2016. június 30., csütörtök

Luk

Az az ember többnyire örül, ha van luk bizonyos helyeken. Mondjuk azzal a megkötéssel igaz ez, hogy általában olyan lukak ezek, amiknek a lukasságát használjuk valamiféle funkcióra és nem lenne jó, ha az illető rés benőne, azaz pont a lukasságán esne csorba. De ez a luk nem olyan, ez egy kellemetlen helyen lévő, felettébb nem odavaló luk, ami az egyik zápfogamon található. Szerencse, hogy manapság már tart ott a tudomány, hogy nem a helyi kovácshoz kell elzarándokolnom tekintélyes mennyiségű szilvapálinka fogyasztása után, hanem beülhetek egy fogorvoshoz azzal, hogy tömje be a lukat végre. A kovácsnál meg várhatnám, amíg végigpatkolja a lócsaládot, majd aztán jöhetnék én, a fogorvoshoz meg időpontra megyek. Volt értelme a civilizációs fejlődésnek!

2016. június 29., szerda

Törzsvásárló

Törzsvásárló lettem! Persze ezt mindenki elmondhatja magáról, aki valamilyen boltba a vásárlás után kapott pontokat gyűjti, hisz az első fizetés után lehet egy plasztiklapocskája ami arra jó, hogy a többi hasonló lap ne férjen meg nyugton a tárcájában és előbb vagy utóbb kereshessen egy olyan tárcát amibe az egész miskulancia kényelmesen megül. Ez a törzsvásárlóság, bár az ügylet neve hasonló - azért mégsem az. A törzsvásárlónak ugyanis szólnia sem kell, már tudják azt, hogy miért jött. Egyszer már előfordult velem, még a Körúton dolgoztam és a közeli Csirkefogó nevű étkezdébe jártam csirkés szendvicsért. Nagyon jól készítették ott ezt, volt benne rántott csirkemell, francia saláta, zöldségek, de még egy darab máj is! Jólesik rágondolni is. Mivel kitartóan jártam oda és mindig hosszú sor állt az ételért, a végén megismertek és mire sorra kerültem, addigra elkészítették a szendvicsemet, így csak fizetnem kellett. Ma ugyanezt az érzést élhettem át a büfében, amikor sorra kerültem, már nyomták is a kezembe a kókuszos golyót. Szólnom sem kellett. Már ezért megérte.

2016. június 28., kedd

A szar

Azt mondják, a téma az utcán hever. Már ha az ember témahiányban szenved, akkor elég ha lehajol és ott van. Azaz, jelen esetben nem is az utcán, hanem itt a szobámban, a szőnyegen. Valami, amit én egyszerűen úgy hívok, hogy a szar.  Persze lehetne bármi más is, de ha valami úgy néz ki, a szaga, az állaga, és mindenféle egyéb jellemzője olyan mintha szar lenne, akkor nem tévedünk nagyot, ha a dolgot a nevén nevezzük. Ahogy valaki egy bölcs pillanatában azt mondta - a krumplileves az legyen krumplileves! úgy ezt itt szarnak nyilvánítom és punktum. Hogy hogy került szar a szőnyegre - nos, ez jó kérdés. Gondosan ellenőriztem a lábamat, de nem leltem meg a forrást. A talpam olyan, hogy enni lehetne róla, ha valakinek ilyen gusztusa támadna - mivel a világűr végtelen, akár csak az emberi butaság, így biztos lenne erre is végtele számú jelentkező. Sőt, ha úgy vesszük, a szar se mindenkinek az, aminek látszik, millió légy szerint ez egy Michelin  csillagos bár is lehetne, bár én nem nyitnék erről velük vitát. Inkább benevezem a szart egy túlélőversenybe. Kíváncsi vagyok, mikor tűnik el a szőnyegről anélkül, hogy hozzá kellene nyúlnom? Eddig az abszolút csúcstartó egy kés, ami a büfében az evőeszköztároló mögé hullott le és legalább másfél hétig ott tartózkodott.

2016. június 24., péntek

Iván

Ma van Iván napja. Ha belegondolok, csak egy Ivánt ismertem, de már ő sem dolgozik itt, ja nem, még egy az eszembe jutott, de igazából őt még annyira sem ismertem, szóval nem is csoda, hogy nem ugrott be elsőre. Ma van a névnapjuk és ma este vagy éjszaka lesz a neves ünnep, amikor is lehet álmodni Szentiván éji álmot. Illetve mától (azaz 21.-étől) újra rövidülnek a nappalok. Ha belegondolok abba, hogy ennek a napnak a párját vártam annak idején télen, mint a messiást, hogy múljon végre a sötétség és jöjjön a tavasz, szóval ahhoz képest most megint a tél következik és egyre korábban lesz sötét! Utálom a sötétet, a fene ott egye meg!

2016. június 21., kedd

Késés

A pontosság a királyok udvariassága. Vagy valami hasonló. Szeretek pontosan érkezni mindenhova, de nem mindig sikerül. Épp most olvasom Anne Applebaum könyvét a Gulag történetéről és egészen megdöbbentő dolgokat ír le a hírhedt táborról, amit mindenkinek illene ismernie és egészen biztosan más szemmel nézne a politikára. Mind az orosz, mind pedig akár a hazai belpolitikára nézve is. A késésekről jutott eszembe, hogy kétszer tizenöt percnyi késésért annak idején akár tizenöt év kényszermunkát lehetett kapni mondjuk Kolimán az aranybányában, ami azért megesik manapság az emberrel. Főleg egy olyan helyen, ahol mondjuk a cég háklis a pontos reggeli munkakezdésért, de igen 'elnéző' a délutáni, esti túlmunka miatt.

2016. június 20., hétfő

Kártya

Jut eszembe, küldtek egy új hitelkártyát, tegnap találtam meg a postaládában. Némileg árnyalja a képet az, hogy ilyesmit nem kértem egyáltalán, sőt ezidáig abban a hitben voltam, hogy sikerült lerázni ezt a társulatot azzal, hogy látványosan nem veszek róluk tudomást, nem aktiválom a kártyát és nem próbálok meg vásárolni vele. Erre most örömmel értesítenek, hogy megújították a kártyámat és vehetek fel hitelt, holott az előző részletre való vásárlást is megbántam mint a kutya ami hatot kölykedzett. A hitelkártya THM-je 36 és valamennyi százalék, ami azért vicces, mert a hazai legális uzsoracégek is jóval alacsonyabb kamatot kérnek a személyi hiteleikre, így elhiszem azt, hogy a szinte kétszer akkora kamat baromi jó üzlet. Nekik.

2016. június 17., péntek

Tűzróka

Persze én vagyok a hibás, hisz kellett nekem még mindig elsumákolnom az op. rendszer frissítést. Tulajdonképpen eddig jól elvoltam a 12.04-es Ubuntuval és valljuk be a gépem frissítése emberfeletti feladat szokott lenni, ezért sem vállalom be ezt minden nap. Főleg, hogy azután a használható állapot előidézése napokig szokott tartani. Viszont eljutottam egy olyan állapotba, hogy a Firefoxom igen érdekesen kezdett el működni. Például a szövegkijelölés színe is megváltoztatta magát az eddigi kékes alapon fehérről fehér alapon fehérre, ami valljuk be, egy csöppet előnytelen bizonyos helyzetekben. A stílusok is megváltoztak, olyan gnóm lett az egész. Persze ma eszembe jutott a böngésző downgrade - igaz ez sem volt egyszerű, mert minden oldalon a legfrissebb változatot tolják az ember arcába, de azért fel lehetett kutatni egy régebbi még működő kiadást. Persze komolyan is vehettem volna a figyelmeztetést amit régebben valami frissítéskor kiírt, hogy a következő verziótól a mostani operációs rendszer már nem lesz támogatott, de én azt gondoltam, ha nem támogatják, legfeljebb nem frissül be - azt sosem gondoltam volna, hogy az ő olvasatukban ez azt jelenti, hogy befrissül, de nem fog működni. Látszik, hogy nem egy rugóra jár az agyunk..

2016. június 16., csütörtök

Diók

A diók a diófán nőnek. Ez eddig nem titok, legalábbis az emberek többségének. Persze lehetnek olyanok is, aki szerint a dió a zöldségesnél vagy pedig a helyi abc polcairól szerezhető be, az, hogy ténylegesen milyen úton jut el oda, az már nem érdekes. Tulajdonképpen nekik is igazuk van, ahogy nekem is, amikor azt mondom, hogy minél idősebb az ember, annál többször gondolhatja azt, hogy nincs olyan mély kút, ami nagyobb lenne mint az emberi butaság, illetve, hogy őt már nem lehet meglepni semmivel - aztán persze mégis sikerül valahogy. Szóval ott vannak a diófák, illetve jelen esetben egy, a kertünk nagyjából kétharmadán terebélyesedő fa. Szép kis növény, magunk ültettük, illetve mint magonc kaptuk a szomszédtól, aki gondolta, hogy a legjobb mód a szeméttől való megszabadulásra az, ha elajándékozzuk azt. A fa szépen nőtt eddig, de termést nem hozott. A koronája szép, hokidachi stílusban alakult ki, amivel külön megörvendeztetett, annak ellenére, hogy a nej újabb és újabb ágakat metélne le róla, hogy megbontsa a korona szimmetriáját. Na de csak a testemen keresztül! Szóval eddig szavakkal próbáltunk a lelkére hatni és reménykedtünk, hogy jövőre bizonyára teremni fog! De tavasszal nem tudtam tovább várni, megköpölyöztem a fát. Ahogy ez a körtefánál egyszer bejött, végül itt is sikerrel járt, bár számomra ez a köpölyözés olyan mint a homeopátiás orvoslás, látszólag nincs köze a realitásokhoz, de a gyakorlatban működni látszik. Idén, ha az égiek is úgy akarják, lesz hét szem diónk! Öröm és bódottsáá..

2016. június 13., hétfő

Eb napok

Ezen gondolkodtam a hétvégén, hogy vajon melyek lehetnek a héten az eb napok és mi közük a kutyákhoz. Talán a hétfő lenne az, vagy a kedd? Magam részéről a hétfőre szavaznék, mert olyankor kutyamód szoktam magam érezni, a kedd már valamivel jobb, hisz lassan de biztosan múlik a hét és egy napon már túl is vagyunk, megvolt az a bizonyos belerázódás a munkába. Aztán eszembe jutott Mátyás király is, mert miért pont ő ne juthatna az ember eszébe, hisz annyi meséje volt már, hogy szinte minden élethelyzetre van hozzá fűződő tanulság. Most épp az 'Eb, aki a kanalát meg nem eszi!' kitétel jutott eszembe, ami azt hivatott bizonyítani, hogy ebnek lenni nem túl jó dolog, ha régen egymást illették vele mindenféle okból. Főleg, ha az illető dolog egy nap, mondjuk a hétfő. Persze ezen az eb napon van valami kedvezmény a kocsmában, gondolom, hogy az ebséget valamennyire ellensúlyozni lehessen. Főleg, ha az ember végre enne valami jót, a sok nép meg inkább focit nézne.

2016. június 9., csütörtök

Képernyővédő

Szakmai blog következik. Bár ha úgy vesszük mindegyik írásom szakmai jellegű, csak éppen mindig más szakma nevében írok, hol ápoló hol ápolt, hol pedig, mint most, az eredeti, tanult szakmámban, az elektronikában. Sok sok éve már, hogy nem foglalkoztam a dologgal, ezért örültem annyira, hogy rátaláltam az Arduinóra, mert ezzel egyszerre két szenvedélyemet élhetem ki, részben a programozás, részben az elektronika felé érzett vágyaimat. Most épp egy kerti locsolóvezérlőn küzdök. Alapvetően nem lenne bonyolult a feladat, hiszen el kell indítani egy szivattyút és fel kell tölteni egy a tetőn elhelyezett tartályt, ami majd gravitációsan táplálja a kertben elhelyezett csepegtető öntöző csöveket. Persze nem álltam meg egy szimpla relévezérlésnél, csináltam egy nyolc ledből álló kijelzőt, nyomógombokat, esőérzékelést, naplózást, státuszállapot visszajelzést és még hőmérsékletfigyelést is. A ledkijelző független ledekből áll, amik mindegyike mást és mást fog jelenteni, de most már napok óta fut egy egyszerű óraalkalmazás a breadboardon az íróasztalomon, és annyira megtetszett a dolog, hogy elhatároztam, nagyképűen képernyővédőnek fogom hívni a dolgot és úgy is fog működni. A nyolc led jelzi az időt úgy, hogy az aktuális óra  nyolccal osztásának maradékát jeleníti meg. A ledekből és az ablakon kipillantva könnyen megállapítható az idő, hiszen egy nap 24 órából áll, az háromszor nyolc és rendszerint középtájon van világos. Szóval ha a második led ég, akkor az épp kilenc órát jelent. Zseniális vagyok..

2016. június 8., szerda

Herendi automata

Ha már automata, akkor egy vicc. Kohn bácsi a hosszú, idegenben eltöltött évek után végre hazalátogat. A vagyonának nagy részét Amerikában ételautomatákkal kereste, így gondolta, hogy kipróbálja mit tudnak idehaza ezek a gépek. El is megy egy ilyen helyre (Mondjuk legyen a Nyugati aluljáró) hogy kipróbáljon egyet. Bedobja a pénzt, megnyomja a gombot, a gép kerreg, zakatol, de nem történik semmi. Új pénzt vesz elő, be a gépbe, az kerreg, kattog és zakatol, de újra semmi. Még egy pénz, újra semmi. Kohn bácsi elgondolkozik, majd megszólal: Ügyes, nagyon ügyes! - Na most én is találkoztam egy ügyes automatával, így gondoltam ki a herendi/zsolnai porcelánautomata ötletét. Ahogy a többi hasonló gépnél, a remekművű vázák, gazdagon díszített poharak  itt is vájatokban állnak glédában, őket tekercsrugók mozgatják, ha a kívánt összeget levonták a bankszámlánkról. Ha az utalás megtörtént, a szerkezet mozgásba lendül, elcsavarja a rugót és a porcelán három méteres szabadesést követően megérkezik egy kettes kazánlemezből hegesztett gyűjtőedénybe, ahonnan kívülről benyúlva kivehetjük. Persze, ha ki tudjuk nyitni a nyolcas kazánlemezből készült ajtót és van is mit. Az elv működhetne tojásra és bármi hasonlóan törékeny dologra, a lényeg az, hogy jó magasról essen és mindenképpen valami szilárd dologhoz kell, hogy csapódjon. Az érdem persze nem az enyém, mert vettem pár kekszet egy automatából és egy zacskó müzlit  kaptam csak, de a feltalálók is egymás hátán másznak fel a világhír felé, szóval inspirációt szerezni ér..

Grillcsirke

Azaz, halott madár, nyárson. Ma nem jutott eszembe semmi épkézláb, ezért kitaláltam azt, hogy az első szóról írok valamit, ami az eszembe jut. Ráadásul úgy, hogy a mögöttes tartalomnak nem szabad, hogy köze legyen a címhez, hogy az olvasó gondolkodóba eshessen rajta, hogy is jön ide ez az egész. Pont úgy, mint a híres és egyszerűségében bonyolult nyelvi játékban, aminek ez itt egy új, a helyzethez igazított változata. Fekete, fehér, igen, grillcsirke. Basszus! Hát nem kimondtam?

2016. június 6., hétfő

Sokk

Eddig valahogy megúsztam ezt az érzést, vagy ha voltam is ilyenben, talán elfelejtettem milyen is az, amikor az ember sokk hatása alá kerül, de pénteken megtapasztalhattam mindezt. Megszólított egy vadidegen kövér ősz pasinak tűnő ember és szemmel láthatóan felismert engem, miközben én nem tudtam őt hova tenni. Túlontúl jól informált volt ahhoz, hogy ne higgyem el azt, amit mondott, azaz, hogy ő engem jól ismert és aprított is bennünket annak idején. Így aztán nem ugrott be, mert aki akkor hozzám nyúlt volna, mára biztosan elástam volna jó mélyre egy lódögbe varrva, de mivel így sem ugrott be a dolog, végre felfedte magát. Kiderült, hogy a 7-8-os osztályfőnököm állt előttem és ő ennek a hírnek felettébb örült is és azt is felajánlotta, hogy tegezzem, mert őt már fél Deákvár tegezi. Persze az embernek utólag jutnak az eszébe jó ötletek, illetve eddig sem okozott gondot valakit magázva küldeni el a búsba, de mint mondtam súlyos sokkhelyzetben voltam, így se köpni, se nyelni nem tudtam. A nyolcadik év vége volt a suliba a legjobb időszak, mert megszabadulhattam ettől az embertől, illetve tisztán emlékszem arra is, ahogy év végén közölte, hogy kit nem hajlandó magával vinni osztálykirándulásra és  én is rajta voltam a listán, persze minden indoklás nélkül. Igazság szerint akkor már pont nem érdekelt az osztálykirándulás, ugyanis nem volt túl jó osztályunk - amiről fent említett úriember is elég erősen tehet. Tulajdonképp a megalázás volt az egészben a legrosszabb, az, hogy úgy lettem köztörvényes bűnözőként megbélyegezve, hogy semmit nem értettem az egészből. Szóval el lehetett volna őt küldeni melegebb éghajlatra, de nem oldott volna meg semmit, főleg, hogy ő már semmire nem emlékszik. 

2016. június 3., péntek

Könyv

Rájöttem, hogy nekem tök gazdaságtalan könyvet venni. Más egyetlen darabbal kihúzza egész élete végéig, én meg megvettem tegnap meló után a könyvem és estére már ki is volt olvasva és épp az újraolvasáson gondolkodom. Egy másik könyv olvasását szakítottam meg vele ugyanis, csak ez olyan volt mint a fagylalt, tartottam tőle, hogy megolvad, kifolynak a betűk belőle, ha nem tudhatom meg azt, hogy mi is történt benne. Így legyőztem a bennem rejlő rendmániást, akinek mára már komoly kisebbségi komplexusa lehet és tettem egy rövid kitérőt. De megérte..

A szótlan tárgyak lassú szemlélése

Patrick Rothfuss vadonatúj könyve. Aki szereti a Királygyilkos krónikája trilógiájának első két kötetét, az biztosan ismeri a főszereplő, Kvothe világát is. Auri, a kevés jellemző női szereplő egyike, az ő történetével foglakozik ez a mostani könyv is. Illetve nem is a története, hisz nagyon szűk az ábrázolt idősáv, de annak ellenére valahogy nagyon eltalált mű. Nekem legalábbis tetszett, de szerintem neked nem fog! - Én is ezt mondtam másoknak, aztán eszembe jutott, hogy pont ez szerepelt a szerző utószavában is, hogy akinek odaadta a könyvet előolvasásra, annak is ezt mondta és aztán ez az ember szintén hasonló megjegyzéssel adta tovább. Nyilván vannak olyanok, akinek tényleg nem fog tetszeni, hisz nincsenek benne akciók, de még párbeszédek sem. Viszont aki kedvelte a könyvben Aurit, annak biztos tetszeni fog. (Mondjuk Devi történetét is szívesen elolvasnám!) A többiek meg le vannak.. (Ez is egy részlet az utószóból..)

2016. június 2., csütörtök

Sárga bögre

Görbe bögre. Momentán ez a bögre teljesen egyenes volt, olyan bögreszerű, 'Töltse a napot Don Alvaróval!' - felirattal. De mivel nem ismerek ilyen nevű férfit és ha ismernék akkor sem fogadnék el mindenféle javaslatot tőle, így a bögrének mennie kellett. Mivel eddig sem az eredeti funkciójában használtam és rájöttem, hogy egy bögrében is elfér a kettő tartalma (Ezek szerint nem igaz rá az ismert Murphy törvény a gilisztakonzervekről!) így nyugodt szívvel ajándékozhattam el egy teakedvelő, ámde jelen pillanatig bögrétlen kolléganőmnek. Ha ezt így folytatom és a hátralevő életemben megszabadulok a hátralévő tizenhatmillió-hatszázhuszonháromezer-négyszáztíz különféle csetresztől, akkor a leendő örököseimnek sokkal kevesebb konténert kell rendelniük az építési-hulladék szállítótól, ha kipakolják a házam. Már ezért megérte!

2016. június 1., szerda

Gumi

Azt mondják, hogy ebben a korban már nem használunk gumit, hisz minden nap ajándék és ha az ember úgy érzi reggel a felkeléskor, hogy semmije sem fáj, akkor biztos lehet benne, hogy halott. De mit tegyen az ember, amikor mégiscsak gumi kell? Hát, azt hihetné a felületes szemlélő, hogy legjobb megoldás a gumis lehet. Ahogy annak idején az Ágyúgolyó futam című filmben felmerült, amikor orvost kerestek, hogy olyan helyre kell menni értük, ahol az orvosok sűrűn megfordulnak, tehát kocsmákba és teniszpályákra. És a kórház? - kérdezte Dom DeLuise. - Na jó, ott is megpróbálhatod. - felelte Burt Reynolds. Szóval ezért mentem gumishoz. Szóval az átlagember hihetné azt, ha gumi kell, akkor az a gumisnál lesz, de ahogy az orvosok is kocsmákban vagy teniszpályákon vannak nem pedig a kórházakban, úgy a gumi sem egyértelműen a gumisoknál van. Az a furcsa, hogy tán Spanyolországban, de mostanság gyulladt ki egy gumikból rakott Himalája, ami miatt több ezer embert kellett kitelepíteni, tehát ott is biztosan akadnak két használtabb példány, de gumisnál nem igazából. Pedig nem ajándékba kértem, hanem fizettem volna érte. Az ügy tanulsága: azt hihetnénk, hogy az élet trivialitás, közben egy folyamatos harc. Harc pár darab szemétért, amit nyugodt szívvel kidobnak bármelyik erdőben, de ha kellene neked, akkor baromi nehéz hozzájutni..