2010. április 30., péntek

Nem!

Nincs bajom a női nemmel. Kivéve, ha küldetéstudattal párosul. Eddig irigykedtem bizonyos kollégáimra, akikhez csapatostul járnak be a nők. Ma hozzám is bejött egy, és azonnal rendrakásba fogott. Nem tudom mi váltja ki ezt az ingert egy gerinces főemlősnél, de azt hiszem életem hátralevő részét annak a kutatásnak fogom szentelni, hogy mivel lehet ezt az ingert elnyomni vagy blokkolni. A szobámban csak a halálom után lehet rendezkedni. Ennyi tisztelet lehetne bennük, hogy addig még várnak..

2010. április 29., csütörtök

Viskó

Kaptam egy könyvet. Sokáig a polcon hevert, mert szeretem én kiválasztani az, hogy mit szeretnék olvasni és mivel más rendszerint kevés energiát fordít arra, hogy megismerjen, így a választása bizonyosan rossz lesz, ha kialakult társadalmi sémák alapján próbálja meg kitalálni az ízlésemet. Itt ez a könyv - a címe Viskó. Annyi jót olvastam róla, hogy azt gondoltam végre leveszem a polcról és elolvasom. A rövid története - egy férfi egy személyes tragédia által kerül közelebb Istenhez. A könyv célja a kallódó lelkek begyűjtése a modern egyistenhit valamelyik követőjének a szárnyai alá, lehetőleg minél messzebb a történelminek mondott egyházaktól. A történet olvasható, de számomra túl filozofikus, néhol leöntve azzal az undorítóan nyálkás, amerikai ragaccsal amit az ember leginkább úgy ismerhet meg, ha egy évre előfizet a Reader's Digest nevű sajtótermékre. Mivel én annak idején elkövettem ezt a hibát, így fel tudom ismerni ezt a stílust, sőt úgy érzem, hogy bármikor tudnék hasonlót írni. Szóval, ha ez a mű valakinek tetszik, az vagy elfogult Istenimádó vagy kezdi elborítani az agyát az amerikai kultúra, amit ezen a ponton megvetek, esetleg térítési szándékai vannak. Erre alakították ki a könyv terjesztési formájaként a Missy projectet, ami arról szól, hogy a tévelygőnek kell ajándékozni egyet a könyvből. Zseniális elgondolás, hiszen így nem csak a lelket nyerhetjük meg, hanem még a mű is jobban fogy. Én meg aszt hittem, hogy őszinte ajándékként kaptam ezt a könyvet. Aha..

2010. április 28., szerda

Vélemény

A vélemény olyan mint a segglyuk - azt mondják. Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra. Ez onnan jutott eszembe, hogy ma is véleménycserén voltam. Bementem a főnökömhöz a sajátommal és az övével jöttem ki. Látszik az alá- és fölérendelési viszony, mert világos, hogy ki kiét nézegetheti. De így jártam, mint ahogy az ember járni szokott, ha a tápláléklánc legalján helyezkedik el..

2010. április 27., kedd

Álmos vagyok

Nem tudom, hogy az időjárás-e az oka, de alig bírok életben maradni a fáradtságtól. Ha lenne nálam koffeintabletta, azt is kávéval venném be. Ilyenre egyszer került sor az életemben, akkor is egy Microsoft Windows előadáson és úgy is komoly teljesítmény volt kibírni a végét. Szerencsére a mai napnak nemsokára vége, mehetek haza és otthon ájulhatok el.

Sztereotípia

Furcsák ezek a sztereotípiák. Kialakulnak, sokszor negatív képet festenek bizonyos csoportokról, például a drága 'nyugati' autók vezetőinek közismert viszonyulása a közlekedési szabályok betartásához. Mégis mindig, ha az utakon járok és ebbe a csoportba tartozó sofőrt látok, meglepő, hogy mennyire erősítik az adott sztereotípia létét, ahelyett, hogy ezt cáfolni igyekeznének. Ezek szerint mégis van valami valós alapja a dolognak..

2010. április 26., hétfő

Hálátlanok

Van, hogy az ember nem azért tesz valamit, mert hálát várna érte, de hogy valakik ezért még dühösek és elutasítóak legyenek, azért ez mégiscsak túlzás! A macskáink a hétvégén betegek lettek. Mivel eléggé rozzantul néztek ki, az állatorvos kihívása mellett döntöttünk. A doki természetesen kijött (ellentétben egynémely emberorvosokkal) és a macskákba mindenféle injekciókat nyomott bele az aktív közreműködésünk mellett. A macskák persze az asszisztáció ellen voltak mind szóval, mind tettel. Ritka hálátlan népség..

2010. április 25., vasárnap

Oldalas

Szeretem az oldalast. Mivel eleddig csak egyféleképpen készítettem el, és mivel a tegnapi nap elfelejtettem elővenni a fagyasztóból, így úgy határoztam ma egészen másként fogom elkészíteni. A mikróban olvasztottam ki - ha lehet ezt a módszert kerülöm, de mivel az ebéd forgott kockán, így lemondtam az elveimről és elvtelen módon a mikrót vettem igénybe. Úgyis nagyjából erre való! Az oldalasnak egy pácot készítettem étolajból balzsamecetből, fokhagymából és narancsléből. Ilyet eddig még sosem próbáltam, de gondoltam jó lesz - ha nem, akkor kockáztatom, hogy a fejemre borítják az egészet - a szakácslét sem mindig egyszerű. Az olaj kell bele, a fokhagyma is jó ízt ad, a balzsamecetet szeretem és a narancslé az ecet savanyúságát van hivatva ellensúlyozni. Nagy hibát nem követhetek el vele, de meglátjuk - a vak is ezt mondta. Most egy fél órát pácolom, mad ugrik be a sütőbe. A végén minden ki fog derülni..

2010. április 23., péntek

Horoszkóp

Bár nem hiszek benne, de mindig elolvasom a nekem küldött napi horoszkópokat. Bár tudom, hogy annyi közük van a valósághoz, mint hajdúnak a harangöntéshez, de belegondolva igen strapás lehet az alkotójának az élete. Ennyi marhaságot kitalálni nap mint nap, ráadásul 12 példányban - komoly idegi terhet jelenthet. Biztosan nem bírnám! Ma addig olvastam, hogy ha áruházba megyek, mindenhol jelentős áremelésekkel találkozom.. Eddig sikerült átnézni. Mi köze ennek a horoszkóphoz? Ez úgy hangzik, mint egy gazdasági előrejelzés, mégis mi köze ennek a csillagok rám gyakorolt hatásához? Az író vagy keveset, vagy túl sokat ivott az éjszaka, de nem végzi jól a munkáját az biztos!

2010. április 22., csütörtök

Munkablog

Egyszer valaki hirdetett egy listán egy állást. Van egy jó cimborám, aki épp másodállást keresne, gondoltam megkérdezem neki a lehetőséget, hátha bejön. Írtam egy érdeklődő levelet, de semmi reakciót nem kaptam. Szóltam a cimborának, írt ő is egy levelet, de neki sem válaszoltak. Amikor rákérdezett, végre kapott választ, de csak hitegették, mindenféle költözködésekre hivatkozva, későbbi döntést ígérve. Sokáig semmi válasz, majd ma kapott egy elutasító levelet azzal, hogy már betöltötték az állást, de regisztrálták üresedés esetére. Tudom, hogy Magyarország, de csak nekem furcsa ez az eljárás? Az e-mail korában nem ért volna meg egy választ már a beküldött jelentkezés, esetleg el lehetett volna beszélgetni a jelentkezőkkel, vagy valami ilyesmi? Nem különösen érdekel az, hogy végül ki és minek alapján nyerte el az állást, semmi közöm hozzá, de ha már emberiességről beszélünk a munkaerőpiacon, akkor nem kellene beállnunk a nagyok közé, mutathatnánk esetleg példát is a többieknek azzal, hogy nálunk másképp vannak a dolgok. Vagy csak bilibe lóg a kezem? Amúgy én is kaptam az illető hölgytől lemondó levelet, pedig nem is jelentkeztem az állásra, csak érdeklődtem volna más számára..

Fűnyíró kérdés

Hogy lehet az, hogyha kinyitjuk az ablakot, rögtön megjelenik egy faszi fűnyíróval és az ablak alatt kezdi a pázsitot macerálni? Természetesen, ha becsukjuk, akkor elmegy innen. Már a kertészekben sem lehet megbízni..

Megismerés vége

Másokat megismerni nehéz feladat. Sokakban nincs is meg erre a vágy, ez egyéni ízlés vagy akarat kérdése. Bár jó dolog emberekkel barátkozni, igazi vágyam az, hogy magammal tisztába lehessek. A probléma az, hogy sosem tudom hogy kezdjek hozzá. Magamat elhívni egy kávéházba egy kávé vagy tea mellé első hallásra is beteges dolognak tűnik, így arra gondoltam, hogy ha találok olyan embereket akik egy napon születtek velem és próbálom őket megismerni, akkor talán közelebb juthatok ezáltal magamhoz. Már csak azért is, mert láthatom, mennyire vagyunk egyformák, vagy különbözőek. Lehet, hogy nem jó a megközelítés, de valahogy el kell kezdeni. Végre találtam egy ilyen embert, de megismerni nem volt időm. Kicsit olyan a helyzet, mint amikor az állomáson találkozik valaki a másikkal úgy, hogy annak a vonata indul. Rossz érzésem van ettől, mert azt érzem, hogy egy lehetőséget szalasztottam el ezzel, és talán sosem lesz még egy ilyen alkalom..

2010. április 21., szerda

Undok

Az utóbbi időben rákaptam a zuhanyozásra. Régebben, ifjonti koromban a kádban dagonyázást részesítettem előnyben - persze amíg volt olyan kád, amibe belefértem. A mostani lakásunkban van ugyan kád, de azt szinte csak az utód használja illetve levetett gönceink áznak benne, mi a sokkal egészségesebb és kevésbé pazarló zuhanyozást választjuk helyette. Van egy kis falra rögzített polc, amin a szertartáshoz szükséges kegyszereket tartjuk. A múltkor érzékeltem, hogy fogytában van a tusfürdő és ezért bekészítettem magamnak egy új flakonnal. Mára ennek a flakonnak lába kélt, újra csak a szinte teljesen üres flaskát találtam meg. Kiderült, hogy életem párjának a keze van benne - minek nekem még egy flakon tusfürdő, amikor a másik még majdnem tele van? Ehhez a majdnem tele állapothoz egy kis adalék - ez az értelmezésében azt jelenti, hogy ha egy 12 tonnás úthenger még ki tudna préselni egy borsószemnyi adagot a tubusból, akkor az még tele van. Addig nekem nem jár az új flakon, hisz használjam ki a régit. Nem szeretek pazarolni, de küzdeni sem! Fél óráig mángorlok egy töküres dobozt, hogy kijöjjön belőle valami, mert addig nem kaphatok újat amíg van benne. Persze tudom én, hogy honnan fúj a szél! Nem fért el a polcon a sok pacsuli, a különféle testtájakra való, hatféle pacsuli és szappan az én tusfürdőmtől, ezért kellett megideologizálnia a dolgot és eltávolítania a tubusomat. De most felemeltem a szavam és ragaszkodtam az egy szem tusfürdőmhöz. Mindennek van határa és egy nemes célért érdemes undoknak lenni..

2010. április 20., kedd

Álmok

Úgy döntöttem, hogy furcsa és kevésbé furcsa álmaimat az utókor számára (de elsősorban a magam részére) megőrizendő, egy tematikus blogot indítok. Hogy hol, azt fedje balladai homály, kérdés az, hogyan fogom tudni tartalommal megtölteni. De erre csak az idő adhatja meg a választ, mindenesetre izgalommal vegyes várakozással tekintek a jövő elé ez ügyben..

Született tehetség


Egy díjat kaptam AnReától. Furcsa díj ez, hisz én átlátok rajta - ez egy burkolt MÉM játék amivel mindenkinek tele lehet már a bocskora, de ez így mégis jobban hangzik. Álljon itt tehát az én verzióm.

Szabályok:
  1.    Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
  2.    A logót kirakom a blogomba.
  3.    A szabályzatot kirakom a blogomba.
  4.    Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet:
  5.    Kitöltöm a tesztet inkább kérdőív, vagy mifene.- a szerk.), és kirakom a blogomba.
  6.    Megnevezem, hogy kitől és mikor kaptam, és nagy, színes betlikkel kirakom a blogomba.




Kérdőív


Név: Sparhelt


Becenév: Eredetileg több is van. Létezik egy gyerekkori titkos, de ehhez meg kellene ölnöm azt, aki ismeri, szerintem rajtam kívül más már nem is tudja, aki tudhatta, azzal mára már nem vagyok kapcsolatban, de remélem el is felejtette. A kollégáim számára Balage vagyok, de ma már mindenki használja ezt a trendivé tett nevet, de tudom, hogy én vagyok az igazi. Itt leginkább Sparhelt művésznéven futok, ezt még nem próbálták elorozni, de már találkoztam olyan helyekkel, ahová nem tudtam ezzel beregelni mert már foglalt volt.


Lakhely: Közel a fővároshoz


Születési hely: Messzebb a fővárostól. (AnRea után szabadon.) Máig szívesen visszajárok. Tegnap a Duna-parton olvasgattam a lemenő nap fényében ott mindaddig amíg bőrig nem áztam.


Magasság: 196 cm


Névnap: január 34.


Foglalkozás: Rendszergazda és programozó. Az eredeti szakmám elektronikai műszerész, de sosem dolgoztam műszerészként, az a tevékenység megmaradt mára már feladott hobbiként.


Testvérek: Egy testvérem volt, de már nem él, illetve négy éve született egy féltesóm, de még gondolkodom rajta.


Anyanyelv: magyar


Beszélt nyelvek: A beszédhez kis bátorságot kell gyűjtenem, de képes vagyok belejönni. Amúgy gagyogok kicsit angolul és görögül.


Gyűjtemény: Mindent gyűjtök, amiben fantáziát látok, ezzel a nejt képes vagyok az őrületbe kergetni. Neki a dolgok hasznossága ott kezdődik, hogy ő tudja-e valamire használni ezeket vagy sem. Ha nem, akkor az adott dolog haszontalan és meg kell tőle szabadulni. Még akkor is, ha nekem értéket jelent. Mindig azzal jön, hogy kicsi a lakás! Nem baj, majd egymás tetejére rakom őket. Gyűjtök számítógépeket, mobiltelefont, régen bélyeget, gyufákat, növényeket, de érdekes köveket is.


Cipőméret: 46


Iskola: Világ életemben szerettem iskolába járni, csak tanulni ne kellett volna..


Kedvencek: Ha étel, akkor a hal és a halízű dolgok kizárva! Amúgy bármit szeretek, az édességeket jobban, bár az öregséggel ez a szenvedélyem is múlni látszik..


Zsebpénz: Feleség mellett zsebpénz? Ááááá, felejtsd el!


Álom: Mostanában egy lottó ötös jól jönne. Nem akarok javakban dúskálni, de jó lenne ha nem kellene szűkölködnöm semmiben. Mondhatnám ezt az egészség dolgot, de erről úgysem én döntök, meg eléggé elcsépelt dolog..


Háziállatok: Két macska. Régen volta halak és méhek is, de mára csak két neveletlen golyófosztott kandúr. Ma lökték le az épp kicsírázott petrezselymes virágládát, úgyhogy mosolyszünet van.



A hat szerencsétlen áldozatom:




2010. április 19., hétfő

A hűtő

A hűtő a huszadik század egyik legnagyobb találmánya. Lehetővé teszi az ételeink frissességének a megőrzését viszonylag hosszabb távon, mellőzve az egészségtelen tartósítási módokat, a sózástól kezdve a cukrozásig és a zsírban történő eltevésig bezárólag. Nem úgy a céges hűtőszekrény. Bár eredeti funkciója szerint itt is az ételek frissen tartása lenne a cél, mégis érdekes dolgok tenyésznek benne. A sok, különféle étel helyett változatos élővilág, flóra és fauna, különféle baktériumok és gombák, új és új életformák kezdenek kialakulni (és hamarosan akár szavazójogot is kérhetnének) változatos, inkább érdekesnek mintsem kellemesnek mondható szaghatás kíséretében. Egy ízben én dobtam ki egy hathetes nyers szarvashúst tartalmazó zacskót ami túlélt egy kb egy hetes áramszünetet is. A belseje már vadul tiltakozott a kidobásra tett erőfeszítéseinken, mi több rám is támadt. Az én belsőm is tiltakozott, de legyűrtem, és a csomag a kukában nyert végső nyugodalmat. De már megint mozgolódik valami a odabent. Igyekszem minél távolabb húzódni tőle..

Hamut is mamunak

Van nekünk ez a vulkáni por mizériánk, ami megbénította fél európát. Igazából azt hiszem ez a mi problémánk, hiszen emberként sikerült elhitetni magunkkal, hogy a természet miértünk van és mi felette állunk mindennek. Igába hajtottuk a folyókat, befolyásoljuk az időjárást, termővé tehetünk sivatagokat, kipusztíthatunk fajokat egyéni szimpátia illetve utálat alapján, megváltoztathatunk fajtákat, hogy vérmes ragadozók helyett házikedvencek, vagy táplálékforrások lehessenek a házikedvenceinknek. Kiépítettünk egy olyan utazási szisztémát ami összedől egy olyan egyszerű természeti jelenségtől, mint egy vulkáni hamufelhő. Persze ezt úgy tálalják, mintha nem egy akármikor előforduló, teljesen normális természeti jelenségről lenne szó, ami egy vulkáni tevékenységet végző bolygón elvárható lenne, hanem valami világkatasztrófáról. Az ok egy kimondhatatlan nevű izlandi vulkán, benne Vulcanus istennel aki csendesen füstölög magában és gondolom jól szórakozik rajtunk embereken. Lehet, hogy egy kissé alázatosabbnak kellene lennünk?

2010. április 15., csütörtök

Ügyes, nagyon ügyes..

Kohn bácsi milliomos. A vagyonát pályaudvari ételkiadó automaták üzemeltetéséből szerezte. Élete alkonyán hazalátogat, hogy tájékozódjon egy kicsit, mi is történt az óhazában. Elmegy egy pályaudvarra és kipróbál egy automatát, hogy mégis lássa a különbséget. Bedobja a pénzt, megnyomja a gombot. Semmi. Új pénzt dob be, új gomb, de továbbra sem történik semmi. Választ egy másik gépet, oda is pénzt dob , de a gomb megnyomása után az étel sehol. Kohn bácsi megjegyzi: Ügyes, nagyon ügyes! - Mindez onnan jutott eszembe, hogy vettünk a patikában egy fogkefét a gyermeknek. Az ember okulva a saját szájában az évek alatt zajló folyamatokból a gyermekének a legjobbat akarja, férfias színben. Vásároltunk tehát egyet, a legmegfelelőbbet. Ergonomikus nyéllel, űrtechnológiás fejjel, ami mindent tud, legalábbis a leírás és a patikus szerint. Nem volt olcsó. Odahaza olvastuk el a csomagolás hátulját. Vajon mi volt ráírva? Na mi? - Ingyenes termékminta! Ügyes, nagyon ügyes!

2010. április 14., szerda

Fog

Az öregedésben az a legrosszabb, hogy mindig van valami ami foglalkoztathatja az embert. Nem a világpolitikára gondolok, se nem a pandák házaséletére, vagy nem a globális felmelegedés ami izgat - persze ezek a dolgok is, hiszen a világ szegényebb lenne pandák nélkül és a globális felmelegedés jeleit is naponta láthatjuk. A gond, ami nyugtalanít a szervezetemből fakad. Most leginkább a fogaim azok, amik bosszantanak. Fáj a fogam. Gyerekkoromban még örömmel mondhattam el, hogy fáj a fogam egy biciklire, vagy egy kisautóra, később bizonyára egy női név szerepelt leginkább, egy Zita, Rita vagy épp Orsi, ki tudja már? Most azonban a szó legszorosabb és tárgyi értelmében vett fogról van szó. Mivel ez a kődarab itt a számban gyökértömött, így jogalapja sem lenne arra, hogy negatívan befolyásolja a közérzetemet. Ő erről persze nem tud, és fáj itt bent nekem. Az embert a reménytelensége vezeti új és újabb orvosokhoz, de tanácstalanul széttárják a kezüket ha megismerik a tényeket. Annak márpedig nem kéne fájnia! - szokták volt mondani, és rendszerint ennyiben is maradunk. Azt hiszem, leginkább egy új fejet szeretnék, vadiúj fogakkal. Azzal ellennék egy ideig..

2010. április 12., hétfő

Túl komolyan venni

Azt hiszem ez az én problémám! Túl komolyan veszek bizonyos dolgokat. Ha az életet panyókára vetve viselném, nem lenne baj belőle. Így, hogy a nekem fontos dolgokról azt hiszem, hogy másnak is fontosak, csak a folyamatos csalódás és kiábrándulás az egyetlen lehetőségem. Úgy egészen más lehetne! Én hitethetném el másokkal, hogy az a valami nekem is fontos, majd szemezgetnék a gyümölcsöstálból, a legpirosabb szemeket keresvén, a többit meg szó nélkül a sutba hajíthatnám. Amiatt fájjon másnak a feje. Csak az a baj, hogy túl vén is, de alkalmatlan is vagyok ahhoz, hogy megváltozzam..

Csalódás

A világ egyik legegyszerűbb dolga a csalódás. Nem kell hozzá semmi, elég nagyon vágyni egy adott dologra és a végén szembesülni azzal, hogy mégsem következett be. Persze, ha az ember előre mondja, akkor rásütik a bélyeget, hogy pesszimista, de a tények tükrében ki szoktam javítani ezeket a vélekedéseket a sokkal jobban hangzó, és talán igazabb realista kifejezésre. Bizonyos dolgokban eleve kódolva van a csalódás mint lehetőség, főleg ha a vágyak nem kölcsönösek, ha az emberben titokban ott motoszkál a kétség, hogy azt a valamit csak ő akarja igazán, másnak az ügy nem is annyira fontos. Most így jártam én is..

2010. április 8., csütörtök

Egy rossz éjszaka

Még az éjszaka földöntúli zajra riadtam fel. Először, félálomban nem is tudtam azonosítani a forrását. Több tippem volt, de mindegyik inkább a múló álom mellékhatása volt inkább, mint a realitás egy szelete. Olyan volt, mintha a házat ellepte volna a víz és a benne lévő levegő nagy buborékokban szökött volna valahol, vagy nagy pléhlemezekkel rohangált volna valaki a sötétben és mindennek nekiütközött volna. Amikor végleg kiment az álom a szememből és a zaj sem akart magától elmúlni, felkeltem, hogy a lárma okát kikutassam. Miután az ablakon kinézve a nagy sötét semmin és a csillagos égen kívül mást nem láttam, a figyelmem a lambériára fordult. Kiderült, hogy valami állat kavar bent a tetőszigetelés és a tető között. Nem tudom mi lehetett, mert eddigi ismereteim szerint nem lehet bejutni a tető alá. Erről persze a dög nem tudott és vadul kepesztett a borítás alatt. Az első dörömbölésre pánikrohamot kapott, a másodikra talán elvitte őt a szívinfarktus, mert csönd lett. Visszafeküdtem, de sokáig nem jött álom a szememre. Ez egy kifejezetten szar éjszaka volt. Csak az nyugtat meg, hogy legalább a dögnek is..

2010. április 7., szerda

Húsvéti szokásháború

Két érdekellentét feszül egymásnak a családi húsvét ünneplésében. Úgy is mondhatnám, hogy két iskola harcol egymással, ha a távolkeleti kung-fu iskolák példáját akarnám felhasználni. A családomban eddig az volt a gyakorlat, hogy a nyúl a lakás egy jól definiált pontján elhelyezett fészekbe tojja (hozza) bele az ajándékokat. Ehhez persze megfelelő helyet kellett a tapsifüles számára biztosítani, ugyanis a kényes kis rágcsáló csakis frissen szedett fűből, takarosan, személyre szólóan elkészített fészekbe szerette elhelyezni a termést. A nej szerint a nyúl bohókás állat, és hasmenése is van - viszont szégyenlős, így a lakás különböző pontjaira, többnyire rejtve helyezi el az apró ajándékokat. Ez utóbbi megoldásban a megkeresés varázsa ami számít, míg az előbbiben az előkészület és a helyiséget betöltő friss fűillat ami dominál, bár korai húsvétok alkalmával nehézséget okoz a friss zöldárú beszerzése. Van még másnak is efféle szertartása?

Egy pohár pohár

A kikelet és a tavasz ünnepéhez úgy gondoltam én is hozzájárulok azzal, hogy végre kimosom a bögréimet. Egészen más látványt nyújtanak így! Ezt nem tudom nem észrevenni. Azt mondják, hogy a legjobb bográcsból sosem fogy ki a pörkölt, és a maradék csak hozzátesz a készülő új ízéhez - valahogy így vagyok én is a bögréimmel. Tekintve, hogy csak én iszom belőlük, és mindig ugyanazt így nem tekintettem mindennapi feladatnak a tisztára suvickolásukat (Azt hiszem ezek után sem csinálok ebből népszokást.) de a mai igazán szép napos idő meghozta a kedvemet hozzá. Egész más élmény így a reggeli kávé és tea..

2010. április 5., hétfő

Tapintatlan természet

Értem én, hogy húsvét hétfő a locsolkodás ideje, de a természetnek nem kellene ennyire véresen komolyan értelmeznie mindent, főleg a locsolást kiterjesztenie a vidékre. Tessék tudomásul venni, hogy ez egy emberi ünnep! Nem kell minden és mindenkit állandóan utánozni! Utánozás majomszokás. Tessék az esőt munkanapokon hullatni, akkor nyolctól négyig szabad a pálya. Vagy az nem elég?

2010. április 2., péntek

Mindennek a teteje

A házunknak viszont nem. Mára teljesen világossá vált, hogy a házunk tetejével komoly problémák vannak. A tél folyamán több beázást is kénytelenek voltunk elszenvedni, így a helyzet tarthatatlanná vált. A ma kihívott építész csak megerősítette a bennünk bujkáló gyanút, hogy az építtető nem állt magasan a szakmai ranglétrán és a kivitelezés minimal art stílusban zajlott. Mindenből igyekeztek a legkevesebbet, éppen a legszükségesebbet belerakni, a legvékonyabb még beépíthető szigeteléstől, a páraáteresztő fólia helyett a sima cserép alá való fólia alkalmazásával. Sajnos, amikor az ember vesz valamit, nem bontathatja le, hogy meggyőződhessen arról, hogy ami a papíron van, az van az életben is. Pedig úgy néz ki, hogy ezt kellene csinálni..

2010. április 1., csütörtök

Magos Déva vára

Magos Déva vára egy építészeti tanulmány. Egyben igazolása annak az elméletnek miszerint asszony kell a házba, de elsősorban annak a bizonyítéka, hogy jó munkához idő kell, illetve lassú munka ritkán gyors. A cégünknél is rá kellett jönnöm erre a tézisre, midőn azt szemlélhetem amint serény munkáskezek a parkolót készítik. Úgy dolgoznak, hogy a Kőröshegyi völgyhíd hamarabb készült el mint egy egyszerű, lapos, minden sallangtól mentes placc. Már három hete készítik és sehol sem tartanak. Talán ősz végére készen lehet, igaz addig marad az utcán megállás..