Lőcs

Mindenki, legalábbis a férfivilág nagy része szemérmesen hallgat a témáról, pedig jobbára ez az öltözői humor egyik sarokköve, illetve a téma a legtöbb autóvásárlásnál előkerül, legalább futólag lepillantva - Elég ez vajon egy Audi A4-re vagy valami nagyobb SUV-ot kell inkább vennem? Ez most azért jutott eszembe - nem mintha autóvásárlás előtt állnék - hogy megemlékezzek arról, hogy mire is jó ez a szerszám, az elsődleges biológiai funkcióján túl, azaz, hogy az ember futás közben is végezhesse úgy a dolgát, hogy ne legyen nedves közben még a szentkép a falon is. Van egy régi magyar mondás is - haszontalan, mint a pap p.cse - de be kell látnom, hogy ez az állítás mára megdőlni látszik. Ugyanis nem csak nagy terepjáróhoz juthat a kérdéskörrévén az ember, hanem más egyébre is jó. Eddig azt tudtam, hogy az egészséges mértékben gömbölyű férfitest/apatest jellemzője az, hogy ha az ember egyenes gerinccel - ez nyilvánvalóan nem politikusokról szól! - lenéz, akkor a hasa ívétől látnia kell a végét. Ha nem, az fogyókúrát jelent. Eddig el is voltam abban a hitben, hogy ezzel nagyjából kimerült a hasznossága, de apám és egy geodétaisten révén kiderült, hogy felhasználható oszlopok függőleges helyzetbe állításához is, ha az embernél nincsen se vízszintező, se függőón. Itt a szintet az ember orra és a vége jelenti, nyilván az embernek a hasát ilyenkor ki kell venni az egyenletből, vagy pedig csak gyomortájékon homorú gerendákat állíthat függőbe. Na lám, mégsem olyan haszontalan ez a szervünk. Azt hiszem kezdhetek gyűjteni egy Audira..

Kipróbáltam volna

Ma, ahogy jöttem el az alsóvárosi temető mellett, eszembe jutott, hogy szívesen kipróbáltam volna, milyen együtt megöregedni az öcsémmel. Mint két trottyos öreg, kint ülni a Duna parton és élvezni az utolsó őszi napsugarakat, vagy beszélgetni valami hülyeségről. Amúgy sosem beszélgettünk igazán hülyeségekről és a Duna parton sem ültünk. Ráadásul korántsem biztos, hogy megélem a trottyos öregkort és öcsém sincsen már régóta. De azért kipróbáltam volna..

Változom

Minden és mindenki változik. Magamon figyeltem meg azt, hogy míg régebben, ha társasági eseményre szerettem volna elmenni, legegyszerűbb az volt, ha rendeztem egyet. Mert amúgy, ahogy tán az etruszkok is megállapíthatták, bulizni minden akar, mosogatni meg senki nem fog. Szóval az emberek nagy része hajlandó lenyelni az ételt, ha előtte megrágják és a szájába teszik, de a konyhába már nem menne ki ezért. Szóval eddig bennem volt a kezdeményezőkészség, mostanság meg azt veszem észre magamon, hogy egész egyszerűen nem érdekel, csak tátom a szám, mint a többiek. Persze tudom azt, hogy így nem fog történni semmi, de hát ez van! Az élet kegyetlen és nem lehet mindig elől menni és törni az utat mindenkinek. Ez persze hívható egoizmusnak is, de ha ezt csinálja az emberek 99 százaléka, akkor ez nem kirívó dolog, hanem ennek kell lennie a normális viselkedésnek..

Sok

Nézegettem egy közvélemény kutatást és őszintén meglepődtem a dolgon. Már maga a kérdés is furcsa lett volna egy boldogabb világban, de ha minden hülyeségről meg lehet kérdezni az embereket, akkor erről miért ne lehetne? Mondjuk a kérdés olyasmi, mint a hisz-e ön a húsvéti nyúlban átpolitizált változatban, jelen esetben így ez imigyen hangzott: Úgy gondolja-e, hogy a tüntetéseket Soros pénzeli és/vagy irányítja? (Igen vagy nem) A meglepő a nagyon magas igen százalék volt, mert szerintem 42 az ebben az esetben elég sok. Ezek után tényleg kíváncsi lennék arra, hogy hány százalék lenne az, aki valósnak gondolja a húsvéti nyulat, esetleg a télapót - persze szigorúan a választókorú népességre korlátozva a válaszadók táborát. Mondjuk, lehet, hogy meg sem lepődnék az eredményen úgy igazán..

Fák

Mindenfelé nőnek manapság, sőt korábban még inkább több helyen nőttek. Nyáron inkább zöldek, télre meg jól ledobnak magukról mindent és ott állnak egy szál gallyban. Szóval egy cseppet sem szégyenlősek. A legtöbb ember azt gondolhatja szerintem, hogy a fák valamiféle biológiai dísz lehet a természetben, olyan mint a szikla vagy a vízesés, senki nem gondol arra, hogy ugyanolyan élőlény mint mi, vagy pedig egy szúnyog. Ez onnan jutott eszembe, hogy kezdik építeni az M2 utat és ebből az alkalomból, a kor hagyományai szerint mindent ami nem tud elszaladni, ledózerolnak, így a fákat is. A mai építők nem szívbajosak, mindent kivágnak ami faszerű kicsit többet is, ami szükséges, nem probléma, majd ültetnek helyette sok kis apró pálcikát valami félreeső helyen. Az jutott eszembe, ha mondjuk kevésbé szimpatikus gyíkembereknek mondjuk útjába lenne egy iskolányi gyerek Budaörsön vagy Pókaszepetken, akkor azzal a mottóval törölnék el őket a föld színéről, hogy nem probléma, mert majd Zalalövőn teherbe ejtenek 300 hajadont és minden rendben. Darab - darab. Persze, amikor a mi gyerekeinkről van szó, az azért más, a fa meg csak egy fa..

Macskás

Úgy jártam, mint egy régi Moldova elbeszélésben az egyszeri határőr, amikor meglátja, hogy a gondosan felgereblyézett nyomsávban kifelé is vezet egy lábnyom és befelé is. Majd aztán beírja az őrnaplóba, hogy semmi különösebb esemény nem történt, egy ember kiment, egy bejött, Magyarország létszáma változatlan. Ugyanezt csinálják ugyanis velem a macskák. Egy kimegy és váltja azt, aki épp befelé igyekszik. Majd egy óra múlva nyávogás és csere. Csapzott, nedves macska be, száraz ki. A lakás macskaállománya változatlan.

Gyámság alatt

Minden házasságban élő férfi előbb utóbb rájön arra, hogy egyre inkább felügyelet alatt él. Sőt mi több, lassan gyámság alá kerül, mintha cselekvőképtelen kisgyerek lenne. Ami persze sokszor nem baj, mert ki ne szeretné azt, hogy a dolgok a közreműködése nélkül történnek meg, a zoknik eltűnnek a helyről ahová tette, a hűtő magától töltődik, az ügyek intéződnek - szintén maguktól. Ez maga lenne a megtestesült mennyország, ha nem járna egy kellemetlen mellékhatással, a kárálással. Ami arról szól, hogy már megint helyetted kell csinálnom valamit, illetve ennek a különféle ragozott és a helyhez és időhöz igazított változatai. Az ügyön persze az sem változtat, ha az ember maga rakja helyre a zoknit, viszi ki a szemetet, vagy hajtja össze a ruhát, ugyanis az úgy biztosan nem lesz jó! A dolgok csak úgy történhetnek és akkor, amikor történniük kell, holmi partizánakciókkal a világ folyása nem zavarható meg. Ilyenkor a zokni újra elő lesz véve és a megfelelő módon hajtogatódik össze és kerül vissza ugyanabba a helyzetbe, ahogy eddig is volt, illetve kerül elő a recept arról a helyről, ahova tegnap került egy házias pillanatomban, de egyúttal az ismerős zsémbeléssel együtt - Persze nem nézted meg, hogy itt van még két recept és a régebbit kell felhasználni! Így legyen az ember házias, ha gyakorlatban semmi sem jó úgy, ahogy ő csinálja..