2012. szeptember 28., péntek

Szempontjaink

Beszélgettünk a kollégáimmal. Illetve tulajdonképpen mi csak hallgattunk, egy már nyugdíjból visszajáró kolléga vitte a prímet, amikor a nőkkel kapcsolatos vélekedését osztotta meg velünk. Férfitársaságban megesik az ilyen - ahogy a nők a pasikról beszélnek, úgy a pasiknál is jellemző téma a nők ilyen, olyan szempontból való értékelése. Épp a mondandója közepén tartott, amikor az alábbi kijelentést tette: - A nőknek két csoportja van.. De nem fejezhette be a két csoport ismertetését, amikor egy fiatalabb kolléga közbevágott: - Igen, tudjuk. Akiknek kicsi a melle illetve azok, akiknek nagy. - Be kell vallanom, ennyire frappáns dologra nem is mertem gondolni, pedig milyen igaz! Viszont sosem fogom megtudni mi is volt az eredetileg elmondani szánt kétféle csoport..

2012. szeptember 26., szerda

Ütni vagy nem ütni?

A hír már lerágott csont, de bennem most érett meg igazán a gondolat, hogy feltegyem a kérdéseimet ezzel kapcsolatban, hiszen a bornak és az égetett szeszeknek is jó ha a megfelelő hordóban aszalják, ennek a dolognak bennem kellett érnie, hogy megfogalmazhassam a kételyeimet vele kapcsolatban. Ismerjük a kormányzati állásfoglalást a nők szerepéről a családban, miszerint ha szülnek  eleget, akkor nem lesznek megverve. Ez eddig világos, egyenes iránymutatás, sőt ha úgy vesszük, egy politikai hitvallás. De pont ez ébresztett bennem kétkedést. Mert ha szül - világos - nem bántjuk. De ha nem szül? Eddig még próbáltam tartani magam ahhoz az elvhez, hogy nőt nem verünk meg, de felmerült bennem a kérdés - Ha nem szül, akkor meg kell verni? Vajon elég pár saller vagy koki, esetleg rúgni is szükséges? Tenyérrel kell ütni vagy ököllel? Mi az ajánlás? Nyomot kell hagyni, hogy lássák a többiek is, hogy mi jár a renitens nem szülőnek vagy elég fű alatt intézni a fegyelmezést? Gondolom az nem elég, ha azt mondja, hogy megvertem - hisz össze is játszhatunk a mihasznával. Elég a látlelet vagy rögtön a közjegyző előtt kell elnáspángolni? Férfiként itt állunk a legnagyobb bizonytalanságban, hogy mi is lesz ezután a módi és a válaszok persze késnek. Azt hiszem én már öreg vagyok a változáshoz, NER ide vagy oda..

2012. szeptember 24., hétfő

Chipsadó

Olvasom itt az újságot, hogy a nyomorult és profitéhes gyártók hogy bújnak ki a chipsadó hatálya alól, hogy megtarthassanak valamit az általuk munkával megtermelt profitból és a hasznot ne a sivatagként szomjúhozó magyar költségvetés feneketlen bendője nyelje be. Persze ez utóbbi próbál a forrás felé araszolni a jogszabályok 'pontosításával', ugyanis számára  az lehetetlen, hogy azt a pénzt, amit ő be akar szedni, azt más úgymond megtrükközze azáltal, hogy az adó alapját végül ne tegye bele az üdítőnek szánt italba. Lenne egy építő jellegű javaslatom és akkor nem kellene ez az eléggé megalázó pávatánc. Mondják ki azt, hogy minden kereskedelmi forgalomban szereplő ital energiaitalnak tekinthető, amelyik a vízen kívül más hozzáadott agyagokat tartalmaz. Nem kellene az állandó módosítgatás és adózhatna akár a szódavíz is..

Macskakórház

Lucius a sirámommal ellentétben mégsem veszett el. Azt hittem korábban, hogy a kismacska miatt szedte a sátorfáját és boldogabb vizekre evezett, de a tények egész mást mutattak. Még péntek reggel megérkezett, három lábon és meglehetősen legyengülve. A bal hátsó lábát megharapták és legalább az eredeti méret háromszorosára dagadt fel. Elég groteszk látványt nyújtott és a macska is szenvedett tőle. Valószínű, hogy hazafelé tartott, de ennyi időbe telt. El sem tudom képzelni hogy jött át a kerítésen, amikor a járólapon is olyan szánalmasan kepesztett. Állatorvosi diagnózis kértünk a lábra, ami bár most még szörnyű állapotban van, de talán javulni fog. A kismacska szeme van begyulladva, így abba is cseppenteni kell, nagyjából kétóránként. Luci a faházban van bezárva az antibiotikum kúra miatt, a kicsit a garázsban tartjuk fogva, szerencse, hogy több macskánk nincs, mert már nem tudnánk hova tenni, építhetnénk egy újabb kórházi szárnyat valahova a kertbe..

2012. szeptember 21., péntek

Jó-rossz válság

Válság van, ezt mindenki tudja. Ezt szajkózzák a hírek a rádióban de az újságok lapjain is ez olvasható. A válság jó magyarázat lehet mindenre. Nem jut elég kenyér a boltban, késve hozza a leveleket a postás, vagy esetleg elfelejtettek vonatokat indítani a vasutasok? - Ja kérem, válság van. Én is azt hiszem válságban vagyok - olyan jó-rossz válságban, így az írás is nehezebben megy. De majdcsak lesz valami. Meglátjuk - a vak is ezt mondta.

2012. szeptember 19., szerda

Hagyma!

Tegnap a főzésnél szembesültem azzal a makacs ténnyel, hogy nincs otthon hagyma. Valamiért azt gondoltam, hogy hagyma van és krumpli nincs, ezért burgonyát vásároltam, így ebből már két zacskó van, hagymából meg egy darab sem volt a sifonérban. Nem csak ez a hír ért sokként, hanem az is, hogy gyakorlatilag szinte minden általam ismert étel alapja - valamilyen formában - ez a növény, így szinte nullára redukálódott le az a receptállomány amiből választhattam a másnapi ebéd megvalósításához. Mivel este fél tíz felé nem nagyon volt kedvem valami radikálisan újhoz - mondjuk egy hagymamentes lecsóhoz, így maradt a járt út. Ezért eszünk ma ebédre tejberizst..

2012. szeptember 18., kedd

Lelépett

Luci lelépett. Ennyi lenne a rövid tartalmi összefoglaló a tegnapi nap eseményeiről. Mondanám, hogy régóta lehetett erre számítani, de mégsem mondom, hiszen a fene sem gondolt erre. Az új macska érkezése úgy látszik felkavarta a lelkét, bár az előzővel nagyon megszokták egymást, ezt az újat úgy látszik nem volt képes elviselni, pedig korántsem annyira erőszakos mint amilyen Mici volt. Micivel szerették egymást, a mérgezés után sokáig kereste, előtte együtt aludtak - igazából Micivel bekövetkezett űrt szerettük volna felszámolni az új kiscicával, nem pedig az öreg macskát elüldözni, de hát így sikerült. Remélem jó helye lesz, bár kíváncsi lennék mit is eszik (Nálunk meglehetősen válogatós volt) és örülök, hogy ő maga ment el és nem az örök vadászmezőkre költözött..

2012. szeptember 17., hétfő

A jó pap

A jó pap holtig tanul - tartja a mondás. Azt hiszem itt lenne az ideje, hogy beálljak a rendbe - igaz ehhez még vallást kellene alapítanom, mert a meglévőknek mind van egy kis hibája a szememben. A tanulás viszont igaz. Erre rögtön rájöttem akkor, amikor eljött az idő, hogy egyedül vágjak marha nagy rönköt szalagfűrésszel. A műveletsor annyira egyszerűnek tűnt - mondom, csak tűnt, mert a gép kirántotta a kezemből a tuskót és az egészből lett egy hibás szalag, némi favágás baltával az elakadt szalag kibányászására és másfél óra gépszerelés - igez ezeket csak mint néző szemlélhettem. Aztán megbeszéltük, hogy kis ágakon fogok inkább gyakorolni. Mert gyakorlás a tudás anyja - ha már a közhelyeknél tartunk..

2012. szeptember 14., péntek

Magyarok

Magyarok, avagy mi mindnyájan. Furcsa népség, akik misztikus kapcsolatban vannak a forgóajtókkal - ahogy ezt a példát számtalan esetben megemlítettem. A legtöbb ember akit ismerek, alapvetően jószándékú és normális, a legtöbb akit meg nem, önző, egoista barom módjára viselkedik. A személytelenség az emberekből előhozza az állatot és itt bocsánatot kérnék az élővilág rajtunk kívülálló részétől, hisz az állat kifejezést nem biológiai értelemben gondoltam. Számtalan példát lehetne említeni ismeretlen emberek kapcsolatára, ahol szinte minden esetben az egoizmus győz a józan és és a kedvesség, udvariasság felett, ugyanakkor arra is, hogy milyen önzetlenek tudnak lenni a szomszédaim velem, pedig az összes kapcsolat közöttünk az, hogy egymás mellett élünk. Ebből persze sok messzemenő következtetést lehetne levonni, akár így azt is, hogy jellemformáló ereje lehet annak, ha valaki a szomszédom lesz. Jut eszembe, van egy eladó ház az utcában..

2012. szeptember 13., csütörtök

Macskablog helyett Telefonblog

Be akartam szúrni az új macska képét a blogomba, de a telefonomról megoldhatatlan egy kép e-mailben történő elküldése, így hagyom a fenébe, mert a végén már a guta kerülgetett. A telefon elvi lehetőséget teremt erre, de ez a lehetőség valóban csak elvi. Jelenleg háromszor van benne a kimenő levelek között a kép, de egyszer sem jött még át, mert a kimenő levelek küldése mint lehetőség természetesen nem része a programnak, így nem tudom mi fogja végül elindítani a tényleges processzust. Gondolom, ha majd épp szükség lenne a netre és amúgy jó lassú is lesz, akkor kezdi el, viszont akkor kérdés nélkül. Nem is bánnám ezek után, ha tényleg csődbe menne a Nokia.

2012. szeptember 12., szerda

Nem lennék..

Azt hiszem nem lennék politikus. Parlamenti képviselő meg pláne. Na nem azért, mert nem tudnék mit csinálni magammal az ülésnapokon, hiszen remekül sikerült elsajátítani az aktív semmit nem csinálás, ami mégis munkának látszik című gyakorlatot, de azt hiszem egy politikusnap pofára van szüksége, illetve e képességre, hogy visszatartsa a nyálát, amikor megpillantja magát reggel a fürdőszobatükörben. Számomra felfoghatatlan az, amikor a vezérmajom kitalál valami egetverő ostobaságot és az a sok öltönyös majom meg beáll mögé és próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, hogy figyeljetek birkák, ez miért is lesz jó nektek, holott mindenki tudja, hogy nem. Ráadásul a majmok nem is érik be ennyivel, részben tülekednek az elnöki hátsó körül, részben egymásra licitálnak a hülyeségekben és mindeközben nem ég le a képükről a bőr. Hogy egyik sem képes azt mondani, hogy ezt már az én gyomrom sem veszi be, sziasztok! Igaz, akkor nem lennének majmok..

2012. szeptember 11., kedd

Egy könyv

Minek vettél megint könyvet? - kérdezi az egyszeri anya a gyerekétől, amikor meglátja, hogy csemetéje boldog arccal oldalazik be a nappaliba. - Hiszen van már egy másik könyved! A kérdés jogos is meg nem is, hisz minden könyv más és más, ha eltekintünk attól, hogy az illető lurkó nem ugyanazon könyv másik példányával óvakodott haza. Rendben, hogy vannak hülye emberek - esetleg kémek - de azért nem jellemző a dolog, így elvethető. Szóval minek még egy könyv, ha van már egy másik? Ebben az olvasatban valóban ostobaság feltenni egy ilyen kérdést, de ha nem könyvről van szó, minden további nélkül feltesszük vagy állítjuk a dolgot és egy csöppet sem ütközünk meg rajta. Így a normális, hiszem mi mondtuk. A hülyeséget mindig más beszéli - szerencse, hogy mi mindig az egyetlen igazság birtokában vagyunk. Hurrá!

2012. szeptember 10., hétfő

Macskaproject

Új macskaprojectet indítottunk. Szegény megboldogult Micike által hagyott űrt, egy új cicával igyekszünk betölteni. Sok vita és érdekellentét után végre megkaptuk az elvi engedélyt - kezdetben inkább arról volt szó, hogy ha lehet kihúzzuk még egyetlen macskával és csak az ő elvesztése esetén szereznénk be pótállatot, de az anyai szív megtört a folyamatos unszolás hatására és bevonult a lakásba egy új cirmos. Aki igazából nem is cirmos, hanem leírhatatlan színű és mintájú egyed. Legtöbben, első látásra azt mondanák, hogy ritka ronda - de tulajdonképpen annyira csúf, hogy már egyenesen gyönyörű. A macskák még nem találkoztak egymással, de Luczius már gyanít valamit. Egy összeszoktatáson már túl volt, remélem az új cicát hamarabb beveszi a gyomra mint szegény Micit. Remélem azért télen már együtt alszanak..

Kétharmad

A macskák whiskast vennének! Hallatszik a sommás megállapítás nap mint nap a reklámokból. Nos, a macskák - akár csak a magyar politikai élet - azt hiszem elég megosztott ebben e kérdéskörben. Bizton állíthatom, hogy a macskák nem whiskast vennének elsősorban, ha rendelkeznének a megfelelő tőkével, hanem egészen biztosan inkább színhúst vagy halad kebeleznének be, esetleg egerekkel múlatnák a szinte korlátlanul rendelkezésre álló idejüket. Persze az is elképzelhető, hogy ott is van NER esetleg kétharmad, akik tudják azt, hogy valójában mit is akarnak a macskák anélkül, hogy valóban megkérdeznék őket erről..

2012. szeptember 7., péntek

Orrszőr

Az orrszőr olyan mint a vélemény. Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a máséra. Valahogy és valamiért gusztustalannak tartjuk mindazt ami az orrunkból jön kifelé, nem szívesen beszélünk a dologról, pedig nap mint nap bennünk van és a burjánzása meglehetősen kellemetlen. Bárki tetszetős külalakját el tudja rontani az orrából kilógó pár erős szőrszál, főleg mivel vonzza a tekintetet és az ember már másra nem is tud ilyenkor figyelni - így egy induló érdekes társalgás is szőrfixálásba tud fulladni. Arról nem is szólva, hogy ez a képlet meglehetősen érzékeny, és állandó orrviszketést is tud okozni, ami kellemetlen, hisz a viszkető orr a babonaság szerint veszekedést vagy mérget jelent - ami be is következik, hisz amíg a szőrt nem sikerül eltávolítani, garantáltan idegesek leszünk. Mert nem csak piszkál, de ragaszkodik is a nyavalyás. Nálam odáig ment a szemtelenségben, hogy nemcsak az előbb említetteket produkálja, hanem vette a bátorságot arra is, hogy őszüljön. Ez olyan ciki, hogy egyre több rajtam a fehér. Vajon a télapónak is fehér az orrszőre? Lassan átvehetem a hivatalt tőle, csak le kell löknöm hozzá szegényt a tetőről..

2012. szeptember 5., szerda

Szerintem..

Szerintem az újonnan megjelent Erzsébet utalványt be lehetne tenni a chipsadó hatálya alá, mert a használata káros az egészségre. Ha például akarnék venni a büfében egy 300 forintos sütit, de csak 400 forintos a legkisebb címlet, akkor az alábbi dilemmával szembesülök: Pénzt nem adnak belőle vissza, tehát vagy veszni hagyom a visszajáró százast vagy megfejelem még ötvennel és veszek egy pudingot is. Akartam enni egy sütit, most enni fogok egy sütit és egy pudingot is. Mi ez, ha nem egy káros dolog az egészségemre?

Zátonyi csárda, Dunasziget

Rég volt már étteremkritika és ahogy nézem a blogom statisztikáit, ez a legkeresettebb része az oldalamnak. Szóval a nyárutóból pár napot a festői faluban Dunaszigeten töltöttünk. Ez a falunév tulajdonképpen több falu gyűjtőneve, ebből az egyik falurészben, a stranddal átellenben helyezkedik el mai postom főszereplője a Zátonyi Csárda. Egy dunai holtág partján, nagy autóparkolóval ellátva, kellemes körülmények közé várják a megpihenni szándékozó utazót. A hely nem csak étteremként, hanem panzióként is üzemel, de erről a részről nem tudok nyilatkozni. Van terasz és rossz idő esetén belső helységek is. Mivel az idő túl jó volt, mi kívül foglaltunk helyet. A pincérek kedvesek voltak, maguktól felajánlották a számla családonkénti megbontását és ezt a lehetőséget jól is kezelték - ezért egy mezei pirospont mindenképpen jár. A konyha gyors volt, vagy legalábbis nem lassú, az étlap választéka kielégítően bő. Az adagoktól jól lehetett lakni, megfelelő minőségű és szép tálaktól az ember kedve megjött az evéshez. Az árszint is megfelelő volt, az egyik nap történt csak olyasmi, hogy egy nem befejezett ételt az egyik pincér elvitt, csak azért mert a vendég felállt a székéből és nem volt hajlandó ezért elnézést kérni, pedig rosszallottuk a dolgot. Igaz, mi is figyelhettünk volna jobban, de talán a pincér is lehetett volna alázatosabb. Gondolom nem esett volna le a gyűrű az ujjáról, ha elnézést kér még akkor sem, ha magában úgy gondolja, hogy igaza volt. Mindent egybevetve kellemeseket ettünk ott normális áron, úgyhogy fel lett írva a jobb helyek közé. Érdemes megállni, ha valakinek erre vezet az útja.

Raspberry Pie

A saját málnás pitém! Mióta megérkezett, azóta sok minden történt. Kollégám élesztette fel és mivel ő maximalista, nem volt megelégedve a képlejátszás minőségével, így engem is elkedvetlenített. Szerencsére egy kedves facebookos ismerős visszahozta belém a lelket - ennek ilyennek kell lennie - mégis nem várhat az ember 35 dollárért űrrepülőgépet! Ezzel el is érkeztünk a project költségvonzatához. Szóval maga az alapgép volt 35 dollár, kb 8000 forint. Ezért a pénzért a csomagot elhelyezték az íróasztalomon, egy lépést sem kellett tenni érte. Viszont majdnem kivártam hozzá az elefánt életkorát, olyan lassan akart ideérni. Táp nem volt hozzá, szerencsére sok usb kábelem van, és az eszköz elmegy egy usb portról is, úgyhogy külön tápra egyelőre nem költök. Vettem hozzá egy 4GB-os SDHC kártyát, ez volt kb 4eFt, egy HDMI kábelt 1eFt és egy szuper vezeték nélküli billentyűzet-egér kombót. Ez utóbbi 10eFt-ba került. Ezt lehetett volna olcsóbban is kapni, én egy kompakt típust szerettem volna, és egy márkásabb eszközt néztem ki erre a célra. Egy dobozt rendeltem még hozzá, majdnem 4 eFt-ért, így az egész cakk und púder 27.000 forintba került. Kérdés ugye, hogy megéri-e ez egész? Mivel a hdmi kábelt, az SD kártyát és a vezeték nélküli billentyűzetet bárhol felhasználhatom, így azt hiszem, hogy jó vásárt csináltam. A cél az volt, hogy egy általánosan használható, netezős multimédia központ legyen a nappaliban és azt hiszem ez a cél most megvalósult. Ráadásul jól is néz ki..

2012. szeptember 4., kedd

Magyarnak lenni

Magyarnak lenni érdekes skizofrén állapot. Egyfelől jó egy maroknyi nemzethez tartozni, akik több mint ezer éve fennmaradtak a történelem viharaiban annak ellenére, hogy leplezetlen gyűlölettel utál mindenki mindenkit, akinek két gombostűvel több van a fiókjában, mint neki, másfelől pedig a közelmúlt eseményei miatt leég az ember képéről a bőr a szégyentől, miért is a vezetőink eladták a becsületünket egy tál lencséért. Ráadásul ahogy kinéz ezt a lencsét sem kaphatjuk meg, úgyhogy az egész ennek fényében a megszokott gazdasági sikertörténetek közé fog tartozni azzal, hogy nem elég, hogy felrúgtuk a szarosvödröt és beleültünk a közepébe, de mindezt semmiért. Na de ki a magyar? Egyes megfogalmazások szerint az, aki mögötted megy be a forgóajtón és előtted jön ki. Mások, akik magukat magyarnak állítják be, fenntartják a jogot arra, hogy maguk állapítsák meg azt, hogy ki a magyar - természetesen az, aki az ő elveiket vallja. A többi idegenszívű kollaboráns. Én jobb szeretem azt az álláspontot, hogy magyar az, aki magyarnak vallja magát - így lehet Liszt Ferenc is az, noha nem igazán beszélte a nyelvünket. Persze ezzel a megállapítással látszólag korlátozódik az önjelölt zsenik abbéli joga, hogy meghatározhassák a nemzettesthez tartozást, de erről a csökevényről szívesen lemondok az ő fejlődésükért. Tudom, hogy felesleges mondani, semmi foganatja nem lesz, hisz gyűlölködni mindig egyszerűbb volt mint gondolkodni - de össze kéne már fogni végre ennek az országnak az érdekében. Magyarrá kéne válni mindenkinek, hogy megváltozhasson a népünk alkotott, jobbára igaz, de meglehetősen negatív országkép. Ezen a ponton ébredtem fel és vettem észre, hogy bilibe lóg a kezem..

2012. szeptember 3., hétfő

A gerincről..

Sajátságos mészvázunk halálunk után is megmarad, emlékül hagyva azt a feltételezést, hogy életünkben is volt tartásunk. Utóbbi szimbolikus, hisz ugyanannyi marad meg egy tisztaszívű becsületes emberből mint egy csaló, kókler, hazudozó valakiből, akik most sűrűn mutogatják mindenfelé magukat. Szóval mégsem a gerinc teszi. Kíváncsi lennék azért, hogy mi visz rá egy embert arra, hogy feladja a törzsfejlődésben betöltött pozícióját egy ostoros véglény erkölcsi pozíciójáért cserébe és ezúton kérnék elnézést a jószándékú véglényektől..