Mindenféle

                            Nincsen rózsa tövis nélkül. Mai biciklis bejövetelem 1-es. Az utolsó pár kilométerben csak kellett egy hülye, pedig már olyan szépen alakultak a dolgok! De volt mindenféle. Sommás gondolataim és megállapításaim születtek. Általában születnek, de nem vetemedek rá, hogy le is írjam azokat. Ebből a szempontból ez a nap is kivétel, mert ma le is írom. Szóval biciklisekből és rolleresekből két kategória van, legalábbis ebből a szempontból. A profik és az amatőrök. A két kategóriát az különbözteti meg egymástól, hogy a profik hordanak sisakot, az amatőrök soha. A profik tudják, hogy egyszer baleset éri őket és akkor jól fog jönni, ha lefejelik az aszfaltot, az amatőr úgy gondolja, hogy balesetet mindig más szenved. Ha ő nem akar balesetet szenvedni, akkor nem is fog! Hogy egy ismerősömet idézzem, aki azt mondta, miután a rendőr megállította azért mert sisak nélkül motorozott: - Nehogy már a fejem ne barnuljon le! - Ez végül is egy erős érv. Hogy tetézzem, ma láttam indexelő BMW-st. Ejnye, hová jut így a világ? Rongálja a márka presztízsét!

Borravaló

               Borravaló - na pont nem erről van szó, vagy legalábbis nem ennyire direkt módon. Vannak a bérből és fizetésből élő honpolgárok, aki havi fixből karcolgatnak és vannak a vállalkozók, akik meg árukat adnak és vesznek, vagy szolgáltatást végeznek valami olyan árért, amit maguk határoznak meg és amit a elsődleges célcsoport, olykor a fogát szívva, de leperkál nekik. Szóval a vállalkozó nem kap borravalót, nem azért, mert nem telne rá, hanem többnyire azért, mert maga mondja meg az árat. Ha szeretne egy ezressel többet kapni, akkor olyan árat mond, amiben az az ezres is benne van. Ne várja már el, hogy külön honorálják azt a munkát, aminek minden másodpercét elszámolta már, olykor akár duplán is.

             Szóval a paraszt, ha eszébe jut az, hogy baracklekvárt főzne be télire és kimenvén az udvarra, nem lel tíz kiló befőzni való érett barackot a körtefán, a környékbeli zöldségipari kisvállalkozóhoz fordul, aki persze kiszolgál számol és vámol, keresztbe szorozza a nagymamája életkorát a vérnyomásával, majd mond egy olyan összeget, amit a paraszt (mondjuk én) még kapásból kifizet. Aztán persze otthon kezdenek kattogni a fogaskerekek, hogy mi a jó, bánatos isten haragja került ezen az egészen ennyibe?? - mert ugyanis sehogy nem jön ki a matek. Na persze, nem pont ezekkel a szavakkal, de hasonló jelentéstartalommal. A matek tényleg nem áll össze,  persze kiderül, hogy a zöldségipari vállalkozó, annak ellenére, hogy ő mondja meg mennyibe kerül a barack, szóval nem kell neki mindenképpen 890-ért adni a gyümölcsöt, mondhatná azt is, hogy 950, szóval ezzel együtt is erkölcsi kötelességének érzi azt, hogy még a borsos áron kívül is átbazilikázza a kedves vásárlót, aki gondolhatja, persze veszett fejsze nyele, meg effélék - legfeljebb nem megyünk oda többet - nyugtatja a háborgó lelkét és tér nyugalomra, hogy megint hülyének lett nézve. Persze nem úgy a nő. Benne felhorgadt a düh és utánament a dolognak. Először ugyan megígérték, hogy tesznek valamit ebben az ügyben és úgy látszik, hogy a semmi is valami, mert végül semmit sem csináltak. De ő nem adta fel és újból odament, így végül kifizették neki a különbözetet, ami csak véletlenül maradhatott a pénztárgépben tegnapról. A zöldséges nehezményezte ugyan, hogy az egész polémia az épp jelen lévő nav ellenőr előtt zajlott le, de a nav ellenőrökön nem látszik az, hogy azok, amik és ha tényleg így történt, az a karma méltó válasza erre. Mint aki a rendőr előtt kezd el büntetőfékezni. Az így járás tipikus esete.

Ispáán!

Ispáán! Mi volt ez? - Hogy pontosan idézzem nemes és nemzetes, tekintetes (alsó és felső Döbrög urának) Döbrögi nagyuramnak a szavait. Azt hiszem egy kicsit megint fordítva került alánk a hátas, vagy esetleg már meg is döglött, amit az élelmes szomszéd idetolt a mi utcánkba. Szóval itt a háború, a gáz és energiaválság meg mifene, de hogy ez legyen az ország legnagyobb problémája - szigorúan persze a nemzeti összetartozás erősítésének a jegyében, hogy minek hívjuk a megyéket, illetve, hogy egyes történelmi, és méltán leszerepelt állami tisztségeket visszahozhassunk a közigazgatásba csak azért, mert valaki gyerekkorában fordítva nézte meg a Ludas Matyit. Persze kérdés az is, hogy a különféle úrhatnám dolgok, a megnevezések, a tekintetes úr, a méltóságos, a főméltóságú és egyéb megszólítások nem erősítenék-e tovább az összetartozást, mert képzeljük el, hogy milyen sértődés lehetne kormánykörökben abból, ha egy tekintetesnek méltóságost mondanánk, ahelyett, hogy a régi metódus szerint csak annyit mondanánk neki, hogy elvtárs. Mert Magyarország előre megy? Nem, hátra..

Nem tudja a bal

Nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb. Mondják azt arra, aki össze vissza tesz dolgokat. Most, hogy úgy lett teniszkönyököm, hogy életemben egy percet sem teniszeztem és ebből az okból minden olyan dolog felemelése bal kézzel, ami nehezebb mint egy üres pohár, meglehetős kínokat okoz - szóval így tudatosult bennem az, hogy jobbkezesként eddig lesajnált módon tekintettem a bal kezemre, el sem gondolva, hogy mennyi mindent csinálok a másik kezemmel, amit észre sem veszek. Egész addig, míg persze el nem jön az az állapot, hogy tudatosan kell arra figyelnem, hogy nehogy véletlenül valamit bal kézzel csináljak, mert akkor nem pihen és ha nem pihen, akkor jön a kín. Szóval egész hasznos dolog ez a bal kéz, már ha van az embernek!

Dilemma

        Valamelyik főrend mondta azt, amikor kapacitálni próbálták azért, hogy tegye le a voksát a Valami-Bécs vasútvonal megnyitásáért, hogy - Felséged így három órával korábban juthatna el Bécsbe! Az említett főrend gondolkozott egy kicsit, majd feltette az egyetlen logikus kérdést. - De mit csináljak én három órával korábban Bécsben? Ez jutott eszembe akkor, amikor a hétvégén be és visszavonatoztam a Nyugatiba, Nyugatiból. Na nem azért, mert vasútvonalat akartam volna építeni, hiszen a 70-es fővonal az első magyarországi vasúti vonal volt, így az építéséről jóval korábban döntés született már, hanem a jegy miatt, amit kaptam. Arra ugyanis az volt írva, hogy ezzel én most megspóroltam irányonként 2.75kg széndioxidot, azaz összesen 5.5 kilogrammot. Nem tud valaki valami fincsi receptet, amibe pont öt és fél kiló széndioxid kell?

 

Nagyra lettem értékelve!

       Nagyra lettem értékelve! Nem minden nap ér el az ember ilyen eredményt és ez a nap egy ilyen nap. Nem elég, hogy odakint langy szellő lengedez, a nap hétágra süt és a macskák csak enni jönnek be aztán rögtön ki is mennek - persze ők megtehetik, de nekem ez ugyanolyan munkanap, így a gép előtt kell pimpósodnom mindaddig, amíg lemegy a nap és nem lesz értelme már kimenni sem - de ez akkor is egy különleges nap. Jót tettem egy vadidegen emberrel, akinek most emiatt szintén jó kedve lehet. Mindezt úgy, hogy szinte erőfeszítésembe sem került. Kaptam ugyanis egy szórólapot, amiben házat vennének valami pesti úri népek, állapottól függetlenül és ott azt írta az ingatlanos, hogy nagyra értékelne, ha felemelném a telefont. Hát én megtettem! Felemeltem. De csak vonalat adott, így letettem. Azt nem tudom, hogy ettől miért lett jobb neki, de mindent megtettem, ami tőlem tellett..

 

Érdekes!

      Persze nem így kiejtve, inkább így: Ééééérdeeeekeeeeeess! Van egy barkochbás játékom, ahol a játék mondja ezt időnként. Ez jutott most az eszembe, mert kaptam egy telefonhívást a mobilra egy termékbemutatós hölgytől. Valami gránátalmalét akart volna két percben a figyelmembe ajánlani, ami szigorúan nagyon egészséges. Persze nem éltem az ajánlattal, nem szeretek egészséges gránátalmalét vásárolni spammerektől, de azért meg akartam volna kérdezni, hogy honnan van meg a számom. Erre gondolkodás nélkül letette a telefont. Ami azért furcsa, mert az oltásregisztrációkor kötelező volt megadni az e-mail címet és a telefonszámot is, de mivel azóta sem kaptam semmilyen jelzést arra vonatkozólag, hogy regisztráltak az oltásra, se e-mailban sem telefonon, viszont most meg hirtelen keresnek élelmes vállalkozók, viszont nem adom meg a számot csak indokolt esetben, kicsit furcsa a dolog így. Úgy is mondhatnám, hogy  Ééééérdeeeekeeeeeess!

Listasrv

    Semmi sem tart örökké. Ami él, az meg is hal. A probléma az, hogy olyan dolgok is meghalnak, amik előtte sosem éltek, sőt bizonyos helyzetekben speciális módon múlnak el. Ugyanis már régóta halottak, csak egyszerűen nem veszik észre. Mindez onnan jutott az eszembe, hogy talán végre befejezem egy olyan gép újraépítését azaz egy olyan probléma megoldását, ami nélkülem nem is jött volna létre. Szerencsére legalább a halálának az oka nem én voltam, ha az életre hívásában jelentékeny részem volt. Mindenki találkozott már ezzel a jelenséggel, ha túl régóta futott szervert állít le. Könnyen lehet, hogy többé nem fog elindulni, pedig addig látszólag semmi baja nem volt. Vitte előre a lelkesedés vagy a lendület. Azt hiszem én is így szeretnék meghalni, bőven száz fölött, hogy egszer rám szólnak: - Hé öreg, nem kellene már halottnak lenned? - Nekem? Jé, tényleg. Puff..

Kedvenc

Kedvenc billentyűzetemről emlékeznék meg, amit örömmel használtam nagyon sok időn keresztül. Már nagyon piszkos volt, így végre elvittem magammal, szétszedtem és a műanyag részeit mosogatógépben elmosva újra visszakapta a régi fényét - mintha új lenne! De csak mintha, mert a nagy javítási lázban sajnos az 'ü' betűje örök nyugalomra lelt. Az ember nem is gondolná, hogy egy ilyen betűhiba is tökéletesen értelmetlenné tesz egy hosszabb levélírást, így tehát vettem egy nagy levegőt és lecseréltem egy új klaviatúrára. Most szinte gyári új állapotban várja a nirvánát a polcra suvasztva. Szó szerint a halálba tisztítottam. Na ilyen is ritkán fordul elő, hogy a tisztaság öl!

Isten tudja

Azt, hogy van-e Isten vagy nincs, a halála pillanata után mindenki száz százalékos biztonsággal meg fogja tudni, addig viszont megy a találgatás. Sőt, ami rosszabb, a nevében nyilatkoztatnak ki egyesek, illetve mások életébe próbának beleszólni a nevében intézkedők. Nem is olyan rég például egy halom, magát hívőnek gondoló sértődött végig egy olyan gondolatkísérleten, ami az Isten fiát más nemi identitásúnak állította be, mint amit a hívei eddig gondoltak róla. Emiatt nagy felhördülés lett, illetve a fogak csikorgatása, fenyegetőzés és ami kell. Úgy gondolom, hogy a világokat teremtő Istennek lehetne annyi humorérzéke, hogy ne foglalkozzon ilyesmikkel. Elvégre mi sem rendezünk vérfürdőt az amőbák között, amikor azok hülye emberes vicceket mesélnek egymásnak, hisz az amőbalétnek úgyis megvan a maga buktatója. Viszont tegnap láttam Daniel Radcliffe - Csodatévők című filmsorozatát, ami tulajdonképpen egy Isten paródia. Közel sem volt akkora felhördülés belőle, mint a másik filmből. Isten fia szent és sérthetetlen, ugyanakkor a teremtő Istent gyalázó filmekkel nincsen semmi probléma. Eléggé álszentnek érzem azt a helyzetet, amikor a mindenség urát be lehet mutatni úgy, mintha mihaszna, semmirekellő, analfabéta, alkoholista idióta lenne, a fiát viszont , ha történetesen meleg, akkor bűn..

Magyarázom

Magyarázom a bizonyítványom. Az egyik csoportban, amiben én is tag vagyok, feltett valaki egy olyan kérést, hogy alkalmi bébiszittert keres. Két kisgyerekre kell vigyázni, akik olyan két év körüliek. Az ideális jelöltjük nemdohányzó és vegán. Ennél a pontnál kezdett el kattogni az agyam. Az alkalmi bébiszitter az, aki nem állandóan van a gyerekkel, hanem időnként, pár órára, míg a szülők elmennek moziba, színházba, esetleg bevásárolni. Szóval nem velük él, nem au-pair, hanem csak felvigyáz, éppen ha kell. Pont olyan, amit egy öregebb rokon is képes elvégezni, aki világ életében szerette a gyerekeket. Feltettem tehát egy kérdést arról, hogy miért kell a jelöltnek vegánnak lennie? Mire persze a postban elszabadultak az indulatok. Előbb azok ébredtek fel, akik szerint a vegánizmus bűncselekmény a gyerekekkel szemben, persze előjött a demagógia, az oltásellenesség és a többi. Aztán persze megjött a hangjuk azoknak is, akik szerint ez a hirdetés rendben volt és lehülyéztek mindenkit, akik nem értenek egyet velük. Voltak akik sommás megjegyzéseket tettek a csoport egészére, hogy bezzeg, meg nahát! Nem akartam belefolyni a parttalannak tűnő vitába, de lenne néhány megjegyzésem a dologgal kapcsolatban, mert bizonyos emberek által lehülyézettnek tartom magam, pedig csak azt kérdeztem meg, hogy mi az oka egy hirdetésben egy olyan feltételt szabni, aminek látszólag semmi köze nincs a hirdetés tárgyához. Itt ugye az elsődleges ellenérv az szokott lenni, hogy az ember azt enged be a házába akit akar. Ez persze így van, de lássuk be azt, hogy egy halom diszkriminációellenes mozgolódás ilyen hirdetések után indult el - és tegyük hozzá, jogosan. Ha hirdetek egy állást - ebből a szempontból ez egy állásnak számít - akkor magával az állással összefüggő dolgokkal kapcsolatban adhatok meg feltételeket, de más egyebet nem. Ha gyerekfelvigyázót keresek, akkor nem fair megkövetelni az érvényes targoncavezetői jogosítványt vagy a D kosaras melltartót, mert ezek szigorúan véve nem kellenek ehhez a melóhoz. ugyanúgy, ahogy ahhoz sincs közük, hogy mit eszem, mi a világnézetem, milyenek az egyéb preferenciáim, ha ezzel nem sértem meg az alkalmazás eredeti célját. Ez nem azt jelenti, hogy bárkit fel kell vennem, aki jelentkezik, természetesen a jelentkezés alkalmából dönthetek úgy, ahogy akarok, de elve nem zárhatok ki bizonyos csoportokat csak azért, mert mondjuk zöld a szeme, szemüveges, vagy éppen húst eszik.

- Persze az eredeti hirdető is beleszállt a dologba és közölte, hogy azért fontos a vegán életvitel, mert ők azok és szeretnék, ha ezt közvetítené a gyerekcsősz, illetve feltételezik, hogy a veganizmust ellenző felvigyázó majd direkt hússal tömi meg a gyerekeket, bosszúból. Ez nyilván elég durva megjegyzés egy hirdetőtől, mert azt feltételezi, hogy mindenki alapvetően rohadék, aki húst eszik és csak az ő elveiket követőek az igaz emberek. Pedig az emberiség többször két nagy csoportra osztható, vannak ugye a g3cik és a nem g3cik, ugyanakkor vannak a vegánok és a nem vegánok is, de nincs olyan, hogy az egyik csoport tagjai csak az egyik (másik) csoport tagságát fednék le teljesen. Vannak ilyenek is és olyanok is. Elég meredek álláspont azt feltételezni, hogy ha valaki nem vegán, az automatikusan g3ci. De nyilván ez is elfér a szabad véleménynyilvánítás keretei között, bár nagyjából minden nem vegán és nem g3ci sértőnek gondolhatja, de lelke rajta.

- Ugyanakkor térjünk vissza az izmusok gyerekfejlődésre gyakorolt hatására. A felnőttek az csinálnak szabad akaratukból, amit akarnak, de egy nevelt gyerek, főleg bizonyos életkorban a szülei mintáit követi. Illetve jelen esetben azt eszik amit adnak neki. Bizonyos életkor alatt nem lehet elvárni a kölöktől, hogyha herótja van a salátától, akkor kocsiba vágja magát és elmenjen a mekibe, hogy húst tömhessen a fejébe. Szóval eszik ami van. Ha megnézzük a vegánizmust és a vegetarianizmust, akkor láthatjuk, hogy van irodalma a neten és az orvosi irodalom szerint a gyerek ilyen jellegű étrenden történő táplálása diplomatikusan szólva is problémás. Nem tudom mennyire természetes az az étrend, ahol a bevitt táplálék mellé mindenféle mesterségesen készült vitamint és nyomelemet kell adagolni, ráadásul csak rendszeres orvosi ellenőrzés mellett lehet csinálni. Persze a gyereknevelés a mai Magyarországon azt jelenti, hogy mindenki aki szülői igazolványt szerez, szabadon sanyargathatja a gyerekét addig, amíg életben tudja tartani, a gyerek úgysem fog panaszt tenni, mást meg nem érdekel a dolog. A szülő, ha tettét magának meg tudja indokolni, az csinál a kölökkel amit akar, amíg nem öli meg. Tehát, ha az ember nem akar népszerű fórumokon lehülyéződni vagy békés szomszédi viszonyra törekszik, akkor elfordítja a fejét, legfeljebb, ha hangos az ordítozás vagy vér folyik a küszöb alatt, akkor kihívja a rendőröket, ami persze nem jelent semmit.

- De térjünk vissza a vegánizmusra, aminek a követői úgy indokolják a fogyasztásuk, hogy tisztelik az állatokat, ezért utasítanak vissza minden állati eredetű táplálékot. Ez nyilvánvaló hülyeség, de lelkük rajta. Ugyanis az állatok ugyanolyan élőlények, mint a fák, a virágok vagy a sárgarépa. Élnek, szaporodnak és meghalnak. Bizonyos esetekben úgy, hogy megeszik őket más állatok, vagy éppen mi. Szóval, azért mert a répa nem sikítozik, nem spriccel vért attól még érezheti azt, hogy kést szúrtak belé, de ez senkit nem érdekel. Elvégre egy vegánnak is ennie kell valamit, nem ehet mondjuk követ. Utána lehet nézni a neten, szintén nagy irodalma van a növények fájdalomérzékelésének és pl az is köztudott lehet, hogy meg lehet ölni fákat csak azzal, ha minden nap üvöltözünk velük. (Illetve krónikus hangszalaggyulladást is lehet szerezni!) Szóval bármennyire is fáj a beismerés, de itt ezen a bolygón élők élőket esznek (többnyire) és a répa, a saláta vagy a bimbóskel is él. Nem választhatunk ki egy csoportot az élőlények közül, hogy ezek szerintem élnek, azok meg szerintem nem és tisztelem az első csoportot mert nem eszem meg őket, inkább a második csoportból eszem, ezért vagyok felsőbbrendű nálad! Mert ugye az izmusok elsődleges ismérve az, hogy általa le lehet nézni másokat. (noch da zu meg is lehet őket ölni ezért!)

- Persze nem remélem, hogy idáig bárki eljut az olvasással, az emberek többségénél már az első olyan mondat után elszakad a gépszíj amit sértőnek gondolnak magukra nézve, szóval, ha valaki idáig eljutna, akkor ezúton jelezném neki, hogy egy ló! Szóval mindenki egyen amit akar, kínozzon ártatlan gyerekeket a szeretetével, beszéljen hülyeségeket nagy hangon, oktasson ki másokat arról, hogy bezzeg - ha ettől érzi jobban magát, én meg majd jól megmagyarázom magam utólag.

Gyűlölet

Ilyenkor mindenki a szeretet ünnepéről beszél, vagy az a szokás, hogy a szeretetet mint érzelmet járjuk körül, de ha úgy vesszük a gyűlölet is egyfajta szeretet, csak egy baromi nagy, negatív előjellel ellátva. Nem az általános gyűlölet szükségtelenségéről kívánok értekezni, hanem az engem ért gyűlölettel kapcsolatban. Soha nem értettem ezt a dolgot, főleg, ha úgy ért engem ilyesmi, hogy nem tudtam azt, hogy miért kapom. Ha az gyűlöletet adó soha nem törődött igazán azzal, hogy megmagyarázza vagy feloldja a dolgot, hanem leplezetlen érzelemmel állt hozzá a kérdéshez. Legutóbb a céges vacsorán szembesültem ezzel - meglehetősen kínosan éreztem magam miatta, mert előzőleg úgy gondoltam, hogy ez egy jó alkalom lenne a konfliktus megbeszélésére, de tény és való, hogy utálni valakit lényegesen egyszerűbb, mint rendezni egy ilyen konfliktust. Utóbb még lett volna egy lehetőségem, ha elkapom az illetőt a parkolóban, de az egyfajta megalázkodást jelentett volna, ugyanakkor nem hiszem, hogy őszinte hozzáállást várhattam volna el a dologban, hisz ha erre lett volna igény, ennek felszínre kellett volna már kerülni e jóval előbb. Aztán persze otthon megvilágosodtam, igaz ehhez kellett nagyjából ötvenegy év, amíg egysejtűből eljutottam a többsejtű életem azon részére, ahol nem próbálom meg abban az irányban befolyásolni az embertársaim, hogy ha nem is tudom azt megoldani, hogy szeressenek, legalább ne utáljanak. Persze mindent csak abban az esetben, ha nem látom kiérdemeltnek a dolgot vica versa. Szóval, mostantól lehet vígan utálni, gyűlölni, haragudni rám, közös életünk végéig, ívben sz.rok az egészbe bele! Azt hiszem ez a legjobb, amit az ügy érdekében tehetek..

Benzin

Itt van ez az új E10-es benzin. Gyakorlatilag szinte senkinek nem jó, mert sok régi autó motorja nem alkalmas hozzá és ahogy olvasom, csak a bajnak van. Vagy szépen mindenki átnyergel a prémiumbenzinre, ami még a régi norma szerint tartalmaz bioösszetevőt. Ha nem ismerném a tényeket, azt gondolhatnám, hogy a nagy üzemamyagcégek akarták felfuttatni a prémiumüzemanyag forgalmazásukat azzal, hogy a mindenkinek szükséges és használható benzint mint prémiumüzemanyagot árulják, mert az olcsóbb 95-ös E10-es hosszú távon tönkreteszi a motort és az üzemanyagrendszert. Így az összes kapálógép, motorosfűrész tulajdonos majd kannákkal viszi a versenyüzemanyagot, ha nem akar mindenféle problémát a későbbiekben. Tudom, európai úniós szabály volt rá. De ha arra gondolok, hogy minden hülyeség érdekében képes a kormányunk szabadságharcot folytatni, mint például a rendkívül egészségtelen otthoni pálinkafőzést támogatása, akkor olyasmiben, aminek lenne is értelme, vajon miért nem?

Mandolin

Volt egyszer egy kabarétréfa, amire a fiatalok talán már nem is emlékeznek rá, de Márkus László agyalt azon, hogy mi is kerül azon a bizonyos fotelon 7200 forintba. Na azóta sok minden megváltozott, többek között fotelt sem lehet kapni ennyiért, de a kérdés örök. Annál is inkább, mert jártamban keltemben bementem a Mammutba egy konyhaszaküzletbe, hogy ha már itt járok, keresek egy jópofa káposzta/uborkagyalut. Mert ugyanis a másik, amit megelégedéssel használtam egy ideje, elvásott. A legutóbbi uborkasaláta elég körülményesre (és rondára is!) sikeredett emiatt és ugye semmi sem tart örökké, akkor miért pont egy uborkareszelő lenne az? Na most már ilyesmit nem lehet kapni, van helyette a mandolin. Ami tulajdonképpen ugyanaz, esetleg van rajta több funkció és a titka az, hogy ugyanúgy hívják mint egy húros hangszert, mégsem jó őket összekeverni. Viszont amit láttam, épp valamivel drágább volt mint ötvenezer forint, amit én barokkos túlzásnak gondolok. Mégis mi kerülhet egy tökgyalun több mit ötvenezer forintba?

Olvasom

Olvasom, hogy valamelyik kormánytag vagy egy kormánytag alkalmazásában álló tisztviselő azzal példálózott a színházigazgatók kinevezése kapcsán, hogy mennyire igazságtalan helyzet az, hogy ők csak a pénzt adják, de beleszólásuk nincs a dolgok menetébe. Jó reggelt, kedves Kormány! Nem ismerős ez a helyzet valahonnan? Ezt a dolgot ugyanis úgy hívják, hogy adó! Az adót ugyanis fizeti az ember, de nincs beleszólása abba, hogy mire költik. Hogy mit tetszenek mondani? Igazságtalan? Ejnye! Remélem majd levonják belőle a megfelelő következtetést! Vagy adót csak fizetni rossz, beszedni már sokkal kellemesebb? Ja, hogy akkor rögtön nem is annyira igazságtalan a dolog..

Minden csoda

Minden csoda három napig tart! A helyi lakókból álló facebook csoportban az újonnan megválasztott ellenzéki képviselő feltette azt a kérdést, hogy a lakosoknak milyen fejlesztési ötleteik lennének a 2020-as évre. Sokan írtak sokfélét és a képviselő úr próbált is rá diplomatikus választ adni. Az én ötleteimre (vízelvezetés, biciklis infrastruktúra és járdák) azt válaszolta, hogy egy év alatt ezt lehetetlen megvalósítani, ez a 2024-ig tervezett, távolabbi cél. Mire be mertem írni, hogy el kellene kezdeni, mert sosem lesz kész. Erre a 'képviselő úr' láthatóan megsértődött és azt válaszolta, hogy ha én olyan ügyes vagyok, akkor menjek az önkormányzathoz dolgozni, biztosan egy hónap alatt képes lennék mindezeket végigvinni. Erre persze azt válaszoltam, hogy köszönöm nem, évek óta van rendes állásom, illetve legközelebb, ha megkérdezik az emberek véleményét, írják azért oda, hogy milyen kérdéseket lehet feltenni anélkül, hogy meg ne sértődnének! Úgy gondolom, hogy a képviselő legfontosabb tulajdonsága az alázat és az, hogy nem csak szóban, de tettekben is a választóiért dolgozik. Sajnos meglátszik ezeken az embereken, hogy sosem kellett alázatosnak lenni, a nagy szavak ugyanúgy elfogytak a választások után, ahogy az előző kurzus esetében. Majd meglátjuk, hogy az új seprő hogyan seper, de nálam ez az ember leszerepelt. Még jó, hogy legalább nem szavaztam rá..

Schrödinger pizzája

Lassan mindenki könyökén jön ki a híres gondolatkísérlet, ami a szuperpozíció elvét volt hivatva bemutatni, azaz, bizonyos dolgok állapota attól is függhet, hogy megfigyeljük őket. Azaz egy dobozba zárt macska egyszerre lehet élő is és halott is és ahhoz, hogy ezt megtudhassuk, meg kell néznünk. Addig ugyanis egyszerre élő és halott is, amit - valljuk be - igen nehéz ép ésszel felfogni. A dolog megmaradt volna gondolati szinten, amíg rá nem jöttem, hogy ez alkalmazható az életre is. Ha teszem azt keddenként beteszek a mélyhűtőbe két darab mirelit pizzát, tudhatom-e, hogy azok változatlan állapotban léteznek a fagyasztóban, vagy sem? Természetesen nem, hiszen ahhoz meg kellene néznem. Mivel egy pizzaszörnnyel élek egy háztartásban a mélyhűtőben egyszerre vannak létező és nem létező pizzák, azaz antipizzák is. Így ha pizzát akarnék enni, ki kell nyitni a hűtőt és meggyőződni a pizzastátuszról. Ilyenkor persze a hullámcsomag összeomlik és a valóság elbillen valamelyik irányba. Rendszerint abba, hogy csak antipizza létezik, a pizza már régen elfogyott.

Halálcsapda

Jut eszembe arról, hogy milyen szép is az időjárás errefelé, mert az ebéd utáni sétánkat - raktárkör - le kellett rövidíteni, mert rákezdett zuhogni az eső. Persze az intenzív csapadéknak hála most is eláztam, de korántsem annyira sikerült mint pénteken és megvolt az a mindenképpen pozitívnak tekinthető eredménye, hogy miután bejöttem, meg tudtam törülközni a klotyóban kéztörlővel és nem kellett tökig csuromvizesen a kocsiban megszáradnom, vezetés közben. Szóval vallak még jobb pillanataim. A dolog úgy kezdődött, hogy tettem egy könnyelmű ígéretet a nejnek, hogy hazafelé megállunk Velencében egy outletben, mert hova járjon az ember outletbe, ha ugye itthon a dolgot amúgy rühelli, mint varjú a rohadt tököt. Na de az ember feleségének is örülnie kell, én meg összeszorítom a fogam és tűrök. Ilyenkor jókat szoktam aludni a kocsiban, vagy elolvasok egy könyvet félig, vagy akár teljes egészében is, de most problémát jelentett némi biológiai jellegű alhasi, félállati sürgetés, így követtem a nőt a plázába. Más akkor változó intenzitással szemergett, de az vállalható volt. Így persze nem vittem magammal se kalapot, se ernyőt. Utóbbi súlyos, sőt végzetes hibának bizonyult, de akkor ez még nem látszott. Preventíve adtam egy pmr rádiót a nejnek, hogy ne vesszen el, majd szabadon engedtem azzal, hogy egy óra múlva elindul az autó, akár benne ül, akár nem. Gondoltam, hogy most majd szépen visszasunnyogok a kocsiba, a dolgomra. Ekkor persze elkezdett irgalmatlan módon ömleni az eső és - ilyen még nem történt velem eddig soha - tökéletesen elveszítettem a térérzékelésemet. A tök ugyanolyan terek és boltok teljesen összezavartak. Az égieket is igénybe vettem kínomban, egész jó térkép van a dologról a maps-on, de a telefont csak az árkádok alatt vehettem elő, mert nem volt hozzá búvártok én meg árkádról árkádra rohangáltam, de nem jutottam el a kocsiig. Egész egyszerűen csapdába estem! Ekkor megszólalt a rádió és bejelentkezett a nej is, akinek volt egy fél ernyője, ami alá be tudtuk dugni a fejünket és így végül kettesben megtaláltuk a parkolót és az abban álló autónkat. Persze úgy néztünk ki, mint akik frissen másztak ki a medencéből, de volt időnk párologni egész a szlovén határig, ahova így egész szárazon sikerült belépni. Tanulság? Na az nincs. Legközelebb viszek magammal ciántablettát, ha újra elvesznék egy outletben, hogy megkíméljem magam a szenvedéstől..

Nincs új a nap alatt..

Ahogy gondolom ezt a sumérok oly' bölcsen megállapíthatták annak idején, pedig náluk nem volt még 4G vagy vezetékes internet és/vagy kábeltévé sem. Vagy ha mégis volt, akkor gondok lehettek a sávszélességgel vagy a sebességgel, esetleg mindkettővel. Most a fél világ a Trónok harcán pörög és be kell vallanom férfiasan, eddig egész jól ellenálltam a dolognak, azaz sikerült életem nagy részét úgy leélnem, hogy nem szippantott be a műsor. Persze ez csak múlt idő, mert volt a hbo3-nak egy olyan kódolatlan időszaka, amikor direkt arra mentek rá, hogy a halálos kórral megfertőzzék azt, aki eddig boldog tudatlanságban tengette szerény, tyúkszaros életét. Ahogy például engem is. Valljuk be, a sorozat tényleg nagyon addiktív, így azonnal az akkori Dallas jutott az eszembe, ami meg tudta bénítani fél Magyarországot azzal, hogy amerikai milliomosok a képernyőn, a messzi távolban szenvedtek azon, hogy kell-e a whiskybe még jég, vagy délután bemenjenek-e Bredockba vagy inkább mégse? Na most a Trónok harca pont ugyanez a téma, csak a kor igényeinek megfelelően van benne sárkány is (nem csak öreg múmia!) illetve a szereplők nem csak ármánykodnak, hanem tettleg abuzálják egymást. Azaz vagy megerőszakolják, vagy megölik vagy előbb megerőszakolják és aztán ölik meg egymást. (Talán fordítva is, de ebben nem vagyok biztos.) Ez szabadon választott. Jó lenne, ha egy olyan ideális világban élhetnénk, ahol ez a sorozat nem elfedne valami fontosabbat, hanem tényleg ez lenne a legnagyobb gondunk. Vagy ha mást nem is, de mindenképpen meg kellene szereznünk a filmből azt az okos törpét! Mert buta törpékből sajnos nincs hiány..

Jelzésértékű

Azaz szignifikáns, ha fitogtatni szeretnénk az abbéli tudásunkat, hogy képzettek vagyunk az idegen szavakban, vagy ügyesen túrunk a neten azért, hogy okosabbnak mutassuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Na de mi is az, ha valami jelzésértékű? Mondok egy példát. Ha az ember például feltéved a felsőbb szintekre és kiderül, hogy ott potyakaja vár elfogyasztásra, amire külön fel is hívják a figyelmet, hogy közpréda és sok is, hisz jut belőle mindenkinek. Az ember ilyenkor szed magának, majd visszasüllyedve a saját szintjére, elkezdi körbejárni az ismerőseit, tájékoztatandó őket a remek lehetőségről. Minél több embert látogat meg, annál nyilvánvalóbbá válik számára az, hogy erről a kajáról mindenki tudott már, mindenki köszöni, de degeszre ette már magát, csak ő nem volt eleddig képben. Viszont senki sem vette a fáradtságot arra, hogy szóljon. Na ez az ami jelzésértékű!