2009. február 27., péntek

Reggeli kelés

A kényelmetlenebbik fajtából. Persze nem a tükör előtt állós, nyomkodós, esetleg mindenféle szerekkel kezelős, majd bosszankodós esetekre gondolok, amikor valami apró, ámde annál kellemetlenebb dudor nő a fejünk azon oldalán, amire igazán hiúk vagyunk, hanem a ténylegesre, az ágyban álmatlanul forgolódásra, a gondolatok kiűzhetetlen kavargására és a feladásra. Mármint a nyugodt álom reményének a feladására, amikor is, inkább a papucsunkat keressük, a pihentető álom helyett, majd az órára pillantva megállapíthatjuk, hogy rendes ember ilyenkor még alszik, és hogy ebből következőleg, ami most történik, az igencsak rendetlen dolog. Nincs mit tenni, az ágy már taszít, két kezével lök és tol - menjek már a dolgomra, Megértem őt, én is ideges lennék, ha valakinek nem elég az, hogy a másikon fekszik, de még mocorog, sóhajtozik és forgolódik, mint én. Szóval ma korán keltem, volt is vagy 3 óra. Ennyi erővel lehetnék éjszakai portás is. Már csak a megváltó pollenekben reménykedhetem..

2009. február 26., csütörtök

Szükségszerű?

Szükségszerű, hogy az úton, ahol az erős forgalom miatt konvojok alakulnak ki a megengedett sebességen közlekedő gépjárművekből és a szembeforgalom miatt előzni sem lehet, illetve értelmetlen, előbb utóbb akadjon valaki, aki jóval a megengedett sebesség alatt kíván közlekedni, százakat tartva fel mindenféle ok nélkül? Megértem, hogy vannak akik nem kívánnak beállni a sorba, de nem kellene egy kicsit figyelni a partnerekre? A közlekedés szóban is benne van a köz, és nem az egyén érdekeiről szól ez a kifejezés. Azzal együtt támogatom az egyén önrendelkezési jogainak gyakorlását, de ha lassan kíván menni, akkor, legyen szíves ezt ne gyorsforgalmi úton gyakorolja, vagy álljon félre, és várja meg, míg a többség elhaladna a dolgára.

Üzenetet kapni

Üzenetet kapni jó dolog! Alapvetően ez egy öröm, ha üzenetet kapunk valakitől, de ha az ezt nem is ő küldi, hanem csak egy gép értesít arról, hogy a címzettünk elolvasta a gondolatainkat, és tudjuk, hogy ahogy eddig, most sem méltat válaszra, az szomorúsággal tölt el. De tulajdonképp ez lehet az én hibám is, mert nem sikerül kizökkentenem őt abból az állapotból, amibe ki tudja miért, de már egy ideje benne van..

2009. február 25., szerda

Agykontroll haszna

A gyermekem volt agykontroll tanfolyamon. Eddig nem vettük észre, hogy használta volna valamire az így szerzett tudását, de tegnap este a nej egy érdekes dolgot figyelt meg az ebédlőasztalnál. A gyerek becsukott szemmel koncentrált sokáig - először nem tudta mi a baj - közvetlen vacsora után történt a dolog. Imádkozásról szó sem lehetett - de hamarosan fény derült a titokra. Az ügy közvetlenül kapcsolódik az ajándékba kapott gumicukorral, ami a gyermek egyik elsődleges kedvence is. Vacsora után rá szokott járni, de előtte mindig megkérdezett, hogy vehet-e belőle. Tegnap nem voltam odahaza az étkezés pillanatában, ezért agykontrollal próbálta velem felvenni a kapcsolatot, hogy engedem-e a hozzáférést az édességhez. A hallgatásomat beleegyezésnek vette (amúgy sem tévedett) így részesülhetett a csemegéből teljesen legálisan. Az üzenetet nem kaptam meg - ebből látszik, hogy van azért még mit finomítani a technikáján.

Fejlődőképes

Tegnap a 2/A úton poroszkáltam hazafelé estidőben, mikor is Sződligetnél egy autó csatlakozott be elém. Kb ötven méter távolság volt közöttünk, nekem nem kellett fékeznem sem, gyorsítani meg nem szoktam ilyenkor, mert nem okoz lelki törést bennem az, ha valaki előttem halad. A sebessége is épp megfelelő volt, így nem tettem semmi különöset, csak tartottam a köztünk lévő távolságot. Az úriember azonban, belefutott egy kis ködfoltba, ami meglepő reakciót váltott ki belőle. Azonnal felkapcsolta a hátsó ködzárófényt, nehezen gyógyuló vörös foltot égetve a retinámba. Szeretem a kölcsönös dolgokat - meg ha köd, hát legyen is köd - én is felkapcsoltam az első ködlámpát, jelezvén, hogy nekem is van ilyenem. Szinte azonnal megértette az utalást, és lekapcsolta a haszontalan és rendkívül zavaró hátsó díszkivilágítást. Ebben is kölcsönös volt a reakcióm. Magamban megnyugtatóan állapítottam meg, hogy a másik vezető fejlődőképes korban van. Hejj, ha még arra is rá tudtam volna venni, hogy az irányjelzőjét is használja néha!

2009. február 24., kedd

Fogak

Apró fehér kavicsok egy nedves barlangba zárva egy rózsaszínen tekergőző féregszerű valamivel. Velünk vannak szerencsés esetben egy életen keresztül, és teszik a dolgukat zokszó nélkül. Ám, ha valami baj van, rögtön jeleznek és ez a jel cseppet sem kellemes. Az utóbbi időben nekem sincs minden rendben a fogaimmal. Állandó gondot okoznak, és most úgy néz ki, a fogorvosom is feladta a küzdelmet velük, és átadott egy másik doktornak. A rendelésre most újabb két hetet kell várnom, és utána sem biztos, hogy azonnal enyhülni fog a fájdalom. Mondanám, hogy harapós kedvemben vagyok, de sajnos éppenhogy nem..

2009. február 23., hétfő

Muszaka újra

Hétvégén újra muszakát késztettem. A nej egy padlizsánnal örvendeztetett meg, ami valahol a világ másik felén szökkent szárba, és egy hétig a hűtőnk fogja volt. Kicsit sajnálnám, ha megint csak magyar termékek lennének a boltokban, mert ez azt jelentené, hogy eltűnne a zöldségválaszték nagy része, és maradna a krumpli, a hagyma, káposzta, a vermelt répafélék, és még pár dolog. Ha választhatok, hogy magyar vagy külföldi legyen , akkor persze szívesebben döntök a hazai mellett, de ilyenkor nem terem nálunk padlizsán, és néha jól esik becsempészni a nyár Ízeit a hideg télbe. Darált sertéslapockát késztettem el pörköltösen. Régebben anyám mindig a másnapra megmaradt pörköltet darálta le a rakott miskulanciák és milánói szószok számára, de én igyekszem úgy főzni, hogy ne legyen annyi maradék, így ez is célirányosan erre készült. Mivel paradicsom nem volt itthon, és a padlizsánkészlet is csak egy darab bánatos növényre korlátozódott, így krumplit is használtam töltelékként. Tűzálló tálba rétegeztem a hozzávalókat, tejföllel, olívaolajjal, és sajttal gazdagon, majd forró sütőben egy óráig sütöttem. Akkor jó, ha már a jénaiba belenézve látjuk, hogy benn fortyognak az összetevők. Forrón tálaljuk, a zaftot puha fehérkenyérrel tunkoljuk ki..

Kirekesztve végjáték

Kaptam egy levelet. A múltkorjában nem értem be a blogban való siránkozással, hanem a véleményemet megírtam a BVSC úszószakosztályának, erre ez a válasz érkezett: 

2009.02.06-án szülői levélben tájékoztatta szakosztályunk a szülőket az uszoda lelátó új nyitva tartásáról! Mielőtt ilyen típusú és hangvételű levelet megfogalmaz, legyen szíves ellenőrizni, történt-e az Önök huzamos távollétében intézkedés!2009.02.07-től lezárásra került a lelátó a szakosztályok kérésére!Ezt az edzések szakmai és pedagógiai színvonalának emelése és egyéb indokok (szívesen megbeszélem Önnel a fogadó napomon) tették ezt szükségessé!Minden hónap első hétfője nyílt nap, amikor a szülő megtekintheti az edzéseket a lelátón! Megértését, türelmét és indokolt tiltakozást kérnék a jövőben! 

Ehhez csak az alábbi hozzáfűznivalóm lenne. Próbáltam megtudni, hogy mi az ok, de a rövid tájékoztató üzeneten, mely szerint a lelátót nem lehet használni, egyebet nem kaptam. Talán megérte volna Írni egy A4-es lapot, és kilógatni valahová. Mondjuk inkább a pénztár környékére, és nem a 3. emeleti férfivécé 5. fülkéjébe, már ha egyáltalán van ilyen. Ăšgy gondolom, ha van igény az információra, akkor azt meg kell adni. Persze lehet mindenféle pedagógiai indokot találni, ami így leírva szépen néz ki, de nem mond semmit, főleg 3 év távlatából, amíg fent lehetett tartózkodni a lelátón. Azt nem tételezem fel, hogy hirtelen ennyit fejlődött volna a pedagógia, hogy egy ilyen döntést indokolhatna. Szeretném közölni, hogy jogomban áll bármi ellen tiltakozni! Nehogy már a BVSC vezetősége mondja meg azt, hogy mikor tiltakozhatom valamiért, és mikor nem. úgy vélem továbbá, ha a vezetőség levélben képtelen 3 sorban megindokolni valamit, akkor teljesen felesleges fogadóórákra járnom bárkihez, főleg azok után, hogy van egy erősödő gyanúm, hogy hülyének vagyok nézve..

Muszaka

Hétvégén újra muszakát készítettem. A nej egy padlizsánnal örvendeztetett meg, ami valahol a világ másik felén szökkent szárba, és egy hétig a hűtőnk fogja volt. Kicsit sajnálnám, ha megint csak magyar termékek lennének a boltokban, mert ez azt jelentené, hogy eltűnne a zöldségválaszték nagy része, és maradna a krumpli, a hagyma, káposzta, a vermelt répafélék, és még pár dolog. Ha választhatok, hogy magyar vagy külföldi legyen , akkor persze szívesebben döntök a hazai mellett, de ilyenkor nem terem nálunk padlizsán, és néha jól esik becsempészni a nyár ízeit a hideg télbe. Darált sertéslapockát készítettem el pörköltösen. Régebben anyám mindig a másnapra megmaradt pörköltet darálta le a rakott miskulanciák és milánói szószok számára, de én igyekszem úgy főzni, hogy ne legyen annyi maradék, így ez is célirányosan erre készült. Mivel paradicsom nem volt itthon, és a padlizsánkészlet is csak egy darab bánatos növényre korlátozódott, így krumplit is használtam töltelékként. Tűzálló tálba rétegeztem a hozzávalókat, tejföllel, olívaolajjal, és sajttal gazdagon, majd forró sütőben egy óráig sütöttem. Akkor jó, ha már a jénaiba belenézve látjuk, hogy benn fortyognak az összetevők. Forrón tálaljuk, a zaftot puha fehérkenyérrel tunkoljuk ki..

Munkahelyi baleset

Majdnem sikerült reggel pofára esnem a parkolóban. Rendesen, bár lassacskán beértem autóval, majd amikor kiszálltam a kocsiból, a havat szerettem volna leverni a lábamról, és rátoppantottam egy jégfoltra a kemény hó alatt. Majdnem leszúrt ritzberger lett belőle, másfél fordulattal. Szép teljesítmény, az utolsó méteren összetörni magunkat..

2009. február 22., vasárnap

Tartósan távol

Már egy hete hogy macskátlanok vagyunk. A jószág elpályázott és légüres teret hagyott maga mögött. Ma többször is felriadtam nyávogásra, de csak az álmaim tréfálkoztak velem, mert a jószág sehol. Ennyi idő után egyre kevesebb a reményünk arra, hogy vissza jön, de azért még nem jelentjük be, hogy eltűnt, hátha előkerül. Tartósan távol. Hiú remények. Mikortól veszik el valaki végérvényesen?

2009. február 20., péntek

Tompaszöglett

Már régóta ugyanabba a boltba járok, ha kell valami jó anyag. Megszoktam a helyet, az eladókat - hiába, a szokások rabja vagyok. De amúgy is azt mondják a népek, hogy ebben az üzletben lehet a legfrissebb dolgokat kapni. Ha  kellene egy egész háromszög akkor azt itt veszem meg, de itt lehet kapni a környék legjobb koszinuszát, de volt már, hogy sikerült egészen friss és ropogós, természetes alapú logaritmushoz jutnom, hogy a család azóta is nyalogatja a száját, ha téli estéken előkerül a régi emlékek felidézése közben. Bárki bármit is mond, érezhetően kezd begyűrűzni a válság a kiskereskedelembe is. Sokan nem engedhetik meg maguknak azt már, hogy egyben vegyenek háromszöget, én is inkább szögenként veszem meg, és magam rakom össze odahaza. Tudom, hogy macerásabb, és semmi nem pótolhatja az értő kisipart, de ez van, az ember ott spórol ahol tud. Minap is a boltba mentem, (Ami a köztudatba csak úgy épült be, hogy A BOLT - mindenki így hívja) de nem találtam ott a megszokott arcokat. Sanyi bácsi nyugdíjba ment már, és Ildi, a kisegítő eladó sem mutatkozott, talán épp átfogók jöhettek, és azt pakolta odabenn a raktárban. Egy fiatal lány állt a pultnál egyedül, látszott rajta, hogy egyszerű teremtés a maga módján, de szemeiben ott volt a természet vad szépsége is. Amikor a szokásos szögeimet kértem (Ha már nem veszem meg egyben a háromszöget, külön kérek két hegyeset, abból az erős pirosból, és egy derékszöget, az érettek közül) elkalandozott a figyelmem, bizonyos szinuszhullámok felé. Épp a periódusidőt számoltam volna ki, amikor a lány hangja riasztott fel az édes merengésemből. Láttam, hogy épp a derékszögemet vágja le a nagykéssel, és azt mondja: - Hopp, ez tompaszöglett! Maradhat? Mit mondhattam volna? Ki tud ilyen szemeknek ellenállni?

Eszem megáll

Woody Allen szavai jutnak az eszembe. Ő azt mondta: Szeretnék halhatatlan lenni! De nem műveim által, hanem amúgy.. Azt hiszem neki sincs ok esélye az utóbbira, ahogy az öregedését nézzük, de a művei alapján mégis megkaphatja a várt halhatatlanságot, még ha nem is pont erre gondolt. A minap olyan történt velem, ami kevesekkel. Egy játék alanya lettem, egy paródia készült rólam - méghozzá igen találó - ezt meg kell állapítanom. Mivel paródiák rendszerint a nagyokról készülnek, így megállapíthatom, nem hiába nőttem majdnem két méterig..

Óra

A tegnapi fociról jut eszembe, a klasszikus órás találós kérdés. Melyik a pontosabb, egy álló óra, vagy az, amelyik öt percet késik? Természetesen amelyik áll, mert az naponta kétszer mutatja a pontos időt, a másik meg ötnaponta egyszer. (ha jól emlékszem) Tegnap tragikus voltam a fociban. A teljesítményemmel még a magyar hivatásos labdarúgócsapatot is alulmúltam, és azért az egy teljesítmény. Minden 10 kapura rúgott labdából nyolcat a hálóba továbbítottam, sőt olyanból is gól lett, ami nem ment kapura. Ha ezt csatárként értem volna el, akkor ez mindenek felett álló diadal lenne, de mivel én voltam a hálóőr, ezért ez a sürgősen felejtendő kategóriába tartozik. El is határoztam, hogy felül kell vizsgálnom a jómagam és a foci nevű sport viszonyát, ugyanis ha egy kapuba állított, de nem mozgó krumpliszsák kiemelkedőbb teljesítményt nyújt, akkor semmi keresnivalóm nincsen a pályán.

2009. február 19., csütörtök

Dilemma

Mióta napi szinten rendszeresen szobabicajozom odahaza, hízásnak indultam - legalábbis a mérleg határozott állítása szerint, pedig nem eszem többet, viszont többet mozgok. Ezek szerint, logikusan következtetve az eddigiekből, ha abbahagynám a sportot, lefogynék? Vagy inkább a mérleget dobjam ki? Fogós ravasz kérdések ezek..

Reménytelen remény

Rendszeresen írok neki de nem válaszol. Azt hiszem ez közöttünk egyfajta játékká nőtte ki magát, épp mint egy örökös bújócska. Ő bújik, én keresem. Nagyon elrejtőzött, néha hallom csak a motozását, kis jeleket ad, hogy ott van valahol, de igazán el nem érhetem. Néha arra gondolok, hogy fel kellene adni a keresést, de olyankor az eszembe jut az, hogy lehet, hogy várja mégiscsak azt, hogy ráakadjak, csak szólni nem mer. Beszédtelenségének van előnye is, hiszen azt is mondhatta volna ha szól, hogy ne keressem többé. Így mégis van okom reménykedni abban, hogy egyszer talán össze fogunk futni. Addig is, aki bújt, aki nem, megyek!

2009. február 18., szerda

3 napja

Három napja vagyunk újra macskátlanok. Ennyi ideje ment el otthonról a kis nyavalyás. Hétvégére előkerült, és botor fejjel már azt képzeltük, hogy a kalandozások kora lejárt. De tévednünk kellett, csak egy hétvégét vett ki szabadságként, amit otthon töltött, hogy regenerálódhasson. Szinte árnyéka volt önmagának, sokat fogyott és leginkább egy girhes ruhafogashoz vált hasonlatossá. Eddig természetes volt, hogy mire hazaérünk már ott törleszkedik a lábainknál, de most, hogy nincs sehol, nagyon hiányzik. Aggódunk..

2009. február 17., kedd

Kirekesztve

Ki lettem rekesztve! Eleddig fix heti program volt az, hogy amikor a gyermeket áztatni viszem, én addig a lelátón ülök és a többi hasonló sorsú szülővel együtt várom, hogy az utódok befejezzék a szerencsétlenkedést a medencében. Ez, mióta vállaltuk az úszást, így volt. Eddig. Ámde ahogy a világegyetem is változik, úgy kell egyéb dolgoknak is változniuk. Ami eddig természetesnek tűnt, mára keggyé vált. A lelátót a szakosztályok kérésére lezárták, és csak egy hónapban egyszer, az első hétfőn nyitják ki, addig a szülők oldják meg a várakozást máshol, ahol tudják. Tegnap ezért egy órán keresztül az autóban dekkoltam, jobb ugyanis nem jutott az eszembe. Nem tudom miért kell valami jót csak azért megváltoztatni, hogy az onnan fogva sokkal rosszabbá válhasson. De úgy látszik mi mind magyarok vagyunk..

2009. február 16., hétfő

Magyar rögvaló

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a cégem átvállalja az internet előfizetésem költségét. Persze nem önzetlenül teszi, cserébe én bármikor amikor kell, akár éjjel kettőkor is be tudok 'nézni' hogy mi történik idebenn, és ha valami havária, közbe tudok lépni. Ez kölcsönös előnyökre épülő kapcsolat. Legalábbis annak indult. Azt hittem, hogy az elintézése egyszerű lesz, de itt kis hazánkban úgy látszik semmi sem az. Volt egy komfort díjcsomagom, amiben egyben volt a net és a telefon. A cég csak a netet volt hajlandó állni ezért ezt ketté kellett venni, és a telefon maradt nálam, a netes részére a cég küldött egy átvállaló nyilatkozatot. Mindenki boldog volt, épp a mai napig, amikor is hoztak egy számlát, ami látszólag az én nevemre és a cégem címére szólt azzal, hogy ezt így a cég nem fizeti be. A számlán rajta volt a bűvszó, probléma esetén hívja ügyfélszolgálatunkat a 1443-as számon. Hívtam. Kismillió buta menü és a telefonszámom megadása után (A gyorsabb ügyintézés miatt!) közölte egy kedves hang, hogy sajnálják, de foglaltak, várjak. Vártam. Jó sokat. Majd jelentkezett egy kedves, ámde értetlen hölgy, akinek az első kérdései között szerepelt, hogy mi is az én telefonszámom? Majd hosszas tümmedés után közölte, hogy nem lát semmit, és mivel a cégem nagy cég, hívjam a 1444-et, a kiemelt partnerek ügyfélszolgálatát, mert ő nem tud segíteni. Erre ráment fél órám, de mintha a fél életem is ottmaradt volna. Szerencsére hírnök jött, és megmentett, hogy átveszi tőlem az ügyintézést, mert rövid úton megütött volna a guta. Azt hiszem teljesen jellemző, hogy ebben az országban egy lépésben semmit nem lehet elintézni..

Elengedett kézzel

Régi vágyam volt, hogy megtanuljak elengedett kézzel biciklizni. Gyerekkoromban, megfelelő kerékpáron, több métert tudtam így megtenni, de nem voltam elégedett a magam által nyújtott teljesítménnyel. Sokáig nem jutottam megfelelő eszközhöz, hogy gyakorolni tudjak, a mostani országúti kerékpáron ilyen kunsztokat képtelen vagyok csinálni. Pár hete azonban minden simává és egyszerűvé vált. Bármilyen bravúrt meg tudok csinálni, megy az elengedett kézzel vezetés, nem okoz problémát az sem, ha menet közben hátrafordulok, de még az sem, ha becsukott szemmel tekerek. Igaz, hogy mindez egyelőre csak szobabiciklin megy, de az ember ebben a korban már tud örülni minden apróságnak is..

2009. február 14., szombat

Egyforma

A mindenki másképp egyforma megállapítást saját tapasztalataim alapján inkább a senki sehogyan sem egyforma kitételre változtatnám inkább. Némileg közelebb állnék vele az igazsághoz. Csak úgy megjegyeztem..

2009. február 13., péntek

Ezek a nők!

A nők borzasztóak! Érthetetlen és felfoghatatlan gondolkodásuk egy imádni való testbe bújtatva. Furcsa kettősség, kicsit az erőspaprika fogyasztásra hajaz. Az ember tudja azt, hogy fájni fog, de mégis csinálja, mert valahol ez a fájdalom jó is. Lehet, hogy mi is imádunk szenvedni?

2009. február 12., csütörtök

Megismerni

Megismerni jó dolog valakit. Új remények ébrednek, melyekben azért ott van a csalódás lehetséges és fenyegető réme. Az ember alapbeállítása alapvetően optimista, bár rajtam nem látszik, de én is reményekkel telve vágok bele új dolgokba. Talán megváltozik valami, talán ez másképp lesz, talán nem csak engem fog érdekelni az ő személyisége, talán kölcsönös érdeklődést sikerül ébresztenem benne, de igazából még az őszinteségig sem sikerül eljutni. Hiába ez egy ilyen világ..

Darwin emlékére

Ma lenne kétszáz éves Darwin, ha jól emlékszem. Olyan elméletet adott ő nekünk, amiről máig megy a vita, hogy vajon igaz-e vagy sem. A kreacionisták szerint a jelenlegi élet kialakulása nem lehet a véletlen műve, mindenképpen szükséges volt hozzá egy magasabbrendű entitás aktív közreműködése. Csípi a szemüket az a feltételezés hogy bármi jó létrejöhet attól, hogy két atom véletlenül összeütközik a világegyetemben. Nem tartom fairnak azt sem, hogy kétszáz év távolából bírálják őt, mindenféle indokkal döntögetik az általa felállított és megalapozottnak tűnő elméletet abban a hitben, hogyha sikerül bebizonyítaniuk azt, hogy Darwin tévedett, az automatikusan az ő elméletük helyességét igazolja. Pedig ha tudnák azt, hogy ha végtelen sok elméletből csak egy Darwiné és egy a kreacionizmus, és egyet elveszünk belőle, még mindig marad végtelen sok egyéb más lehetőség..

Belegondolva

Belegondolva ebbe a hétbe - sok minden történt vele, ugyanakkor semmi sem változott. Jónéhány álommal kevesebb lett, ugyanakkor bizonyos remények megmaradtak továbbra is, noha tudom, hogy reménytelennek tűnnek. Ez a hét az utolsó, amit ebben a társaságban töltök, a jövő héten új szobába kell költöznöm, ami korántsem lesz annyira jó, mint ahogy ezt mások gondolják. Rá kellett jönnöm, hogy vannak dolgok amik nekem fontosak, de ettől még nem lettek másoknak is azok, és hiú remény azt gondolni, hogy az embereknek saját magukon kívül lehet valaki más is fontos. A csalódásaim abból fakadnak, hogy próbálom rávetíteni magam másra, és annyit várni el tőle, amennyit magam megtennék az ő helyébe - de ez öreg hiba. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy bizonyos emberek csak akkor keresnek, ha nekik kell valami, más esetben sokkal fontosabb dolgaik is akadnak. Sajnos ez a hét sem cáfolta meg az ezirányú vélekedésem, sőt igazából megerősített benne..

Egy hét

Azt hiszem hasonlóan gondolom, mint annak idején Hófehérke, amikor felkelve az ágyból végignézett a szobában mindenhol ájultan heverő törpéken. - Na ez a hét is jól elment! Az idő tényleg repül. Egyet pislantottam csak, és már február közepe van, lassan itt a tavasz, majd elszalad a nyár és újra hó fog esni. Bár ahogy alakul a mostani időjárás, semmi nem zárja ki azt, hogy nyáron ne essen a hó, vagy télen ne legyen tartós meleg, de akkor is borzasztó, ahogy múlik ez az idő. Gyerekkoromban mintha nem telt volna ennyire! Hiába, már ez sem a régi. Biztos erről is a kommunisták tehetnek..

2009. február 11., szerda

Puffogok

Épp a gyermek oktatása került szóba, és eszembe jutott, hogy mennyi hülyeséggel foglalkoznak most negyedikbem ahelyett, hogy rendesen olvasni, fogalmazni, helyesen írni és számolni megtanítsák őket. Matekből három ismeretlenes egyenletet kell megoldani akkor, amikor jószerivel nem tud két többjegyű számot papíron összeszorozni. Amikor hasznos dolgokkal is foglalkozhatnának, például állampolgári ismeretekkel és háztartástannal, hogy meg tudjanak állni a saját lábukon akár minimális mértékben is. Tanulnak helyette inkább kémiát olyan szinten, hogy aki nem megy tovább, az életben semmire sem megy vele. Mikor jön végre egy olyan oktatási miniszter, aki a sarkára áll, és nem csak maszatol?

Szóvirágok

Pusztán pár szóvirág mennyire meg tudja zavarni az embert! Hiú reményeket ébreszt benne, reménykedést szül, esetleg kétkedést altat el pár jól elhelyezett mondat, vagy szó. Állandóan a szavak csapdájába kerülök, folyton ebbe a verembe esem, mert mindig meg lehet téveszteni pár kedves, őszintének hitt, de amúgy csak úgy odavetett kedvesnek tűnő mondattal. Az egyik nagy hibám, hogy hagyom magam megtéveszteni, mert hinni akarok a kifejezésben, abban, hogy egyszer tényleg másként lesz, hogy valaki, vagy valami változni fog, de ahogy az idő igazolja, minden marad a régiben a következő csalódásig.

2009. február 10., kedd

Bicskanyitogató

Egy kollégámmal esett meg az eset. Okozott egy sajáthibás balesetet autóval még három éve. A hibáját elismerte, a biztosító fizetett, ő is megkapta a jutalmát a két bónuszosztállyal visszasorolással. Azt hitte, hogy ennyivel megúszta a dolgot. Ezt a hitét a mostanában érkező levél cáfolta meg. A biztosító jogutódja írt, hogy megvizsgálták az esetét, és úgy ítélték meg, hogy a baleset az autója rendkívül rossz műszaki állapota miatt következett be, és most akkor legyen szíves megtéríteni a kár nagy részét, mintegy félmillió forintot. Az autó már régen nincsen meg, a rossz állapot amúgy sem állja meg a helyét, ezt semmilyen irat vagy bizonyíték nem támasztja alá. Félelmetes, hogy mit meg nem engednek maguknak egyes cégek manapság..

Kóbor macska

Tegnap azt hittük, hogy a macska elpályázott, legalábbis boldogabb macskavizekre evezett. Bár nálunk mindent megkap, kényeztetjük és szeretjük, valami másik helye is lehet, mert időnként kimarad, és hívásra sem jön elő. Valahol elülhet, esetleg máshol is lehet gazdája, amit maga találhatott magának, pedig odahaza kétféle macskakaja, tej és víz is várja. A tegnapi nap este nem került elő, így nélküle tértünk nyugovóra. Teljesen le voltunk törve, hogy a macskahenceg illetve a hencegnő nem jön haza többé. Reggel a második, meggyőződés nélküli ciccegés hatására egyszerűen bezuhant az ajtón fülig koszosan. Nem tudom hol járhatott a hálátlan lélek, de jó, hogy végre előkerült..

2009. február 9., hétfő

Sporteszköz

Jelentősen bővültek a lehetőségeim péntektől a magam összetörését illetően. Az eddigi sporteszközök mellé, amik a közúti és légi lehetőségeket merítették ki, felzárkózott a görkorcsolya is. Régi vágyam teljesült egy soros görkori vásárlásával. A beszerzett védőfelszerelések végül is jók lesznek a siklóernyőzéshez is, úgyhogy dupla a haszon..

Fél órával tovább

Mától hosszabb lett az élet. Ez akár jó hír is lehetne, de mégsem örülök ennek annyira, hiszen nem a tényleges életem lett garantáltan hosszabb, hanem a mai naptól a munkaidőnk nőtt meg fél órával. A válságra való tekintettel, vagy ettől teljesen függetlenül a vezetőség bejelentette, hogy nem tudnak a továbbiakban eltekinteni attól, hogy ne dolgozzuk le az ebédszünetet, így a napi munkaidő hosszabb lett. Mivel eddig is többet dolgoztam mint az ajánlott idő, a hír nem ráz meg különösen, hisz történhetett volna sokkal rosszabb is velünk. Igaz, semmi biztosíték nincs a továbbiakban sem, hogy esetleg nem fog ezután sem..

2009. február 7., szombat

Parasztok

Pénteken, dolgos munkanapjaim helyett szociológiai túrát tettem a Nagyfaluba. A kirándulás fogröntgenként indult, de tanulmányút lett belőle, pedig csak egy intézmény berkein belül tartózkodtam, és ott is csak fél óráig. Egy szálloda alsó részében található meg a kis üzlet, ahol némi készpénz ellenében egy kevés X sugarat kergetnek át az ember száján, hogy némi fényérzékeny anyagot rongáljanak meg vele. Kis üzlet, kis váróterem, várakozó emberekkel. Amikor beléptem, illedelmesen köszöntem, mert így szoktam. A bent ülő, szemre két nyugdíjas néni bután de némán nézett rám. Nem is értették a dolgot. Én sem. Kiderült később, hogy angolok. Ott a köszönés nem lehet nagy divat, vagy legalábbis a viszonzása egészen biztos, hogy nem. Később magyar, fiatal apuka érkezett a gyerekével, szintén köszönés nélkül. Azon már meg sem lepődtem, hogy amikor távozásomkor szintén köszöntem, a csend szinte kézzelfogható volt. Ennyire maradi lennék, vagy csak betiltották rendeletileg és én nem hallottam eddig róla?

2009. február 6., péntek

Péntek

A mai nap a szabadság és a fogröntgen nevében fog eltelni. Az ebédet már tegnap este megfőztem, gulyásleves lesz és palacsinta. Ebből az utóbbit majd délelőtt sütöm meg frissen. Öröm az élet..

2009. február 5., csütörtök

Névnapon

Azt hiszem még mindig azon rágom magam, hogy azoktól az emberektől, akiktől vártam volna nem kaptam egy kedves szót sem. Persze sokaktól meg kaptam, olyan is volt, akiben nem kellett csalódnom, volt akiben pozitív értelemben, és olyan is, akiből nem néztem volna ki, és ő igazolt is engem. Nem ajándékokra ácsingóztam, hisz tulajdonképpen mindenem megvan, hanem a gondolatra, hogy eszébe juthassak az embereknek, hogy érezzem azt, hogy fontos vagyok valakiknek annyira, hogy ki tudjanak szakítani a napi rutinjukból két percet arra az alkalomra, hogy írjanak egy rövid kis üzenetet. Sokaknak ez elvárhatatlan megterhelést jelenthetett, így nem kaptam meg ezt az apró, figyelemmorzsát, ami minden fényes és csillogó, ajándékba adott és tulajdonképp a lelkiismeretünk megnyugtatására szánt bigyónál szebb, mert ezt magunk adjuk magunkból. Éppen ezért hiányzott és hiányzik ez nekem mindennél jobban, és most újra egy évig reménykedhetek abban, hogy jövőre nem fogok csalódni. Legalábbis ekkorát nem, mint most.

Valentin ünnep

Itt az alkalom, hogy ünnepeljünk! Akinek nincs kedve áldozni a nálunk új, de a honi bizsukereskedelemnek áldásos ünnep oltárán, remek alkalom lehet az, hogy február 14.-én következik be egy másik, egyszer az életben előforduló csoda. A UNIX rendszeridő, azaz a 1970 január elseje óta eltelt másodpercek száma ennek a napnak a hajnalán, egészen pontosan 0 óra 31 perc 30 másodperckor éri el az 1234567890 értéket! Bámulatos eredmény, szóljanak a fanfárok, fennen hirdessék ezt a remek alkalmat!

Elindult a gépezet

A gépezet beindult. Már most kezdenek jönni a levelek, hogy ne felejtsek el megemlékezni a közelgő Valentin napról. Tájidegen ünnep, sokan nem is tartják arra hivatkozva, hogy nem a magyar kultúrkör része és tulajdonképpen igazuk is van valamennyire. Bár a cél nemes, hisz ez egy olyan alkalom, amikor meg lehet emlékezni azokról, akiket szeretünk, meglepni őket valami aprósággal - bár igazából az lenne a jó, ha ezt egy évre elosztva tennénk meg, szeretetünk apró jeleiből a mindennapokra juttatnánk apró cseppeket, ne pedig egy napon próbáljuk meg jóvátenni az egész évi hibákat. Főleg úgy, hogy az ünnep őszinteségét megkérdőjelezi a kereskedelem farkasainak a háttérben hallható szűkölése, ahogy a koncra várnak.

Megadni a módját

Tudom bennem van a hiba. A kor, amelyben élek, sebes lábakkal megelőzött, otthagyott ahol vagyok. Maradi lettem, ahogy valaki említette, konzervatív azaz konzerv. Önnön elképzeléseim bádogruháját hordom, és ezek adnak keretet az életemnek. Szeretem a dolgokat a saját belátásom szerint csinálni és ki vagyok akadva azon, ha nem ezt kapom vissza másoktól. Ha reggel köszönök vagy köszöntök, azt illő módon teszem, másként a nőknek és megint másként ha férfival találkozom. Nekem azt tanították, hogy nem csak úgy foghegyről, hűbelebálint módjára odavetünk valamit, hanem legalább egy mondatot igyekszünk mondani. Tudom, hogy ez maradiság, mert Lenin et. is lám milyen jóságos volt a gyerekekkel amikor visszaadta az elgurult labdájukat, ahelyett, hogy le is lövethette volna őket. Én is örülhetnék annak, hogy böfögnek felém egy szót, koncként odavetik elém, holott megtehetnék, hogy orrukat felhúzva szótlanul ügetnének a lenyugvó nap fényében tova. De akkor sem tudok örülni az ilyesminek. Mindenki megérdemel legalább egy mondatot. Meg kell adni a módját mindennek, bármi is legyen az..

2009. február 4., szerda

Olvadó gondolatok

Reggel még tele voltam megírandó ötletekkel. Csuprom szélén, amit erre az alkalmakra tartogatok túlfolyt a sok írásra váró gondolat, és derűs tócsában összegyűlt az asztalon. Miután dolgozni kezdtem, a sok munkahelyi gond melege felszárította a tócsát, és most látom, hogy a csupor is kiürült. Nem gond, hisz élni is kell valamiből, holnapra biztos megtelik újra..

Ünnepre

Vannak bizonyos ünnepek az ember életében. Most volt egy ilyen alkalmam nekem is. Ez az írás egy magamnak készült ajándék - kicsit olyasmi, mint amit József Attila készített magának - ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten, magam magam. Persze nem akarom elcsaklizni a költőóriás egy gondolatát sem azért, hogy a magam kedvét leljem benne, éppen csak a párhuzam kedvéért hoztam fel ezt - a pár megemlékezésre szánt keresetlen gondolat érdekében. Ismerősök vesznek körül, akik fontosak nekem. Mivel én kezdem az öregkori elhülyülés összes tünetét egyszerre mutatni, így feljegyzem, és figyeltetem mindenféle programokkal (amiket magam írtam e célra) a jeles alkalmakat, hogy ne fordulhasson elő az, hogy valakiről megfelejtkezem. "Akinek nincs esze, legyen notesze.." Más azonban tudja sokkal inkább panyókára vetve hordani az életet. Sok ember, aki számomra fontos, és aki alkalmáról elfelejtkezés hosszan tartó, maró gondolatokat eredményezne nekem, nem köszöntött meg. Nem is gondolt rá. A legfurcsább mégis egy kollégám viselkedése tűnt, aki úgyszintén nem. Egy kedvelt kolléganőm viszont nem felejtkezett el, és meggratulált a jelenlétében. Erre ő közölte, hogy akkor beszállna az ajándékba, neki bármennyit megér. Erre a kolléganőm tréfásan közölte, hogy akkor adjon egy ezrest. Na hát annyit ő nem akart. Ennek a kollégámnak egy csomó szívességet tettem már, nagyon sok mindent adtam és sosem kértem érte pénzt, mert részben kedvelem, részben tudom, hogy nem veti őket fel. Azonban én ebben a helyzetben szó nélkül elővettem volna azt az ezrest, még ha viccnek is szánták az egészet és úgysem fogadták volna el. Hiába, nem vagyunk egyformák! Nem azért mondom, hogy ettől változott volna bennem valami, csak úgy megjegyeztem..

Zárt ablakok

Bekopogni egy örökké zárt ablakon - minek számít vajon? Az örök reménykedés kifejezésének, optimista hozzáállásnak, makacs önfejűségnek, vagy a realitás teljes hiányának? Megítélés kérdése - persze az ember mindig a maga szempontjait nézi ebben is, mint minden másban. Ha mástól hallom ezt, könnyen elkönyvelem őt egy szerencsétlen félnótásnak, hogy olyasmi után vágyakozik, ami soha nem lehet az övé, ha rólam van szó,
inkább az optimista megközelítés mellett voksolnék..

2009. február 3., kedd

Ahogy vártam

Egy névnap nem a világvége. Ma van a névnapom, és ha másból nem tudnám, ebből mindenképpen leszűrhetném a következtetést, hogy mennyire vagyok itt népszerű a cégnél. Gondolom ugyanannyira akárcsak az életben. Nem mintha baj lenne, mert ha az ember nem vár semmit, minden rezdülés várakozáson felüli lesz, tehát lehet neki örülni.

Becsukott szemmel

Becsukott szemmel fekszem - eddig ez egy Ákos nóta is lehetne, de nap nap előfordul ez mostanság. Kicsit olyasmi, mint amikor a tengerben próbáltam lemerülni és a víz mindig kivetett magából. Nem akarta, hogy a mélyében kutakodjak, ki akart zárni magából, ahogy reggelente az álomtó mélyére sem tudok tartósan lebukni, a feketén fodrozódó víz kizár és megakadályoz abban, hogy a hűs habok közt nyugalmat leljek. A gondolataim rabja vagyok, amik ott kattognak a fejemben mint egy gyorsan haladó vonat, a sínek végtelenjében.

2009. február 2., hétfő

Hétköznapi rasszizmus

Olvasva a híreket rendre előjön ez a fogalom. Mit tekinthetünk annak? Ha vidéken élők azt tapasztalják, hogy a megtermelt terményt, a gonddal nevelt állatot apró zöld emberek veszik magukhoz mielőtt ők élvezhetnék a munkájuk gyümölcsét, és ezen visszás helyzet ellen senki nem tesz semmit, akkor ők joggal utálhatják-e a zöld embereket? Talán igen. Mert nekik a zöld emberek csoportja egyenlő azokkal, akik vitték a tyúkot, és kikapták a cekkert a kezükből, amikor hazafelé mentek a boltból. Ugyanakkor elítélni sem lehet ezen az alapon a zöld embereket, hiszen nem mindegyik zöld ember rossz, bőven
vannak köztük tisztességesek is. A probléma tehát mindenképpen kezelendő. De az nem jó módszer, hogy olyan emberek rasszistáznak akik nem tudják azt, hogy milyen érzés reggel megnézni egy elpusztított konyhakertet, vagy egy üres tyúkudvart. Miniszterelnökünk a tegnapi nap azt nyilatkozta: Ebben a helyzetben bizonyos néprétegeknek egyedüli megélhetésként a bűnözés marad. Valóban maradnia kell?

2009. február 1., vasárnap

Káposztás cvekedli

Azt hiszem egyet kell értenem Gordon Ramsay-vel az otthon főzésről alkotott nézeteiről. A legtöbb hagyományosnak mondott ízletes magyar étel hamar megvan és kevés aktív konyhaművészetet igényel. Tegnap a címben szereplő ételt készítettem ebédre. Ha eltekintünk a házitészta saját kezűleg készítésétől (ami szintén nem bonyolult feladat.) akkor egy igazán egyszerű és gyorsan elkészíthető tésztaételt kapunk eredményül. A káposztát le kell gyalulni és besózva kicsit pihentetni. Ezután kicsavarva levétől megfosztani. Kevés olajon cukrot karamellizálunk majd a káposztát rádobva összepároljuk az egészet. A kifőzött, és leöblített tésztával összekeverjük és azon forrón tálaljuk. Van aki úgy szereti, ha egy kicsit hagyjuk lesülni, hogy kialakuljanak a tésztánál oly kellemes 'res' részek. Cukorral és/vagy őrölt borssal meghintve már fogyaszthatjuk is.