2013. július 31., szerda

A sirályok humorérzéke

A nem olyan rég, a tengerparton eltöltött nyaralásom során jöttem rá arra, hogy azok a nagy fehér madarak, amikről mi, közönséges emberek azt feltételezzük, hogy sirályok, igazából humorérzékkel is rendelkeznek, nem csak csőrrel és úszásra alkalmas tollazattal. Képesek voltak végigkacagni az egész éjszakát - legalábbis nekem úgy tűnt, hisz miattuk egy szemhunyásnyit sem sikerült aludnom - valahogy így, hogy ha, ha, ha, ha. Gondolom jó vicc lehetett, amin valaki ennyit tud vihogni. Nem biztos, hogy rajtunk nevettek, hisz az emberek rossz hatással voltunk rájuk. Elpusztítjuk az élőhelyüket, kifogjuk a vacsorájukat, rászoktatjuk őket a szó szerinti junk food-ra, de ők csak ha, ha, ha, vihognak ezen egész éjszaka. Bár az is lehet, hogy kínjukban teszik - de azzal együtt nevetni sokkal felemelőbb, mint egész nap sírni. Azt hiszem a mellékhatások ellenére a következő életemben sirály szeretnék lenni..

2013. július 30., kedd

Facebook születésnap

Eszembe jutott még régebben az, hogy valaki említette, hogy a születésnapján mennyi gratulációt kapott és, hogy ez rekord, hiszen a szám, amit láthattunk valóban irigylésre méltó volt. A konkrét személy és a szám persze nem lényeges. Manapság a facebook elvégzi helyettünk a piszkos munkát, azaz nem kell figyelemmel kísérnünk azt, hogy ki mit ünnepel, hisz az oldal tálcán tolja elénk az információt, sőt, ha úgy vesszük az orrunk veri bele ebbe. Valaki meg is említette, hogy ez a számosság nem is lényeges, a lényeg úgyis az, ha az ember letiltja a születésnapjának a megjelenítését, akkor az adott napon hány gratulációt fog kapni. Az mutatja azt, hogy kinek is vagyunk fontosak valójában. Valóban, az igazság ezzel együtt teljes, egy kezem se kellett a számoláshoz. Mondjuk azt amúgy sem gondoltam volna, hogy le kellene vennem a zoknimat is, ha nem lenne elég a kezem..

2013. július 29., hétfő

Megmondta!

Minden a lángossal kezdődött és azzal, hogy a kölköt küldtük el érte. Meglehetősen morgós hangulatban volt, semmi sem tetszett neki, sok ember állt sorban, sütött a nap, meleg volt, stb. Ez a lángos lételeme, télen hiába is keresnénk, ilyenkor van keletje. Mivel tényleg sokan voltak, így elmentem elé és ő épp akkor került sorra. Nem örült annak, hogy érte mentem, hanem folytatta a morgást ott, ahol abbahagyta, majd közölte, hogy olyan meleg van, hogy rögtön elájul. Aztán el is ájult. Úgy csuklott össze mint a colstok, köpni nyelni nem tudtam, mert ezt végképp nem vártam. Fél oldalával beleesett a tejfölbe, ahogy próbált megkapaszkodni a pultban. Szerencsére segítettek és egy ember elkapta, mielőtt a földre hanyatlott volna. Kaptunk vizet, majd vizeztük a gyereket, lenyomtam a fejét, illetve a földön pihegett kicsit. Kellően sikerült összekoszolnia magát, hisz poros volt és végig tejfölös - de a morgást csak addig hagyta abba, míg öntudatlan volt. Szerencsére az ijedtségen kívül más baj nem esett, a lángosokat becsomagoltattam - a kölök ugyanis elfelejtette és hazakocogtunk. Persze a gyerek az úton is megjegyezte, hogy ő szólt, hogy el fog ájulni. Erre mondtam neki, az emberek szoktak olyat mondani, hogy olyan meleg van, hogy elájulnak, de nem ájulnak el, csak úgy mondják. Nem kell mindent szó szerint érteni!

2013. július 12., péntek

Temetés

Temetésre nem szórakozásból jár az ember. Eltekintve azoktól az esetektől, amikor valami rosszakarót sikerült túlélni, az emberek rosszul érzik magukat egy ilyen helyen. Persze, ha úgy vesszük, akkor ez egy vegyes érzés - tudjuk ugyan, hogy ránk is ez vár, hisz aki megszületett meg is hal, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy lehetnénk mi is kiterítve, de nem mi vagyunk azok, akikért a koszorúkat hozták - és ez valahol jó. Tudom, nem sok beleszólásom lesz a dologba, de rosszul érezném magam, ha annyira személytelenül történne a szertartás, amennyire a mai napon lehetőségem volt ezt megtapasztalni. Minden a nagyüzemről szólt, az alkalmazottak tették a dolgukat, mint egy olajozott gépezet, a búcsúztatót olvasó nő hanghordozásától kinyílt a zsebemben a bicska. Olyan egyhangú, fásult unalommal mondta, hogy azt hittem el fog aludni, noha a gondolatok, amiket mondott, megfontolandók voltak. Azt hiszem - szerényen - megelégednék egy olyan Bakancslistás megoldással - bőven..

2013. július 11., csütörtök

Hibázni szükséges, de rossz..

Hibázni nagyon egyszerű. Aki ugyanis dolgozik, az többnyire előbb vagy utóbb hibázik is. Olyan nincs, hogy valaki dolgozik, de nem hibázik. Illetve biztosan vannak akik ezt állítják magukról, de szerintem füllentenek valamiben. Vagy a hibákban vagy a munkában. Elképzelhetetlen, hogy egy nagyobb feladatban, amit az ember maga tervez- és valósít is meg, ne csússzanak be gikszerek. Annál inkább, minél bonyolultabb a megoldandó probléma. Persze az ember igyekszik a számukat teszteléssel minimálisra csökkenteni, de azért összejöhet így is olyasmi, amire sosem gondoltam volna. Például az, ha két rendszer külön külön letesztelve gyönyörűen és hiba nélkül működik, de együtt futtatva őket, az egyik kirúgja a sámlit a másik alól. A fene gondolta volna, hogy együtt nem mennek? Persze igyekszik az ember és ilyenkor mondható az, hogy nyilván a tesztelés volt a hibás, hiszen nem terjedt ki minden esetre, de produktív környezetben az elvárás az, hogy a dolgoknak mihamarabb működniük kell, nem érünk rá olyasmivel húzni az időt, ami feleslegesnek tűnhet, hisz minden rendben volt eddig. De ha megtörtént a baj, a balhét el kell vinnie valakinek és ez jelen esetben azt hiszem egyértelmű. Persze, ha a dolog jól működik, az természetes, dicséret sosem jár semmiért - hisz az ember azért dolgozik - csak a leszúrás. De az mindig.

2013. július 10., szerda

Egérméreg

Nem a rágcsálók hangulatváltozásairól gondoltam írni, bármennyire is ez következne a címből. Szürke barátaink (vagy épp ellenségeink - ki tudja) azontúl, hogy a világot fondorlatosan, pándimenzionális lényekként irányítják, még kárt is okoznak nekünk. Bár lehet, hogy a károkozás ugyanúgy a hatalomátvétel egy módja náluk, de rágcsálásukkal, potyogtatásukkal és kontrollálatlan szaporodásukkal kétségbe ejthetnek akárkit. Még nálunk a cégnél is előfordulnak, ezért a gondnokság egérmérges dobozokat helyezett ki a legtöbb irodába. Kár, mert javasoltam volna a gabonasiklók alkalmazását, bár ennek az a kellemetlen mellékhatása lehet, hogy a kolléganők jobban megijednek tőle, mint az egértől, illetve a gabonasiklókra beköltöznek az indiai kobrák is, ami új munkaerő felvételét és rengeteg munkahelyi baleseti jegyzőkönyv kitöltését eredményezheti. Szóval semmi sem jó! A dobozok mérget tartalmaznak, ráadásul nagy betűkkel rá van ez írva, nehogy valaki zizinek gondolja és megegye. Ezért az egerek sem eszik meg, mert miért pont a mérget egyék, akikor vannak sokkal jobb és kevésbé ártalmas ennivalók is egy irodában. Bár kétség merült fel bennem amiatt, hogy esetleg megtanultak olvasni is a kis nyavalyások..

2013. július 9., kedd

Frissen

Frissen és üdén. Ma vettem egy nagy levegőt és felfrissítettem a benti gépemen lévő Lucid-ot Precise-re. Volt bennem egy kis szorongás a művelet miatt, lévén az eddigi próbálkozásaim vagy sikerültek vagy nem, de ezúttal a sikerültek mezőbe húzhatok egy rovást. Mit mondjak, nagy kő esett le a szívemről..

2013. július 8., hétfő

Útdíj

Nem tetszik nekem az útdíj! Persze lehet azt mondani, hogy eszi nem eszi, nem kap mást és különben is örüljek annak, hogy nincs teherautóm, mert akkor a gatyám is rámenne a dologra, de akkor sem örülök. Nekünk magyaroknak amúgy is az a bajunk, hogy ha nem személyesen minket ér érdeksérelem, akkor csendben vagyunk, sőt néha még rá is teszünk egy lapáttal, hogy igen, tőle tessék elvenni, neki telik rá! Szakítok a hagyománnyal és kimondom: Nem tetszik! Miért? Azt hiszem ezt a díjat is ugyanolyan átgondolt és tervezett módon vezették be, akár a többi hasonló döntést is. Valahogy az az érzésem, hogy a számítás alapja a következő volt. Ha eddig száz forint volt a díj és tízen használták a pályát, akkor ha tízszeresére emeljük az árat, akkor a bevételt is megtízszereztük. Ezt a pénzt természetesen már előre el is költöttük, de ekkor jön a rögvaló, hiszen Magyarország egy tranzitország. A forgalom ami itt megy keresztül, mehet ám máshol is, főleg úgy, ha Európa legolcsóbb útjaiból hirtelen a legdrágábbat csinálunk - az emberek ugyanis nem hülyék. El kellene dönteni azt, hogy mit szeretnénk - több bevételt, vagy kisebb forgalmat? Nem mondom, hogy az utóbbi nem jó cél, hisz nálunk halnak halomra a kialvatlan román kamionosok is, de akkor nem fog teljesülni a terv, hisz b.szni és szűznek is maradni egyben még senkinek sem sikerült. Ez a pénz, a túltervezés következményeként hiányozni fog a költségvetésből, amit aztán majd fizethetünk be mi, valamelyik adó megemelése által, vagy új adó formájában..

2013. július 5., péntek

A sors keze

Tegnap Istent játszottunk. A garázsajtó feletti fészekből két kismadár kiesett. Az egyik azonnal elpusztult, a másik gyászosan topogott a kövezeten. A macskák élénken érdeklődtek a téma iránt, de nem hagytuk érvényesülni őket. A fészek eléggé hozzáférhetetlen helyen van, úgyhogy külső behatásnak nyoma sem volt, sőt, a fészekben büszkén terpeszkedett egy másik fióka. A testvérgyilkosság madáréknál úgy fest, hogy nem esik olyan súlyos megítélés alá. A halott madárral már további teendő nem volt, de az élőt mindenféle segédeszközökkel és egy homokozólapáttal visszatuszkoltuk a fészkébe, vigyázva arra, hogy nehogy megfogjuk, hogy a szagunk ne tántorítsa el a szülőket a neveléstől. Dagadó kebellel tértünk nyugovóra, hogy most megmutattuk a természetnek, ki az úr a háznál. A természet nem hagyta ennyiben a dolgot, a madár reggel már élettelenül, sőt a macskák által némileg elrontva kerül a testvére mellé a szemetesbe. Hiába, ha a természet akar valamit, akkor azt véghez is viszi..

2013. július 4., csütörtök

Időparadoxon

Fantasztikus filmekben megszokott klisé az, ha valaki később indul valahova de előbb ér oda, mintsem elindult volna. A megérkezése után persze csinál valamit, amivel esetleg még a saját elindulását is meg tudja akadályozni, a létéről már nem is szólva. A téma rengeteg klasszikust ihletett, és nem is lett volna ennél több, ha meg nem látom a gyerek tábori jelentkezési lapját, ahol teljesen nyíltan hirdetik az időutazást (nem említve az ebből következő kellemetlen hatásokat) A lapon az szerepel, hogy az elindulás 2013 július 7.-én lesz, az érkezés 2010 július 13.-án aktuális. Megállt bennem az ütő! Épp átszenvedtük magunkat a felvételin és a ballagáson, most majd kezdhetjük előröl a dolgot, sőt az is lehet, hogy időhurokba fogunk kerülni emiatt. Lehet, hogy addig kellene lemondani ezt a tábort amíg lehet??

Szerencsefa, majrépisi

Új értelmet nyert szóösszetételek, szerencsefa és majrépisi. Utóbbit felszállás előtt mindenképpen ki kell engedni, hisz jelentősen befolyásolja a repülési teljesítményünket és lehetőleg az előbbit kell megöntözni vele. Tulajdonképpen a szerencsefa akkor fog segíteni, ha megkapja azt, ami neki jár. Persze fohászkodni is lehet, sőt talán kell is. - Szerencsefa, segíts! - Nekem ez a formula jött be leginkább. Amikor Szlovéniában betekeredett hevederekkel sikerült startolnom, az ernyő előre indult és ki tudtam tekeredni ahelyett, hogy visszacsapódott volna a hegynek, kellemetlen perceket szerezve ezáltal előbb nekem, aztán pedig a hegyimentőknek, aztán másodjára alacsonyan jöttem ki egy merülőspirálból és nem volt magasságom elérni a leszállóig, a tó felől menekülve, ezért két termetes fa között sikerült elrepülni és leszállni a hegyoldalon úgy, hogy az ernyőmet sem kellett lepiszkálni a környező növényekről. Visszafelé bandukolva a starthelyre, úgy gondoltam, hogy piszkos nagy pechem van és rossz fát pisiltem le. De a séta előhozta a jobbik eszem és rájöttem, a szerencsefa mégiscsak szerencsét hozott, hisz hegynek csapódhattam volna, vagy simán be is eshettem volna a tóba, esetleg fennakadok a két szép fa között lógva. Szóval a dolog működik. Köszönöm neked, Szerencsefa!

2013. július 3., szerda

Telefon

A gondolatok fonalát az az egyszerű tény indította el, hogy tegnap bent hagytam a munkahelyemen a telefonomat. Általában önkéntelen mozdulat az, hogy az oldalamon függő tartóhoz nyúlok és ellenőrzöm, hogy érzem-e a készülék határozott formáját, de ezúttal ez elmaradt és már olyan távolságban jutott csak eszembe a dolog, ahonnan visszafordulni körülményes lett volna. Természetesen megállt bennem az ütő - mint első reakció. Mi lesz most velem, ha hirtelen történik valami, ha marsi invázió kezdődik, ha pontyok ejtenek túszul az áruházi halaspultnál, kinek és hogyan telefonáljak így, hogy hozzák el a váltságdíjnak szánt több zsák kukoricát? Aztán eszembe jutott az, hogy egész jól felnőttem úgy, hogy hírből sem ismertem a telefont, nem hogy a mobilt, de a vezetékest sem. Nálunk az utcában sem volt senkinek és érzésem szerint teljes életet éltem enélkül is, sőt vígan kirándultam akár Aggtelekre is anélkül, hogy a kommunikáció hiányának az árnya fenyegetően tornyosult volna fölém. Úgyhogy megnyugodva, boldog gondolatokkal megtelve hagytam is a fenébe az egészet. A telefon itt várt rám reggel az asztalon. Neki is jár egy kis szabadság néha. Remélem jól elfoglalta magát nélkülem is..

2013. július 2., kedd

Köztisztviselői nap

Tegnap nem voltam góg, De ma góg leszek! Itt volt a tegnapi köztisztviselői nap, amikor a szegény köztisztviselőinknek nem kellett bemennie dolgozni. Igazából azt nem értem, hogy nem igazából azokat kell(ene) megbecsülni, akik adójából az egész köztisztviselői kart és az államgépezetet fenntartják? Aki már volt egyszer életében okmányirodában, az tudja azt, hogy miről beszélek akkor, ha azt mondom, hogy ott nem rizikófaktor az munkatempó és nem szoktak emiatt szívinfarktust kapni az emberek. Arról nem is beszélve, hogy Isten különös kegyelme folytán lehet csak egy hónapon belüli ügyintézési időpontot szerezni. Legutóbb, amikor rákényszerültem a processzusra, és időpontot kellett foglalnom, félóránként adtak időpontot, noha maga a munka nem tartott 5 percnél tovább, ráadásul szinte alig lehet a rendes munkaidő után, (17 óra után) bármit is elintézni, noha a névből - közszolgálat - az jönne ki, hogy ők az emberekért vannak, nem pedig fordítva. A versenyszférában dolgozók, akik az adójukkal tartják fenn a gépezetet, ledolgozhatják a négynapos ünnepből az ajándékként megkapott napot, a köztisztviselők meg ajándék szünnapot kapnak. Mert ők megérdemlik. Nem azt mondom, hogy tőlük vegyék el ezt a lehetőséget, de igazán megbecsülhetnék a többieket is ennyire..