Tekintetes, méltóságos..

Épp az jutott eszembe a napi sajtót böngészve, hogy kormányunk ragaszkodása a háború előtti eseményekhez, mikor üti át azt a szintet, amikor az építészeti nosztalgián túl ez az akkoriban szokásos rangkórság bevezetését is jelenti majd. Az még ugye rendben van (nincs rendben!) hogy egyes tereket a háború előtti képűre építenek át, egyes vezetőket, akik történelmi szerepe diplomatikusan mondva is nem eléggé egyértelmű, azáltal tesznek halhatatlanná, hogy szobrokat állítanak neki és közterületeket neveznek el róluk izomból. De eszembe jutott az is, hogy akkoriban szokás volt a méltóságos, tekintetes és egyéb hangzatos jelzőkkel illetett urambátyám stílus. Ahogy látom, ebből az urambátyám dolog máris megvan, már csak az hiányzik, hogy valami kevésbe szem előtt lévő törvényhez egyéni képviselői indítvány formájában (hogy a demokratikus vitát mint csökevényt ki tudhassák küszöbölni) a közszférában dolgozók nagyobb megbecsülése érdekében téve, bevezessék ezeket az akkor használt titulusokat. Államtitkár és afelett lehetne méltóságos, főosztályvezetőig tekintetes, a minisztereket meg illethetnénk az őfőméltóságod megnevezéssel, lehetne újból lovas tengerészünk és mindenki  vérig sértődhetne azon újra, ha nem a megfelelő előtagot teszik a neve elé. Államosítanánk a horvát tengerpartot és lehetne újra tengerünk is.  Már csak Oszit és Dezsőt kellene újrateremteni és  élőben élvezhetnénk  újra a valakik által annyira áhított kor összes vívmányát..