Genetika

Szóval mi a jó abban, ha az ember orvoshoz jár? Alapvetően nem sok, főleg ha fizet érte és semmi baja amúgy. Ámde, ha az orvos is jó fej és hajlandó beszélgetni, akkor kiderülhet egy és más. Most például a szemszín öröklődésétől (ugyanis volt látásvizsgálat is.) gyorsan eljutottunk a vércsoportokig. Az AB0 faktort eddig is tudtam, hogy két gén örökíti át és a nullás vércsoport csak homozigóta (azaz mind a két vércsoportot meghatározó allél azonos), 00 értékkel létezhet, azaz homozigóta recesszív módon örökölhető. Az A és B vércsoportok dominánsak, így homozigóta és heterozigóta állapotban is meghatározóak, így A vércsoportú lesz az ember akkor is, ha AA és akkor is ha A0 allélekkel rendelkezik. Utóbbi mókás, mert hordoz egy rejtett nullát is, ami a családban meghatározó lehet. Viszont most tudtam meg, hogy az RH faktor is hasonlóképp öröklődik, korábbi vélekedés szerint ott nem kettő, csak egy gén határozta meg ezt a faktort és a RH+ domináns, az RH- pedig recesszív. Most kiderült az orvossal való beszélgetésből, hogy ő is csak a közelmúltban világosodott meg ezzel kapcsolatban, így én is örülhettem annak, hogy erre terelődött a szó. Az RH faktor, hasonlóan a AB0-hoz, ugyanúgy páros allélekkel örökölhető, azaz egy RH pozitív ember hordozhat magában egy rejtett RH negatív tulajdonságot, azaz, születhet két látszólag RH pozitív szülőnek is RH negatív gyereke! Persze már annak idején nekiálltam a családi mateknak, ugyanis ebből is kiderülhetne pár mókás dolog. Ugyanis például két nullás embernek nem lehet csak nullás gyereke, ha netalán más a gyerek vércsoportja, az egyértelmű bukta! Szóval a szülők vércsoportja bizonyos esetekben korlátozhatja a gyerekek vércsoportját, így kisakkoztam a családban, hogy ha anyám A-s, apám B-s, az öcsém B-s én meg nullás vagyok, akkor a szüleimnek bármilyen vércsoportú gyerekük lehetett volna, hisz mindketten rejtett nulla faktorral rendelkeznek. Most arra jöttem rá, hogy anyám a rejtett nulla faktora mellett rejtett RH negatív faktorral is rendelkezik, ugyanis az öcsém RH negatív volt, én meg pozitív! Bámulatos hol tart manapság a tudomány!

Gondolatok a kréta körül

Már régebben is az eszembe jutott az, hogy a fene megette az egészet, hogy az ember igyekszik jó állampolgárhoz híven befizetni minden adót és díjat a közösbe, miközben vannak embertársaink, akik mintha pont az ellenkezőjére törekednének és élnek mint Marci Hevesen. Az rendben van, hogy egy többségi becsületes társadalom farvizén képes elevezgetni pár csaló is, de a többségben jóindulatú emberekből álló társadalom igyekszik részben korlátozni ezen emberek számát, illetve igyekszik kiszűrni őket a soraikból. Tételezzük fel azt, hogy mi is egy ilyen világban élünk, bár nagyon sok jel nem mutat erre, főleg úgy, hogy a politikai vezető elit úgy tesz, mintha a kevéssel vállalna szolidaritást - ha nem hisszük, akkor is a példa kedvéért gondoljuk azért úgy. Az államnak, mint gondoskodó szervezetnek, rendelkeznie kellene a csalók kiszűrésére való szervezettel és bár névleg ez meg is van, gyakorlatban nem látom, hogy ez működne. Különben hogy lehetne az, hogy valaki például vígan jár egy műszakilag közlekedésre alkalmatlan, a jelek szerint érvénytelen műszakival rendelkező, a szentlélek által összetartott kocsiban, feltehetőleg jogosítvány nélkül? Miközben az ember fiát azért piszkálják a műszaki vizsgán, hogy eltérő színű a két indexlámpája, olyan autóval vesz valaki részt a forgalomban, amit csak ragasztószalag tart össze? Hogyan lehet ilyen autóval akár 10 métert is megtenni közúton?

Következtetés

Következtetések levonásában jó vagyok. Legalábbis remélem, főleg azokéban, amik érintenek engem. Kialakul ez a képesség idővel mindenkiben vagy előbb vagy utóbb. Szóval, ha az ember elkér valamit valakitől és az cserébe nem a dolgot adja, hanem egy homályos leírást a tárgy utolsó elnagyolt előfordulási helyéről, akkor nagyjából sejthető, hogy az illető nem igazán akar segíteni. Főleg, ha az adott hely körülhatárolhatatlan és óriási és a tárgyakból is sokféle különböző fordulhat ott elő, amiből csak egy kevés az, ami jó. Szóval a ha én szívtam, szívjál te is effektus működik. Nyilván ebből a viselkedésből több következtetés is levonható. Az első az, hogy az illető nem érzi magát barátunknak, illetve pont ezért kérni sem érdemes tőle a dolgot ismét. Sőt, talán többet soha semmit..

Jól teljesít!

Népszerű jelmondat, sulykolják is úton útfélen manapság. Hát, ahogy körbenézek, valahogy a jelekből nem látom ezt a felívelő pályát, főleg ha az utóbbi pár hónapban bezárt üzletek sokaságára gondolok. A környékünkön elég sokat zártak be, többen között bezárt a Cora, a Bricostore, a Norautó, de bezárt egy népszerű, és főút mellett álló benzinkút is - amiről sosem gondoltam volna, hogy megtörténik. A régi szülői ház környékén lévő kisbolt is beadta a kulcsot - mindez persze szigorúan a jobban teljesítés jegyében. A helyzetről valahogy a régi vicc jut az eszembe, amikor az elefánt és az egér mennek az acélhídon, és az egér megkérdezi az elefántot: - Ugye milyen jó hangosan dübörgünk? - Azzal a különbséggel, hogy most valahol útközben elveszett az elefánt..

Trauma

Eredetileg sebzést jelentő szó, bár ennek a sérülésnek nem kell fizikainak lennie, lehet lelki eredetű gondokra is mondani. Ez tegnap jutott eszembe - na nem a pontos meghatározás - azt ugyanis a netről néztem meg, noha tisztában voltam a szó jelentésével is. A szó etimológiájával kapcsolatban annyit, hogy a -ma végződés és a szó hangzása valószínűsítette a görög származását, amit a rendelkezésre álló források meg is erősítettek. A görög-magyar szótárban meg is találtam a szót:  trayma - seb, sérülés. Szóval tegnap sérülést okoztam. Ezt a fajtát naponta okozom, ezért lehet, hogy akinek ezt teszem, ezért sem szeret, de mit lehet tenni? A szar munkát is el kell végeznie valakinek. Az említett trauma a macskákat éri, akik egyik pillanatban békésen alszanak a lakás legkényelmesebb pontján, a másikban meglepődve pillognak a hideg verandán, ahova lefekvéskor ideiglenesen bár, de száműzve lesznek. Egyszer ugyan megpróbáltuk őket bent hagyni, de hajnalban ők okoztak nekünk lelki sokkot a csűrdöngöléssel, amit alvás helyett a lakásban csaptak. Úgyhogy mindenki  békessége miatt a legkisebb rosszat választhatom csak - a macskák kint töltik az éjszakát - bár mindig meglepetés éri őket ezért. De még így is szívesen lennék macska saját magamnál.

Egy buli margójára

Buli, muri, party, összejövetel. Mind rokonértelmű szavak valami olyasmire, ahol emberek találkoznak és jól érzik magukat. Már ugye ha tényleg szeretik egymás társaságát és valóban találkoznak. Ez utóbbi fontos, ide szúrnám be a macskás találós kérdésemet, de annyiszor elsütöttem már, úgyhogy most kihagyom. Aki olvas, annak már a könyökén jöhet ki, hogy mindenre ezt húzom elő - aki meg nem, annak meg minek? - Szóval az emberek bulizni akarnak - legalábbis elméletben. Rendszerint, ha beszélgetésekkor előkerül a dolog, hangoztatják, hogy milyen rég nem voltak egy igazi buliban és mennyire szívesen eljönnének egyre. Amikor az ember esetleg ennek örömére rendez egyet, akkor előbb mindenki nagyon lelkes, azután sorra mondják le a dolgot. Hirtelen mindenkinek fontos dolga támad, mások meg nem jönnek ha X vagy Y nem teszi tiszteletét. Szóval a buliszervezésnek is vannak hátrányai, mert az ember csak idegeskedik, hogy pont a legnagyobb bulielvonásban szenvedők mondják le a legelőbb a dolgot - rendszerint valami átlátszó vagy nevetséges indokra hivatkozva. Aztán eljön rendszerint pár ember, azok, akik nem élnek nagy szókkal, de mindig lehet számítani rájuk. Ja és a buli után napokig az összejövetel főételét esszük. Szerencsére, már jóval talpraesettebb vagyok - csak akkor lettem volna gondban, ha többen jelennel meg mint amire számítottam. Szóval party-t rendezni kiábrándító, és elég gáz. Még az a szerencse, hogy feledékeny vagyok..

Gondolatbűn

Nem Orwelli értelemben, de valahol mégiscsak. A dolog úgy kezdődött, hogy szombaton végre repülni voltam. A délelőttöt repüléssel, a délutánt vezetéssel töltöttem, így utóbbi idő alatt a felszerelésem letakarva pihent egy pokróc alatt. Az ernyők nem szeretnek napozni, mert öregednek - hasonlóképp a kiélt banyákhoz, azzal a különbséggel, hogy ők szeretnek napozni, de szintén öregednek, viszont ezt nem ismerik el. Az ernyők könnyebben lebuknak egy vizsgálaton mint a banyák, ezért inkább óvjuk a naptól őket - ahogy tudjuk. Mikor menni készültem, nem volt meg a sisakom. Tűvé tettem mindent érte, de nem találtam. Emlékeim szerint a halom tetejére tettem és az egészre a beülőt borítottam rá, nehogy önálló életre keljen. Szóval ott kellett lennie a sisaknak, ráadásul kamerástól, de nem volt. Többen jöttek segíteni - én valahogy azt feltételeztem, hogy megcsapták a kamera miatt, titokban már meg is találtam hozzá az elkövetőket. De szerencsére kiderült, hogy nem az ernyő tetejére, hanem bele az ernyőbe sikerült tennem, így azt hiszem ezzel követtem el a gondolatbűnt, hogy meggyanúsítottam ártatlan embereket - igaz, nem tetéztem azzal, hogy kimondtam volna. Épp már leírtam volna a veszteséget, amikor végre meglett - úgyhogy jó hír ért a nap végére. Duplán, mert így kérhettem magamban elnézést a gyanúsítgatásért azoktól, akik igazából nem is tehettek semmiről. Szeretek pozitívan csalódni az emberekben..