Tanulság

Mi a különbség a lift és a tanulság között?

A lift felvon(and)ó a tanulság meg levonandó. Ez után a borzalmasan rossz szóvicc és a tegnapi keserű tapasztalatok után én sem tehetek mást, mint levonom a megfelelő tanulságokat és megpróbálom elfogadni azt ami van, és nem olyasmiért harcolni ami nincs és nem is jöhet el sosem ebben az életben..

Ok vagy okozat?

Nem tehetek róla, de bizonyos helyek bizonyos érzelmeket váltanak ki bennem. Tegnap is egy ilyen hely mellett mentem el, és eszembe jutott a közelmúlt legnagyobb csalódása vagy kiábrándulása. Úgy néz ki mára talán sikerült túltennem rajta magam, és elfogadni a megváltoztathatatlant, de azért az eszembe jut néha, hogy vajon oka voltam az így alakult dolgoknak, vagy csupán az okozat? Nem mintha számítana, de olyan jó lenne megtudni azért ezt..

Drága mulatság

Tegnap megszúrattam magam. Védőoltást adattam be kullancs által terjesztett agyhártyagyulladás ellen. Valahogy nem kívánom magamnak ezt az élményt, főleg az egészségügy mai helyzetében. Rengeteg olyan embert ismerek, aki immúnis ezzel a betegséggel szemben, ami nem meglepő, hisz teljes hiányuk van a betegséget elszenvedő szervet illetően, hártyástól, kérgestül, mindenestől. Magam nem ebbe a körbe sorolom magam, így indokoltnak láttam a védettség megszerzését. Ekkor szembesültem egy érdekes jelenséggel - már ami az egészségügyet és a prevenciót illeti. (Egy jelentős támogatottsággal rendelkező politikai párt szerint a mostani egészségügyi rendszer maga a kánaán, nem szabad egy fikarcnyit sem változtatni rajta, minden úgy jó ahogy van. Lehet, hogy nem ugyanarra gondolunk, ők egy másik, párhuzamos dimenzióban járnak orvoshoz.) Szóval, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, a tevékenység, amellyel az állampolgár magára gondolna, és abbéli vágyát fejezné ki, hogy gondol magára, megspórolva az államnak egy költséges kórházi kezelést, esetleg az adóalany elvesztését, bizony fizetős! Méghozzá durván. Az oltóanyag sem támogatott, és még a szuri beadásáért is pént kérnek, kereken ezer jó magyar forintot. Megáll az ember esze! Ingyen kellene adni, örülni annak, hogy az állampolgár magára gondol, miközben az államnak tesz jót, de ehelyett pénzt kérünk tőle, ha meg akar spórolni némi kellemetlenséget, és az államnak esetleg egy jelentősebb kiadást. De ha nem is adják teljesen ingyen, legyen féláron, jelezve azt, hogy ez mind a két fél számára kockázat. Megáll az ember esze időnként, és körülnéz. A politikusaink lemászhatnának végre az elefántcsont tornyaikból körülnézni azokba az intézményekbe, ami a rózsaszínű álmaikban egészen másként működik, mint amit mi tapasztalunk a gyakorlatban..

Eső

Ma reggel az eső kopogására ébredtem. Ez olyan dolog volt, aminek reggel rögtön örülni lehetett. Hosszú idő óta az első alkalom volt, hogy a reggelt nem kellett az öntözéssel kezdenem, mert ezt megtette helyettem más. Viszont azóta igencsak elkalandozott az illető figyelme, mert a nap megint elő- előkandikál a felhők résén keresztül, és a reggel hullott eső is rég ott van már, ahonnan hajnalban indult..

Napi bölcselet

Reménykedni egy halott dologban olyan mint felesleges energiákat fektetni egy soha meg nem térülő üzletbe.
Amikor a dolgok látszólag javulnának - az csak látszat. Valójában erőt gyűjtenek ahhoz, hogy még rosszabbá válhassanak.

Póker vagy ulti?

Pókerezni hívtak. Manapság megdöbbentő, hogy mennyire kezdenek elterjedni hazánkban az amerikai kultúrkör játékai, tevékenységei. Baseballt, rögbit (amerikai focit) játszunk, a hírekben kiemelik a NHL vagy a kosárlabda ligák szerepléseit, egyre másra alakulnak a pókerklubok miközben a hagyományos magyar értékeket sorra felejtjük el. Különös érzékünk van ahhoz, vagy inkább vágyunk mindig arra, hogy valakinek a seggét nyaljuk valamilyen értelemben. Most, hogy végre sikerült az egyik nagyhatalmat a kerítésen kívül tudni, rögtön a másik hátsójába dugjuk mélyen a fejünket. Értem én, hogy valakihez tartozni kell, de miért szükséges amerikaibbá válnunk, mint az amerikaiak? Miért kell pókereznie minden fiatalnak aki valamit is ad magára, amikor ott az 'ősi' magyar játék az ulti, ami legalább észjáték és meglehetősen bonyolult is, vagy esetleg a tarokk, amit nagyon kevesen űznek már manapság. Nem lesz ennek jó vége azt hiszem..

Kirándulás Leóval

A szombati nap az utódok klubja azévi rendes rendezvénye alkalmából vonatfotózáson vettünk részt a Jászság szívében. A MÁV Nosztalgia Kft. a lelkes vasútfotósok igényeit szem előtt tartva lehetőséget biztosít arra, hogy valamely még működőképes ritkaságot természetes közegében lehessen megörökíteni. Mivel még sosem voltunk ilyen rendezvényen, így kapva kaptunk az alkalmon, hogy ránduljunk egyet ki. (Kiránduljunk.) 

Leó - A MÁV egyetlen működő Ward-Leonard rendszerű mozdonya.

Összességében élvezetes volt a túra, bár a szépen felújított harmadosztályú vagon a végén már igen kényelmetlennek tűnt, és a fotómegállások is elsősorban az igen elvakultak (elvadultak?) érdekeit elégítette ki. Szerencsére visszafelé már a szervezők is unták a rengeteg megállást,í­gy gyorsítottak a programon, Így még a kitűzött vég előtt megérkeztünk a Nyugatiba. A tanulságok:

• Bár szeretek vonatokat fényképezni, de az igazi kedvenceim akkor is a gőzösök. Bár Leó igazán kitett magáért, de azért mégiscsak egy nagyra nőtt villanyvasaló.
• Bár fényképezni amúgy is szeretek, de azért annyira nem, hogy a kedvem tárgyát tíz centinként megörökítsem. Készítettem pár jó (és kevésbé jó) felvételt Leóról, de ami sok az sok. A Leó a susnyásban, Leó fél méterrel arrébb, Leó a hídon, előtte, mögötte, az állomáson, az állomás előtt, alatt, felett, stb. Szóval kicsit unalmas volt nekem.
• Jászberény egy unalmas város. Nem akarom a helyieket megsérteni, de milyen hely az, ahol a kocsmák is zárva vannak? Két kilométert gyalogoltunk a tűző napon míg egy nyitva tartó intézményt találtunk volna, és ott is csak sörözni tudtunk, mert a kaját csak órák múlva tudták volna kihozni. Igaz, ezt legalább előre megmondták. Örültünk volna egy lángososnak, vagy egy nyitva tartó büfének, de az ilyesmi csak az álmainkban szerepelt. Viszont így megtudhattuk, hogy milyen egy étkezőkocsiban enni. Jó.
• A fotósok furcsa népek. Talán jó is, hogy nem érdekel ennyire az egész, mert így sokkal kevesebbet idegeskedem, pedig így is jut éppen elég..

Nem mindegy

Nem mindegy, hogy valaki valakit az ujja köré csavar, vagy épp az ujját csavargatja. Egészen más érzés, bár nem tudom hirtelen, hogy melyik a jobb. Talán az utóbbi hatása múlik el gyorsabban..

Bulidöntés

A hétvégén gondolkodtam ezen az egész buli dolgon. Bár tudom azt, hogy nem látnak ott szívesen, de azt hiszem mindenképpen meg fogom azt bánni, bárhogy is döntök. Ha megyek, akkor azt, ha nem megyek, akkor meg azt. Ezért úgy gondolom, a legkisebb rossz akkor érne, ha mennék. Főzni fogok, és azután meglátjuk. Bár az isten háta mögött van, legfeljebb hazasétálok.

Szem és lélek

'A szem a lélek tükre' szokták mondani. Ez a jól hangzó megállapítás sajnos vajmi keveset ér a gyakorlatban. Az utóbbi idők tapasztalatai alapján. amit bánatos barna bociszemekben szereztem, rá kellett jönnöm, hogy az amúgy békésnek, kedvesnek tűnő szemek tulajdonosai nem teljesen százasok, pedig a szemeik erről egészen mást mondtak. A szem a lélek tükre - ha valaki ilyen sommás kijelentést tenne, ma már azt mondanám, hogy ha gyógyszert szed, akkor vigyázzon, hogy mit iszik, illetve nem minden gombafajta alkalmas ám paprikásnak. Igaz, ha abbéli jelentését vesszük, hogy tényleg és valójában tükör az a szerv, akkor lehet, hogy nem is a tulajdonos hanem a vizslató lelke látszik benne? Vagy esetleg nem is szem, hanem egy ember, akit Sam-nek hívnak? Na ha az utóbbi, akkor jó lenne találkozni vele végre, hogy beolvashassak neki..

Autós ügyek

Rendszeres olvasója vagyok Az Autózz blognak. Itt nem csak a cikkek jók, hanem maguk a kommentárok is érdekes olvasmányt jelentenek, bár van némi sablonosodási hajlam ami az utóbbi időben mutatkozik. (Az - 'Ez fotosop!', vagy a 'Posztíró hülye!' esetleg a 'Szarjon sünt!' teljesen bevett gyakorlatnak számítanak.) Tegnap velem is megtörtént egy hasonló, a blogba illő történet, hazafelé a 2/A úton. Elhagyva a dunakeszi kagylós benzinkutat, a visszapillantó tükrömben észleltem több méter csillogó fekete fém érkezését több autónyi távolságra. A mozgásán látszott, hogy nem kispályás, és a türelem nevű erényt nem igazán birtokolja. (Vagy valami fontos szervet szállít - egy faszt. [Ez plágium, sajnos nem az én találmányom, de már nem emlékszem kitől van.]) Konvojban haladtunk, előzni nem is szabadott volna, és nem is lehetett a szembeforgalom végett. Tartósan nyolcvannal haladtunk, ami ugyan nem volt a maximum, de vállalható volt. Mivel hátul a fekete autó nagyon ficánkolt ezért elkezdtem óvintézkedéseket tenni. Kezdtem lemaradni az előttem haladó púderostól, hogy kialakuljon az a hely ahová úgy be tud sorolni, hogy engem ne üssön le az útról. De végül nem így oldotta meg a problémát, hanem a szó szerinti árokparton előzött meg jobbról. (Ott egy szakaszon kicsit szélesebb a padka és le is van betonozva.) Egy dolgot tehettem, behúzódtam a záróvonalhoz, hogy elférjen, és ne vigye el az oldalamat. Beérkezett a neki készített helyre és természetesen nem köszönte meg. Igazából szólva meg is lepett volna vele. A cementes autót már nem tudta megelőzni emígy, ettől meglehetősen ideges lett, vadul gesztikulált az autójában. Ekkor derült ki, hogy egy törpe. A feje alig látszott ki az ülése mögül, csak a vadul gesztikuláló kezét lehetett látni. Az idegesség helyett tulajdonképpen egész jól szórakoztam, és arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy nekem semmit nem kell kompenzálnom..

Tényleg

Tényleg rossz emberismerő vagyok, ez már biztos. Hogy is tévedhettem ekkorát?

Rossz emberismerő

Rossz emberismerő vagyok. Ez tény, mitöbb vitathatatlan axióma. Akiben hiszek, akit úgy gondolok, hogy érdekes ember, és érdemes lenne a barátságra az ismeretségre abban rendre csalódnom kell. A legegyszerűbb dolgon - hogy őszinteséget kaphassak tőlük - rendre elbukik a kezdeményezésem, és csak szenvedek attól, amíg valahogy ki sikerül belőlük hajtani az igazságot - azt, hogy nem is lett volna értelme hozzájuk szólni, mert a külcsín, ami annyi jót sejtetett, homályos és érthetetlen, esetleg felszínes és üres belsőt takar. Valószínűleg ugyanilyen rossz vagyok abban, hogy felismerjem azon emberek közeledését akik mégis szimpatikusnak találnak valami okból. Ebben az esetben viszont csak az vigasztalhat, hogy ha ezen emberek halmaza üres halmaz, akkor lehet, hogy nem is az én hibám az, hogy nem ismerem fel őket. Egy hibával mégiscsak kevesebb, és ez is eredmény..

Önző leszek

Elhatároztam, hogy önző leszek. Eddig próbáltam figyelembe venni azt, hogy mit szeretne a másik, sőt, gyakran ezt helyeztem a magam érdekei elé, de a tegnapi nap eseményei rávilágítottak arra, hogy egy haszonelvű, csak magára gondoló világban vészes pazarlás ez a fajta hozzáállás. Ott ahol az ember nem várhat viszonzást vagy az, hogy akár csak a véleményét megkérdezzék, esetleg érdeklődjenek, hogy mi bántja vagy csak szemtől szembe álljanak és elmondják azt, hogy mi a bajuk vele - nos ebben a helyzetben minden tevékenységem a disznók elé vetett gyöngy csupán, üres, tartalom nélküli szenvedés, ami főleg nekem okoz kínt, hisz senki más nem törődik ezzel. A jószándékot átlépik, hisz mindenki csak magára gondol - minek is kellene mást figyelembe venni, ha saját haszon nincs belőle? Az, hogy a léleknek jó, ha egy másik lélek örül - ez ebben a dimenzióban többé már nem erény, hanem a gyengeség jele. Eddig gyenge voltam. Most azonban megfogadtam - minden más lesz ezután. Lélekre fogok gyúrni, kemény teknőspáncélt növesztek lényem ezen darabja köré és csak azt fogom nézni ami személy szerint nekem jó. Talán így jobban megbecsülhet, jobban a közösségbe fogad a többi páncélos lovag.

Lemondtam

Lemondtam a bulimeghívást. Rájöttem arra, hogy jobbára olyan emberek lesznek úgyis csak ott, akik nem szerettek soha, akik csak elviselnek ideig óráig azért, mert jól(?) tudok főzni és ez egy ilyen helyen hasznos, főleg, ha mindenki enni szeretne. Ebből látszik, hogy bizonyos célért képesek az emberek áldozatokat hozni, sokszor még azt is, hogy engem is elviselnek rövid távon. Nem szeretnék kényszeres cselekedeteket okozni bizonyos embereknek és magam sem szeretném rosszul érezni olyan emberek között, akikről tudom, hogy nem kedvelnek. Persze, lehet erre azt mondani, hogy így viszont nem is fognak - de erre Pelikán József gátőr szavai jutnak az eszembe - Ja kérem, az élet nem habostorta!

Egy csepp sem

Egy csepp sem esett a tegnapra beígért nagy mennyiségű csapadékból. A föld kiégett és száraz, noha nagyon hiányzott az égből hulló víz, a föld mégis szomjasan maradt. Délután már szorgalmasan néztem az eget, hátha meglátom a cumulusok szép túlfejlődését, de ezek a nyomorultak nemhogy túlfejlődni nem akartak fenyegetően gyönyörű cumulonimbusokká, hanem még létezni is elfelejtettek. Még az apró lenticularisok sem jelentkeztek, az ég tisztára volt vasalva mint egy abrosz a vasárnapi ünnepi asztalon. Bár a jég, csak a poharamból hiányzott, az eső nagyon kellett volna. Most locsolhatok napestig..

Egybites agy

Miért van az, hogy egyesek agyába csak egyetlen dolog férhet bele? Ha egy másik türemkedik oda, az feltétlenül ki kell üsse az előzőt. Azt hinné az ember, hogy analóg világban élünk, erre tessék..

Gondolkodom

Gondolkodom - miért azok az emberek nem szeretnek engem, akikkel azt hiszem, hogy jót teszek?

Csalódás

Az ember sokszor csalódik. Ebben én sem vagyok kivétel, bár én talán többet is mint más. Ez nem azt jelenti, hogy emberebb lennék az embereknél, hanem az, hogy a lágy burkot ami a lelkemet körülveszi a környező világ tüskéi sokkal többször és mélyebben karcolják meg. Ma reggel egy tegnapi csalódás miatti bánatom keserű poharát ürítettem ki, és már azt hittem, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak, amikor a látszat ellenére még rosszabbra fordultak inkább. Végül is miért pont nekem legyen jó, ha már másnak valami jó lehet? Csalódni rossz dolog, de nem hiszem, hogy pont ezért ne kellene remélnem..

Rossz nap

A mai nem az én napom. Igazából már tegnap kezdődött és ma reggel csúcsosodott ki. A tegnapi csalódás után mára sorozatos kudarcok vártak rám, semmi sem akart úgy sikerülni, ahogy szerettem volna. Én megértem, hogy ilyen napoknak is kell lenni az ember életében, hogy nem lehet minden egyes eltelt nap tejszínhabos, fagylaltos kéjhömpöly, csak azt nem látom át, hogyha ez így is van, akkor miért olyan nap ez, mint a többi?

Belegondolva

Belegondolva tényleg nem vagyunk egyformák. Belenézve egy szembe - ha jóindulatot vagy kedvességet látsz, az lehet tévedés is. Ha azt gondolod, hogy valaki kedves - talán az is, de korántsem biztos, hogy veled is kedves lesz. Lehet, hogy épp másra gondol miközben rád néz, és jól félre is vezet ezzel. Vagy én értenék megint valamit? Na, az is könnyen előfordulhat. Mindenesetre meglepve biztos nem lennék tőle..

A madarász

A történet szereplője számomra ismeretlen, így könnyű írnom róla. Egy kollégám mesélte az ismeréséről, aki régi, új mesterséget űz, madarász. Azt hinné az ember, hogy az egykor létezett szakma mára már a teljes feledés homályába merül, de csodák csodája, mára inkább újra reneszánszát éli. Régen a természetbe vágyó városi közösségnek szállított énekesmadarakat bearanyozni a reggeleket a kalitkába zárt csöppségekkel, most nagyjából hiper- és szupermarketekre korlátozódik a munkaterülete, hogy befogja az oda betelepült, és sorsával láthatólag igen elégedett madárnépet. A dolgát a piac farkastörvényei igazgatják. Fizetséget csak akkor kaphat, ha eredményt ér el, tehát befogja a kis tollas randalírozókat. Ez ugyan nem mindig sikerül, a család viszont éhes, és a közértben sem adnak kenyeret a madárdal ígéretére. (Itt jön az igazi magyaros fordulat) Hogy biztosítsa ezért a napi betevőt, madárfogó körútjára mindig visz magával - madarat. Ha nem jár sikerrel, ezt mindig be tudja mutatni..

Kalandtúra

Ma kalandosan értem be a munkahelyemre. Reggel hét órakor indultam el, mint máskor, ma azonban semmi sem úgy alakult, ahogy a régi megszokott hétköznapokban. (Már a hajnal is jól indult - földöntúli, alvilági üvöltésre riadtunk fel a legszebb álmunkból hajnali négykor. Szó mi szó, a trágya megfagyott bennem, hirtelen se köpni, se nyelni nem tudtam, míg egy perc alatt leesett, hogy a szomszéd disznót öl. Még jó, hogy az ember annyi horrorfilmet néz akaratlanul is, így az első gondolata nem a disznóölés szokott lenni.) Szóval, az úton, amin jönni szoktam baleset volt. Ugyan az esemény már megtörtént, de terelés még nem volt, viszont teljes útzár meg igen, ezért majdnem el is tudtam jutni a keresztben álló rendőrautóig, amikor is fordulhattam vissza, és mehettem újra hazafelé. Már régóta szerettem volna megtudni, hogy merre megy egy bizonyos földút, gondoltam most megnézem, mert amúgy irányban volt. Elindultam rajta, majd észleltem, hogy beállt mögém még kétszáz autó. Szemmel láthatólag örültek, hogy valaki tudja a kerülőutat. A gond csak az volt, hogy nem tudtam, és azon imádkozhattam csak, hogy ne kelljen megfordulnom, mert akkor megölnek. Úttalan utakon, de végül sikerült célhoz érni, bár néha szaharai viszonyok mellett tengelyig a homokban, de kulturált környék mellé - a dunakeszi szeméttelephez sikerült kilukadni, ahonnan már tudtam az utat. Így sikerült megtenni az alig tíz perces utat kerek egy óra alatt. Bár az út szép volt, de lehet, hogy legközelebb inkább kihagynám..

Alázat

Alázat, de azért nem megalázkodás. Erre lenne szüksége minden egyes politikusnak, de mostanság miniszterelnököt is úgy választanak, hogy képes legyen egy mondatával milliókat megsérteni. Leendő vezérünk is elmondta az az ominózus mondatot, ami sok embertársamnak rosszul esett. Nekem is. Arról van benne szó, hogy aki nagyobb lakásban lakik, mint amit el tud tartani, az adja el, és költözzön kisebbe. Lehet, hogy az embereket nem kellene ennyire hülyének nézni. Aki nem bír valamit fizetni, előbb utóbb úgyis, bölcs iránymutatás nélkül is meg tudja ezt a lépést tenni, de azért nem mindegy mitől kerül abba a helyzetbe, hogy a lehetőségeit ennyire korlátozza valami, vagy valaki. A dolog ugye ott kezdődik, hogy azért nem fogja tudni fizetni a költségeket, azért vállalja túl magát, mert az eddigi kiadásait megfejelik egy nem elhanyagolható tétellel, és ettől billen át a mérleg. Azt hiszem időszerű tudomásul vennünk azt, hogy a politikusoknak csak a választások előtt fontos az állampolgár, azután gyengeelméjű és a végletekig ostoba igavonó barom kategóriába kerül át, ahol korlátlanul terhelhető, és ha egy idő után nem bírja, akkor ő lesz ebben a hibás. A politikusi alázat az, ami nagyon hiányzik a mai politikából. Az, hogy a vezetőinknek eszébe jusson a ciklus közepén is, hogy kinek a jóvoltából kerültek oda ahol vannak..

Adóprés

Nyilvánosságra kerültek a kormány ingatlannal kapcsolatos újabb adójának a tervei. Leültem. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az őseim tudtak magukról gondoskodni ingatlanok tekintetében, így mindenkinek van valami fedél a feje felett, és mivel vidéken élünk, ezek többnyire családi házak. Az utóbbi időben felkapott lett a hely ahol élünk, ennek most meg fogjuk inni a levét. Minden 'tiszteletem' azoké a törvényhozóké, akik eltapsolták a rájuk bízott pénzt, bizalmat és most újabbat szorítanak azon a présen, amivel a zsebünkben megbújó forintokat akarják kinyomni onnan. A fizetésem fele már így is az övék, ha belevesszük ebbe azt az összeget, amit a munkáltatóm fizet nekik azért, hogy nekem fizetést ad (aminek a fele szintén az övé) akkor jóval többet is, mint ötven százalékát. Most, hogy a kassza üres, újabb ötlettel álltak elő, ami megint a tisztességes embereknek - akik eddig az adó 90%-át fizették rossz. Aki netalán munkát áldozott arra, hogy a hely, ahol él ne pusztuljon, aki pénzt, energiát és időt fordított arra, hogy felújítsa, szinten tartsa, korszerűsítse hajlékát, most ennek is megfizeti az árát, hiszen a lakás ennyivel többet ér, és több adót kell fizetni utána. Megint a csalók járnak jól, vagy a lusták, akik nem sáfárkodnak jól a rájuk bízott vagyonnal, hanem hagyják elpusztulni. Nem tudom mi lenne a megoldás. Ennek a kormánynak mennie kell, de nincsenek illúzióim a soron következővel sem. Minden kormány bérből és fizetésből él. A miénkből. Ebből a szempontból a következő se lesz kivétel..

Rossz idő

A rádióban azt hallani - ma rossz idő lesz, esni fog az eső. Elgondolkodtató, hogy a városi ember az egy hónapos aszály után is képes azt mondani, hogy az a rossz idő, amikor esik valami csapadék. A városlakó a vizet el tudja képzelni a szupermarket polcain, műanyagpáncélban, szabott áron, esetleg a csapból folyó anyagként, medencében, vagy a nagy fehér porcelánisten könnyeiként, ami a piszkát eltakarítja, de határozottan tiltakozik az ellen, ha ugyanez a víz a fejére hullik. Pedig a földnek nagy szüksége lenne a csapadékra és sehol semmi, még a remény sincs egy kiadós esőre, hogy fellélegezhessen egy kicsit a természet. Ha a rádióban azt halljuk, hogy szépen süt a nap, ez félig igaz csak, hiszen egy újabb rossz nap ez, amikor nem esik az életet hozó eső..

A festés

A festés egyre időszerűbb lesz. Eddig is ráfért volna a konyha meszelése a kisházban, de tegnap spenótos tagiatellét készítettem egy botmixernek látszó tárggyal és ez végképp betett neki. Szó se róla én sem pont erre az eredményre számítottam akkor amikor elsőként belenyomtam a mixert az edény alján burjánzó zöld trutymóba, amitől az ebédünket remélhettük. A hatás nem maradt el, sőt, akkor sem, amikor még egyszer megnyomtam azt az átkozott gombot a szerkezet tetején, hogy vajon tényleg jól látok-e? Jól láttam. A konyha sötétzöld pöttyös lett. Ha akartam se tudtam volna egyenletesebben felkenni a falra az ebédet. Mindenhova jutott belőle, úgyhogy azt legalább elmondhattam, hogy ilyenkor van értelme és látszata is a takarításnak..

Paradicsomleves

Ma rá kellett szólnom a gyerekre, hogy ne játsszon scrabble-t a levessel. Az összes háromszoros betűértéket és kétszeres szóértéket ő akarta egyedül elfoglalni..

Titok

Nagy dolgokra jöttem rá az utóbbi időben. Például a titok nyitjára. Valami nem attól lesz titok, hogy annyira fenemód az, hanem attól, hogyha valaki energiákat fektet abba, hogy megtudja mi az. A legjelentéktelenebb apró dolgok is súlyos rejtéllyé válhatnak pusztán csak abból az okból, ha akad valaki aki mindenáron fényt akar rá deríteni. Erre akkor jöttem rá, amikor a nej egy órán keresztül kergetett a lakásban, mert csak azt látta, hogy zsebre vágok egy papírszeletet (Amin az aktuális villanyóra állás volt, beküldés céljából) és nem mondtam meg neki, hogy mi az. Persze megtudta akkor, amikor elkezdtem beküldeni és odaveszett a varázs, de jó volt látni, hogy mire képes egy nő, ha igazán meg akar tudni valamit, még ha olyan apró cseprő dologról is van szó, mint egy semmit nem jelentő számsor - ha azt képzeli, hogy előtte valami rejtve maradhat.

Költői kérdések

Egyre inkább azt veszem észre, hogy a vidék és a főváros közti éles határ elmosódni látszik. A város által képviselt igénytelenség és arctalanság egyre jobban beszivárog a vidék romlatlanságába tönkre téve és végérvényesen megszüntetve azt. Egyre több városi ember költözik ki a zöldbe, élvezvén az áldásokat, a természet közelségét, ugyanakkor mérgezve az ott lévők lelkét. Egyre több portát látni, ahol nincs rendben az utca, nincs felsöpörve, a szemét nincs összeszedve - miért is, hisz az utca már közterület, ott más takarít! - mondják ezt a városban. A városi ember képtelen a gyaloglásra ezért előjoga az, hogy közvetlenül a céljánál álljon meg, ha autóval megy. Sok helyen látni, hogy hiába az üres parkoló távolabb, az emberek a fű romjain állnak a kocsijukkal. Mi lenne egyszer, ha a jó terjedne el, kiszorítva végérvényesen a proli igénytelenséget? Tudom, erre nincs válasz, ez is csak egy a sok megválaszolatlan költői kérdés közül..

Szüzek élvezete

Ki sárkánnyal él együtt, maga is sárkánnyá válik. Tűzokádó allűröket figyelek meg magamon egy ideje. Rákaptam a szüzekre. Napi egy meg sem kottyan, és kihasználhatom az összes előnyét - ezen ártatlanság fogyasztása bármely napszakban megengedett és törvényes azon felül, hogy kellemes érzéseket bizserget meg bennem. A szüzek jók! Bár kissé nehezebb a hozzájutás, ebben a mai világban, amikor ez efféle erények és az önmegtartóztatás ennyire kiment a divatból. Mégis, mikor Sopronban jártam legutóbb, az érdeklődő kérdésemre mindig ugyanaz volt a megnyugtató válasz - Szüzet tudok hozni! Hiába no, Sopron a szüzek városa..

Napi bölcsesség

Adj a tetűnek egy kicsi kis hatalmat és azt veszed észre, hogy máris a véredet szívja...

Elmenni mellette

A hétvégén érdekes és egyben felkavaró élményben volt részem. Teljesen véletlenül találkoztam gyermekkori jóbarátommal. Illetve nem is találkoztunk, hiszen szemmel láthatólag nem ismert fel, és úgy gondoltam, hogy ezért én sem teszem. Gyermekkorom nagy barátsága és legnagyobb csalódása volt egyben, amikor később kiderült, hogy másképp gondoljuk ezt az egészet, és a pénz hatalma bármit tönkretehet amit az ember időtállónak és megingathatatlannak hisz. Szombaton bicajozni voltunk a családdal, amikor összefutottunk Gödön. Épp egy vendéglőbe igyekezett a családjával. Megöregedett, megszakállasodott. Felismertem azonnal és azon gondolkodtam, hogy szólni kellett volna, de végül csak elmentem mellette szótlanul. Még mindig ott van bennem a kétség, hogy jól tettem-e a dolgot..

Hétfő

Újra kezdődnek a dolgos hétköznapok. A francba!

Találós kérdés

Ha a wc mosására való rongy a wc-ben a radiátoron pihen és a mosdók tisztításához nélkülözhetetlen ruha az emeleten van a csap alatti szekrényben, akkor hol van az a rongy, amivel a tükröt kell tisztítani? Még jó, hogy a női lét ennyire egyszerű dolgokból áll..

Vendégség

A vendégség arra való, hogy megmutathassuk másoknak, hogyan szeretnénk élni! Ennek örömére ma tárkonyos pulykaragulevest készítettem és aranygaluskát. Utóbbiból még hiányzik a vaníliamártás és a tészta sincs még kisütve. Túl vagyok a reggelikészítésen és pár tucat mosogatáson. Most már inkább hagynám a külvilág felé mutatandó álmot..