezen a ponton kell megemlékezni azokról, akiknek tegnap kezdődött az iskola. Három hónap gondtalan semmittevés után tegnap ültek vissza az iskolapadba azok a lurkók akik egyelőre csak tanulják mindazt amiből én és sokan mások élni kénytelenek. Visszagondolva a számtalan tanévkezdésemre mindig várakozással teli utálkozással vártam ezt a napot. Talán iskolába járni szerettem, de tanulni azt nem, és valljuk be ez a tevékenység mára egyre inkább az utóbbiról szól. Teljesítményelvű világunkban már csak az eredmény számít és gyerekeinkből is tanulógépeket nevelünk. De mit tehetnénk mást, ha ez az elvárás, ezen kívül nem élhet meg másból? Egy kommunát kellene alapítani, egyre inkább ezt érzem..

Penetra de frász

Az élet nagy kérdései rengeteg lexikont képesek megtölteni és folyamatosan növekvő dagályt képeznek itt a földön. A jövendő új generációi egyre csak hozzátesznek ehhez a növekvő áradathoz, és oly kevésre születik megnyugtató válasz, hogy az szinte csak csepp a tengerben. Egy új talány ebbe a sorba: Mi az ami büdösebb és gyomorforgatóbb tud lenni a legbüdösebb férfivécénél? Természetesen a női toalett. A talány itt kezdődik hiszen a teremtés koronái látszólag mindig hadilábon álltak a higiéniával. Számtalan vicc és kabarétréfa szereplője a le nem hajtott vécédeszka, számtalan nő említi ezt meg mint válóokot a bíróságon. A férfi csörtető dúvad, elefánt a porcelánboltban, akiben nincs érzék az olyan finomságokhoz mint a pipereszappan, az illatos törölköző, vagy a vécékefe. Hogy lehet az, hogy minden nő olyan nagy súlyt fektet az otthona legkisebb helységének a tisztaságába, ugyanakkor a közösségi helynél nincs a földön gusztustalanabb? Ez az élet nagy talánya, de lehet, hogy a hiúság csak a hímek előtt kapcsol be, azonos neműek esetén pedig ebben is ugyanolyanok vagyunk?