Hülye álom

Álmomban kórházban voltam. Elég hülye álom volt több okból is. Részben kórházban lenni önmagában sem jó, de arról szólt az egész, hogy rendkívül tolakodó módon próbált a személyzet ellátni, annak ellenére, hogy nem kértem azt, sőt egyenesen tiltakoztam ellene. Például mindenképpen meg akartak fürdetni, holott én szóltam, hogy egyedül szeretnék. Végül, úgy ahogy voltam, fürdőköpenyestül mostak meg ketten, ami mély nyomokat hagyott bennem így is. Persze utólag belegondolva biztosan nem magyar álom lehetett, mert hol van ma idehaza egy betegre két ápoló?

Rossz álom

Rossz álom, de teljesen életszerűnek tűnik, főleg egy magyar embernek. Szerintem a többség meg sem lepődne rajta. Kihirdetik, hogy a Légügy szakszolgálati engedélyt (azaz szakszót) vezetett be a kamikaze pilótáknak. Arra gondoltam, hogy megújítom az engedélyem, de kell hozzá orvosi alkalmasság és bekérik hozzá a repülési naplót, illetve valami módon igazolni kell legalább egy sikeres bevetést is..

Hülye álom

Volt egy hülye álmom az éjszaka. Előfordul az ilyesmi, sőt tulajdonképpen nem is panaszkodom, mert ez a jobbak közül való volt. Arról szólt, hogy valami adminisztrációs hiba folytán, vagy miatt, kiderült, hogy nem regisztrálták sehol, hogy elvégeztem az általános iskola első osztályát. Noha régen kijártam már minden iskolát, a tankerület arra kötelezett, hogy újra ki kell járnom a 'kihagyott' osztályt, így vissza kellett ülnöm az első évfolyamba, az írni olvasni nem tudó lurkók közé. A helyzet nagyon abszurd volt, ugyanis a hivatalt nem hatotta meg semmi érvelés vagy magyarázat, ragaszkodott a hiányzó osztály teljesítéséhez. Megnyugvással konstatáltam az első napon, hogy nem csak velem történt meg egy ilyen hiba, régi osztálytársak közül is párral találkozhattam az iskolapadban, miközben arra vártunk, hogy megjöjjön a tanítónéni és a gyerekek. Persze nem jöttek meg, mert idejében felébredtem. Első körben leírtam magamban ezt a hülye álmot, de így utólag belegondolva azt kell mondanom, hogy teljesen valóságkompatibilis dolgot fantáziáltam össze. Egy cseppet sem lepődnék meg azon, ha jönne a 'behívóm' vagy ilyesmit olvasnék az újságban..

Álomban

Azt mondta tegnap egy kolléganőm, hogy velem álmodott. A munkahely a második család vagy az is lehet, hogy inkább az első, hisz éber létünknek nagy részét inkább itt töltjük, mint odahaza. Persze sok időt töltünk alvással is, de tételezzük fel azt, hogy ez a tevékenység legalább annyira szükséges, mint a munka. Aki még eddig megpróbált alvás nélkül ellenni, az mind csúf véget ért, munka nélkül meg egész sokáig lehet húzni, ott van rá példának a teljes politikai elitünk. Szóval, aludni kell és jó is. Ott lehet ugyanis álmodni. Például velem. Szerintem egy ilyen álom inkább thriller mint vígjáték, de állítólag kedves voltam. Ebből is lehet tudni, hogy biztosan álom volt. Tessék, kikkel is dolgozom én együtt..

Rémálom

Ma éjszaka rémálmom volt. A dolog ott kezdődött, hogy kimentem a mellékesbe éjszaka és beleléptem egy nem mellékesen a plafonról békésen folydogáló, gyanúsan páralecsapódásnak tűnő, a padlón elhelyezkedő tavacskába, ami tönkretette a további  éjszakai pihenésem. Az ágyba visszatérve sokáig nem tudtam elaludni, mikor meg sikerült végre, rá kellett jönnöm, hogy kár volt. Álmomban az asszony rendet csinált a szobámban. Ami nem tetszett neki, azt kidobta, az otthonos kis fészkemből Ikea bemutatótermet csinált. Mondtam neki, hogyha nem kapom vissza a szobám, akkor el fogok költözni. Aztán persze nem kaptam, így költöznöm is kellett. Még jó, hogy felébredtem reggel. Tiszta világvége hangulat!

Egy álom vége

Volt egy olyan álmom, hogyha megöregszem, eladom mindenem és veszek egy kis házat Krétán, egy csendes halászfaluban. Kis kerttel, olajfákkal és oda fogok járni telelni. Ha mennek a turisták, akkor jövök és maradok amíg nyáron újra fel nem bukkannak. Esetleg amíg nem vagyok ott, ki is lehet adni, besegítve ezzel a költségvetésbe. Beszélgetek a kocsmában, talán még backgammonozni is megtanulok, éjjel a csillagokat nézem az olajligetből. Na ennek, ha addig nem nyerek a lottón vége. A jelenlegi állás szerint a kormány elintézi nekem, hogy addigra ne legyen semmim és örülhetek, hogy megélem azt a kort. A gazdasági szabadságharc lemondást kíván az emberektől! - Ez a szlogen. így kénytelen kelletlen lemondtam az álmomról. Csak azt nem értem, hogy ők miről mondanak le cserébe?

Első álom

Nem mintha nem álmodtam volna még az életemben, hisz majd mindennap szoktam, de legtöbbször mindenféle hülyeséget amit nem jegyzek meg. Persze vannak visszatérő álmaim is, például az, hogy elfelejtek valamit, lekések vagy otthon hagyok bizonyos fontos dolgot. A mai álmom mégis kivétel volt egy kicsit. Azt álmodtam, hogy suliban ültem, noha közben meg dolgoztam is. Furcsa ellentmondás, de ez belefér ebbe. Az általános iskolában voltam, mellettem akkor még kedves barátom Bús Attila ült és épp matek dolgozatra készültünk. Nem volt sok kedvem bejönni az órára, ki is akartam hagyni, de valahogy mégis valami vagy valaki bekényszerített. Sorra értek a kellemetlen meglepetések, azt tudtam, hogy nem tudok semmit, de az is kiderült, hogy a könyvet is otthon hagytam, amiből meg dolgoznom kellett volna, Attila meg nem akarta odaadni a sajátját hogy dolgozzunk belőle ketten. Szóval eddig még minden szabványos, de épp mikor eret vágtam volna magamon, akkor csörögni kezdett a telefonom (Furcsa helyzet, mert a régi iskolában ültünk, ahol még cserépkályha volt a fűtés). A kollégáim kerestek, hogy valami baj van a cégnél, és azonnal jöjjek be. Ezzel az érvvel a tanár sem tudott mit kezdeni és otthagyhattam az undok dolgozatot és ráadásul a problémát már a telefonban meg tudtam oldani. Lehet, hogy álmok szintjén fordul már a kocka?

Hülye álom

Jut eszembe a mai hülye álmom. Behivatott a főnököm bennünket és elmondta, hogy a cégvezetés hangsúlyt fektet arra, hogy kellőképpen lojálisak legyünk a regnáló kormánnyal és éppen ezért el kell olvasnunk az új alkotmányt, meg kell tanulnunk és le is kell vizsgáznunk belőle. Háromfős tanuló- és vizsgacsoportokat alakított ki és a csoporttagoknak a vizsga alatt is együtt kell működniük, ráadásul az eredményük is összevonódik. Nem igazán hatották meg az érveink, pedig igyekeztünk őt meggyőzni, így az a szerencse, hogy csörgött végre az óra és otthagyhattam ezt a sületlen álmot, mert a végén még levizsgáztattak volna ebből a kotmányból.

Életszerű álom

Ma érdekes álmom volt. Általános iskolába jártam, de felnőttként a saját gyerekemmel a gyerek osztályába. Teljesen természetes volt ez mindenkinek, sőt mások is voltak ott szülők. Óráról órára jártunk, megvolt a saját padom is, a táskámból ugyanúgy elő kellett vennem a könyveimet és ugyanúgy kellett a tanár kérdéseire is válaszolnom. Amikor viszont matek dolgozatra került a sor, a gyerekem annyit nyaggatott a segítségért, hogy a magaméval nem tudtam haladni és üresen adtam be. Mivel elmeséltem a gyereknek is az álmom, ennél a pillanatnál csak ennyit mondott: Haha, ez egy kis egyes! - Ebből is látszik, milyen rendes kölök! :-) Amikor azt is hozzáfűztem, hogy milyen életszerű álom volt ez, akkor meg meg volt sértődve..

Változás

Ma megint róla álmodtam. Nem tehetek erről, de valami úgy tűnik megváltozott. Már az álmomban is olyan undok volt mint a való életben, pedig eddig még tudtam szépeket álmodni róla. Már az álmaim sem az igaziak. Minden változik, semmi sem állandó.

Kétség

A blogomat lassan átkeresztelhetem Sparhelt álom blogjává, annyit írok mostanság az álmaimról. Akinek az élete nem bővelkedik izgalmakban, az legalább az alvással töltött időt élje úgy meg. A régi időkkel szemben viszont a legújabban kellemetlen dolgokat sikerül megálmodnom. A mai élményem is ilyen volt. Kiderült számomra, hogy a fiam nem is az én gyerekem, és titokban találkozgat az igazi apjával. Nem tudom, hogy milyen lelki gondok vezetnek ahhoz, hogy az ember ilyesmire gondoljon ahelyett, hogy áthancúrozná a hajnalig tartó időt jó képességű szirénekkel, de jó lenne tudni. Ebből a gondolatból nehéz volt kiszabadulni, a szokásos technikák sem váltak be, így hiába fordultam a másik oldalamra, nem változott semmi, a kétség maradt. Szerencsére az óra megszabadított ettől a gondtól. Azt hiszem sosem örültem még ennyire az óracsörgésnek..

Erőszakos éjszaka

Az utóbbi időben sokat foglalkoztatnak az éjszakák és az álmok. A kellemes gondolatok aránya sajnálatosan eltolódott negatív irányba, így egyre több időt töltök az ágyamban a pihentető alvás helyett kellemetlen, sötét és kiűzhetetlen gondolatoktól terhelten. Ma éjjel először az eső agresszív dobolása keltett fel, amint vad szólót produkált a bádogon. Nagy kövér cseppekben esett és nagyon nem volt megelégedve a zenei teljesítményével, mert sokáig gyakorolta ugyanazt a taktust, míg végül megunta, vagy megelégedetten tért nyugovóra esetleg egy másik csendesebb tevékenységbe fogott. Ekkor maradtam egyedül a gondolataimmal. Próbáltam semleges dolgokra gondolni, bár a fehér bárányok számlálása már régóta nem megy, de most ez sem hozott eredményt. Sorra vettem a nap eseményeit, az ismerősöket, akik most épp nem nyugtalan forgolódással töltik azt az időt amit én rájuk szánok, hanem azzal, amit igazából én is szerettem volna tenni - édesdeden aludni. Átkaroltam a hitvest megnyugvásul, erre ő, rövid, de energikus ütést vitt be vesetájékra, úgyhogy erről is le kellett tennem, hogy ebben találok megnyugvást. Vajon ő mit álmodhatott?

ÁlomPárizs

Álmomban Párizsban jártam. Régebben nem rajongtam Franciaországért, hidegnek tartottam az ottani embereket, olyanoknak, akik alaposan el vannak telve maguktól, akik lenézéssel kezelnek mindet, nem francia földi halandókat. Míg nem jutottam el fizikai valómban is a fény városába, addig erről is ezt gondoltam. De az embernek nem csak tudnia kell kitartania az igaza mellett, de be is kell tudni ismerni azt, ha tévedett. A városba mindenképpen el kell menni, mert csodálatos. Tegnap este megint ott jártam Veled. Rövid utazás volt, de minden percét élveztem. Az idő nem volt jó, az eső bánatosan esett, az utcák kihaltak voltak, a kockaköveket a lehullott nedves levelek fedték. Kéz a kézben jártuk be a csendes várost és arra a kis időre igazán boldog lehettem. Kár, hogy csak egy rövid álom volt, és semmi nem igaz már belőle..

Lidérces éjszaka

Vannak jó és rossz éjszakák. Amikor az embert húzza az ágy, amikor csak lehunyja a szemét és már reggel van, vagy édes álmok jönnek - az jó, viszont nehéz gondolatoktól terhelten, fájásokkal ébredni, állandó harcot folytatni, hogy az álomtó hűs vizébe dughassuk a fejünket - ez egyértelműen a rossz éjszakák közé tartozik. Már ha az ember nem mazochista és nem szeret szenvedni. A magam részéről éjszaka aludni szeretek, derűs álmokat hajszolni a napsütötte álomréten, nem pedig harcot folytatni minden egyes álompercért. A mai éjszaka lidérces volt, semmi nem használt, megváltásként vártam a macska és az ébresztőóra csörgését. Szerencsére kimenekítettek ebből a borzalomból, és végre elindult a nap, viszont a fájások bennem vannak, emlékeztetve, hogy nem minden éjszaka fenékig tejfel..

Az álmok hazudnak

Vannak akiknek az álmaik igazat szólnak. Belegondolva roppant teher lehet így élni egyfelől, bár az is attól függ, mit szokott álmodni az adott ember. Az én álmaim hazugok, mert semmi közük nincs a valósághoz, éppen ezért legalább azt elmondhatom róluk, hogy élvezem azt az időt, amit alvással töltök el. Nem is tudom mit tennék, ha egyszer csak igazzá kezdenének válni? Tudnám-e igazán élvezni a pihenést?

Álomtó

Minden napi ide kirándulok, öntudatlan. Minden éjszaka egy újabb túra a partjaihoz, és sosem tudhatom épp melyik részére sikerül megérkezni. Hol lágy a vize és homokos a partja - ilyenkor jólesik minden perc amit a tükrénél tölthetek, hol hideg és sziklás, a vize tajtékot vet - ilyenkor menekülnöm kell. A homokos fövenyen gyakran találkozom régen látott, vagy nagyon vágyott barátokkal, sok kellemes percet töltünk együtt, míg egy agresszív visítás hatására nem hullok át az ébrenlétbe. Ha a sziklás részre kerülök, hibáimmal és félelmeimmel szembesülök - ilyenkor megváltás a hajnali harsonaszó. Furcsa kettősség, mégis annyira várom az esti utazást, mert mint minden tónál, ennél sincs egész évben rossz idő..