2008. december 31., szerda

Buék

Még éppen nem időszerű, amúgy is ez egy öncélú blog, ami elsősorban az én kényemet kedvemet szolgálja - tehát nem az olvasók kedvéért van - tudom, ez egy önző dolog, de ezek szerint én egy önző ember vagyok, mégis most ezen jeles alkalomból szeretnék boldog új esztendőt kívánni azon szerencsétlen embertársaimnak, akik engem olvasnak. Ezúton szeretném felhívni a figyelmüket a világban előforduló sokszázezer egyéb csodára, ami sokkalta érdekesebb mint valaki folytonos nyavalygását olvasni. Aki viszont mindezek ellenére marad, azt jövőre is sok szeretettel várom. Addig is, bulizzatok jót, már csak kósza percek vannak hátra az óévből!

2008. december 30., kedd

Joghurt

Szeretem a joghurtot, de azt nem, ha hülyének néznek. A joghurt egészséges, jóízű ital/étel, különféle ízekben kapható, a natúrtól az egészen extra gyümölcsökig. A hülyének nézés viszont az utóbbi időben teljesen természetessé vált, főleg egy bizonyos gyártó termékeivel kapcsolatban. Az idők folyamán ez az ital is evolúción esett át, akár csak a többi, bár itt a méret csökkent elsősorban. Kezdetben vala a kétdecis, azután fondorlatos módon 175 grammos, majd 150 következett, azután lőn a 125 grammos, és mostanra a 115 grammos kiszerelés. Ha meglátom azt azt ostoba reklámot a tévében, hogy csak 59 forintba kerül a cucc, ezután biztosan tudhatom, hogy újra kisebb lett az adag. Nem tudom meddig lehet ezt még csinálni büntetlenül..

2008. december 29., hétfő

Számvetés

Számvetések kora jött el. Ez a pár nap, ami még az óévből hátravan remek alkalmat ad arra, hogy összevessük tavalyi ígéreteinket a valósággal. Szerencsére eléggé feledékeny vagyok, így nem lesz ezzel probléma. Mindenesetre a mérleget meg fogom vonni, és nem hiszem, hogy okom lenne az elégedettségre. A cél, hogy a villamoson elérjem a kapaszkodót, már sok éve megvalósult már, így igazából számottevő eredményt nem tudok felmutatni. De talán majd jövőre megváltozik minden..

Váci séta





2008. december 27., szombat

Bizonyos bizonytalanság

Egy elhullajtott sajtpapír, egy rövid kis üzenet, egy nyugta arról, hogy olvasott. Már legalább tudom, hogy megtette, de nem kerültem tőle jobb hangulatba. Tudom, hogy tudja, de nem tudom mégsem, hogy miért nem mond valamit? Miért nem mondja azt, amit annyira várok már mióta, miért nem? A hallgatásod immáron örök?

Lusta vagyok

Karácsony utáni tunyaság, vagy egyszerű bejglimérgezés? Reggel korán keltem. Az utód rosszat álmodván mellém mászott be az ágyba nyugvát meglelendő, ámde ezzel az én szememből űzte el az álmot. Nyugtalanul forgolódtam, de már nem tudtam újra álomba merülni. Kergették a fejemben a gondolatok egymást, többek között az is eszembe jutott, hogy jó lenne futással dolgozni le a rajtam az ünnepek alatt lerakódott zsírpárnákat. A kocogásról eddig azt tartottam, hogy az ördögtől való cselekedet, így nem is űztem, de érzem, hogy egyre jobban tunyulok és a mérleg is egyre pozitívabb képet fest rólam. Délután sétálni voltunk, és újravizsgáltam az álláspontomat. Lehet, hogy halasztom még ezt a futás dolgot, ennyire hidegben én sem lehetek igazán kövér..

2008. december 24., szerda

Vödör

Van nekem egy vödröm. Régi darab, egyidős velem. A festése megkopott már, itt ott lepattogzott a zománc róla, de egykoron helyre kis vödör volt. A szokásos helyén volt, a kút mellett. Igyekeztem telemerni, hogy mindig színültig legyen, amiből mindenki ihatott, aki csak erre járt. Sokan meg is tették és amikor én is a kút környékére vetődtem, vizet alig találtam benne. Rendre telemertem, de el is fogyott egy kis idő alatt, de más sosem vette a fáradtságot, hogy tegyen bele. Mindig csak reménykedtem, hogy egyszer én is tele találom, de ilyen szerencse sosem ért. Így egyszer, első mérgemben szemétre vetettem a régi szerszámot. A méreg elmúlt, és én bánatosan kerestem fel a szemétdombot, hogy újra szolgálatba állítsam a kis piros csöbröt. Ma már újra ott van, peckesen a kút káváján, a régi helyén. De vizet nem teszek bele, még nem..

2008. december 23., kedd

Tegnap 2.

Tegnap azt írtam, hogy ma van. Akkor ezek szerint ma már másnap van, én meg másnapos vagyok. Most jöttem rá, hogy milyen olcsón meg lehet ezt a dolgot úszni, még inni sem kell hozzá..

Egyedül

Ma is egyedül vagyok a szobámban. Ez is egy állapot - de most jöttem rá arra, hogy bár nem fáj az ilyen irányú magányosság, de mégis jobb ha többen vagyunk itt. Már csak a társaság miatt is. A mai nap jól indult, sikeresen összevesztem valakivel, úgyhogy a karácsonyi jócselekedet már megvolt, a nap szépen süt, és én itt fogok ülni négyig. Amikor hazamegyek, már tök sötét lesz, de az a tudat boldogít, hogy már kifelé megyünk a télből újra. Apró örömöknek él az ember..

Hogy megy..

Hogy megy az idő! Persze nem a helyi, mert az ólomlábakon jár. Sehogy sem akar eltelni a munkaidőmből és az utolsó munkanapból hátralévő két óra. Arra gondoltam, hogy néhány éve még hétfőnként nem volt tévéadás, és teljesen természetesnek tűnt az, hogy a készüléken a bekapcsolás után egy perccel jelent meg a kép, és most meg azon aggódunk, hogy a mobiltelefonunkat orvul, de felettébb arcátlanul valami vírus fertőzi meg. Lehet, hogy az boldogabb kor volt, míg nem voltak ilyen problémáink?

Egyedül lenni

Ma is egyedül vagyok a szobámban. Ez is egy állapot - de most jöttem rá arra, hogy bár nem fáj az ilyen irányú magányosság, de mégis jobb ha többen vagyunk itt. Már csak a társaság miatt is. A mai nap jól indult, sikeresen összevesztem valakivel, úgyhogy a karácsonyi jócselekedet már megvolt, a nap szépen süt, és én itt fogok ülni négyig. Amikor hazamegyek, már tök sötét lesz, de az a tudat boldogít, hogy már kifelé megyünk a télből újra. Apró örömöknek él az ember..

Titokban marad

Ez a blog elméletileg kényszerből jött létre a Blogtér gyengélkedése miatt. Megtartottam, öncélúbb blognak, hogy legyen hova írni olyan gondolatokat amit magamnak, vagy kevesebb embernek szánok, mivel ez a cím vagy nem ismert, vagy az emberek egyszerűen lusták eljönni ide. Úgy néz ki, a statisztikákat elemezve, hogy ezt a helyet alig látogatja valaki. Ma például nem nézte meg senki. Ez igazából még akár jó is lehet, elférhetnek itt a titkos gondolataim, hisz úgysem fogják ezeket megtalálni..

Mi értelme?

Mi értelme a hangzatos szavaknak, a derűs képeslapoknak, a fennkölt gondolatoknak, ha nincs mögötte semmi? Vitám volt valakivel, aki bár állítólag olvas, de sosem ír, véleménye van, de megtartja magának. Sértettségbe vonul, de az okát nem mondja meg, olyasmit tulajdonít nekem amit sosem gondolnék, vagy mondanék ki, mert így egyszerűbb magyarázni valamit, amit meg is lehetne beszélni, de az zavarná őt, vagy az egóját, vagy azt, amiről nem tudhatok. 'Ne is válaszolj!' hangzott a felszólítás hisz úgysem érdekel amit mondanál, hiszen van helyette sokkal hihetőbb saját gondolatom rólad, amit jobban tudok még nálad is.. Furcsa világ, furcsa emberek..

Karácsony

A karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor megsokszorozódik a levélforgalmunk, üdvözlőlapokat kapunk olyanoktól is, akik egész évben el voltak tűnve, vagy esetleg mi kerültük őket. Ilyenkor úgy tűnik, hogy csak a békesség munkál közöttünk, a haragot, a féltékenységet, az álságot száműzzük magunk közül és csak a csillogás, a tiszta fehér hóként ragyogó lelkünk marad, ilyenkor hallani az angyalszárnyak suhogását is a csendben. Azután elmúlnak az ünnepek, a hó is elolvad és zsíros fekete televényt hagy maga után, az angyalszárnyak halk nesze helyett csak távoli varjúkárogás hallik csak. Minden úgy megy tovább mint régen, és újra csak kerüljük egymást. Ez nagyon nincs jól így..

Tegnapi hír

Tegnap hallottam ezt a hírt a rádióban. Egy ember, magányosnak érezte magát - ez eddig még hétköznapi dolog, semmi különös nincs benne - mi több még velem is elő szokott fordulni - így a férfi bemászott Knut a jegesmedve kifutójába és úszott a maci medencéjében is. Knut le volt szedálva, vagy esetleg nem tért még magához, mert nem fogadta el az önként felajánlott extra húsadagot, és életben hagyta hősünket. Ezért a tettéért magánlaksértés vádjával állítják bíróság elé. Csak arra leszek kíváncsi, amikor behívják a medvét a bíróságra tanúnak..

2008. december 22., hétfő

Életen túl


Kedves meghívást kaptam egy újabb játékra és ezt most megpróbálom meg is valósítani (Nem úgy, mint az előzőt, amit a Blogtér szerencsétlenkedése miatti negatív hangulatom és a költözés felrémlő gondolata söpört el.) Ez a játék a túlvilági életről szól, illetve arról, kinek képzeltem magam azelőtt hogy én én lettem volna. Előzetesen leszögezném, hogy ebben a témában meglehetősen szkeptikus vagyok. Hogy stílszerű legyek, mondhatnám azt is, hogy már az előző életemben sem hittem a lélekvándorlásban. Egy pszichológussá fejlődött (visszafejlődött?) iskolatársam szerint a hipnózisban végrehajtott előző élet kutatások eredménye megkérdőjelezhető, ugyanis nem lehet tudni, hogy ténylegesen egy előző élet bizonyítékai kerülnek felszínre, vagy csak esetleg egy gyerekkori vágy, vagy elképzelés bukik csak a felszínre. Ezzel együtt megpróbálom a jelenlegi tulajdonságaimat előző életbeli indíttatáshoz kötni, szóval:
 - Nagyon szeretem Görögországot és a görög embereket, Vonzódom hozzájuk valami okból - ezért tanultam sokáig görögül, és most sem tettem le arról, hogy egyszer tényleg megtanuljam ezt a nyelvet, sőt a nyugdíjaskorom is el tudnám képzelni egy távoli görög szigeten. Ha ennek nincs előző életbeli vonzata, akkor semminek. Tehát egészen biztos, hogy voltam görög is.
- Nagyon nem szeretem a halat. Szinte mindent meg tudok enni korlátozás nélkül, csak a halat nem. Ha megérzem valamin a halízt, akkor odáig tartott az étkezés, legyen az ténylegesen egy potyka teteme, vagy mondjuk egy nagyüzemi csirke. Innen jöhet az, lehet, hogy egyszer hal is voltam.
- Biztos voltam valaha fa is. A fák meglehetősen közel állnak hozzám, el tudnám képzelni magam ekképp, szeretteim gyűrűjében évszázadokig állni valami kihalt, de amúgy csodaszép helyen, csak az elemek és néhány felettébb pimasz mókus társaságában, akik mogyorókat dugnak időnként a fülembe.
- A macskákat is szeretem. Ebből kiindulva lehettem házicirmos is, de akár Alf, az űrlény is. Végtére is, ő is szerette a macskákat, a szó szoros értelmében ugyan, de rajongott értük.
- Valami megmagyarázhatatlan okból a repüléshez is vonzódom. Lehettem ezért talán büszke kőszáli sas is, aki a levegő ura volt, de lehettem bátor nyúl is, aki a sassal a hátán repült. Ez az igazi extrém sport a javából..
 

Két nap az élet

Még két nap van hátra ebből az évből. Nem a matematikai érzékem hagyott el erre a kis időre - jelentős mértékben az sosem volt jelen - hanem ennyi az erre az évre rendelt munkaidő adagom. A mai nap és a holnapi. A maiból még a fele hátra van, azután még holnap egy utolsó nekifutás és letehetem a lantot, hogy majd csak januárban vegyem fel ismét. Egyedül ülök a szobában. Ez az ünnepek átka, hogy ilyenkor itt maradhatunk magnak. Kicsit bánom is, meg nem is, de azért társaságban mégis jobb, könnyebben telik az idő..

Halálgyár

Temetésen voltam. Egy kollégám feleségét temettük, akit sosem ismertem. Kegyeletből mentem el, noha az első vágyam az volt, hogy inkább kihagyom, hisz a kollégámmal sosem beszéltünk a magánéletéről, csak hallomásból tudtam arról, hogy a neje beteg lett, és mennyit küzdöttek addig, amíg a halál pontot nem tett az élete végére. A többiek nem jöttek el, így kis csoportként adtuk meg a végtisztességet egy olyan temetőben, amiről nekem nem elsősorban egy temető jutott az eszembe, hanem inkább egy gyár, vagy üzem, esetleg egy kisebb város. Autók jártak mindenfelé, parkoltak is szép számmal az utak mentén, táblák irányították a forgalmat, a behajtáskor sorompó állta az utat és csak az juthatott be, aki kifizette a sarcot. A falakon belül üzemszerűen mentek a temetések, míg az egyik ravatalozóban búcsúztattak lelketlen szavakkal, a másikba már folyt a bepakolás, a testet szállító autók sorban álltak a megfelelő helyen. Amikor a menet elindult, rögtön hozzáfogtak a helység előkészítéséhez a következő eseményre, egy kerti pavilonban lehetett megtekinteni a 'műsort' már jó előre. A fák között kis kávézó rejtekezett, kerthelységgel, ahol ki lehetett pihenni a temetés fáradalmait, és egy másik épületben halotti torok megrendezését vállalták jutányos áron. Minden nagyon profi volt, gördülékenyen ment, a pap sem sült bele a beszédébe, mintha egy lábakon járó magnetofont hallottam volna, pont egy magnónak megfelelő érzelemmel. Annyira művi volt az egész, annyira mesterkélt volt minden. Tudom, hogy az ember a halála után nem rendelkezhet, de inkább egy mezőn felejtsenek ott, mint hogy egy ilyen gépezet fogaskerekei között legyek egy porszem csupán..

2008. december 20., szombat

Utazz vonattal!

Ha ráérsz. Ez a mottója a vasúti közlekedésnek manapság. Az állandó sztrájkhelyzet (Ami egy kitűzött, de az emberek többségének a szemében irreális és jogtalan célért fut) miatt az amúgy viszonylag rendszeres közlekedési mód mára megbízhatatlan és rendszertelen lett. A szakszervezetek nem engednek, holott az elveszített utasok egy része igen nehezen fog újra visszatalálni erre az utazási formára, így a dolgozók érzésem szerint saját maguk ellen munkálkodnak. A jelenlegi sztrájk célja egyre inkább az, hogy bebizonyítsák az embereknek - erre a vasútra ebben a formában nincs is szükség, hiszen a megbízhatóan közlekedő buszok pontosan és viszonylag kényelmesen el tudják vinni ezt a tömeget munkába és vissza. Legfeljebb nem egy busz megy majd, hanem három. A szándékot már látom, azt nem értem, hogy miért a vasutasok bizonyítják be, hogy nincs szükségünk rájuk?

Temetésre

Az ember korával jár az, hogy egyre többször kell esküvők és keresztelők helyett temetésre járnia. Ma is egy ilyen alkalom jött el, kegyeleti okból megyek egy olyan ember temetésére akit igazából sosem ismertem. Egy kollégám felesége halt meg hosszú betegség után. Nem tudhatom, halála megváltás volt vagy veszteség, ki ki úgy éli ezt meg ahogy ismerte őt, mindenesetre az elmúlás sohasem jó, bár mindenki tudja, hogy aki megszületett, meg is fog halni egyszer. A legtöbb ilyen eseményen olyanok is megjelennek, akik igazából nem is ismerték a megboldogultat, szinte csak társadalmi 'kényszerből' jelennek meg, mint most én is. Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha a saját temetésemre olyan emberek jönnének csak el, akik tényleg közel álltak hozzám. Egy előnye biztos lenne ennek. Legalább nem lenne akkora tömeg, és a parkolóban is elég lenne egy szabad hely..

2008. december 19., péntek

Százforintos vicc

Manapság már megszokott látvány, a kocsik között a kereszteződésekben újságot áruló hajléktalan. Néha szoktam pénzt is adni nekik, noha tudom, hogy nem ez lenne az igazi megoldás a problémáikra. Ezt valószínűleg ők is tudhatják, de legalább elfoglalják magukat, igaz, hogy valami értelmesebb munkát is végezhetnének. Tegnap bekopogott az autómba egy jóember. Nem volt éppen kedvem adni, erre elment, de kisvártatva visszatért. Azt mondta, hogy ha elmondana egy viccet, támogatnám-e egy kávéra valóval? Ennyire kedves hozzáállással nem tudtam mit kezdeni, így elmondta az alábbi százforintos viccet:
- Mit mondott Torgyán, amikor meghallotta Jimmy halálhírét?
- ???
- Végül is, nem nagy a baj. Egy ilyen kis országban elég egy király is..
Ott, a dugóban, ez a kis tréfa azt hiszem megérte az árát. Lehet, hogy máskor is arra fogok menni.

2008. december 18., csütörtök

Képeslapot kaptam

Kaptam egy karácsonyi képeslapot! Szép kép, havas táj, kedves vers, meghitt hangulat - szóval minden ami egy ilyen alkalomra kell. Egyetlen apró malőr az, hogy valami Feri írta, és kedves Anna, a megszólítás. Mivel nem tűnt spamnak, gondoltam szólok Ferinek, hogy rossz helyen kereskedik, mert az Annája esetleg epedve várja a jelentkezését, miközben ő jószándékúlag az én kezemre pályázik, amit persze csak halálom után kaphatna meg, ha eddig feloldják a nekrofília büntethetőségét, mindenesetre azután nem fog engem zavarni a dolog. Most ugyanis eléggé. Feri sajnos meglehetősen debil, vagy nem olvassa a saját leveleit, mert újabb verset kaptam tőle, kedves Anna megszólítással. Nem ismerem az Annáját, de ezek után nem is irigylem..

Visszavonuló

Minden hullámhegyet hullámvölgy követ, ez azt hiszem szükségszerű. A hangulatom is így változik és azt hiszem most a mélypont felé közelítek. A pár napja még optimistán elkezdett és folytatni próbált barátkozási kísérleteim rendre kudarcba fulladtak, vagy csak nem törték át a mindenkinél magasra állított ingerküszöböt, így most visszavonulót fújok. Pár nap mindenképpen szükségeltetik, hogy átgondoljak bizonyos dolgokat, és töprengjek bizonyos embereken és azon, érdemes-e kezdenem velük valamit. Pesszimistán azt mondhatnám, hogy senki sem áll velem szóba akivel én szeretnék beszélni, ha ezt realistán fogalmaznám meg, azt kellene mondanom, hogy mindenki megkeresett, aki számára én fontos vagyok..

2008. december 17., szerda

Csodálkozom

Ma reggel, az autómban ülve azon gondolkodtam, hogy hogy lehet az, hogy nálunk semmi sem működik, ami a világon teljesen elfogadott és a normális élet része. Hogy lehet az, hogyha van egy rövid kétsávos rész egy autóúton, ahol lehet előzni, akkor teljesen képes ettől leállni a forgalom, mert a lehetőséggel mindenki inkább visszaélne, mint élne vele. Egyes emberek képesek lennének a személyes, mondvacsinált és látszólagos érdekeire hivatkozva olyan dolgokat elkövetni, amik egy 300 kilométerrel arrébb lakó fejében még lehetőségként sem merül fel. Amikor a közlekedés nálunk az egymás segítése és a nyugodtan odaérés helyett, a betartást és akadályozást jelenti. Őszintén csodálkozom, hogy ilyen mentalitással hogy tudta ez a nép túlélni a vérzivataros évszázadokat, hogy tudott szabadságharcot kezdeni 48-ban és 56-ban. Ennyire megváltoztunk volna azóta?

Hagyma

Hagyma! - Inkább majd holnap.. Szeretem a hagymát. Ez áthidalhatatlan probléma, azt hiszem. Tegnap is sikerült alaposan bezabálni a díszítésként a tányéron felhalmozott zöldségből. Az összes ételre tettek, függetlenül attól, hogy mi volt az, féltem tőle, hogy a somlói galuskát is lilahagymával fogják szervírozni. Szerencsére a konyhaművészet ilyen irányú szabadságával nem volt módom találkozni, minden esetre a díszítésként felhalmozott hagymakupacot befaltam, aminek két mellékhatása is jelentkezett. Részben az éjszakai menetrendszerű gyomorégés, részben a megmaradó hagyma íz. Az azóta már kétszer megtörtént fogmosás sem tudta elvenni a bennem bujkáló érzést, azt, hogy a szájpadlásom mélyén ott kering ez az íz, elpusztíthatatlanul. A baj csak az, hogy annyira szeretem a hagymát..

Vacsorablog

Tegnapi nap egy ötéves hagyomány foszlott semmivé. A hagyományok általában jót jelentenek, így a haláluk is valamennyire fájdalom, ám ebben az esetben ez csöppet sem volt így. A főnökünk valamely okból úgy gondolta, hogy egész évi munkánkat egy vacsorameghívással honorálja. Öt éve nem került ilyesmire sor, mindazok mellett, hogy a többi osztálynál ez volt a szokás ilyentájt. Nálunk az volt a hagyomány, hogy nem tartottuk ezt meg, pedig igény lett volna rá - a kezdeményezés hiányzott. Ám de ennek talán vége szakadt, így a tegnapi estét egy külvárosi kávéházban töltöttük, terített asztalok mellett. Az étel finom volt, ámde talán az árak és a mennyiségek nem álltak egyenes arányban egymással, pedig a hely csupán másodosztályú volt. A pincértevékenység ugyanakkor módfelett ráérős volt, mondhatni csiga módjára dolgoztak a konyhával egyetemben, épp csak csillogó, nyálas nyomot nem hagytak maguk után. Libatorost ettem - az ízvilága kellemes volt, bár eléggé zsírosra sikeredett, és bár optikailag nagy adagnak tűnt, nem laktam jól tőle. Tartottam attól, hogy szégyenszemre ételt hagyok a tányéron, ezért is nem rendeltem levest - de már bánom. A 'Na, most jóllaktam' érzés hiányát igazán még az átlagosnál kisebb, de legalább jóízű somlói galuska sem tudta kompenzálni. Az este kellemes társaságban, jó érzésekkel telt, és remélem a hagyomány mostantól az ilyen vacsorákban és nem a hiányában jelentkezik majd..

2008. december 16., kedd

Mérges vagyok

A családi nyavalya gyűjtemény kezd kiteljesedni. A gyermek épp kilábalt belőle, a nej épp most mászik bele, de én egyelőre szilárdan állok a lábamon, de az esélyeim egyre rosszabbak. Így gondoltam arra, hogy a harcomban külső segítséget veszek igénybe, így esett a választásom rá. Ő már tavaly is segített, és tudtam, hogy a tüskés külső igazi, értékes beltartalmat takar. Bár a neve olyan mintha a Hawaii szigetekről származna, keresztneve mégis közel áll hozzánk, szinte akár magyar is lehetne vele. Ő mindenki kedves ismerőse, a Vera, Aloe Vera. Hozzá fordulok, ha méregtelenítésről és immunerősítésről van szó. Eddig a mérgek viszonylag könnyedén távoztak belőlem, mintegy mellékhatások nélkül, de most ez a tevékenység tartósan egy bizonyos helység közelébe kényszerít. Nem távolodhatok messzire, mert ha menni kell, akkor menni kell. Úgy látszik nagyon mérges lehetek..

2008. december 15., hétfő

Székelykáposzta

Az étel, ami csak nevében székely, gyakorlatilag nincs köze az erdélyi népcsoporthoz. Egyszerű, de igen ízletes, és könnyen elkészíthető és igen laktató étel - nem ördöngösség, épp a hétvégén főztem. Alapja egy jófajta sertéspörkölt, ahogy kell, lapockából, bő lére engedve. Amikor a hús megfőtt, tehetünk a majdnem kész ételbe kolbászt és/vagy különféle füstölt húsokat, majd belerakjuk a jófajta vecsési savanyúkáposztát (érdemes esetleg egy alkalommal átmosni vízzel, hogy ne legyen annyira savanyú) és még rövid ideig (kb 30 perc) kis lángon főzzük. Utolsó momentumként kerülhet bele tejfel, de ezt tálaláskor is beletehetjük. Hűtőben sokáig eláll, és a kapcsolatokkal ellentétben újramelegítve egyre jobbá válik..

Komoly dolgok

Most olvasom, hogy komolyan fel akarnak lépni a diszkóbalesetek ellen. Persze a megoldást továbbra sem kormányzati körben képzelik el, hanem rálőcsölnék az egészet a diszkók üzemeltetőire. Az intézkedések látszattevékenységek csupán, nem hinném, hogy a kirendelt drogprevenciós előadó, vagy a friss és ingyenes ivóvíz letöri az ifjú titánok egóját vagy vezetésbe vetett megingathatatlan hitét. Az igazi megoldást, az ilyen diszkók és környékük folyamatos közlekedésbiztonsági ellenőrzését természetesen senki nem említi, annak megteremtése ugyanis az állam feladata lenne. Sokkal egyszerűbb egy rendelettel betiltani a diszkóbaleseteket, így a hatalom nyugodtan hátradőlhet - megtett mindent a cél elérésének az érdekében..

Harminc tonna kisegér

Időnként annyira könnyen jön, időnként pedig olyan nehéz kitalálni azt, amiről aznap írni szeretnék. Van, hogy a gondolatok áradását alig bírom gátak közé szorítani, de van olyan is, hogy csak apró, elapadó csermelyt kell szorongatnom azért a pár csepp nedvességért, hogy kerülhessen az asztalra mégis valami. A mai nap fontos eseményt tartogat a számomra. Ezen alkalomból jutott eszembe valaki, aki idestova huszonhárom éven keresztül volt segítségemre minden zokszó nélkül, hűségesen és soha meg nem inogva a hasonló napok átvészelésénél. Kapcsolatunk egy meleg nyári napon kezdődött, amikor is Vác belvárosában egymásra találtunk. Egy pillanat elég volt és elválaszthatatlanok lettünk. Épp statisztikai nagykorúságomat ünnepelendő császkáltam a városban, méltó emléket keresve, amikor megpillantottam őt. Valószínűtlen volt, mégis kedves, és azonnal döntöttem, amit azóta sem bántam meg. Így lett az enyém az a bizonyos kék plüssnyúl, aki azóta is kedves kabalám a vizsgák alkalmából. Negyvenegy éves vagyok lassacskán. Tudom furcsa lehet, ha egy meglett korú, lassan inkább ősz, mint barna hajú és szakállú ember egy kék nyúllal szaladgál ha vizsgáznia kell, de annyi furcsa dolog van a világban, sőt, bizonyos furcsa dolgok nevében remek alkalmak teremtődnek más emberek legyilkolására, így azt gondolom, hogy a nyulam és a hozzá tartozó gondolataim megférnek a jámbor őrültségeim között. Megígérem, hogy nem fogok népirtást rendezni a nyúlra hivatkozva a jövőben sem. De aki hozzá-nyúl, annak letöröm a kezét.

2008. december 13., szombat

Mennyiség vs. minőség

Valaki egyszer azt mondta, hogy a mi korunkban az ember már nem a mennyiségre hajt, hanem a minőségre. De mit lehet tenni, ha a mennyiség amúgy nulla lenne? Akkor vajon melyik szempont teljesül először?

Furcsa

Először azt hittem valami megvadult. Az oldalamon elhelyezett számláló, amely a látogatottságot méri, őrült pörgésbe kezdett. Látszólag semmi ok nem volt rá, mégis a napi értéknek a nagyságrendekkel többszörösét mutatta. Ma derült ki egy beszélgetésből, hogy az oldalamra mutató link kint volt az origón. Mi okból, vagy miből nem, nem tudom. Sajnos nem láttam, és azt sem ismerem, aki ajánlotta. Mindenesetre nálam járt egy kisebb falu népessége, ~1900 ember. é‰s ezek közül senki nem hagyott Üzenetet, csak az a pár ember, akit régebben ismerek már. Azért ez furcsa egy kicsit..

2008. december 12., péntek

Fociblog

Tegnap volt a focinapom. Nincs ebben semmi meglepő, hisz csütörtökön szokott lenni az a nap, amikor kollégákkal együtt rúgjuk a bőrt. Eddig jobbára csak mint töltelék szerepeltem a csapatban, mint Woody Allen filmjében a H.E.T. kategória (Háború Esetén Túsz.) kapusként, hogy a többiek játszhassanak. Erőnléttel sem bírtam a folyamatos rohangálást, a rendszergazdai munka jobbára nem a kisportoltak álláslehetősége. Mindent egybevetve egy lepény vagyok még így is, hogy csütörtök délutánjaimat a mozgás oltárán áldozom fel. Futni kellene rendszeresen - de ez az egyetlen sport szinte, amit szívből utálok. Ehhez is kellene egy társ, aki segít nem feladni. A tegnapi mérkőzés meglehetősen jól telt. Két három fős csapatban harcoltunk egymás ellen, és végig kiegyenlített küzdelem zajlott. Nem csak a kapuban álltam, hanem mezőnyben is igyekeztem mozogni, aminek mára meg is lett a következménye. Egész speciális helyeken lettem izomlázas, azon kívül, hogy a labdával ágyékon rúgtak (szerencsére a lövés erőt vesztett a karomon), képen találtak (a fogaimért izgultam, de este még megvolt az összes) szétrúgták a jobb csuklómat illetve magánszorgalomból bevágtam a jobb könyökömet, ami a múltkori siklóernyős, aszfalton pofáraesésem után még mindig fáj. (Tapogatva érdekes alakú képletek érződnek a bőr alatt, de mozgatni tudom, és ha nem nehezedek rá, akkor nem fáj.) Számos taktikai tapasztalattal lettem gazdagabb (amit ha a magyar profi labdarúgás is a magáévá tenne, akkor talán esélye lenne a Ferencvárosnak kikerülni a harmadosztályból.) tehát mindenképpen hasznosan eltöltött idő volt. Remélem a legközelebbi csak jobb lesz ennél..

Barátok közt

Szükség van a barátainkra. De tényleg szükségünk van rájuk? Olyan emberek kellenek akikkel kölcsönösen megbeszélhetőek a problémák, aki segít ha baj van és akiért mi is hajlandóak lennénk az éjszaka közepén is autóba ülni és menni, vagy csak időszakos lelki szemetesládákra van igény, mert szégyellnénk, ha gondjainkat élettelen tárgyakkal (szekrény, asztal, pohárszék, vagy plüssmackó) beszélnénk meg? Véleményem szerint a legtöbb ember az utóbbira szavazna. Folyamatosan keresek, próbálom olyan emberek társaságát megtalálni akik miatt érdemes lenne éjszaka felkelni és akik értem is felkelnének. Ilyenek sajnos nagyon kevesen vannak vagy ügyesen rejtőzködnek előlem, mert eddig jobbára csak az első kategóriából leltem partnereket. Felbukkanó, eltűnő ismerősök, jól induló, de érdektelenségbe fúló beszélgetések, elmondhatod a véleményed - de tojok rá hozzáállások. Azt hiszem, ha királylány lennék, most épp nem a megfelelő békát szorongatnám, és bár a kétéltű valószínű élvezné a dolgot, nekem így is, úgy is csak a csalódás maradna..

2008. december 11., csütörtök

Móric ügynök

A reggelek mindig ugyanúgy indulnak. Az óra csörgése belehasít a hideg csendbe jelezvén, hogy új munkanap kezdődik. Ilyenkor lebotorkálok a garázsig és beengedem a macskát, hogy közöttünk lehessen és megkezdhesse a napi első, de annál fontosabb feladatát. A kötelező és kihagyhatatlan kölcsönös üdvözlési ceremónia után Móric ügynök, a Nemzetközi Rágcsálóelhárítási Főosztály fizetett embere(macskája) végre akcióba lép. Feladata az utód ágyból való kizavarása. Sokkal jobban csinálja, mint én tettem régebben. Az elengedése után, még a zuhany alatt állva hallom már a csosszanó lépteket és az ezt követő szüntelen morgást, amit félálomban előbotorkáló sarjam kelt. Móric ügynök reggeli munkáját sikerrel teljesítvén, békében és teljes megelégedettségben fordulhat immár a reggelije felé a nappaliban, tudva, hogy holnap is lesz nap, amikor számítok rá..

Sorban állva

A sorállás első számú törvénye - tarts zárva az elmédet és ürítsed ki a gondolataidat! Murphy törvénye szerint az előtted álló fogja megvenni az általad kinézett dolgokat ezért kell maximálisan óvatosnak lenned! Ha valamit elrontasz, ha forgatod a fejedben, hogy milyen jó lesz az a bizonyos húsdarab, vagy zöldség, az előtted álló megérzi ezt, és le fog csapni! Az éberséged sosem lankadhat, az előtted állók mindig gonoszok! Vigyáznod kell!!

Bosszantó

Tudom, nem éppen egészségmegőrző program az, amikor magam idegesítem más hülyesége miatt, de úgy gondolom valakinek akkor is fel kell emelnie a szavát az egyszerű emberek mindennapi bunkósága ellen. A határtalan egocentrikusság és az, hogy egész közösségek szoktak rá a 'leszarom' tabletta rendszeres szedésére még nem jelenti azt, hogy ez így ahogy van, jól van. Tudom, hogy azt kívánná mindenki, hogy álljak be a sorba, és én is vegyem be ezt a nekem keserű pirulát, de nem vesz rá a lélek, hogy szótlanul nézzem azt, amivé az életünk válik. Tülekedő, idióta, csak magukra gondoló barmok lettünk (Ezúton kérnék elnézést az igavonóktól!) akik pillanatnyi előnyökért ott tesznek keresztbe egymásnak ahol tudnak, és az érvek hiányát erőszakkal és ordenárésággal pótolják. Magyarnak születtem és sajnos azt hiszem képtelen lennék máshol élni mint itt, de néha azért eljátszom a gondolattal..

2008. december 10., szerda

Mellesleg

Gyönyörök és az élet forrása, emlős létünk egyértelmű bizonyítéka, férfiak kedves játékai -mellek, vagy cicik, kinek kénye és kedve szerint. lehet nagy, formás, puha párna, vagy olyasmi mint a vadászkutya füle, mind mind megannyi kedves emlék, érintés, pillanat. Legyünk mindnyájan kebelbarátok! Klubot kellene alapítanom - azt hiszem lányoknak ingyenes lehetne a tagság..

Nátha

Nátha - az egyik hétköznapi kellemetlenség, ami annyi rossz percet tud okozni nekünk lépten nyomon. Mostanság szezonja van, akár tavasszal a korai cseresznyének vagy epernek. Azt hiszem ezen a télen is jó termésünk lesz belőle és esélyünk sincs, hogy elkerülhessük. Az eddigi hagyományaim szerint átlag kétévente szoktam valami halálosnak tűnő kórságot megkapni így a karácsony tájékán. Ma reggel utódom (Akikre amúgy életünk virágát áldozzuk rá, és így hálálja meg a nyavalyás!) furcsán ébredt fel. Először arra gyanakodtam, hogy tán nem is ő fekszik az ágyban, hanem egy éjszaka alatt néger jazzénekessé változott át, és most nyithatunk valami jófajta klubot, ahol felléphet és bearanyozza agg napjainkat énekével. De mire előkászálódott a szobájából, kiderült, hogy nyoma sincs rajta a metamorfózisnak, csak valami igen virulens kórság bujkál benne, ami alig várja azt, hogy a friss gyerekhúsból megállapodott és érett felnőtt testben szaporodhasson tovább. Azt hiszem megint szép karácsony elé nézhetünk, ha igazam lesz..

2008. december 9., kedd

Tél

Eddig jobbára jóságos arcát fordította felénk, de az utóbbi pár napban mégis elkezdte megmutatni azt, hogy ki az úr a háznál. Kisgyermekként eddig az a határozott véleményem volt, hogy a karácsony hó nélkül mit sem ér, de azóta, hogy önálló kereső lettem és a fűtésszámlák árát is ki kell gazdálkodnom, határozottan el tudnék képzelni egy mediterrán ünnepet is, legfeljebb nem fenyőt díszítenék fel, hanem pálmafát. Azt hiszem a csillogó fehér hó látványát is kellően kárpótolni tudná pár jóképességű, fiatal nőstényegyed a fajtámból, ahogy a tengerparti fövenyen múlatják az időt. Azt hiszem, megalkuvó lettem..

2008. december 8., hétfő

Gondolat a gondolatról

A gondolat és az, amíg eljutunk addig veszélyes fegyver. A vezetőink rájöttek erre már jó régen, de amíg egy időben elég volt a szent könyvek szava, a mostani rohanó életben és információözönben sokkal nehezebb rávenni az embereket arra, hogy ne használják a fejüket másra, mint az életfunkcióik fenntartására. A magam példájából tudom - régebben az autóban mindig hallgattam zenét. Az első beruházásaim egyike rendszerint, a gépkocsi után - az autórádió volt. Szeretem a jóféle ritmust és kellemes dallamot, ezért háttérként mindig szólt valami zene. Az utóbbi időben - mióta rendszeresen blogolok, jóval kevesebb zenét hallgatok. Csak eltereli, elfojtja, gátat vet az áradó gondolataimnak, amik csak arra várnak, hogy megírhassam őket. Tudom, egy országnak, egy politikai pártnak (igazából az összesnek) kellemetlen
lenne, ha az emberek hirtelen gondolkozni kezdenének, ezért tömik tele a fejünket, a saját gondjaink helyett, más gondjait teszik a fejünkbe, saját sorsunk helyett a Berényi család sorsa köt le inkább, arról beszélünk a társaságban, miközben aki ezt teszi velünk, eléri a célját. Megszabadít minket az egyetlen hatékony fegyvertől, attól, amitől évezredek óta retteg a vezetés, az önálló, független gondolkozástól. Nem kellene ezt hagyni..

2008. december 7., vasárnap

Lasagne

Lasagne - csak lazán. Mit lehet tudni erről a fogásról? Természetesen a legfontosabb az, hogy Garfield egyik kedvencéről van szó.Vasárnap a fent említett ételt készítettem. Rég volt már recept, álljon itt tehát ez az étel okulásképp:

A tésztához kell fél kiló rétesliszt, négy tojás, csipet só, és egy kevés víz. Az elegyből rugalmas tésztát gyúrunk, majd egy kicsit pihentetjük. A lehető legvékonyabbra nyújtjuk - ezt én géppel végeztem el. Biztos lehet kézzel is, de akkora profi azért nem vagyok. A töltelék részben besamel, részben darált sertéslapockából készült. A darált húst hagymán addig pirítottam, amíg szét nem esett, majd fűszereztem őrölt borssal, kakukkfűvel, oregánóval és babérlevéllel. Kevés fehérborral addig főztem, míg majdnem megpuhult, majd sűrített paradicsommal fejeztem be. A megfőzött tésztát egy vajjal kikent jénai tálba rétegeztem, úgy hogy egy réteg húst egy réteg besamel kövessen. A legfelső rétegre besamel kerül, majd az egészre reszelt sajt. Sütőben, 200 fokon, 40-45 perc alatt készre süthető.

2008. december 6., szombat

Adj Uram!

Adj Uram türelmet, de azonnal! - Akár a mottója is lehetne a mai estének, ami a vacsora utánig jól is alakult a számomra, de azután beütött a krach. A nej előjött egy régi vágyával, ami egy krómszínű fóliatépőben testesedett ki. Ezt ma sikerült beszereznie, mert én, mint eddig jelentős hátramozdító erő, nem voltam jelen, így szabadon garázdálkodott. Erre, a más helyzetben talán hasznosnak tűnő eszközre nekünk nincs szükségünk, a magam részéről eddig tökéletesen meg voltam elégedve az eddigi lehetőségekkel, ami a fóliák és papírtörlők tárolását és alkalmazását jellemezte. Ma azonban a helyzet gyökeres fordulatot vett, mert a család része lett, ez a krómcsoda, a kínai ipar remek tömegterméke. Elméletileg 4 tapadókoronggal rögzülne a csempére, de én olyat eddig még sosem láttam, hogy egy ilyen árszintű dolog bár hány tappanccsal tartósan ott maradt volna, végül is mit vár az ember kétezer forintért? Már fifikás voltam, mert a dobozolás pillanatában szóltam, hogy háromnegyed kilenckor ne is várja azt, hogy felfúrom a falra azt a borzalmat, de akkor még hátra volt az azóta sikertelenné vált rögzítési kísérlet. Jól taktikáztam, ugyanis valóban jött, hogy azonnal fúrót ide, és este kilenckor álljak neki falat fúrni és csavarozni, de megingathatatlan maradtam. Most persze durca van és duzzogás, de nekem is vannak elveim..

Dupla előny

Minek nevezhetném azt, amikor az egyik kedves ismerősöm egy másik kedves ismerősömre hasonlít? Sőt tulajdonképpen ezért is ismerkedtem vele össze. Mi ez, ha nem dupla előny?

2008. december 5., péntek

Szőr

Szőr - de nem mint angol főrend, hanem ami az emberen nő, azaz amitől a férfi férfi és nem taknyos tejfelesszájú kamasz. Azaz, bajusz és szakáll. Ma elhatároztam, hogy megfosztom magam ettől az ékességtől, attól az eddig jól titkolt céltól vezérelve, hogy ne keverjenek össze azzal a mai nap ügyködő, fehér szakállú piros ruhás öregemberrel, aki méltán népszerű az anyagelvű fiatal népesség körében. Egyszer, amikor legújabb pomponos sapkámban illegettem magam, egy kisfiú rám mutatva azt mondta anyukájának, hogy - Nézd, Anya, bojóc! Be kell vallanom, ez szíven ütött. Nem tudnék még egy ilyet
elviselni..

Legyünk barátok!

Semmi sem azt jelenti, mint amit elsőként gondolnánk róla. Ahogy az ellenkező nemű barát automatikusan szeretőt jelent sokak számára, erről a mondatról is meg van az emberek véleménye. Korunk jellemzője, hogy az őszinteségünk sutba került - manapság nem divat kimondani az igazságot. Legyünk barátok! - Sok kapcsolat, olykor hosszú távú együttlétek zárulnak le ezzel a pár, keresetlen szóval, és mindketten tudják, hogy ez ugyanazt jelenti: Nem akarlak látni, ami volt, véget ért! A jó kapcsolat a meglátásom szerint a barátságból alakul ki, a kölcsönösen, egymás iránt érzett vonzalomból, ami egy pontnál tovább mélyül, így különösebb értelme nincs ennek a felszólításnak, vagy felkérésnek. Digitális világban élünk - ez nem csak a számítógépek rézhuzalaiban áramaló elektromos töltéseket jelent, hanem azt is, hogy képtelenek vagyunk átmeneteket képezni. Valami vagy van, vagy nincs, középút nem létezik. Az emberek, akik régen minden gondjukat megosztották egymással, mára nem beszélnek egymással többé. Valami végetért és új kezdődik, talán. De ez szerintem nem jó így. Vissza kell adni a barátság igazi fényét, és azt, hogy a szavak tényleg jelentsék azt, amit jelenteniük kell. Mindenesetre én azon leszek..

Álomtó

Minden napi ide kirándulok, öntudatlan. Minden éjszaka egy újabb túra a partjaihoz, és sosem tudhatom épp melyik részére sikerül megérkezni. Hol lágy a vize és homokos a partja - ilyenkor jólesik minden perc amit a tükrénél tölthetek, hol hideg és sziklás, a vize tajtékot vet - ilyenkor menekülnöm kell. A homokos fövenyen gyakran találkozom régen látott, vagy nagyon vágyott barátokkal, sok kellemes percet töltünk együtt, míg egy agresszív visítás hatására nem hullok át az ébrenlétbe. Ha a sziklás részre kerülök, hibáimmal és félelmeimmel szembesülök - ilyenkor megváltás a hajnali harsonaszó. Furcsa kettősség, mégis annyira várom az esti utazást, mert mint minden tónál, ennél sincs egész évben rossz idő..

2008. december 4., csütörtök

Esik

Vigasztalhatatlanul esik. A súlyos felhők épp felettünk unták meg tovább cipelni nehéz pára terhüket, ezért bánatos nedves-szürkébe borult a világ. Lassan annyi csapadék hull, hogy potykák fognak úszni a levegőben. Megyek, és rögtön lövök magamnak egyet..

Mindenhova

Eldöntöttem, hogy nem adom fel a blogspoton regisztrált oldalamat. Amíg bírom, a teknyősernyő mellett párhuzamosan fogom vinni mindkét helyen a blogomat. Az írások nagy része mindkét oldalon megjelenik, bár lesznek olyanok is, amik csak az egyik és mások csak a másik helyen jelennek meg. Elválik majd, hogyan tovább, meddig tudom ezt így csinálni.

Nem odaillő

Ma meglepő dologgal szembesültem reggel a fürdőszobában, valami olyasmivel, ami egész évben persona non grata a lakásban, ilyenkor a léte viszont több mint meglepő. Valószínűleg identitászavaros élőlény lehetett, vagy pedig a szokatlanul enyhe időjárás csalogathatta elő azt a bizonyos vérszívót, ami reggel a feredőben szunnyogott. Tiszavirág életének egy jókora tasli vetett véget, így állítva helyre a természet helyes egyensúlyát, nemlétbe taszítva a láthatólag koffeinmérgezésben szenvedő szúnyogot.

Szavak

Words, don't come easy - énekelte még a messzi nyolcvanas években egy FR David nevű énekes. Mára már senki sem tudja ki volt ő, csoda, csoda, hogyha a mai fiatalok olyan előadókat felismernek mint például az Abba vagy a Pink Floyd. Az egész számot nem tudom és nem is akarom lefordítani de az első gondolattal mélyen egyetértek. Vannak szavak, amik nagyon nehezen jönnek. Önérzetből, esetleg titkos érzések, esetleg a befogadó közeg hiánya miatt nehéz azt kimondani ami igazán a szívünket nyomja. Pár napja mégis megpróbáltam, bár úgy hiszem ezeket csak a pusztába kiáltottam és a halk, ámde belülről jövő sóhajt felkapta és örökre elvitte a játékos kedvű szél..

A fagyi

A fagylalt, mint sok minden más, Kínából származik. Azt hiszem nincsen új a nap alatt, akkor is, mint mostanság újra, minden onnan jön. (Lassan már a gyerekeinket is onnan fogják hozni.) Európába az arabokon és a föníciaiakon keresztül került be ez a fajta élvezet, majd a franciákon keresztül vált igazán népszerűvé. Sokan rajonganak érte, köztük jómagam is. Apropóját az adja a megemlékezésemnek, hogy épp este gondoltam a gyermekkorom pénzére és annak értékére. Beszélgetésben felmerült, hogy az akkor méltán népszerű, és mindenki háztartásában előforduló Búvár zsebkönyveket kb 15 forintos áron lehetett kapni, és az utód meg is kérdezte azonnal, hogy mit lehetett ezért a pénzért vásárolni? Ma ennyi pénznek szinte csak apró jellege van, illetve az, hogy nem adják oda a kiválasztott dolgot az üzletben, ha ennyivel kevesebb rejtőzik
csak a pénztárcádban. Tizenöt forintért akkortájt épp 15 gombóc fagyit lehetett kapni! A kedvenc fagyizónkban igazából csak nyáron lehetett ezt a csemegét élvezni és sosem volt nagy választék. A legtöbb, a négyféle fagyi volt, de alapvetően kétfélét lehetett kapni, azt viszont azóta is elfelejthetetlen ízben. Azóta is nosztalgiával gondolok vissza arra a citromra és vaníliára. Vagy csak az elmúlt és soha vissza nem térő gyermekkor íze hiányzik annyira?

2008. december 3., szerda

A luk

Ciki, ha az ember napközben jön arra rá, hogy egyel több luk van a fenekén, mint kellene. Most vettem észre, hogy szégyenszemre kilyukadt a nadrágom, és most rongyokban kell kibírnom a nap hátralévő részét. Bár tulajdonképpen, az anyagfáradásból bekövetkező szakadás manapság roppant divatos, sőt emberek új nadrágokat is képesek így megvenni a boltban, mi több még pénzt is adnak ki érte, én még ebben is maradi vagyok, és nem szeretem, ha a hátsóm egy részét más is bámulhatja. Jelszavam - Ha én nem láthatom, ne nézze más sem!

Időjárás

Furcsa idők járnak mifelénk mostanság. A nyár nem igazi nyár és a tél sem az, aminek lennie kell. Most példának okáért éppen vadul korcsolyáznunk kellene valahol, esetleg havat lapátolni, és ehelyett tíz fok van és szinte tavaszi hangulat. A csapadékkal nincsen baj, bár ha ez a mennyiség hó formájában esne le, akkor már ki sem látszanánk belőle. A gondom mégis a hőmérséklet. Ezen az szélességen ilyenkor hidegnek kellene lennie. A természet eddig úgy működött, hogy szüksége volt a pihenésre. A fagy megölte a slendrián módon bebábozódott csimaszokat ezáltal gyérítve a kártevőállományt. Most ez elmaradni látszik, és bár a fűtésszámlánkban előnyös, de félek tőle, hogy nyáron több kukacunk lesz, mint amire amúgy egyébként vágynánk..

Munkahely

A munkahelyünk a második otthonunk - vagy az otthon a második munkahely? Jó kérdés! Ha hozzávesszük azt, hogy az alvást leszámítva több időt töltünk manapság munkával, mint otthon, legalább is a legtöbbünk esetében ez így van, akkor inkább az utóbbi megállapítás látszik igazabbnak. Mindenesetre azt hiszem ezzel együtt is hülyülök. Az egyik nap mikor a házunk elé értem, automatikusan a munkahelyi belépőkártyámat vettem elő, azzal akartam hazamenni. Ez azért már minősített esete az öregedésnek..

2008. december 2., kedd

Heurékli!

Heurékli! Megjavult a sablonom, így hát maradnom kell. Igazából ez egy jó hír, mert utáltam volna ha el kell költöznöm. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a közbenjárását! (Azért kíváncsi lennék, hogy most az összes Classic sablon jó lett?)

Maradok

Azt hiszem maradok a Blogtéren. A feltételt, amihez a távozásomat kötöttem, teljesítették, és azt végül is, már megszoktam. Igaz, hogy tele van gyerekbetegségekkel és apró, ámde bosszantó hibákkal de mégis főleg oda fogok írni a közeljövőben. Ezt az oldalt is megtartom, de talán nem fogok annyit ide írni, mint eddig. Mindig jó a tartalék, ezt már Magilla Gorilla is megmondta..

Valami mozog

Valami bűzlik Dániában! Bár az említett ország messze van, de mint a régi klasszikus megjegyezte volt, ott északon erős szagok uralkodnak. Rossz lehet annyira fenn, hisz nem csak az illat bántó, de még rendszerint hideg is van. Ám idelent is mozgolódik valami. Miután nem adtam fel n.-ik kommunikációs kísérletemet a Gépház felé, levelet írtam, egy véletlenül elejtett e-mail címre, ahonnan is Prospero volt kedves és megkeresett. Azt mondta, hogy először találkozott az általam vázolt problémával, és ígéretet tett az orvoslására (Legalábbis én annak vettem a levelét.) Ez mindenesetre kérdéseket vet fel bennem a bejelentő űrlap hatékonyságára, illetve a funkciójának a maradéktalan betöltésére. Lehet, hogy elsősorban a morgolódók megnyugtatására van elsősorban, és a tényleges címzettje a /dev/null? Ezt nem tudhatom, de talán, két hét után végre történik valami pozitív is? Meglátjuk! A szombatot, mint határidőt azért tartom..

Furcsa

Furcsa dolgot tapasztaltam, nézegetvén a látogatási statisztikámat. Mióta nem írok ide, sokkal több a látogatóm, mint amikor írtam. Ebből azt a következtetést lehetne logikusan levonni, hogy rossz hatással vagyok az emberekre. Mindenesetre furcsa, nagyon furcsa..

Névnap

Egy névnap kapcsán jutott eszembe pár gondolat. Míg az ember a gyerekkorát tölti, várja az ünnepi alkalmakat. Ilyenkor az alkalom fénypontja az, amikor az ajándékozás kezdődik, amikor a gyermek boldog izgalommal lesi azt, hogy a többiek szeretete milyen anyagiasult formában mutatkozik meg. Azután felnő, és rájön arra, hogy egyesek ezt, aminek igazán szívből kellene jönnie, mennyire gépiesen teszik. Vagy akár úgy sem. Nem törődünk a másikkal, igazából sokszor az sem számít, hogy a másik mit szeret, az ajándékokat magunknak választjuk és elvárjuk azt, hogy akinek adjuk, az örüljön neki. Magunkból indulunk ki, noha nem magunkat lepjük meg. A bűntudatot talán feledteti az ajándékozás öröme, ha egyáltalán van ilyen, és nem veszett ki, nem vált gépiessé ez a dolog is belőlünk. Én például rendszeresen száraz vörösbort szoktam kapni, noha se a vörösbort, se pedig a szárazat nem kedvelem különösebben. Megértem Dumbledore professzort, akinek minden vágya egy pár meleg gyapjúzokni volt, de helyette mindig valami fényes, ámde jószerivel használhatatlan csecsebecsét kapott..

2008. december 1., hétfő

Csak só

Van nálam több kiló ajándéknak szánt só. Közeli lejáratú, ezért már kereskedelmi forgalomba nem lenne hozható, de ajándéknak ideális, hogy kifejezhessem vele a szeretetem és nagyrabecsülésem bizonyos emberek irányában. Amúgy érdekes kérdés ez a lejáratos só. Évmilliók alatt kialakult vegyületről van szó. Iskolai kémiaórák első tananyaga a nátrium klorid, és otthonainkban is hétköznapinak számít. Használjuk ételeinkben és az utcán is, hogy el ne csússzunk. Ismerjük a mesét is a királylányról, aki jobban szerette az apját mint az emberek a sót. Szóval ott van mindenhol. A tengerek vize, amikor itt még nagy vizek hullámzottak, szépen elpárolgott és hatalmas sómezőket, sóbarlangokat hozott létre. Az emberek megtalálták az évezredek óta változatlanul pihenő anyagot, kibányászták, dobozokba töltötték, és árulják. A lejárata meg kb egy év. Némi ellentmondást vélek felfedezni ebben. Ja, hogy ez a fogyasztói társadalom? Rendben, de nem túlzás ez egy kicsit?