2007. október 31., szerda

Elvárások

A tegnapi bejegyzésemmel kapcsolatban kaptam meg a szememre a hányást, hogy az velem a baj, hogy elvárásaim vannak. Úgy gondolom, hogy ez önmagában még nem lenne baj, hiszen a véleményem szerint elvárásai mindenkinek vannak. Aki azt mondja, hogy nincsenek, az önámító, magát próbálja meg becsapni, vagy ha tudatosan csinálja, akkor másokat. Az elvárások - vagy úgy is mondhatnám, hogy a megfogalmazott minimum a kapcsolatteremtésben az a küszöb lehet, ahonnan valaki hirtelen szimpatikussá válik számunkra, akivel elbeszélgetünk, és nem fordítunk sértetten hátat, vagy nem kezdünk éppen öles léptekkel menekülni tőle.  Úgy vélem, az én minimumom egyszerű és betartható, de mégis sokan áthullanak ezen a rostán manapság. Ez az őszinteség. Ez számomra nem azt jelenti, hogy a másiknak mindent el kell mondania magáról, mert hisz titkai mindenkinek lehetnek, illetve, ha nem is titkok azok a dolgok, de vannak olyanok is, amik nem tartoznak bárkire, lényünk bizonyos dara bjait ne m kell feltétlenül másokra aggatnunk, vagy az orrukra kötnünk. Apró, de lényegi különbség tehát a mindent mondjon el magáról helyett, az, hogy amit elmond magáról az igaz legyen. (Ide tartozik egy aprócska kitétel - az, amit másoknak mond rólam. Ha véleménye van, ami engem (is) érint, azt szeretem elsődleges forrásból megtudni - tőle.) Ő dönt, hogy mit ad, de az úgy legyen ahogy van, ne kelljen benne csalódnom, mert azt rosszul viselem..

2007. október 30., kedd

Kétarcúak

Két vagy többarcú világban élünk. A legtöbb ember a saját belső lényét titkolja a külvilág előtt, kifelé mást mutat, mint amilyen ő valójában. Ez az olyan embereknek, akik igyekeznek őszinték maradni minden helyzetben, szenvedést okoz, mint ahogy én is rosszul viselem. Őszinteségem abból fakad, hogy öregszem, és talán hülyülök is, azon kívül sosem bírtam az őszinteség hiányából fakadó többletadminisztrációt, azt, hogy állandóan nyilván kell tartani, hogy kinek mit mondtunk, hogy ne keveredjünk ellentmondásba magunkkal. Az, hogy másokról kiderül az, hogy álarcot (vagy álarcot?) viselnek azt jelzi, hogy még nekik sem megy a dolog igazán, hisz jól láthatóan, időről időre lebuknak. De nem tanulnak ebből, felveszik a földre hullott álarcot, leporolják, és megy minden a régiben tovább. Keresem valaki társaságát. Egyre inkább az az érzésem, hogy ő sem a valódi arcát mutatja felém. A baj az, hogy az álarcát jobban szeretem...

2007. október 29., hétfő

Időn túli lények

Nővel időre elindulni valahova képtelenség. Ez egy axióma. Ez nap mint nap bebizonyosodik számomra abban, hogyha azt szeretném, hogy ő ne késse le a saját vonatát, amivel dolgozni megy, akkor 'ustorral' kell hajtanom. Mert mindig lesz valami, amit még hirtelen meg kell tenni, ami ugyan tökéletesen elvan addig, amikor nem kerget minket a tatár képében tetszelgő idő, amikor nyugodtan meg lehet tenni. De nem, azt akkor és ott, kell megoldani, félretéve a sürgetést és a kérést, hisz ott van az adott dolog - és bántja a szemét. A nők ezért gondolom, hogy időn túl élnek, valami furcsa kapcsolatban állnak az idő értelmezésével. A nő és a pontosság két, egymást kölcsönösen kizáró fogalom, egy anomália. (Összeesküvés-elméleteket kedvelők figyelmébe - A(NO)MÁLIA - Ha a szóból kivesszük a 'NO' szótagot, ami tulajdonképpen a NŐ szó ékezet nélkül írt alakja, akkor egy női nevet - Amália - kapunk!! Ez nem lehet véletlen!!)

2007. október 28., vasárnap

Ételblog

Az időjárás rosszra fordultával gasztronómiai kisérletezőkedvem is a sötétség homályába vész. Ezért ma almaleves és paprikás csirkefutómű lesz galuskával. A combokhoz még pénteken jutottam hozzá, az eladó elszámolhatta magát, mert bár hat darabot kértem, mire hazaértem, hét lett belőle. Persze a csirke felsőcombok is szaporodhattak útközben, de ez kevéssé valószínű, illetve a hozzájuk intézett ilyenirányú kérdésre nem válaszoltak, sőt szemérmes hallgatásba burkolóztak. Így valószínűsítem, hogy mégis az elszámolás esete forog fenn. Az elkészítésük jó alkalmat teremt arra, hogy a vasárnapi ebéden kívül, a héten itthon maradók asztalára is kerülhessen belőle, mint feltét. Ebből az alkalomból hétfőn sóskát fogok készíteni. Ennyire előre szinte még sohasem terveztem, de valahol el kell kezdeni ezt is...

2007. október 27., szombat

Erózió

Erózió - A víz talajpusztító munkája. Ilyen egyszerű magyarázata van bizonyos szavaknak. Úgy érzem, nem csak a víz tesz ilyet a talajjal, hanem emberi kapcsolataink is hasonló eróziót szenvednek el. Az idő lemossa rólunk a közös dolgaink földjét, azt az anyagot, mely összeköt minket és megteremti a kapcsolatot közöttünk. Emberekkel, akikkel valaha jó viszonyban voltunk, és egy időre nem gondoskodtunk barátságunk talajának közös ápolásáról, mint a tarra vágott és úgy hagyott hegyoldalak, úgy veszítettük el a kapcsot, amely összekötött bennünket, és most nagyon nehéz, talán lehetetlen is, (vagy csak már felesleges?) újra megpróbálni televényt helyezni a csupasz kőgerincekre. Kilátástalan, sziszifuszi munka cipelni a sarat két kis vederben, miközben a víz hangos zubogással a lábunk előtt viszi el munkánk maradékát..

2007. október 25., csütörtök

Közlekedés új utakon

Végre megnyitották az M3/2B (Majdani M0) csomópontot, ami kerek egy hónapig zárva volt építési munkák miatt, ezzel jelentős fennakadásokat okozva a közlekedésben, és hosszú órákkal rövidítve meg az erre járó autósok átlagéletkorát, az elszenvedett stressz miatt. Már volt alkalmam arra közlekedni, és megdöbbentett az, hogy látszólag az egyhavi munka teljesen felesleges volt, ugyanis a forgalom a régi nyomvonalon halad. A lezáráskor volt szerencsém írni egy levelet a Közútkezelőnek (Amire jó magyar szokás szerint egy sor választ sem kaptam.) amiben leírtam, hogy technológiailag helytelennek tartom a munkavégzést, és a lezárások sorrendjét. Gondolom megvan rá a jó indok, hogy egy ilyen levélre ne válaszoljanak. Olyan emberek, akik évekig tanultak (Na jó, a látottakból inkább az következik, hogy valahol ittak, és volt egy emberük, aki eljárt helyettük vizsgázni. Pl Nem először követik el azt a hibát, hogy a terelésről csak ott tudósítanak, ahol már nem lehet másfelé menni. Miért nem lehet erről egy  választási lehetőség előtt értesülni, amikor még lehet másfele menni?) egy szakmát, pont egy civil levelére ismerik el, hogy tévedtek? Nos ez teljesen kizárt. Bár tudom, hogy nem olvassák ezt a fórumot, de szívesen vitatkoznék valakivel erről, aki észérvekkel meg tud győzni, hogy tévedek. Miért nem lehetett egy forgalomszámlálást végezni arról, hogy hányan veszik igénybe az említett utat, illetve, amikor megtörtént a lezárás, akkor miért nem segítettek a közlekedésben? Úgy tűnik, hogy az M3-as autópályát fenntartó cég képes lett volna érdemben lépni, ha felkérés érkezik hozzá, mint ahogy ez elmaradt. Így, a lezárás miatt továbbsodródó autókat az Autópálya Zrt emberei a matricahasználat elmulasztása miatt még meg is büntették. (Persze, jogosan, bár ebben az esetben lehettek volna elnézőbbek is.) Így jártak, ez Magyarország, ma az Úr 2007-es évében. (Mielőtt valaki elkezdene Gyurcsányozni, szerintem ez nem a kormány hibája, ezek a dolgok politikától függetlenek.)

2007. október 24., szerda

Teaidők

Ahogy jönnek a hidegebb idők, úgy kerül egyre jobban előtérbe nálam a tea. Ezt az aranyló sárga italt inkább telente fogyasztom, akkor viszont egyre gyakrabban, ami azért furcsa, hiszen fűtött szobában ülök, tehát elméletileg nem kellene, hogy a külső hőmérséklet befolyásoljon, és mégis. Régebben, amíg anyámnál laktunk, a tea a betegségek itala volt, szinte csak akkor főztük, ha valaki nem volt éppen jól. Anyám mindig el szokta volt mesélni azt, hogy egyszer az öcsém betoppant a konyhába és megkérdezte anyámat, hogy mit csinál? - Teát főzök. - felelte ő. Miért, ki beteg? - jött rá a kérdés. Változnak a szokásaink, azt hiszem öregszünk. Ma már mindenféle alkalomra, csupán az íze, vagy a felfrissülés utáni vágy kedvéért fogyasztjuk, és szerencsénkre rengeteg fajtát lehet kapni belőle. Egy jó csésze tea illata és íze mindig új reményekkel tölti fel a napunk hátralévő részét. Egészségünkre!

2007. október 23., kedd

A hétvége mérlege

Lassan túl vagyok a háromnapos hétvégén, ideje mérleget vonnom ebből. Elmúlt egy buli, amiről vegyes érzelmeim vannak. Sikerült megsérteni embereket, bár én nem éreztem egyáltalán sértőnek azt, amit, sikerült jót főznöm, ami a nyakamon maradt, sikerült félreértenem valakit, amivel tökéletesen hülyét csináltam magamból, és még szégyellem is miatta magam. Tegnap újra nagyot dolgoztam, most tele vagyok izom és a történtek miatt lelki fájdalommal is, és most meg zuhog az eső, noha erre a napra is mást terveztem. Összességébe véve eléggé rossz hétvége volt a mostani. De talán szükség van ezekre is, hogy értékelhessem azokat, amik jól sikerülnek..

Bableves

Hozzávalók: szárazbab (amit előző este be kell áztatni, hogy jól megszívja magát.) leveszöldség, egy kisebb füstölt csülök,egy darab kolbász, a rántáshoz olaj, liszt és vöröshagyma, fűszerek: pirospaprika, só, bors, babérlevél. Az előző napi tevékenységek, a bab beáztatása, illetve a csülök megfőzése. A húst annyi vízben főzzük, hogy ellepje, a főzővizébe kevés sót, egész feketeborsot és babérlevelet teszünk. Ha kész, a vízből kivesszük és hideg helyen pihentetjük. A főzővizet nagy becsben tartjuk, kiönteni Isten ellen való vétek, hisz másnap ez a lé képezi majd a bableves alapját. Ha nem használjuk fel az összeset, érdemes lefagyasztani a mélyhűtőben, mert remek alap későbbi levesekhez. A babot főzni kezdjük a csülök vizében (Ha úgy vesszük, akkor ez egyfajta lábvíz. Na jó, de milyen!) majd bezöldségeljük, fűszerezzük ízlés szerint, teszünk bele darabokra vágott kolbászt is, épp csak az ízélmény fokozásáért, majd kevés pirospaprikát szórunk bele. Ha puha a zöldség és a bab, vöröshagymát olajon megdinsztelünk és lisztet szórva rá, világos rántást készítünk. Ezzel a levest berántjuk, beletesszük a hideg (esetleg kockára vágott) csülköt és készre főzzük. Jó étvágyat!

2007. október 20., szombat

Szélmalomharc

Mióta mint vásárló, öntudatra ébredtem egyre gyakrabban állok ki a jogaimért és a többség jogaiért is. Valahogy a kötelességemnek érzem azt, hogy szóljak valamiért, ami mellett a csendes többség elmegy, esetleg csak magában puffog egy kicsit, vagy legyint, hogy 'Ááá, egy fecske nem csinál nyarat, meg úgysem fog történni semmi!' Lehet, hogy tényleg nem fog, de úgy érzem akkor is szólni kell. Tudja meg az, akire tartozik, hogy hanyag munkát végzett, és ha egyre többen szólnak, akkor előbb utóbb történni fog valami. Mert történnie kell. Ez egy kicsit olyan, mint a lottó. Ha nem lottózol, nem is nyerhetsz. (Igazából matematikai esélyben csak a nem vásárlás és az egy szelvény vétele között van nagy különbség, a többi szinte elhanyagolható, és ennyi pénzt, amit 1 szelvényre el kell költeni, sokkal egészségtelenebbül is el lehet költeni, de ez most mellékszál.)  Ezért, kedves Feleim, ne menjetek el becsukott szemmel valami miatt, ami nem tetszik, bátran emeljétek fel a szavatokat az illetékes fórumokon az igazatokért!

2007. október 19., péntek

Bulizöngék

Szeretem a bulikat. Ennél már csak egy jobb van, a jó buli. A mulatságot lehet többféleképpen is szeretni, elmenni is jó, de szervezni is. A mostani hétvégére is jut egy, egy olyan, amit én szervezek. Egy rendezvényre több dolgot érdemes biztosítani, a legfontosabb talán a társaság és a jó idő.  Utóbbiból sajnos hiány lesz, így az előbbi feltétel sem teljesülhet, legalábbis úgy néz ki. A muri hagyományosnak mondható, egy évben kétszer rendezem meg, és egy alig titkolt célja egy kis munka, (amit nem tudok elvégezni egyedül - még legalább egy, jó erőben lévő férfiember szükséges hozzá. A munka kb 15 perc.)  és sok szórakozás. Az ételt én állom, az italt mindenki hozza, és azt, amit inna. Alkoholistáknak alkohol, absztinenseknek gyümölcslé. Sajnos az ilyen alkalmakra hívott vendégseregre sem lehet számítani. Vannak akik megígérik és eljönnek - ők a legjobbak!, vannak akik megígérik és nem jönnek el - ez a másik véglet. Ennél csak két rosszabb van - aki nem mondja, hogy nem jön, és mégiscsak eljön, illetve, aki nem mond semmit, és az utolsó pillanatban dönt. Sajnos ilyen emberrel is van kapcsolatom. A mostani buli sajnos haldoklik! Az emberek sorra mondják le, van akinek nincs kedve, van aki családi okot talált magának, és vannak akik még mindig nem tudják. A kaját ma meg kellene vennem, mert babgulyást akartam főzni és a babot be kell áztatnom. Szóval lesz ami lesz! Lehet, hogy több buli viszont nem lesz. Sokkal egyszerűbb megkérnem egy olyan embert, aki biztosan eljön és segít, mint könyörögjek olyan embereknek, hogy hadd láthassam vendégül őket, és cserébe ők úgy érzik, hogy szívességet tesznek nekem azzal, hogy megjelennek..

2007. október 18., csütörtök

Őszinteség

Az őszinteség olyan keserű pirula amit sokan vonakodnak, épp az íze miatt beszedni. Szeretem ezt a keserűséget. Illetve túlzás, hogy szeretem, a gyógyszer bevétele utáni javulást illetve a jót szeretem inkább, azt, hogy helyreáll a háborgás, és tudhatom, hogy kivel hányadán állok. (Lehet, hogy ez azzal függ össze, hogy a tonikot is szeretem? - Az őszinte emberek szeretik a tonikot - Ez egy remek újabb téma, amit alkalomadtán kifejtek, csak félek tőle, hogy el fogom felejteni.) Más nem szereti a pillanatnyi fájdalmat, azt, hogy egy kicsit rossznak kell először lenni, hogy utána jó lehessen, hogy ne kergessenek az emberek hiú ábrándokat. De úgy látszik, az ők szeretik kergetni őket, és ezek arra valók, hogy hajkurásszuk. Nagyon vártam egy levelet. Valakivel eddig egyoldalú kapcsolatban álltam, ami azt jelentette, hogy én írtam neki, ő meg, bár elmondása szerint olvasta a leveleim, nem válaszolt. Ha kérdeztem, arra sem. Tegnap az az öröm ért, hogy levél érkezett tőle, bár örömömbe rögtön üröm is vegyült, ugyanis kérése lett volna, szívességet szeretett volna. Nem tudom, hányadán állok az emberekkel, ha csak akkor jutok az eszükbe, ha kell nekik valami. Akkor már jobb az a kis keserűség az elején...

2007. október 17., szerda

Párnacsata

A mindennapi életünk folyamatos harc, főleg, ha nőkkel élünk együtt. A nők generálják a konfliktust, sőt, egész lényük egy merő, két lábon járó, problémára utaló hajlam. Terminátoros hasonlattal élve, élő szövet egy halom gondon. Férfiemberek összezördülés nélkül elvannak egymás mellett, miután egyszer tisztázták a játékszabályokat, de ha egy nő felbukkan, rögtön viharfellegek kezdenek gyűlni a szoba sarkaiban. Nem hiába a trójai háború is egy nő miatt tört ki. Szóval a háborúk és csaták. Tegnap egy csatát nyertem! Igaz előtte jelentős területeket vesztettem el, de egy valamire való csata nincsen áldozatok nélkül, és a közös ágy mindig bőséges alkalmat teremt a hadakozásra. Szeretek magasan aludni. Ugyan Göd nem Kékestető és nem is a Himalája, de ezt remekül ellensúlyozza az egy nagy és két kispárna. A nej, mikor megismertem még egy szál rongyon, laposan aludt, mert állítólag így szokta meg. Ellenálltam jobbító szándékának amivel az egészségem megóvására törekedett azáltal, hogy elveszi a párnáimat, így azóta ő is egy nagy és egy kispárnán alszik. Igaz, a párnát kezdetben tőlem szerezte be, de rájött arra, hogy gátlástalanul visszaveszem, mihelyst rájövök, hogy nála van. És nagyon gyorsan rájövök, ugyanis nem alszom kényelmesen. A téli zegernye eljövetelével a régóta óhajtott álmomat váltotta valóra, hogy végre megkaphattam a hosszú takarómat, igaz, (Itt vesztettem el a csatát) ő is alámászott, mondván elég nekünk egy is. Szerintem nem, mert állandóan egymásról húzgáljuk le, hiába akkora amekkora. Ezzel együtt megfosztott szeretett egyik kispárnámtól, hogy aludjak így, hisz ő is így teszi. Könyörögtem, hogy kérem vissza, hisz már megszoktam, és nem esik jól nélküle a pihenés, de csak a mismás, a terelés, és a szabadkozás lett a válaszom minderre, míg végül elő nem rántottam egy huzat nélküli párnát a szekrényből, hogy addig jó lesz ez is. Erre rögtön került rá huzat, az addig megoldhatatlan problémák azonnal rendeződtek, és helyreállt a status quo. Most megerősített határvédelem van, éberségem nem szunnyadhat, mert csapataink még harcban állnak...

2007. október 16., kedd

Lélekbor

Tegnap újra módom volt belekóstolni a mezőgazdasági munka (egészen pontosan a borászat) által nyújtott derékszakasztó foglalatosságokba, mint segéderő. Apámék szőlőt vásároltak, mert a megtermelt pár láda gyümölcsből és a vásároltból maguk készítenek maguknak vörösbort. Megtermelni sem egyszerű a szőlőt, metszeni kell, amikor ébred a természet, kapálni, és rendszeresen permetezni. Ez egy kisbirtok esetén se egyszerű, de ők így nőttek fel, ez az életük és a hobbijuk is. Személyes tragédiám, hogy nem igazán szeretem a hegy - jelen esetben a kert - levét. A száraz vörösbortól ég a gyomrom, így csak az értő közönség által megvetett édes és félédes borokat tudom nagy mennyiségű, utólagos szódabikarbóna bevitel nélkül fogyasztani. Ha pusztán a gazdaságosságát nézzük, akkor a saját bor készítés egyike a sok, gazdaságtalan tevékenységnek. A munka, a ráfordított anyag, a rengeteg idő - szóval egyszerűbb lenne a boltban megvenni azt a pár üveget, ami elfogy. És még is! A saját bor sokkal jobb mint az üveges. Nem csak a szőlő van benne maradéktalanul, hanem a munkájuk, a szívük és a lelkük. Ezért felejthetetlen ízű, még ha kicsit fanyar is nekem..

2007. október 15., hétfő

Köszönés - Tisztelet vagy megszokás

Régóta foglalkoztat ez a kérdés, és valószínűleg nem is fogom a közeljövőben megoldani, de azért a kollektív tudatalattira bízom, hátha sikerül valami előrehaladásra szert tenni ezáltal. Én még olyan környezetben szocializálódtam, ahol mára már idejétmúltan azt tanítotték, hogy nőnek illik 'Kezicsókolomot' köszönni, és a tegezést is illik rá hagyni, tehát a pertut neki kell kezdeményezni. A mai világban a népesség egyik fele vadul tegez mindenkit, a másik fele ragaszkodik az idealista elképzeléséhez. Ahogy kinéz, én a másik táborhoz tartozom, bár a bástyáim és védvonalaim gyengülni látszanak, és ha valaki el tudná mondani, hogy mi alapján válasszak köszönést, igazán hálás lennék. Szeretném a tiszteletemet kifejezni úgy, hogy a másik ne érezze magát rosszul tőle, hogy az üdvözlés tisztelet legyen, ne megszokás..

2007. október 14., vasárnap

Szombat

Elhatároztam, hogy a hétvégeken, a szokásos egyébirányú szenvedéseimen kívül, megpróbálok egy kicsit a gasztronómiának is áldozni. A hétvégék úgyis azok a napok, amikor gasztronómiai kreativitásomat kiélhetem. Tegnap egy konferencián voltam, amit egy élelmiszeripari iskola kollégiumában tartottak meg. A hely nem hazudtolta meg önmagát, így az ebéd, ízvilág tekintetében, és tálalás szempontjából is igen jó volt. Kicsit levett belőle, az ős-szocialista időket idéző, igazi, hamisítatlan menzai étkészlet, de mindenhol kell lennie valami ellenpontnak. A menü hideg gyümölcsleves volt, ízlésesen tejszínhabbal és egy levélke mentával, a második Mogyorós rizs (Ezt egy homokozóformával tálalták ki, nagyon ízlésesen), egy szelet sertéshús, pikáns öntettel, egy szelet grillezett cukkíni és egy kevés őszibarack csatni. Ez utóbbiban nem vagyok biztos, bár mindenképpen barackból volt, nem tudom, hogy megütötte-e a csatni definícióját, de mindenesetre az egész összeállítás meglehetősen finom volt, és dekoratív. Ha ilyesmit esznek a diákok minden nap, akkor kezdem sajnálni, hogy nem ide jártam annak idején...

2007. október 12., péntek

Keserédes avagy örömök és ürömök

A mai napom egy rendkívül vegyes nap lesz örömök és ürömök szempontjából. Egy nap mindkettőből állhat, igazán persze az lenne a jó, ha csak az első lenne, de a második kiküszöbölhetetlen. Minden az arányokon múlik. Ma nem megyek dolgozni - helyette egy konferenciát látogatok meg Budapesten. A rendezvény kétnapos, így holnap is lesz benne részem. A téma izgalmas, ez mindenképp pozitív eseménynek ígérkezik. Valószínűleg találkozhatom olyan emberekkel, akiket ismerek - ez is jó, és ha sűrűn jár ilyen rendezvényekre az ember, akkor egyre gyakrabban elő is fordul. A rossz csak ezután kezdődik - a nej bejelentette, hogy el akar jönni velem vásárolni. Csapás csapás hátán!! Nővel vásárolni menni - egyike a bibliai csapásoknak, közvetlenül a sáskajárás után. '..és akkor elsötétülend az ég, a folyók színe vérveressé változa, majd az asszonyok bejelenték, hogy veled menék el az vásárba..' ez az a pillanat, amikor az ember a feladáson gondolkodik. Ahelyett, hogy nyugodtan és kellő gyorsasággal megvehetném a szükséges dolgokat, véget nem érő érveket kell hallgatnom két, teljesen érdektelen és egyforma tarka rongy előnyeiről és hátrányairól. Ilyenkor tűnik reális választási lehetőségnek a cölibátus...

2007. október 11., csütörtök

Zsírblog avagy óda a töpörtyűhöz..

Sebes lábakkal közeledik a tél! Ezt onnan is érezhetem, hogy a nyári hónapokban méltatlanul mellőzött ételek újra az étlapra kerülnek. Az ősz a zsírtartalékok felhalmozásának utolsó lehetősége az állatvilágban, és amit ma meg lehet enni, azt meg is kell, ugyanis ha én nem , akkor megeszi más, és minden gramm zsír az életet jelentheti akkor, ha már nem lesz mit enni. Na ez a veszély engem nem fenyeget egyelőre és nem is szeretném, ha ilyen gondjaim lennének, de ki tudja, mit hoz a holnap. A természetes érdeklődésem újra a zsírfélék felé fordult, amik trónján egyértelműen a töpörtyű áll. Ó, az az Istenáldotta töpörtyű! Még az átkosban mellőzött étel voltál, a melósok eledele, az árad ehhez mérten volt alacsony. Barátaiddal, a húsos szalonnákkal, az ebek élelmezését gazdagítottad (Egyszer a Böszörményi úti közértben (Budapest, XII. kerület - előkelő környék!), amikor 20 dkg főtt, füstölt, császárszalonnát kértem (Császárszalonna - Az ambrózia után az Istenek eledele lehet az Olympuson.) az eladó megkérdezte, hogy - Ugye a kutyának viszem? - Amikor azt mondtam, hogy magam szeretném megenni, úgy néztek rám, mint a véres rongyra - de ez mellékszál.)  mára előkelő étekké váltál, előkelő árakkal.  A z egykoron olcsó, senkinek sem kellő melléktermékeket ma aranyárban lehet kapni, így jártak a szalonnák, a töpörtyűk, avagy a pacal. Drága Töpörtyűk! Leborulva imádunk titeket! Remélem majd azután fel is fogunk tudni állni a hasunktól...

2007. október 10., szerda

A Linux dicsősége

'Mindenki rendőrként születik, csak vannak akik kinőnek belőle!' - Szó se róla, semmi bajom nincs a rend éber őreivel, ha a munkájukat végzik, illetve elvégzik, de attól még a jó rendőrviccet szerethetem. Ennek a tréfának az analógiája az, hogy minden rendszergazda a Windows-sal kezdi, de vannak akik kinőnek belőle. Örvendetes, és számomra igen boldogító az a hír, hogy az az operációs rendszer, amire több mint tíz éve letettem a voksomat, kezdi kinőni magát. Elérkezett abba a korba, amikor egyre jobban meg lehet élni az ismeretéből fakadó tudásból. Laikusok számára úgy tudnám leírni a Windows - Linux párhuzamot játéknyelvre lefordítva, mint a Playmobil és a Lego viszonyát. A Playmobil játékok szépek, de csak a funkciójukban használható, illetve abban, amit a tervezője megálmodott. Ha nekünk egy lakóautó kell, akkor azt kell megvennünk, és azt nem lehet szobabiciklivé átalakítani. Az van, és punktum. Ugyanakkor a Linux engedi szabadon szárnyalni a kreativitást, előre elkészített kockáiból bármit fel lehet építeni, rendkívül költséghatékonyan. Mára már elérte az asztali környezetek között is azt a rangot, hogy bárkinél, aki szövegszerkesztésre és/vagy internetezésre akarja használni bátran ajánlható, nem marad le a nagy riválisa mögött, sőt, sok mindenben előtte jár. Egyedül a játékok terén áll kicsit hadilábon, mert bár sok nagyon jó játék van rá, a legújabb csodák futtatásához még Windows szükséges. A gyerek gépén még nem lehet lecserélni az operációs rendszert, de az apáknál, és nagyapáknál már érdemes, főleg, ha mindent legális forrásból kívánunk beszerezni. Apámnál már Linux fut, és bár nem ért hozzá jobban mint a Windowshoz (Azaz sehogy.) de mégis maradéktalanul meg van vele elégedve. Sic transit gloria mundi - ahogy a norvég halászok mondanák...

2007. október 9., kedd

Ebédet főzni

Vasárnap sikerült az amit eddig lehetetlennek gondoltam. Sikerült ebédet főznöm. Ez persze nem teljesítmény a legtöbb esetben - legalábbis nem úgy ahogy a mondatot elolvasva a legtöbb embernek eszébe jut. Mindenesetre büszke vagyok magamra amiatt, hogy tényleg ebéd lett és nem éhkopp, vagy éppen ebéden kívül vacsora, másnap reggeli és ebéd. Szóval tényleg elég nehéz egy étkezésre valót kotyvasztani úgy, hogy ne legyen maradék. Van amikor a maradék direkt jó, mert megalapozza a másnapi étkezést és ezáltal hozzávalókat szolgáltat, de ezen esetben az eredeti  cél maradéktalanul megvalósult, akár képletesen, akár szó szerint értem..

Az ősz

Itt van az ősz, itt van újra, avagy itt van újra az ősz, Kacsa Karolin birsalma sajtot főz - kinek az egyéni hangulatához mérten. Ahogy reggel kitekintek az ablakon, láthatom, hogy nem látok semmit, hisz reggel hatkor még sötét éjszaka van. Lassan ébred a nap, neki sincs kedve kimászni a dunyha alól, de lassan azért megteszi, benne jobban bugyog a kötelességtudat (meg pár milliárd tonna forró  hidrogén) mint bennem, de nekem is menni kell. Kint nedves és nyirkos minden, alattomos ködök gomolyognak és a fák közül is egyre többen sárgulnak el, és megadóan hullajtják le a leveleiket, felkészülvén a télre. Globális felmelegedés ide, vagy oda, itt mindenképpen ősz van, és tél is lesz, ha a fene fenét eszik akkor is. Utálom a telet (Egyetlen pozitívum benne a havas téli éjszaka, amikor éjjel is világos van.) a novemberi hideg esők szemetelése, a téli jeges hajnalok, a jégpáncél az utakon, és az, amikor mindenki a vackába húzódik és nem mozdul. Hová lesz az erők zöldje és a rét illata? Mindenütt füstszag száll csak, és várhatunk reménytelenül a tavasz ébredésére, a növények harsogó zöldjére, ami még beláthatatlan távolságban van még ilyenkor..

2007. október 8., hétfő

Egy kiállítás margójára

Céges kirándulás keretében a hétvégén Debrecenben jártunk. A nem titkolt cél a Leonardo kiállítás megtekintése volt, ebéddel és rövid sétával fűszerezve. Az eseményt nagy érdeklődés kísérte, a részünkről is, és Debrecen népe is hosszú sorokban kígyózott a kiállítóterem ajtajában, arra várva, hogy bebocsájtást nyerhessenek végre. A bemutatott anyag nagyon érdekes volt, de a szervezők mindent megtettek azért, hogy ezt a legkisebb mértékben se lehessen élvezni. Az esemény kicsit egy cipőkiárusításra emlékeztetett,  olyanra, ahol a drága cipőket kilós áron próbálják eladni. A szervezők alig titkolt célja a profitmaximalizálás lehetett, ezért boldog boldogtalant beengedtek, míg végül annyi ember lett odabent, hogy lépni nem lehetett. Az összekeveredett csoportok idegenvezetői igyekeztek túlkiabálni a másikat és a tömeget, az emberek egymást taposták, iszonyú volt a hőség és a levegőtlenség, semmihez nem lehetett hozzáférni. Bejelentkezett csoportok érkeztek folyamatosan, ha már előröl nem fértek be, hátulról indították őket, szembe a belső forgalommal. Amikor egy eredeti Leonardo rajzot szerettem volna lefotózni (A teremben csak annyi felirat volt, hogy ne használjunk vakut.) akkor hatan ugrottak rám, hogy van-e fotójegyem (Nem volt, de erre semmi nem hívta fel a figyelmem - hogy kellene, ráadásul a pénztárban esélytelen lett volna ilyet venni, lévén csak háromszáz embert kellett volna végigvárni, akik már reggel óta az ajtóban vártak, és kellőképpen morcosak voltak - hisz a csoportok mind előttük mentek be.) ugyanakkor a másik teremben a legtöbben vakuval, mobiltelefonokkal és egyebekkel vidáman fotózgattak, hozzájuk nem fértek az őrök. A mester munkái zseniálisak voltak, bár eredetiben csak egy kéziratot lehetett megtekinteni, de sok reprodukciót állítottak ki és a gépeinek makettjei is láthatóak voltak. A kiállítás megérne még egy alkalmat, aki teheti menjen el, de inkább éjszaka menjen és törjön be, mert ilyen szervezés mellett esélye sem lehet arra, hogy normálisan meg tudja tekinteni ezt az amúgy a maga nemében páratlan kiállítást.

2007. október 5., péntek

A Társulat

A minap egy 'érdekes' műsort láttam a tévében. Nem igazán nézek közszolgálati műsorokat, mert a közszolgálat többnyire abból áll, hogy olyan jellegű tartalmat készítenek emberek, amiből a piacon nem élnének meg. Persze, ami ott kapható, az nem feltétlenül ízléses és nem mindig része az egyetemes kultúrának. Ez egy elég széles népréteg igénye - de úgy is lehet mondani, hogy a nép igénye. A nép meg kenyeret szeretne, meg cirkuszt. Ez nem új keletű megállapítás, de többek között ezért is tanulunk történelmet. Szóval, láttam a Társulat c. műsort, ami tulajdonképp a Megasztár, csak nem így hívják. Érdekes volt, főleg emberi szempontból. A többségnek biztos szórakoztató, mert ők a bohócon is nevetnek a cirkuszban, de én inkább sírni tudtam volna. Ennyi szerepelni vágyó ember nulla önkritikával! De nem csak az a képesség hiányzott belőlük, hogy fel tudják becsülni azt, hogy nem kellene millió ember előtt égetniük magukat, hanem a hang , a tiszta hang kiéneklésének a képessége. Azért mert én remekül elvagyok a fürdőszobámban, amikor zenehallgatás és zuhanyozás közben versenyt ordítok az előadóval, (de azt többnyire nem hallja senki, aki meg igen, az diszkréten hallgat, esetleg átcsönget, mielőtt a rendőrséget rám hívná, hogy ebben a házban bizony embereket nyuvasztanak éppen.) az nem jelenti azt, hogy ezzel a televízióban is szerepelhetnék, vagy szerepelnem kéne. De vannak ilyen emberek, és bár ők önként mentek oda, így kicsit az az érzésem, mint amikor kinevetnek egy nyomorékot. Ezt nem illik. Egy akusztikusan (és talán agyilag is) sérült emberen nem kéne talán szórakozni, bármennyire is komolyan veszi magát. Tudom, hogy erőszakkal nem jó senkit sem nevelni, de talán meg lehet mondani neki, hogy - Kedves Bélám, tisztelünk és szeretünk, de ezt itt inkább ne! Biztos megértenék..

2007. október 4., csütörtök

Szemétség

Már egy ideje egyre szelektívebben gyűjtjük a szemetünket, de csak most döbbentem rá, hogy milyen drámaian csökkent a háztartási hulladék mennyisége. Mostanság alig kerül valami a kukánkba. A legtöbb dolog szelektíven hasznosítható kategória, a nejlonok nagy része illetve a papír mind külön zacskóba kerül és magam szállítom el Dunakeszire, ugyanis mindenhol lehet így gyűjteni szemetet, csak az én 'falumban' nem. Itt megvetetnek az emberekkel egy 120l-es szemetest (Illetve az ennek ürítését, mint szolgáltatást) és kisebb edény használatát csak özvegy, egyedülálló nyugdíjas kérheti. Ezen feltételek mellett látható, hogy az önkormányzat mennyire érdekelt abban, hogy feldolgozható hulladékot külön gyűjtse, és szállítsa el...

Autóút téma lezárá

Miért autóút az autóút? Csak - Mert megfelel a követelményeknek. Miért lehet rajta annyival menni, mintha nem lenne autóút? Mert a közútkezelő így állapította meg! Kinek jó mindez? Természetesen az autósoknak. Miért jó nekik? Hiszen autóúton hajthatnak. Körülbelül ennyit sikerült megtudnom, a többi csak a porhintés és a marketingszöveg volt, amivel a közútkezelő megtisztelt. Tulajdonképpen örülhetek, hogy válaszoltak, még ha nem is mentem vele semmire - ezt nélkülük is tudtam. A kényes kérdéseket a szóvivő úr azzal utasította el, hogy nem kíván többet foglalkozni velem, egyebet nem mondhat. Nesze semmi, fogd meg jól. Túl kicsi mazsolák vagyunk mi ehhez..

2007. október 3., szerda

Népszokások


A szokások rabjai vagyunk. Vannak egyéni szokásaink is, amikhez ragaszkodunk, de vannak területi sőt országos szokásaink is. Az utóbbi idők közlekedési tapasztalataim alapján javasolnám az illetékeseknek egy kiegészítő tábla alkalmazását az 'Egyéb veszély' tábla alá. Ez az alábbi lehetne: 'Bunkók'. Sajnos az ilyen közlekedők naponta, mindenféle lelki teher és nyomás nélkül veszélyeztetik az embertársaik életét és idegrendszerét, határtalan egoizmusuk és önzőségük miatt. Persze lehetne mindenféle elegáns szót találni erre - szociálisan kevéssé érzékeny, de minek szépítsük? Az ilyen ember egyszerűen bunkó és kész. Remek gyűjteményt láthatunk ezekből az egyik kedvenc blogomban, de naponta rengeteget magunk is láthatunk, ha kimozdulunk a házunkból. Az út kellős közepén csapatostul vonuló gyalogosoktól kezdve (Ami érthetetlen, mert mindkét oldalon jó minőségű járda van, csak ott nem férnek el egymás mellett négye n.) a tilosban parkolóktól kezdve egészen a mindenféle jelzés nélkül, esetleg sötétben, ködben lámpa nélkül autózókig, vagy a mindenhol előző szervdonorokig bezárólag. Szóval itt ez a tábla, használni kellene! Tippjeim vannak, hova raknám ki elsőnek. Az vele a baj, hogy ahelyett, hogy ezeket a táblákat inkább megszüntetnénk, egyre több helyre kellene kitenni őket. Míg végül elég lenne az országhatárra egy. Csak a miheztartás végett...

Google, te drága

Nézegetem azokat a kifejezéseket, amik alapján a Google az oldalamra talált. Akadnak közte érdekesek és bizarr dolgok is. Az eddigi legjobb, számomra is toplistás a 'tamponnal élveztem el' kifejezés volt. Eléggé vizuális típus vagyok, így inkább bele sem merek gondolni a dologba...

2007. október 2., kedd

Álom update

Rájöttem az éjszakai ébrenlétem okára. Azon túl, hogy a számomra kedves illető sem jött el, és halálra untatott a várakozás, (szörnyű, ha az ember álmában várakozni kényszerül és egyedül marad a gondolataival. Mégy szerencse, hogy nem aludtam el - programozóéknál ezt végtelen ciklusnak mondanák.) rá kellett jönnöm, hogy a gyógyszeremet sem vettem be este. Kikészítettem, de már nem nyeltem le. Ma reggel megtaláltam a konyhapulton. Nem is tudom mi lesz velem, ha majd nem kell télen szednem! Ne öregedjetek meg, mert meg fogtok hülyülni! - szokta volt mondani a nagynéném, és azt hiszem igaza van. Már érzem...

Mindig csak várni..

Tegnap éjszaka várakozó állásponton voltam. Álmomban egy kedves ismerősömet vártam egy iskolában. Hogy miért ott, azt nem tudom, biztos van valami jelentősége, ahogy az álmok mindig üzennek valamit, csak ember legyen a talpán az, aki ki tudja hámozni ezen üzenetek rejtett tartalmát. Szóval egy olyan ismerősömet vártam, akivel közelebbi kapcsolatba szeretnék kerülni, aki jelenlétével megnyugtat, aki lényének kisugárzásával boldogságot hozhat rám. Először mindenütt rohangáló gyerekek voltak (Ez cseppet sem furcsa egy iskolában.) de aztán lassan megnyugodott minden. Egyedül maradtam. Kezdetben még áltattam magam mindennel, hogy miért nem jön, mert egyszerűen jönnie kell, hisz tudom, hogy itt van. Lejön a lépcsőn és akkor végre találkozhatom Vele, hisz annyit vártam rá eddig. De nem jött. Annyira unalmas volt, egyedül lenni a gondolataimmal, amik folyton kifogásokat kerestek, miközben ezáltal asszisztáltak a belső vívódásaimhoz, hogy a végén felébredtem, és ébren unatkoztam tovább. Egy alapjában véve jól induló álom, rémálommá és hosszan tartó ébrenlétté változott. Azt hiszem, ez így van velem az életben is. Kérlek, ha olvasod ezt az írást, akkor legközelebb inkább gyere le azon a lépcsőn!!!

2007. október 1., hétfő

Beázás

Beáztunk. Sajnos nem afféle férfiúi vágyak megtestesüléseképp karcsú és jótestű, vad és kéjvágyó 18 éves szüzekkel (Akiket történetesen Beának hívnak) henteregtünk egy nyoszolyán, hanem a szó pórias, és hétköznapi módján, a víz és a gravitáció segedelmével. A két fürdőszoba épp egymás felett van, a felsőben lévő zuhanyozótálcában valami megmagyarázhatatlan jelenség hatására kedvezőtlen folyamatok indultak el, ami a lefolyócső eredeti funkcióját részben megváltoztatta. A zuhanytálca kellően szigetelt, így kívülről nem is látszott semmi, amíg az alsó fürdőszobában a plafonon egyre inkább terjengő nedves folt fel nem hívta rá a figyelmet, hogy a dolgok mégsem mennek annyira jól, mint ahogy az az eredeti elvárásainkban szerepelt. Tegnap kutatófeltárást végeztem, illetve körbenyomtam a tálcát sziloplaszttal (Mondanom se kell, gyönyörű lett - miután sikerült meglesnem, hogy csinálják a profik - de ekképp, teljesen felesleges) hátha ott eresz t, de a ma reggeli zuhanyozás után búvópatakként a feltárásból előtörő csermely a legrosszabb álmaimat igazolta be. Ebből sajnos fürdőszoba felújítás lesz! A zuhanykabint szét kell szedni és újraépíteni az egész miskulanciát. Nagy kár, mert bár régen nagy kádfürdő voltam, egész megkedveltem a zuhanyozást!

A közlekedési helyzet fokozódik

Tisztelt .... Úr! A 2/A - mai megnevezésében M2 - autóút azért kapott "autóút" besorolást, mert megfelel az autóutakra vonatkozó szabványnak: nem tartalmaz szintbeni csomópontot. Emlékeztetni szeretném arra, hogy egy adott útszakasz esetében a besorolás nem azonos a szabályozási sebességgel.

A 90 km/órás maximális megengedett sebességet azért írta elő a közútkezelő, mert vizsgálva a forgalmi viszonyokat, az előzési látótávolság meglétét, valamint a baleseti statisztikát - ez a sebességtartomány szolgálja legjobban a balesetmentes közlekedést (emlékeztetni kívánom pl. az M0 autóút helyzetére, ahol 80 km/h - sok helyen 60 km/h - a megengedett maximális sebesség).

Üdvözlettel
..... szóvivő
Magyar Közút Kht.
Erre az alábbi válasz született: (Ha harc, hát legyen harc..)
Tisztelt ... Úr!

Kérem tájékoztasson arról, hogy mi értelme egy olyan autóútnak - avagy miért jó, ha egy út autóút, ha közlekedési szempontból egyenrangú egy főúttal, lakott területen kívül? Továbbá szeretném megtudni, hogy miért a tehergépjárművel díjasítás előtt volt fontos hirtelen autóúttá minősíteni az adott szakaszt, ha az addig tökéletesen megfelelt úgy, ahogy volt?
Józan paraszti ésszel szemlélve a dolgokat - az Ön magyarázata után úgy gondolom - lennie KELL egy olyan plusznak, ami miatt megérte kismillió táblát kihelyezni az útra (egy olyan útra, ahol a közlekedési sebesség ezáltal nem változott!) Én erre a pluszra lennék kíváncsi! Egy tábla állítási költsége legalább 50e Ft (legalábbis így gondolom) és így több millió forintért (olyan közpénzből, ami végül is az én adómból is származik) mit kaptunk mi autósok?
Vagy ha nem mi kaptunk érte valami pluszt, akkor ki, és mit? (A táblagyártó profitját leszámítva.) Ugyanakkor az út kezd siralmas állapotba kerülni a hatalmas teherforgalom miatt, pedig még nem is fagy..
Köszönettel: